#segíts nekem

[amit-sose-mondtam-el]

mesélnék neked a fájdalomról, ami a bennem lakik, de félek, hogy a te szíved is megszakadna

[algebraicvarietyshow]

egy kis perszonálkontent

az előválasztásokat és a midtermeket nem számítva ez volt a hatodik átvirrasztott választás-éjjelem (a vicc az, hogy még 2016-ban is, amikor legalább időzónában helyben voltam, rám reggeledett), ebből négyet már itt a tumblren is követtem (bár idén pont erre sajnos túl sok időm nem volt) - és ennek egy jelentős része közben megfogadtam, hogy valami mással akarok inkább foglalkozni (még azoknál is, ahol amúgy jó lett a vége).

de: amikor ma max 1 óra alvás (de inkább csak éber-pihenés) után felkeltem, az eredmények jelentette minden szar ellenére volt bennem mégis egy kis jó érzés - nyilván ez elég fura volt, mert mért lenne az embernek jó érzése ennél az végkimenetelnél, de közben meg úgy éreztem, hogy az elmúlt két nap alatt megjelent három cikkben elmondtam, amit akartam ezekről a választásokról, és az külön jó, ha esetleg ez bárkit érdekel. aztán hullámzott persze a nap, de lett egy kis jó érzésem megint attól, hogy 18-23 éves diákokkal beszélhettem az eredményről, meg aztán az esti beszélgetéstől. nem magamról akarok itt beszélni, hanem inkább arról, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt ebben a 24 órában közvetve vagy közvetlenül, akiket részben itt a tumblren "ismertem meg" és akiknek a munkásságában megbízom: mivoltmaaneten, @everywherewithhelicopter-blog, @slejmshow - illetve ha nem is "dolgoztunk együtt" ezúttal, de rengeteget beszéltünk ezekről a dolgokról @vampirpillango -val, @markoferko -val és még sokan másokkal.

(és igen, előfordult, hogy korábban kritizáltam itt a partizánt, de elképesztő volt látni néhány pillanatra belülről azt a professzionális működést és azt a ritmust, amit a választás éjjeli műsor megkövetelt, és ez most tényleg maximálisan közszolgálatiság volt.)

tudom, hogy sokan csalódottak az eredmények miatt, nyilván én is az vagyok - és nem érzem azt, hogy bárki számára nekem kellene tanácsokat adni, hogy mit csináljon. de közben valahol nem akarom az ebben a 24 órában jelenlévő "jó érzéseket" se veszni hagyni. nem jönnek egyszerűbb idők, és nem akarom kisebbíteni azokat a dolgokat, amik tényleg rosszak lesznek. de csak úgy lehet ezt átvészelni, ha az ember valami tényleg produktívat csinál, lehetőleg másokkal együtt. nem muszáj, hogy ennek politikai tartalma legyen (though the personal is the political), egyszerűen csak közösségben lenni, "kis szinten" valamivel érdemben foglalkozni, megtalálni a saját kicsi forradalmainkat segít. támogassátok a független sajtót (a 444-t, a partizánt, a telexet, a 24.hu-t, a narancsot stb. amit éppen akarsz), amíg lehet. szeressétek a szabad egyetemeket, amíg lehet. nem most lesznek nagy változások a világban, de addig is érdemes építeni, amit tudunk. (és aki a dühét inkább kikiabálná, jöjjön pénteken a dürerbe.)

[sztivan]

tippek a január nyolcvanadika miatt szenvedőknek egy embertől, aki nemhogy nem gyűlöli a telet, még szereti is

(igen, mindez nekem jön be, nem állítom, hogy általános gyógymód januárgyűlölet ellen, de na)

nagyon sok gyümölcs, de nem ilyen lefagyasztott alma, hanem narancs, grapefruit, ilyesmik, amikkel ki lehet húzni a vitaminforrást tavaszig. én rátolok c-vitamint is, aztán lehet, az csak a tudat miatt segít rá

a napfényes órákat valamennyire ki kell használni. otthonról dolgozós napokon a gyerekek oviba vivése és a munkakezdés közti időt kint lehet tölteni; ha épp nem csúszós a talaj, akkor bringázás munkába délelőtt a bentről dolgozós napokon; random öt percek a napon, hétvégén pedig egy-egy órákat lehet kint lenni komolyabb mozgás nélkül is a napon

réteges öltözködés

inkább kicsit hűvösebb legyen a lakásban, arra még rá lehet öltözni

plusz nagyon gyakori szellőztetés - tapasztalat alapján a legkönnyebb a bezártságtól és a rossz levegőtől befordulni

sok testmozgás - nyilván nem kérem mindenkinek, hogy annyit toljon le, mint én, de magunkhoz mérten lehet jókat menni, sokat ad a hangulathoz miután a december kb a folyamatos nassolásról (is) szól, a januárban lehet kevesebb kalóriabevétellel jól lenni és persze tudni kell, hogy a tél a belassulás ideje, amikor nem szaladni kell, hanem nyugisra venni a tempót, és akkor nagyon jó lehet

[rosszulorzott]

valaki uk-ből segít hozzájutni a vágyaim netovábbjához? nem tudom megoldani, hogy ide rendeljem, szóval megrendelnéd a webshopban, aztán küldenéd nekem, paypalon vagy revoluton keresztül mindent térítek. kicsi kényelmetlenség, örök hála, esetleg egy fotó, amin viselem ;)

aki betegeli nekem a célcsoportomat, annak is kösz, én képtelen vagyok megjegyezni, ki hol él éppen

[csacskamacskamocska]

Beletenni a munkát

Próbáld ki, hogy elmész egy pszichológushoz! De nem úgy, hogy, magadban azt gondolod, úgy sem segít, és nem is arra vársz, hogy két ülés alatt minden varázsütésre megváltozik. Ha le akarnál fogyni, ha meg akarnál izmosodni – kinevetnéd azt, aki úgy gondolja, hogy egy hét alatt 15 kilót fog fogyni vagy, hogy egy hónap alatt kipattintja magát, mint az atyaúristen. Mindenben a legnehezebb a kitartó munka.

Nekem nagyon nehéz nem reagálni, nem azt mondani, hogy ugyan, ennyi belefér. Egy találkozás, egy üzenet, egy bármilyen kis kontakt belefér. Még ez sem fér bele valójában, egy ilyen poszt bele a levegőbe. Még ez sem. De nagyon sajnálom ami van veled, és azt, hogy a makacsságod nem használod arra, hogy jobb életed legyen és megkapd azt, amire vágysz.

Jó lenne azt gondolni, hogy „megérdemled”, de azzal magamra is mondanék ítéletet.

Az emberek többségének rengeteg jól kigondolt kifogása van arra, hogy miért NE változtassa meg az életét. Minden élet jó, ha tudjuk róla, hogy az amilyen, valójában megvéd minket olyasmiktől, amiktől félünk, idegenkedünk, amiről hazudunk. A kitartó munka valamiért, a pici lépések, kicsi sikerek és örömök megbecsülése – sokakból hiányzik. Hiányzik a kitartás vagy éppen lenézik ezt a dolgot. Titokban úgy gondolják, hogy járt volna nekik az, amit nem kaptak meg. Mások beletett melóját nem érzékelik. Csak a sikeres projektzárásra vágynak, a közben levő útra nem. Húúúúú.... micsoda muszklik! – neki öt éve volt benne és sok pénz, sok odafigyelés, informálódás, próbálkozás, de leginkább kitartó meló. Neked könnyű, te mindig vidám vagy, neked mindent csak úgy odadob az élet! – Valójában minden kibaszott nap megküzdök azzal, hogy be tudjam tartani a megállapodásokat amiket kötök magammal. Hogy odafigyeljek rá, ne hagyjam a negatív dolgokat, hogy belerágják magukat az agyamba, a lelkembe. Ne ítélkezzek feleslegesen. Ne legyek hazug az empátiámban vagy a lelkesedésemben. Elengedjek álmokat, feldolgozzak veszteségeket. De legfőképpen, hogy próbáljam körbejárni a dolgokat, megnézni több szempontból, ne ragadjak bele a saját érzelmi világomba. Több dolog volt már amiről lemondtam pedig nehéz volt. És az is úgy megy, mint az építkezés. Nap, nap után ki kell tartani, míg végül eltűnik. Ha építkezünk, akkor pedig hordani kell a téglát, nap nap után, bárki bármit is mond. Elhatározással, konokul.

Szóval az, hogy az ember rendbe tegye az életét, az melós. És a legjobb bizonyíték rá, hogy szakember segítsége kéne, hogy ha nem úgy él, nem ott van, ahol-ahogy-amiben lenni szeretne. Bármikor el lehet kezdeni. Nem csak hétfőtől.

[anyadisszeretne]

A szakítás

Több formája van, van aki sokat sír és van aki inkább elmegy vodkázni és betépni. Én mindig a kettő közötti átmenet voltam, sokat sírtam miközben ittam a vodkát aztán ágyból ágyba mentem, hogy felejtsek és ez most szörnyen hangzik de nem számított, hogy mekkora fájdalmat okozok azoknak a férfiaknak és nőknek akikkel éppen felejteni akartam. Az első szakításom egy négy éves kapcsolat vége volt, ez a kapcsolat maga volt a mennyország hiszen az első mindig gyönyör�� és mesés. Be kell valljam én hibáztam a legtöbbet ebben a kapcsolatban és remélem egyszer a karma megbocsát nekem. A férfi akit szerettem kedves volt és figyelmes mindig sokat utazott hozzám és virágot vett. Talán ez volt a baj. Mi nők, nem is tudom hátrálni kezdünk ha valami túl jó, vagyis elnézést az őrült nők viselkednek így. Tehát kedves volt és én úgy döntöttem, hogy nem akarom őt kihasználni és tönkre tenni mert ő arany én pedig szén.

Azt mondtam már nem szeretem és ne akarja megmenteni ezt a szart ami van köztünk mert "jobbat" érdemel. Hála az égieknek most boldog kapcsolatban van egy nagyszerű nővel.

A második szakítás volt talán az a szakítás aminek se eleje se vége nem volt sosem egésszen a férjemig. Ő az a tipikus piercinges tetovált drogos fiú volt, ő tanított meg arra, hogy hogyan kell falni és élvezni az éltet. Ő volt életem legszebb időszaka már amire emlékszem. Kislányom, neked ilyen pasi ismétlem nem kell!!

A harmadik pedig a legfájdalmasabb volt, és most kapaszkodj meg mert itt olyat éreztem amit sosem. Szabad voltam, elégedett önmagammal és a testemmel. Gyönyörűnek éreztem magam amit eddig soha. Egyik napról a másikra lett vége és ő szakított. Ő tűnt el hirtelen és én itt maradtam a pólóját fogva a kezemben. Nem ettem és nem ittam hónapokig rendesen. Nem tudtam koncentrálni, nem tudtam aludni, nem tudtam lélegezni. Sokat fogytam, ha ettem hánytam és hashajtókat szedtem. Téptem, gyógyszereket szedtem mindent amit csak el tudsz képzelni. Annyira fájt, hogy nem tudtam beszélni róla és mindenkiben őt kerestem.

Az élet pont akkor sodorta az utamba őt, soha nem fogom tudni elégszer megköszönni neki, hogy megmentett. Nem, ő vele soha nem voltam együtt szerelmesek sem voltunk soha egyszerűen csak volt és rendbe tett. Miután újra kaptam levegőt akkor jött az apád, apád egy nagyszerű ember de akkor amikor először találkoztam vele nagyon utáltam. Mindig nézett és soha nem szólt egy szót sem hozzám. A bolt ahol dolgoztam a kedvenc helye volt, főleg amikor éppen rendbe tettem az árukat ő jött és szétpakolta.

Apáddal nem mindenben értünk egyet, sőt azaz igazság, hogy szinte semmiben. Ha fáradt kibírhatatlan és iszonyatosan hisztis. Idegesítő számára az, hogy én egy káosz vagyok és őrült. Viszont apád mindig a hátam mögött van ha zuhannék. Apád és én nem beszélgetünk, nem lelkizünk, apukád azaz ember akivel még a csend is jól esik. Hallgat velem és minden ostoba ötletemet segít megvalósítani. Szeretem őt, és nála jobb apa nem létezik és hálás vagyok, hogy téged vele nevelhetlek.

Lehet, hogy azt érzed soha nem jön el a megfelelő és úgy érzed soha nem talál rád a szerelem de hidd el mindenkinek van egy társa és néha nem azzal vagyunk együtt akivel együtt kell lennünk vagyis mi azt gondoljuk, hogy nem a megfelelő emberrel vagyunk de a tested jelezni fog és tudni fogod ha jó helyen jó ember mellett vagy.

Kislányom, kevés az idő de igyekszem mindent is elmondani amit tudnod kell.

[chimie]

Egy szórakozóhelyen vagy. Valaki nyomul rád, és kurvára nem akarja megérteni, hogy te nem kérsz belőle.

Létezik, hogy mindezen segít, ha egy "NEM" feliratú poharat mutatsz fel neki?!

A cucc "a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) szakmai támogatásával valósult meg", szóval kéne legyen értelme, de ez a része elég hihetetlen nekem.

[mtahooligans]

ez egy érdekes cikk, érdekes megállapításokkal. nagyon leegyszerűsítve: 1) ballib (nyugati) mintakövető, fidesz mintaformáló; 2) fidesz mond valamit a liberális demokrácia két szava közti sorrendről és Mo világban betöltött szerepéről, ballib nem.

ez oké. de van két mondása, ami nekem furi. a két mondás, hogy ez vezetett a NER-hez és emiatt van még mindig NER.

az biztos kellett a NER-hez, hogy nem értük utol Ausztriát és egy csomó egyéb problémával sem tudott mit kezdeni a mintakövetés, de konkrétan a NER-t szerintem egy egyáltalán nem sikerülő mintakövetés és egy abszolút "mintaformálás" okozta. a nem sikerülő mintakövetés a 90 és 2010 közötti választási rendszer, ami elvileg a németet másolta volna, csak hát az gyakorlatilag arányos képviseletet jelent, a mi előző választási rendszerünk, meg ugye 1+5-ször volt használva, és az 5 olyan alkalommal, amikor négy évnyi kormányzásról szavaztunk, 2 végződött kétharmaddal, midkétszer 53%-nyi szavazat volt ehhez szükséges. a másik pedig, hogy se 2006 őszén, se 2007 tavaszán (amikor látszott, hogy semmit se tud Gyurcsány csinálni), se 2008 tavaszán a népszavazás után, se később nem írtak ki új választást. a keleti blokk minden másik országában volt már előrehozott választás. és hát ez eléggé része a nyugati mintának, hogy ha látványosan nincs közbizalom, akkor kiírunk ilyet. és akkor oldhatta volna meg OV a 2008-09-es válságot feles többséggel.

és biztos fontos és sokat segít a Fidesznek hogy van világmagyarázata (mégha állandóan önellentmondásosan változik is), de azért nekem kérdés, hogy nem-e inkább a hatalomgyár itt a kulcs. a nyugati minta az, hogy vannak a különböző ideológiájú pártok, amik gondolnak valamit társadalomról, aszerint kormányoznak, mert azt gondolják, hogy attól lesz jó mindenkinek, aztán a választásokon kiderül, hogy épp ez többséget jelent-e, és ha nem, akkor az a rendszer része, hogy most a másik jön. ehhez képest OV a lehető legjóindulatúbb hozzáállás szerint is meg van arról győződve, hogy Mo-nak az a jó, ha ő kormányoz, így nem az a lényeg, hogy az embereknek jó legyen, hanem hogy az emberek rá szavazzanak és ezért a kormányzásának az egyetlen iránytűje, hogy az adott intézkedés segíti-e a (kétharmados) újraválásztását vagy nem. ezt persze lehet mintaformálásnak is hívni, de én máshogy hívom.

[geoparduc]

Amit csinálnom kellett volna az elmúlt 17 hétben:

Lelkileg és testileg felkészülni a gyerek születésére, az anyaságra. Nevelési könyveket olvasni, kissapkát horgolni, nyomi dán bézs gyerekdolgokat venni, terhesjógázni és nem stresszelni a világon semmin.

Amit ehelyett csinálnom kellett:

Rejtélyes felsőlégúti betegségtől szenvedni másfél hónapja, amit senki nem akar normálisan kivizsgálni. Hányni a köhögőrohamoktól. Titokban, bűntudatosan orrsprayt használni. Esküvőt szervezni, illetve szerveztetni másokkal, mert túl beteg voltam a rohangáláshoz. Megvehető lakást vadászni, hogy elférjen valahol a gyerek. Hivatali és banki ügyintézni a kölcsönhöz. Állást keresni vőlegényemnek/férjemnek, aki alatt pont most csődölt be a melóhelye. Betegen dolgozni kurva sokat, mert rettegek, hogy a betegszabi alatt kapott pénzből nem jövünk ki, plusz a nyomorult háziorvos nem írt ki táppénzre. Szorongani a betegség miatt szarul végzett munkámtól. Szenvedni a rengeteg hányástól és miegyebektől kirohadó fogaimtól, amiket nem tudok megcsináltatni, amíg ennyire köhögök (meg hát a terhesen, röntgen nélkül a Szentkirályiban fogat csináltatni maga a földi pokol). Mások bűntudatkeltését viselni minden bevett fájdalomcsillapítónál. Vadászni a védőnőre, aki épp elmegy, de helyettese van, de majd lesz új, vagy valami. De ha nem szerzek 4 pecsétet a kis matricás füzetembe, akkor nem kaphatok majd támogatásokat. Dealelni anyámék válásával, ami alatt az összes elképzelhető zsarolás előkerül, amit gyerekkorom óta hallgatok, megspékelve azzal a zsarolással, hogy majd az segít nekem lakást teremteni az unokának és/vagy vigyázni rá, aki mellé állok a szituban. Rettegni, hogy nem érzek semmit a gyerekből és már most rossz anya vagyok, vagy két UH között felszívódik, meghal és nem is veszem észre. Igyekezni távoltartani a pánikrohamokat. Félni, félni, félni.

[kavekkozt]

megőrülök annyira bonyolult az osztrák szociális rendszer.

úgy érzem hogy mindent elolvastam meg utánanéztem, értek németül és egy csomó minden elérhető angolul is, de hiába értek minden szót, annyira más a rendszer, mint amihez hozzászoktam (angol rendszer leginkább), hogy egész egyszerűen konceptuális problémáim vannak.

nem segít, hogy mindennek van valami 3-6 mássalhangzóból álló rövidítése.

ha orvoshoz vagy a gyógyszertárba megyünk, mindig meglepetés, hogy fizetni kell-e és mennyit. (a keresetem kb 27%-át fizetem be minden hónapban társadalombiztosításra, és cserébe eddig semmilyen gyógyszert nem tudtak receptre felírni.) tudom, hogy a helyzet valamennyivel jobb, ha alkalmazott vagy, de nem számottevően, ezek a problémák ott is jelen vannak.

most írt az SVS hogy még nem választottam vorsorgekasszát, ami már megint micsoda de tényleg.

gondoltam, nyugdíj, de utánanéztem és NEM nyugdíj, mint ahogy a neve sejtetni engedné, hanem "munkavállalói előgondoskodás". gyakorlatilag előre fizeted a fizetésed egy bizonyos százal��kát, amit megkapsz végkielégítésként, ha felmondanak neked (???). hogy ezt nekem vállalkozóként miért kell fizetni, és hogy jutnék hozzá ehhez a pénzhez valaha, az rejtély.

mindegy, megnéztem hogy melyiknek vannak nachhaltig befektetései és azt kiválasztottam.

nagyon szívesen fizetnék is valakinek, hogy elmagyarázza ezt a rendszert nekünk, de kihez kell ezzel fordulni?

[sztivan]

az Eb egyébként egy tök jó buli, amint nem csinálnak a fociból egy identitáskérdést

azzal, hogy már nem 16, hanem 24 csapat van ott, sokat hígult, már nem az van, hogy minden meccsnek gigantikus a tétje, ez most topfoci helyett ilyen Eurovízió-érzés

ez nekem persze furcsa, mert nem ebben nőttem fel, meg persze mert a klubfocit ennél sokkal komolyabban veszem, de meg lehet szokni

pláne segít, ha nem csinálnak belőle nagy népnemzeti felsőbbrendűségi identitáskérdést, hanem csak egy bulinak tekintik, biztos vannak országok, ahol ezt meg tudják csinálni

[egy-lany-blogja]

“ Ha Isten meghallgat, úgy segít rajtad, hogy odaküld hozzád egy olyan embert, akinek még nincs kőből a szíve.

Aki meghallgat, megvigasztal, meggyógyít. Aki nem abból indul ki, hogy nekem jó, mi a fenét jajgat ez? Hanem letörli a verejtéket a homlokodról.

Kimondja azt az egyetlen szót, amit jól tudsz te is, de önmagadnak nem mondhatod, mert azt várod, hogy a másik mondja ki. Anélkül hatástalan.

Mert csak a szeretet gyógyít. ”

Müller Péter

[kampeszino]

Peer Krisztián: Változhat itt bármi?

a „kényelmetlen” Petri Györgynek

Andor barátommal megemeltetem a hátizsákomat, hogy értse, miért hívatok magamnak taxit. Egy okostelefonba pötyögöm ezt az állomáson – magammal csetelek, így tűnök normálisnak, – az autocorrect textre javítja a taxit. Vihet, ahova akar.

Táskámban pesto, parmezán, mogyoróvaj: nálunk nincsen Lidl. Azon dolgozom most is egy beton virágláda turhamentes szegletén, hogy értelemmel telítsem az értelmetlen felutazást.

Andornak van szakértelme, bankszámlája is saját néven, telepített applikációja. Én leginkább telefonálásra használom a telefont. Krízishelyzetben írógépnek, pl. amikor rám szakad a várakozás üres ideje, mint most.

Mellettem rendőrök intézkednek épp: lebasszák az áldozatot, amiért naiv volt. El sem hiszik igazán róla, mert jajong, hangsúlyosan cigány.

Felnézek a szövegből, az hátha segít. És segít. Eljátszani, hogy komolyan veszik a panaszt. (Hátha veszem.) Elirányítják az őrsre, de biztosítják arról, hogy felesleges feljelentést tennie. Jobban kell vigy��zni legközelebb.

Van nálam egy spangli, az is a holt idő miatt, attól vártam eredetileg, hogy segít a szövegen, de nem gyújthatok rá a rendőrök előtt. Kész válaszom van arra, ha „ismert ellenzékiként” droggal, vagy elmaradt adóbevallással kerülnék – ami immár elkerülhetetlen – látókörükbe. Részvétem azoknak, akiket már észrevettek.

A minap azt üvöltöttem, egy szakmai társaságban, hogy az SZJÁ-nál kezdődik a kollaboráció, mert az ÁFÁ-t fizetem én is, ameddig eszem. Az eszem tudja ezt, de gyomor-kérdésekben az ész nem játszik szerepet. Megtisztultam az üvöltésben, pedig világos volt, hogy másnap nem lesz igazam.

És jött is a másnap. Mi kínosabb annál, mint hogy kínosan érzik magukat a jelenlétemben mások? Vagy, hogy ok nélkül ezt képzelem. De nem köphetem szembe magam azzal, hogy napfényben visszakozom. Igazam elszigetel. Elviselni lenne könnyebb, hiszen elsőrangú a bor, és nyugatiak a cigaretták. Menjek Nyugatra én is?

Vagy nekem tök mindegy? Melyik skillemre lenne ott igény? Provinciálisabb vagyok az országnál, amit elhagyni kötelez és sürget ízlés és előrelátás.

A véleményemből élek – ha elfogadnám, talán még most is szponzorálna az állam, az iróniával hadilábon álló, aluliskolázott adófizetők  –, felkészültem arra, hogy bármikor elővehetnek:

A módosult tudatállapot számomra munkaeszköz, plusz én is baráti kölcsönökből élek, mint Habony, és bocs, hogy nem Hawaii-on, de sajnos nem annyira tehetősek a barátaim.

Megtörténhet persze, hogy soha nem jön el értem a NAV, vagy a TEK, mert hiába gyúrok arra, hogy túléljem a NER-t, fasznak finomkodni: túléljem Orbánt, hamarabb meghalok  – fejezze be más a mondatot, én biztosan nem fogom lekésni az utolsó vonatot miattatok, miattatok, miattatok, miattatok…

[csacskamacskamocska]

Válogattam

anyám rám maradt 20 doboznyi papír lomját. Ez csak a papír. Ki kell válogatni mert minden össze van hányva benne. Hivatalos iratok, számlatömbök, levelek, fotók, emlékek, újságkivágások, szórólapok, pénz és ki tudja még mik. Rengeteget jegyzetelt, írt, főleg arról, hogy én milyen bűnöket követtem el, mennyi fájdalmat okoztam neki, milyen rondán viselkedtem. Soha, egyetlen feljegyzés sem történt azokról a dolgokról amiket tettem érte. Egy sem. Soha kétsége nem volt a felől, hogy én (több esetben mások is) a „bűnösök” a dolgok rossz alakulásában. Ha jól alakultak, az az ő kizárólagos érdeme volt. Talán a legelképesztőbb az a levél volt, amit születésnapomra írt. Ezt nem kaptam meg, nem adta át, de nagyon sok ilyet kaptam tőle. „Drága kislányom! Nagyon boldog születésnapot kívánok és kérlek, ez alkalommal engedd meg nekem, hogy elmondjam, hogy nekem mi fáj.” és elmondta két oldalon, hogy geci vagyok. Tegnap azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen tényleg csoda, hogy nem bolondultam meg jobban. Volt amikor öngyilkos akartam lenni. Elég komolyan. Mert ez a fájdalom, elégedetlenség, számonkérés, kritika, felelősséghárítás, tagadás, manipuláció, és hibáztatás, ez át meg át szőtte az életemet, és azt hittem sosem lesz vége. De vége lett. Csak nagyon lassú a gyógyulás, talán sosem fogok igazán meggyógyulni. Nem tudom, hogy lesz-e olyan, hogy igazán mélyen bízni tudok valakiben. Bármelyik, de tényleg bármelyik jelenség a felsoroltak közül, ha megérzem, magával rántja az egész, sok évnyi szart. De ez nem jelenti azt, hogy sosincs igazam benne, hogy valaki tiszteletlen vagy szeretetlen velem. Inkább valami rémületről van szó, és arról, hogy az átlagosnál jobban magamra veszem ezeket és hátralépek, védekezek, vagy támadok akár, túlreagálom. Próbálom nem ezt tenni, de nehéz. És hát, elképesztően finom érzékelésem lett a narcisztikusokra. Akartam is írni egy (újabb) bejegyzést a gyáva narcisztikus jelenségről. mert szerintem fontos, hogy ne csak a grandiózus narciszokat véljük felismerni, sőt, hogy a narcizmus fogalmáról árnyaltabb képet kapjanak az emberek. Sokat segít. Anyám levelei már nem ütöttek szíven. Az ütött szíven, hogy hogy bírtam ki, hogy éltem túl az állandó stresszt és állandó rettegést. Mert, hogy volt, azt nem tudom elfelejteni. Ezzel együtt, minden elismerésemet is megkapja anyám, mert különleges, tényleg különleges egyéniség volt, és neki is köszönhetem magamat. Azt gondolta, hogy nagyon szeretett engem. Ezen gondolkodtam tegnap éjjel, hogy azt gondolta, hogy nagyon szeret. Mégsem tudott engem pozitívan látni, megelőlegezni bizalmat, megértést, jóindulatot, nem tudott velem szembe elfogult lenni. Mindennek én voltam az oka. Szerintem ő szerinte én – biztos, hogy ez sehogyansem egészséges.

Azt is írta az egyik feljegyzésében, hogy ha majd megöregszik és segítségre szorul, már előre sajnálja magát, hogy mi lesz vele. Hát, mi lenne? Járogatok hozzá az otthonba, gondozom, etetem, rendezem a dolgait. Ha nem kínoz, az én szeretetem határtalan. Azért jó, hogy nem lettem öngyilkos. Nem hittem benne, hogy valaha is lesz máshogy. De lett.

[hobbygilda]

Nem kell a Havast se, a stílusát se szeretni, de ez a mai posztja érdekös!

GULYÁS MÁRTON! TESSÉK AZ ALAPMŰVEKET ELOLVASNI!

KÉRJE KÖLCSÖN SANYITÓL A MIHANCSIK ZSÓFIT, Ő MAJD SEGÍT ÉS LESZ, AKI OLVAS!

Rövidnek kell lennem, mert az Ágnes azt mondja, hogy ha hosszút írok, azt nem olvassák el. A töpörtyűs sztorim, az ritka kivétel.

Szóval: ma délelőtt végre kihúzták a Havasné fogát, hazajöttünk, megebédeltem, aztán megkérdeztem magamtól, hogy nem kellene-e végignéznem Gulyás Márton interjúját Kőszeg Ferenccel a Partizánon, hiszen boldog-boldogtalan azzal foglalkozik? Végignéztem a rövidített, nagyjából 1 óra 40 perces változatot, és két megjegyzésem van.

1. Ez a Gulyás Márton pont olyan aprólékosan felkészült és totálisan tehetségtelen, mint a Sanyika. Ha hozzám járt volna az egyetemre, akkor tudhatná, hogy nem árt, ha fejben tartja azt a hírszerkesztői örök igazságot, miszerint mindig abból kell kiindulni, hogy az olvasó, illetve a néző először találkozik egy témával, ezért nem árt, ha legalább az elején összefoglaljuk, hogy mégis miről van szó. Ebből következően, mondjuk egy mai egyetemistának semmit nem mond -sajnos- a Szabad Kezdeményezések Hálózata, vagy az, hogy miképpen készült, és kiknek a közreműködésével a Beszélő, ki az a Magyar Bálint, aki létrehozta, majd tönkretette az SZDSZ-t, nem is folytatom. Szinte követhetetlen volt az első egy óra.

2. Ahogy elnéztem délután az internetet, ma Magyarországon a legfontosabb kérdés az, hogy Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapítója, támogatja-e a pedofíliát vagy nem. Nekem csak egy nagyon halk kérdésem van: se Kőszeg Ferenc, se a szorgalmas Gulyás Márton nem olvasta Thomas Manntól a Halál Velencében című könyvet, és hogy a jóisten faszába nem hozták szóba Nabokov Lolitáját? Hogy a picsába van az, hogy amikor azon polemizál két ember, hogy idős férfinek joga van-e erotikus kapcsolathoz egy fiatal lánnyal, és meg bírják állni, hogy ezt a két alapművet nem hozzák szóba?

Thomas Mann – most hagyjuk, hogy voltak-e homoszexuális hajlamai vagy nem – arról ír, hogy egy idősödő írót hogyan csábít el egy velencei szállodában a családjával ott nyaraló, lengyel fiúcska.

A Lolita nagyjából ugyanerről szól, azzal a különbséggel, hogy a csábító ebben az esetben egy fruska.

Végül: Gulyás Márton körülbelül olyan szinten van, mint annak idején a társam, Forró Tamás vagy ami a legrosszabb, Hajdú Péter, akik képesek voltak az összes, felírt kérdést feltenni, és gondosan ügyeltek arra, hogy egyetlen, kollégák által kiválasztott bejátszás se maradjon ki.

Na, azt azért nem állom meg, hogy ne írjam le, még Ágnes is egyetért velem abban, hogy Kőszeg Ferenc nem egy vén, demens, hülye. Mielőtt még vérszemet kapna valamelyik idióta a Fidesz környékén, csak ismételni tudom Kőszeg Ferencet: a pedofília tűrhetetlenül büntetendő, és nem állom meg, hogy ne ismételjem meg: hogy a büdös francba lehetett több, mint húsz percig beszélgetni egy ilyen kényes témáról anélkül, hogy szóba kerülne a Halál Velencében vagy a Lolita? Már elnézést, de azért ez a műsor mégse a Hír TV-ben ment le! (Ágnes: ,,A Kőszeg még a legelején megemlítette Babitstól a Halálfiai című regényt, de azt meg Gulyás nem olvasta.” Mentségére: én se.)

Majdnem elfelejtettem, miután végigszenvedtem a Gulyás Márton interjúját, lejöttem a kertbe, a diófa alá. Elkezdtem olvasni a húgomtól kapott, Az igazi (Márai Sándor) című könyvet, mire megjelent Havasné a tálcával. Libazsíros kenyér zöldhagymával, külön, kis tálkában a só! Hát állítsa valaki azt, hogy nem fejlődőképes az emberiség! Egyébként a sörért nekem kellett bemenni, de ez már tényleg apróság. (Az Ágnes megint riheg-röhög, vannak kedvenc hozzászólásai, de ezekre én fittyet hányok.)

[muzligrafia]

A "készíts egy ütős dizájnt" a létező legordenárébb, legundorítóbb leírás egy feladathoz, amit egy PM adhat nekem, mert azt hiszi, mondott valamit, miközben igazából gecire nem segít vele.