#pályázat írás

[balazskisswriter]

Megszólít a jégmadár – újra

Nem titkolom tovább. Nekifogtam a most már idestova négy éves regényem, a Megszólít a jégmadár újabb átszerkesztésének, hogy becélozzak vele egy kiadói pályázatot. Kérlek titeket, drukkoljatok!

  "A cigaretta íze kellemesen vegyült a sörrel, pedig valahol az agyam mélyén tudtam, nem is annyira finomak. A cigaretta meg a sör olyan volt, mint maga az élet, és ez a gondolat annyira tetszett, hogy jó érzéssel töltött el a fogyasztásuk. Ehhez hozzáfonódott a hűvös szél cirógatása az arcomon, a keserédes elmélkedéseim meg a kaposvári utcakép, ami elterült a negyedik emeleti lakás alatt. A látvány egyszerre volt szürke, fekete, kék és sárga. Nyilván más színekből is állt, de ezek domináltak. Nagyon bírtam."

/Kiss Balázs: Megszólít a jégmadár/

[podablog]

Előbb küldtem el életem első irodalmi/novella pályázatát

Drukkoljatok nekem! Három irománnyal neveztem , és lesz közönségszavazás is, úgyhogy ha az aktuálissá válik a dolog, számítok majd Rátok! A fődíj 300.000 FT, és a zsűri nem más, mint maga Grecsó Krisztián!

(tőle mondjuk tartok, hogy nagyok lesznek az elvárásai) Mindenesetre, ha van valami fejlemény, közlöm itt a híreket. Stay tuned everybody! :)

[kerteszallas]

KÖRNYEZETVÉDELMI PROJEKTVEZETŐ

Főbb feladatok:

környezetvédelmi és fenntarthatósági vállalati projektek –ajánlatadás, projektek kivitelezéseben való részvétel, szakmai feladatok

hazai és nemzetközi pályázatok tervezése, írása, lebonyolítása a környezetvédelem és a fenntarthatóság területén

rendezvények szervezésében, lebonyolításában való részvétel

kapcsolattartás az egyesületi tagokkal

az egyesület eszméjének terjesztése, új…

[flaublog]

Na nézzük a reformátusok szórólapját. Én is kaptam egyet, mint cserépi :)

Adakozásra szólítja fel a Cserépfalui Egyházközség Presbitériuma azokat, akiknek fontos a falu ékessége! Ez szimpla zsarolás, de már megszoktuk. Ugye fontos neked a falu ékessége? Nem fontos? Ne bassz, neked nem fontos a falu ékessége? Hát milyen ember vagy te? Tehát vagy adakozol, vagy neked nem fontos a falu ékessége. Más opció nincs.

A politikai pártok is ugyanezt a kommunikációs húzásokat húzzák meg: szavazzon rám, akinek fontos, hogy sok pénzem legyen. 

A jobb felső sarkoban lévő buzdítós intelem is izgalmas, mert ez a zsidókhoz írt levélből van, az Írásból. Mivel áldozatból csak egy van, és azt Krisztus hozta meg, ezért a keresztényeknek a jótékonyság, adakozás és persze az ima maradt csak. Az se rossz.

Tehát adakozni kell. Mert annak örül az Isten. 

A pályázathoz apróbetűvel csak annyit tennék hozzá, hogy ez szintén egy Európai Uniós pályázat, melyet a református szórólap elhallgat. Vajon ehhez mit szól Isten?  Azt mondja az Írás, hogy a szóval nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. Az igaz beszéd a lényeg. 

A felújítás összköltésége: 58.823.515 forint Kapott támogatás: 49.999.985 forint Hiányzik: 8.823.530 forint

Ha már az igazságnál tartunk. Hogy lehet az, hogy Cserépfalu népének össze kellene kalapolni majdnem 9 millió forint önerőt, de pályázatot csak az nyerhetett, akinek volt önereje? Vagy Isten erre azt mondja, hogy csináljátok okosba?

Zsid 13,25: Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.

[labjegyzet]

Egy orvoskutató és a fantasy

Szinte elfelejtjük, hogy az íróknak általában van hétköznapi szakmája is az írás mellett, általában bölcsészek, esetleg fordítók vagy valamilyen irodalomhoz köthető tevékenységet végeznek. Buglyó Gergely elüt a megszokottól, mivel kutatóorvosként már három ifjúsági fantasy könyvet is írt. Őt faggattuk írásról, olvasásról és terveiről.

Hogyan kezdtél írni? Tudósként/kutatóorvosként mikor van időd írni?

Mindig is szerettem történeteket kitalálni. Gimnáziumban egy aktív szerepjátékos baráti közösség tagja voltam, legtöbbször kalandmesterként, ám amikor az érettségi után mindenki elindult a maga külön útján az ország legkülönbözőbb szegleteiben, én itt maradtam Debrecenben, rengeteg történetkezdeménnyel a fejemben, amiket már nem volt kinek elmesélnem. Ekkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással.

Mostanában főleg a munkám szüneteiben, esténként és hétvégén van időm írni. Talán furcsán hangzik, de akár tudományos publikációt írok, akár fikciót, például ifjúsági fantasyt, ugyanúgy át tudom élni a flow-élményt, és nincs annál klasszabb, mint amikor úgy érzem, hogy jó szöveg születik a kezem alatt.

Olvasós gyerek, illetve kamasz voltál?

Volt annyi strébervénám, hogy a kötelezők nagy részét is szerettem, de emellett rengeteg kalandregényt olvastam, gyerekként a Delfin könyveket, később pedig, amikor nálunk is teret nyert a fantasy, és egyre több ilyen könyv jelent meg, azokat kezdtem falni. Apukám járatta a Galaktikát és a Találkozást, de én előbb kiolvastam őket, mint ő.

Milyen könyvek voltak rád nagy hatással?

Gyerekként Szürke Bagoly regénye, a Két kicsi hód szerettette meg velem az olvasást. Tizenévesen egy jó könyv könnyen a hatása alá vont, például Nemes István Cherubion-ciklusa (akkor még nem is tudtam, hogy magyar szerző írta), Mark Twain Jeanne d’Arc című regénye, vagy kicsit később Stephen Kingtől Aragyogás. A Gyűrűk Urá-t és a Harry Potter-t aránylag későn, a filmek megjelenése körül olvastam, de biztos vagyok benne, hogy befolyásoltak abban, milyen könyveket írok, és hogyan. Egyébként nem is kell ilyen messzire visszamennünk, mert minden évben akad legalább egy-két olyan könyv, ami igazán lenyűgöz, és az írásban is fejleszt, új nézőpontot ad. Mostanában ilyen volt például Brandon Sanderson Ködszerzet-trilógiája és China Miéville Un Lun Dun című regénye.

Hogyan írsz, mi a munkamódszered?

Egy novellát bármikor megírok, amikor épp kedvem van hozzá – ám a gyakorlatban ez legtöbbször azt jelenti, hogy lefirkantom az ötletet a jegyzeteim közé, aztán addig halogatom az egészet, amíg valami külső tényező, például pályázat vagy írótábori feladat arra nem sarkall, hogy írjam meg végre. Tudom, hogy a gyenge pontom a lustaság, ezért, ha épp regényen dolgozom, akkor ha esik, ha fúj, mindennap megírok legalább egy oldalnyi szöveget, amíg be nem fejezem a kézirat első változatát. Ezt követi az átdolgozás, ilyenkor már rugalmasabb a munkamódszerem.

Melyik volt az első könyved?

Az Oni-trilógia első kötete, a Szürke vér, ami Roboz Gábor szerkesztésében itt, a Ciceró Könyvstúdiónál jelent meg 2013-ban.

Milyen volt a fogadtatás? Mit szóltál hozzá?

Nem olvasták el olyan sokan, mint reméltem, de akik igen, azoktól többnyire pozitív visszajelzés érkezett. Természetesen kaptam építő kritikákat is, és igyekeztem hasznosítani őket a későbbi írásaimban.

Mik a jövőbeni terveid?

Már elkészült a következő regényem, a Caladus csillaga kézirata, így most a rövidtávú célom azon dolgozni, hogy mielőbb megjelenhessen. Közben korai fázisban tartok egy új projekttel, ami egészen más, mint bármi, amit eddig írtam: egy klasszikus ifjúsági regény mash-upja. Sokáig tudnék beszélni róla, de talán elég, ha azt mondom: ebben a történetben nem gittet rágnak, hanem fokhagymát. Úgy tervezem, a jövő év során elkészülök vele, hogy legyen idő az átdolgozásra. Még ha akad is olyan kiadó, aki felvállalja, A Pál utcai fiúk és a véresingesek leghamarabb 2023. január 1-jén láthat napvilágot (ekkor válik szabadon felhasználhatóvá Molnár Ferenc életműve).

A szerző könyvei megvásárolhatóak a gabo.hu oldalon.

[doom-doom-doom]

"Az építész, aki eltékozolta az építész-szerep rangját az utóbbi években – és ennek még sokáig ihatja a levét a szakma –, most egy színes képeskönyvvel állt elő. Pályájának "csúcsalkotásáról", a Nemzeti Színházról – az épület megnyitásának ötéves évfordulója alkalmából, ezzel a címmel: A NEMZETI HÁZA. Így, nagybetűkkel szerepel a felírás a sötét tónusú keményfedélen és a belső címlapon is. Gyenge cím, pocsék írás, sok fotó, köztük rengeteg rossz kép. A szerző Siklós Mária, s mint alant kiderül, a kötet saját kiadása – "magyarázom a bizonyítványom"." (Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom Ex libris rovatában (2007. 44. szám)) "Mert mára nem úsztuk meg, kísért a múlt. A Nemzeti Színház mellett, mely a bukaresti Ceausescu-hagyatékra hasonlít, a Művészetek Palotája (MP) képében már itt az NDK-s Palast der Republik is, nem csupán nevének ügyetlen birtokos formájával és a leszerepelt palota szóval, hanem külső alakjában is. (...)  Csak ismételni tudom: a Nemzeti Színházat értékesíteni kell pályázat vagy nemzetközi tender útján, testvérét, az MP-t pedig meg kell hagyni privát ingatlannak, melyben bizonyos időre bérlőként ott maradnak az állami intézmények. A magántőkés tulajdonos - aki "hivatalból" jól ismeri a piacot, hiszen ebből tengeti életét - gazdálkodja ki a hosszú távú hasznosítást, vagy értékesítse ő e művet anélkül, hogy majd minden lépését milliárdokkal segíti a költségvetés. Állami háttérrel-hátszéllel nem kunszt eladóművészetet produkálni." (nyomtatásban megjelent a Magyar Hírlap 2005. március 14-ei számában, a Vélemény rovatban.) "Az új Nemzeti az építészeti képviselet mediális csatornájától eddig elzárt, rendkívül széles réteg, de facto tömegek álmait öntötte anyaghasználati és térkonstrukcióba, melynek sikerességét igazolják a tervezõnek küldött elragadtatott levelek, a napi 150-200, csoportokba szervezett látogató, és az elõadások szüneteiben japán turista módjára fényképezkedõ, sugárzó arcú nézõsereg.  (...) A tucatnyi színház átalakítását levezénylõ Siklós Mária idõigézeti panoptikumba helyezett térkonstrukciója a barokkban kialakult, és a historizmusban sem változott elõcsarnok-lépcsõ-díszterem kompozícióból az axiális felvezetést hagyja ki. Az épület geometriai diszpozíciója a Dunára irányított, ami eleve lehetetlenné teszi a forgalmi szervezés történeti közelítésben elõadott szimulakrumát. (...) A Nemzeti Színház olyan alkotás, mely kíméletlen tárgyilagossággal jeleníti meg a torz vagy eddig nem megfogalmazott hazai építészeti önképet. Mint ilyen, szakmai érvekkel nem elsöpörhetõ, a Terror házával és a Lehel téri piaccal megerõsítve elengedhetetlenné teszi, hogy revízió alá vegyük magyarországi építészeti kánonunkat - nem elfeledkezve annak képviseleti módjáról sem, - mely a kizárásra, elhallgatásra és bennfentes elitizmusra, vagyis a "Mandarin-kultúrára" épül." (A cikk nyomtatásban megjelent a KRITIKA 2002. július-augusztusi számában.) "Nyíltan kijelenthetem, hogy ez egy procc külvárosi zenés színház, leginkább operett - egyszerre direkt és átvitt értelemben. (...) Egyáltalán ki vetődik majd ide napközben? És ez a kérdés akkor is fölmerül, ha - magánvállakozásban? - fölépül majdan az egészhez a körítés. Mert a lakások luxuslakások lesznek, a megközelítés autóval sokkal kívánatosabb ide, mint tömegközlekedéssel vagy gyalogosan. A rakpartnak ez a része nagyon szeles s látványban alig nyújt valamit, mert ide már kevés hajó csorog le, az egyetemi tömbök innen felől nem túl izgalmasak. A pesti korzóval szemben végig ott a Vár, lejjebb a Gellért-hegy. Ez utóbbi innen is kivehető, de messzi van. A legérdekesebb még, hogy szinte az orrunk előtt időnként elcsattog a csepeli hév. Mármint a kisgyerekeknek ez élmény lesz." (A cikk megjelent a Magyar Hírlap 2002. 02. 23-i számának Ahogy tetszik rovatában Kisstílű és nagyvonalú avagy milyen a Nemzeti Színház belülről címmel.) "Ha megépül, lesz egy újabb színház Pesten, amelyet a népszáj talán „nemzetinek” hív majd, de a közönség ferencvárosinak gondol, és csicsás vaudeville-nak érez. A közvélemény a hivatalosan adagolt hozsannázás után visszalép majd a társasjáték nyitó lépésére. Ismét lesz egy olyan nemzetink, amelyet a szakma és a nagyközönség ideiglenesnek tekint, a színészek szakmailag megfelelő nemzetit igényelnek stb. Vajon mikor lesz a következő pályázat? (...) Ami történt, tekinthetjük egy zsákutcába kényszerített hozzáértő tervező tragédiájának, aki megragadta élete kínálkozó lehetőségét, amelyből rosszízű kényszer lett – és akihez legszívesebben odamennék, hogy megkérjem, ne folytassa; legalább arra gondoljon, amit ugyanerről az épületről ő mondana, zsűritagi, kritikusi minőségben. Vagy tekinthetjük egy olyan ember művének, akinek képességeit meghaladta a kormánybiztosi szerep." (A cikk megjelent a Mozgó Világ, 2001/1. számában)

Korabeli reakciók a Nemzeti Színházról 

(Az senkit ne tévesszen meg, hogy az öt írásból hármat ugyanaz a kritikus jegyez - különböző fórumokon .) )

[infiwlog]

2019. 04. 28.

Ezer éve nem írtam ide (sem), de kell valami blogfelület, úgyhogy... (És akkor itt nem maradhat ki, hogy vissza a wline-t!)

Szóval szenvedek az Aranymosás miatt.

Ez egy regénypályázat, ahová már tavaly is beadtam egy írásomat. Akkor nem sikerült, kiestem, még az ún. Rakéta projektbe sem jutottam be, ahol az írók szerkesztői támogatást kapnak, hogy átírhassák a regényüket. Ez akkor eléggé lelombozott, de meg nem tört, írtam egy új regényt. Ez fut most a pályázaton.

Csak már olyan nehéz a várakozás!

A pályázat egyébként úgy néz ki, hogy január 15-ig beküldi az ember a kész regényét (meg egy adatlapot, egy szinopszissal bővített jelenetlistát), és onnantól kezdve hátradőlhet, megtette a saját részét.

Aztán jönnek az előszűrők, akik beleolvasnak a regényekbe, és megállapítják, hogy nyelvileg sikerült-e megütni egy bizonyos mércét. Itt nem kell nagy dologra gondolni, nem a Nobel-díjas szintet kell megugrani, kis túlzással elég, ha le tudsz írni két épkézláb mondatot egymás után.

Az előszűrésen átjutott írások első fejezete aztán szép lassan kikerül az oldalra. Idén úgy döntöttek a kiadónál, hogy kéthetente pénteken lektori értékelés lesz, ezért két hét alatt ideális esetben 5 mű eleje kerül ki, hétfő-szerda-pénteki menetrend szerint.

Na, most ott tartunk, hogy kint van már 22 írás, de az enyém még nem. :P Azt már tudjuk, hogy májusban zárul a pályázat, ennél biztosabbat még nem. De én már annyira szeretnék túlesni rajta... Nagyon nehéz számomra ez a várakozás több okból is, és ha az univerzum türelemre akar tanítani, hát szerintem igazán elérte már a célját az elmúlt 5-10 évben...

Tavalyhoz képest idén jóval később kezdődött a pályázat jelenleg futó szakasza (az, hogy kikerülnek az írások), tavaly ilyenkor már a végére értünk, szóval ez sem segít a lelkemen.

Egyébként az is megfordult már a fejemben, hogy úristen, mi van, ha nem jutottam át az előszűrésen, de ennek az esélye a nullához konvergál. Egyrészt bízom magamban ennyire, másrészt pedig felvettek az íróiskola legnagyobb előzetes tudást kívánó kurzusára, szóval ha annyira alapvető hibákat ejtenék, ami miatt nem engednek át az előszűrésen, akkor esélyem sem lett volna bejutni erre a kurzusra (ugyanazzal a művel!). Úgyhogy csak ki kell várni, tényleg, de úgy érzem, beleőszülök. :D

[nemzetinet]

Ez a gyáva, gyenge, megalkuvó, álkonzervatív seggfej volt a Magyar Köztársaság elnöke?

Sólyom László valódi énjét leleplező írást tett közzé a Tűfalcsoport blog. Sólyom a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az írás azonban a volt köztársasági elnök posztjához méltatlan szerepét rója föl. Sólyom korábban volt köztársasági elnökhöz méltatlan módon exponálta magát marginális ellenzéki kezdeményezések, politikai akciók kapcsán.

Ilyen volt például a kudarcos kockás inges tanármegmozdulás. A bánáti bazsarózsák hős védelmezője a közvélemény egy részében – főleg konzervatív oldalon – teljesen elvesztette a hitelét, hiszen egy volt köztársasági elnöknek is a nemzet egységét kellene kifejezni nyilvános közéleti ténykedése során. Sólyomnál ez rég elveszett.

Mint korábban a Tűzfalcsoport megírta, a Magyar Tudományos Akadémia a függetlenségéért és a szakmai hitelességéért folytat küzdelmet, az MTA Jogtudományi Intézete valóságos ellenzéki kerekasztalt hozott össze.

Jakab András, a Jogtudományi Intézet egykori igazgatója – Sólyomhoz hasonlóan – több ellenzéki fórum így az Eötvös Csoport és a Szalay Kör környékén is felbukkant már.Sólyom László, korábbi köztársasági elnök és Jakab András, az MTA Jogtudományi Intézetének korábbi igazgatója által moderált előadásra, a „Politika és a katolicizmus” címmel rendezett szeánszra várta nemrég az érdeklődőket az álkonzervatív Eötvös Csoport.

Igen ritkák azok az esetek, amikor egy konferenciáról szóló beszámoló esetében a moderátorok személyét és az általuk elmondottakat érdemes kiemelni, de a kormánypártisággal nehezen vádolható Index címlapján olvasható beszámoló is világosan rámutatott, hogy a beszélgetés valódi főszereplője Sólyom László volt.

A kirakat-konzervatív Sólyom által elmondottakat értelmezve, az itt felsorolt – unalomig ismételt- pontokat olvashatták ki az esemény résztvevői:

· a határzár és a vasfüggöny közötti analógia

· a keresztény hagyományokat tisztelő magyar állam elszigetelődése [indián rezervátum]

· a migránsveszély eltagadása

· a hagyományos családmodell létjogosultságának megkérdőjelezése

· a kereszténység magyarországi szerepének elvitatása

· Ferenc pápa kedvessége és Orbán Viktor romlottsága

Különösen érdekes, hogy Sólyom részletesen kitért a keresztényi családmodell kérdéskörére. A köztársasági elnökként a környezetvédelmi eszményképekhez ragaszkodó Sólyom jelentős energiákat fordított monológjában a keresztény családmodell eszményképének és létjogosultságának megkérdőjelezésére. Az egykori köztársasági elnök fegyverhordozójáról, Jakab Andrásról a Tűzfalcsoport egy korábbi írásában már értelezett, bemutatták, hogy a sokak által sértett tudósként aposztrofált jogász milyen nagy vehemenciával támadta a házasság férfi és nő közötti alkotmányos meghatározását.

Sólyom és Jakab között további egyetértési pont, hogy közösen álltak ki a Soros által finanszírozott CEU mellett, figyelmen kívül hagyva a Tűfalcsoport blog által nyilvánosságra hozott és nagy médiavisszhangot kiváltó dokumentumokat.

A cikk szerzője ismét utal rá, hogy a rendszerváltás időszakában a Soros Alapítvány két kulcsembere: Vásárhelyi Miklós és Dornbach Alajos szabad demokrata színekben fontos politikai szerepet vállalt – egyikük a budapesti pártlista Göncz Árpád utáni második embereként, majd a parlament külügyi bizottságának alelnökeként, másikuk házelnökhelyettesként. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, mint emlékezetes, alig egy éve még az alapítványi Demokrata-pályázat külsősként felkért programirányítója, míg Fodor Gábor, az országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságának elnöke ugyanezen program asszisztense volt.

Sólyom László szánalmas megfelelési kényszerét összevetve a hazai ellenzék siralmas állapotával és Soros ismert módszereivel, egyre világosabban rajzolódik ki az a jól ismert sorosista forgatókönyv, amely szerint gyenge és megalkuvó konzervatívokon keresztül próbálják átjátszani a jobboldali választópolgárok szavazatait a Soros-hálózat gazdagítására. Elég csak megnézni, ahogy Soros befolyása alá gyűrte az Európai Néppárt jelentős részét és bevándorlási párti álláspontra térítette őket.

A Sólyom környezetét ismerő informátorok véleményével kiegészítve a fenti sorokat, nem lennénk meglepve, ha a jövőben egyre markánsabb megnyilatkozásokon és baloldali médiahátszélen való siklóernyőzésen kapnánk rajta a korábbi köztársasági elnököt. A Sólyom Lászlót kihasználó erők már tervezik a jövőt.

Tűfalcsoport blog

Ez a gyáva, gyenge, megalkuvó, álkonzervatív seggfej volt a Magyar Köztársaság elnöke? a Nemzeti.net-en jelent meg,

[csillikblog-blog]

Pillangó

Azért van valami ebben a pillangó-hatás cuccban. Még 2013-ban elkezdtem járni ilyen amatőr színjátszós szarba a Katonába. Ott 2014-ben volt egy kis pályázat. Beadhattál egy rendezői koncepciót, és ha tetszett a színháznak, megrendezhetted. Én akkoriban egy ilyen zelótabölcsész voltam, aki militáns szigorúsággal ragaszkodott ahhoz, hogy E-V-O-L-Ú-C-I-Ó-S jelentősége van a kultúrának, meg mit tudom én milyen idealista elvakult baromságokhoz. Hogy az Eszmélet a legjobb magyar vers és ki lehet olvasni belőle mindent az életről meg a halálról. Ilyeneket.

Szóval akkor épp volt egy abszurd drámám, és beadtam azt valami arrogáns, okostojás rendezői koncepcióval. A  darab arról szólt, hogy egy öregotthonban lázadást szerveznek az öregek az új igazgató ellen, aki mindenféle hülye szabályokat alkot, aztán a végén megszöknek egy cirkuszi elefánttal. Az elefánt egy katapulttal átlövi őket az intézet falán. Meg megjelenik Isten meg ilyenek. Amúgy maga a darab fun volt néhány hülyeségtől eltekintve, például volt benne egy jelenet ahol az antiszemita orvos felír “Fitymaxulin” tablettát az egyik betegnek. 

Színészeket kerestem, és eszembe jutott a Chezan Andris, akit még az egyetemről ismertem, kérdeztem, nem akar-e benne lenni, de nem ért rá, és maga helyett javasolt valakit. Benedeket. Írtam Benedeknek, el is vállalta, lementek az előadások, azt hiszem, egész jól is sikerült. Aztán a Benedekkel több közös óránk lett. Posztmodern filozófia. A tanár Wikipedia-oldalán azt írják, hogy 20 éve jelenkutató. Kiss Endre tanár úr reszelős hangon ecseteli Lacan és Negri szellemi kapcsolatait én meg Villon-strófában írok szerelmes verseket egy 60 forintos A/4 csíkozatlan füzetbe, amiket aztán nem mutatok meg soha senkinek. Valami olyasmi volt benne, hogy a csaj egy gonosz gyerek én meg egy csiga vagyok és letépi a házamat és most meztelen vagyok.

Aztán egyre többet járkáltunk el Benedekkel ebédelni a Kálvinon a tésztáshoz és közben azt találtuk ki, hogy nyitunk egy fodrászatot, ahol a Rushmore mintájára magyar miniszterelnökök arcát nyírják a kuncsaft hajába. Meg felolvastunk drámákat meg írtunk meg mit tudom én, szóval “barátok lettünk”, és ma is az egyik legjobb barátom B., mindez azért, mert a Chezan Andrisnak épp OTP reklámzenét kellett rögzítenie 2015 elején.

Benedekkel kezdtük el csinálni a MesePongot. A MesePong lényege az volt, hogy az emberek személyre szabott mesét rendelhettek. Kitöltöttél egy kérdőívet (kinek, milyen alkalomra, milyen személyiségnek, miket szeret, miktől fél, stb.) és mi az alapján írtuk meg. Szerettem csinálni, még ha nehéz is volt. Volt egy kis rituálénk. Írás előtt leoltottuk a villanyt, betettünk a Youtube-on egy mongol torokénekest és behunytuk a szemünket. Abban a három percben csendben gondolkodtunk, aztán megbeszéltük az ötleteket és kimunkáltuk a sztorit. Volt egy történet, ahol annyit tudtunk az ajándékozottról, hogy kibaszottul pedáns, ezért a mesében főszereplő csak akkor tudott elaludni, ha előbb összetört valami dísztárgyat. Erről még sokat lehetne.

Hajnali fél hét van és egy fos napon vagyok túl. A tulajdonos mégsem akarja eladni a Kazinczy utcai cuccot. Éluard verseit olvasom és kavarog a gyomrom a kelő naptól. A csajom összegömbölyödve alszik a lábamnál. Nem tudom, mit akartam mondani. Csak hogy szeretem Benedeket és örülök, hogy Andris épp OTP reklámzenét forgatott 2015 elején.

Üdv: Kristóf

[zarojel-hu-online-hirmagazi-blog]

Voldemort a Fideszben – Üres helyek a vádlottak padján

New Post has been published on https://zarojel.hu/voldemort-fideszben-ures-helyek-vadlottak-padjan/

Voldemort a Fideszben – Üres helyek a vádlottak padján

[vc_row][vc_column][vc_column_text]Közel egy évvel ezelőtt a 168 óra c. hetilapban nyomozati iratok és lehallgatási jegyzőkönyvek jelentek meg. A dokumentumok azt valószínűsítették, hogy a Fidesz egyik országgyűlési képviselője Mengyi ” Voldemort ” korrupciós botrányba keveredett, ami EMMI -s pályázati pénzek lenyúlása körül forgott.[/vc_column_text][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtZWxzJUM1JTkxLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMTQwMzUyMjM4NSUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_single_image image=”135355″ img_size=”800×600″ add_caption=”yes” alignment=”center” onclick=”link_image” css=”.vc_custom_1500266488654background-image: url(https://www.zarojel.hu/wp-content/uploads/2017/04/small_header_bg-1.png?id=4336) !important;background-position: 0 0 !important;background-repeat: repeat !important;”][vc_column_text]

Egy  Voldemort a sok közül

A nyilvánosságra került dokumentumok alapján egyértelműnek látszott, hogy a  fideszes képviselő védhetetlen. Az érintettsége eltussolása  a Fidesz számára óriási károkat okozhatott volna. A kishalat nyugodtan be lehetett – be kellett–áldozni, a nagyobb botrány elkerülése érdekében. Mit ígérhettek neki cserébe, ez ma még rejtély. A bírósági tárgyalás előtt úgy nyilatkozott, hogy a Fideszben

Annyit mondtak, álljak bele, tisztázzam magam a bíróság előtt.

A megjelent iratok szerint egy országos szociális szövetkezet létrehozója E. Zsolt, ismerősein keresztül kapcsolatba került Mengyi Rolanddal, akit  Voldemort nagyúrnak szólíttatta magát. A borsodi képviselő –ez is érdekes–ajánlotta a pályázók figyelmébe a Fideszhez, a cég tulajdonosa révén szoros szálakkal kötődő, szociális szövetkezetekkel kapcsolatos pályázatokban másutt is érintett  Public Sector Consulting nevű céget és B. Szilvia pályázatírót.

A szociális szövetkezetek hátrányos helyzetűek, döntően romák foglalkoztatására jöttek létre. Hasonlóan mint  a Fidesz “díszcigánya” által lenyúlt “Híd a munka világába” szövetkezet , vagy a több milliárdot eltapsolt  ESZOSZ. Ezekben a közös, hogy egyetlen munkahely sem jött létre, az uniós pénzek, akárcsak az EMMI által jutatottak  pedig eltűntek mint szürke szamár a ködben. A jelek szerint voltak, akik könnyű prédának tekintették a felzárkóztatásra szánt EU-s forrásokat. Hasonlóra készülhettek a Voldemort ügyben érintettek is.

A jegyzőkönyvek szerint  Voldemort nagyúr,  minisztériumi kapcsolatára hivatkozva, azzal biztatta a pályázni szándékozókat, majd  lepacsizza a fővárosban amit kell. A támogatásért cserébe tíz  millió forintot kért,  alkotmányos költség címén. Az összeg felét, a pályázat kiírása után,  egyik bizalmasa közreműködésével megkapta. Később még ugyanennyit zsebelt volna be, a pályázat elnyerését követően.[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtbSVDMyVBMXNvZGlrLXolQzMlQTFyJUMzJUIzamVsJTIwLS0lM0UlMEElM0NpbnMlMjBjbGFzcyUzRCUyMmFkc2J5Z29vZ2xlJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwc3R5bGUlM0QlMjJkaXNwbGF5JTNBYmxvY2slMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLWNsaWVudCUzRCUyMmNhLXB1Yi0yNjI5NzQ4MjgzNjcyNTEwJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1zbG90JTNEJTIyMjg4MDI1NTU4OCUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtZm9ybWF0JTNEJTIyYXV0byUyMiUzRSUzQyUyRmlucyUzRSUwQSUzQ3NjcmlwdCUzRSUwQSUyOGFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTNEJTIwd2luZG93LmFkc2J5Z29vZ2xlJTIwJTdDJTdDJTIwJTVCJTVEJTI5LnB1c2glMjglN0IlN0QlMjklM0IlMEElM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlM0MlMkZjZW50ZXIlM0U=[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

Tégla az EMMI-ben

A  minisztérium a projektet a Mengyi által ígérteknek megfelelően meg is hirdette. Az EMMI illetékesének a közreműködésével egy közel 500 milliós pályázatot nyújthattak be az érintett szociális szövetkezetek, amelyek egy része – a jelek szerint–csak papíron működött, kamu volt.  Voldemort uraság –a jegyzőkönyvek tanúsága alapján–először az elnyert összeg felét, később már a 90 százalékát kérte. Cserébe, hosszú távú együttműködést ígért.

A NAV  jelzése nyomán az EMMI időközben megváltoztatta a pályázat kiírási feltételeit, így a vádlottak szövetkezetei nem nyertek. A  képviselő kapcsolattartója visszavitte a korábban átvett összeget a pályázat benyújtóinak. Az 5 millió átadásakor  a nyomozók tetten érték a társaságot.

Ez még 2015. decemberében történt. A  tényfeltáró írás 2016. augusztusi  megjelenése után, felgyorsultak az események. A Fidesz elengedte a képviselő kezét, „dögöljön” a férgese. Polt Péter indítványára az Országgyűlés szeptember közepén felfüggesztette Voldemort uraság mentelmi jogát.

Az ügyészségi nyomozók gyanúsítottként hallgatták ki Mengyit, majd 2017 áprilisában a Központi Nyomozó Főügyészség bűnsegédként különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, bűnszövetségben elkövetett költségvetési csalás bűntettének kísérletével és vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének elkövetésével vádolta meg.

Bele csapnak a lecsóba?

Július második hetében a Fővárosi Törvényszéken megkezdődött Mengyi és hat társa büntető pere. A fideszes képviselő a tárgyaláson ártatlannak vallotta magát. Szerinte csak félreértésről lehet szó. Elmondása szerint minden szabályszerűen zajlott, semmi törvénytelent nem követett el. Nem volt szó alkotmányos költségről, nem is tartotta életszerűnek a 90 százalékos visszaosztást. Azt elismerte, hogy barátja az általa adott kölcsönből fizette vissza az ötmillió forintot, de neki fogalma sem volt arról, mire adta a pénzt. Úgy vélte, azért tettek rá a vádlottak  terhelő vallomást, hogy magukat mentsék. Képviselőként csak a térség foglalkoztatási gondjain kívánt segíteni.

A tárgyalást októberben folytatják.

A Voldemort ügyben a látszat szerint a nyomozás nem tárta –nem tárhatta? –fel a teljes igazságot. Mengyi egyedül nem követhette el a vád szerinti cselekményt. A pályázat kiírásához magas szintű minisztériumi kapcsolatra is szükség volt. Valaki, netán valakik a háttérben sunnyognak. A nyomozó ügyészség “nem tudta” kideríteni ki az a titokzatos Tamás, akit az érintettek többször emlegettek egymás között. Nem derült ki az sem, hogy vajon kire vonatkozhatott a „ meg kell beszélni a dolgot L-lel” állítás. Rejtve maradt az is, amikor a NAV tájékoztatta a minisztérium vezetőjét a gyanús pályázatokról, a titkos  információ kitől juthatott el, a gyanúba keveredett személyekhez. A szivárogtató személyét, az ügyészség –gondolom igen „alapos” munkával—képtelen volt  megállapítani.  A vádlottak padján, így egy- két hely bizonyosan üresen maradt. Vajon kik akadályozták meg a teljes igazság feltárását?[/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_raw_html]JTNDY2VudGVyJTNFJTNDc2NyaXB0JTIwYXN5bmMlMjBzcmMlM0QlMjIlMkYlMkZwYWdlYWQyLmdvb2dsZXN5bmRpY2F0aW9uLmNvbSUyRnBhZ2VhZCUyRmpzJTJGYWRzYnlnb29nbGUuanMlMjIlM0UlM0MlMkZzY3JpcHQlM0UlMEElM0MlMjEtLSUyMFBvc3QtaGFybWFkaWsteiVDMyVBMXIlQzMlQjNqZWwlMjAtLSUzRSUwQSUzQ2lucyUyMGNsYXNzJTNEJTIyYWRzYnlnb29nbGUlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBzdHlsZSUzRCUyMmRpc3BsYXklM0FibG9jayUyMiUwQSUyMCUyMCUyMCUyMCUyMGRhdGEtYWQtY2xpZW50JTNEJTIyY2EtcHViLTI2Mjk3NDgyODM2NzI1MTAlMjIlMEElMjAlMjAlMjAlMjAlMjBkYXRhLWFkLXNsb3QlM0QlMjI0MzU2OTg4NzgyJTIyJTBBJTIwJTIwJTIwJTIwJTIwZGF0YS1hZC1mb3JtYXQlM0QlMjJhdXRvJTIyJTNFJTNDJTJGaW5zJTNFJTBBJTNDc2NyaXB0JTNFJTBBJTI4YWRzYnlnb29nbGUlMjAlM0QlMjB3aW5kb3cuYWRzYnlnb29nbGUlMjAlN0MlN0MlMjAlNUIlNUQlMjkucHVzaCUyOCU3QiU3RCUyOSUzQiUwQSUzQyUyRnNjcmlwdCUzRSUzQyUyRmNlbnRlciUzRQ==[/vc_raw_html][/vc_column][/vc_row]

[balazskisswriter]

Egy héttel a Maxim regényíró pályázatának eredményhirdetése előtt, a harmadik körben végül kiesett Megszólít a jégmadár c. mágikus realista regényem. Sokáig jutott ugyan, de nincs tovább.

Nem tudom egyelőre, mikor és mivel érkezem. Azt sem, hogyan. Mindenesetre hajrá mindazoknak, akik még versenyben vannak!

Jó ideje írom történeteimet, javarészt a "fióknak", de akik ismernek, tudják, több pályázaton indultam már, jelent is meg regényem, küzdök hosszú évek óta. A kiesésnek igyekszem a pozitív oldalát is nézni; azt, hogy ez a harmadik körben már nem az írástechnikáról, nem a minőségről szólt. Majd jelentkezem (vagy legalábbis valami lesz, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy)!

(A kép forrása: pexels.com)

[ezekcsakszavakesmegis]

MÁNDY IVÁN - SYLVIA PLATH

Miért jelent nekem olyan sokat? Talán a legtöbbet Dosztojevszkij óta? Nehéz lenne megmagyarázni. Ráadásul teljesen felesleges, mint általában mindenféle magyarázat. Hát akkor? Az üvegbura ott van a polcomon. Egy napra se tudnék megválni tőle. Igazán nincs sok könyvem. Bármikor bárkinek odaadok egy-egy kötetet. Akkor se rumlizok, ha nem kapom vissza. Ezt a könyvet senkinek se adom oda. Erőt kapok tőle? Biztatást? Nem hinném. Ez nem valamiféle tápszer. Mindennap olvasom? Vagy legalábbis beleolvasok? Hónapokig kézbe se veszem. De érzem a jelenlétét. Az állandó jelenlétét. Egyébként, ha fölnézek a polcra, elfog a jeges rémület.

Itt álljunk meg.

Jeges rémület.

Soha nem zúdult rám ilyen dráma. Ilyen őszintén és minden önsajnálkozás nélkül. Igen, a valódisága. A megszenvedett élet. És mindez annyi humorral. Valaha régen azt hittem, hogy a humor jó védőanyag. Talán a munka. Az is elpusztítja az embert.

De az legalább méltó pusztulás.

Meg az is nagyon fontos, hogy Sylvia Plath soha nem talál ki semmit. Nem spekulál. Nem nagyon izgatja, hogy hol tart éppen az irodalom. Közben alapvetően modern. Olyan igazi, dús, anyagszerű modernséggel. Ez a fajta nemes, tartózkodó tehetség megóvja attól, hogy divatos legyen. Nem, divatos nem lesz. De azért beleszivárog az életünkbe.

Nem hinném, hogy bárki is hatással lett volna rá. Ami persze még önmagában nem erény. De az iróniája és az öniróniája! Tehát ismét a humora! Például az egyik öngyilkossági kísérletnél. Fel akarja akasztani magát, de a teste ellenáll. A testem ilyenkor mindig cserbenhagy! Nevezhetnénk katasztrófahumornak. Minek? Egyáltalán minek címkéket ragasztani? Egy biztos. Ez a humor teljesen az övé, utánozhatatlan.

Milyenek lehettek a hétköznapjai?

Megkaptam azt a kötetet a leveleivel, az édesanyja gondozásában. Sajnos, nem tudok angolul. (Ez elég leverő.) Így hát a képeket bámulom. Lapozgatok. Rámeredek egy-egy képre. Akárcsak egy detektív, aki ki akar valamit nyomozni. Egy öreg detektív, aki már kikopott mindenhonnan, és most csak úgy önmagának dolgozik.

A könyv belső borítólapja teleszórva gyerekkori képekkel. A kislány majdnem mindenhol mosolyog. A várakozás mosolya, de azért egy kissé aggodalmas. Olykor elborul az arc, furcsán megkeményedik. Mögötte kert, veranda fehér oszloppal, tengerpart, tenger. Hát igen, lehetne élni. A tenger és a tengerpart visszatérő háttér. A homokos part a tűző napban. Ez már egy jóval későbbi kép. Sylvia Plath szőkén és nyilván bronzbarnán elnyúlva hever a tengerparton. Megint csak mosolyog. Föltérdel, kezét térdére teszi. Valóságos jelenség. (Na, tessék! Most meg mint egy vidéki patikus, amikor udvarolni akar.) Aztán, ahogy ott áll a házuk előtt, kabátja karjára dobva. Kezében könyv, mellette bőrönd. Most érkezhetett haza a főiskoláról. Még néhány pillanat, és benyit a házba. Berendezkedik az otthoni életre.

Az írógép fölé hajol. Verandán ül, napfényben. A papír befűzve a gépbe. Ujjai megérintik a billentyűket. Aggodalmas várakozás az arcán. A vállán, a hátán. Az ujjak nem mozdulnak, valósággal megmerevednek. Félénken lecsúsznak a gépről. Ő meg feláll. Járkál egy kicsit. Talán jobb, ha most sétálunk!

De a gép visszavárja ott a verandán. A befűzött papír. A fehéren lángoló üres papírlap. (Ki mondja, hogy a papír a barátunk?) Ehhez az írógéphez vissza kell térni. Le kell eléje ülni. Kicsit feljebb csavarja a papírt, kicsit lejjebb. Aztán nincs több mozdulat. A veranda gőzölög a hőségben. És most már minden olyan ellenséges.

Később… igen, később aztán még ment az írás. De a vereség pillanatát nem lehet elfelejteni. A győzelmet (ha van ilyen) nem érezni. De a vereséget…!

Jöttek az éjszakák. Nem tudott aludni. Szúrós, bizalmatlan nappalok a gyötrelmes éjszakák után. Akkor már csak menekült minden és mindenki elől.

Egy kar, egy váll kereste útját odalent a pincében. Odahúzódott, hogy menedéket találjon. Könyökét belefúrta a fal üregébe. Talán, hogy behatoljon a falba, a törmelékek közé. És aztán nincs többé éjszaka, és nincs többé nappal. Senki se tesz fel semmilyen kérdést. Nem kell válaszolni semmire.

Hogy történhetett ez? És mindaz, ami ezután következett?

Az írás – az élete. Ez rendben van. De azért valami kis szenvedéstől talán megmenekülhetett volna. Egyszer lemaradt egy novellapályázaton. Főiskolai pályázat vagy egy magaziné? Mindegy. Hát ezzel azért nem kellett volna annyira törődni! Kik lehettek a zsűri tagjai? Mindenesetre olyan korrekt elbeszélést vártak. Aminek van eleje, közepe meg vége. Feltehetően nem olyat kaptak.

Talán nem is pályázat lehetett. Tanfolyam. Igen, egy tanfolyamra küldte be a novellát. Elbeszélő-tanfolyamra. (Agyrém!) És aztán nem vették fel. (Kész szerencse!)

Ki lehetett az, aki az egyik novellájára azt írta rá, hogy: Mache!

A novellát természetesen nem ismerhetem. Lehet, hogy sikerült, lehet, hogy nem. De hogy mache lett volna?

Meg aztán az a hólyag, aki körülötte sündörgött. Nem emlékszem a nevére, nem is akarok rá emlékezni! Olykor kissé félszegnek tűnik, de nagyon is számító. Valahogy még a tébéjéből is hasznot húz. Mindig pontosan tudja, mit akar. Sylvia Plathtal például házasságot. Legalábbis amíg S. P. olyan „bomba nő”. Sikerek az egyetemen, a sportban és hát az irodalomban is. Ez utóbbit némi gyanakvással figyeli. De finom szimatjával azonnal megérzi a veszélyt. Baj van a lány idegeivel, túlzott érzékenység. Később valami idegszanatóriumról beszélnek. Gyógykezelésről. Szóval jobb lelépni. És természetesen lelép.

Akárhogy is, csúnya história.

Jobb az ilyen alaktól megszabadulni.

Különben hagyjuk ezt. Az egész reménytelen és felesleges. Meg aztán olyan buta bizalmaskodásnak tűnhet.

Hogy egy ilyen érzékeny alkatot mi sebezhet meg? Mi akadhat bele az ideghálóba? Mi szaggatja szét? Ki tudja! Akinek minden élményt jelent, aki mindent vállal, abba minden bele is hasít. Mégpedig jó alaposan.

Közben annyi mindennek tudott örülni. A gyerekkori háznak, a kertnek, úszásnak, csónakázásnak, egy-egy kedves beszélgetésnek. Később egy-egy versnek, prózai darabnak. Azért ez mégiscsak jelenthetett valamit. Férje, Ted Hughes költői sikerének. Hogy kiadták a kötetét Londonban, és már a következőre is kapott szerződést. Aztán a gyerekei��� Gondos, lelkiismeretes anya. Egyébként is idegen tőle minden bohémeskedés. Hiszen annyi hangulati jóléte sohasem volt. Korán kelt, kávézott. Megácsolta a maga vérpadát, és leült írni.

Egy pillanatra megint a képek. A kötet képei.

A fiatal lány fölkeres két írónőt. A költő Marianne Moore-t és Elizabeth Bowent, az elbeszélőt. Interjút készít velük egy lap részére. Ott ül a szobájukban, beszélget velük valami olyan kedves kíváncsisággal.

Az a két fáradt, öreg, bölcs madár! Marianne Moore arcán némi bizalmatlanság, kissé gonosz humorral. A másik maga a megértés. Miről beszélhettek? Irodalomról, persze. Az írói pályáról. De talán másról is. A gyerekkorról, régi utcákról, emberekről. Azt hiszem, a kiküldött munkatárs jól érezhette magát. Remélhetőleg később is találkoztak. Kapott tőlük némi megértést. Szeretném hinni, hogy felismertek benne valamit.

Én meg így szeretném megőrizni magamban. Ahogy ott ül egy szobában, és beszélget.

Sokat adott ő nekünk. Talán túl sokat és talán túlságosan töményen. Hiszen az ő drámáját szavakkal már alig lehet kifejezni.

Jelképe lehetne egy sokat szenvedett nemzedéknek.

[balazskisswriter]

Kedves Olvasóim, Követőim!

Lezárult a Maxim Kiadó regénypályázatának előszűrő szakasza. Örömmel tájékoztatlak titeket, hogy ezen a ponton én is továbbjutottam Megszólít a jégmadár című regényemmel. A végeredményre szeptember végén, a Könyvfesztivál idején számíthattok. Kérek szépen egy jó kiadós drukkolást! :-)

[balazskisswriter]

Örömmel (és jó fáradtan) jelentem, hogy beadtam a Megszólít a jégmadár c. mágikus realista, misztikus thriller regényemet a Maxim Kiadó regényíró pályázatára! Ez a történet már nagyon sokszor volt átírva, a legutóbbi intenzív szerkesztés pedig szinte teljesen új köntöst adott neki. Akár sikerrel járok most, akár nem, egy vállveregetést adok magamnak.

(A kép forrása: ArtTower, pixabay.com)

[kerteszallas]

Pénzügyi projektmenedzser

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) hazánk egyetlen fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó önálló intézménye. Olyan kutatási-innovációs feladatokon dolgozik, amelyek a gyakorlatban is alkalmazható eredmények révén biztosítják a hazai mezőgazdálkodás és élelmiszertermelés fenntartható fejlődését. Ennek érdekében szakmai hálózatokat alakít ki hazai és külföldi kutatóintézetekkel és…

[nemzetinet]

Lovász László: Tízmilliókat már nem lehet megállítani

Az afrikai és ázsiai népességrobbanásra, a migrációs válságra egyfajta új Marshall-tervvel kell válaszolnia a fejlett világnak – mondta Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, akivel Jordániában készítettünk interjút a Tudományos Világfórumon (WSF). A Széchenyi-nagydíjas matematikus beszélt a „Soros-tervről”, az agyelszívásról és arról, hogy a tudományos világot elérheti-e a szexuális zaklatási botrány.

– Mit szól ahhoz, hogy az egyik kormányközeli portál szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent, hogy önnek amerikai állampolgársága is van? – Ahogyan már korábban is mondtam: én ennél intelligensebb támadásra voltam felkészülve. Ott van a honlapon nyilvánosan, hogy amerikai állampolgárságom is van.

– És Soros György ön szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent? Létezik a „Soros-terv”? – Soros György kifejtett egy tervet arról, szerinte hogyan kellene kezelni a migránskérdést. Más kérdés, hogy bármelyikünk kifejthet egy ilyet. Hogy aztán az ő véleményének a súlyát mennyire erősíti gazdagsága, az más téma. Ugyanakkor nincs tényszerű információnk arról, hogy a véleménye közvetlen vagy közvetett befolyást gyakorolna az EU döntéseire. Azt nem állítom, hogy az unió jól kezeli a migrációs válságot, de azt sem hiszem, hogy azért kezeli rosszul, mert Soros befolyása alatt áll.

– Azért kell félnünk a migrációtól? – Igen. Ha a fejlett világ nem tesz valamit, akkor az afrikai és ázsiai népességrobbanás olyan feszültséget fog teremteni, amely kezelhetetlen lesz, és akár háborúkhoz is vezethet. Persze nemcsak menekülttáborokat kell létrehozni, hanem jelentős beruházásokkal, egyfajta új Marshall-segéllyel kell segíteni. Azzal együtt, hogy itt gyakran az alapvető dolgokkal, például az írás-olvasás oktatásával kell kezdeni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nagy baj lesz. Lehet, hogy százezer embert még meg lehet állítani, de tízmilliót már nem.

– Csakhogy közben a kormány kampányának is hála a társadalom szinte hisztérikus állapotba került. Nem kellene a tudománynak is csatasorba állnia az álhírek, áltudomány ellen? – A migrációval kapcsolatban az MTA is végzett kutatásokat, próbálta például feltárni statisztikailag a migráció összetételét, és rendszeresen ad ki jelentéseket. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez egy történelmi kérdés is, hiszen a történelem során nagyon sok migrációs válság volt, ebből az irányból szintén érdemes lenne megközelíteni a történéseket. Ugyanígy például azt is jó lenne megérteni, hogy lehet, hogy ezer éve az iszlám világ még a tudomány fellegvára volt, ma pedig sokszor úgy tekintünk az iszlám vallásra, mint egy szélsőséges, bezárkózó, a gondolatokat bilincsbe kötő vallásra. Ami az áltudományokat illeti, úgy vélem, hogy érzelmi alapon született véleményeket nem lehet logikai érvekkel ellensúlyozni. Amit mégis tehetünk, hogy bemutatjuk, levezetjük, hogy máshogy is lehet nézni a kérdést. Bár hozzáteszem, ehhez az is kell, hogy ezt a társadalom is elfogadja. Hiszen ha a társadalom kiközösíti a bevándorlókat, akkor jobban járnak, ha nem jönnek, mert akkor csak „gettókat” hozunk létre.

– Hallott arról, hogy az ELTE dékánját, Mikonya Györgyöt elbocsátották szexuális zaklatás miatt? Me too a tudományban is? – Fontos fejlemény, hogy ez most felszínre került. Elítélendőnek tartom, ha valaki tőle függő személyt próbál rávenni szexuális kapcsolatra. Ráadásul a szexuális zaklatás csak egy eleme a hatalommal való visszaélésnek. Például az is az, amikor a főnök megíratja az anyagot a beosztottjával, aztán sajátjaként „adja el”. Ezek ellen harcolnunk kell. Elképzelhetőnek tartom, hogy előkerülnek még hasonló ügyek máshonnan is.

http://mno.hu/

– Akkor hadd meséljek el egy történetet! Tavasszal az MTA szervezett egy vitát a CEU-ról, ahol a moderátor úgy döntötte el, ki kezdheti a beszédet, hogy a második sorban ülő akadémikus nőt kérte meg, húzza ki egy kalapból. A kellemetlen eset után a nő megjegyezte egy kollégájának: „erre vagyok jó”… – Vannak a kultúránknak berögződései, például mi előreengedjük az ajtóban a hölgyet, de Amerikában találkoztam már olyannal, aki ezen felháborodott. Nagyon nehéz a gyakran egyébként ártalmatlan társadalmi konvenciók és a tényleges visszaélés között meghúzni a határvonalat.

– Ön azt ígérte, programmal segítené a nőket az Akadémián. Hogy áll ez most? – Az, hogy több nő legyen az Akadémián, csak egy mérőszám. A lényeg inkább az, hogy a kutatói pályát választó nők ne legyenek hátrányban. Persze ez a probléma nemcsak a nőket érinti, hanem például a hátrányos helyzetű régiókból érkezőket, és még számos másik beazonosítható csoportot is. Visszatérve a nőkhöz, a legfontosabb, amit tehetünk, hogy segítsük az anyákat, hogy ne kerüljenek hátrányba a velük együtt induló férfi kollégákkal szemben csak azért, mert gyermeket vállalnak. Mondok egy példát! Lehetővé kell tennünk, hogy egy gyermekével otthon lévő anya is eljuthasson konferenciákra, még akkor is, ha éppen nem tud előadást tartani, vagy nem tudott az elmúlt időszakban kutatással foglalkozni. Hiszen ettől még fontos, hogy meghallgassa mások munkáját, hogy benne maradjon a „tudomány sodrában”, ne maradjon le behozhatatlanul. Van azonban egy ennél sokkal mélyebb kérdés: miért van az, hogy a természettudományok már a kisiskolás korban kevésbé érdeklik a lányokat? Biztos vannak ennek kulturális és oktatási okai is. Tény, hogy lányok és fiúk nem egyforma ütemben fejlődnek, a lányok általában előrébb járnak az iskola nagy részében, lehetséges, hogy itt például van egy olyan tartalék, amit ki lehetne használni. Aztán van olyan elmélet is, hogy mivel a fiúk később érnek, többet játszanak, és a játék jó felkészítő a tudományra. Jó lenne erre összehozni valamilyen tudományos vizsgálatot. Végül a már befutott kutatók között is van egy olyan – valószínűleg nem tudatos – elfogultság, hogy mivel kevés a nő, a férfiakat tesszük bele fontos bizottságokba, és ez így öröklődik tovább. Azt el kell ismernem, hogy Magyarországon nem jó a helyzet, egyáltalán nem javult az elmúlt 25-30 évben. Sőt, talán romlott.

– Meg lehet venni az IQ-t? Kis pénz kis tudomány, nagy pénz nagy tudomány? – Elég egyértelmű statisztikai összefüggések vannak arra, hogy egy ország tudományos szintje erősen függ attól, hogy a nemzeti jövedelmének hány százalékát fordítja tudományra. Viszont más tényezők is fontosak, például a hagyományok, különösen az élkutatásban. Hiszen ahhoz, hogy egy ország egy bizonyos területen eljusson az élvonalba, generációk kellenek, no meg néhány kivételes tudós keze műve.

– Magyarország hogy áll ezen a téren? – Úgy érzem, hogy Magyarországon a tudománynak van becsülete a társadalom előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy remélhetőleg a támogatása is hosszú távon biztosított. Mondjuk Csehországgal vagy Lengyelországgal – ahol ugyancsak nagy hagyománya van a tudományoknak – szemben talán még mindig van némi előnyünk, de a nyugat-európai szinthez már fel kell zárkóznunk. Persze ez is időbe telik.

– Ha addig ki nem vándorolnak külföldre tudósaink. Lehet, hogy már a Közel-Keletre is? – Azt azért egyelőre nem hinném, hogy a Közel-Kelet elszívná a magyar kutatókat. Egy-egy vezető tudóst talán igen, aki megteremt egy iskolát, vagy meghonosít egy tudományterületet. Ezzel azonban nincs is gondom, ez az egész világnak hasznára válik. Az agyelszívás ugyanakkor kétségtelenül probléma, és próbálunk is ellene tenni. A „Lendület” pályázati rendszerünk jól működik: sokan emiatt nem mennek ki külföldre, de olyat is jó néhányat ismerek, akit ez a pályázat hozott haza. Azért van még tennivaló, főleg, hogy rugalmassá kellene tenni az egész rendszerünket. Például hogy külföldön élő tudósok félidőben, részidőben tudjanak részt venni magyar kutatásokban. Ennek vannak adminisztratív akadályai, de próbáljuk folyamatosan javaslatokkal bombázni a kormányt. Hozzáfűzném, hogy a mai világban az „agy körforgása” természetes jelenség. A külföldi kutatóhelyek azokat próbálják magukhoz csábítani, akik az adott kérdésben a leginkább hozzáértők, éljenek bárhol is a világon. Nekünk is vannak már, és remélhetőleg lesznek is még ilyen kutatásaink, tehát hozzánk is jönnek már külföldiek. Ez a körforgás pedig jót tesz a tudomány fejlődésének.

– A jelenség valahol mégis pénzkérdés. Az MTA elégedett lehet? – Teljesen persze soha nem lehetünk elégedettek, de azért jó lenne mondjuk a cseh színvonalat elérni. A költségvetésünk jelenleg negyvenmilliárd forint egy évre.

– Negyed vizes vb vagy stadion… – Azt azért hozzá kell tenni, hogy az MTA nem az egyetlen forrása a kutatási pénzeknek. Hiszen az egyetemek saját költségvetésükből, minisztériumi támogatásokból is áldoznak a célra. Aztán ott a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal, amely ugyancsak jelentős kutatási pályázatokat ír ki. Ezzel együtt azt el kell ismerni, hogy az akadémiai kutatói hálózatban dolgozó kutatók fizetése elég alacsony a hazai magánszférához képest. De akár még a csehekéhez képest is, nem beszélve az osztrák és végképp nem az amerikai fizetésekről. Összességében az agyelszívás ellen nehéz csak pénzzel harcolni, bár előbb-utóbb muszáj lesz megoldani, hogy rendes jövedelmek legyenek. Viszont egy kutatóhely vonzereje nem csak a fizetéseken múlik. A közösség, a hangulat, és az eredményesség legalább ilyen fontos. Egy élen járó magyar kutatóhelyen azért jó dolgozni.

– Kell keresniük a politika kegyeit? – A politikát meg kell győzni arról, hogy a kutatásra több pénzt kell fordítani, de ezt azért nem nevezném a kegyek keresésének. Amikor a CEU-ügy kipattant, az MTA akkor is kifejezte, hogy a CEU Budapesten maradását fontosnak tartja. Kommunikációra szükség van, de bírálatot csak akkor fogalmazunk meg, ha a magyar tudományt súlyosan érintő kérdésről van szó. A politikai döntések nem ránk tartoznak.

– Jordániában, a Holt-tengernél, a háromezer vendég részvételével zajló Tudományos Világfórumon beszélgetünk. Magasra tették a lécet a jordánok, nem igaz? – Ez így van. A legutóbbi Tudományos Világfórumnak Budapesten körülbelül 900 résztvevője volt, azt még éppen meg tudtuk tartani a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) székházában. Ennél nagyobb rendezvényt viszont nem tudunk oda szervezni, szóval ezen majd gondolkozni kell. Az jó volna, hogyha Budapesten lenne egy olyan kongresszusi központ, amiben egy ilyen rendezvényt meg lehet tartani.

– És van erre terv vagy szándék? – Úgy tudom, tervek régóta vannak, és mi is szorgalmazzuk ezeket. Miniszterelnök úrral is beszéltem erről, és ő is támogatja az ötletet. De nyilvánvalóan nem egy vagy két év egy ilyen központ megtervezése és felépítése, tehát két év múlva még nem számíthatunk arra, hogy meglesz. Talán hat év múlva, amikor újra hozzánk jön a rendezvény, már igen.

– Miért Jordánia? Az iszlám világ nem éppen a tudományos eredményeiről híres. – Én úgy látom, hogy most elindult egy változás. Itt is találkoztunk jordán tudósokkal, igaz, legtöbbjük külföldön él, de azért tartják a kapcsolatot az „óhazával”, és támogatják az itteni fiatalokat. A királyi család nagyon elkötelezett a tudományok és természetvédelem iránt. Ahogyan ők fogalmaztak: amikor az ország megalakult, akkor megállapították, hogy nagyon kevés a természeti erőforrásuk, nagyon kevés a mezőgazdasági termékük, úgyhogy az egyetlen értékük a humán tőke. A jordánok élen járnak ebben a tekintetben, de én remélem, hogy további iszlám országok is követik őket. Hiszen lényegében az arab világ nagyjából ezer évvel ezelőtt még a tudomány központja volt. Ha ezt a régi hagyományt sikerülne feleleveníteniük, megint jelentős szereplői lehetnének a tudománynak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.14.

Lovász László: Tízmilliókat már nem lehet megállítani a Nemzeti.net-en jelent meg,