#nem tudom komolyan venni

[csakhagyjmeghalni]

Az a baj. Nem tudom komolyan venni a kedveskedésedet....Már hiába próbálsz apróságokkal "cukiskodni" , bennem már meghalt valami.

[sronti]

Nagyon jó lenne, ha a kegyelmi üggyel foglalkozó valamelyik újságíró mintegy mellékesen megkérdezné a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot, hogy sikerült-e valamit szabályozási szinten alkotniuk az intézményi bántalmazás ellen a bicskei igazgató ámokfutása óta, mert akármit makognak a fideszes faszkalapok, a valódi megelőzésnek onnan kéne jönnie. Amit meg kéne nézni, hogy van-e:

-Rendőrségi együttműködés, kiemelve azokat a helyeket, ahol nagy nevelőotthonok vannak. Itt külön tréning kéne a zsaruknak, hogy mit kell ilyenkor csinálni, mert látványosan nem ment nekik az első alkalommal ('11-ben) de igazából másodjára se.

Nem csak a nevelőotthonoknál van probléma, a zsaruk nem igazán tudnak mit kezdeni a gyerekekkel, se tettesként, se áldozatként.

-bántalmazásokkal kapcsolatos képzések állapota a nevelőknél. Böjte ügyében feljött, hogy a romániai képzések sokszor elég névlegesek, mert a szabályozás rossz. El tudom képzelni, hogy Magyarországon is hasonló a helyzet (nincs belsős infóm, csak tippelek)

-whistleblower policy. Nem tudom, hogy magyarul van-e ennek külön neve, de ez egy olyan dokumentum, ami azt magyarázza el, kihez kell fordulni, ha valaki az intézményben gyanús dolgokat csinál, különösen ha nem bízik meg az ember a főnökében. Ennek nyílvánosnak kéne lennie és mindenkinek oda kéne adni a linket és kitenni az intézményben néhány helyre, például mosdókba. (A mosdók azért jók, mert ott feltűnés nélkül lehet ezeket nézegetni.)

-Van-e olyan intézmény, ami a családotthonokat, nevelőotthonokat járja és értékeli a tudást ezekről a gyerekek és a róluk gondoskodók körében, meg általában a körülményeket. A legnagyobb baj ezekkel a helyekkel, hogy gyakran elszigeteltek, még rosszabb, ha külön iskolájuk is van, ezt szerintem tényleg egy��ltalán nem szabadna engedni. Ha valami miatt nem mehet a gyerek a többiek közé, akkor is normál iskolából kellene neki tanár. Az ilyen helyeken legalább évente körül kéne nézni alaposan. Aztán ezeknek a körülnézéseknek következménye kellene legyen.

-Pályáztatni kell civileket érdekvédelemre gyerekeknek. A gyám, az intézmény, a nevelők, a fenntartó, nagyon össze van nőve, kellene (legalább) egy független szereplő, akikről mindenki tudja, hogy tényleg független és a bejárása nem függ az intézményvezető jóindulatától. Elvileg van gyermekjogi képviselő, majdnem húsz az egész országban:

-Ki kell mondani, hogy az elszigeteltség rossz, és minden eszközzel törekedni kell rá, hogy a gyerekek minél többfelé jussanak el egyénileg. Jelenleg nagyon sok minden csoportban történik, mert úgy egyszerű, ha tíz ember megy, vagy a foglalkozás jön, vagy az x bácsi-néni elvisz pár gyereket valahová. Ezek lehetnek akár jó programok is, de továbbra is az intézményhez kötődnek, így nem tanulnak meg azon kívül boldogulni. Ez már egy részlet, de szerintem az állami gondozottak mindegyikének kellene lennie legalább egy, rendszeres, legalább heti elfoglaltsága, ami az otthonon kívül történik és csak az övé. Majdnem tök mindegy mi az, de neki kellene választania. A boksztól a zenén át a táncig, vagy külön matekig rengeteg lehetőség van, a lényeg, hogy ő rendelkezzen felette és ne az intézményhez, vagy a családotthonhoz kötődjön.

-A szökéseket nagyon komolyan kéne venni, és minél fiatalabb valaki, annál fontosabb megtudni, mi van a szökés mögött.

A kormánynak egyetlen igazi dolga az lenne, hogy azonnal legalább megduplázza az erre a területre adott pénzt, ami persze nem fog megtörténni.

[csacskamacskamocska]

Romlakó

Nos, ha valaha voltak olyan romantikus ábrándjaid, hogy veszel egy romos rusztikus házat Olaszországban és majd jóóól felújítod és ott fogsz boldogan élni, nos, akkor sokadik regénykezdetként elmesélem, hogy én hol tartok ebben a dologban. Beáraztam olyan 100-120 000 euro környékére. Ennyiért kéne valami, ami 60 nm körüli és van terasza vagy értelmes méretű erkélye és/vagy kertje, de a kert ne legyen egy konyharuhánál nagyobb mert élvezetnek kell nem melónak. Meg legyen tenger. Vagy legyen tündéri toszkán kisváros, ami olyan mintha egy mesében lennél vagy valami romantikus filmben. Olyanokat láttam, hogy komolyan aléloztam. Csak, kocsival nem megközelíthető lakok ezek, és ha öregecske az ember, akkor meghal mire eltopog a pékségbe, némelyik meg olyan magasan van, hogy frank��n hideg van télen, hidegebb mint nálunk. És nem akarok felújítani. Vagyis de, felújítok én ha csak annyi van, hogy festeni kell, meg csempézni, ablakot lemázolni meg erkélykorlátot rozsdátlanítani meg kertecskét rendbetenni. De alapvetően a gondolkodásmódunk más, nekem úgy tűnik. A rusztikus ház az ami legalább nyolc helyen be van ázva. A fal nincs glettelve, a vakolatra van festve vagy belambériázva, hogy ne látszódjon, hogy be van ázva. Nem szeretik a napot mert meleg. Biztosan igazuk van, ők régebben laknak ott, csak nehezen számolok le a nagy üvegfelület igényemmel. Minden ház alatt található egy borzalmas állapotú pinceszerűség rengeteg lommal, amiről tudom, hogy ott fogják hagyni nekem. Amúgy a bútorokat is otthagyják, amiről fogalmam sincs, hogy hogy lehet megszabadulni tőlük. Még itthon is nehezen. 250 ezer euronál vannak azok a lakások és házak, amik már na, már olyasmik, mint amiben élek. Vagyis egy budapesti lakás áráért nem kapsz egy jóállapotú vidéki házat. A tengerpart közelében nem. Amúgy igen. És délen olcsóbb és szebb házak vannak. De összességében, keresek valamit, amit nem találok. Itthon sem és egyelőre Olaszországban sem. Valami olyat, amiért érdemes kimennem a lakásból. Volt már életemben ilyen érzésem, hogy „szeretem ezeket az utcákat járni”. Az árra még rájön kb 20% mindenféle ügyintézési költség. Viszont lehet pofátlanul alkudni a ház árából. Külföldinek nem adnak jelzáloghitelt, magyar bank meg nem ad külföldi házra. Maradnak a szűk keretek. Egyszercsak rájöttem, hogy engem mocskosul nyomaszt, hogy a terveim közepe az, hogy öröklök anyám után, és akkor majd ez lesz meg az. Oké, hogy ennek van realitása, de az egyetlen normális gondolat az az, hogy bárhogy, akárhogy, akármilyen állapotban, ha az nem szenvedés neki, akkor éljen nagyon-nagyon sokáig. Nem szeretnék gondolni sem arra többet, hogy majd akkor hogyan lesz, ha... Szóval nincs 100-120 ezer euro. Van 25-30000, ha nem jön semmi dráma. A lányom benyögte, hogy olvasott valami cikket és felfogta, hogy miért mondom, hogy szeretem és imádom, de nem egészséges, ha együtt élünk. Szóval vele ne számoljak, nem költözik velem, mert nem akar velem egy háztartásban élni, szeretne felnőni. Mosolygotam, megöleltem és közben belül zokogtam. Rég éreztem magam annyira egyedül, mint azokban a percekben. Piszkosul fájt, pedig tényleg akadályozott az, hogy minden megnézett házat átgondoltam azzal a szemmel is, hogy neki jó-e, az ő életét támogatja-e vagy eltemetem valahol, ami csak nekem jó. Nos, erről most le van a gond. Most egy nagyon pici valamit keresek. Nagyon picit. Olyan picit amire van pénzem vagy +pármillió forint kölcsönnel meg tudom venni. Aztán majd idővel, ha úgy alakul, veszek másikat. És ma arra jöttem rá, hogy hol van az megírva, hogy nem találhatok egy pasit, aki szeretne Olaszországban élni? Nem kerestem, de senki nem tiltja, hogy keressem. Ideje módszeresen leszámolni Életem Elbaszott Szerelmével. És amikor megtalálom, akkor majd lehet nagyobb lakás, most elég egy pici menedék. A kicsúfolt kis ékszerdoboz! :D Ki kéne sajtolnom egy autóra való munkát a cégből. Bár 1200 km-t rollerezni, az nagyon menő lenne! :) :)

[orsiisworld]

- Cifra azért rajtad elmenni

- Tudom..

Bárcsak rögtön tisztán látnék mindent és nem húzna különböző irányba minden gondolat..

Gondolatok

Az agyamban

A szívemben

A vágyaimban

A következményekre vagy következményekre nem gondolni

A jövőre vagy nem a jövőre nézve

Jelenben élni vagy hosszútávon

Hogy elszalasztani a lehetőségeket vagy élni a lehetőségekkel

Komolyan venni minden dolgot vagy semmit nem venni komolyan

A túlgondolásra vagy inkább nem aggódni

Mi a helyes és mi nem

Hogy lehet ennyi mindent érezni egyszerre összevissza?

A gondolatok összevissza cikáznak a fejemben és nem hagynak nyugalomban

[vanista]

Ha az utcán egy ember azt ordítja neked, hogy átvágom a torkodat,

nem gondolja komolyan. Ez csak kommunikáció, egy szereposztás. Nem kell szó szerint venni, amit mond. Rossz rendőr, jó rendőr, tudod. A néni a sámlin, aki azt mondja, hogy “vegyen egy kis virágot, aranyom”, ő a jó rendőr. Szóval minden rendben van, túl kell ezen lépni.

(Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy olyan emberek is felmentik Medvegyevet, akikre odafigyelek. Jó, miniszterelnök is volt, magas rangú tisztségviselő most is, de nem kell komolyan venni, csak mondja.)

[kavekkozt]

Reggel tízre volt időpontunk a kórházba a szüléshez regisztrálni, most már lassan fél kettő van és még nem hívtak be.

Ezzel kapcsolatban legalább folyamatosan, minden pillanatban inadekvátnak érezhetem magam.

Tőlünk 15 percre van egy szuper, modern kórház, úgyhogy leadtuk a központban a jelentkezést, hogy oda szeretnénk menni.

Aztán kiderült a számunkra, hogy VALÓJÁBAN mindenki csak besétál a 10. hét környékén és közvetlenül a kórházban jelentkezik, nem úgy, ahogy valójában KELL, és mire erre rájöttünk, késő volt direkt jelentkezni, nem maradt hely.

A kórház, ahova központilag beosztottak, 50 percre van, egy "babagyár" évi 3000 szüléssel és nagyon nem akartunk idejönni. Konkrétan bárhová máshová.

Nem ismerjük a rendszert, nem tudjuk, hogy hol vannak kiskapuk, melyik pontokat kell és nem kell komolyan venni. Konkrétan az összes babacsoportban megkérdeztem, mit kell csinálni a 10-12. hét körny��kén, mindenki mondta hogy a Geburtsinfón leadni a kórházjelenekezést MINÉL ELŐBB, erre kiderül, hogy mindenki személyesen sétál be.

És akkor nem tudom hogy mi lesz még, hol fogunk (fogok!) elbukni, miket nem tudok majd.

Fun.

[quinqueecclesiensis]

Rendkívül gyakran posztolok,

de most ki kell írmom magamból: nem tudom komolyan venni azt az embert, aki nagy kezdőbetűvel írja mekem, hogy te, vagy neked stb.

[retisonic]

20. Mitski- The Land Is Inhospitable And So Are We

Ha van valami, amit utálok, az a publicity stunt! És én vádolom Mitskit, született Mitsuki Laycock, nashville-i lakost, publicity stunt elkövetésével! Ugyanis kurvára arról volt szó az előző lemez megjelenése után, hogy elege van a zeneiparból, és ő akkor most kiszáll, viszlát zenélés! Erre idén kiad egy új albumot! Ha egy gerinces, makacs, önfej��, szuverén, izzadtságszagú, koleszterines, cukros és magas vérnyomású magyar ember lennék, akkor beintenék Mitskinek, és azt mondanám, hogy ide figyelj, Mitski, ezt nem játszhatod el egy magyar emberrel, ezért nem fogom meghallgatni a lemezedet! Talán ez majd elgondolkodtat! Viszont sajnos a helyzet az, hogy nem vagyok rendes magyar ember, és túlságosan szeretem a Művésznő zenéjét, ezért természetesen már megjelenés napján hallgattam az új kislemezt, és már akkor tudtam, hogy a lemezt is hallgatni fogom.

Én így tökre nem igénylem, hogy egy előadó albumról albumra valami új hangzással jöjjön elő, mert ez sok esetben elég bénán tud elsülni, de Mitski tök elegánsan csinálja ezt, sosem félek attól, hogy valami irdatlan erőltetett lemezt csinál. Most nem megyek végig a diszkográfián (pedig megérdemelné!), de pl a kettővel ezelőtti lemez, a személyes kedvencem, ilyen iszonyú kifinomult indie-pop/pop lemez lett, míg az előző meg totál szintipop, tele dalokkal, amik egy jobb világban hatalmas slágerek lennének. Ez a mostani meg állítólag Amerika hangjait idézi meg, legalábbis valami ilyesmit nyilatkozott, és hát az ilyen hangzatos dolgokat nem mindig tudom komolyan venni, de ez esetben totál megállja a helyét, mert simán el tudom fogadni, hogy ezek Amerika hangjai, mert ezekről a dalokról egyből beugrik a folk zene, és nyilván a country is.  És hát ha ezek Amerika hangjai, akkor Amerika mostanában nem lehet egy vidám hely, mert ugyan az egész lemez tök szép, de ugyanakkor elég szomorú hangulatú, és a szövegek sem igazán lélekemelőek. Ezért is lepett meg, hogy az utóbbi időben többször is elkaptam az MTV-n főműsoridőben ezt a dalt. Sajnos nem a közszolgálatin, hanem a zenetévén, de akkor is ez fura, mert nem az a kifejezett sláger, bár tény és való, hogy a legjobb dal egy olyan lemezen, amin nincsenek csúcspontok, csak szép és jó dalok sorjában. És ha már MTV! Van vagy négy vagy öt MTV csatornánk, köztük az MTV 90’s, ami nyilván az MTV legmenőbb korszakával kapcsolatos nosztalgiára épít, még a feliratok is az akkori betűtípussal és dizájnnal mennek, meg a számok közötti MTV reklámok is régi ismerősök. Na, és mi így szoktuk nézni a gyerekekkel, főleg a tematikus listákat, és próbáljuk kitalálni, hogy mi lesz a következő, és hát ebben elég jók vagyunk. Egy a baj ezzel a csatornával, hogy túl sok 1995 utáni klipet nyomnak, főleg ilyen elképesztően béna one-hit-wondereket, amik igazából akkor sem voltak slágerek. A másik bajom, hogy pl múltkor volt egy ilyen Top 50 Alternative lista, és tele volt Counting Crows meg Alanis Morrisette, meg mittudomén Blind Melon számokkal. Alternatív meg a faszom, ezek a legnagyobb rádiórock zenekarok, amiket még anyám is dúdolgatott szerintem! Na mindegy, elég first world problem, csak eszembe jutott a Mitski klipről, ami egyébként tök menő, ilyen ingatag széktoronyra mászik fel, és hát ha ez lesz a TOP50 Alternative listán az MTV 20’s csatornán 2054-ben, akkor tuti nem leszek kiakadva!

Kedvenc számok: Buffalo Replaced, When Memories Snow, My Love Mine All Mine, Star

[zoeeozzoeeoz]

Én tényleg nem tudom, mit tehetnék már annak érdekében, hogy a tesómmal javuljon a kapcsolatunk. Jelenleg ott tartok, hogy egy ideje elengedtem ezt a témát. Ha ő akar valamit, akkor hív, szól, mondja. Én meghalgatom, vissza hárítom rá azt, amit rám akar hárítani, és ennyi. Tegnap is felhívott valamiért, de kb a 2. mondata után, amikor én még meg sem szólaltam, már emelte a hangjat, és szájkaratéba kezdett. Mivel minden alkalommal ez van, így megtanultam kezelni, irányítani a "beszélgetéseinket", és átugrani az ő kirohanásait. Aztán most, volt jópár olyan megjegyzése, amit nem tudtam figyelmen kivűl hagyni, bár akkor átugrottam öket. Már gyerekkorunkban is féltékeny volt rám, csinálta a rivalizálást, és én már akkor sem tudtam ezzel mit kezdeni. Fiatalabb felnőtt korunkban is észre vettem ennek jeleit, és most is. Nem, NEM én találom ezt ki, hanem ő ki is mondja ezt. Az egyik ilyen, nagyon mélyre ment. " Irasd a Hugi nevére, úgy is ő fogja intézni, mert ő talpraesettebb" . Mondta ezt úgy, h világ életében nem vett komolyan engem semmilyen téren, mert én vagyok a legkisebb, a legfiatalabb, a Hugi. Nem tudom mikor nőttem fel a szemében. Aztán tegnap is" hívd fel akkor, intézd te, mert te erőszakosabb vagy, meg megoldasz mindent, nem hagyod magad lerázni".....mindezt a tőle megszokott, szemrehányó, felháborodott, utasító hangnemben. Nem vagyok erőszakosabb!! Csak határozottabb. Kommunikálok az ügyintézővel, kinyomozok dolgokat, csinálom azt amit az ügyintéző mond. Emberként állok hozzá, nem pedig utasítom, vagy hisztizek, vagy csicskásitom. Ja! És valóban nem hagyom magam lerázni! De ez a kijelentése megint mi? Most akkor megint csak háritott valamit, vagy burkoltan elismert valamit, vagy megint a féltékenység, hogy szerinte én megint jobb vagyok valamiben nála? Nekem is " rossz" a kommunikációm időnként, de hogy a tesómnak pocsék, az tuti! Azt tudom, hogy elkezdett szakemberhez járni, észre lehet venni éppen milyen kérdések merültek fel ott, most gondolom, a velem való kapcsolatát elemezték. Minden esetre , én változatlanul elengedtem a témát. Ha közeledni akar, normalizálni a testvéri kapcsolatát velem, legyen, én nem gátolom benne, tárt karokkal várom, de segítséget ehez ne várjon tőlem. Sajnos az évek során olyan messzíre távolodtunk egymástól, hogy én már energiát ebbe nem nagyon teszek. Amikor tettem, azt sem vette jó néven. Bocsi. Ez van.

[tartsdmegazaprot]

jó

sokat gondoltam már az elmúlt évek

célirányos vágyakozásaira,

hogy félhessek a kudarc ismétlődésétől.

most mintha nem lenne miért,

mert addig hitegettem magam, hogy ő a cél,

amíg el nem fogadtam, hogy talán inkább útitárs,

ekkor derült ki, mennyire jó négyszemközt lenni vele.

hallgatni, ahogyan a családjáról mesél, legyen

épp tragikus, komikus, vagy a kettő keveréke.

egyszerre vigyázni vele és rá. komolyan venni

a vicceit, hogy számon kérhesse, miért nem

veszem csak viccnek, aztán belátni, hogy

neki van igaza. barátkozni a gondolattal,

hogy a humor nem azonos a hazugsággal.

bevallani az egyedüllét fájdalmát, ami miatt

korábban őt vontam volna felelősségre,

mostanra viszont tudom, hogy semmi köze

hozzá. meglepődni, amikor együtt érez. pár

pillanatig meztelenebbnek érezni magam a meztelennél.

zavarba jönni és másról beszélni, mondjuk

zenéről. elmondani a jazzel kapcsolatos

nézeteimet (honnan is lettek hirtelen?),

említeni a saját kedvenceimet,

és megjegyezni, mennyire jól áll az

énekhangjának az angol.

hallgatni az önmagában való kétkedését, és

minden hátsó szándék nélkül elfogadni.

meglepődni, amikor hirtelen arra kér,

masszírozzam meg a lábát,

még egyszer, amikor kiderül, hogy jól csinálom,

és legutoljára, amikor engedi, hogy fizessem a teáját.

aztán szó nélkül követni a szűk járdán a Puskin

utcában egy minimalista libasor egyik feleként,

és végre nem érezni kínosnak a csendet.

(Stermeczky Zsolt Gábor)

[otthonzulles]

amúgy komolyan érdekel a benyomásotok, én ezt a diáktüntetéses hullámot teljesen kihagyom, tüntin nem tudok részt venni (távolság ill. nincs), a híreket róla kihagyom, nem nézem Mártonék 5 órás műsorfolyamait; van-lesz ezeknek a tüntetéseknek foganatja, vagy megunják és hazamennek? amennyire én tudom, pintérék és a klik egy millimétert nem enged, 0rkbhannak ez meg nem téma, harcol inkább a csak a fejében létező ellenségekkel meg brüsszellel :köp:. ja meg kirúgtak pár tanárt, de az állománynak így is csak töredéke tiltakozik. este lehoz egy nagyképes beszámolót a tekex meg a 444 aszt' szevasz. az ellenzék meg... a dk tévét is indított már! mit lehet várni ettől a tiltakozás-sorozattól?

[oszodi-beszedeim]

"Nem bántásból mondom, ne értsd félre...de szerintem neked nem egy férfi való társnak, hanem egy nő..."

Ash több fronton próbál finoman konvertálni engem. Egyrészt – mivel azt hiszi, hogy többségében homoszexuálisként viselkedő, de alkalmilag homoszexuális bi vagyok – vissza akar téríteni a nőkhöz. Jaj, Ash.

Múltkor volt egy koncertünk a K******n Kertben, ahol sikerült eléggé berúgnom és odamentem egy zenész ismerösömhöz, meghívni egy italra. Ash (és egy közös barátnőnk, B*****) persze nem ismerte és rögtön beleprojektálta, hogy mi udvaroltunk egymásnak. Most pár napja, mikor felhozta ezt, én rutinosan behazudtam, hogy nem emlékszem semmire. Erre a várakozásaimnak megfelelően elkezdett vetíteni, hogy milyen pillantások és simítások voltak ott és hogy micsoda vibe volt köztünk. Na ezért sem tudom komolyan venni. Nagyon rossz emberismerő.

"Mindig fáradt vagy, 1000 emberrel találkozol, mindenhol, ahova megyünk, van egy ismerősöd, valaki köszön neked, stb...(...)...túl sok ember van az életedben. Neked egy társra lenne szükséged. Múltkor beszélgettünk erről B***al és ha mi lettünk volna ott anno, amikor összejöttél nőkkel, szerintünk te ma tökéletes lennél."

A másik front, ahol sikerült teljesen tévútra vinnem, az az, amit Петрушкánál is már demóztam, kisebb-nagyobb sikerrel. Ez pedig O. egyik legnagyobb leckéje volt, a nulladik mérföldkő. Hogy sosem rakhatsz egy lapra semmit. És ha valaki nagyon teper azért, hogy ő legyen az adu ász, ne adj isten, ő AZ adu ász...azzal pontosan az ellenkezőjét kell elhitetni. Ez egyelőre félsiker, mert ahhoz elég időt töltök el Ash-el, hogy kicsit párkapcsolatként gondoljon ránk (nyilván velem sokkal több mindent tud megvalósítani, mint a barátjával, akivel nagyon limitált a kommunikáció és a kapcsolatuk sem olyan idilli ám), viszont ahhoz túl sok időt töltöttem el vele mostanában, hogy ezt alapvetőnek vegye, úgyhogy most kicsit megvonásban lesz. Még nem éreztem rá, hogyan huzalozzam őt, de jelenleg kicsit inkább hanyagolom, eljöttem pestre Constával, buzibulizni.

Consta kicsit veszélyes terep, egyrészt mert munkatárs (ráadásul szakorvos), másrészt, mert egyértelműen vonzódik hozzám. De ő is egy kiváló ballaszt ahhoz, hogy elmaszkolja Ash elől azt, amit nem tudhat meg.

Azt, hogy rajta kívül tulajdonképpen nincs senkim és semmim. Hogy ő az új gazdatest.

[csacskamacskamocska]

Eltávolodás

„évente minimum 2-3 olyan élethelyzet, döntés, változás tud történni az életünkben, amely miatt el tudunk távolodni egymástól, és az érzelmeink ki tudnak hűlni.” Azt mondja a mentor, hogy ezt nem lehet kiküszöbölni, viszont lehet úgy alakítani, hogy a kapcsolat profitáljon belőle. Végül. Én ezt nem tudom, engem az eltávolodás, a kihülés, a megélt hullámzás fogott meg. Hogy milyen kétségbeesetten tud kapálózni az ember, ha úgy érzi, hogy a másik eltávolodott. Amikor nem értjük, hogy mi történik. Csak bezárkózott – jó, de engem miért nem enged be? Gondja van, hagyd, hogy megoldja – jó, értem, de akkor egy olyan élménye lesz, hogy nélkülem oldotta meg, az gyengíti a kapcsolatot. Nem lesz rám „szüksége”, csak megerősödik, hogy megy ez nélkülem is. (miért ne menne, amúgy) Ilyenek a férfiak (egyes nők is), nem akar gynegének látszani – leszarom, hát tudnia kell, hogy mindenhogy is szeretem! Döntött és nem gondolt rám. – (hm, hm. Talán korábban te sem rá.) És néha egyszerűen nem szeretjük a másikat. Nem szeretjük ahogy viszonyul hozzánk, ahogy reagál, vagy valami én-részét amit felvillantott. És megkérdőjeleződik, hogy az egészet akkor tudjuk-e szeretni, ha ezt nem és nem tudunk eltekinteni a felett, hogy bizony ez is az ő része. És akkor eltávolodunk.

Néha meg azért mert a másik olyasmit döntött ami nekünk teher és nehéz megemészteni, hogy joga van a döntéseihez. Mert az embernek a társáról van egy olyan illúziója mintha a saját kiterjesztése lenne. Ezek a döntések szembesítenek, hogy nem az. És hirtelen, mintha levágták volna az ember kezét, úgy tud fájni ez a szembesülés. Távolodás-közeledés-hullámzás. Érzékenyebb ember mélyebbnek éli meg, gyanakvó ember nagyon tud szorongani, tarumatizált ember rombolni.

Sok év alatt keletkezik egy érzés ami lassan fejlődik, de egyre biztosabb támasz. A gondolat, ami nem a távolodásra koncentrál, hanem a közeledés részekre. Nem azt mondja, hogy ez a kapcsolat zűrös, mindig csak a baj van, hanem azt, hogy eh, mindegy persze beleállok, de úgyis rendbehozzuk, mindig rendbehozzuk. Csakhogy ehhez nagyon fontos adalék, hogy akkor is komolyan kell venni az eltávolodás okát. Hogy ne legyen belőle rálegyintés és ne az egyik oldja meg. Ez nem tudom mennyire érthető ez a gondolat. Attól, hogy te bízol benne, hogy rendbehozzátok, attól a másiknak lehet kibaszottnagy probléma az adott dolog. Ha nem tudod, hogy miért probléma neki, akkor az a kapcsolat valóban döglött, szar, nem éri meg a fáradtságot. Akkor nem társ vagy, csak haszonélvező. Valaki azt mondta, hogy olyan nincs, hogy fos a kapcsolat és azt a másik nem érzi, csak te. DE van olyan. Van aki vak vagy vak akar lenni a másik problémáira és a kapcsolat problémáira. Az egyik evez és mennek körbe-körbe. A másik max annyit vesz észre, hogy megint ugyanaz a baj, körbe-körbe. Akkor még mindig ugyanabban a csónakban ülnek. Lehet, hogy sosem oldódik meg a probléma, csak kihalnak belőle.

Vannak a belénkrögzült népmesei idealizmusaink a jó kapcsolatról (plusz a felszedett görcsök, traumák, tanácsok, félelmek, szorongások) és nem is akarjuk azt látni, hogy baszki, mennyi mindenen mentünk át és hogy javult ez a dolog, hogy változtunk benne. Nem megszoktuk a másik faszságaiat (persze azt is) hanem mennyire élő ez a távolodás-közeledés, hogy mozgat minket, hogy gyúrmázza a kapcsolatot újra meg újra. Aztán persze van akinek a fasza tele lesz vele.

[csaklegyazenyeem]

Minden hosszú távú párkapcsolatom úgy kezdődött, hogy az első, vagy a második alkalommal lefeküdtünk egymással. Csak ebben hiszek! Egyrészt, számomra csak annak a szeretetköteléknek van létjogosultsága, ahol a két fél annyira kívánja egymást, hogy azonnal egymásnak esnek. Másrészt, ha első alkalommal valakivel nem 90% az ágyban, abból soha nem lesz 100%. A szerelem hálaérzet a gyönyörért, ezért csak egy álomszeretővel lehetünk irgalmatlanul boldogok. Harmadrészt, a hálószoba a legtisztább terep annak feltérképezésére, hogy leendő társunk rendelkezik e a harmonikus interperszonális kapcsolathoz alapvető fontosságú tulajdonságokkal: önzetlenség, tisztelet, őszinteség... Nem akármilyen érzés, ha az első közösen töltött éjszakátokat végig basszátok, bújjátok és beszélgetitek. Kevés vonzóbbat ismerek egy olyan Férfinél, aki ösztönösen felismeri, hogy az idő: ajándék, és nem azzal foglalkozik, hogy másnap a melóhelyen hulla fáradt lesz. Az egyik legdrágább kincsét adja nekem, az (alvás)idejét... Vagy milyen ritka, ha egy Férfi szeretkezés közben, vagy után, először minket kínál meg ásványvízzel, vagy hagyja, hogy a miénk legyen az utolsó szem eper.... Vagy - még ha bizonyos témák érintése fájdalmas is lehet - bátran elmondhatunk neki mindent... Vagy reggel az első dolga felpattanni, és a fürdőszobából Sensodyne extra fresh lehelettel visszatérve szájon csókolni..... Csak azt a FÉRFIT tudom komolyan venni: 1, akivel hihetetlen élvezet papást - mamást játszani; 2, aki annyira boldog velem, hogy megszűnik számára az idő; 3, aki van annyira önzetlen, hogy előbb a másik szomját oltja/bendőjét tömi az uccsó eperrel;4, akivel bármiről lehet őszintén traccsolni; 5, és megtisztel azzal, hogy mindig a legjobb formáját próbálja hozni..... Hatalmas FLASH agyonhajszoltan és kifacsarva a másik illatával a testünkön az álomszerű "másnaposság" alatt azon morfondírozni, hogy ilyen éjszakája még soha senkinek nem volt, de nekem talán még lesz....😘.

[bredforloyalty]

az offwhite tetszett eddig is (bár vannak benne részek amiket nem tudom hogy mennyire komolynak szántak de én kurvára nem tudok komolyan venni de tetszik így is lol) és asszem megpróbáltam hallgatni a comic sins és így, az nem jött be. így emlékszem legalább is. és amikor először hallottam a dohányboltot, az sem jött be, aztán híres lett a bagira és pont elkezdtem hallgatni a nem ijeszt meg című számát ami solére-rel van (asszem solére számokat keresgéltem mer érdekelt és adni akartam neki egy esélyt; kb a fele tetszett annak amit hallottam btw)

[milliodarabratortel]

Te vagy, akivel komolyan elhiszem, hogy örökre boldogok leszünk együtt.

És nem azért, mert reménytelenül romantikus vagyok, vagy, mert elvakítanak az érzelmeim. Nem mintha tökéletesek lennénk, ragyogó mosolyokkal és önfeledt nevetéssel.

Hanem mert ha rólunk van szó, sosem adjuk fel.

Még mindig fontosak számunkra a kis dolgok. Nem vagyunk hajlandóak készpénznek venni a kapcsolatunk.

A szerelem kemény munka.

Jóban és rosszban, egy csapat vagyunk, az a dolgunk, hogy együtt kerekedjünk felül a nehézségeken.

De veled megéri.

Nem fogom vissza magam, ha rólad van szó, nem félek semmitől.

Nem fogok elmenekülni az első adandó alkalommal. Nem fogok kiszeretni belőled, mert az idő múlásával az érzelmeim csak egyre erősödnek irántad.

A szerelem nem könnyű, de veled olyan egyszerű az egész.

Valahogy, mikor együtt vagyunk, hirtelen értelmet nyer minden. Megnyugszom melletted, elhalkulnak a gondolataim, és tudom, jó helyen vagyok. A szívem csak arra vágyik, hogy lehorgonyozzon melletted.

És komolyan hiszek abban, hogy nekünk sikerülni fog.

Legszívesebben kiugranék a bőrömből, annyira izgatott vagyok, hogy új fejezet kezdődik szerelmünk történetében, hogy egy életre szóló utazásra indulunk. Együtt.

Te és én.

Mi.