#nem veszi észre

[hoofsnclaws]

Vicces azon anyáddal viccelődni, hogy mennyire meg akarsz halni.

Vicces, hogy mennyire nem veszi komolyan.

[egy-lany-blogja]

Szeretném újra megélni a vágyat amikor bolondulsz a másikért ,nem tudsz mellette elmenni anélkül,hogy hozzá érj ...akarom újra a mámorító bujaságot mikor a levegő izzik köztetek akkor is ha csak egymásra néztek... szeretnék újra lopva adni csókokat, s újra ha épp a vágy rosszkor tör kettőnkre úgy érni hozzád ott,hogy senki sem veszi észre csak te érzed mi történik éppen....

[yourfvckinnightmare]

Néha eltűnök, ez az én dolgom. Senki nem veszi észre, de vannak napok, amikor úgy döntök becsukom szívem ajtaját. Arra koncentrálok, hogy megpróbáljam átvészelni az esőt és a szomorú gondolatokat, melyek valahogy mindig utat törnek. Vannak idők amikor az embereknek szükségük lenne rám, de én elérhetetlen vagyok. Amikor csörög a telefon csak bámulok a képernyőre és várom, hogy abbahagyja a csörgést, mert nincs kedvem beszélni. Remélem nem bánják. Nem mindig nyílok meg az emberek előtt vagy nem osztom meg velük a világom súlyát, hiszen így van rendjén. Mindenki vív olyan csatákat, amilről nem szívesen beszél másoknak. Kérlek, ne érts félre, az életemben sok boldog pillanat van. De néha eltűnök, hogy magamat mentsem meg, remélem ez nem önzőség. Nekem is megkell nyerjem a csatáimat.

[zoeeozzoeeoz]

Én: Ha nem lesz más, akkor ez így 320 Ft lett.

Vevő: Oda ad egy 500Ft-ost.

Én: Vissza adok 120 Ft-ot.

Vevő: Nem jól adott vissza!

Én: Ellenőrzőm, kezemben van még az 500-as amit adott, és látom a tálcára kitett 120 Ft-ot. Pislogok rá értetlenül.

Vevő: Én egy 20 000-est adtam! És emeli hangját, mérgesen néz rám, és a testbeszéde is agresszív benyomást kelt.

Én: Nem valószínű, mert itt van a kezemben az 500-as, amit adott. Még el sem raktam.

Vevő: Ne akarjon engem átvágni! Én 20 000-est adtam, nem 500 Ft-ot! És egyre fenyegetőbben lép fel.

Én: Meg nézem a kasszát, Nézze Uram! A kasszában sincs 20 000-es, uh ezt nagyon benézte! (Biztonsági okokból nem hagyunk sok pénzt a kasszában, és a nagy címleteket pedig azonnal kivesszük/elrakjuk. Ha kp-el fizetnek, addig a kezünkben tartjuk vagy jól látható helyre, de külön tesszük le, nem rakjuk be a helyére még a kapott összeget, amíg vissza nem adtuk a vissza járót, hogy ha gond van azonnal ellenőrizni tudjuk magunkat. És a Vevő is jól látja végig hogy mennyit adott. És a gép is kiírja a vissza járó összegét. )

Vevő: Ordítva: Tanuljon meg számolni! Hogy ülhet egy ilyen ember a kasszába, amikor nem tud rendesen vissza adni!!!!

Én: Megkérem, hogy ne ordítson, ketten vagyunk, nekem meg jó a hallásom. Szóval nézze meg legyen szives a pénztárcáját,zsebét, valszeg ott van benne a keresett 20 000-se, mert nálam nincs, és a kasszában sincs.

Vevő: Elkezdi nézegetni a pénztárcáját, ami tök üres, és tovább ordít.

Én: Nézze uram! Ha ön 20 000-rest adott volna, akkor az itt lenne valahol a kasszában, de nincs. És mellette sincs, és én sem raktam el. De ha megnyugtatja, csinálok egy zárást, és ha több van a kasszában, ráadásul 20 000-rel több, akkor önnek lesz igaza.

Vevő: Ordítva: Nem várom én azt meg, azonnal adja ide azt a 20 000-rest, amit vettem meg tessék vissza adom!

Én: Ez esetben a vásárolt termékek árát vissza adom, de Ön akkor sem 20 000-st adott nekem.

Vevő: Tovább ordibál.

Közben a szomszéd irodából a srác, megáll az üveg ajtó túl oldalán.

Én: Továbbra is kérem, hogy ne ordibáljon, nem adott nekem 20 000-st, de ha szeretné, kihívom a rendőröket, és akkor személyesen tehet panaszt, esetleg feljelentést.

Vevő: A rendőr szó hallatára kicsit változik az arckifejezése, közben észre veszi az üveg ajtó másik felén a szomszéd srácot, aki morcosan nézeget befele. Zavart lesz, és mindent a pulton hagyva sietve távozik.

Bejön a szomszéd srác: Mi volt ez?

Én: Hülyének nézett, és ki akart rabolni. Elmeséltem neki a szitut, megnéztük a kasszát, a környékét, a pult mindkét oldalát, sehol egy árva 20 000Ft-os.........

[sooosady]

elfáradtam

a világ súlya a hátamon van

mégse veszi észre senki

nem érdekel senkit velem mi van

mindenki csak saját magával foglalkozik

[munchausenparokaja]

Első – és véletlen – félmratonom története

Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják, hogy világéletemben küzdöttem a súlyommal. De valójában úgy kellene mondanom, hogy sokáig voltam veszélyesen elhízott (16 évesen 137 kilós, akkor mentem egy évre cserediáknak külföldre, a háziorvos viszont nem merte a valódi számot a papíromra írni, mert attól félt, hogy akkor nem engednek kiutazni), azóta pedig testképzavaros.

Lövésem sincs, hogy 16 éves korom óta mikor hány kiló voltam, egyszer olyan 18-19 évesen az akkori csajom ráállított egy mérlegre, de az emlékezetem kitörölte a számot, mindig hullámzott, épp hogy érzem magam a bőrömben.

Mindig edzettem, voltak konditeremben járós, voltak úszós, focis, kosárlabdázós időszakaim, hol erőteljesebben, hol csak a lelkiismeretem elfedendő.

Tavaly ősszel épp mélyebben voltam, a munka sok, a kaja is, az edzés kevés, de gondoltam, jön az ősz, pulcsi és kabát megoldja. Megoldotta volna, ha épp össze tudom magamon húzni, azt, amit egy évvel előtte gond nélkül. Reménykedtem, hogy senki nem veszi észre, de amikor a feleségemmel épp El Greco kiállításra mentünk, ahol összefutottunk öcsémmel is, kendőzetlenül elmondta, hogy hát a kabát tavaly még összeért, most meg csak azt hiszem, hogy lazán hordom, de látszik rajtam, hogy feszít – kívül, belül.

Akkor elkezdtem először csak az étrendemen változtatni (mára ott tartok, hogy az esetek 95%-ában tartom magam a napi 1800 kalóriához, és napi két főtt tojást leszámítva vegán vagyok), majd pedig jött a testmozgás rendszeresítése (szintén mára már minimum heti 7, de van, hogy heti 10 testmozgás, aminek a fele kardió, másik fele súlyzós.)

Futni úgy igazából soha nem futottam valami sokat, 5 kilométer simán ment mindig, de 8-nál már azt hittem, én nyugdíjazom egyszerre Usain Boltot és Eliud Kipchogét. A 10 kilométerre gondolni sem mertem.

Idén október elején néztem ki egy jövő tavaszi futást, gondoltam, fél év alatt fel tudok készülni, de már a hónap végén azt vettem észre, gond nélkül megy 10 kilométer, november közepére a 15, a végére pedig egyszer ment 18 is.

Advent 3. vasárnapján reggel benyomtam egy banánt és mondtam a feleségemnek, elindulok futni (aznap focizni szoktam, de valamiért nem jött össze két csapatra való), a tervem csak annyi volt, hogy a Mechwartról elfutok le a rakpartra, el a Szabadság hídig, ott át, majd vissza a Margit hídon át haza, ez kb. 10 kilométer, de még indulás előtt megjegyeztem itthon, lehet, menne a Petőfi hídig is, de mondta a feleségem, okos legyek inkább, ne bátor, meg a cipőm is tízes etapokra van kalibrálva. Mindenesetre mondtam, olyan 1-1,5 óra múlva jövök.

Még messze volt a Szabadság híd, de éreztem, simán fog menni a Petőfi is, csak azt bántam, hogy semmilyen folyadék nem volt nálam, a pesti oldalon visszafelé futva pedig már a Lánchídnál éreztem, hogy ha ráteszek egy Szigetkört, akkor az a 15 nem is lesz rossz mára.

Hihetetlen amúgy, mennyi mindenen nem tud gondolkodni az ember futás közben, nagyon sok ideje van, én amíg nem értem be a Margit-szigetre átalagos dolgokon agyaltam: milyen jó, hogy hétvégén alig kellett dolgoznom, minden étrendem felrúgva de megennék egy tocsogós hamburgert majd (végül helyette erőleves lett és tonhal meg rizs), mi vár rám a kampányban, hétfőn milyen mentingjeim lesznek, stb.

A Szigeten, a hátsó egyenesben éreztem, hogy soha ilyen könnyedséggel nem futottam – pedig ilyenkorra már biztos elszállt annak az egy szem banánnak a hatása, rém ostoba dolog volt a részemről, de tényleg nem ekkora futást terveztem –, talán még egy Szigetkör van bennem, és akkor már az 20 kilométer, ami majdnem egy félmaraton. És akkor már egészen más gondolataim voltak, mint néhány perccel korábban, belegondoltam abba, hogy le fogom írni a feleségemnek cseten, hogy lefutottam egy félmaratont, édesanyám emlékére gondoltam, meg imádkoztam.

Hatalmas szenvedés volt a második Szigetkör, annál már csak az a maradék egy kilométer volt újra a rakpart budai oldalán, hogy meglegyen a félmaraton.

1:54:58 lett a vége a 21,11 kilométernek, ami kicsivel több is, mint amennyi egy félmaraton. Március végén újra megpórbálom. De addig ennyit biztos, hogy nem futok, aznap egész délután, de még kicsit másnap is tök szarul voltam, hiába a nyújtás, a masszázshenger, és -pisztoly, a másnap kora reggeli laza biciklizés, ezt legközelebb csak okosabban fogom tudni csinálni.

[gitta77]

Senki sem veszi észre, hogy nem vagyok jól, hogy már nem bírom tovább. De bizonyos szinten, nem is akarom, hogy észrevegyék. Mégis mit tudnának vele kezdeni? Semmit, mivel nem is érdekli őket úgy igazán.

[csacskamacskamocska]

Naiv férfiak

Jó ember volt. A mai napig az. A szakmájában okos és tehetséges. Fantasztikus logikával, kimagasló újításokkal a szoftverfejlesztésben. "Érezte" ezt a dolgot, a vérében volt. Kamasz korától teljesen önállóan képezte magát és végül szakirányú diploma meg bármilyen diploma nélkül kiemelkedő fejlesztő lett. De van benne valami kiborító naivitás, ami a felszínesség érzetét is kelti és a gyerekségét is.

Ő sosem vette észre amikor a környezetünkben valakik "úgy néztek egymásra", nem feltételezte, hogy a kollégái fúrják mer túl nagy kihívást jelent számukra, nem gondolta, hogy akit a bizalmába fogad az őt, engem, a családunkat meg is ítéli, el is árulja. Bosszankodás helyett nevetett, a bosszúságát elfojtotta, folyton fejfájással küszködött, dobozszámra szedte a Quarelint. Kedves volt velem. Őszinte. Nem titkolózott, nem sumákolt, nem ködösített és nem volt képmutató. Olyan tiszta volt, mint egy pohár víz. Szeretni nagyon lehetett, de nehéz felnézni valakire, aki folyton rácsodálkozik arra amit mondasz. Az egész lénye egy hatalmas kérdőjel a világ bonyolultabb összeszövődései felé. A következtetései rosszak, használhatatlanok. Szerinte az nem lehet, hogy A megcsalja B-t mert A olyan rendes embernek TŰNIK. Ha kiderül, hogy A-nak évek óta viszonya van C-vel, akkor néz, hogy ez hogy?? Hiszen A B-nek a felesége. És te nem hiszed el, hogy létezik ez a naivitás.

Ő az, aki elhiszi, hogy az élettársa hétvégeken a barátainál alszik, aki elhiszi, hogy az élettársa amikor együtt alszik az exével, akkor semmi sem történik. Büszke rá, hogy ő megbízik a másikban. Egyszerűbb is így. De valójában csak arról van szó, hogy amit ő nem tenne meg, azt nem feltételezi másról sem.

Ő az, aki nem veszi észre azt sem, ha érdeklődnek utána. Lepereg róla minden csábítás. „Csak barátok vagyunk”. És tényleg úgy hiszi!

Ő az, aki nem néz utána adományozáskor, hogy kinek ad. Ő az, aki nem látja meg, ha kihasználják.

Ő az, aki elmegy külföldre dolgozni, pontosan kiszámolt költségvetéssel, hogy majd lakást vesz, ha visszajön. De nem marad pénze, csak egy autóra, amit aztán nem is ő használ, hanem egy ismerőse. Nem marad pénze, mer eltartja az itthon maradt, nem dolgozó élettársát, fizeti az albérletet, adja az apanázst, mert neki ez alap, hiszen egymáshoz tartoznak, a nő minden szenvedésével azonosul és segít. Nem veszi észre, hogy az ő lemondása mellé a másik ember nem teszi oda a maga lemondását a közös cél érdekében. De oknak azt gondolja, hogy külföldön drágább az élet. Sosem vádolná a nőt azzal, hogy kihasználta. A kocsi meg rendben van, hogy használják mert így nem kell fizetnie a tárolásért.

Arany szívem!

A háta fáj, a gyomra fáj, a feje fáj, a haja kihullott, állandóan megbetegszik, de nem azért, mert nyitott kapcsolatban él amiben csak a nő pasizik, neki sem ideje, sem affinitása nincs csajozni, nem azért, hanem mert mérgező a víz és a levegő. Úgyhogy vesz víz és levegőtisztítót. De semmi sem változik.

Szereti, de nem ismeri a gyerekeit, nem tudta, hogy ismernie kellene őket, nem gondolta, hogy munkát kell beletenni, és hagyta is, hogy eltérítsék a gyerekeitől. Elfogadott minden magyarázatot arra, hogy miért ne legyen a gyerekeivel, miért ne engedje magához őket, mert otthon békét szeretett volna, és azt, hogy ne maradjon egyedül.

Nem bír egyedül élni. Mindent megcsinál, ellátja magát, teljesen önálló, de lelkileg nem bírja az egyedüllétet.

Jó ember. Jó szándékú, kedves és előzékeny. Talán a leírás alapján nem tűnik okosnak, pedig az. Okos nagyon, tanult, művelt. Csak naiv az emberekkel. Mert a saját jóságát vetíti ki rájuk. És mert nem érdekli, hogy azon kombináljon, ki mit miért csinál. Nem is érti a rejtett mozgatórugókat.

Érzelmileg befogadó.

Alkalmazkodó. Elél bármilyen körülmények között. Ha kell keresztény gyülekezetbe jár, ha kell vegetáriánus lesz és buddhista, a jósága megtalálja a jót bármiben. Csak ne legyen egyedül.

Ő volt a férjem.

Sokáig dühös voltam rá, őt okoltam a helyzetért amibe kerültem, hogy nem szexeltünk és végül megcsaltam, aztán a megcsalás miatt szenvedtem. Szar volt az egész. Aztán idővel rájöttem, hogy kevés voltam hozzá, hogy megoldjam a helyzetet, nem volt elég önismeretem és magabiztosságom, nem harcoltam, csak tűrtem és vártam, mintha attól megváltozna bármi, amíg el nem pattant bennem a dolog. Még akkor sem akartam elhagyni, mert jó ember volt. Értékes. És mert máskülönben jól megvoltunk, bár a naivitása bosszantott sokszor. Végül nem vádoltam semmivel. A saját gyávaságom volt az oka mindennek.

Szabotőr volt. Nem tudott kiállni magáért, inkább szabotált a dolgokat. Ha elaludt, nem lehetett felkelteni. Mint valami betegség. Mint aki élőhalott. Ha valamit nem tudott megoldani, kizárta az életéből. Nem dühösen, hanem egyszerűen "elfelejtette". Aztán nagyon sajnálta. Őszintén. Valószínűleg a saját motivációira sem volt rálátása, nem csak a másokéra nem. Aztán már minden érzés elmúlt, bár jóban vagyunk, de barátkozni sem tudok vele, mert ha beszélünk, mint a minap, 10 perc után már tudom, ezért váltam el, e miatt az érzés miatt, hogy a naivitása kedves, de gyerekes, nem tudok felnézni rá, nincs benne a férfias húzóerő, se az érzés, hogy támaszkodhatok rá, próbálja kitalálni a gondolataimat, befejezni a mondataimat, de képtelen eltalálni, mert a világa lineáris.

A válás után egy ideig járt terápiára. Egyszer beszéltünk, és azt mondta, a terapeuta ráébresztette, hogy milyen önző volt velem. És nem érti, hogy én ezt hogy bírtam olyan sok évig. Nem mondta, hogy sajnálja. Csak elmesélte. Én meg forgattam magamban a szót. "Önző". Önzésként fogalmazta meg a terapeuta azt, amikor úgy gondolod, hogy a másik embernek nem probléma az, amiről nem beszél. Ami mindenki másnak probléma a világban, az a te kapcsolatodban nem probléma a másik embernek. Ha MÁR nem beszél róla, akkor nem probléma. Fő, hogy neked békéd legyen.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/9: Keresztény dekoltázzsal a Nébih ellen

Máté gazdánál a lányok aludtak egyet a tegnap esti izgalmakra. Az új lány érkezése eléggé felzaklatta a csajokat.

De az akkor érzett dühöt és elkeseredettséget felváltotta a nyugalom és a szeretet. Ezért szövegséget kötnek az új lány ellen.

Betti javasolja, hogy kezdj��k fúrni a csajt a gazdánál és éreztessék Henivel, hogy nem látják szívesen.

Máté ma munkával kedveskedik a lányoknak. Friss szalmát kell pakolni a bikák alá.

A gazda szerint Heni érzi a legjobban magát a gazdaságban. A többiek csak vannak. Bettina is kiveszi a részét a munkából, de őt nem veszi észre a fiú, mert nem jön be neki.

A szövetség egyelőre nem túl sikeres, mert Máté újra Henit viszi randira. Elmennek kaszálni.

Bettina az összes létező copiumot betolta reggelire és azzal nyugtatja a többieket, hogy minél többet van a gazda az új csajjal, annál hamarabb rájön, hogy nem passzolnak. Millát viszont nem sikerült megnyugtatnia. A lány azon kesereg, hogy a többiekkel ellentétben ő még sosem volt kettesben a sráccal.

A gazda Bettiről kérdezi Henit. Az új lány elárulja, hogy kóstolgatja a nő, de túléli. Máté megfogja a lány fájós térdét vigasztalásul. A kaszálás után visszatérnek a start mezőre ahol nagyon fagyos a hangulat.

Heni azt mondja a kamerának, hogy valszeg a többiek továbbra is ellenségesek lesznek vele.

József gazda ma végre személyesen is megismerkedik a kérőivel.

Elsőként Diuskával szeretne beszélni, mert ő tetszett neki a legjobban a képek alapján. A gazda megkérdezi miért jött ide. A nő azt mondja szereti az idősebb férfiakat. Tetszik neki az is, hogy öt lánya van, mert szereti a gyerekeket. Aztán mesél a nő a hobbijáról a táncról. Amikor megemlíti, hogy erotikus formában is űzi a gazda szeme kikerekedik.

Hóóó - mondja Józsi. Dius aztán azt hazudja, hogy még a nők is oda szoktak menni hozzá, hogy megdicsérjék kiváló tánctudását. A férfi ezután arról kérdezi lehet-e előtte Istenről beszélni, mert köztudottan a mai Magyarországon a keresztényeket üldözik és bujkálniuk kell. Szerencsére a nőt nem zavarja a gazda hóbortja. Neki is vannak keresztény barátai és ameddig otthon a négy fal között csinálják nincs vele gond.

Miközben Józsi Diuskával ismerkedik Anikó melegen tartja a többi hölgyet.

Megkérdezi Erikát miért jön be neki a gazda. Mert keresztény. Anikó megkérdezi, hogy ugye nem ilyen csöcskidobós szerkóban jár templomba, de a nő megnyugtatja, hogy csak ha a pap úgy néz ki, mint Andrew Scott. Ezután ő következik és viszi a süteményeit, ami után a Nébih megnyalná mind a tíz ujját.

Szerintem ez nagyon finom lehet - hazudja a gazda. A nő meg is akarja kóstoltatni faszikámmal, de az nagyon tiltakozik ellene. Viszont Erika elég határozott nő és jól megtömi a férfit.

Nyugodj békében Józsi. Úgy halsz meg, ahogy éltél. Gusztustalanul. Az öreg az utolsó óráit azzal szeretné tölteni, amit a legjobban szeret, ezért elkezdi bámulni Erika melleit.

Megdicséri a ruhaválasztását, aztán arról kezd beszélni, hogy őt meg kell szereznie egy nőnek, mert nem mer kezdeményezni. Ezután végre szóhoz jut Erika is és elmondja, hogy ő amúgy szépségtanácsadó. Divat meg minden, de a gazdán még ő sem tud segíteni.

Miután végeznek, Józsi hallucinálni kezd az ételmérgezéstől és azt magyarázza a kamerának, hogy már most egymásra másztak a nővel. Azt mondja akarják egymást.

Eközben Anikó Diuskát faggatja a találkozásáról a gazdával. Azt mondja a nő, hogy nagyon bejön neki a faszi. Kedves, aranyos és kultúrált.

Miután Józsi legyőzte a merevedését megismerkedik az utolsó kérőjével, Brigivel.

A gazda elmondja, hogy a fényképe alapján választotta ki a nőt, mert a leveléből nem derült ki semmi. Azután hosszas körmondatokban beszél valamiről, de nem tudom követni és valszeg a nő sem, mert csak kínosan mosolyog. A végén a kamerának azt mondja a gazda, hogy nem sikerült megtudnia semmit a nőről, mert nem hagyta beszélni.

Anikó közben arról kérdezi a lányokat mit szólnak a virághoz, amit a gazdától kaptak. Legszebb ajándék valaha.

A virág tükrözi Józsit. Rohamos tempóban távozik belőle az élet.

Anikó mielőtt elhagyja ezt az elátkozott helyet, beszél a gazdával is. Az első benyomásokról kérdezi. Józsi azt mondja Diuskát nehéz volt megnyitni, Erikára teljesen rá van indulva, Brigi meg itt van.

A műsorvezető bevallja, hogy neki az utolsó, a természetgyógyász Brigi a kedvence. Elárulja, hogy hozott masszázságyat is, ami elméletben tetszik a gazdának, de egyelőre még nem tudja mit gondoljon róla, mert ugye nem hagyta beszélni a nőt és nem tud róla semmit.

Anita és Krisztián gazda randizni mennek. Meggyrázás a tematika.

A jóga oktató kap az alkalmon és kipróbálja a gépet. A férfi azt mondja neki, hogy úgy kell kezelni, mint egy videójátékot, de a nő csak Heart of Ironozni szokott és ahhoz nem kell joystick.

A móka után egy kis piknikezéssel is kedveskedik a gazda a nőnek, de nem pakolják ki a hűtőtáskát, így jó lesz a következő randira is.

Krisztián arról érdeklődik, hogy viseli, hogy a többiek mindig baszogatják a külön szállás miatt. Leszarom, lol - mondja a nő.

Ezután a férfi arról érdeklődik, hogy tudna-e alkalmazkodni a jóga oktató az ő falusi életéhez. Anita azt mondja, hogy nincs nagy különbség Krisztián tanyája és a budai lakása között, ahol most él.

A nő ezután sajnálattal közli, de haza kell mennie a lányához, sőt holnap már órákat is kell tartania, de szeretné elhívni az egyik alkalomra a gazdát is, aki ezt örömmel fogadja.

Vivien gazda lovagol egyet a fiúkák előtt. Sanyi és Roland élvezik a műsort. A két férfi nem bírja levenni a szemét a nő seggéről, ami még mindig mid, de ahogy az akadálypályán, itt is alacsonyra rakták a lécet a fiúkák.

Aztán a semmiből hirtelen visszatér a kicsit auti Dani, aki még az elején lépett le, azzal az indokkal, hogy dolgoznia kell menni. A férfi azt mondja a gazdának, hogy nem tudta elengedni és vissza kellett jönnie hozzá. Vivi a kamerának elárulja, hogy örül a férfinek, mert ő legalább kinéz valahogy.

Sanyit felbassza Dani visszatérése, mert szerinte rontja az esélyeit a kis jóképű fiatalember. Roland is látványosan befeszül a sráctól és elkezdi kóstolgatni.

Először munkával próbál ráijeszteni Danira, de az gyakorlott mozdulatokkal kerüli el azt.

Hogy lehet így hátrarakni a napszemüveget a proli kurva életbe már, de komolyan.

Vivi megengedi, hogy maradjon faszikám, de a többiek ellenségesek vele. Különösen Roland, aki tovább kóstolgatja a srácot. Sanyi arról kérdezi Danit milyen volt az út ide. Dugóba keveredtem - mondja a srác. Maradhattál volna ott - kontrázik Roland. A visszatérő kezdi unni a támadásokat. A kamerának azt mondja, hogy nem lesz ennek jó vége és a versenytársa tudja már, hogy hányas a kabát.

Visszatér hozzájuk a gazda, de Dani egyből elrabolja. Ez Rolandnál megint seggfájást okoz, mert ő napok óta csicskázik a tanyán és mégsem volt lehetősége kettesben lenni a gazdával.

Dani arról hetyetyézik, hogy nem kell ám mindig dolgoznia menni, csak amikor a főnöke azt mondja. Megnyugtatja a gazdát, hogy a srác mégsem a munkájának él, csak egy csicska. Abból meg sosincs elég a tanyán.

[amit-sose-mondtam-el]

Nem tudtam neked elmondani. Megígértem. Megígértem, hogy nem lesz több ilyen, hogy nem hallgatok, amikor a fájdalom újra belevájja körmét a szívembe. Kerestem a szavakat, kiabálni akartam, ordítani, hogy nem tudom már tovább csinálni, hogy fáj, hogy szomorú vagyok, hogy elvesztettem az irányítást … de egy hang sem jött ki a torkomon. Csak zokogtam, zokogtam és zokogtam. Annyira akartam, hogy magadhoz szoríts, hogy addig ölelj, még a fájdalom végre észre nem veszi, hogy te erősebben tartasz, mint ő és vissza nem kullog valahova a mélybe, oda, ahol nem szaggatja olyan nagyon a bordáimat. Bárcsak megöleltél volna.

Bárcsak.

[rosszulorzott]

@imfbsl bocsi meguntam a kis kocekákba írogatni

nem azt mondom, hogy az ellenzéki politikusok kritikán felül állnak, pláne azt nem, hogy egytől egyig. hanem hogy komoly aránytévesztés olyan eredmények hiányát a számlájukra írni, ami a diktatorikus rendszerből következik. azt akarom hangsúlyozni, hogy a diktatúra az nem egy mellékkörülmény vagy menő bemondás, hanem a dolgokat valóban alapjában meghatározó közeg

a demokrácia sem szentek és szüzek játéka, ott is van mocsok és kíméletlenség, de ez az, amiben elvárható, hogy normális dolgokra törekvő személyek eligazodjanak, agencyvel rendelkezzenek és eredményt érjenek el. EZ MAGA AZ OK, ami miatt a diktatúrát elutasítjuk és a demokráciához ragaszkodunk. szóval a demokrácia sem csak egy duma, címke, hanem ennek a megértése

ahhoz, hogy az ellenzékiként minket képviselőknek (ezt most a megszüntetett parlamentáris rendszeren kívüli értelemben mondom) meg tudjuk mondani, hogy hogyan képviseljenek bennünket, szükséges, hogy ne olyasmivel legyen tele a közbeszéd, ami hamisan értelmezi a rendszert és azon belül a sikereket és kudarcokat

ez persze megint a rezsim érdekeivel ütközik, és támadja is a közbeszéd ilyen megtisztítását az ellenzéki oldalnak szóló propagandájával és háttérmachinációival

az ellenzéki politikusok pedig képtelenek a tömeg nyomásával szemben elindulni. nem állhatnak olyan mozgalom élére, nem mozgathatnak meg olyan embereket, akik alapjában ezt egy konszolidált helyzetnek fogják fel, amiben csak az a gond, hogy a mieink elbasszák sajnos hát ők már csak ilyenek. diktatúrával szemben a győzelem NEM LEHET ELVÁRÁS, nem téged minősít, ha/amíg nem sikerül. és ezt úgy értem, hogy téged, mint egy személyt és téged, mint a politikai képviseletedet, amit gründolni lehettél képes ilyen körülmények között. kábé ugyanakkora baromság, mint a világjárvány alatt azzal handabandázni, hogy az a gyönge pusztulnivaló, aki belehal, mert az elvárás az, hogy az erősek úgyis életben maradnak. ez például arra is rámutat, milyen sikeresen fasizálta a közvéleményt a rezsim, miközben az észre sem veszi, hogy ez történt, hanem elfogadja és ismételgeti

az olyan take, hogy az ellenzék úgy szar, ahogy van (meg az óellenzékezés), az nem érdemi politizálás, nem részvétel a diskurzusban, csak üres és kártékony indulatkiadás

VAN módja a győzelemnek (#erica chenoweth tagem), de ehhez több feltételnek is teljesülnie kellene, és több ezek közül rajtunk múlik, és az a dolgunk, hogy a mi részünket jól tegyük hozzá, nem az, hogy másokon olyat kérjünk számon, amire nélkülünk nem lehetnek képesek

megpróbáltam a teljesen szükségtelenül torzra karikírozott leírásodból kihámozni, hogy miben is lehetsz, és arra válaszolni, de tényleg minek csinálsz ilyet, hogy "ideális embereket" adsz a számba??? ha megengedsz ennyi enyhe dohogást

(az előzmény iránt érdeklődőknek: poszt alatti kommentek)

[zeroz2ro]

"Alig pár hét múlva, szeptember 30-án választások lesznek Szlovákiában, az illegális migráció pedig most elég forró téma lett az ottani közéletben. A Híd nevű párt szerint azért jelent meg ennyi migráns Szlovákiában, mert a magyar rendőrség tétlen. A párt elnöke egyenesen azt állította, Orbán Viktor így befolyásolná a szlovák választásokat. A Sme rodina (Család Vagyunk) szerint is képben vannak a magyar hatóságok, majd azzal vádolták Magyarországot, hogy „tudatosan sodorják veszélybe” Szlovákiát és a többi uniós országot. „A magyarországi rendőrök nem állítják meg a gyanús kisteherautókat – nem akarnak papírmunkát maguknak, miközben tudják, hogy a migránsok Szlovákiába tartanak”, írta a párt elnöke a Facebookon, aki szerint a szlovák rendőrök úgy gondolják, a magyar hatóságok utasítást kaptak arra, hogy ne tartóztassák fel a Szlovákia felé tartó menekülteket. A szlovák hatóságok szerint tavaly egész évben 11 ezer illegális határátlépőt regisztráltak Szlovákiában, idén pedig már több mint 24 ezernél tartanak. A polgármester ezt azzal zárja rövidre, „a matematika mindenki számára világos következtetést hoz”: állítása szerint a 24 ezerből 20 ezren csak az elmúlt két hónapban léptek be az országba." Most vagy júliusban felfedezték a migránsok a nógrádi útvonalat vagy Orbán így avatkozik be Fico mellett a szlovák választásban. Sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy 2 hónap alatt 20 ezer (!) migráns utazik keresztül az egész országon és ezt nem veszi észre a rendőrség ...

[naposmedve]

Érdemes lenne egy olyan emberért harcolnod, aki rossz hatással van a mentális egészségedre, hazudik, és kicsit sem veszi észre magát semmiben? Kezdtem azt hinni, hogy velem van a baj, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

[zoeeozzoeeoz]

Idős néni Vevő: Ezt szeretném.

Én: Rendben.

I.N.Vevő: Elfehéredik ,az arckifejezése eltorzul, akadozva kezd beszélni, kapaszkodót keres.

Én: Rosszul érzi magát?

I.N.Vevő: Nem tudom....igen....igen...

Én: Oda vezetem egy székhez, leültetem, Kér vizet? Hozzak?

Vevő: Igen, köszönöm.

Én: Elrohanok vízért, közben fülelek, hogy ha leszédül a székről, tudjak menni, igyekszem jóóóó hideg vizet vinni.

Vevő: Egyhúzásra megissza a pohár hideg vizet, kb 3 dcl, Köszönöm. Majd itt hosszú beszélgetés következik, ahol elmondja hogy depressziós, valszeg azért van most rosszul, mert kijött a lakásból, elmondja miért depressziós, mi történt vele az elmúlt pár évben, pánik beteg is, hogy már érzékel javulást, mert ha jobban érzi magát eljár az idősek klubjába, akkor már el tudja intézni apróbb dolgait, de még a vásárlást nem meri, pedig érzi hogy jobban van ha emberek között van, de egy bevásárlásnál meg túl sok az ember. Az egyik fia vásárol be neki. Elég sok személyes dolgot elmond magáról, családról, történésekről. Elnézést kér, hogy így kifakadt, meg feltartott, már jobban van, Ő menne is.

Elköszönünk, és elindul haza.

Én csak annyit szeretnék még ehhez hozzá fűzni, hogy figyeljünk oda sokkal jobban az idős szüleinkre. Sajnos, ezt saját tapasztalatból is tudom, hogy Ők nem fogják a gyerekeiknek elmondani, hogy lelkileg mi bántja őket. Egyrészt mert nem akarják terhelni vele Őket, másrészt erős szülőknek akarnak mutatkozni, akikre lehet támaszkodni, akik segítenek ha kell. Meg saját maguknak sem akarják bevallani, hogy segítségre szorúlnak. Nem csak fizikálisan, hanem lelkileg is. Bezárkóznak, sehova nem járnak, ha nem is mondják ki, de a gyerekeitől várják a segítséget, ki mástól? ami természetes, és jogos is, csak nem kérnek. Viszont ha azt tapasztalják, hogy a gyerek mindig siet, sosem ér rá, "jajh hagyjál már Anyu/Apu a hülyeségeiddel", akkor meg a maradék szikra is kialszik, hogy ők segítséget kérjenek. Ha meg a gyerek (itt már felnőtt gyerek ) ezt saját magától nem veszi észre, és nem is segít,akkor el is kezdődik egy eltávolodás, és az idősek magukba zuhannak, egyedül érzik magukat, magányosak lesznek, depressziósok, és ez mind-mind felemészti Őket.

Egyszer Mi is leszünk idősek. Idős szülők, akik nem mernek majd kérni, mert nem akarnak mások/saját gyerekeik terhére lenni. Remélem, legalább akkor eszünkbe fog jutni az, ami a mostani időseknek, hogy felnevelték a gyerekeiket, életük majdnem egészét nekik adták, gondoskodtak róluk, ápolták ha beteg volt, és most meg törődést/figyelmet/segítséget sem kapnak a gyerekeiktől,nem hogy ápolást, mert Ők folyton sietnek, sosem érnek rá, csip-csup dolog miatt besértődnek, és feléjük sem néznek.

Van hogy az idősek környezete, többet tud a mindennapjaikról, mint a saját gyerekük.

Én, itt , most a normálisnak mondott, mások szerint idealizált családi kötelékről írtam le a véleményemet.

[iamalittlerose-blog]

Amikor a legmélyebben vagyok, akkor sem veszi észre senki, hogy segítségre szorulok….

A kérdés, hogy én viselek túl jó álarcot, vagy a közelinek hitt emberek nem figyelnek rám?

Szerintem a válasz adott.

[csacskamacskamocska]

Ártó megvetés

Nincs sok időm, de lejegyzetelem pár mondatban. Elértem az önismeretben odáig, hogy megértsem, senki nem fog a boldogságommal törődni rajtam kívül. Nem is dolga senkinek. Jó, szerencse, öröm, lávcsi, ha van valaki, akinek néha eszébe jut, hogy örömet szerezzen, de tulajdonképpen teljes mértékben enyém a projekt. A kérdés az, hogy ha valaki ezt már húszévesen tudja vagy életközépúti válságában döbben rá, akkor vajon mások miért látnak bele mindenféle szörnyűséget? Miért pszichologizáljuk szét azt, hogy valaki szemöldököt tetováltat, hogy szabados szexuális életet él, hogy mániákusan sportol, vagy akár azt, hogy fiatal nőkre indul be? Miért beszélünk megvetéssel arról, ha valakinek valami örömet okoz, építi az önértékelését, megteszi amit nem mert, megél valamit amit szeretett volna? Miért szorítjuk szigorú keretek közé, hogy mik az elfogadható örömök, cselekedetek? Miért nézzük le folyton a többi embert, aki valami mást szeret, mint amit mi? Jó, ti nem, csak én. Az embernek felnőnek a gyerekei, és ha sikerült megőriznie az ép eszét, akkor hirtelen lesz ideje, ereje, vágya és mindenféléje az élethez. Esetleg pénze is. És akkor jönnek az emberek... életközépúti válság... hm. tipikus... kompenzál mert nincs senkije... inkább unokáznia kéne... hogy ráér... kapkod az élet után... nem veszi észre, hogy öreg... Ezen a vonalon jutottam el oda, hogy VALÓJÁBAN a fiatalokkal is ezt csináljuk. Azért viselkedik így, mert... és jön valami dehonesztáló. Azért hord ilyen ruhát, azért csinálja ezt, azért foglalkozik ezzel, azért, azért... TÖK MINDEGY MIÉRT ha jól érzi magát, ha megerősíti, ha biztonságot ad, ha örömet szerez (és nem pusztító öröm), ha úgy érzi tőle, hogy történik vele az élete, akkor teljesen mindegy akárhány éves, ne vegyük el az örömét! Milliószor beleestem ebbe a hibába, hogy leszóltam mások elfoglaltságát. Nem kellett volna. Csináljatok, amit akartok! Csak legyen benne örömetek! Ez fontos. Az örömök, vidámságok fontosak. A nevetéssel töltött időkből sokkal több kell, hogy az emlékekből elmossák a nem annyira jó időket. Tessék csinálni amihez kedvetek van és másoknak is lenézés, leszólás nélkül hagyni ugyanezt! Akkor is, ha seprű méretű műszempilláról van szó. Azért a kutyaszart szedjétek össze!