#nem komoly

[megmondhatom]

!!! FIGYELEM! IRÓNIA KÖVETKEZIK !!!

<vicc>

tldr; lehúztam valakit egy szar tévével, a többi ócskaságra nem találtam balekot.

</vicc>

vevőként kb. ugyanilyen élményeim vannak.

Úgy gondoltam ideje megszabadulni pár felesleges, de jó állapotú cucctól, mondom ok, irány a marketplace oszt' hadd menjenek. 3 dolgot tettem fel: egy régi, 68 cm-es smart tv-,t, se kapcsolója már, se nem használom, 25-ért vettem anno használtan, de a lányoktól kaptam egy 102 cm-et, ez már nem kell. Egy szobabiciklit, amit-mint mindenki-csak ruhaszárítónak használtam, és egy asztali robotgépet, no name, de nincs baja. Elkezdtek özönleni az üzenetek, hogy adjam fel gls-el,( egy szobabiciklit???), postázzam, meg mennyi a vége...stb. A kurva robotgépet 12-ert tettem fel, faszi aszongya: akkor az ugye 5? 10-ig hajlandó lettem volna lemenni, de az 5 után 6, 7, és 8-nál elküldött a bánatba. A tv 2 napig volt fent. Csóka felhívott, jött, kipróbálta, perkált, vitte. 30-ért, szóval jobban adtam el, mint vettem. Tök korrekt volt az ember.

Utálom ezt, hogy minden szarér-húgyér kéne, és még postázzam is...hát komolyan inkább kib@szom a kuka mellé a szarjaimat oszt' nem idegesítem magam tovább!

[csakhagyjmeghalni]

Az a baj. Nem tudom komolyan venni a kedveskedésedet....Már hiába próbálsz apróságokkal "cukiskodni" , bennem már meghalt valami.

[padgany]

Elvitték a hibás kanapét, most újra üres a nappali. Az árát visszautalták és már ki is fizettem belőle egy másik üzletben talált - kétszer olyan drága - kanapé előlegét, ami a járványhelyzetre hivatkozva május közepén érkezik majd meg Németországból.

// Le vagyok maradva és még mindig járványhelyzet van? Durva, no de mindegy. //

A megkarcolt parkettát szépen kijavította a bútorszállító cég ,,karbantartója’’. Az elszállításkor sikerült az egy hónapja festett falat is összekoszolniuk és egy ajtótoknak is nekibaszniuk a ,,régi’’ kanapét, amiből így egy centi hosszan levált egy picike rész. De üsse kő, megszoktam, minden percek alatt javítható, úgyhogy már nem idegeskedem ilyeneken.

Tegnapelőtt matcheltem a tinderen egy lánnyal. Az egyik fotómon a lakásom erkélyén állok és látszik a panoráma. Nagyon creepy volt, a csajszi azonnal leírta, hogy melyik lépcsőház hányadik emeletén és melyik ajtószám alatti címen vagyok a képen. Kiderült, hogy évekkel ezelőtt az apjával lakott a lakásomban. A sokk után beszélgettem vele a lakóközösségről, arról, mennyire nem praktikusak a konyhában a szekrények és az ízléstelenül felmatricázott előszobabútorról, amit azóta lecsiszoltattam és fehérre festettem. De aztán ennyi. Már azon is meglepődtem, hogy visszaírt. A továbbiakban egyszavas válaszokat és teljes érdektelenséget kaptam. Nem hinném, hogy megsértődött, a lakásról írt kritikáimmal egyetértett, úgyhogy egy ideig nem is értettem a passzivitását, de mára már teljesen el is engedtem. Gondolkodtam és rájöttem, hogy velem lehet a ,,probléma’’. Nem is probléma, inkább csak arról lehet szó, hogy megváltoztam. Ki tudok jelenteni két dolgot. Az egyik az, hogy a vágyam egy komolyabb kapcsolatra egyenlő a nullával, a másik viszont az, hogy ettől függetlenül rendkívül kanos vagyok. Talán a tavasz az oka, a mély állatias, ősi ösztönök okozzák ezt a vadászvágyat. De csak a vágyát, vadászni már nem tudok, jobban mondva tudnék, de a saját, belső erkölcsi - mondjuk úgy - iránytűm nem engedi, jobban mondva mégsem engedi azt a megjátszandó viselkedést, ami relatíve könnyen eljuttathatna a szexig. Pedig szeretném, hogy ez a viselkedés is könnyebben menjen, viszont harcolni ezzel sem szeretnék. Nem akarok harcolni magammal. Érdekes dolog ez, de ez az igazság. Semmire sincs szükségem a másik nemtől a szexen kívül. Magam is meglepődök ezen a dolgon, gondolkodom; hogyan juthattam idáig, hisz én mindig is egy érzelmesebb, érzékenyebb, empatikusabb emberke voltam, akire inkább a női lelkület volt jellemző (és ezt nem magamról mondom, ezeket a pszichológus(aim) állapították/mondták rólam akiknek sosem hazudtam semmiről)).

Költői kérdés: mennyire létezhet az, hogy valaki belefárad a régmúltban megélt kapcsolatainak a - sorozatos - megromlásába? Velem talán ez lehet és így talán egy örök agglegénnyé váltam, akinek már tele a cipője az elvárasokkal. Ha megvagyok egyedül, akkor miért kellene valaki más elvárásainak is megfelelnem? Sosem sikerült megteremtenem senkivel sem az amúgy mindig is vágyott egyenlőséget. Eleinte gyerekként én nyomtam el a barátnőimet, majd később ők engem. Sokáig hittem ebben a szerelem dologban, tapasztaltam is már többször de tényleg nem éri meg. A szerelem nem boldogságot, hanem fájdalmat eredményez. Egyszerű de igaz, legalábbis számomra. Talán már eljutottam odáig, hogy annyiszor ment tönkre már, hogy azt mondom tudat alatt: köszönöm szépen, de se fájdalomból, se elnyomásból, se elvárásokból nem kérek többet. Hallgattam egy podcastot amiben erről volt szó, mármint erről a velem is megesett/nálam is kialakult helyzetről. Azt mondták, ebben talán közrejátszik az anyám jelenléte, az egyetlen nő aki feltétel nélkül szeret, elfogad és talán nincs szükségem rajta kívül másra. Jól és valószínűleg jobban is főz, mint bárki, akivel összejöhetnék, stb. stb. Miért kellene más? Ezen úgy elgondolkodtam. Persze kritikusan, de elgondolkodtam. Meg - az anyámat nem belekeverve - azon is, hogy ha lehetek önmagam ura, akkor miért legyek másé is, vagy miért legyen az én úrnőm bárki is? Miért ez a felesleges cécó ami hosszútávon mindig csak problémákat szül. Van így is elég problémám, minek még több?

Aztán lehet, hogy ez csak egy ilyen időszak. Vagyis remélem. Zavar, hogy így érzek, zavar, hogy ez kialakult bennem, mindenesetre beállítottam a tinderen, hogy csak alkalmi kapcsolatot keresek, mert komolyat jelenleg biztosan nem. Nem lennék rá képes. Így nem is kell hazudnom, magammal sem kell harcolnom és nem kell megjátszanom magam, esetleg átvernem másokat.

Így talán belefuthatok olyanba, akinek az erkölcsi iránytűje hasonló - ,,torz’’ - módon inkább egy egyszerűbb, felelősség és kötelezettség mentes irányba mutat. Olyanba, akinek hasonlóan hozzám, nincs szüksége több fájdalomra.

[borharisnya]

El akartam mesélni, hogy meghalt a szomszédasszonyom, az, akivel a kerítés fölött olyan komoly dolgokról beszélgettünk mindig, hosszan, mélyről, a magány barlangjából ki-kibeszélve, mikor épp csak kidugod a fejed, és tudod,  hogy a varázs csak addig tart, míg ez a beszélgetés, és utána sötét és síkos lesz minden újra, és volt, hogy csak egy-egy szempillantás volt, de szó szerint.

El akarom azt is, hogy a pap sírt a temetésén, szeretők voltak. Szerelmesek. Nem tudta senki, csak az asszony fia és a lánya, a másik szonszédasszony, meg én.

A papnak gyönyörű baritonja van, konzit végzett, zenész volt, operaénekes lett volna, ha nem pap, és ahogy ott énekelt, abban a szélfútta, virág és télikabát illatú kápolnában, megállt az idő. Olyan fájdalom volt a hangjában és olyan üresség, átlászó, elbújhatatlan üvegvilág, hogy az embernek kicsi lett a bőre, szűk, elmosódtak körben az emberek, és csak az a forró, sárga fájdalom a szíve helyén.

És ott volt az a kicsi, márványfehér urna a kápolna aranymetszésében, egészen kicsi, ennyi csak, ennyi az ember, ez az asszony, akinek a pajzán viccein, a ferde pillantásán annyit nevettem. Mindig kócos volt és ha tehette, mezítláb járt.

Láttam elfogyni. Keményen ittak, a pap meg ő.

Szex nem volt köztük,  csak zene. Orgona, vagy pianino, mikor mi. A szomszédasszonyom játszott, a pap énekelt. És volt, hogy fordítva. Volt, hogy a pap sarkig tárta a kis templom ajtaját és játszott,  játszott, mert tudta, hogy a szomszédasszonyom most fordul be épp a sarkon és jön végig az utcán.

- Nekem zenélt! - mondta nekem ilyenkor utána.

Hallottam őket sokszor közelről,  a szomszédból is. Az első melegebb estéktől, mikor már odaát minden tárva-nyitva volt.

És tudtam, beszélgetnek,  telefonálnak éjszakákon át, egy-két üveg pálinkával tartva magukban az erőt. Egy ilyen alkalom után a szomszédasszonyom elesett a nappali kövén és összetörte magát. Összepisilve, kihűlve találták meg reggel.

Sose lett már egészséges ezután.

Láttam elszürkülni az évek alatt, láttam eltörni, gyérülni a haját, láttam a foltokat és a vakarás nyomokat az arcán, a nyakán, mindig viszketett, és láttam a kezeit, lábait elsorvadni. Láttam, ahogy tűnik belőle a huncutság, a humor, az erő.

Aztán meghalt kiszolgáltatva és méltatlanul.

És nem értettem, miért. Nem értettem,  hogy egy szerelem, amit annyira irigyeltem egészen sokáig!, hogyan tör az ember életére, hogy szívja azt lassan és módszeresen el, amikor mindig, mindig azt hisszük, hogy éltet.

És aztán arra gondoltam, csak hogy megmagyarázzam magamnak valahogy, hogy nem lehetett élni így. Nem lehet élni egy soha egészen be nem teljesülhető szerelemben. Nem lehet élni egy szerelemben, ami nem csupán ábrándozás, hanem vágy, mindig csak vágy, ami nem csitul, mert nem váltható életté.

Azon gondolkodtam még, hogy vállalta volna-e, ha előre tudja, hogy ez a vége.

Hogy megérte-e.

Érték-e az élet , csak azért, mert van, érték-e az élet abban az értelemben, hogy telik, hogy évekké, évtizedek láncává nyúlik el, vagy csak az érték, amit szenvedéllyel, vagy legalábbis odaadással, odafordulással töltünk el belőle.

Nem tudom.

De nagyon hiányzik, és hogy más kapcsolja fel a villanyt benn az ő a házában, az hihetetlen, az elfogadhatatlan, nagyon hiányzol, mintha egy ízzel kevesebb lenne a számban, nem tudom, aki meghal hová lesz, hol van, de olyan jó lenne, ha tudnád, hogy még emlékszem az ízre,  emlékszem a kerítésen átkönyöklő beszélgetésekre, a reményre és a megindultságra, amit adott, okozott, emlékszem, ahogy a lépcsőmön ülve egyre halkultál, emlékszem, hogy ítélkeztem feletted, hogy messzebb légy, hogy nekem könnyebb legyen, és jó lenne, ha, nem tudom, mi lenne jó, mit szeretnél, mit szerettél volna, de jó lenne, ha tudnád, hogy geci szar ez így, nekem, és tudd, ez a te házad lesz, a te fenyőd, a te diófád és a te kerítésed, amíg én még így emlékszem, és tudd, hogy még szeretlek.

[riariahistoria]

Egy magyar nábob

biztos mindenkinek megvan a történet, a nagyon gazdag főúr duhajkodik állandóan, aztán egy rokoni geciség (az unokaöccse koporsót küld neki, jelezve hogy kéne már az örökség) miatt összekapja magát, elvesz egy polgárlányt aki örököst ad neki, és boldogan élnének, de a polgárlány belehal a szülésbe, a nábob a bánatba, mi pedig a könnyeinket nyelve ütjük fel a könyv folytatását, a Kárpáthy Zoltánt, amiben a koporsós unokaöcs ki akarja perelni a nábob fiából az uccsó vasat is, sok bonyodalom, de a végén happy end, a nábob fia hatalmas jobbító, igazmagyar úr lesz.

(Jókai volt a reformkor Lakatos Leventéje és ezzel nem Lakatos Leventét dícsértem. jó sok romantika, nyergelj-fordulj, szívfájdalom és okos tanulság, általában folytatásosként újságban megjelenve, nem lenne ezzel baj, ha most, 2025ben nem 13 évesek lennének a műveivel vegzálva hogy kötelező)

amúgy a sztori java igaz történet.

III. Wenckheim József Antal gróf az egyik leggazdagabb magyar földesúr volt. két fiatalon elhalt feleség után 67 évesen vette feleségül a nála szolgáló kulcsárnéja 22 éves lányát, egy komoly betegségből felépülve. nem nagyon örült ennek sem a lányos anyuka, sem a Wenckheim család. az örökségre váró unokaöccse, Károly annyira nem, hogy nászajándéknak egy halottas kocsi-koporsó kombót küldetett, hogy ez kell a bácsinak, nem egy fiatal asszonyka. hát egen, a trollkodást nem mi találtuk fel.

Krisztina lett a frigyből született kislány neve, aki 4 hónaposan elvesztette az anyját, 3 évesen pedig az apját is (aki amúgy Jókai Mór barátja és pártfogója volt). Károly unokaöcs ugyan nekiállt kicsit perelni meg pletykákat nyomatni, de győzött a végrendelet, illetve a grófi család gőgje, hogy azonnal hagyja abba ezt Károly, minket nem vehet a szájára a világ.

a kislány sikeresen felnevelődött és kapaszkodj meg, na kibe lett szerelmes? úgyse találod ki, és ha könyvben olvasod felröhögsz; Károly unokaöccs daliás fiába, Wenckheim Frigyesbe (akinek az anyja egy Radetzky lány volt. igen, arra a Radetzkyre kell gondolni).

7 közös gyerekük, nyugis, boldog házasságuk és felelősen leélt, a közért sokat tevő életük lett. a birtok és a vagyon amit Krisztina megörökölt a papától és Károly unokaöcs nem perelt el tőle az tulajdonképpen Károly unokaöcs egyik fiáé (is) lett és a szovjetek bevonulásáig a családé maradt.

amúgy ha a Szabó Ervin központi könyvtárba mész akkor a Wenckheim családnak készült palotában leszel. Frigyes építtette a család pesti tartózkodásaira és 1927ben az örökösök eladták a Fővárosnak. 4 év átalakítás után 1931ben nyitották meg a nagyközönség előtt és használjuk ma is. érdemes egyszer megnézned (ahogy a család kastélyát is, ha még nincs odaadva TbrczIstvn-nak).

[zeroz2ro]

Okos egy írás. Ha kiváltanák az emberek az allampapírokat és nem viszik el a pénzt hazai pénzintézetekbe - amiknek kötelező állampapírt venni, megreccsenne a NER, mert nem lenne miből osztogatni.

[alyrarkhon]

"Vágod faszim, biztos nem" - 1887-es változat

Az 1880-as évek egyik érdekes szenzációja volt Jozef Hartl bécsi vívómester női tanítványainak bemutatója. A csoport több helyen is fellépett, nagy sajtóvisszhangot keltve, mert noha nem volt teljesen példátlan, mégiscsak szokatlan volt hölgyek kezében kardot (jelen esetben vívótőrt, vagy ahogy akkoriban mondták, vítőrt) látni, a vívást alapvetően férfias dolognak tartották. Amikor a hölgyek először felléptek Pesten, 1883-ban, díszvacsorát is tartottak nekik.

A csoport (vagy egy része*) később színielőadásokban is fellépett, javarészt koreografált harcokkal, egy ilyen előadásról számolt be az Ország-Világ c. lap munkatársa 1887-ben, hozzátéve egy esetet ami egy korábbi előadáson történt meg:

"Pozsonyban adta ugyanezt az operettet [az Udvari bolondot] a német színtársulat s a vívó hölgyek közreműködtek ott is az előadásban. Az első sor zsöllyéjén ott ült a város egy fiatal gavallérja, hódító halványszőke ifjú, és nagyon megtalálta nézni a kis amazonok egyikét. A fiatal gavallér hozzá volt szokva, hogy a kulisszák mögött mindig gyorsvonaton utaznak az ő hódításai. Fogta tehát, felküldte a névjegyét a színpadra a megcsodált fiatal hölgyhöz, azzal a szerény kéréssel, hogy mikor és hol? Nem kellett a válaszra soká várakoznia. Nemsokára visszaérkezett a névjegy, feleletül a névvel jegyzett oldalán csak annyi: X. hotel 10. sz. első emelet, ma este. A fiatal hős elégedetten dugta zsebre a névjegyet, a vacsorázó kompániától jelentőségteljes gyorsasággal vett búcsút s gomblyukába tűzve a város legszebb Maréchal Niel rózsáját, repült az expressz-szerelem szárnyain. Kopogtat az ajtón. «Szabad!» hangzik belülről egy szeretetreméltó hang. A fiatal úr benyit és nagy csodálkozására egy helyett két hölgyet talál ott, mindegyik a bécsi amazonok közül való, de egyik sem a választott. Mielőtt még ideje volna szóhoz jutni, az egyik hölgy megszólal igen komoly és szigorú hangon: «Uram, ön vérig sértette barátnőnket, mi azért vagyunk itt, hogy az ő nevében lovagias elégtételt követeljünk öntől». A fiatal úr hímezett-hámozott, de a hölgyek nem tágítottak, és a szokatlan meglepetés Don Juan urat olyan zavarba hozta, hogy még kibúvót sem talált a furcsa párbaj alól. Mit, volt mit tenni, végre is kénytelen volt lemenni a hotel éttermébe, ahol még együtt volt az egész fiatalság. Két urat felhívott magával segédekül és azután nyomban ott az édes találkozó helyén megtörtént a fegyveres találkozó, kardpárbaj, a lovagiasság legszigorúbb szabályai szerint. A hódító fiatal úr egy jókora vágást kapott a képén keresztül és évekig hordani fogja a nyomát, bizonyságául annak, hogy a színpadi emlékek mégse mindig édesek, sőt néha fájnak is."

(Ország-Világ, 1887/13. 231-232. o)

Kép a vívó leányokról (ugyancsak az Ország-Világból):

*=a bemutatón fellépők többnyire színinövendékek voltak, nem csak itt, hanem más női vívásbemutatót, de ennek nem feltétlenül az volt az oka, hogy csak ők tanultak vívni, hanem az is, hogy ők vállalták a közönség előtti fellépést.

[chimie]

A korábbi évekhez hasonlóan most is visszanéztem a tavalyi év kedvenc filmjeit. 10/10-es értékelést kaptak:

10/10

Children of the Street

Egy 20 éves dokumentumfilm mexikóvárosi szipus utcagyerekekről - aki bírja az ilyesmit, az jó eséllyel egész életében emlékezni fog egy-egy jelenetre. Semmi truváj nincs benne, "csak" elképesztő sorsok.

Anora

A film, amit egy pláza mozi közönsége is élvezhet és közben Arany Pálmát is nyer. Tele vicces és tökéletesen eltalált szereplőkkel, apró kulturális finomságokkal, például amikor az orosz gengszter mirelit pelmenyivel hűti a sebét.

9.5/10

Poor Things

Egy őrült, csodálatos világ és akkor még nem beszéltem Emma Stone alakításáról.

The Seed of the Sacred Fig

Remélem egyszer a Fideszes Apparatcsik karakterét is sikerül majd ilyen aprólélokosan bemutatni, mint iráni kollégáját ebben a filmben. Lassan indul, de aztán thrillerként is tökéletesen működik.

9/10-es értékelést kaptak:

The Boy and the Heron Kis keleti bölcsesség, szépség, egzotikum és melankólia - Miyazaki "utolsó" filmje tökre hozza a nagy klasszikusok (Chihiro szellemországban, Szomszédom Totoro) szintjét.

Perfect Days

Mosolyogva WC-t pucolni < mosolyogva WC pucoló embert mosolyogva nézni, avagy a zen film remeke.

Past Lives Az Anorához hasonlóan ez is egy olyan film, amiről egy plázában sem szivárog ki a közönség, közben viszont van benne egy fasza keleti filozófikus szál. Az Anorával szemben tényleg merném romantikusnak nevezni.

The Zone of Interest

Azt olvastam róla, hogy direkt unalmas, de engem teljesen lekötött - azt mondanám, hogy minél többet tud az ember a Holocaustról, annál érdekesebb, mert sok apró utalás van benne.

American Fiction

Fontos téma, és még szórakoztó is. Kicsit izgultam, hogy nem amerikaiként kevésbé lesz érdekes, de szerencsére nem.

Society of Snow

Egy valamilyen szinten mindenki által ismert sztori - szépen végigmesélve, őrült meglepetések nélkül, "csak" nagyon-nagyon jó minőségben.

Femme

Akár egy egyszerű bosszűtörténet is lehetne, de sokkal több minden van benne - a tettes valamennyire áldozat is, az áldozat pedig nem tűnik közömbösnek a macsó támadó iránt.

Pelikan Blue / Kék Pelikán

Rajzfilm-doku tök sok apró geggel és király rajzokkal. Kicsit a sztori végét hiányoltam.

Kix

Két csávó 12 éven keresztül követte a klasszikus belvárosi bajkeverő Sanyika életét, és nagyon sok hihetetlen videót pakolt össze ebben a dokumentumfilmben. Kicsit kurtán-furán van vége - igen, Sanyika tényleg felnőtt és már nem működött a filmesekkel ugyanaz a felállás, mint korábban, de ettől még nézőként van egy kis hiányérzet.

As Far As I Know / Legjobb Tudomásom Szerint

Ez egy 2020-as film, de akkor nem hallottam róla, most viszont belebotlottam. Egy megerőszakolással kapcsolatos történet, amiről sokat lehet beszélni-gondolkodni, és minden és mindenki annyira életszerű benne, hogy az ember nem tud nem arra gondolni, h tuti megtörtént valamelyik íróval vagy közeli ismerősével. Tök érdekelne női nézők véleménye, hogy ők is a falat kaparták-e néha Nóra (Hámori Gabi) viselkedése miatt vagy ez ilyen férfinézői dolog.

8.5/10-es értékelés:

About Dry Grasses

Lassú, hosszú, de ez is nagyon valószerű és jó hangulata van. Olyan mint egy jó kamaradarab. komoly mondanivalóval. És plusz egy kis utazás Törökország szélére.

There Is Still Tomorrow

Talán túlzás azt mondani, hogy a Barbie művészfilmes párja, de itt is tulajdonképpen a patriarchátus az egyik főszereplő. Az egyik kulcsjelenete annyira erős, hogy amikor érdekességként meg akartam mutatni pár embernek valami házibuliban (mert amúgy képileg is tök érdekes), egyszerűen le kellett állítani a jelenetet, mert a felvezető részek nélkül a haverok nem voltak hajlandóak egy percnél tovább nézni.

Black Dog

Kevés nyomasztóbb hely van a világon egy rohadó ex-kommunista iparvárosnál, a Fekete Kutyában ehhez még hozzájön egy kis góbi-sivatagi hatás. És mindehhez még kapunk egy lassú, de szépen besszippantós sztorit is.

The Substance

Tökre szeretem a horrorrt, csak kevés az eredeti sztori, de ez abszolút az, és még van benne valamiféle üzenet / társadalomkritika is. Abba bele sem merek gondolni, hogy Demi Moore-nak milyen trip lehetett játszani az öregedő modell szerepét.

How to Make Millions Before Grandma Dies

Egy hangyányit gyengébb csak a már megénekelt Előző Életeknél - a végkifejlet pl eléggé kiszámítható - de így is tök jó kis távol-keleti feel good utazás fura szokásokkal és bölcsességekkel.

Strange Darling

Sem több, sem kevesebb: egy tökéletes thriller komoly csavarokkal. Csak nézel, mint a moziban.

Speak No Evil

Talán thrillerként kevésbé üt, mint az előző, viszont kurva jó dumák vannak benne, és tényleg zseniális, ahogy az egyik pár mindig a még épp normális határán egyensúlyozva viszi be a másikat a málnásba.

Blind Willow, Sleeping Woman

Kellőképp elvetemült Murakami novella(novellák?) alapján készült LSD-anime-szerűség beszéló óriásbékával meg hasonlókkal. Például Tokióban játszódik, de a feliratok mindenütt francia nyelvűek.

[ruddentropptabornok]

Április 8.

Az Alföldről hazafelé jövet a kocsiban végig 27-28 fokot mutatott a hőmérő, délután háromkor. Ez kb. a május közepi-végi hőmérsékletnek felel meg. Négy hete nincs érdemleges csapadék, magyarán tavaszi aszály van. Az orgona nagyjából elnyílt, ami ugye az "öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára" sorokból tudhatóan kb. öt hétnyi eltolódás jelent, mert május első vasárnapja lenne az ünnep. Riasztásra mentem, egy nap alatt végzett a monília kompletten a kajszival. Külső fertőzés nem lehetett, rendben ment minden növényvédelmi kezelés. Nem mennék bele a szakmai részletekbe, hogy hogyan függ össze a téli (komoly) fagyok hiánya, és ennek az öt-tíz éve még röhögve kezelt betegségnek a mérhetetlen pusztítása, de a lényeg annyi, hogy a (kajszi) barackosnak vége. Septében összeült a kupaktanács, megszületett a döntés: ősszel jön a láncos, kibasszuk az egészet a picsába. Honap kellett volna a következő esedékes kezelést elvégezni rajta, de nem csináljuk, értelmetlen. Minek, ha kivágjuk pár hónap múlva? Tíz éve tudom, hogy ez lesz, és tíz éve pofázom, hogy bajban vagyunk, de most, hogy az egész klímakatasztrófa hétfő reggel kilenckor egyben rám szakadt, megrogytam. A sírógörcs kerülgetett délelőtt a gyümölcsösben. Öntjük rá a pénzt, a munkát és ez a harmadik év, hogy nincs egy szem termés sem. Nyilván, ha egy vállalkozás három éven keresztül nem termel egyetlen peták bevételt sem, azt be kell szántani. Nálunk ez szó szerint ezt jelenti: láncos lesz és szántás. Tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de most kurvára mellbe vágott. És ez csak az intrója a ránk váró apokalipszisnek. A hazai szántóföldi gazdálkodás még nagyobb bajban van. A kukorica, ami gazdasági értelemben a gerincét képezi az egésznek, négy éve szart sem terem az Alföldön. Gazdálkodó haverokat kérdezve, mindenki veszteséges az elmúlt három évben. Nem sírni akartam, csak ventilálni és elmondani, hogy KURVA NAGY SZARBAN vagyunk mindannyian. TE IS! A kibaszott MAD-MAX-korszak sokkal közelebb van mint hinnétek.

[mirabellomonferrato]

A ház amire ajánlatot tettem

Mirabello Monferrato A nevét is imádtam a településnek. :D Egy nagyon kicsi falu Alessandriához közel, a tengertől (Savona) 1 óra 15 perc, Milán�� 2 órányira van. Busz van Alessandriába, onnan vonattal bárhova. Az ára volt megkapó elsőre. Aztán az, hogy van terasz, ha nem is nagy, de kettő is, egész jó kilátás, van kert, mondjuk kisebbb, mit gondoltam, üres, és leszámítva az irdatlan felázást a homlokzaton, a képeken más katasztrófa nem látszott. A bejáráskor azért felfedeztünk pár dolgot amit muszáj bontani-javítani, de ha hozzá se nyúlnánk semmihez is állna a ház még 150 évig. Az elosztása kellemes, eredetileg 2 lakás volt, külön helyrajzi számon, de mostanra egyesítették. Hátul van egy kis hátsó udvarka. A kerben gyíkok laknak :) :) A főtéren van, a templom mellett (ahol mindn délben 5 percig harangoznak, elég rondán :D), szemben a polgármesteri hivatalra lehet rálátni, meg a piactérre, ahol csütörtökönként piac van, gyömölcsöket, tengeri halakat, rákot, polipokat, kagylót lehet venni meg kínai ruhát :D

Megnéztük, előadtam a szakértőt, lézeres mérővel lemértem mindent, az összes repedést lefotóztam és hümmögve csóváltam a fejem, magyaráztam, hogy ajaj, ez meg ajaj az, meg a víz meg a fel és beázás, meg a kazán, meg hát, na. Ezekre hivatkozhat Klaudia, amikor bemondja a 19 ezres ajánlatot, amit már elküldött a tulajnak.

25 000 € 120 nm szintenként 2 szoba, fürdőszoba, konyha, terasz 2 pince Hátsó udvar

Ha nem engednek az árból, akkor megveszem 25-ért. A felújításra kapok kölcsön másik 25 ezret, cserébe a barátaim használhatják a ház felé, amíg vissza nem fizetem a kölcsönt. Ez a kamat. Ezek a barátaim. 25 ezernél több belemegy a felújításba, szóval a következő években minden pénzem, időm erre megy, ebben biztos vagyok. Szervezni, melózni vele komoly kihívás. Mert spórolni azon tudok, hogy kitanulom amit kell, utánajárok, megcsinálom. Sosem féltem megfogni a munka végét és a fizikai munka mindig jót tett a pszichémnek, elviszi a gondolataimat minden másról bele a pillanatba. Amíg nincs aláírva a szerződés, ez az egész csak álom, addig semmi sem biztos. Pedig én már basztatnám a kertet. :D

[mtahooligans]

A valódi kérdés az, megbillen-e a magyar közvélemény. Mikor komoly változást akar a közvélemény, akkor nálunk sosincs szoros eredmény - mondta az elemző, aki szerint anno az MSZMP és az MDF is így „billent meg”, legutóbb pedig a 2010-es fülkeforradalom idején történt ilyen.

nem nézem én ezt az embert, utoljár a zajmárkit hallgattam végig, elég elolvasni az összefoglalót, azon is simán el tudom sírni magam. van ez a csávó, aki megpróbálta lemásolni a német választási rendszert, csak hát nem sikerült, de legalább 35 évvel később se vesz tudomást róla / nem érti. az általa létrehozott rendszerben ha "meg is billent" az MDF meg az MSZP-SZDSZ, de azért 94-ben 33%-nyi szavazattal lett többsége az MSZP-nek és 33+20%-kal kétharmada az MSZP-SZDSZ-nek. 2010-ben pedig a Fidesz 52,7%-kal szerzett kétharmadot. szóval sikerült összehozni egy rendszert, ami 5-ből kétszer teljhatalmat adott az ellenzéknek alig ötven% fölötti eredménnyel. azóta a fidesz választási rendszere még ilyenebb, de azért ő a közvélemény megbillenését nyomatja, a választási rendszer helyett.

[stegal]

A foci szabályok gyerekkorunkban.

1. - Mindig a dagi volt a kapus

2. - A játék akkor ért véget, amikor mindenki fáradt volt

3. - Még ha 20-0 is volt az állás, aki utoljára gólt lőtt,az nyert.

4. - Nincs bíró.

5. - Csak akkor volt szabálytalanság, ha egyértelmű volt, vagy valaki elkezdett sírni.

6. - Nem volt olyan, hogy offside

7. - Ha a labda tulajdonosa megharagudott, vége lett a meccsnek.

8. - A két legjobb játékos nem lehetett egy csapatban, és ezt ők is tudták.

9. - Ha téged választottak utoljára, az nagy megaláztatás volt, azt jelentette, hogy senki sem akart téged.

10. - 2-3 órát is játszottál egymás után.

11. - A meccset leállították, amikor egy idős férfi elhaladt mellette

12. - A szomszéd játékosok örökké ellenségek voltak.

13. - Akinek fogalma sem volt a fociról, az tartalékos, vagy maximum védők maradhattak.

14. - Amikor a nagyok játszottak, tiltakozás nélkül kellett elhagyni a pályát.

15. -Mindig volt egy szomszéd, aki nem engedett játszani, és megfenyegetett, hogy el fogja venni a labdát.

16. - Ha volt fogadás, a játék nagyon komoly volt, mintha döntő lenne.

17. - Két kö vagy két dzseki volt a kapufa.

18. - Amikor a kapust lökték, érvénytelen volt a gól.

19. - A szabályokat még a meccs elkezdődése előtt állapították meg.

[drakvuf]

Házasság első látásra II/4: A legbaszhatatlanabb szakmák

Előző részben tűzoltó Zoli végre bevallotta Orsinak, hogy van egy gyereke.

A nő megnyugtatja, hogy ez nem kizáró ok, de ettől függetlenül ő igényelni fogja, hogy sokat foglalkozzon vele.

Másnap Orsi már kicsit jobban érzi magát, de azt mondja még el kell beszélgetnie a faszival.

Reni és Brumi már túl van a nászéjszakán és bár szex nem volt, de végig együtt aludtak, annak ellenére, hogy Peti horkolt.

A férfi szerint ez szerelem. A nő azt mondja túl fáradt volt, hogy bárhova menjen.

Kapcsoljuk a stúdiót, ahol a szakértőink újabb párokat válogatnak össze. Elsőként a 42 éves Maricát húzzák elő a kalapból, aki elég hot, de sajnos jogász, ami az egyik legbaszhatatlanabb szakma.

Azt mondja az eddigi csávói mind megpróbálták leépíteni az önbizalmát. Sikeresen. Nem mer az érzéseiről beszélni, mert fél, hogy visszaélnek vele. Minden nap a szüleinél lóg, mert magányos. A szakértők szerint még nem tudott leszakadni az ősökről. András, a kókler megkérdezi, hogy nem lehetne-e kicsit hanyagolni mutterékat, amikor párkapcsolata van?

A nő kiakad ezen, mert szerinte örülni kéne, hogy ilyen jó kapcsolata van a felmenőivel. Azt mondja ők azok az emberek az életében, akikre mindig számíthatott. Nézzünk viszont szembe a tényekkel: ha az embert szeretik a szülei, akkor nem hagyják, hogy jogász legyen.

A megfelelő partner mellé a szakik szerint, Zoli, a fogorvos. Kétszer volt már házas és három gyereke van. Eddigi feleségei dominánsak voltak és mindig átvették az irányítást. Ezt a mintát otthonról hozta, mert az anyja is mindig megmondta mit csináljon. Nagyon jó kapcsolata volt a gyerekeivel, de nem rég a volt felesége kiköltözött Németországba és azóta nem látja őket annyit, amit nagyon rosszul él meg.

Elsőként Marica jelenti be a nagy hírt a családnak. Nyilván neki egyszerűbb, mert minden nap a szüleinél lébecol. Nagyon örülnek, amikor megtudják, hogy a lányuk végre férjhez megy, annak már kevésbé, hogy milyen körülmények között, de azért támogatóak.

Zolinak sincs nehéz dolga összecsődíteni a családot, mert a zsarnok anyja, mint egy kísértet mindig megjelenik a házában. Döbbenettel hallják, hogy harmadjára is megházasodik. Amikor a fogorvos részletezi a körülményeket, anyu hamar összerakja, hogy a Házasság első látásra című műsorról van szó. Nocsak, egy műkedvelő!

Kiderül azonban, hogy nem örül annak, hogy a fia már megint házasodik, mert úgy érezte, hogy az előző két felesége sem tisztelte. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy átvették tőle az irányítást a fia felett.

Marica közben már az esküvői ruhákat válogatja. Ruhapróba közben kiderül, hogy munkamániás is. Red flag, red flag hátán.

Zoli gondban van, mert az anyja nem tartott vele a kedvenc butikunkba és most nem tudja mit válasszon, de szerencsére az eladó rutinosan rásózza a legdrágább öltönyét.

A ceremónia előtt, barátai jó tanácsokkal látják el a férfit: ne legyen papucs. Ő is megfogadja a kamerának, hogy nem lesz többé konfliktuskerülő. Hehe.

Hirtelen betoppan a fogorvoshoz Petra, aki már tavaly elvileg szerepelt a műsorban. Azért jött, hogy jó tanácsokkal lássa el a férfit. Pl. hogy ne legyen olyan, mint a volt férje és hogy legrosszabb esetben hat hét alatt el tud válni.

Maricát közben már sminkelik és bevallja nekünk, hogy kicsit tart attól, hogy nem fog tetszeni a leendő férjének. Ha a faszi csak fele annyira vonzódik a mid, középkorú nőkhöz, mint én, akkor nincs mitől félnie. Aggodalmát megosztja a családdal is, akik szólnak neki, hogy ne sírjon, mert lefolyik a sminkje.

A vendégek már a helyszínen. Marica mamája szól a közjegyzőnek, hogy ez a házasság komoly legyen, ne vicc. Oké, nyanya - nyugtatja meg a férfi. Megérkezik Petra és helyet foglal Zoli egy másik exe mellett, akit valamiért szintén meghívtak ide. Nagy az öröm, mert Marica anyjának nagy kedvence volt Petra tavalyi évadból. A nagyi szerint viszont rossz ómen.

Petra amúgy a legjobb wingman, mert egy vagon jó dolgot mond a fasziról a menyasszony családjának. Kicsit túl is tolja Zoli anyja szerint, de hát kit érdekel a vén szipirtyó.

Apropó, vén szipirtyó. Ahogy megjelenik a fia máris a vérét szívja az öreglány. Mindenesetre Marica családjának tetszik a faszi. Helyes úriember. Megérkezik a menyasszony is és Petra már össze is súg Zoli exével. Szerintük nem ilyen nő való a fogorvosnak, mert neki a szőkék jönnek be. A férfi anyjának viszont külsőre megfelel. Zolinak is, mert simán igent mond, ahogy Marica is.

Úton a fotózásra Zoli elárulja, hogy nagyon örül, amiért diplomás a nő. Nekünk még hozzáteszi, hogy nem teljesen az ideálja Marica, mert nem elég dagadt. Mindenesetre azt mondja, hogy a boldogság, amit a nő arcán lát nagyon tetszik neki.

A tűzoltó Zolival ellentétben, ő egyből közli új feleségével, hogy volt már házas és három gyereke van. Mindeközben Petra és az ex arról beszélnek, hogy vajon, hogy fogja fogadni Marica, hogy Zoli nemcsak hogy nem akar több gyereket, de már elköttette magát.

Folytatódik a válogatás. Következő versenyzőnk Renáta és ma már beszélgettünk baszhatatlan szakmákról, szóval hadd prezentáljak még egyet: a könyvelőt.

A nő ráadásul Pusztaszabolcson lakik, mint a rokonságom rosszabbik fele. Azt mondja szereti a munkáját, mert sokat kell nyomoznia és ez a párkapcsolataiban is hasznos volt, mert ott is mindig nyomozott a faszijai után. Többször megcsalták, ahogy az apja is tette az anyjával. Legfájdalmasabb emléke, amikor az anyukájának öngyilkos gondolatai voltak apu hűtlensége miatt.

A kókler megkérdezi, hogy hagyja-e magát irányítani egy párkapcsolatban? Nem. A szakik szerint a nő olyan faszikat keres magának, akik dominánsak, hogy aztán küzdjön velük. A megfelelő pár ezért Gergő.

A férfinek nagyon fontosak a külsőségek, ezért rendszeresen edz, amit a leendő párjától is elvár. Úgy érzi sokan nem veszik komolyan a megjelenése miatt, pedig ő egy intelligens, érző férfi. Hehe.

A családnak és a legközelebbi barátainak jelenti be először, hogy megházasodik, akik a szokásos döbbenettel fogadják. Anyu megjegyzi, hogy bár nem szokványosak a körülmények, de a fia sem az.

Renáta bejelentésének felvételei elkallódhattak, mert ő a következő snittben már ruhát próbálgat. Az eladó rá akarta sózni a függönyt, de a lánynak határozott elképzelései vannak.

Olyan ruhát szeretne, amiben látszik a hátán az a két pöttynyi tetkó és amiben jól látszódnak a mellei, mert elmondása szerint nem akar zsábkamacskát eladni a leendő férjének. A végén még megjegyzi, hogy ha nem tetszik a vőlegénynek a ruci, akkor nyugodtan ölje meg magát.

Geri egyedül próbál ruhát és ő az első faszi, akire a butikos nő hajt rá és nem fordítva. Bár lehet sértésnek szánta, amikor Conor McGregorhoz hasonlította a faszit.

Renáta sminkelés közben elárulja nekünk, hogy ő hisz a sírig tartó szerelemben és szerinte van esélye egy ilyen műsorban megtalálnia az igazit. Hehe.

Közben megérkeznek a barátnői is egy gyors reality checkkel. Megkérdezik, hogy biztos átgondolta-e ezt? Hát persze. Azt mondja Renáta, hogy legalább nem kell könyörögnie senkinek, hogy megkérje a kezét.

Úton a ceremóniára Renáta lő egy selfiet, ami wishes Vincent Cavanagh pszichológus úr szerint azért készült, hogy bosszút álljon vele az exén.

Geri meghívott vendégei között van egy híresség is, Miló Viktória, bokszoló. Elvileg szokta edzeni a vőlegényt. Emlegetni kellett és már érkezik is a férfi. Hajóval.

Renáta családja szerint csini a fiú, de úgy érzik, hogy nem fog tetszeni a lánynak, mert ő a sötét hajú, barna szemű csávókat szereti. A vőlegény üdvözöl minden kedves egybegyűltet és bemutatkozik a családnak, aztán elkéri a jövendőbelije kezét a szülőktől, akik áldásukat adják rá. Vannak hagyományok, amiknek ki kéne pusztulniuk.

Megérkezik a menyasszony és Geri megkönnyebbülten sóhajt egyet. Nem ronda. Renáta barátnői viszont egyből kiszúrják, hogy valami nem oké: a lány nem mutat ki semmilyen érzelmet. Velünk megosztja a menyasszony, hogy nem szereti a vörhenyeseket, mert nincs lelkük.

Geri pár alapkérdéssel próbálja oldani a feszültséget. Megosztják egymással a lakhelyüket és a foglalkozásukat. Eljött a választás ideje. A férfi természetesen igent mond és végül kínosan hosszú gondolkodás után Renáta is. A nő elmondja a kamerának, hogy kurvára nem jön be neki a csávó, de azért ad a dolognak egy esélyt.

Melinda, a pszichológus szerint nem arról van szó, hogy nem kúrná le a faszit, csak mindenben a legrosszabbat keresi, a korábbi traumái miatt.

A vendégeknek is feltűnik, hogy valami nem oké. Gerin látják, hogy boldog, de a menyasszonyon érzik, hogy távolságtartó.

Meglátjuk mi sül ki ebből, de csak a következő epizódban...

[500album]

Marvin Gaye - What's Going On (1971)

Ez az album rögtön egy olyan darab, ami a személyes kedvenceim között is ott van, és egyben jó példa arra is, hogy hogyan ismertem és szerettem meg sok-sok zenét az elektronikus műfajokon keresztül.

2006-ban hallottam egy drum and bass mixet a Utah Jazz nevű arctól, abban volt egy zene, ami nagyon megtetszett, és mint kiderült, a What's Going On-t hangmintázta. Sajnos már a mixet sem találom sehol, maga a zene meg szerintem soha nem is jelent meg, csak valami bootleg verzió lehetett, valószínűleg pont a hangminta nem tiszta felhasználása miatt.

Azelőtt én nem ismertem a What's Going On-t, de ennek a kis hangmintának is olyan vibe-ja volt, hogy mindenképp hallani akartam, hogy mi van körülötte eredeti formájában. Úgyhogy először meghallgattam magát a számot, ami egyből magával ragadott, majd rájöttem, hogy ez a dal az azonos című albumnak a nyitánya, ami tulajdonképpen egy darab 35 perces zenefolyam, és végig tökéletesen hozza a címadó szám hangulatát. Szóval az egy nagyon finom falatból kaptam egy egész étkezésre valót, és azóta is imádom ezt, amikor így jutok el egyik zenétől a másikig. (Valószínűleg lesz még pár ilyen sztorim.)

No és akkor maga az album. Azért szerettem meg nagyon, mert annak ellenére, hogy témájában komoly problémákat feszeget (és hát simán aktuális azóta is kb. az összes), a hangzása egyszerre chill, felemelően szép, és kurva dögös. Utóbbi leginkább a dob + basszus (hoppá!) szekciónak köszönhetően, amit a Motown házi zenekara, a Funk Brothers tolt. Plusz csodálatosan szól, ami számomra meglepő volt egy 1971-es felvételtől. És ez egy ilyen kapudrog volt nekem a soul zenéhez meg ehhez a Motown hangzáshoz, és annak mindenféle reinkarnációjához.

Szintén ehhez az albumhoz köthető élményem, hogy ahogy utánaolvasgattam akkor, megtudtam azt is, hogy az NME már a 80-as években ezt választotta minden idők legjobb albumának, aztán most a Rolling Stone-os listán is felkúszott az első helyre (de ennek semmi jelentősége ugye!), ami szintén meglepett, és elgondolkodtatott azon, amin azóta is agyalgatok időről időre, hogy sokszor mennyire nem tudom felmérni egy album vagy előadó impactjét meg súlyát, főleg ha nem akkor és ott ismerem meg. Mert hát nyilván ez egy jó album, egy népszerű előadótól, de valahogy mégsem ezt képzeltem volna minden idők ennyire széles körben kikiáltott legjobbjának... Hát akkor én hogyhogy nem hallottam még róla?! Az én környezetemben hogyhogy nem dúdolgat csak úgy dalokat róla senki?

És egyszer valahogy szóba jött ez a lemez egy akkori idősebb kollégámmal, akiről meg aztán végképp nem képzeltem volna, hogy egyáltalán ismeri, de kiderült, hogy de, ismeri, szereti, szerinte is a világ legjobbja, sőt, fiatalkorában DJ volt egy vidéki magyar város egyetemi klubjában, és ott rendszeresen játszotta is. Tehát valamikor a 80-as-90-es évek fordulóján valahol Magyarországon ez szólt, erre lassúztak fiatalok, voltak emberek, akik birtokolták, ismerték és szerették ezt a lemezt. Wow, hát akkor ez tényleg valami nagy dolog lehetett! Szóval így, némileg váratlanul, és biztosan nagyon leegyszerűsítve, de Jánoson keresztül tudtam kontextusba helyezni Marvin Gaye-t és a What's Going On-t.

[szonikusfiatalsag]

miközben a fiatal generáció egyre inkább a csökkentett alkoholtartalmú vagy alkoholmentes borok iránt érdeklődik a kurva anyjukat, derul ki lejjebb

E-pincekönyv projekt rendben :D hatalmas a beruházásigénye, és nagyon lassú a megtérülés, hiszen azokat nem lehet azonnal érvényesíteni az árakban Igen, vannak Európai Uniós és nemzeti támogatások, amelyek nélkül gyakorlatilag kitermelhetetlen lenne az ágazatnak a fejlesztése

gazdasagi sikertortenet ES karos is, remek

Egyre égetőbb probléma, több ágazati szereplő is kitért már rá, hogy folyamatosan csökken a legfiatalabb generáció körében az alkoholfogyasztás

Pont most indítunk egy komoly belföldi promóciós projektet, melyben a fiatalabb fogyasztókat ösztönözzük, hogy borászati termékeket fogyasszanak

Illetve lennének még olyan ezt segítő intézkedések, amiért a borszakma már régóta lobbizik, például a zéró tolerancia eltörlése.

Igen, nem biztos, hogy a magyar társadalom érett arra, hogy a zéró toleranciát eltöröljük, de én, mint borász, mint bortermelő, azt gondolom nem feltétlenül rossz irány az, ha mondjuk egy kiránduláson az ebéd mellé elfogyaszthatok egy pohár bort és utána még autóba ülhetek.

Azt, hogy a bor ismét a családi kultúránk része legyen a borászatoknak, a szakmai szervezeteknek, mint amilyen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa kőkemény munkával újra fel kell építenie

kurvara nem eri meg termelni, tamogatasok nelkul kipurcanna az iparag, a fiatalok nem annyira alkoholizalnak mar, vezetni nem lehet bealkoholozva, de EN EN EN NEKEM HADD LEGYEN AZ A MUNKAM HOGY SZOTYMOGJEK ROHADT GYUMOLCSOKKEL ES AZTAN VEDELJE MINDEN SZERENCSETLEN, FIATAL ES IDOS LEHETOLEG MINDEN KURVA NAP JA MEG TURJA LE A SZALAGKORLATOT IS BEBASZVA ("egy pohar bor") A SOK PARASZT HOGY EN EN NEKEM JOL MENJEN

'nyadpicsaja, TE FASZ Míg Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban természetes, hogy a hétvégi bulikon, vacsorákon az asztalra kerül egy kis adag kokain, addig nálunk sajnos ez eléggé ritka jelenség. Azt, hogy a kokain ismét a társadalmi kultúránk része legyen, a dílereknek, a kartelleknek és a szakmai szervezeteknek, mint amilyen a „Fehér Por Nemzeti Tanácsa” kőkemény munkával újra fel kell építenie. Nyilván nem megy ez egyik napról a másikra, de ha összefogunk, a hétvégék újra fehérben fognak pompázni!

ugye milyen rohejes, na ilyen a borfogyasztas eltunesen is karogni

[homregeszet]

Római folyóügyek

Van egy érdekes összevetés Európa ókori és középkori higiéniai viszonyairól, miszerint a római vívmányokat, mint a közfürdők és a nyilvános wc-k használatát elfelejtik a későbbi időkben. Természetesen ez ebben a formában nem igaz. A közfürdők nagyobb városokban tovább üzemeltek, csak a nemek közös fürdését tiltották benne, valamint a nők számára a meztelenséget. Az pedig, hogy több járványt ismerünk a középkorból azt elsősorban az írott forrásoknak köszönhetjük. Na de akkor miben volt másabb a római higiénia és wc használat? A római fürdőkben nem csak a tisztálkodáson volt a hangsúly: üzleti, politikai találkozókat tartottak itt. Alapvetően három főhelyisége volt a fürdőépületeknek: tepidarium, caldarium és frigidarium. Az első a meleg vizes fürdő, a második egyfajta gőzszoba volt, a harmadik pedig a hideg vizes medence, ez utóbbi volt mind közül a legnagyobb és ebben a sorrendben kellett végighaladni rajtuk. Nagyobb fürdőkomplexumok egyfajta wellness szolgáltatásokat is kínáltak olajos testápolás révén. (1. kép)

1.kép: római fürdő

A fürdők a rómaiság jelképei lettek, távol Itáliától is megjelentek, amint megtelepedtek a külső tartományokban. A katonai táborok közelében minden esetben működtek fürdők, gazdag villa épületeknél is előfordul fürdőépület. Ezekhez a környező vízfolyásokat, forrásokat használták fel, szállításra komoly vízvezeték rendszert építettek ki. Talán mindenki számára ismerős a aquaeductus, a nagy kőből épített pilléres vízszállító építmény, de ezeken kívül is használtak kisebb vezetékeket, csatornákat kőből, terrakottából és ólomból. Utóbbi egészségügyi kockázatoktól nem mentes, bár a folyó víz miatt kevesebb méreganyag volt a vízben, mint amennyit egyesek gondolnak. Szóval nem az ólommérgezés miatt omlott össze a Római Birodalom. Ezt a fajta "szerelvényt" egyébként is csak a leggazdagabb réteg engedhette meg magának. Nem régiben találtak egy igen jó állapotú ólom víztartályt és vezetékrendszert a Pompeii melletti Stabieból. Idősebb Plinius szerint a vízelvezetés volt a rómaiak egyik legnagyobb vívmánya. (2. kép)

2.kép

De miért beszéltem ennyit a fürdőkről mikor a wc a téma? Mert a nyilvános wc-k többségének a víz öblítését vagy a végtermék elszállítását a fürdőkből kifolyó vízzel oldották meg. A latrines, ahogy a rómaiak hívták, szintén koedukált volt, férfi és nő egymás mellett végezhette a dolgát vagy ingyenesen vagy pedig némi használati díj ellenében. A dolog után pedig körbe járt egy ecetes vödörben ázó botra erősített tengeri szivacs, ez volt a "budipapír". Ehhez kapcsolódóan ismert egy ostiai grafiti: verbose tibi nemo dicit dum Priscianus utaris xylosphongio - senki sem fog veled sokat beszélni Priscianus, amíg nem használod a szivacsot a bot végén. Kevésbé felkapott helyeken, vagy ahol hiány volt a tengerből, lecsiszolt kerámiatöredékekkel kapargatták le a betyárkörtéket. Nem minden településen volt meg a pottyantás is ilyen úri helyisége, csak a nagyobb városokban. (3-4. kép)

3-4.kép

Írott források alapján tudjuk, hogy előszeretettel vonultak el a rómaiak a városon kívüli temetők sírkövei közé. Erről beszámol Petronius Satyriconja is a farkasember történetében, valamint Salonából is ismert egy sírkő, amely próbálja eltántorítani az embereket az ilyen cselekedetektől: Quiqu in eo vico stercus non posserit aut non cacaverit aut non miaverit is habeat illas propitias si neglexerit viderit - Aki ezen a helyen nem üritkezik vagy nem vizel, bizonyos jótéteményekben részesül. Ha ezt semmibe veszi majd meglátja! (5. kép)

5.kép

Keretes szöveg: Az én emberem kezdte lecsinálni a síremlékeket, én pedig fütyörészve leültem, és a sírköveket számlálgattam. Egyszer csak látom ám, hogy a kísérőm vetkőzni kezd, és minden öltözékét lerakja az út mentén. Nekem még a lélegzetem is elakadt, úgy álltam ott, mint egy holttetem. Az pedig körülvizelte a ruháit, és pillanatok alatt farkassá változott. (Satyricon LXII 80. ford.: Horváth István Károly)

Egyfajta "zero waste" felfogásként is értelmezhető az ürülék és vizelet hasznosítás. Előbbit trágyázáskor használták, ami nem a legideálisabb dolog volt. Utóbbihoz egy híres anekdota kapcsolódik: sokan hallották talán a pénznek nincs szaga kifejezést, ez Vespasianus császártól származik. Az egyik verzió szerint a nyilvános wc-k megadóztatása miatt, egy másik változat azonban a tóga fehérítőkhöz kapcsolja. A tógának, a római arisztokrácia tipikus öltözékének, egyik ismérve, hogy hófehér, ezt a fehérítést általában a teve vizelet által érték el. Azonban teve nem mindenhol volt akkor sem, így másik nyersanyaghoz fordultak, ami általában az emberi volt. Szóval valamelyik szolgáltatás megadóztatása miatt vonta kérdőre a Későbbi Titus császár atyját, aki válaszul elé tartott néhány érmét és mondta el a híres mondatot: Pecunia non olet.

Az eddigiek alapján lehetne gondolni, hogy a római társadalom illatos, tiszta és egészségesebb volt, mint a későbbi korok emberei, azonban új kutatások árnyalják ezt. Fürdőkből és latrinákból vett minták alapján több parazita és féreg maradványát is kimutatták. Magyarázata ennek, hogy a fürdővizeket nem cserélték olyan gyakran, mint kellett volna és a takarítást, tisztítást sem vették olyan komolyan. Galenus a Kr. u. 2. században élt orvos szerint az élősködő férgek és kórokozók a test belső harmóniájának megbomlása miatt jönnek létre, az fel sem merült, hogy esetleg kívülről hatoltak volna be. Habár valóban hatalmas technikai mutatvány volt a római tisztálkodási kultúra ilyen megvalósítása, az egészségügyi hiányosságok miatt ezeket nem lehetett kellőképpen kihasználni.

Végezetül álljon itt néhány mondás, amelyeket egy ostiai latrina falára írtak fel és az ókori hét bölcshöz kapcsolták őket. (A fordítások az ELTE BDPK honlapja alapján)

6.kép

Durum cacantes monuit ut nitant Thales. - Thalész arra ösztönözte a keményet (vagy nehezen) szarókat, hogy feszítsék meg magukat.

Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon. - Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.

Vissire tacite Chilon docuit subdolus. - A ravasz Khilón tanította, hogy kell némán fingani. (6.kép)

Németh Attila