#rabol

[angelofghetto]

műfű, beton és a túlélésünk

Ez egy amolyan anti-régenminden bejegyzés. Van az a kép a kertvárosi házikóval meg a bogarakkal.

A hülye városi kiköltözik vidékre, nulladik lépésként letarolja a kertet, hogy az építkezéskor ne kelljen kerülgetni a fákat, bokrokat, meg egyébként is ott a látványterv, és az nem így van elrendezve. Aztán mikor kész a ház, mindent lebetonoz, leteszi a műfüvet, hogy ne kelljen folyton nyírni meg locsolni, mert ő a kertben pihenkélni akar és nem dolgozni. Ültet pár facsemetét (általában nem őshonost, mert most más a trend) aminek jó ha a harmada kibírja az első 10 évet, de árnyék nem sok van. Legfeljebb a terasz fölé kifeszített vitorla alatt. Jaj, és persze mindent lefúj mérgekkel, mert szúnyog van, meg pók, légy és hangya, és a vakondok mindenhova kupacokat ásnak, ami belerondít a dizájnba. (Évek óta nem láttam pillangót.)

Aztán bepereli a bennszülött szomszédot, akinek ugat a kutyája, és a csirkéi állandóan ott motoszkálnak a kerítésnél. Ember! Ez ugyanolyan lakótelep mint a külvárosi panel, csak nem függőlegesen, hanem vízszintesen, és a megmaradó élőhelyből még nagyobb területet rabol.

Senkit nem érdekel a mezőgazdaság. Nem a mi dolgunk, semmi közünk hozzá, foglalkozzon vele az, aki ebből él. A baj csak az, hogy nem az él meg belőle, aki foglalkozna vele, hanem aki birtokolja, ezért felveheti rá a nagy támogatásokat.

És ha művelné is valaki azt a földet, több kárt csinál mint hasznot, mert rossz a szisztéma. Egyre többen jönnek rá, de a modern mezőgazdaság egy nehezen mozduló szörny.

"Már a nagyapáink is így csinálták, csak mi hatékonyabbak vagyunk." Az interkontinentális ballisztikus rakéta is hatékonyabb a kőbunkónál. Kérdés, mi a cél: hogy baromi fejlettnek érezzük magunkat, vagy hogy túléljük legalább a következő évszázadot?

És akkor eszembe jutnak az akkugyárak meg az izomból átnyomott neres agymenések, amelyek még a világvége előtt elpusztítanak bennünket talajostól, vizestől, levegőstől. És tehetetlen dühöt érzek, mert ez a dilettantizmus és fékezhetetlen kapzsiság diadala a józan ész fölött.

Ami most jön, az egy kis ízelítő egy konferenciából, amit szakembereknek tartanak. Nyugi, azért érthető, és elég rövid is. Imádom, ahogy ez a pali gondolkozik, beszél. Majd keresek olyat, ami civileknek való, mert diákokat is szokott kivinni terepre, hogy lássák, tapintsák, szagolják, miről beszél. (Ezt hívják élményalapú oktatának, ami ezerszer hatékonyabb, mint ha bebifláztatnák a legjobb tankönyveket.)

[hicapacity]

Magyarországon, hol komor NER bőszen rombol, rabol, tombol, honi antifáknak csak a kóbor macska dorombol..

ACABkacatok újságírókat vegzálnak szakmányban,

Fasiszta pribékek viháncolnak harsányan.

Rendőrállam👮‍♀️

NEM jogállam!

Fafejű fasiszták testét járja át 3 fázisú⚡️áram. 🤩

Politikátok🚮új nemzedékre semmit NE hagyjon! ☠️

Törjön rátok váratlan vad Antifa Action!

Homlokotokra Aldo Raine pengéje swasticát vágjon☝️

Fasiszta fejetekre le🪓 a Medvezsidó csapjon!💀

Aktivitásotok a jövőben egy nyomot SE hagyjon!

Az Utólsó közületek még idén kihaljon!☠️

[cardfight-casual]

V-Premium Aerial Divine Knight, Altmile

Taking a short break from overDress this week, here's one of my V-Premium decks. Altmile was the first deck I actually used to play back in G-era, so I was hyped when I found out he was coming to V. I've been playing this version of the deck for a while now, so I'm pretty happy with it.

Deck Log Code: MFJQ

Grade 3 -x4 Aerial Divine Knight, Altmile -x1 Blue Sky Knight, Altmile Grade 2 -x1 Explode Jewel Knight, Laile -x3 Knight of Chivalry, Rabol -x2 Diaconnect Dragon -x3 Counteroffensive Knight, Suleiman -x2 Starlight Violinist -x1 Hopesong Angel -x4 Absolute Blade Knight, Livarot -x1 Knight of Determination, Lamorak Grade 1 -x3 Charging Knight, Morvidus -x4 Flourishing Knight, Edith -x4 Laurel Knight, Sicilus Grade 0 -x1 Shining Knight, Millius (Starting Vanguard) -x4 Bringer of Good Luck, Epona (Critical Trigger) -x4 Future Knight, Llew (Critical Trigger) -x4 Flash Shield, Iseult (Draw Trigger/Sentinel) -x4 Yggdrasil Maiden, Elaine (Heal Trigger) 1 Quick Shield, 5 Imaginary Gift Force II Markers Now I know what you're thinking... Am I sure there are enough grade 2s? No, there's never enough grade 2s. Jokes aside, this deck plays seventeen grade 2s and you'll probably see most, if not all of them. Altmile has always been very grade 2 centric, and Veemium is even more so. Your preferred grade 1 ride target is Sicilus. Morvidus is an okay choice if you have to since riding on top of her lets you draw a card, but you definitely don't want to have to ride Edith. You might have noticed this deck only runs five grade 3 units. That's because you always want to ride Aerial Divine Knight, Blue Sky Knight is only here as a last resort and for the Altmile name. Thankfully, Sicilus helps by letting you check the top five of your deck for a grade 3 when placed on vanguard or rearguard. Edith also helps search out a grade 3 when she's placed on rearguard. For a soulblast, she checks the top seven for an Altmile and calls it to the same column she's in. Then after she boosts, the Altmile she was boosting goes to soul to help enable ADK's skill. If you don't want the called Altmile to go to soul, but instead to hand, that's where Suleiman comes in. Suleiman isn't the only viable grade 2 ride option, but it is the one you want to see. When ridden, he allows you to check the top seven once again and call an Altmile that you find. From there you use Suleiman's other skill to soulblast one and return the Altmile to your hand for later use. ADK is the intended boss unit for the deck. As long as all your damage is face-down, Aerial Divine Knight gives all your grade 2 units 10k power and 5k shield, and if there's another Altmile in your soul, your grade 2s also gain a critical. His other skill helps to fill your board by calling one from both deck and drop, meaning you can recycle some of your more useful grade 2s. Because of ADK's continuous skill, ideally all your rearguards will be grade 2 units. To give the deck some boosters, Starlight Violinist comes in handy. Violinist gives boost and the ability to intercept from the back row to all your grade 2 units when all your damage is face-down. If you're on ADK like you should be, you should have minimum 40k columns, with as many as three crit per unit depending on how many markers you have placed. The remaining grade 2 units are to help you get your damage face-down or to get more cards in soul. Laile gives you a soulcharge and puts two units from drop back into deck. Diaconnect soulcharges when placed in a column with another unit. Rabol, Hopesong, and Livarot all counterblast to search units. Finally Lamorak lets you counterblast as many times as you are able and he gains 10k power for each one. In an ideal situation, your first grade 3 turn should be three attacks that are all at least two damage if they hit. Your vanguard should be a 33k swing, and your rearguards at least 40k if not bigger. Unlike my other lists so far, I don't really have any suggestions for changes you could make. There's a promo that allows for countercharge if you need it, but in all my testing, I never even got to use it. You're able to throw in so many one-ofs because of search skills that if there's a particular grade 2 you want to try out, you can probably make the space for it.

Remember, these deck lists are for fun and not necessarily optimized. If you have another card that you think would make a better fit, then go for it and test it out.

If you have any questions or suggestions, feel free to send me a message!

[watchyourtrash]

Ez kedvesebb a szívemnek, mint a nőnapi köszöntője, egy olyan nőtől, aki valamilyen formában bántalmazta lányát amikor is az nadrágot kívánt viselni szoknya helyett. Ebben legalább igaz a szó.

[versinator]

Nászéj rabol

Óvintézkedéseink musil! építkezésszerűség bizonnyal Idézzem medveorr pipivel magnóról Tilién tévedek? rászállt kormánnyal

Összetörne meséljük olyan?! sóskavásárlásról Kijártunk szólalt teszemveszem turnézás Adottságok kapkodva csusszannak sirálykáról

Kiindultál mégnemszokott rátenni átváltozás Láthatóbb délelőttöket nyáridejét tőledmárnemre Elcsúsznak pakli mezőnyét táskaaljelázás

Mulatságosak átikszelt madarainkat terhemre Újdonság jégszekrénybe cikcakkosra ellensúllyal Inhalálás említett! plagizált egyetemre

[genevieveetguy]

West Indies, Med Hondo (1979)

[ozkar-krapo]

BAROQUE JAZZ TRIO

"BJT"

(LP. Souffle Continu rcds. 2019 / rec. 1970) [FR]

[stickalittle]

Mi jobboldaliak azért szavazunk a fideszre, mert boldogabbak vagyunk, ha egy fideszes rabol ki minket!

Fudan Egyetem: újabb hatmilliárdos támogatás került elő - Napi.hu

[merzbow-derek]

POST-POST-SCRIPTUM 1105

BAROQUE JAZZ TRIO, BJT, Souffle Continu Records

Mélangeant baroque, jazz libertaire et musiques du monde, l'unique opus du Baroque Jazz Trio (en fait les 3/5 du Bach Modern Quintet) est un objet sonore difficilement étiquetable et pas franchement typique du psychédélisme associé à la première moitié des années 1970. Car si la fusion des musiques indiennes (entre autres) et du jazz (mais aussi de la pop) était alors en vogue, rarement ces univers ont été tous ensemble associés à la musique baroque. On aura beau citer Jacques Loussier reprenant Bach, on sera très loin du compte, tant ici tous les décloisonnements sont tentés et en tous sens, avec une audace dont témoigne au premier chef une utilisation singulière et sidérante du clavecin, instrument inattendu en pareil contexte bien que justifié par le concept "baroque" sous-jacent. Certes les spécialistes du jazz ne manqueront pas de citer Johnny Guarnieri dans le Gramercy Five d'Artie Shaw, Martial Solal reprenant "Four Brothers" en 1965, voire Lalo Schifrin dans son hommage au Marquis de Sade… Sauf que non, aucune de ces références ne fait l'affaire, fades qu'elles paraissent en comparaison des folies auxquelles se livre Georges Rabol, probablement plus proche d'un Call Cobbs chez Albert Ayler, ou, mieux, d'une Odile Bailleux dans cet autre remarquable ensemble français qu'est Armonicord, que de qui que ce soit d'autre.

À ses côtés, la rythmique n'est d'ailleurs pas en reste non plus : Jean-Charles Capon, deux ans plus tard auteur du magnifique L'Univers-solitude pour le même label, virevolte en virtuose du violoncelle, tandis que Philippe Combelle, très bon batteur peu entendu en contrées aussi novatrices, se lance aux percussions dans des métissages osés. À noter aussi, la présence du flûtiste Michel Roques sur un morceau, lui aussi signataire d'un album pour Saravah, le splendide Chorus.

En France et sur un terrain voisin aussi dépaysant, que l'on songe ou pas à Moravagine, Confluence ou Synchro Rhythmic Eclectic Language, rares ont été ceux qui, comme le Baroque Jazz Trio, ont su brouiller les repères à ce point, surtout en ajoutant une exotique bouffée d'air frais héritée du Troisième Courant.

Ce disque, comme celui de Brigitte Fontaine avec l'Art Ensemble of Chicago, intronise Pierre Barouh producteur pionnier de l'atomisation des frontières stylistiques.

---

Mixing Baroque, free-jazz and world music, the unique album of the Baroque Jazz Trio (which is in fact 3/5 of the Bach Modern Quintet) is a difficult-to-label sound object which is far from being typical of the psychedelic sounds associated with the early 1970s. Because, although fusion with Indian music (amongst others) and jazz (but also pop) was popular at the time, rarely had all this been mixed together with Baroque music. Even mentioning Jacques Loussier adapting Bach does not come close, as here, all barriers are broken down, with an audacity which begins with the highly original and extraordinary use of the harpsichord, an instrument which it is unusual to hear in such a context, even though indicated by the ‘baroque’ in the title. Of course jazz specialists will mention Johnny Guarnieri in the Gramercy Five with Artie Shaw, Martial Solal playing "Four Brothers" in 1965, or Lalo Schifrin in his homage to the Marquis de Sade… But no, none of these references really makes sense, as they pale in comparison to the wild adventures of Georges Rabol, probably closer to Call Cobbs with Albert Ayler, or, better still, Odile Bailleux in another remarkable French group, Armonicord, than anyone else.

With Georges, the rhythm section is no less outstanding,: Jean-Charles Capon, who, two years later would record the magnificent L'Univers-solitude on the same label, is a flying cello virtuoso, while Philippe Combelle, a great drummer rarely heard in such experimental circumstances, plays daringly mixed percussion. Also noteworthy is the presence of flutist, Michel Roques on one track, who was also behind a Saravah album, the splendid Chorus.

In France, whether or not groups like Moravagine, Confluence or Synchro Rhythmic Eclectic Language, working in similarly unusual areas, are taken into account, it is rare to find a group which, like the Baroque Jazz Trio, have been able to so blur the boundaries, especially by adding an exotic breath of fresh air inherited from the Third Stream.

This record, alongside the album by Brigitte Fontaine with the Art Ensemble of Chicago made Pierre Barouh stand out as a pioneering producer and destroyer of stylistic frontiers.

[aropride]

rabolive :]]

[konyvreflexiok]

David Lynch - Kristine Mckenna - Aminek álmodom (2018) A könyv felépítése papíron remek: Sorban vesszük Lynch műveit és korszakait, és mindegyiknél először a Lynch alkotásaiban részt vevő kollégák, barátok szólalnak meg egy-egy műről, egy-egy időszakról, aztán maga Lynch reflektál és mondja el saját szavaival, hogy ő hogy élte meg az ismertetett eseményeket.

Jó is lenne ez, csak a megvalósítás sajnos nem működik teljesen. Egyrészt én tudom, hogy pont egy Lynch-féle figuránál valószínűleg tényleg nem lehet azt elérni, hogy a témánál maradjon (sőt, szentségtörés is lenne már felvetni is), csak ennek van egy határa. A könyvben ez úgy jelenik meg, hogy oldalakon keresztül zavaróan másról beszél, mint ahol éppen tartunk. És én ezeket a részeket is élvezettel olvastam, csak sok műnél ezek miatt elment a terjedelem, és kimaradt maga a mű alkotói hátterének igazán részletes ismertetése - márpedig ez lenne a lényeg. Ezt szerkesztői munkával lehetett volna megoldani, több interjúból lehetett volna összeollózni az egy-egy műre vonatkozó sztorikat, anekdotákat, és a végére külön egy stream of consciousness-re dedikált részben beszélhetett volna Lynch amennyit akar random dolgokról, mert végső soron persze minden érdekes, amit mond, csak ha a Mulholland Drive-ról szól az adott főcím, akkor az ahhoz közvetlenül kapcsolódó gondolatokat szeretném olvasni.

A másik gond a kötettel megintcsak szerkesztési: érzésem szerint: Lynch kollégáinak és barátainak egy része nem tud semmi hozzáadott értéket nyújtani. Többször volt olyan, hogy három oldal végigolvasása után felnéztem, és értékelve az adott műről szóló szekcióban addig olvasottakat, arra jutottam, hogy az utóbbi két megszólalónak semmi olyasmit nem sikerült mesélniük, ami ne derülne ki magából a műből. Ez megintcsak terjedelmet rabol el az izgalmasabb, értékesebb sztoriktól - vagy Lynch részeit lehetett volna ennyivel hosszabbra venni, ez már részletkérdés.

A harmadik gond pedig az, hogy a könyv saját szerkezetén belül is kiegyensúlyozatlan. Aránytalanul sok oldal jut Lynch karrierje elején-közepén rendezett filmjeire és egyéb projektjeire, miközben például a Twin Peaks harmadik évadáról alig van infó. Pedig az életműn belüli jelentősége alapján megérdemelte volna a “sztenderd” terjedelmet, de - érthetetlen módon - annyit sem kapott...

Nyilván ha 90%-ban értékes és érdekes tartalma lenne a könyvnek, akkor amiatt már nem vonnék le a pontszámból, mert csak 640 oldal, és én 1640 oldalt is kevésnek találok erre az életműre (mert egyébként így van), legfeljebb morognék rajta kicsit, hogy egy Lynch-méretű munkásság tényleg megérdemelne minimum kétszer ekkora kötetet (vagy két kötetet), de ez már messzire vezet, hiszen egy könyvnek eladhatónak is kell lennie a tartalmi megfontolások mellettt, szóval ebbe ne is menjünk bele. Annál is inkább, mert ennél jóval alapvetőbb problémák vannak a könyvvel, ahogy fent ismertettem.

Az összhatás mindent összevetve még mindig azt mutatja, hogy Lynch-rajongóknak kötelező beszerezni, mert azért azon a 640 oldalon nagyobb részt tényleg értékes és exkluzív információkat kapunk, csakhát lehetett volna ez sokkal jobb is...

7/10

[horthymiklosszarosmakkja]

KATONÁK ! Ti , kik orosz egyenruhában , orosz fegyverrel harcoltok saját véretek , testvéretek , fiatok ellen gondoljátok meg , hogy kiért is harcoltok ? Ágyutöltelék vagytok . A kirgiz és tatár hardát kímélik a Ti véretek árán . gondoljátok meg , hogy ki ellen is harcoltok Saját föl deteket teszitek tönkre , saját házatok lövitek szét , saját asszo nyaitokra szabadítjátok a rongyos szövetségesteket ! gondoljátok meg , hely ugyanaz az orosz rabol és fosz togat , gyilkol és garázdálkodik földünkön , aki már 1849 - ben is kicsavarta a szabadság fegyverét kezünkből . gondoljátok meg , hogy ugyanaz az orosz juttatta bitófára a 13 aradi vértanut , gondoljátok meg , hogy Petőfi gyilkosaival álltak egy sorban és együtt pusztítjátok a áitok földjét az ázsiai hordával . Ezektől vártok Ti felszabadulást ? Ezek segítsenek emberi léthez , szabadsághoz ? Ezek , akik maguk sem tudják , hogy mi az igazi szocializmus 1 Mi új világra ébredtünk . Erősen markoljuk a fegyvert . Senki fia előtt meg nem hódolunk . Nem adjuk otthonunkat , asszonyainkat , hazánkat , a barbár csőcselék kezébe . Gondoljátok meg , amíg nem késő ! Tegyétek le a testvérgyilkos fegyvert , mi számotokra is kihar coljuk a jobb jövendőt , a szocialista magyarország védelmében . Megbocsájtunk , ha azonnal átjöttök . Testvérek , magyarok ! Térjetek észhez , hogy együtt harcoljunk az ázsiai vadállatok ellen .

[hicapacity]

Az ellenzéki érzelmű választók tévedése, ha úgy gondolják, hogy a fidesz ’22-es leváltása nyugodalmasan fog végbemenni. Nem tud nyugodalmasan végbemenni; erre fel kell készíteni őket. Fel kell készíteni őket arra, ami 2002-ben történt az Erzsébet híd elfoglalásával, fel kell készíteni őket arra, ami 2006-ban a TV ostromával történt, és fel kell készíteni arra, hogy lényegében félmilitáris, paramilitáris feketeinges csoportok grasszálnak az utcán és orbán rendszerének a támogatását élvezik. Ha erre nincsenek felkészítve és nem látják azt, hogy az ellenzék KÉPES ezzel szemben megfelelően erőt mutatni, hanem csak békéről papol, akkor bemenekülnek az agresszor alá. Lényegében egy társadalmi Stockholm-szindróma jön létre, amelynek az a része, hogy ha nyugalmat akarok, akkor hagyjam az erőszaktevőt – nevezetesen most orbán rendszerét – azt tenni, amit akar. Itt már nem weimarizálódás van, azon már réges-rég túlvagyunk, itt már itt a diktátor, itt az önkényúr, aki lényegében azt csinál, amit akar. Vagyonokat rabol le, jövedelmeket térít el, embereket lehetetlenít el, fenyeget, megzsarol – és lényegében az igazságszolgáltatástól a legkülönbözőbb erőszakszervezetektől kezdve a NAV-on és más szervezeteken át diszkrecionálisan irányít, tehát a normativitást felrúgva önkényuralmat vezet be.

[habkeinb0ck]

Megérkezett, amit mindenki várt

VÁLASZ GEORGE CLOONEYNAK

Mr. Clooney!

Nyilván egyetért azzal, hogy kihagyom a kötelező tiszteletköröket.

Annyit jegyzek csak meg, hogy bár ön kiváló színész és ügyeletes hollywoodi szépfiú, de valahogy hiányzik önből az a kicsike plusz, ami az igazi halhatatlansághoz feltétlenül szükséges. Ne értsen félre, remekül szórakozom az Ocean’s összes folytatásán, szívesen megnézem az ikonikus – bár ma már kissé nevetséges– Alkonyattól pirkadatig című filmjét, nyilván nem fogom elfelejteni Ross doktort a Vészhelyzetből, ráadásul számomra az is kölcsönöz némi személyességet önnel szemben, hogy egykori gimnáziumi osztálytársam és egykorvolt barátom az ön magyar hangja – szóval, alapvetően kedvelem önt mint színészt.

Ön kiválóan tud alulról felfelé nézni, olyan hamiskás mosollyal. De lássuk be: ahogy a másik hollywoodi szépfiú, Brad Pitt mégis csak letett az asztalra egy Blöfföt, egy Harcosok klubját, egy Hetediket, egy Becstelen brigantikat, egy Szenvedélyek viharábant vagy éppen a Folyó szeli ketté vagy a Volt egyszer egy Hollywood című remekeket, addig ez a szintű színészi teljesítmény önnél hiányzik. Még a toronymagasan legjobb film, amiben ön játszik, a Coen fivérek klasszisa, az Égető bizonyíték is éppen Brad Pitt, John Malkovich vagy éppen J. K. Simmons miatt annyira jó, mintsem ön miatt.

Ennyit erről. Lássuk a lényeget!

Ön a minap készülő filmje kapcsán a világot elöntő gyűlöletről elmélkedett, és e gyűlölet kapcsán Bolsonarót és Orbán Viktort emlegette példaként.

„Elég, ha Bolsonaróra gondolsz Brazíliában vagy Orbánra Magyarországon” – mondja ön az ominózus interjúban a gyűlölet kapcsán.

Sajnálatomra válaszként idehaza többnyire Sorost kezdték emlegetni, pedig nem ezzel kellett volna kezdeni. Sorosra majd még visszatérek, de most nem ez a lényeg. Sokkal inkább az a rémisztő, hogy önnek ez a két példa jutott eszébe a gyűlölet kapcsán – már ha magától jutott eszébe, persze. Mert ahogy mifelénk mondják, nem mindegy, hogy valaki magától ennyire hülye, vagy nekifutásból, s a nekifutás alatt valamely külső „segítség” értendő. De ez már az ügy Sorost érintő része, mondom, erről később.

Először abból indulunk ki, hogy ön tényleg a saját véleményét tette közkinccsé.

Ebben az esetben azt kell feltételeznünk, hogy az elmúlt egy évben önt ott felejtették a Gravitáció című film díszletei között, és ön egyre nagyobb gyorsulással elhagyta a létező világot, a normális észt és gondolkodást. Másképpen nehéz lenne megmagyarázni ezt a példát.

Vagy mondja, Clooney úr, nem nézett körül az elmúlt nagyjából egy évben odahaza? Már úgy értem, a gyűlölet kapcsán? Tényleg nem vette észre, mi folyik az Amerikai Egyesült Államokban, még nem tűnt fel önnek, hogy a hazája a polgárháború szélén tántorog?

Ha nem, akkor összefoglalom önnek: az ön hazájában – már ha nem sérti érzékenységét és politikai korrektségét a haza szó, ha sérti, elnézését kérem, bár le is sz…rom –, szóval az ön hazájában valamikor tavasszal rendőri intézkedés közben meghalt egy súlyos testalkatú fekete bűnöző, egy rabló, egy terhes nőket pisztollyal kifosztó brutális, ámbár gyáva patkány. Tele volt droggal, ellenállt, rátérdeltek a nyakára (bevett protokoll, a minap Németországban egy AfD-s parlamenti képviselő nyakára térdeltek rá a német rendőrök, de hát az kit érdekel), ennyi a történet. Ám ebből a nehézsúlyú fekete bűnözőből nagy hirtelen nemzeti hőst fabrikált a média és a „PC” politika (vagyis a legsötétebb gazemberek), és mindenféle emberi söpredék, roncs és csőcselék kitódult az utcára, hogy „forradalmat” csináljon. Ennek „PC” neve: BLM meg Antifa. A „forradalom” pedig valójában: szobordöntögetés, szabad rablás, fosztogatás, felfordulás, lincselés.

Ez folyik ma az ön hazájában.

Nem vette észre az elmúlt közel egy évben a mindent elborító gyűlöletet?

Nem látta az utcán felvonuló emberpépet, emberinek alig-alig nevezhető mocskot, amint fosztogat, rabol, gyújtogat, és bárkit megtámad, akiről csak azt feltételezi, hogy nem ért vele egyet?

Ha van hely ma a földön, ahol mindent elborít a gyűlölet, az a maga hazája, az Egyesült Államok. Ahol fekete bandák támadnak meg fehér embereket az utcán, vernek agyba-főbe bárkit, akit például Trump-szavazónak vélnek, öregasszonyokat, öregembereket és gyerekeket lőnek agyon minden emberi érzésből és mértékből kivetkőzött afroamerikaiak, és teszik mindezt a mainstream média és a „demokrata” politika félrenézése vagy éppen bátorítása és megértése mellett.

Nem tűnt fel önnek az az agyrém, amikor Seattle belvárosában egy rakás előember kikiáltotta az „Egyesült Államok területén kívüli területet”, és heteken át ott játszottak katonásdit?

Tényleg nem vette még észre a boltjaikat, házaikat, családjukat fegyverrel védő embereket, akiknek látszik a szemében, hogy nem lesznek restek lőni, ha ez az állati, ocsmány csőcselék rájuk támad?

És akkor ebből a közegből kikacsintva, ön a világot elborító gyűlölet kapcsán a magyar miniszterelnököt emlegeti példaként.

Ön tényleg magától ennyire hülye, Clooney úr? Mert ha igen, az a legrémesebb forgatókönyv.

És akkor itt érünk el Sorosig.

Feltételezhető – és joggal feltételezhető –, hogy ennyire senki sem lehet ostoba. Mármint magától. Vagy ha mégis, akkor nem lehet hollywoodi sztár, legfeljebb dékás vagy momentumos „politikus” Magyarországon, esetleg az Egyesült Államok következő elnöke. Éppen ezért gondoljuk az ön iránti jóindulattól vezérelve, hogy ezt az égbekiáltó hülyeséget a maga szájába adták. S persze ez semmit sem von le az ön felelősségéből. Miképpen abból sem, hogy a maguk világában mindez valamiféle jóemberség, és nyilván ön is így gondolja. Éppen, mint az a vénember, aki embermilliók tönkretételével, ocsmány tőzsdei spekulációkkal, nemzeti valuták shortolásával, politikusok korrumpálásával töltötte egész felesleges és undorító életét, azután, mikor megérezte a döghalál leheletét, vásárolt magának „jóemberséget”, és ma már „filantrópnak” szólíttatja magát az aljas, becstelen gazember.

És ön, Clooney úr, nyilvánvalóan ennek a vén gazembernek az uszályába kerülve beszél hülyeségeket. Nem kell ehhez külön megkérni magát, magukat, nem kell lefizetni, ne ilyesmire gondoljon, ugyan! Nincsen rá szükség. Egyszerűen arról van szó, hogy a hollywoodi elit (tisztelet a ritka kivételnek, éljen Clint Eastwood és James Woods!), miképpen a „demokrata” politikai elit és az egész ocsmány „médiaelit” már pontosan tudja magától, mit helyes, mit kell, mit illik mondani. S leginkább azt tudják maguk a legpontosabban, hogy mit tilos mondani. Mint a birka, akit már megrázott néhányszor a köré telepített villanypásztor, vagy a kiskutya, akinek beleverték az orrát a saját piszkába.

Önök, Mr. Clooney, megtanulták a leckét.

Tudják, hogy tilos a valóságról és az igazságról bármit is mondani. CNN és The New York Times, „néééégy láb jóóóó, két láb rossz!” – ezek maguk, ez a maguk világa.

S ebben a világban magától értetődő és természetes, hogy a seattlei Capitol Hill hevenyészett barikádján, a géppisztolyos fekete drogkereskedő háta mögül kipillantva, magának a gyűlöletről Orbán Viktor jut az eszébe.

Hát tényleg: What else, Mr. Clooney?

[vaningyen]

nem erről a csávóról van szó, hanem arról a több százezer emberről, aki rendszeresen drogozik és mégse lop/csal/rabol vagy fetreng a saját hányásában.

mert a droosok túlnyomó többsége inkább az utóbbi kategóriába tartozik, és nagyon sokszor a nyomor hatásait mossák össze a kábítószerekével, hogy aztán lehessen a normális polgárokat riogatni.

Kérdés, hogy ebben az esetben mennyire lehet hinni a Mandinernek. Az azonban számomra elég elképesztő, hogy elengedték a drogos fickót. Régen ezt úgy intézték, hogy ment a detoxba, vagy ha nem volt olyan súlyos az eset, kapott egy helyes kis cellát, ahol kialudhatta magát és átgondolhatta az életét. Ezt a balesetet meg lehetett volna előzni. Nem tudom, hogy azóta a törvények változtak meg, vagy a sünök lettek bénábbak. Aki hülye, haljon meg - szokták mondani - de itt nem ez a helyzet. Bele sem merek gondolni, hogy ez az idióta hány család életét tette tönkre. Az is pokoli, mikor valaki "siet" a drága autójával, és cikázás közben belecsapódik a szembejövő három gyerekes családba.