#ne írj

[isemykal]

Baszki, mire nem képesek lennénk akár csak egy pillanatnyi törődésért cserébe...

[fomalhaut48]

Megtaláltam a következőket: - egy 11 évesen írt lebilincselően izgalmas krimit arról, hogy főhősnőnknek ellopták az üveggolyóját (nincs vége, de az egyik rajz alapján a szereplők egy alagsorban/barlangban futkoshattak egy zseblámpával, nem tudom, hol találtak ilyen helyet és mi köze ennek az üveggolyókhoz); - egy még korábban tervezett sztorimat, amihez csak rajzok voltak, kb. azt a következtetést tudtam levonni, hogy főhősnőnket Annának hívják, elutazik családdal együtt valami pálmafás tengerparti helyre, aztán földalatti szörnyek (komolyan, a rajzon ember méretű fekete kezek nyúlnak ki a földből) elrabolják őt és az öccsét. Tovább nincs.

[borderline-story]

Ez egy kibaszott hosszú nap volt. Nem aludtam valami sokat, reggel egyetem, utána különóra, majd pszichológus, ahol ki kellett hogy beszéljem a különórát és ismét az “elbaszott kapcsolataim a fiúkkal” volt a téma. Ezt követően pedig megnyertem magamnak az unokaöcsémet teljes felügyeletre, így tartottam magam, ott kellett lennem. Na de most. Most érzem, hogy ez egy kibaszott hosszú nap volt. Néha úgy érzem, hogy sok ez nekem. Erre a hétre legalábbis biztosan sok volt, hogy hétfőn is és ma is felidéződött, hangosan kimondtam, sokat bent is tartottam, vesézgettük, újra átéltem azt a sok szörnyűséget a fiúkkal. Tényleg undorodom magamtól. Olyan mocskosnak érzem magam. Undorító. Azt érzem, hogy mindig ebben a szégyenben kell élnem, minél többet emlegetem, minél több ember tudja, annál gusztustalanabb. Képtelen vagyok az intimitásra, ma is egy rohadt érintéstől és kedvességtől bepánikoltam. Azt érzem, hiába próbálok változni, irányítani a helyzeteket, tiszteletben tartani a határaimat, odafigyelni magamra, ezek a helyzetek mindig megtalálnak és én újra és újra ugyanazokba a hibákba esem bele. Ebben a pillanatban azt érzem, hogy sohasem fogok tudni “egészséges” lenni, ahogy a pszichológus mondta, meg kell tanulnom bánni a nőiességemmel, de ezzel kapcsolatban is így érzek, nekem ez sohasem fog menni, sőt én nem akarok nőies lenni, nem akarom felhívni magamra a figyelmet, láthatatlan akarok lenni, nem egy kibaszott tárgy, egy kirakati bábu, amin szabadon legeltethetik a szemüket a hím egyedek, hogy aztán úgy mocskolják be a szavaikkal és tetteikkel, ahogy csak a kedvük tartja. Azt érzem, hogy ennek a súlyát nem bírom el, ha ilyen a világ, én nem akarok a részese lenni. Szó szerint el akarok tűnni. Tudom, hogy most biztosan túlzok, hiszen nagyon fáradt vagyok, de most így érzek. Ebben kellene elaludnom. Ez az érzés ebben a pillanatban valós. És nehéz. Annyira elkeseredtem, érzem a torkomban a sírást. Olyan tehetetlennek érzem magam. Nem megoldás és “biztos nem ezt akarom bla bla bla” de annyira de annyira szeretnék holnap reggel nem felkelni. Kínzó ez az érzés.

[idonttalkwithpplhere]

Ha újra letölteném a társkereső appot, ezt tuti kiírnám: Ha magányos vagy, légyszi ne írj rám!

Biztos vagyok benne, hogy így is lenne egy pár magányos jelentkező. 😅

[nagyenka]

Nem szeretne valaki egy ikeás tükrös öltözőasztalkát? Én nagyon szerettem, de sajnos nincs elég helyünk neki, ezért meg kell váljunk tőle. Egy tizesért a hozzá tartozó székkel együtt elvihető tőlünk. Budapest XII. ker. Írj, ha kell, osszad, ha nem :) Köszönöm :)

U.i.: Az elforgatva felszerelt radiátor nem a mi művünk, ne bántsatok miatta, légyszi.

[diogenesz2020portugal]

Ne írj két mondatnál többet! Nem fogják elolvasni.

[dajkag]

Az elmúlt napokban kérdezték páran, hogy hol és hogyan lehet beszerezni a Kedves Iwata-szan című, friss kötetet, ami részben a japán utazásom történetét dolgozza fel, részben olyan érdekes dolgokról szól, mint a sintó, a szentélylátogatás és annak etikettje, meg a polipszex🐙

Szóval a könyvet kétféleképpen tudod megvásárolni.

👉 Írj rám privátban itt (vagy dajkag01 gmail) és egyeztetünk. Általában egy napon belül válaszolok. Így most egy ideig szuperakciósan csak 3500 Ft egy péld��ny, a webshopon 3900 (UPDATE: dec.21.-ig a webshopon is csak 3500!!) . A cuccot így elküldhetem ajánlott levélként vagy MPL automatába (+1200 Ft postaköltség mindkét esetben) vagy Foxpost automatába (+1500 Ft). De ha nagyon ráérsz, személyesen is átadhatom Budapesten, főként a Népliget és a Vajda Péter utca környékén, de azért rugalmas vagyok, főleg az 1-es villamos vonalán és a belvárosban. Egerben idén már csak dec. 21. és 22. (esetleg 23.) megoldható.

👉 Ha nem akarsz velem semmiféle kontaktot teremteni (megértem, én sem akarnék, de nekem muszáj) megrendelheted a webshopból: https://fahrenheitpublishing.bigcartel.com Így ugye drágább és csak ajánlott levélként tudom küldeni. Illetve ez egy elég friss dolog nekem, szóval remélem semmit nem fogok elbaszkurálni az online rendelések esetében, de igyekszem, hogy minden simán menjen.

‼️FONTOS! Ha külföldre szeretnél egy példányt, egyelőre azt NE a webshopon keresztül rendeld, hanem mindenképp írj rám, mert a napokban tényleg annyi dolgom volt, hogy rendkívül professzionális módon még nem volt időm a különböző szállítási költségek és egyéb szarságok beállításával pöcsörészni.

A transzparencia jegyében elárulom, hogy nem, nem ebből fogok meggazdagodni, de minden fillér a következő japán utazásomhoz járul hozzá, amely során szeretnék még több, még érdekesebb anyagot írni (és minden egyéb, lehetséges formában prezentálni). Szóval, ha egy példány megvásárlásával támogatsz ebben, hálásan köszönöm🙏

Ha nem szeretsz olvasni vagy más formában járulnál hozzá ahhoz, hogy jövőre legyen kontent, akkor itt erre is van lehetőség: https://www.donably.com/dajkag OI!

[mimca]

Már nem…

Már nem akarok beszélni többé. Nem akarlak megismerni. Nem akarok mosolyogni. Nem akarok őszinte lenni és a véleményem sem akarom kifejteni. Jó így csendben, egyedül, magamban. Nem akarok reményeket, nem akarok érzelmeket, sem újabb sebeket. Nem kellenek barátok, megszoktam a magányt. Ne keress! Ne írj! Ne foglalkozz velem! Hagyj… hagyj elsüllyedni. Anya… te se kérdezz semmit. Nem akarok beszélni veled. Bocsánat. Mama, papa… ti se érdeklődjetek. Elfogytam, nem tudok adni többet. Semmi vagyok. Elpusztítottak. Nulla vagyok. Nem akarok kezdeni az életemmel semmit, nem akarom elfogadni magam, nem akarok álmokat és terveket. Elfogytam. Elfogytam. Én már csak vegetálok. Monoton és sötét - ez vagyok én, egy „élő feketelyuk“. Már az utolsókat rúgom, nincs sok vissza. Ez a vég. Érzem. Lüktet a szívem erőtlenül, percenként veszek egy levegőt. Kómásan pislantok. Szemeim nem csillognak többé. Ne nézz rám, emlékezz rám olyan mosolygósnak, mint mikor még kicsi voltam! Az voltam "én". Voltam… de már nem vagyok. Már nem akarok… semmit. Csak csendet. Jobb ez így. Sajnálom.

@mimca

[emlekeimkonyvtara]

Nehéz nekem nem rád gondolni. Még mindig olyan gyerekesen várom, hogy megjelenjen az üzeneted. Pedig tudom, hogy nem fogsz írni. Küzdök a belső démonjaimmal, hogy ne írjak neked. Nem akarsz már. Maximum a barátom lennél. De nekem az nem menne. Még mindig sok mindent érzek irántad. Túl sok mindent. Rossz, hogy várom azt hogy írj de nem fogsz írni. Nehéz ezt elfogadni hogy te már nem akarsz többet belőlem. Én tényleg nagyon szerettelek Lili, már le merem írni a neved mert ezeket te már rég nem olvasod. Szeretlek is, most is. Neked írok, amit te sosem fogsz elolvasni. Hiányzol nekem, hiányzik az amit veled éreztem. Nem akarom hogy ugyanolyan legyen mint eddig, jobbat akarok, veled akarom. Csak te nem velem akarod. Be raktál egy dobozba, be skatulyáztál minket rossznak. Nem voltunk rosszak, csak törékenyek.

[mapciwritersblog]

Nem a történeteid érdeklik az embereket. Nem a sztorikkal azonosulnak, hanem annak a 14 éves gyereknek az elveszettségével, aki először nézett úgy a holdra a Feneketlen-tónál, hogy tudta, ma éjjel nincs fedél a feje felett.

Nem mások szex-sztorijai fontosak, hanem az, hogy te 25 év után még mindig úgy szeretsz egy szerencsétlen, magányos, elveszett lányt, hogy magadra tetováltattad az emlékét.

Nem, ne üsd el nevetéssel a saját fájdalmad, ülj vele. Ne söpörd szőnyeg alá szeretkezéssel, hagyd, hogy végre, életedben talán először vérezzen a szíved, de úgy igazán.

Az élet igazságtalanságán, ami elvette tőled az óvó-védő családot, a kegyelmet, hogy legyen időd felnőni.

Nem, ne a sztorikat írd le, ne a történeteket, azokkal az emberek nem tudnak azonosulni: írj a hatalmas szívedről, amibe befogadtál egy apátlan kisfiút, és megadtad neki, amit te sose kaptál meg. Ő lett életed egyetlen, igazi szerelme.

Kérlek, ne nevesd most ezt el, mert fontos. Senki vagyok, de poklokon mentem át. Hallgass rám. Mutatom az utat.

[szornyueletem]

Írj rám!

Beszélgessünk pár napot,

Utána alkoss rólam véleményt..

De ne úgy hogy nem is ismersz. 😄

[hobbygilda]

közszolg!

Elsősorban londoni nőismerőseimnek: beleszerettem ebbe a gyönyörű bakancsba de sajnos nagyobb mint a lábam 🤷‍♀️ mindössze kétszer volt rajtam és talán 600 métert tettem meg benne, gyalog, szóval gyakorlatilag vadonatúj 😊 Fekete, teljesen bőr bakancs, a teljes ára £100, de én odaadnám £70-ért - ha már voltam olyan hülye, hogy nem küldtem azonnal vissza 🤣 ha tetszik vagy tudsz valakit, akinek tetszik ne habozz, írj nyugodtan. Ezen a héten még házhoz is viszem Londonin belül 😊 Boldog karácsonyt 🎄 Ja?! A méret: 39-es, UK 6-os

Botye Márta

[god-bangit]

Úgysem fog elérni hozzád ez az üzenet..

3 évig nem beszéltünk, de sokszor eszembe jutottál. Főleg miután feloldottad a tiltásomat és megjelentél messengeren. Miért tetted?

Ezután újból visszatértem tumblr-re, mert nem volt akivel erről beszélhettem volna. Egyszer csak reblog csatába kezdtünk és vártam, hogy rám írj. Rám írtál.

Beszéltünk vagy 5 mondatot, majd a tumblr kiírta, hogy ez a fiók nem létezik. Miért tetted?

Örlődtem magamban.. majd mivel láttam, hogy messengeren még nem tiltottál le, ezért leírtam, hogy mit érzek. Gondoltam majd ezzel le fogom tudni zárni az egészet és tovább tudok lépni 3 év után. De nem.

Azt mondtad Te is gondolsz rám és csekkoltál, hogy lásd mi van velem. “Jelenleg kapcsolatban vagyok, de ha minden jó lenne, akkor nem merült volna fel bennem, hogy rád írjak.” Ki iránt erősebb az érzésed?

“Kérlek ne keress többet sehol, mert ellenőrizve vagyok és ha meglátja, akkor nem lesz jó vége.”

Tiszteletben tartom a kérésed és nem kereslek, pedig akarlak.

Tudom, hogy velem sem volt tökéletes az egész, de eltelt 3 év.. változtam sokat és mindent el akarok neked mesélni.

Ha csak annyit írtál volna, hogy Te nem gondolsz rám és nem érdekellek, akkor újból összetörik a szívem, de legalább tovább tudtam volna lépni.. talán.

De így itt hagytál nekem egy kicsi remény sugarat.

Minden egyes nap várom, hátha rám írsz valahol vagy csak küldesz egy jelet. Beleőrülök.

Tudom, ha nem éreznél irántam semmit, akkor ez az egész meg sem történt volna.

Remélem valahogy eljut hozzád az üzenet és kapok tőled egy utolsó választ.. velem vagy nélkülem?

[anonimus1864]

Az úgy volt, hogy mindig is mondtad, hogy vége lesz

Hogy káprázat, eltűnsz, mint a fátyol fellegek

Hiába vigyáztam eltört, mint a porcelán

Én nem figyeltem rád

Nem történt semmi, csak szép lassan elkopott

Elengedett párszor, aztán újra elkapott

Egymást falták az éjek és a nappalok

És nem voltál tovább...

Sokáig vártalak

Túl sokáig vártalak

Mit vársz? Mit mondjak? Mit szeretnél hallani?

Felejts el! Ne hívjál! Ne írj rám! A karmaid

Húzd vissza, engedj! Ne rángass!

Nem érdekelsz

Ne fojtogass tovább...

Csak egyszer légy ebben az életben jó gyerek!

Nе használd ki azt, hogy én tényleg szerettеlek!

Úgy tűntél el, mint akit elnyelt az óceán

És el sem búcsúztál

[kinlodok]

lehet rola szo hogy leirod a processt stb mi kellett ahhoz hogy elvegezhessek rajtad itthon a mellkas mutetet? hol csinaltattad stb, esetleg arak. igazabol minden erdekel ezzel kapcsolatban. elore is koszi❣️

Persze.

Nekem az első lépésem az volt, hogy 2022.10.17-én ráírtam Messengeren az orvosomra, aki műtött, a hormont írja, hogy szeretném elkezdeni a tranzíciómat, intézni a szakvéleményeket, mert ez az első lépés. Beszélni kell egy pszichiáterrel, illetve egy klinikai szakpszichológussal. (Török Imrét ajánlom ezügyben, nagyon kedves) Ha megvan a 2 dokival a konzultáció, akkor várni kell x időt, amíg kiállítják a papírt. Ami nagyon fontos, hogy mindenképpen mondd meg mindkét orvosnak, hogy írja bele a szakvéleménybe, hogy mellkasműtétet szeretnél !!!!! És igazából, ha ez megvan, akkor felkeresed Messengeren (furán hangzik, de ezen a helyen válaszol a leggyorsabban) Bordás Noémit (van egy üzleti oldala, ne ott írj neki, ott lassabban válaszol, mint a privát oldalán), és megírod neki, hogy szeretnél időpontot kérni mellkasműtétre. Ez az egész műtét csak magánellátásban fog működni, eléggé költséges. Árak a mostani évben:

Mellkasműtét: 850.000 Forint + 15.000 Forint a műtét utáni szorító pánt, amit hordani kell, tehát egyösszegben 865.000 jómagyar Forintba kerül 2023-ban. Nekem még volt ezen felül plusz költség: vérvétel, vércsoport meghatározás, valamint EKG vizsgálat a műtét előtti napon, ez összesen 12.000 Forintba került.

Szakvélemény: Nekem a klinikai szakpszichológussal való konzultáció 34.000 Forintomba fájt, a pszichiáterrel való konzultáció 45.000 Forint volt. Így összesen 79.000 Forintba került a papír megléte, amiben leírták, hogy transznemű vagyok. Jaaaaa, és az egyik legfontosabb, amit majdnem kihagytam !!!!! Óóó, baszkikáám !!!! A műtétem Kiskunhalason volt, a kiskunhalasi kórházban.

Fontos infó, hogy CSAK SZAKVÉLEMÉNNYEL a kezedben végeznek mellkasműtétet, úgyhogy nélküle nem is érdemes próbálkozni. Ugye említettem, hogy nekem Bordás Noémi az orvosom, ő írja a hormont, ő műtött engem.

Remélem, hogy tudtam segíteni, ha van még kérdésed, akkor bátran tedd fel, szívesen válaszolok.

[bye-bye-bye-someone-in-the-sky]

Csak írj már rám Ne kérdezd, hogy honnan az ötletadó A kezemet széttárnám De mégis magányosan szorongatom Nem engedem el a kezedet ma Se holnap, akármi megtörténhet, ha Úgy akarod, legyen én nem erőltetem Nem kövezem ki majd az aranyutat