#szükségem van az ölelésedre

[amit-sose-mondtam-el]

mesélnék neked a fájdalomról, ami a bennem lakik, de félek, hogy a te szíved is megszakadna

[just-a-girl-in-your-dreams]

Szükségem van az ölelésedre, hogy ne féljek, kell a karjaid által keltett biztonság érzete..

[veledszeplettvolna]

Szükségem van a hangodra

Szükségem van az érintésedre

Szükségem van az ölelésedre

Szükségem van a mosolyodra

Szükségem van az illatodra

Szükségem van mindenedre hogy élhessek.

[annafenesi]

Nem megy,

Nem tudlak csak így elengedni,

Nem tudok tovább lépni,

Nem tudok élni nélküled,

Nekem szükségem van rád,

A hangodra, az ölelésedre, az illatodra,

a mosolyodra, a hülye vicceidre,

Tulajdonképpen mindenre ami te vagy,

mindenre ami hozzád kapcsolódik

[tevagyamindenemszeretlek]

Szükségem van az ölelésedre!❤️

[melegsegtoltel]

Megtörtént az amit soha nem akartam,

A szemembe hazudott le is tagadta,

Olyan Érzés van Bennem amit nem ismerek,

De jobb is lett volna nélküle mert így nem élek.

Veled akarok lenni teljes mértékben,

De ahhoz, hogy Szerelmes legyek Bizalom kell,

Az utcán látok Mindenkit ahogy mennek,

Nekem mégis Te vagy mindig a fejemben.

Ülök a buszon, a metrón vagy a kocsiba,

Téged látlak mindig minden megállóba,

Én nem akarom, hogy ez tönkremenjen,

De ehhez Ketten kellünk mert Egyedül lehetetlen.

Szükségem van Rád és a meleg ölelésedre,

De jelenleg kiráz a hideg mert megrepedtem,

Csókokat látok mindig minden utcasarkon,

Bár Veled lennék örökké erre gondolok.

Nem tudom, hogy most vajon ezt érdemlem,

De ha igen akarnám tudni miért mert ilyet nem tettem,

Nagy űr van épp Bennem ami teljesen fekete,

Pedig emlékszem ahogy nem régen még nevettem.

[satanakoleszban]

Szükségem van az ölelésedre, a csókodra, a hangodra, az apró puszikra, a horkolásodra, a szőke napszitta hajadra, az ajkaidra, amit sokan irigyelnek és maguknak akarnak. Szükségem van a jelenlétedre, a törődésedre, a csacsogásodra, a hallgatásodra, arra amikor egyik percről a másikra magadhoz huzol, amikor csak Te és Én vagyunk, vagyis Mi. Szükségem van az üzeneteidre, mert a távolság miatt csak ez köt egybe Minket. Szükségem van az esti telefon beszélgetésekre, a videochatekre. Szükségem van a boldogságodra, a bekuckozó énedre. A hajnaligtartó régi beszélgetésekre, az alkoholos csókodra, az illatodra. A pólóra, amit adtál s rajta hagytál magadból egy darabot. Szükségem van Rád, csakis Rád a teljesen énedre, a boldog és rossz perceidre, a kómás reggelekre és estékre. Mindenre. Rád van szükségem. Most.

[molnartomika]

Szükségem van Rád.

Az ölelésedre, a mosolyodra, a csókodra, arra, ahogyan beszélsz hozzám. Mindenedre szükségem van. Szükségem van Rád.

[r4zorbl4del0ve]

Tegnap este óta így vagyok.

Így sehogy.

Nincs túl jó kedvem, az nem kifejezés.

Mindez ok nélkül.

Instant sírógörcsöket kapok...

Most lenne igazán szükségem a közelségedre, az ölelésedre, arra hogy hozzád bújhassak.... Elegem van belőle, hogy nem láthatlak..... Hiányzol... Most még jobban mint eddig bármikor....

[amit-sose-mondtam-el]

ezekben a suta pillanatokban, amikor valahogy nem tudom visszaszorítani a fájdalmat a lelkem mélyére, olyankor kérlek, ne kérdezd mi a baj, ne kérdezd mit szeretnék, ne kérdezz semmit, csak hallgass mellettem és ölelj át, hallgassuk együtt, ahogy a szíved meggyógyítja az enyémet…

[ordogszarnyakkal]

Szükségem van az ölelésedre.

[az-elet-ironiaja]

Szükségem van a nevetésedre, az ölelésedre, a csókodra, rád.

[bizonytalan-szeretlek]

Szükségem van az ölelésedre

[deadprincess333]

Itt ülök a blokk előtt. Hideg van. Én meg a sötétség. Igen jól kijövök vele. Neki szoktam sírni. Igazából nem is tudom miért vagyok itt. Miért jöttem le vagy egyáltalán HOGY jöttem le. Nem tudom. De mindegy. Lent vagyok. Nagyon fázom és egyedül fázom. Senki sincs mellettem. Rágyújtok egy cigire hátha eltelik az idő. Csak tumbliztam és hallgattam a tücskök siralmas és fájdalmas éneküket amit felém árasztottak. Rövidújju van rajtam és halálra fagytam. Szükségem van egy ölelésre. Nem várj ez így nem helyes. Szükségem van az ölelésedre. Na ez így már igen. De amúgy mit keresek én itt meg amúgy miért írok én ilyet. Egyáltalán nem értem magam sokszor.

Elszívtam a cigimet. Mint az apám iránti szeretetemet úgy dobtam el az utolsó szálat. Már-már kering a sírás de visszatartom mert lépteket hallok. Ja ez csak a buta szomszéd volt. Nézem az eget és arra gondolok hogy vajon te is nézed-e. Lehet pont egy csillagot nézünk. De romantikus. Azt hiszem ideje lenne bemenni de mivel semmi kedvem felállni erről a jéghideg lócáról,ezért még maradok. Maradok és várok. Hátha meglátlak. Hátha meglátlak és idejössz és szorosan megölelsz. Akkor úgy érzem majd hogy soha sem akarlak elengedni. Mivel mindjar már 12 óra van es reggel suli ezért úgy érzem fel kéne menjek. De vajon mit mond majd anyám, akit sírva hagytam a szobájában ? Lehet hogy már ájuldozik?

Felálltam a lócáról és lassú lépésben mint ahogy a legkedvesebb torna tanár tanította megindultam a blokkom ajtaja felé. Egy mozdulattal kirántottam az ajtót és már bent is voltam. Melegebb volt mint kint. Ahogy a lépcső aljához értem hírtelen felnéztem nem jön-e senki. A lèpcső tetején pont az én ajtóm van. Az a régi ütött kopott ajtó. Hmmm...Talán képzelődtem de egy másodpercre mintha láttam volna ahogy anyám löki apám ruháit a lábam elé és apám könyörögve kéri hogy ne tegye ezt. Mire felértem a lépcső tetejére teljesen könnyes szemmel néztem magam elé. Így nem állíthatok haza. Mit fog majd szólni anyám aki ígyis kiabálni fog amiért ilyenkor meg kint voltam ? Vajon leszid? Vagy velem is Azt teszi majd mint apámmal?

Csak sírtam és vártam hogy végre tisztuljon ki a látásom hogy bemehessek.

A szemem egyre kevesebbet könnyezett majd egy pillantás alatt megragadtam a kilincset és beléptem az ajtón. Anyám kiabált velem , ordított hogy hol voltam ilyenkor. Persze ha elmondtam volna mi a problémám egyből azzal jön hogy hát neked lányom 16évesen nem lehetnek problémáid és nem vagy elég felnőtt ahoz hogy fájdalmat érezz. Téved. Nagyon is téved. Inkább hagytam hogy befejezze a mondani valóját és bementem a szobámba. Nagyon ki volt sírva a szeme biztos aggódott értem. Valójában akkor jöttem rá mennyire félt anyám mikor 50+nem fogadott hívás után csak kiabált. Ebben az esetben neki adok igazat. Nagyon is. Megérdemeltem. De ha most nem mentem volna ki szétment volna a fejem. Nagyon rosszul vagyok. Lassan 4órája már hogy nem ír az egyetlen szerelmem aki számomra a mindent jelenti. Nem fogja fel mennyire aggódok érte. De bízok benne hogy jól van és hogy nem csinál hülyeséget. Nagyon szeretem őt és soha nem akarom elveszíteni.

Fáj a fejem. Nyilal a szívem. Elzsibbadt a kezem a sok írástól. Fáj a hasam. Fáj a vakbelem és még 100000milliónyi problémám van amit sajnos senkivel nem oszthatok meg mert holnap már azt fogják mondani hogy meghalok. Ezek a kétszínű barátnők. Minek vannak? Nekem nem kell egyse aki ilyen. Inkább legyen mellettem egy minthogy hülyítsen 15.

Leültem az ágyra fülhallgató a fülembe és maxon a zene. Ez a legjobb. Így senkit sem hallok. Senki sem idegesít. Már teljesen csend van. Csak a zene üvölt a fülembe és sírok arra a zenére amit annó együtt hallgattam VELE. A szerelmemmel.. Nagyon hiányzik.

Szerintem nem fogok aludni. Lehet jót tett ez a friss levegő.

Annyira elrepült az idő. Még csak most írtam hogy mindjar 12 óra és már annyi is. Valószínű ilyen sokat írtam?

Ennyire telik az idő?

És mi emberek ennyire feleslegesen pazaroljuk az időnket ? Nem tudom. Jól jönne egy kis energiaital. Áhh nem,megígértem a barátomnak hogy azt nem lehet.

Francba. Pedig szivesen ülnék még a kórházba. Míg az irigyeim azon imádkoznának hogy meghaljak én azon hogy láthassam a barátom. Nekem most csak erre van szükségem. RÁ. Lehajtom a párnára a fejem , a zene üvölt és nézem a plafont. Mint egy depressziós. Lehunyom a szemem hátha valami betoppan és hírtelen már alszom is. A fejemben a szerelmem a fülembe a kedvenc zenénk. Már csak Ő hiányzik mellőlem. Szeretem Őt. Mindennél jobban. Ő a Mindenem.

-R.D. (2019.máj.27-28).

[zsamci]

Néha magányra, néha egy kis adrenalinra, néha a füstre, néha az ölelésedre van szükségem. Nagyjából minden más felesleges. A stressz, a folytonos túlgondolás, a kérdésekre a válasz keresése, mind olyan “probléma” ami csak feleslegesen veszi el az időt. Élni kell, hagyni hogy történjenek a dolgok. Mindenbe meg kell találni a szépet. Az eső és a köd is sötét dolog, mégis van benne valami. Mindenki mást lát bele , hisz nem vagyunk egyformák. Ez így van rendben. Hiába sovány, kövér, szeplős, óriás……..gyönyörű vagy. Élj, maradj fent sokáig csillagokat nézni, autózni a semmibe, élvezni az életet. És ami a legfontosabb. Éld meg a pillanatot. Nem sietsz sehová. A holnap kérdése holnapig ráér.

[boldogszomorudal]

Csak az ölelésedre vágyok

Rosszul vagyok

Nagyon rosszul

Szükségem van rád

Gyere ide kérlek

Gyere ide hozzám

Simogasd meg az arcom

Szoríts magadhoz

Ölelj meg

Ölelj amíg csak lehet

Kérlek ölelj amíg megnyugszom és elalszom