#hajrá

[kocsmahercegno]

Meg kell csinálnom

Meg fogom csinálni!

@kocsmahercegno

[erzesekviharaban]

Érettségi bizonyitvány

Érettség

Mi az össze függés?

József Attila versei?

Talán a Plumb George Bacoviatól?

Vagy esetleg Lucian Blaga költészete?

Vagy épp Alexandru Ioan Cuza reformjai?

Az alpok és a kárpátok közötti hasonlóság?

Talán realizmus-naturalizmus az irodalomban?

[angelofghetto]

szerencsére a diákok kreativitását még nem tudta kiölni ez a rendszer

[ptah1222]

[sutiszele]

Hazajövök, üres a netem, csupa ideg vagyok! áram sehol, wifi nix, ez a téma! Vihar az van, hiszti az van, olimpia a francba az van, villany semmi!

[otthonzulles]

Jelentősen megdrágultak a babatápszerek az elmúlt időszakban, miután tavaly 55 százalékról 25 százalékra csökkentették a tb-támogatás arányát, több termék esetében pedig teljesen meg is szüntették, a napokban is emelkedtek az árak, számolt be az RTL Híradója.

Két hete még 4900 forint volt az a tápszer, amiért tegnap már 8700 forintot fizettem,

panaszkodott egy Facebook-csoportban egy anyuka.

— minden a legnagyobb rendben a Magyar Középhatalomban ma is

[menacingearthwork]

i cant get into dungeon meshi bc they spell LAJOS like "laios" and i am NOT kidding

[drakvuf]

Curtist Majkával kellett volna összeereszteni.

[mergezoszavak]

azt hiszem, ideje újrakezdeni a naplózást, hátha valami felelősségteljesebbé tesz. mielőtt random bombákat dobnék le rátok, egy kis bemutatkozás:

egy 26 éves lány vagyok, aki a fővárosban tengeti hétköznapjait. jelenleg álláskereső vagyok mert a legutóbbi munkahelyemen olyan szarul bántak az emberekkel hogy inkább felmondtam mielőtt új helyet találtam volna magamnak. mindezek után pár héttel szakítottam a párommal akivel 2,5 éve voltunk együtt és szép lassan egyre inkább szétesett a kapcsolatunk ahogy eltűnt a rózsaszín köd a szemem elől.

egyébként nagy zenerajongó vagyok, amikor épp van fizetésem rengeteg koncerten megtalálhattok. talán így hogy nincs már egy kontrolláló őrmester állandóan nyomomban meg új bandákat is felfedezek majd puszta szórakozásból.

ezen kívül hobbim az írás és olvasás, ami azóta nem nagyon megy hogy ebbe a csodás kapcsolatba keveredtem volna. de próbálok visszatalálni önmagamhoz, addig sem erőltetek semmit túlzottan.

mindemellett pedig pár hete diagnosztizáltak ocd-vel amit gyógyszeresen is kezelünk és amióta elkezdődött ez a hercehurca már őszintén azt sem tudom ki vagyok én a tünetek nélkül.

igazából sosem volt olyan hogy ettől kisebb lett volna az éppen aktuális szarkupac az életemben de mindig is az a lány voltam aki - még ha sírva és szenvedve is - de megtanult felállni, továbbvánszorogni és jobb napokon még ezekben a helyzetekben is tudott mosolyogni. úgyhogy úgy gondolom, ideje megosztanom veletek pár részletet ebből a kabaréból, ami a mostani élethelyzetemet jellemzi.

[angelofghetto]

valahogy így

"Minden szerb ugyanazt gondolta."

"Én is ott lehettem volna."

"Legerősebb fegyverünk a szeretet és türelem."

"Szerb vagyok. Az elmúlt 11 évben külföldön éltem, és ez az első alkalom, hogy tényleg azon gondolkozom, hogy visszatérjek ide élni. Most először van bennem remény."

"Tudjuk hogy jobban is élhetnénk, mert nem vagyunk hülyék." ... fontos mondatok ezek, és főleg az egység gyönyörű, ami mögötte van.

(A dagadék is ott fontoskodik és vigyorog a vasútmutyi híreiben. Legalább most láthatjuk, mit ér a világ legkorruptabb vasútvonala és csatolt részei. De ott legalább lemondott pár fő fejes.)

... ééééés lehet, hogy a "mamu picsku"-t értem :)

Óvatosan bánnék a karhatalmi erőszakkal, ha diktátor lennék, mert az olaj lehet a tűzre, és a békés tüntetőkből könnyen varázsolhat felkelőket, hősöket és akár mártírokat is. És amikor már nincs mit veszíteni, az emberek félelmét legyőzi a harag, és a történelem azt mutatja, lehet hogy az mindent visz.

"Ha tiéd minden hatalom, tiéd minden felelősség is."

[videkma]

Ő lehet Hajdúszoboszló következő polgármestere

Az új polgármester-jelölt már 14 éve dolgozik a városért, mint körzeti képviselő. Continue reading Ő lehet Hajdúszoboszló következő polgármestere

[otthonzulles]

Ezen az „úton“ kell eljutniuk Debrecenbe az ezerfős Nagyiván lakóinak. Ez nem egy kátyús út, hanem egyetlen nagy kátyú, amely nyomokban utat tartalmaz. Mindezt több kilométeren keresztül. Persze el lehet indulni a másik irányba, Tiszafüred felé kerülve, csak akkor 100 kilométer lesz az eleve 65 kilométeres útból. Mert Magyarország előre megy, ugye, nem hátra!

Ez az út mindent megmutat arról, hogy mit gondol a Fidesz a lassú halálra ítélt falvakról. EU-s pénzből persze falvak kaptak egy-egy soha nem használt , de másfélszeres áron megvett kondiparkot vagy egy méregdrága mini piacot, egy-egy horribilis árú mini bölcsödét (Nagyivánban 1 millió/négyzetméterért újítottak fel és bővítettek összesen 120nm-re egy régi házat, amiben talán lenne néhány gyerek, de senki nem tudja, hogy hogy lesz-e benne személyzet). Szerencsésebb helyeken EU-s támogatásból a rendelőt is felújították, de legtöbb helyen csak hetente egyszer-kétszer van helyettesítő orvos. Néha „ipari parkokat“ is csinálnak, ezek valójában méregdrágán közművesített, töküres telkek. Ezek azért jók, mert jó sokat keres rajtuk a fideszes országgyűlési képviselő és/vagy a polgármester.

Az utak viszont lerohadtak, a vasutakat bezárják, vagy csak jelzésértékű rajtuk a forgalom, a posta bezár, iskolák már sok helyen régen nincsenek. Ahol van, ott nincs tanár.

Ja, a leggyakoribb fejlesztéseket majdnem elfelejtettem. A Magyar Falu programból szinte mindenhol jutott temetőfelújításra, 5-5 millióból szoktak néhány férőhelyes urnafalat építeni, a szerencsésebbek 10-20 millióból ravatalozó felújítást kapnak.

MA leghűbb fideszesek pedig használt sport BMW-t, pick-up és SUV autókat vehetnek a Magyar Falu program pénzéből (ismét megjelent kiírás), csak ugye azok az utak…

__________________________________

Ha a fidesz országlása és az ország rothadása között látnának összefüggéseket a nagyivániak, nagyon mérgesek lennének!

Józsi bácsi nagyot ment de ez is kevés volt a győzelemhez!

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[otthonzulles]

big up op

Merevedési probléma

Erről a témáról aztán szinte senkivel sem tudok beszélni az egyik legnagyobb férfi tabutéma.

45 évhez közel engem is elért, eddigi kapcsolataimban ezt megoldottam mint utóbb kiderült erőből de ez az erő mára elfogyott, mondjuk ehhez kellett egy elég zűrös elmúlt négy évnyi magánélet és egy olyan mostani partner aki szinte mindent megtett hogy ez kialakuljon én meg abszolult partner voltam ebben.

 Az első randin elmondta hogy ő az elmúlt másfél évben talált magára szexuálisan jobbnál jobb partnerei voltak jobbnál jobb szexuális élményekkel. Ugye azok a magunkkal szemben támasztott elvárások szinte lebénítottak az első együttlétünkkor de ezt akkor még rá lehetett fogni az alkoholra. Viszont utána ha volt is kezdetben erekció az aktus közben megszűnt de valahogy csak sikerült a végére érni, míg egyszer egyik reggel egyáltalán semmi altesti reakció pedig volt ingerlés, teljes csőd ekkor jött a megjegyzés hogy lehet hogy le kellene cserélni engem egy fiatalabbra. Mint férfi itt teljesen összeomlottam hihetetlenül a szívemre vettem, napokig teljes letargia az okok keresése. Valami gyors megoldás kellett hát rendeltem a netről potencianövelőt. Nagy reményekkel bedobtam egy felet, a kezdeti hatás mindenhol vérbőség, szinte éreztem hogy zakatol a fejemben a vér de a hatás odalenn sem maradt el viszont a szex valahogy nem volt jó. Ez igy ment pár hétig aztán már a potencianövelővel is egyre bizonytalanabb lett az erekció és ekkor jött a következő felütés, megkérdezte hogy mit szólnék ha nyitott lenne a kapcsolatunk mert neki ez a szex nem kielégítő neki ettől többre jobbra van szüksége amit egy előző 30 év körüli partnerétől megkapna. Itt jött a következő összeomlás ekkor már jött a depresszió és a szakítás. Itt éreztem hogy ebből egyedül nem fogok kimászni.Hetekig szinte semmi életjel nem jött lentről se reggeli erekció, se magamnak ingerlésre semmi.

Kezdtem vérvétel,urológus,hormonszintmérés,ultrahang minden a legnagyobb rendben találtak. Az urológus mondta hogy a vérképem hormonszintem mint egy 25 évesé túl jó értékek hogy ilyen problémám legyen. Ő nagyon mást nem tudott csinálni mint receptre felírt potencianövelőt. Mivel rendszeresen sportolok súlyfelesleg sincs. Szóval a testi okokat kizártuk.

Ezután kezdtem el keresni szexuálpszichológust, mivel a város ahol élek itt nincs ilyen igy olyanok jöhettek szóba akikkel online lehet konzultálni. Érdekes hogy a szexuálpszichológusok nagy százalékban nők akikről eleinte azt gondoltam hogy ezekre a problémákra teljesen máshogy látnak rá mint a férfi kollégáik. Nagy gonddal kiválasztottam két férfi szakembert mivel telefon szám nem volt csak email cím igy emailben kértem időpontot semmi válasz nem jött aztán írtam még kettőnek onnan sem jött semmi válasz aztán akik szóba jöhettek írtam mindnek ebből kettő válaszolt hogy nincs időpontja végül sikerült időpontot egyeztetni egy tündéri kedves közvetlen szexológus nővel. Az első feltáró beszélgetés nagyon jól sikerült, szorongásos erekciós problémával küzdök. Ezt a szorongást próbáljuk feloldani a jövőben különböző módszerekkel. Már az első beszélgetés után éreztem hogy mintha valamennyit leraktam volna a lelki teherből. Visszatértek a reggeli merevedések és kezdek benne hinni hogy egy megfelelő partner mellett újra az lehetek aki régen voltam.

Szóval kb itt tartok most hosszú még az út mire minden rendben lesz. Kedves férfitársaim ne féljetek segítséget kérni mert még mindig jobb felvállalni ezeket a rázós beszélgetéseket mint nulla önbecsüléssel élni.

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)