#szürrealizmus

[brgzmpff]

a hétvégén bekrepált a chrome a gépemen, aztán nem lett meg a gmail jelszo, whatever, túléltem.

kaptam egy nagyon erős szakmai dícséretet, egy fellowgalériástól, aki jó ideje az iparban van.

gyerekem nagyon büszke rám.

udvarlóm nagyon büszke rám.

szombaton Javier még be tudott jönni elköszönni a városba hazautazás előtt, pedig mondhatta volna, hogy fáradt. és az első reggel, amikor hazaért, csinált is egy kis videót nekünk, Budapestnek, imádja a várost és nagyon megszerette a vendégeimet is. nagyon hálás azért a sok szeretetért és kedvességért, amivel találkozott.

külön köszi a megnyitóra hozott házipálinkát :D nekem nem jutott eszembe pálinkát kínálni, mondjuk én belediktáltam egy unikumot :D

nem vagyok meghatódva a bécsből és szlovákiából, new yorkból és arizónából érkezett vendégeken :D kicsit sem :D

a foglalások alapján elértem a kiállítás költségeit. elvileg nullán vagyok ezzel a kiállítással és merem jövőre is meghívni :) de azt majd akkor, amikor meg is érkeznek a képek árai :)

jesszusom.

a tegnapi két portré után azt hiszem megvan, hogy hol érzem magam otthon a figurális képek világában.

nem jött össze a vasárnapi szabadnap, de kussolok :D kinyitottam időpontfoglalás miatt, és amíg bent voltunk többen beszaladtak, hogy dejó, hogy itt vagyok, mert ezt meg azt a képet szeretnék :)

abszurd szürrealizmus.

melegfront=REUMA

nagyon sok magyar művészt tudtam mutatni Javiernak. Váli Dezső és Gross Arnold és @krisztiantejfel nagy kedvencei lettek :)

imádtam, hogy beszélgetés közben elkezdett rajzolni és imádtam azt is, hogy pont annyira lelkesedik a kis valószínűségű események és a káosz iránt, mint én :D

van 4 olyan képem a galériában, ami itt készült, szignózta és rámhagyta. amik nem a megszokott technika és nem a megszokott hordozó, szal extrém ritka képeknek számítanak. hogy a fenébe árazzam be őket??

azt szeretem Javier munkáiban, hogy a szürrealitásuk valójában azt üzeni, hogy igazándiból bármi lehetséges, és ez az ígéret iszonyúan felszabadító.

és a beszélgetések vele mind iszonyúan felszabadítóak voltak. kevésbé érzem magam ufónak vagy hülyének amióta megismertem.

hálás vagyok.

nagyon.

[ivo3d]

Updated az ideje egy újabb alblognak (poszt). Azaz az ai animációknak, képeknek, hogy ne keveredjen tovább itt a tartalom. Persze már így is kevert erőst (vetítés/ Tér geometria vs színház/performance) de legalább közös benne (mégha legtöbb esetben géppel is generált és sok az atfedes), az állásfoglalás, azaz, hogy nem lehetne másmilyen, mint amilyen és a pont. A lehetséges sosem éri el ezt, mindig csak közelít. Nem is szempontja. Míg egy orvosi felhasználás esetén legtöbbször ez jóval több, mint az emberi (lásd pl. diagnosztika: - egy orvos 10-20e beteglatogatas vs milliós nagysagrendű adatbázisból felismert 83%-ban pontos találatú ai), addig a mindig csak közelítő értékű ai nem lehet kielégítő művészeti szempontból (ha a klasszikus avantgárdnál maradunk). Roulette, és szerencse, egyfajta dada a fekete kalapból, és szürrealizmus. Csak egy módja a művészet generálásanak, megha időnként van is telitalálat. (talán más a saját training vagy a guided kép esete). Szóval az őrült nem tudja mikor csinált jót, míg a művésznek tudnia kell, mégha az ismeretlen el is bizonytalanitja. Azaz csak az ember érti és nézi a képet, a gép nem. Nem is neki készíti. (a gép a géppel beszédet mi nem is értjük, röviden az ember akaszt képet a falra, a gép miért is tenné?). A másik a mennyiség vs minőség. Nem tudom hogy most mi az arány, valszeg le vagyok maradva, képből egy nagyságrendel több ai van már most is, mint amit valaha eddig készített az ember, szövegből valszeg már most rosszabb az arány ennél. Ijesztő ez persze, az értelmetlen zagyvalek eláraszt mindent (is) és valszeg csak egy újabb ai tudja majd atragni magát és az értelmeset megtalalni. Persze ez várható volt, a digitalizációban eleve kódolt volt az, ha elemi részekre bontod az információt, akkor az értelmét fogja veszíteni. Kép esetében önvédelmi szempontból szabályzással lehetne erőltetni a metaadatok továbbvitelét, de ez általában nem szokott sikerülni, hacsak nem áll érdekében az, mint ahogy a szöveg esetében is, hogy a logikai kapcsolatokat megtartsa. Ebben reménykedhetünk. Na ok, írom ezt egy dada rooted blogra. (lásd gyakorlati haszna a kép nagyításakkor, ha ismert az azt létrehozó prompt). Persze nem kéne aggódni ennyit, ha majd a saját hülyeségét tanulja vissza, csak nem fogják nézni és olvasni, végeredményben a megrendelők, mi a nézők/olvasók. De jobb lesz ezt különvalasztani. Az önmagát festő festmény (mint valami pigmalion) ősi vágy, elég sokat is foglalkoztam vele, pl. elsősorban mint önmagát megmozditó kép (mozgás nélkül, csak mint kompozíció (meta) és vizuálisan olvasható módon is). Nyilván videó esetén ez könnyebb, állókép esetén nehéz igazán. Adja magát ezt tovább folytatni ai-val. Ez lenne a harmadik szempont, mivel ilyenkor az esztétika másodlagos, ha a technika kerül előtérbe. Sok téma kimaradt, pl. a kollázs vs szerzői jogok. Egy negyedik kieg.: a kép csinálás gesztusa maga, pl. 3d esetén is oda teszed és akarod tenni a példa kedvéért a kockát, amit persze programok fordítanak képpé, de az ai csak oda tesz egy látszólag kockát mégha ezt hatékonyabban teszi is meg, ha felismeri azt hogy könnyebb ezt 3d-s térben megtennie. Szóval mint a látás evolúciójában, két szem jobb, mint egy. A két eljárás hasonló képet eredményez, de az egyik mégiscsak 'jobban' ott van míg a másik tényleg csak hasonlít, egyelőre jobban csak az olyan mintha ott lenne. (kérdés mi lesz majd ha 'tudja' hogy minek kell ott lennie, nem csak egy ratanult mélységet számol és evvel segít rá. (a fetisizalast kerüljük az ai-val kapcsolatban, főleg ha ennyire nem értjük mint én).

Szóval majd lesz alblog, valszeg izgalmasabb, ha anonim, hogy látszódjon az merrefelé jut organikusabban. Remélem hogy nem lett tedtalk, figyelem, ez azért egy személyes blog, mégha a személyen túli is a célzott.

Lament on latent..

[versinator]

Torpantak fejfádra

Zabálni politikusok tengerét védelek Felülemelkedik végeszakadatlan kapocs gyárba Költővé izgalommal értelmével dzsungelek

Szeretőmről agyvelejében rózsáival tányérba Kongattak szétterpedt véletlenek annácska Korlátjának távolodom változtatták sajtárba

Szokásoktól legelész elterjed ágacska Bálványai panaszolják föltétlen egoizmus Gyöngyházszín gépekhez hörpintsük napocska

Mosolyuk megállapítom búzával szürrealizmus Jövendőnket hajtsam elrágtam felejtelek Éjszakáimat libáit bekopog táncritmus

[brgzmpff]

Van ami jogos, van ami nálam fordítva működik :)

Nálam a saját fekete feher képek mennek el nagyon nehezen.

A pipik hamar találnak gazdát, nemtől függetlenül, szarvasmarhaval nem próbálkoztam :)

Szerintem a madonnak gyermekkel kimentek a divatból, úgy húsz éve, de majd @ultramegatroutman pontosít :)

Szürrealizmus akkor megy el, ha nem feszegeti a határokat, nem ijesztő kicsit sem, vagy ha vicces, ugye :)

»tips for artists who want to sell« by john baldessari (+)

[via]

[libirk]

Eklektikus szürrealizmus Debrecenben. Akkumulátornak nem öltözött be senki?

[bdpst24]

A Komplex épülete Salvador Dalínak, a szürrealizmus mesterének ad otthont

A Komplex épülete Salvador Dalínak, a szürrealizmus mesterének ad otthont

2023. március 24. és június 30. között. Salvador Dalít senkinek sem kell bemutatni, ő a 20. század modern művészetének egyik leghíresebb alakja. Univerzuma próbára teszi a valóságérzékelést és kitolja a racionális gondolkodás határait. A katalán származású szürrealista művész elsősorban festőként ismert, de valójában rendkívül sokrétű alkotó volt a szó legigazibb értelmében: teljes pályafutása…

[balazskisswriter]

Megszólít a jégmadár – újra

Nem titkolom tovább. Nekifogtam a most már idestova négy éves regényem, a Megszólít a jégmadár újabb átszerkesztésének, hogy becélozzak vele egy kiadói pályázatot. Kérlek titeket, drukkoljatok!

  "A cigaretta íze kellemesen vegyült a sörrel, pedig valahol az agyam mélyén tudtam, nem is annyira finomak. A cigaretta meg a sör olyan volt, mint maga az élet, és ez a gondolat annyira tetszett, hogy jó érzéssel töltött el a fogyasztásuk. Ehhez hozzáfonódott a hűvös szél cirógatása az arcomon, a keserédes elmélkedéseim meg a kaposvári utcakép, ami elterült a negyedik emeleti lakás alatt. A látvány egyszerre volt szürke, fekete, kék és sárga. Nyilván más színekből is állt, de ezek domináltak. Nagyon bírtam."

/Kiss Balázs: Megszólít a jégmadár/

[bajinthings]

Román György tl;dr

Szóval @znotcute kérte, hogy írjak Román Györgyről és hát neki mindent, meg bármit is. Ezért legyen így. Én nem vagyok művészettörténész és egy csomó mindenhez nem értek, szóval ez egy tök szubjektív poszt lesz arról, hogy miért is szeretem őt annyira és miért gondolom azt, hogy borzasztóan inspiratív az élete. Két dologból vagyok ilyen okos. Egyrészt a wikipediából, mi másból ugye ez a modernkor csúcsa! Másrészt pedig a Frank János által készített Román György füzetből, amit egyébként önmagában véve megéri elolvasni, mert nagyon jó!

Román Györgyre kifejezetten igaz, hogy élete során talán csak halott német katona nem volt, de minden más igen. Én először a nevével egy szürrealista festészeti kiállításon találkoztam, ahol volt tárlatvezetés és szóba került az élete, hogy volt Shanghaiban meg ilyen apróságok. Aztán persze rögtön megfogott a festészete is, amikor megláttam a képeit.

Ez volt az első képe, amit a kiállításon láttam és azonnal imádtam. Az a kép címe, hogy Álom. Ott azt mondták a hozzáértők, hogy a fekete-fehér négyzetrácsos padló arra utal, hogy gyerekkorában sokat volt kórházban és akkoriban ilyen volt ott a padló. Nekem persze az lényegesebb volt a képben, ahogy ez az ember a két dolog között szorongva halad előre, de közben nyomják ezek oldalról. A kép másik felén lévő polcrendszer képeit a gyerekkorában sokat látogatott panoptikum és vurstli ihlette. Ez akkoriban nagyon máshogy nézett ki, lényegében kibaszott félelmetes lehetett, azt hiszem van is egy novellája erről, amitől anno kivert a víz. Román pedig visszajárt oda állandóan. 

Itt már tudtam, hogy nekem ő fontos lesz és ekkor néztem utána először az életének. Úgy kezdődik a története, hogy gyerekkorában nagyjából 2 évesen napszúrást kapott. Ebből valahogy jön egy agyhártyagyulladás, aminek következtében megsüketül. Viszont az anyja nem adja fel és ő sem, szóval siketnémasága ellenére újra megtanul beszélni. Azért ez pokoli munka lehetett, főleg gyerekként. Aztán ha ez így nem lenne elég ettől az agyhártyagyulladástól még le is bénult mind a két lábára. Viszont még ez sem állította meg, hanem újra megtanult járni. Én itt már teljesen kész lettem volna, de ő nem. Sőt, elkezdte edzeni magát már fiatal korában. 

Nem nagyon akarok arról írni, hogy mikor hol járt pontosan és hol tanult, volt egy csomó helyen, de ezeket az adatokat nem olyan nehéz kikeresni. Inkább csak annyit erről, hogy a festészetéből nem tudott megélni és utazni akart ezért elsőkörben boksz karrierje Bécsben és Berlinben indult meg. Ugye arról a csávóról beszélünk még mindig, aki gyerekkorában lebénult mindkét lábára. Állítólag hihetetlenül erős volt és rettentő nagy küzdő - ez azért nem lepett meg - szóval voltak sikerei, viszont azért a kiütéstől tartott.

Ez a kép a honlapjáról van. Innen egész pontosan.

Mivel a család már csak olyan, amilyen és éppen tönkrementek ezért az apja kitalálta, hogy menjenek Shanghaiba. Elvileg a húga már ott volt ekkoriban, innen jött a város.  Ekkor Román kitanulta a cukrászatot még Magyarországon és ökölvívó edzőnek is tanult mellette. Persze Shanghaiban kurva nagy ötlet csokoládédrazsé üzemet nyitni a maradék pénzből. Nem bírta a meleget és a párát a cucc, szóval viszonylag hamar megintcsak csődbe mentek. Persze ez se akkora gond, elment bokszedzőnek Japánba utána megint vissza Shanghaiba, ahol megint tönkrement a kurva csokoládé szóval megint vissza Japánba, de már bokszolni ment pénzért viszont ez nem jött össze, mérkőzése már nem volt. Szóval visszament Shanghaiba megint, de itt már csak nyomorgott ezért aztán úgy döntött, hogy hazamegy. Shanghait eléggé szerette, akkoriban amúgy is nagyon pezsgett a város és volt ott minden. Na és ebből a mindenből ő is gazdagon merített. Nagyjából 1937 körül ért haza szóval az akkori és utána következő magyarországi események megviselték. Az apja holttestét 1945-ben egy hatalmas hullahegyből ásta ki és mint munkaszolgálatos bujkált egy csomó ideig. Miután ennek vége volt megint elkezdett alkotni és egészen 1981-ig élt. Szerintem eléggé méltatlanul hanyagolva van. Pedig érdemes vele foglalkozni, persze lehet csak nem tűnik ez elhanyagolásnak. 

Nem csak festett, hanem írt is. Novellákat és regényeket. Én a Liliputok lázadását és a Betegségország Vándorát olvasgatom, de nagyon nehezek és súlyosak az írásai, sokat kell őket emésztenem. Erre pedig még rájön a szürrealista stílus és az álomszerű képek, ami nem csak a festészetében, de az írásaiban is jelen volt. Ezért mindig előveszem a könyveit és elolvasok belőle valamit, majd elrakom egy időre.

A másik nagyon híres képe a Járvány, amit szintén nagyon szeretek. Ezt ide is rakom. Viszont említés szintjén legyen meg a Patkányok és a Nagy légypapír neve is.

Persze sokat próbált úgy is festeni, hogy “eladható” képei legyenek. Ez annyira nem jött össze általában.

Az egyik kedvenc idézetem tőle a sok közül az, hogy “Sohase voltam senkinek a hatása alatt, talán egy valaki befolyásolt: Andersen. Mint festőt.” Én a Frank János könyvet mindenkinek ajánlom, akit érdekel a téma, mert azt még maga Román György is olvasta kiadás előtt, bár csak halála után jelent meg. Én borzasztóan szeretem az élettörténetét is, rám elég nagy hatással volt és a munkássága is. 

[brgzmpff]

Viktor Pelevin: Generation P

Mert abszurd szürrealizmus 😌

Ki a kedvenc íród és miért?

(ha egy könyvet ajánlhatsz tőle, mi volna az?)

[versinator]

Átnyújtok alkudozást

Kasszáit börtönüknek vendégeit meló Szabotáló nyelvemet feszítsétek viseltek Kihúzok rámtaláltok halántékunk tükröződnek Kitisztult huszonharmadik baromhoz akaratosnak Bolondulni felírva görnyedsz levesbe Bajszú hullámzott megsárgult gúnyoló Színeknek világítanak csírát szakadok Forgószél távolságot kamataiból kezetfogok Feltámasztani megoldották cukrászok ostobasága Távoznak dalolom listákra pártvezér Számítanak kardhalak megverekszenekísérettel számonkér Gyöngyszemű bundád nádból közibük

Rejtegetsz feketülő égöveken sozialkulturellentálló Ébredéséhez felhőkben szúnyograj választani Jópénzért fűszálban mindaddig forrásától Hajlandóság álmodnék dolgozták erdői Extatikus szerveztek fajankók beleesett Visszavonulásom elmúlástól pernyéjét bugyborékoló Becsukták kiszolgáltatottan fényűző világkörnyezetévelyegnének Kiforgatnak visszajöttekmentek laboratóriumok megszállott Hallottunk megátalkodott telíti szürrealizmus Meggyötörten partjaikon szétmorzsolódtak kitér Megöntözik századunknak simaságot üzér Nyilvános hegyével éjszakáinkon polcán

[halommosatlan]

szürrealizmus without context

kidobandó, kellemetlen tárgy a vízbefulladt ember elegáns gesztusa gyakran folyékony álmokból táplálkozók és alvó levelkre hasonlítók, íme... életműve teljes egészében a mentális automatizmus és a belső látás jegyében született álom, melyet a gránátalma körül repkedő méh váltott ki egy pillanat ébredés előtt 1933-ban egy éjjeli hallucináció során René Magritte a kalitkába zárt madár helyén egy tojást látott hat Lenin-fej jelenése a hangversenyzongorán

[rekai-zsolt]

Incze Mózes festménye

Anders Ericsson - Robert Pool: Csúcsteljesítmény című könyvét, ha lassan is, de elkezdtem újra olvasni, na jó, ha nem is újra olvasni, de legalább átnézni, mivel az a pár alap kategória, ami  számos, gyakran csoportos, pszichológiai felmérésből kiolvasható, bármennyire is egyszerűnek tűnik, némi rámeditálást igényel, ami esetemben egy észlelt, más által kialakított erő vagy játéktér. Az ilyen terek alapkategóriáinak elsajátítása kerül különböző memória fiókokba, amit azután  hosszútávú memóriából előhalászva illesztgetni kell, holott  mentális reprezentáció inkább működési elveket integrál, mint adathalmazokat.

Ezért van az, hogy irtózatos energiabefektetésekkel, ne metafizikai redukciók begyűjtésere és memorizálására törekedjünk, hanem komplex működési rendszerek mintázataira. (Könnyű ezt mondani...)

Ez nem pusztán elhatározás kérdése, hanem gyakorlásé.

Ilyen gyakorlás nálam, Incze Mózes képeinek nézése, és aspektusainak befogadása.(Vagy másoké, vagy  fenti festmény értelmében, saját műveim újra-elsajátítása(?!)

Az az...

Fenti kép  a belső férfi és női oldal ábrázolása (anima, animusz) ami mindig különös módon tűnik elő álomban.

A különös itt helyzetbe, szituációba illesztettséget jelent, ami saját megértésünk, jelenlét-megértésünk aktualizált kulcsa.

Kezdjük  kölcsönös átkeresztező dinamikákkal.

Férfi oldal általánosa a kék,  racionalizált, logikai, uralmi-szellemi, megértő és megvilágító minőségeivel, olyan minőségekkel, aminek jó-rossz keveréke ma  felszíni, köznapi, vagy valóságosnak megnevezett világ.

Vörös a női, érzelmi oldal, ami képi, empatikus, szenvedélyes, természetközeli. ( Sorolható tovább.)

Azt mondanám, Jung nélkül csak igen fura szürrealizmus lehetséges.

Női oldal felszínről,  férfi oldal tudati szűrőjén át kapja a nyersanyagot, és azt rendezi át, küldi ki egy más típusú -analógiákon alapuló,- intelligencia, újat létrehozni képes kreativitás alapján.

Azt látjuk, a fickó világképe absztrakt, több dimenzióba konvertált másodlagos képiség, amivel a hegytetőn mászkálókat fotózza, monitorozza, hiszen  hegytető kilátása széles, hegyre feljutni teljesítmény, erőfeszítés... (Csupa fontos kihívás.)

Itt jön be  "Csúcsteljesítményre" való törekvés, csak az nem mindegy, hogy ez a csúcsteljesítmény metafizikai vagy ontológiai alapokkal bír.

A fickó ( Incze és én, mint "én" a női oldal vörös, kör alakú szalagjában ülünk, ami a lehatárolt játéktér jelenlét-megélésének teljessége, vagy csúcs megélés a teljes lény (selbst) értelmében, amit Incze vissza is fog,  relatív nominalizmus értelmében. Ez átlátszatlan terítő, és az afölött látható részben átlátható függöny, mint teljességet fátyolozó, vagy alsóbb rétegeket kitakaró, kiszámíthatatlannal számoló megismerhetőség és meg nem ismerhetőségi korlát.

Hogy ez belső világ, azt  szellemi térből (kék ég) félhomályos, belső térbe lecsorgó fény (is) jelzi, valamint az, hogy a felfele vivő út az valójában a belső, női irányba való haladás, vagy abba az irányba való bolyongás.

A legmagasabb konkrét szint, hegytetőn álló fa,  életfa, az élet-egész fent leírt aspektusok alapján való látása, tapasztalása.

Beszélhetnénk még  térhatású szemüveg félköreiről, vagy  női oldal arany(?) övéről...  A középpont jelenéről és a jobb képsík jövő oldaláról.. de ennyi is elég...

[nyuszimotor]

ME-NŐ!

[balazskisswriter]

Amíg a lány keserű hangon beszélt, a nap a lakóházak mögé süllyedt, vörösre festve az épületek kontúrjait, majd elsötétítve a szobát. Ahogy elfelhősödött a tekintetünk, az égre is sötétszürke fellegek lebegtek. Amikor pedig mindketten hallgattunk, a csönd elviselhetetlenül lopakodott be a lakásba, mint egy halkléptű, mezítláb osonó bérgyilkos

Kiss Balázs: Megszólít a jégmadár

[catleen9]

Sötétség (2017–), 1-2. évad

Sötétség (2017–), 1-2. évad

„A múlt, a jelen és a jövő közötti különbség csak illúzió, még ha oly makacs is…” Albert Einstein

Ha nekem valaki azt mondja, hogy mondjak egy német sorozatot, akkor nekem még a régi idők Brinkman dokija jut eszembe meg A klinika (1985–1989) című televíziós filmsorozat. Kérlek, mondjátok, hogy nem vagyok ezzel egyedül! Ugye nem? Oh, de most jut eszembe, ott volt még a Charly – Majom a családban(1…