#mit csinálsz

[isemykal]

Baszki, mire nem képesek lennénk akár csak egy pillanatnyi törődésért cserébe...

[drakvuf]

Na még a végén ezek tényleg összejönnek

[lacikaszep]

minden nő a kulacsodat akarja!? mr. kula(cs)

kamu rapsztárok megeszik a gecimet

[ciganyolga]

légy oly kedves, köszöntem

Régen nagyon utáltam a babakocsis agresszor asszonyokat. "Mit jön itt arrogánsan csak azért mert szült?"

Amióta én is egy batár babakocsihoz vagyok kötve egy egyre súlyosbodó gyerekkel benne, azóta viszont megfigyeltem az agresszor-anyuka ellenjelenségét, sőt, talán egyik kiváltó okát.

Ez pedig a semmilyen kerekes szarral (banyatank SE) rendelkező, erejük teljében lévő emberek szenvedélyes vonzalma a rámpákhoz. Az egyetlen szintet mozgólépcső, neadjisten lépcső helyett amúgy is ezer év alatt jövő liftek imádatát. A villamoson kerekes székes/babakocsis helyen kényelmesen terpeszkedve telefonozást mint az embertípus legkedvesebb hobbiját. (A villamosról leszállva azonnal, az ajtóban persze tanácstalanul megtorpanva balfaszkodnak.) A Nyugatiban a ferdén menő metrós liftről nem is akarok beszélni - "Aztakurva, de érdekes lift, Géza, menjünk inkább ezzel"-ezők miatt fél órát várakozást, mire beférsz.

(Kicsit olyan ez, mint mikor a házibuliban az egy szem nyomorult vegán haverodnak csinálsz külön egy kis lábosban kaját, de természetesen a többi, máskülönben rántotthúshoz pörköltet evő barátod most mind inkább tofus brokkolis curryt enne, ha nem gond, úgy megkívánta. A köbméter pörkölt rádrohad, a szegény vegán meg senyvedhet a saját maga által hozott chips-szel.)

Az ember először még türelmes, meg nem akar itt arrogánsan elzavarni senkit sehonnan, csak mert szült ugye, de hát nálam már elérkezett a pont, amikor persze, hogy elütök mindenkit a babakocsival a picsába. <3

[egy-lany-blogja]

"A mai nap egy Nehéz Nap volt” - mondta Micimackó.

Szünet következett.

„Akarsz beszélni róla? - kérdezte Malacka.

„Nem.” – felelte Micimackó egy kicsit később. „Nem, nem hiszem, hogy akarok.”

„Rendben van.” – mondta Malacka, és odament és leült a barátja mellé.

„Mit csinálsz?” – kérdezte Micimackó.

„Valójában semmit. – mondta Malacka. „Csak tudom, hogy milyenek a Nehéz Napok. Elég gyakran én sem szeretnék beszélni róla a Nehéz Napjaimon.”

„De az ég szerelmére!” – folytatta Malacka, „A Nehéz Napok sokkal könnyebbek, ha tudod, hogy van valaki, aki ott van neked. És én mindig itt leszek neked, Micimackó.”

És ahogy Micimackó ott ült, a fejében feldolgozva az ő Nehéz Napját, miközben a szilárd, megbízható Malacka csendben ült mellette, lóbálva a kis lábait.. arra gondolt, hogy a legjobb barátjának még soha nem volt ennyire igaza.”

[melanieph321]

Dominik Szoboszlai x Black Reader - Not Enough Part 3/6

Part 1 Part 2

Dominik is so annoying in this 😫

Summary - Reader is excited to meet Dominik's parents but is shocked to find out that they are very prejudiced and do not approve of her.

Enjoy!

Székesfehérvár. Dominik's hometown. A small community located about a forty minute drive from Budapest. Although Székesfehérvár was far from as vibrant as the city of Budapest. The town looked more like a prehistoric gathering place for Lords and Dukes of the 1800th century. A place where the sun didn't look out from behind the clouds. A place that probably only had one unanimous shopping center where kids would lurk around what they believed to be a modern hang out.

"Uh, Dominik...?" You were skeptically looking out of the car window. A friend of his let you borrow it for as long as you were staying in Hungary.

"Yeah, babe?" Dominik's eyes left the road, turning to you.

"Can you tell me about your family again?"

"My family?"

"Yeah, like your siblings and stuff." It would be your first time meeting them. You wanted to know what kind of people you were dealing with, perhaps they were also as close-minded as Dominik's parents?

"Well, my younger brother plays football just like me."

"Really, in which league, Bundesliga?"

He chuckled.

"What's so funny?"

"Nothing." He said but did not seize to laugh. "Let's just say my brother is still muturing when it comes to playing professional football."

Whatever that meant, you thought.

"My sister, on the other hand, you'll like her."

"I will?" You perked up.

"Yes, she's very much into fashion and that poet culture shit that you like."

"Wow, you just made me sound like the wokest black girl you've ever been with."

The creases in his eyes widened when he smiled. "Because you are the wokest black girl I've ever been with."

"Dominik, I'm the only black girl you've ever been with."

"True." He nodded and leaned over for a kiss.

You pressed your lips against his. "Idiot."

After a few more minutes in the car, Dominik pulled up to a lovely little home on the outskirts of the town. Your heart pounded in your chest once you realized that this was it. You were meeting his parents.

Dominik walked ahead of you towards the house. You had preferred to hold his hand. Nevertheless, with a knock on the door, he stepped back to stand next to you, waiting in anticipation for...

"Nikki!"

The door flung open, and a child sprung out of the house straight into Dominik's arms.

"You're home, Nikki, you're home!"

"I told you I was coming." Dominik twirled the boy around in his arms. They looked awfully alike, with the same carved cheeks and jet black hair.

"Benedek, who is at the door?"

With all of the commotion a woman appered, eyes wide at the sight of...

"Nikki? Nem tudom elhinni!" (Nikki, I can't believe it!)

"Anya!" (Mom!)

It was a heart-felt reunion. With Dominik putting down his little brother to embrace his mother.

"Mit csinálsz itt?" (What are you doing here?)

It was interesting. You had picked up a few Hungarian words after three years with Dominik. However, compared to his little brother, you understood nothing of what was coming out of his mother's mouth. She had a very thick accent.

"Benedek, is that you bringing cold air into my house?"

A loud thud came from inside the house. It got louder and louder until a large figure took up the door frame. A man, Dominik's father, appeared.

"Nikki?"

He wasted no time, rushing down the steps to greet his son. Dominik's feet left the ground as his father embraced him.

"Nem tudom elhinni!" (I can't believe it.)

His father's accent was also a very thick one, utterly incomprehensible to your ears.

"Hey?" You hissed. You were standing to the side, observing Dominik's heartfelt welcome home when there was a tugg at your skirt. Looking down, a pair of green eyes were staring back at you in wonder. Dominik's little brother.

"Are you my brother's friend?" He asked.

"No." You said in the most disgraceful attempt to speak Hungarian. "I'm not your brothers friend, I'm his...."

"Anya, Apa." (Mom, dad.) Dominik interrupted. With that, all eyes were on you now. "Szeretném, ha találkozna, Y/N, a személyi asszisztensemmel." (I would like for you to meet, Y/N, my personal assistant.)

As oblivious as you were, the mentioning of your name could only mean that this was your queue. "Hello!" You smiled. "It's very nice to meet you all."

Dominik turned to his parents, translating what you just said. They looked at you skeptically but nodded approvingly.

"Egy fekete?" (A black?) His dad scuffed. "Csak illőnek tűnik." (Seems only fitting.)

"Zsolt." His mother frowned, slapping Dominik's father in the arm.

All you could do was keep smiling.

"Cacsorára marad, úgyhogy viselkedjünk." (She's staying for dinner, so let's behave.)

"Yes, yes." His father muttered and gestured for Dominik's little brother to return inside with them.

You turned to Dominik, your only source of security in that moment.

"They like you." He smiled.

"Really?"

"Yes, let's head inside."

A sense of relief washed over you. You and Dominik were invited inside and were quickly ushered into the kitchen. It was obvious that Dominik missed his mother's cooking because he ate more than he does at home, and so did you. His mother was an excellent cook, offering delicious Hungarian dishes.

"Ugh, I think I'm going to explode." You said, having made it to the top of the staircase.

"Me too." Dominik groand. He carried your bags despite his swollen tummy, and for that, he deserved to be rewarded.

"What are you doing?"

You had gone to wrap your arms around his neck. However, Dominik flinched as you did. The first time, he has ever done such a thing.

"I...I just wanted to..." You were taken aback. A heavy lump clogging your throat.

"Baby." Dominik whispered. Why was he whispering? it wasn't late, his family were still downstairs watching TV. "Baby I'm sorry." He saw the hurt in your eyes. I didn't mean to...." There was nothing that could be said, the damage was already done.

"Nikki, is everything alright?"

There was movement at the bottom of the staircase, Dominik's mother, on her way up.

"Megmutattad vendégünknek a szobáját?" (Have you shown our guest her room?)

Dominik scratched the back of his neck. "No Anya, I was just about to."

"Rendben, szólj, ha kell neki valami." (Alright, you tell me if she needs anything.)

"Sure, mom, I will."

His mother gave you a friendly smile before returning downstairs. However, you were still in a bit of a shocked state to return it.

"I'll show you were you'll sleep." Dominik mumbled and made his way down the hall expecting you to follow him. You did, but only because you needed answers.

"Like I said, my parents are a little bit old school...." Dominik stop before a small room. You poked your head in to see that there was only one single sized bed.

"Um, what's this?"

Dominik sighed. "Y/N, let's not make a big deal of it. We're only staying for two nights."

"Yes, but..." You had no words. "You've got to be kidding me, though? We are sleeping together in the same room, right?"

No answer.

"Right, Dominik?"

He grabbed your bags and entered the room, placing them on the bed. You refused to move an inch, waiting for him to return. However, all he said was, "I'm sorry." And kissed your cheek before disappearing down the hall. You were left with more questions than answers, the biggest one being, "What the fuck was wrong with your boyfriend?"

Part 1 Part 2

[bukovskikaroly]

Kalitka béli víg napjaim 6.

Mikor a Malmö-ben dolgozó ortopéd sebész haverodnak átküldöd a leleteidet, és visszahív, az epic. Majdnem meghaltál, baszdmeg - diagnosztizált a távolból. A majdnem meghalni és meghalni az a szentjánosbogár és a villámlás fényének a különbsége.-válaszoltam. Majd a rénszarvasokra tereltem a szót.

És most mit csinálsz? - kérdezték többen is. Az a tervem, hogy elköltözöm Arubára, egy óceánparti viskóba, amelyben még küszöb sincs. No lépcsö, no problem.- mondtam.

[csacskamacskamocska]

Én nem azért csinálom!

Érdekes írást olvastam arról, hogy az emberek hányféle módon menekülnek éppen attól az intimitástól, amire állításuk szerint vágynak. Belemenekülnek valami látszatba, valami biztonságosnak ítélt, általuk uralható látszatba. Mert a valódi intmitásban van kiszolgáltatottság. Uh, a kiszolgáltatottság érzése egy nagyon fontos dolog, amit az embereknek át kéne gondolni. Volt egy ismerősöm, akit soha az ismeretségünk alatt nem hallottam, hogy valami, bármi is tetszett volna neki, bármit szeretett volna, bármi felé kimutatta volna a ragaszkodását. Sem személy, sem dolog, semmi nem volt, amit őszinte mosollyal elismert volna, hogy neki az fontos, ő szereti. Még a szülei se. Se a kapcsolatai, se a hobbijai, semmi. Míg egy nap, bebaszva kifejtette, hogy az Insta, hogy ő azt hogy IMÁDJA, hogy ott bármit és mindent, és amit csak akar, és mesélt, és mesélt, és az egész lényét átjárta, hogy neki tényleg az a valódi rajongása. Egy oldal, amit ő tart kézben, ahol azt hazudik amit akar, ahol uralkodhat a szabályokon, ahol nem kell alkalmazkodnia max a népszerűség miatt ügyesen kommunikálni. Senki nem kéri számon mit mondott vagy igért tegnap és a beletett energia sokszrosát kapja vissza lájkok és hozzászólások formájában. Rajongható imidzset épít, a saját idealizált, de minimum vasbetonozott látszatát. Intim hangulatot láttat, de nem kell az intimitás kiszolgáltatottságát megélni. Az intimitás kiszolgáltatottsága nem az, hogy elmondasz valamit, és majd azt továbbmondja az akinek elmondtad. Nyugodtan hidd el, hogy mindenki elkotyog mindent. Aki titkot tart, az azért teszi, mert nem számítasz és fel se fogta, a magáévá se tette azt amit mondasz. Nem szándéksan kotyognak az emberek, nem rosszból teszik, csak áramoltatják az információt. Aki azt gondolja, tud titkot tartani, az úgy meséli el, ahogy én is, de elmeséli. Ha tartalma van, ha mélysége van, ha nyomot hagyott, akkor elmeséljük. Mindannyian. Visszaélni vissza lehet azzal amit elmondasz vagy csinálsz, ellened lehet fordítani. De ki tenne ilyet? Pszichopaták, narcisztikusok. Ők nem másnak fogják elmondani, hanem neked fogják elmondani, ellened fordítják amit mondtál, akkor amikor a legváratlanabb és legalkalmatlanabb a támadás. A kiszolgáltatottság abban van, hogy az intimitás ismeretlen helyzetet teremt. Amiben azonnal, gondolkodás nélkül kell jó döntést hozni, jól kommunikálni. Az bírja az intimitást, aki hisz abban, hogy van megfelelő érzelmi készlete a helyzetekre, illetve akinek az énképének a tudatos része az, hogy itim helyzetekben már volt, az így vagy úgy történt, ő így vagy úgy kezelni tudta akkor, később, szóval van rugalmasság érzése ezekre a helyzetekre. Sőt, élevezi ezeket a helyzeteket, ismeri azt az érzést amikor megkönnyebül, hogy elmesélt valamit, örül amikor a másikon érzi, hogy valami fontosat osztott meg, szeretne még mélyebbre ereszkedni, mert a lelki behatolás érzés olyan, mint a szex, a közös élmény érzése jó érzés neki, akarja, értékeli, pozitívan tölti fel általa a saját életét. Nem csak a szex intimitás, néha az éppen nem az, de az intimitás megélése éppen olyan hatással van, mintha orbitálisat szexelt volna az ember.

Ám, van akiknek nincs mélysége. Akikkel nem lehet ilyesmit megélni, mert nincs. Tényleg nincs. Van akinek a testén nincs háj. Nem tudsz mibe belemarkolni, nem tudnád belenyomni a húsába az ujjadat, mert nincs. Ha megpróbálod, csak a kemény izom van a bőr alatt. Amúgy ez persze vonzó dolog is lehet, ha valaki csupa izom, szóval lehet, hogy sántít a példa. Vagy mégsem. Igazán azt akartam érzékeltetni, hogy az intimitásra való képesség egy nagyon szép és gondozott kert. van akinek nincs semmilyen. Van akinek kertje van, de felveri a gaz, ha belemész tele leszel kullanccsal és vágásokkal a lábszáradon. Vagyis akkor neki mégsincs.

Az írás azt fejtegette, hogy a sport és minden időrabló tevékenység az intimitás kerülésére szolgál, miközben tiszteletet és sikereket eredményez.

Vagyis, érzésem szerint, ha van egy mérleg aminek az egyik oldalán az van, hogy otthon főztök (vagy bármit csináltok) együtt, közben dumáltok, röhögtök rajta, ha valami nem sikerül, beszélgettek filmekről, tervekről, más emberekről, magatokról – és a másik oldalán a bármiféle siker, legyen az sport vagy média vagy művészeti vagy bármi, és valakinek fontosabb a siker (a külső megerősítés), akkor ő fél az intimitástól vagy nincs rá képessége.

Mindenkinek van egy kifogása, egy magyarázata arra, hogy ez miért nem így van, ő miért máshogy éli meg, miért jó úgy, ahogy van az ő életében. Nekem mindegy, de szerintem érdemes ezt végiggondolni. Hogy mi van azzal a kerttel.

[atlatszo]

Mi már tudjuk, mit csinálsz november 7-én délután! ​Tarts velünk kedden 1​7 ór​ától az Átlátszó Facebook-oldalán, és kövesd élőben a Mutyimondó Besztof podcast adását Hont Andrással, Katus Eszterrel, Szopkó Zitával és Zubor Zalánnal, akik​ ​átbeszélik az Átlátszó legfontosabb ​októberi cikkeit. ​👉 facebook.com/atlatszo.hu

❤️ Támogasd a tényfeltáró munkánkat: atlatszo.hu/tamogatom

[erosnekszulettem]

"- Mit csinálsz azóta?

- Csak a szokásos minden reggel látom a napfelkeltét ha nem a melóban vagyok akkor folyton úton néha még én sem tudom merre is tartok éppen..."

[verzek-csenben-elek]

Nézek ki az ablakomon miközben a fülemben üvölt a zene..

És csak arra gondolok vajon hol vagy most, mit csinálsz, hogy vagy..

Senki sem érti, hiszen nem érthetik..

Sosem értették a mi kapcsolatunkat..

De mi mindig tudtuk..

[meg-megbanom-ezt]

Bár van még pár nap az évből, asszem, kijelenthetem, hogy

idén sem jött össze senkivel semmi. :( Jó, tény, hogy még mindig inkább passzívan ismerkedtem, vagyis eljárogattam rendezvényekre és reméltem, hogy kialakul valami.

Viszont legalább rájöttem egy fontos dologra.

Előzőleg mondták barátok, ismerősök - vagy legalábbis éreztették -, hogy biztos az a baj, hogy lelkileg nem vagyok rendben még, túlzottan önbizalomhiányos vagyok, ez lerí rólam és elriasztja az embereket, satöbbi-satöbbi.

De mostanában tökre rendben van az életem minden más téren *lekopog*, érzem magamon, hogy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb és boldogabb vagyok, mint akár pár éve és ezt az említett többiek is észrevették. Szóval a tény, hogy ennek ellenére sem sikerült semmi, az azt jelenti, hogy szimplán ez nem elég. Az önbizalom és a mentális egészség, bár mindegyik nyilván fontos, de a társkeresés szempontjából önmagában nem vonzó. A VONZÓNAK LEVÉS A VONZÓ! (már bocs a direkt magyartalan fogalmazásért) Az előzőek hiánya elvehet a vonzerőből, de alapból nem ad plusz pontokat, ha eleve nem tetszel valakinek (senkinek). Sajnos.

Most persze biztos sokan mondhatnátok gúnyosan, hogy "nem mondod?!", de én örülök, hogy szűkítettem a kört. Szóval már "csak" jobban kell kinéznem. GIT GUD. *sóhaj* a francba.

De legalább nagyon magabiztosan beszélgetek a kutatási témámról idegenekkel (mert ugye mindig az első kérdés, hogy mit csinálsz), aminek a témavezetőm biztos látatlanban is nagyon örül (már amikor épp nem csuklik :>).

[egy-lany-blogja]

A nagymamám mondta...

Ne hagyd, hogy a serpenyőid fényesebben ragyogjanak, mint te!

Ne vedd olyan komolyan a takarítást!

Amikor feleség lettem, a nap 24 óráját azzal töltöttem, hogy mindent tisztán és rendezetten tartottam, hátha valaki meglátogat, de aztán rájöttem, hogy mindannyian nagyon elfoglaltak, sétálnak, szórakoznak, dolgoznak és igen, élvezik az életet!

- Mi van, ha valaki hirtelen felbukkan?

Senkinek nem kell magyarázkodnom az otthoni helyzetemről. Az embereket nem érdekli, hogy mit csinálsz egész nap, az emberek sétálnak, élvezik az életet.

Az élet rövid, élvezd!

Töröld le a port... ha kell.

De legyen időd lefesteni egy képet, vagy verset írni, sétálni, meglátogatni egy barátodat, főzni, amit akarsz, locsolni a növényeidet....

Adj magadnak szabadidőt sörözni, strandolni, hegyeket mászni , játssz a kutyákkal, hallgass zenét, olvass könyveket, műveld a barátaidat és élvezd az életet.

Töröld le a port, ha kell, de az élet kívül megy tovább. Azt hiszem, ez a nap sosem jön vissza!

Töröld le a port, ha kell, de ne felejtsd el, hogy megöregedsz, és sok mindent, amit most megtehetsz, öregkorodban már nem lesz olyan könnyű megtenni.

És amikor elmész, mivel egy nap mindannyian eltűnünk, te is porrá válsz!

És senki nem fog emlékezni arra, hogy hány számlát fizettél, sem a házad tisztaságára, de emlékezni fognak a barátságodra, az örömödre és arra, amit tanítottál...

Gerarda Rizzo

[pajjorimre]

Mit csinálsz Pajor?

Vacsoráztam, most kanapézok és Stéphane Pompougnacot (Hotel Costes vol 2) hallgatok. Te gondolom nem ezt.

[baszokbele]

olyat nem lehetne, hogy minden nap végén a feszültségünket úgy vezetjük le, hogy hazaérünk mindketten és kedves gesztusok; szorító forró karok; csókok és végtelen beszélgetések közepedte megnyugszunk egymás jelenlétében?

vajon hol a faszomban vagy és mit csinálsz most future love? érzem, hogy kint mászkálsz valahol aki pont annyira vagy fura és hozzám hasonló amennyire az ellentétem. mostantól így foglak narrálni.

[csacskamacskamocska]

Érzelmi érvénytelenítés – invalidálás – a bántalmazás egyik formája

Az egyik legrosszabb, ami történhet veled gyerekkorodban, felnőttkorodban, bármikor az életedben. Az érzelmeink nem azért fontosak, hogy tocsoghassunk meg dagonyázhassunk bennük, hanem mert valójában, bármilyen változóak és kiszámíthatatlanok, bármennyire nem ismerjük a működésüket, a döntéseink, az emlékezetünk, a motivációink és még számtalan dolog az érzelmeinken alapul. Nem az érzelem a hozadéka, hanem az érzelem a meghatározója. Ezért tesz beteggé az érvénytelenítés.

És hogyan is történik? A másik ember érzelmeit kimondva vagy kimondatlanul olyannak érzékeltetjük, mintha az az adott helyzetben nem lennének megfelelőek, túlzóak, hibásak vagy nemkívánatosak lennének. Ez az érzelmi bántalmazás egyik formája. Nagyon sok emberi kapcsolatban jelen van. Súlyos károkat okozhat és hozzájárulhat mentális betegségek kialakulásához. Amikor rosszul érzed magad és ezt megosztod hozzád közelálló személlyel, akkor ő érzékeli, hogy valami baj van, ám, a legtöbb esetben érvénytelenítik az érzéseidet ilyen mondatokkal: Túlságosan magadra vetted! Túl fogsz lépni rajta! Erős ember vagy, kibírod! Lehetne rosszabb is. Nem kellene dühösnek lenned! Ne légy szomorú! Mindenből akkora ügyet csinálsz! Ez nem történt meg. Ne találj ki dolgokat. Túlreagálod. Valószínűleg félreértetted. Vagy bármi hasonlóval, aminek a lényege az, hogy amit érzel nem fontos, nemkívánatos vagy éppen teljesen beteg. Az emberek sokszor segíteni akarnak, de amit ezekkel a mondatokkal elérnek az az, hogy még rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Elutasítottnak, meg nem értettnek, olyannak, akinek baj van az értékítéletével vagy akár az agyával, ha az adott dolgokat érzi.

Az érvénytelenítés lehet nonverbális is. Szemforgatás, ásítás, rálegyintés vagy figyelmen kívül hagyás vagy amikor a másik fél sarkon fordul és otthagy minket a beszélgetés közepén. Mit okoz az érvénytelenítés? Az érvénytelenítés az érzelmi károkozás egy nagyon súlyos formája lehet, mert az érvénytelenített személy úgy érzi, hogy félreértik, nem támogatják, és nem hallgatják meg. Ha valakinek az érzelmeit folyamatosan érvénytelenítik, az azt eredményezheti, hogy úgy érezi, nincs joga a saját érzéseihez és kifejlődik egy kegyetlen, belső kritikus hang is, ami egyenes út az alacsony önbecsüléshez és a másokban való bizalom elvesztéséhez.

Hogyan lehet e helyett érvényesíteni mások érzéseit? Fontos, hogy érvényesítsük a másik ember érzéseit, még akkor is, ha nem értünk egyet velük vagy nem tudjuk átérezni őket. Ez azt jelenti, hogy elismerjük és elfogadjuk az érzelmeiket, még ha nem is osztozunk bennük. Ez segít a másiknak, hogy jobban megértve és támogatva érezze magát, ez pedig javíthatja a kommunikációt és erősíti a kapcsolatokat. Ugyanez nekünk is jár. Az érzelmek fontosak és mindig közölnek valamit. Főleg azt, hogy mi történik bennünk, hogyan viszonyulunk egyes történésekhez. Az érzelmi intelligencia arra szolgál, hogy megfelelően kezeljük a saját és mások érzéseit ez pedig tanulható, önismerettel fejleszthető. Az együttérzés, a megértés melós dolog, ezért jobb, ha megválogatjuk kikkel tartunk kapcsolatot, de rájuk több figyelmet, megértést és együttérzést fordítunk. Így nem fáradunk bele és érezhetően minőségi időt tehetünk a kapcsolatainkba.