#napsütés

[egyedul]

Határozottan jobb a hangulatom, ha süt a nap…

[csakhagyjmeghalni]

Én nem csak a napsütésben akarok veled lenni. Látod viharban is itt vagyok és itt is leszek.

[the-bagira]

Malomvölgyi-tó

[sagittarius0216]

Az esőre azért van szükség az életünkben hogy megtanuljuk kellőképpen értékelni a napsütést.

✨☀️🌤️⛅️☁️🌧️⛈️🌦️⛅️🌤️☀️✨

[csacskamacskamocska]

Akármit mondtok, tavaszodik

fél nyolckor a szemembe süt a nap. Ez a lakás mint stonehenge, ablakok és ablakkeretek egymásutánja. Nyáron két ablakkal arrébb kel a nap, de amikor reggel elkezd a monitor mellett a szemembe sütni, akkor menthetetlenül elindultunk a tavasz felé :)

[oszodi-beszedeim]

"Nem bántásból mondom, ne értsd félre...de szerintem neked nem egy férfi való társnak, hanem egy nő..."

Ash több fronton próbál finoman konvertálni engem. Egyrészt – mivel azt hiszi, hogy többségében homoszexuálisként viselkedő, de alkalmilag homoszexuális bi vagyok – vissza akar téríteni a nőkhöz. Jaj, Ash.

Múltkor volt egy koncertünk a K******n Kertben, ahol sikerült eléggé berúgnom és odamentem egy zenész ismerösömhöz, meghívni egy italra. Ash (és egy közös barátnőnk, B*****) persze nem ismerte és rögtön beleprojektálta, hogy mi udvaroltunk egymásnak. Most pár napja, mikor felhozta ezt, én rutinosan behazudtam, hogy nem emlékszem semmire. Erre a várakozásaimnak megfelelően elkezdett vetíteni, hogy milyen pillantások és simítások voltak ott és hogy micsoda vibe volt köztünk. Na ezért sem tudom komolyan venni. Nagyon rossz emberismerő.

"Mindig fáradt vagy, 1000 emberrel találkozol, mindenhol, ahova megyünk, van egy ismerősöd, valaki köszön neked, stb...(...)...túl sok ember van az életedben. Neked egy társra lenne szükséged. Múltkor beszélgettünk erről B***al és ha mi lettünk volna ott anno, amikor összejöttél nőkkel, szerintünk te ma tökéletes lennél."

A másik front, ahol sikerült teljesen t��vútra vinnem, az az, amit Петрушкánál is már demóztam, kisebb-nagyobb sikerrel. Ez pedig O. egyik legnagyobb leckéje volt, a nulladik mérföldkő. Hogy sosem rakhatsz egy lapra semmit. És ha valaki nagyon teper azért, hogy ő legyen az adu ász, ne adj isten, ő AZ adu ász...azzal pontosan az ellenkezőjét kell elhitetni. Ez egyelőre félsiker, mert ahhoz elég időt töltök el Ash-el, hogy kicsit párkapcsolatként gondoljon ránk (nyilván velem sokkal több mindent tud megvalósítani, mint a barátjával, akivel nagyon limitált a kommunikáció és a kapcsolatuk sem olyan idilli ám), viszont ahhoz túl sok időt töltöttem el vele mostanában, hogy ezt alapvetőnek vegye, úgyhogy most kicsit megvonásban lesz. Még nem éreztem rá, hogyan huzalozzam őt, de jelenleg kicsit inkább hanyagolom, eljöttem pestre Constával, buzibulizni.

Consta kicsit veszélyes terep, egyrészt mert munkatárs (ráadásul szakorvos), másrészt, mert egyértelműen vonzódik hozzám. De ő is egy kiváló ballaszt ahhoz, hogy elmaszkolja Ash elől azt, amit nem tudhat meg.

Azt, hogy rajta kívül tulajdonképpen nincs senkim és semmim. Hogy ő az új gazdatest.

[a-purgatorium-hataran]

Olyan vagy nekem mint pillangó szárnyán a por,

Mint csellóhoz a vonó

Én sokat futottam előled így te lettél a fogó

Úgy lettem melletted mint a friss nyári zápor

Ha gyorsan futnál be előle sem szabadulsz az illatától

Ha gyermek lennél rémálmából felriadva én lennék veled

Ha kislány lennél, cukorból nyakláncot fűznék neked

Sivatagban teve lennék, te ülhetnél a hátamon

Ha angyal lennél is sírhatnál, sírhatnál a vállamon

Ha ég lennék és elvesznél a kék magasságban,

Te lennél föld és én csak néha játszanék a sárban

De milyen egyszerű a lét most neked és nekem

Ha akarsz akkor szállsz a széllel, ha nem, maradsz velem

És nem kap fel a szél, mert gyémántból van a lelked

Te sosem hiszed, ennél többnek tényleg nem kell lenned

[kozbeszedhu]

Izgalmas időjárásra számíthatunk

[bdpst24]

Őszi napsütés és Nyugat-Afrika kulturális öröksége a Múzeumkertben

Őszi napsütés és Nyugat-Afrika kulturális öröksége a Múzeumkertben

így telt a PONT Fesztivál Tánc, dobok és gyönyörű zene, kreatív gyerekprogramok és sugárzó életöröm töltötte meg a napfényben úszó Múzeumkertet október 14-én az idei PONT Fesztiválon. A Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál keretében megrendezett esemény Nyugat-Afrika szellemi örökségéből adott ízelítőt: közel ezren voltak kíváncsiak a 800 éves zenei hagyományra, valamint a térség kézműves…

[borderline-story]

Egyre sűrűbben érzem a “most minden rendben van” érzést. Nem tudom megmagyarázni mitől vagy hogyan, talán nem is kell, de most olyan jó. Még ha nem is tart túl sokáig. Legalább már tudom, hogy ilyen is van. Csak ülök és élvezem, hogy csend van a fejemben. Nagyon kellemes.

[sztivan]

Kicsit csalódott voltam a Budapest Maraton elején, mert az ígérettel ellentétben napsütés volt, azt meg én csak versenyzésen kívül szeretem. Azzal a tervvel indultam neki, hogy nyugis első 5 km után szép fokozatosan gyorsulva egy pár perccel két órán kívüli első félmaraton lehet, aztán erőnlét függvényében meglátom. Nos, 30 km-ig ment tök jól, akkor még három órán belül tartottam, de ott éreztem, hogy a napsütés kiszívott belőlem elég sokat. Nem baj, B terv ott volt bekészítve, gyors fejszámolással tudtam, hogy ha nem sétálok bele, akkor egy tisztességes 4:10-4:15 közti idő kijön belőle. Mentálisan volt nehéz ez, a lábaim megvoltak hozzá, fejben kellett egyben tartanom magam, de sikerült, 4:12:03 volt a vége. Most gondolkozhatnék azon, mi lett volna, ha nem süt a nap, de nem érdemes, az után, milyen sérülésből jöttem 13 hónap alatt vissza, boldog voltam, hogy újra itt vagyok. És egyébként is, ha majd vissza kell gondolnom arra, milyen menet közben leváltani a B tervre és tök jól kivitelezni azt, ez a nap fog eszembe jutni

[homregeszet]

☀️A régész meteorológia szerint kettes fokozatú napsütés várható ma ☀️😎 Ne felejtsétek otthon a naptejet! ;)

[the-bagira]

Széchenyi tér (Pécs)

[art-journal-ltd]

Márai Sándor – Október Emlékszem egy októberre, mikor a német erdőben éltem, tölgyek és vezérigazgatók között, egy szállodában, ahol mindent villanyos erő hajtott, vadásznak öltözött pincérek lesték a ven- dégek óhajait, s Rübezahl, mint régimódi házigazda, minden délután kilépett az erdőből, megállt a szálloda bejáratával szemközt, a napsütötte tisztáson, aggódó pillantással szemlét tartott a pázsit és a felhők között; majd komoran és kissé nevetségesen eltűnt a szarvasetető irányában. Ez az október minden más októbertől különbözött. Fiatal voltam és igényes. A szállodában már fűtöttek. Este a társalgó kandallója előtt ültem, szmokingban és escarpinben, könyvvel kezemben, s úgy éreztem magam, mint lord Byron, mielőtt elment meghalni a görög szabadságért. Abban az időben én is hajlandó lettem volna elindulni és meghalni, esetleg csak egyszerű levélbeli hívásra, valamilyen idegen ügyért, érthetetlen szabadságért. Sejtettem, hogy minden összetartozik. Minden reggel azzal az érzéssel léptem a szállodai szoba ablakához, hogy szerepem van a világban, a feladatom feltűnés nélkül, tapintattal, de kegyetlen következetességgel kell majd elvégeznem. Gyanítottam, hogy sietnem kell, mert nem élek soká; de ezt a távoli, kissé bizonytalan időpontot mindenesetre száz éven túl képzeltem. Óriási fák között éltem, valószínűtlen hegyóriások között, valamilyen sugárzó és illetlen fényűzésben, mely nem illett társadalmi helyzetemhez, nem illett anyagi viszonyaimhoz, de csodálatosan megfelelt igényemnek, mellyel az élet felé fordultam. Mindehhez október volt, kevés köd, kevés napsütés, az életnek az a meleg, kissé színházias félhomálya, mely múlhatatlanul színészkedésre késztet fiatal embereket. Mire az ember hozzáöregszik az évszakokhoz, mintegy kitanulja világításukat, esélyeiket, szépségüket és veszélyeiket, már nem érzi díszletnek a világot. A valóság érdekli, mely olyan más, olyan meglepő s oly független szándékainktól! Ifjúságom e pillanata számára az október egyetlen naplemente volt, tele német irodalommal, általános szabadságvággyal, öntudatlan dandyzmussal, melyben oly nyugodtan és természetesen mozogtam, mint egy színész a színpadon, élete egyik jelentős szerepében. A szálloda nagyon finom volt, s természetesen a hozzávaló október is finom volt, mintha az igazgatóság mindent elkövetne, hogy jó minőségű évszakot nyújtson elkényeztetett vendégeinek. Időnként köd szitált, ahogy illik. A golfmező pázsitja hal ványsárga volt; de senki nem golfozott, mert a németek, s mi, többiek, közép-európai vendégek, nem tudunk golfozni. Ebéd után a szálló bejárata előtt hevertünk, fekvőszékekben, sportszerűen marcona, kötött ingekben, s arcunkat a napfény felé fordítottuk, mely oly gyöngéd volt e hetekben, mint egy öregedő férfi érzése, mellyel egykori vetélytársaira és szerelmeseire gondol. Senki nem akart semmit. Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos. De néhány nappal később leesett az első hó, és kitört a Spartacus forradalom. Akkor mind hazautaztunk, őzek, vezérigazgatók, finom költők: az ünnepélynek vége volt, új évszak kezdődött, Berlinbe érve, a gépkocsi ablakából láttam egy embert, amint a sárban feküdt, s nyakából vér szivárgott. Erre az októberre emlékezem most. Soha többé nem éltem meg ilyen finom októbert. Mintha népszerűsítették volna e nemes hónapot. Magamra öltöm puha anyagát, mint valamilyen átmeneti konfekcióöltönyt, várakozás nélkül szemlélem a táj tárlatát, közönyösen járok színes és kopott díszletei között. Az emberről lassan lekopik minden hazugság, így a világfájdalom is. Marad a fájdalom és a világ. ~ Márai Sándor – A négy évszak (Lea Krasznai Pinterest)

[semioticapocalypse]

Berekméri Zoltán. Jó reggelt, napsütés! [Good morning, sunshine!]. 1958

I Am Collective Memories   •    Follow me, — says Visual Ratatosk

[oszodi-beszedeim]