engedjel-kerlek

[engedjel-kerlek]

,,Ha nem tudna beszélni, a tettein keresztül éreznéd, hogy szeret?"

[engedjel-kerlek]

Újabb adag taruma csomag amit dolgozhatok fel...

Köszi "kedves" család.

[engedjel-kerlek]

Elbújsz, amikor sírsz, mert azt akarod, hogy erős embernek lássanak, de ugyanakkor utálod, hogy senki sem veszi észre, hogy mennyire összetört vagy.

[engedjel-kerlek]

Vicces nem?

Megcsináltad, amitől féltél

hogy én teszem meg…

[engedjel-kerlek]

Millió meg egy kérdés megfordult a fejemben, de egyetlen van, amit nem tudok kiverni belőle: Gondolsz egyáltalán rám?

[engedjel-kerlek]

Elrontottál bennem valamit, amit csak te tudnál rendbehozni.

de te nem fogod…

[engedjel-kerlek]

me n who this halloween

[engedjel-kerlek]

Egy kapcsolatban elég érettnek kell lenned ahhoz, hogy leülj és azt mondd: “Nézd, ez és ez a mi problémánk, és tényleg meg kell oldanunk, hogy minden rendben legyen.”

[engedjel-kerlek]

Az érzés, mikor hatalmas szükséged lenne valakire de nincs senki, aki számodra a biztonságot nyujtaná.

Hiányzik a biztonság, a szeretet, a szerelem, a nyugalom, a gondoskodás és még sorolhatnám...

[engedjel-kerlek]

Hiányzik az az időszak, mikor azt mondtad, hogy: "ne félj, együtt mindent megoldunk"..

[engedjel-kerlek]

menekülnék, de nincs hová mennem

[engedjel-kerlek]

im a 2014 tumblr user in a 2024 tumblr user world

[engedjel-kerlek]

Nem tudsz megmenteni saját magamtól.

[engedjel-kerlek]

"Bárcsak olyan könnyű lenne őszintén beszélni és elmondani azt amit magamban tartok, mint emészteni magam belülről..."

[engedjel-kerlek]

“Things didn’t go exactly as planned, but I’m not dead so it’s a win.”

— The Martian by Andy Weir

[engedjel-kerlek]

Elutasítva lenni... az olyan, mintha a bőröm alatt lángolna a vágy, de senki nem akarja érezni a forróságát. Mintha a szívem minden dobbanása egyre halkabb lenne, mert valahol, valaki úgy döntött, hogy nem kell neki. Az érintésed után sóvárgok, de csak a hideg távolságot érzem, amit közénk húztál. Minden alkalommal, amikor rád gondolok, egy kicsit összefacsarodik a mellkasom, mintha a testem is értené, hogy soha nem leszel az enyém.

Fájdalommal tölt el a gondolat, hogy bár itt vagyok, mindenemet felkínálva, te mégis mást választasz. Olyan, mintha egyre mélyebbre taszítanál abba a sötétségbe, ahol a vágy és a magány egyszerre éget. A bőröm még mindig emlékszik arra, amit soha nem kaptam meg, és ez a hiány a legnagyobb fájdalom.

[engedjel-kerlek]

Mindig melletted szerettem volna lenni és segíteni neked… meg hallgatni és ott lenni a bajban. De még azt sem merem neked elmondani, hogy ezeket érzem és gondolom… mert fogalmam sincs te mit szerettél volna vagy, hogy egyáltalán szerettél-e volna valamit… nem akartam unalmas lenni, se kevés… Nem akartam.