#nekem is meg kéne halni

[kinlodok]

Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire fáj. Nincs senkim. Nem számíthatok senkire. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. Ebben az esetben az öngyilkosság a megoldás.

[csacskamacskamocska]

Sosem beszéltünk érzésekről

Sosem kérdezték meg, kicsim, nem rossz ez neked? Kicsim, nem bánt ez téged? Nem vagy magányos? Nem vagy fáradt? Nem lenne szükséged valamire? Tudok segíteni? Szeretlek, szeretlek, ezt mondtuk egymásnak. Az apám egyszerűen csinálta a szeretést millió jellel. Gondoskodással, mosollyal, viccelődéssel, előtérbehelyezéssel, 12 óra vezetéssel, hogy láthasson. Ha elmondtam volna valamit abból ami bántott, biztosan meghallgat, de segíteni nem tudott volna, csak ő is gyötrődött volna belül. Valamikor 23 éves korom körül szoktam le róla, hogy elmeséljem nekik a gondjaimat. Anyám nem tudott együttérezni, csak a kudarcaimat látta, így én is csak a kudarcaimat láttam. Nem igaz, hogy nem beszéltünk érzésekről. Beszéltünk, de csak a jó dolgokról, hogy milyen egy jó, egy tökéletes család, akik egymásért tesznek és szeretik egymást. De anyám becsapott. Újra és újra. Azt mondta, ugyan, neked mi gondod lehet? Aztán azt, hogy jobb nekem egyedül. Aztán azt, hogy tűrni kell. Aztán azt, hogy rossz anya vagyok. Aztán azt, hogy tartsak szeretőt. Azt mondta, ugye nem gondolom, hogy a két szép szememért szeretnek? Aztán megint azt, hogy jobb nekem egyedül. Amikor azt mondja, jobb nekem egyedül, akkor az kinek a hangján szól? – kérdezi a pszichológus. Ennyi év után, ennyi ismétléssel már a saját hangom. És ha néha nem jó, meg tudom győzni magam. Ma ilyen önsajnálati napot tartok. tegnap azzal aludtam el, hogy rendezni kéne a dolgokat és haditerveket kitalálni és elkezdeni építeni a jövőt. Csak sajnos rádöbbentem, hogy nem érdekel a jövő. Ettől persze megijedtem, hogy megint belesüllyedek a depresszióba, úgyhogy álomba sirdogáltam magam. Most úgy gondolom, hogy azokat a dolgokat mégis meg kéne csinálnom, amikről korábban azt gondoltam, hogy érdekelnek, mert ezt a szar deprimáltságot talán csak a fos idő adja. Bár mindig tartok tőle, hogy egyszer kiderül, hogy nem vagyok más, csak egy tévé számítógép előtt ülő, érdeklődés nélküli, lusta valaki, akinek jó minden, szarik az egész életre, és majd utolsó pillanatban kapkod, hogy basszameg elment az idő most meg meg kell halni.

Mindenki, aki kap a szeretetemből vagy a törődésemből, az apámnak köszönheti. Mindenki, aki kap a talpraesett problémamegoldásomból, az az anyámnak köszönheti. Az elmúlt 10 év elbaszásait már csak magamnak köszönhetem.

[geoparduc]

az a kiváló a pszichés kis nyavalyámban, hogy bármilyen csodálatos változás ellenére is sikerül tragédiát összeszorongani nekem. holnap megyek utoljára az exmelóhelyemre dolgozni, amit már nem szerettem és csütörtökön lesz az első napom, mikor nem megbízási szerződéssel, hanem alkalmazottként dolgozni az új helyre, amit imádok.

agyam: az új helyeden alacsonyabbak a billentyűk a laptopon, biztosan megszokhatatlanul kényelmetlen lesz és fájni fognak az ujjaid. nem lesz adminisztrátor jogosultságod, ezért nem fogsz tudni telepíteni semmit a gépre és egy IT-snak kell majd könyörögnöd, hogy tegye fel egyesével a megszokott kényelmi programjaid, ami miatt meg leszel alázva. nem tudsz majd játszani az új gépeden és emiatt be fogsz kattanni és észre fogják venni, hogy beteg az agyad és ki fognak rúgni, mert rádsütik, hogy ilyen mentális állapottal alkalmatlan vagy a feladat elvégzésére. meg amúgy is, nem vetted észre, hogy eddig csak kesztyűs kézzel bántak veled? innentől kezdve szívatás lesz és meg fogod utálni ezt a helyet is! amúgy sem vagy alkalmas semmire. megint be fogsz kattanni emiatt és nem fogsz tudni dolgozni. ja, emiatt a kapcsolatod is tönkremegy majd és megint egyedül maradsz. és mondtam már, hogy akkor semmi esélyed és egyedül d��glesz meg, mert közben megöregedtél és kövér is vagy, meg tényleg nem találsz még egy idiótát, aki elvisel téged, hát tudod, barátaid se nagyon vannak már, nem is bírsz megmaradni emberek között. pszichológushoz menni meg amúgy sincs pénzed soha, és úgysem hiszik el, hogy bajod van, ahhoz nem vagy elég rosszul. lehet bántanod kéne magad és őrjöngeni, hogy elhiggyék, hogy rosszul vagy. persze utána sosem kerülnél vissza az eredeti szakmádba, mert a gyógyszerek felzabálják az agyad és nem leszel képes programozni, elfelejtesz mindent. és ki venne fel, ha a diplomát nem szerezted meg csak egy szaros abszolutóriumod van. éhen fogsz halni egyedül és senkit nem fog érdekelni.

én: szóval most kirángatom az agyam ebből a nevetséges gödörből és felvidítom magam, mert igazából örülnöm kéne és nem ezt a nevetséges vergődést csinálni. tessék szépen elhallgatni, hülye démonok

[ka-steve]

Valaki elmagyarázhatná nekem, hogy az amit a kormány csinál, hogy nem népirtás. Nem vörös-khmer stílusban értve, hanem a Mao/Sztálin féle “hopp, véletlenül éhen haltak páran itt, hát nem én tehetek róla” stílusban. 

A kínai adatok alapján tudjuk, hogy a halálesetek az első tünetek után 6-41 nappal történnek, a medián 14 nap. A lappangásról ugye nem tud ennyire pontos adatunk lenni, de a jelenlegi legjobb tippünk, hogy az esetek 99%-a 1-14 nap között van, szóval egyszerűsítve dolgozzunk 7 nappal. Ami azt jelenti, hogy a halálozások a 3 héttel ezelőtti fertőzésekkel állnak közvetlen kapcsolatban. (Ez leegyszerűsítő, mert inkább egy olyan haranggörbét kéne elképzelni, aminek a közepe van 3 hétnél, és mindkét irányba van szórás, de közelítésnek most legyen jó.)

Ugye ment már körbe ez az ábra arról, hogy melyik országban hány regisztrált fertőzés volt, amikor a halálesetek száma elérte a 4-et:

Már csak ez alapján biztosak lehetünk benne, hogy a “131 fertőzött” az egy szinte Irán szintű hazugság és a valóság legalább a 10-szer ekkora zónában van.

De ennek egy másik úton is utánaszámolhatunk. Világszerte ugye jelenleg 4% a mortalitási ráta a kiszűrt esetekhez képest. Legyünk nagyon-nagyon-nagyon optimisták, és mondjuk azt, hogy a fertőző emberek felét sikerült kiszűrni globálisan, szóval legyen 2% a mortalitási ráta. (Ez már csak azért is nagyon-nagyon optimista, mert kutatók aktuális becslése szerint még Kínában is a fertőzöttek 86%-a soha nem volt kiszűrve, azaz a valódi fertőzöttségi adatok 7-szeresei az általunk ismerteknek, azaz a mortalitási ráta is valójában “csak” 0.57%, de ez egyelőre még nem megerősített, szóval maradjunk konzervatívabb számoknál.)

2% mortalitási rátával számolva 6 halálesethez 300 fertőzött kellett. 21 nappal ezelőtt. Nem ma 300, nem ma 131, hanem 3 hete 300 fertőzött - akik azóta is fertőznek.

Olaszországban 3 héttel azután, hogy 300 fertőzött volt (a lenti ábrán a bogyó), 28.000 fertőzöttről tudtak (~8700%-os növekedés).

Még Iránban is 3 héttel azután, hogy bevallottak 245 fertőzöttet, még a saját számaik szerint is 17.000 fertőzöttjük volt (~7000%-os növekedés).

Kínáról az első adat, amit hirtelen találtam, január 22-i, 548 fertőzött, ami vagy igaz, vagy nem, de induljunk ki ebből. 3 héttel később 45.000 fertőzött, ~8100%-os növekedés.

Más országokról nincs még 3 heti adatunk miután elérték a 300-at, de pl Németország az elmúlt 3 hétben 130-ról 24.000-re nőtt (18300%-os növekedés, a bogyó a 3 héttel ezelőtti helyet mutatja), Spanyolország 84-ről 28.600-ra (33400%-os növekedés), a még a teszteléssel csúnyán lemaradó USA is 74-ről 30.000-re (40500%-os növekedés). 

Ezzel szemben Magyarországon azt állítják a hivatalos számok, hogy ugyan annyi halottunk van, ami alapján 3 hete volt kb 300 fertőzött, ami alapján jelenleg tízezres nagyságrendű fertőzött kell legyen az országban, de mégis valahogy összesen 131 fertőzött van. És mivel csak 131 fertőzött van, ezért nincs szükség semmilyen kijárási tilalomra. Diktatúra azonnali bevezetésére szükség van, de semmi másra.

Miközben a fenti terjedési adatokból tudjuk, látjuk, hogy minden egyes nap átlagosan 20%-kal nő a fertőzések száma. Ami azt jelenti, hogy minden egyes nap átlagosan 20%-kal nő a 3 hét múlva elhalálozó emberek száma. Ha nem teszteljük őket, akkor is. Nézd meg a fenti olasz ábrát. Ott van a jobb alsó sarokban a halálozás szürke háromszöge. Told el balra három héttel, és hátborzongatóan illeszkedik az akkori esetek számához. Ami alapján várható, hogy a halálozások is úgy fognak emelkedni a következő három hétben, mint ahogy a fertőzöttek emelkedtek az eddigiekben.

Ha ma reggel valójában 1000 fertőzött volt Magyarországon, holnap kb 1200 lesz, egy hét múlva 3600, két hét múlva 13.000, három hét múlva 46.000, egy hónap múlva 285.000. 

Ha ma reggel 10.000 fertőzött volt, akkor holnap 12.000 lesz, egy hét múlva 36.000, két hét múlva 460.000, egy hónap múlva pedig több mint az ország negyede, 2.850.000. (Ide most nagyon szívesen írnám, hogy eddigre persze már lassul valamiért a terjedés, de nem, miért lassulna, ha lesz is herd immunity - nem tudjuk, hogy alakul-e ki immunitás a meggyógyultakban - , az majd a tömeges gyógyulások után jöhet létre, amikor az immunisak aránya eléri a kb 95%-ot.)

Ezeknek az embereknek a 2%-a aztán 3 hét után meg fog halni. 285.000 fertőzöttre az 5700 haláleset. 2.850.000-re 57.000 haláleset. Mármint ennyi lenne, ha nem telítődne az egészségügy. Ha telítődik, mint azt az olasz példán látjuk, ahol épp 9%(!!!) a halálozási ráta, akkor az 265.000 haláleset. 

Ha túltelítődik az egészségügy (ami már most túl van), akkor többen. 

Az egyetlen dolog, amit tenni lehet ez ellen, hogy ha megállítjuk a vírus terjedését. Ehhez nem diktatúra kell, nem harckocsis katonák kellenek, nem szájkosár-törvény kell, hanem teljes kijárási tilalom, nagyon szigorú kivételekkel, pontos órarendre szétosztott bevásárlási lehetőséggel, kötelező maszkhordással, bőséggel a lakosság rendelkezésére bocsátott maszkokkal a minimális kijáráshoz is, alaposan felszerelt egészségügyi dolgozókkal stb. Az kell, hogy ne tudjon naponta 20%-kal terjedni a vírus. 

Ha ma reggel 10.000 fertőzött volt és akár csak 10%-ra sikerül leszorítani a napi terjedést, akkor egy hónap múlva csak 191.000 fertőzött lesz, majd rá 3 hétre “csak” 3840 haláleset lesz, azaz 53.000 halált, a halálesetek 93%-át sikerülne megakadályozni. Ha 5%-ra le tudnánk szorítani a napi terjedést, akkor “csak” 45.000 fertőzött és 900 halott lenne egy hónap után (98,5%-os csökkenés), egy varázslatos 1%-ra szorítva pedig 13.600 fertőzött és 272 haláleset lenne (99,5%-os csökkenés).

Persze ezekben rengeteg a “ha”, de a többségük az optimista irányba csal. Ha nagyobb a terjedés tempója mindenhol, csak már senkinek nincs kellő kapacitása ezt kimutatni tesztekkel, akkor súlyosabb a helyzet. Ha a mortalitási ráta valójában a rejtőző esetek miatt tényleg csak 0.5%, akkor már 3 hete sem 300, hanem 1000 fertőzött kellett ahhoz, hogy ma 6 halálról tudjunk. Ha nem 6 haláleset volt (mert egészen máig nem tesztelték utólag sem a lázas tüdőgyulladásban elhunytakat sem), hanem több, akkor annyival rosszabb helyzetből indulunk. De persze szerencsére az is lehet, hogy ezen számok közül valamelyik kisebb, mint gondolnánk. Matematikailag nem teljesen kizárt (csak valószínűtlen), hogy 6 halálesetnél még bejátszik némi véletlenszerűség, és valamennyivel nagyobb arányban kapták el gyenge immunrendszerű emberek a kórt - de elég esélytelen, hogy ennyire, hisz máshol is terjedt kórházakban, legyengült emberek között is. Elméletileg az is lehetséges, hogy a terjedés eleve kevesebb mint 20%, csak az országok egy idő után kaptak észbe és kezdtek tömegesen tesztelni, ami miatt 20%-nak tűnik a növekedés. Nagyon valószínűtlen, hogy mindenhol ugyanez zajlott volna, és ha mégis, valószínűleg nem jelentős a különbség. 

Mindezt nem tudom, hogy lehet úgy összefoglalni, hogy az, amit a kormány csinál, ne legyen nagyon konkrét elárulása és élve feláldozása az állampolgárok tömegeinek. Tudva, hogy tízezrek fognak meghalni ha nem rendelnek el (ideális esetben egy hete) kijárási tilalmat, ha nem szerelik fel a lakosságot maszkokkal, ha nem nyomatékosítják minden lehetséges csatornán hogy a világháború óta történt legnagyobb katasztrófával kell szembenéznünk,  ha nem rendelnek mindent az egészségügy kapacitásbővítése alá, ha nem szereznek tömeges teszteléssel a magyarországi fertőzésről pontos számokat és nem adják azokat közzé, területi lebontásban, arra tényleg nem tudom, hogy milyen szót lehet találni a hazaáruláson kívül.

Dél-Koreában 300.000 fölötti számban teszteltek. Spanyolországban 350.000 fölött. Németországban mostanra heti 160.000 tesztre van kapacitás, amit elvileg többé-kevésbé ki is használnak. A World Health Organization gyakorlatilag levegőhöz sem jut, annyira azt üvölti, hogy mindenki mindenhol teszteljen, teszteljen, teszteljen.

Magyarországon 4443 teszt történt. 

Nem naponta, nem hetente, hanem összesen. A magyar kormány gyakorlatilag nem teszteli az embereket. Nem tesztelnek a reptereken, nem tesztelnek a határon. Nem tesztelnek ha lázas vagy és köhögsz. Anno nem teszteltek ha elismert járványövezetből érkeztél haza de nem volt lázad. Nem teszteltek, ha járványövezetből érkeztél haza és lázas és köhögős is voltál, de az a járványövezet szerintük nem volt elég járványos. Nem teszteltek, ha szoros kontaktban voltál olyan emberrel, akinek kritikus állapotú tüdőgyulladása van, de még nem lett meg az ő tesztjének az eredménye.

Szingapúrban vagy Dél-Koreában (ugyan bőven tudnám mindkettő kormányát kritizálni) minden egyes frissen diagnosztizált fertőzött közelmúltbeli tartózkodási helyeiről és útvonalairól részletes információ érhető el, hogy aki érintett lehet, az tudjon róla, tudjon menni tesztelni, ne fertőzhessen meg bárkit gyanútlanul, de minden európai ország is közöl legalább megyei szintű adatokat. A magyar kormány még ilyen megyei bontásban sem hajlandó elérhetővé tenni a fertőzési adatokat, nemhogy konkrét helyszínekre vonatkozóan, esélyt sem adva az állampolgároknak, hogy elkerüljék a veszélyes helyeket, hogy aztán ne fertőzzék meg saját szeretteiket.

És persze bőven lehetne példákat hozni a világból, hogy hol máshol kezelik tragikusan a helyzetet. Ami nagyon érdekes, foglalkozom is vele bőven, de Magyarország szempontjából irreleváns. Én magyar állampolgár vagyok, engem a magyar kormány kéne képviseljen. A rokonaim Magyarországon élnek, őket nem a svéd, holland, angol vagy amerikai kormány, hanem a magyar kormány próbálja meg épp kinyírni.

Amikor Iránban tömegesen kezdtek el meghalni az emberek, és más országokban rendszeresen pozitíva teszteltek az onnan érkezők, miközben az állami sikerpropaganda adati szerint alig voltak fertőzöttek, azt hittük, hogy ez még a világ legrohadtabb diktatúrái között is csak egyszer fordulhat elő, mert még a többi kontraszelektált despota is tanul a példájukból. Erre most pont Magyarország kell az legyen, ami ezt a példát követi. Csak azért, hogy a köztévének hívott kreálmányban büszkén mutogathassák, hogy minden környező országban nálunk jóval több megbetegedésről tudnak. És a válságra adott válaszuk az, hogy holnap korlátlan határidejű teljhatalommal ruházzák fel magukat, és megszavazzák, hogy 5 év letöltendő járjon azért, ha valaki “valótlan tényeket” állít, amit ha “valóságnak” a kormány propagandáját vesszük, akkor már ezzel a poszttal is megsértenék...

[stegal]

Mert nem válaszolt eddig semmilyen levélre..

Marika néni levele a Legnagyobb Vezérnek

Tudja főnök, ilyen cuccal még biz Isten nem találkoztam. Lassan fél éve, és még mindig tart. Ráadásul ingyen volt. Mondtam Pistának eddig is, hogy aranyat érek, ez a hülye meg azt mondja, csak alufóliát. Nem érti. Fura foszforeszkálás ez. Ultra van az útra, minden slisszanás egy felejthetetlen élmény, csukott szemmel is kivilágítok a klotyóig, hogy a többi hellyel mi lehet, azt nem tudom, mert a tökéletes védettségit még nem sikerült használni, de hát 59 évesen már mit akarnék egyszerű halandóként bőr színű lábakat, meg mindenféle úri murit. Az a lényeg, hogy megmentette az Életemet, különben ezer százalék, hogy meghaltam volna. Ezer. Ha esetleg gondolatjelnyire sóhajtana az elveszettekről, ne bántsa magát, tudja járulékos veszteség. Nem is értem azt a sok szertelen, törvényen kívülit, aki veszélyezteti a védetteket azzal, hogy létezik. Megáll az ember esze, komolyan mondom. Mi bezzeg, már tudtuk, februárba, egy oltás kell a túléléshez, a gyerekeknek nem kell. Nyáron tudtuk, hogy nem lesz negyedik hullám. Nagyon fontos hallgatni minden nyilatkozatát, hogy képben legyünk, mert már értesültünk róla, a negyedik brutális, nem egy, három cina kell, a gyerekeknek is egy, kettő, de figyelek, hátha hat.

Döbbenettel ámulok a felelőtleneken, akik a saját immunitásukban bíznak. Nem értem. Nekem csak a kezeim gyulladtak be, meg néha szaladni kéne a Wc-re, de azt nem tudok az ödémák miatt, de mi ez, ahhoz képest, amit Ön megtesz hazánk védelmében.

Kész vagyok minden áldozatra az Ön dicsőséges neve érdekében. Megértem, por létem mi egy kis vasúthoz, meg aztán százezer is tört része csupán a naponként vérrel, verejtékkel összehordott milliárdoknak. Az alattvalóknak meg a hazáért élni, halni kell. Tudja főnök, magának aztán igen tágas kis lakája van, már aztán. Meg is érdemli. Ez a hülye Pista azt üzeni, hogy néhány kétszáz éves fát azért megkímélhetne, nem focirajongó, nem értheti a stadionok létszükségét. Paraszt. Nem maga főnök. Maga az Ég dicsősége. Pista egy paraszt. De én tudom, irgalmáról tanúskodik a soha ilyen szintet meg nem élt gazdaság is. Dübörög. Meg a gyönyörűen virágzó maszek egészségügy, ahol egy rendelés egy havi ellátás, de ne is törődjön vele. Az élet drága. Igaza van. Szerencsére hallgattam Tankcsapdát, így megtudhattam refrénjükből, hogy a legjobb méreg is, erről gondtalan napjaink tanúskodnak. Hívei intellektusa az Ön kimeríthetetlen forrása, amit mély alázattal csodálok, és magam is igyekszem felnőni a ritka szókinccsel rendelkező népes sereghez, aki egy Önhöz formált kérdésért is öl. Milyen igazuk van! Történelem órán tanultunk Kossuth személyi kultuszáról, de fél hülye vagyok, nem emlékszem mi lehetett. Önnek Főnök mély lelkű, igaz szívű, magas műveltségű hívei vannak. Egyikük hozzám intézett sora már-már éteri minőségeket súrol: , ne hazuggyá má, gödény bérenc., Nem tudom mit jelenthetett, de attól az asszonytól illene minden valamire való magyarnak jó modort tanulnia.

Drága nagy uram, Ön annyira kedves volt és nagylelkű, hogy külön levelet küldött oltakozásra buzdítva minden állampolgárnak, függetlenül attól, hogy lett e bajuk az első után, másodikra, harmadikra buzdít. Igazán figyelmes. Igaza van, biztos, ami biztos. ’Sose halunk meg’. Ha a kártyákon nem lenne elegendő hely, majd elkérem Buksi kiskönyvét. Nem haragszik, képzelje vissza se ugat, ha az egyik vitaminos koktél véletlenül kimarad. Tudja, nekünk embereknek a védettség mit is jelent. Tudja mit főni? Buzdítsa csak a népet, vegye fel a harmadikat, képkockáról, képkockára nézem majd végig, hogy példát vegyek, és megyek én biza egyszerre két karba kérni ötöt, hadd legyek díszállampolgár. Aztán meg a bútoraimat is eladom a drága szakembereknek, akiket szerintem nem tapsoltunk eleget.

Tudja főnök, én olyan boldog vagyok, hogy az alattvalója lehetek. Hát nem erről szól a demokrácia? Pofa befog, és csak tapos. Vagy hogy is? Pofa lapos, és taposs, taposs. Nem értek a kultúrához, dolgozom. De maga rendkívül tisztán látó ember. Észrevette, ahogy június elején ez az aljas harmadik kikanyarodott, és már neki is állt Európa leg szemet gyönyörködtetőbb káprázatának alapokat teremteni. Édes Istenem, ez az idei tűzijáték minden eddig látottat felülmúlt, szerintem még az Alföldön is káprázott hívei könnyel telt szeme. Hálás szívvel köszönöm ezt a minden sallangot nélkülöző, fantasztikus élményt, azt a tömeget, aki tökéletes biztonságban élvezhette az önkényuralmi jelképektől mentes krisztusi energiákat. Leborulok nagysága előtt. És amikor azt hinném, ezt már nem lehet, Ön mindig felülmúlja önmagát. A negyedik hullám betörését megelőzően maximális bátorságról tanúbizonyságot téve lesétált a határhoz ellenőrizni, biztonságban lehetünk-e a migránsoktól. Szerintem Ön egy személyben megállítana egy egész hadsereget. És most, hogy nyakunkon a negyedik, most is a legnagyobb példaképem. Nem aprózza el cselekvéseit. Vannak hálátlan panaszosak, jó dolgukban már azt se tudják mit csináljanak. De én tudom, gazdag a magyar. Ezt bizonyítja a most drasztikusan csökkent üzemanyag ára, a fogyatékossági támogatás, a szociális segély. Nincs olyan perifériája az országnak, amelyre ne gondolna. A legutóbbi krumplit, míg élünk, sosem felejtjük el.

Képzelje Uram, nagyon kedves hölgy vette fel az sztk-ban a telefont, örültem, hogy végighallgathattam, hogy az unalmas csengőhang helyett a gy. takarodj szólt, gondoltam, ez aztán a beszéd. Így kell. A legjobb színtér hozzá a kór-ház. No, aztán a kis hölgy megnyugtatott, hogy 2,5 év múlva lesz időpont csípő műtétre. Addig meg mit virgonckodjak, nem igaz. A rendszer tökéletesen működik.

Virágzik a szociális szféra, az eü pedig eddig nem látott magasságokban. Mit tudnak ezek a Taigetoszról?

Halhatatlan művészeink megbecsültségben élnek, arról a kis Gabiról minden nap olvashatok, jajj, de szeretem azt a lyányt, a Puskás lagzin meg, amit titokban rendeztek, szinte ott éreztem magam. Olyan cukik, elolvadtam tőlük.

A híradót imádom. Semmi erőszak, semmi, semmi, semmi. Az Operatív tanácsait, úgy hallgatjuk, mint templomba a Példabeszédet. És köszönöm, hogy végre láthatjuk a katonák nélkülözhetetlen szolgálatát kórházainkban.

Majdnem elfelejtettem mondani, ilyen csodálatos, kitömött trófeákat még nem láttunk, mint idén. Látszott a mackók arcán, szinte megkönnyebbülve ocsúdtak fel a halálban. Ez igen, az élet mélységes tiszteletére vall.

Képzelje Főnök, a Várkonyi-Mészáros esküvőről külön fotóalbumot készítettünk, mondtuk is a gyerekeknek, mit Rómeó, meg Júlia, ez lesz az, amiről ezredek múlva is idézik a szent, tiszta szerelmet. A nyaralásukról készült videót mindig lejátsszuk, mondjuk azt a mondatot, hogy az ,élet fa, néha kivágják,, nem nagyon értjük, de szóltam a Pistának, keljen ötkor, nyolcra kastély lesz. Mondjuk 38 éve 5-kor kel, még sincs kastély. Nem tudom, mit csinál rosszul az a hülye. Főnök, nagy uram, mondja mit?

’Áldás, dicsőség legyen Önnel, holi, holi, holi’:

Marika néni

[besoftwithmylesbianheart]

azt álmodom hogy

talán meg kéne halni amit neked mondtam komolyan gondoltam te csak játszadozol az emberek érzéseivel egy nő vagy akit nagyon szeretek s akit nagyon gyűlölök ez ... - ha a kezedbe adnék egy kést. - ha megtehetnèm. - ha megengednèm neked megölnèl? a szívem miattad van darabokban miattad olyan amilyen te hogy vállalsz felelősèget olyanért amit lehet nem is követtèl el fàjjon màr! azt akarom hogy szenvedj! azokban az aprò szemekben több van - gyűlölet az veszett el lehet - fennhangon mondod mindent mit tettem érted tettem annyira haragszon rád hogy ha tehetném magam ölném meg, hogy aztán más is lássa, hogy te hogy öltél meg hagynék egy levelet. hagynék egy borítékot. jó lenne beszélgetni! - írod. - Írtad de te akkor majd olvasni fogod mennyi mindent adtam olyanokank akiket nem akartam s akit igen, sosem jött másnak én mindig ott voltam és vártam hogy ha majd én ott leszek felém is jön valaki akinek szíve csak engem zaklat s élvezem de nem jöttél a vilagon egyett kertem téged s igaz hogy kiért szenvedsz nem jön el de nekem más nem kell nekem te kellessz. nekem az kell ami te bened van amivé te tetted maga s amit én láttam meg benned azt elmondani akarom hogy tudd még most is fontos vagy és a lelkemben szátszakadsz mert a jelenben nem vagy s bár kérem ezer meg ezer szóval hogy engedj el de éjjel mégis azt álmodom hogy... mégis azt álmodom... hogy... mégis azt... álmodom... hogy... mégis... azt... álmodom... hogy... mégis.... még... mé... ... .. . -

[velille]

Elképzelt beszélgetések veled 004.

Október volt, a fákról már javában hulltak a levelek, mondhatni hűvös is volt. Hozzád utaztam, 3 hónap után végre újra láthattalak. Izgultam, görcsölt a gyomrom, a szívem a torkomban dobogott, szinte már remegtem az érintésedért. A házatok előtt leparkolva, kipattantam az autóból, és egyenesen a karjaidba rohantam. Magadhoz szorítottál, és azt mondtad "ez már nagyon hiányzott". Azon a napon akartam elmondani neked, hogy beléd szerettem. Estére a barátaiddal volt megbeszélve egy találkozó, ahova engem is vinni szerettél volna.

- Akkor mi a terv estére? - kérdeztem, már a szobában ülve, az ágyadon. - 8-ra megyünk, Domiék hozzák a piát - néztél rám vigyorogva.

Az estére készülve kérdezgettél mit vegyél fel. Sima fekete farmer, és egy pasztellkék, kötött haspulcsi volt rajtad. Egy hang sem jött ki a torkomon, olyan lélegzetelállítóan néztél ki, úgyhogy inkább csak egy bólintással jeleztem, hogy ez lesz a tökéletes szett. Én a szokásos oversize pulcsi és fekete farmer párosításnál maradtam.

Elindultunk a megbeszélt helyre, ami nem messze volt tőletek, bent az erdőben. A többiek hangos nevetése felé vettük az irányt, az asztalokon már temérdek alkoholtartalmú ital sorakozott. 1 óra elteltével egy üveg vodka társaságában ültél le mellém.

- Nem is szereted - mosolyogtam rád kedvesen. - Be vagyok rúgva, oly mindegy - nevettél fel. - Mennyire? - kérdeztem. El akartam mondani valamit. Valami fontosat. Nem válaszoltál, csak a kezemet megragadva felhúztál a sörpadról, és az asztalokhoz vezettél, amit az igencsak alkoholizált barátaid vettek körbe. Mögédálltam és kezeimet derekadra vezettem. Nem löktél el, kezeidet enyéimre tetted és ujjaiddal lágyan simogattál.

- El szeretnék mondani valamit - suttogtam a füledbe, hogy csak te halld. - Mondd - hajtottad hátra a fejed. Megfogtam a kezed és félrevezettelek a társaságtól, ahol kevésbé volt nagy a hangzavar.

- Azt sem tudom hol kezdjem. Talán ott kéne, hogy szeretlek. De nem úgy ahogy te engem. Én máshogy. Nekem több vagy. Nekem te vagy a leggyönyörűbb, a legokosabb, a legkedvesebb a világon. Beléd akarok halni, bele akarok halni minden egyes érintésedbe, minden egyes "szeretlekbe", minden mosolyodba. Utálom, hogy nem veszed észre. Utálom, hogy el kell mondanom, utálom, hogy ezzel elveszítelek, utálom, hogy szeretlek, utálom, hogy te nem, utálom, hogy csak a barátom vagy. Utálom, hogy meg akarlak csókolni. Utálom... - a sírás fojtogatott, majd rádnéztem és kitörtem. Semmit mondó arckifejezéssel néztél rám, majd közelebb jöttél.

- Minden dal, minden ecsetvonás, minden szavam te vagy. Utálom, hogy nem mondhattam el, hogy szeretlek. Utálom, hogy azt hiszed elveszítesz, utálom, hogy csak a barátod voltam, utálom, hogy meg akarlak csókolni - ajkaimat tiédhez érintettem. Nyelveink szinkronban mozogtak, és úgy szorítottuk egymást, mintha az életünk múlna rajta.

[veled-vagyok-egesz]

Anya: Miért van rajtad a mindig pulcsid? Le kéne venned és élvezni a meleget

Én: Fázok.

Anya: Vedd már le!

Én: Nem, jól vagyok így.

Anya: Miért nem akarod levenni?

Én: Csakúgy. Nincs semmi.

Anya: Mutasd meg a karod, tudom, hogy elrejtessz valamit előlem.

Én: Nem rejtegetek semmit, higyj nekem.

anya: Akkor mutasd meg a karod!

Én: *megmutatom a karom, ami tele van vágásokkal"

Anya: Miért csináltad ezt magaddal?

Én: Mert belefáradtam.

Anya: Mégis mibe?

Én: Az életbe.

Én: Meg akarok halni.

Én: Mindenkinek jobb lesz nélkülem.

én: Viszlát anya, nagyon szeretlek. Ne tegyél rólam képeket a temetésemre, nem akarom hogy mindenki lássa mennyire ronda lányod van. Sajnálom.

[szamasza]

2020. május 19, kedd - 1:35

Felváltva fáj a derekam és görcsöl a hasam. Annyira jó, hogy arra a hétre időzít szinte mindig a szervezetem, amikor egyébként is extra energiabefektetést kéne produkálnom és a toppot lenni mentálisan... most adtam fel mára a neurháló-varázslást, mert már csak pislogok kifelé a fejemből és bámulom a hosszú hibaüzenetet, megoldáshoz meg tippem sincs. Van ez így. De legalább egyszer már tudtam prediktálni! Nagyon gyér eredménnyel ugyan, de legalább valami kézzelfogható dolog jött ki.

Most meg a paplan alatt fekszem összekuporodva, és próbálok nem arra összpontosítani, hogy fájok. Tiszta agykontroll...

Barátomék ezen a héten mennek albérletet kutatni. Kíváncsi vagyok, hogy lesz, mint lesz. Bár nem mintha különösebb elvárásaim/igényeim lennének a lakással kapcsolatban.. hogy őszinte legyek, nekem egy sátor is megfelelne a Duna parton, csak végre láthassam és megölelhessem őt. Rettentően hosszú volt ez a 3 hónap, és ha még többet kéne elviselnem, ennél is jobban begolyóznék.

Öröm az ürömben: ma kaptam megajánlott négyest az egyik tárgyamból, amiből múlt hét pénteken egész nap güriztem, hogy bepótoljam az összes házit annak reményében, hogy így megúszhatok majd egy vizsgát. És sikerült!! ^^ úgyhogy nagyon-nagyon Boldog vagyok, mert így csak egy vizsgám lesz, és kifújt a vizsgaidőszakom. (Ez annyira hihetetlen, hogy aztahétszázátneki!)

De addig még... ezen a héten ki fogok halni, mire leadok mindent ami még hátra van..

[relatable-3am-thoughts]

2006. 03. 23 | 06:45

Megszülettem. Eléggé nehézkes volt, es a nyoma is meg maradt az arcomon, vágás formajaban, es persze majdnem meg is folytottam magam de ettol eltekintve nagyon szép reggel lehetett a szüleim számára..

Persze minden nagyon jo volt, éltem a kis életem, nem panaszkodhattam. Mondjuk sztm 3 eves koráig a gyerek azon kívül h éhes, bekakilt vagy almos azon kivul másért nem is nagyon panaszkodik. Itt meg minden nagyon szuper. Nem piszkalnak minket, nem bantanak nem vagyunk kiközösítve. Szeretünk ebben a korban élni. Persze ez nem sokáig marad így...

3 évesen megkezdtem az óvodát, imádtam minden ott töltött percet. Szerettem ott lenni, az akkori barátaimmal akiknek a nagy részét mára már nem is ismerem. Igazából nekem óvodából nem sok minden maradt meg. Konkrétan semmi. Persze vannak emlékek, amikor elestem és felszakadt az államon a bőr, vagy ilyenek, de már ezekre is csak a hegek miatt emlékszem.

6 évesen kezdődhetett az iskolai életem. Egészen 5. osztalyig egy panasz sem érkezett rám. Persze az 5. osztály előtt is voltak nehézségek, például amikor apám 3x megcsalta anyám és ezek után majdnem öngyilkos is lett anyám... Én ezek óta nem tudok úgy nézni apámra akit szeretnem kéne, hiszen ha ő szerett volna minket akkor nem hagyott volna itt minket akkor. Persze mindig vissza jött hozzánk, és anyám persze mindig elhitte neki hogy majd jobb lesz. Persze hogy nem lett jobb de erről majd a jövőben meselek.

5. osztaly csodái... Jó ez még viccnek is rossz. Jött hozzánk új gyerek. Mondjuk pont, hogy nem kellett volna. Most biztos hogy kurvanak fogtok tartani de nekem az első fium már 5. osztalyban volt... Tartott egy hétig, és nem is mondhatnám igazan az akkori fiumnak, hiszen 9-10 evesen bárkibe és bármibe beleszerhetunk... Aztán én nekem kezdett már akkor elegem lenni az osztályombol, mert már akkor az egész csak a menozesrol szolt. Én nekem meg nem éppen adatott meg a legujjabb Adidas cipő, vagy Nike pulcsi. De itt még annyira nagyon nem is érdekelt. Így is elég népszerűnek mondhattam magam és csak annyiból hogy konkrétan a fél iskolával jóban voltam.

6. osztály... Ugyan olyan unalmas mint az 5. Semmi új, vagy izgalmas dolog nincs benne. Nemtudom miért várják annyira a többiek. Persze lehet, hogy akkor én is vártam..

7. osztály. Na itt már konkretan felfordult wz életem. Megtudtam h ezt az iskolát mar nem fogom befejezni mert koltozni fogunk, de persze a hetedik osztályt még itt járhatom. Konkrétan eddigre minden gyerekkel beszélgettem az iskolából, volt egy f*szkalap pasim akit persze akkor szerettem de mára mar fúj. Gondolom nektek is megvan ez az érzés hogy vissza gondolva h kikkel jartunk, sajat magunktól hányunk. Legalább is remélem hogy nem csak én vagyok így ezzel.. Igazából így hogy bejottek az új tantárgyak egyre több tanart kezdtem megutálni, első sorban a fizika és a földrajz tanart. Mondjuk a fizika tanár még nem is volt olyan szörnyű, igazából szartam bele mit beszél egy órán sem figyeltem... Na de a földrajz tanár. Hat ilyen tanart senkinek nem kivanok, mondjuk én nekem az alatt az 1 év alatt amit még tanított engem konkretan kikeszitettem. De ha olyan is volt sosem mert nekem beirast adni, mert tudta h úgy is mondok valamit amivel mar nekem lesz igazam és az egészet elbukja. Persze a kevés tanulás ellenére ezt az évet is sikerült teljesítenem és jöhetett a csodás nyári szünet amire minden gyerek vár. Én konkrétan az egészet hla házban töltöttem, kivéve amikor 10 napig volt egy palim xD. Akkor alltalaban találkoztunk. Meg barátnőmmel mentem vasarolgatni plázába, meg ott a varosba ahol éltem... Voltam 1 táborban is a legjobb barátnőmmel, imádtam azt az egy hetet amíg nem kellett otthon lennem.

Augusztus 24 Voltam egy koncerten, meg igazából egy keveset ittam is. De na. Szuleim nélkül es a baráti társaságban ki nem? Főleg h masnap költöztünk. Egyértelműen ki használtam az alkalmat... Ez volt akkor életem legjobb koncertje. Mondjuk az eletem legjobb ejszakai beszélgetésének mar nem mondanam mivel már nemtudom hogy hogy de a szüleim kiszedték belőlem hogy melyik nemhez is vonzodom, és addig nyaggattak mire elmondtam, higy biszex vagyok. Ebbol lett eletem eggyik legszebb veszekedese, csakmerthogy apám konkretan homofob. Konkrétan hibának veszki az ilyen embereket, és ezt előttem sem titkolta. Azóta megjobban utalom lol. Anyám ugy ahogy elfogadta nem kötött bele. De igen. Csodás volt beszélni velük.

Augusztus 25. Mint mondtam ez volt az a nap amikor el kellett hagynom az országot. A várost ahol felnőttem. A barátaimat. Minden emleket itt kellett hadjak. Pedig én nem akartam. Éjjel nem aludtam. Végig a srácokkal es a csajokkal beszéltem akikkel az este folyamán joba lettem. 8 körül gyorsan még ossze pakoltam néhány dolgot elkoszontem a keresztszuleimtol majd gyorsan átmentem még a barátnőmhöz akitől az esti koncerten mar nem tudtam elkoszonni. Kb 1 órát beszelgettem vele, majd megjöttek a szüleim, hogy indulás. Nem akartam de muszáj voltam. 7-8 óra út után megérkeztünk németországba az új otthonunkhoz. Erről a napról nem tudok nagyon mast meselni mivel semmi nem történt azon kívül hogy aludtunk.

Ezek után az augusztusom maradék része annyiból állt hogy berendeztuk a házat stb.

Szeptember eleje is ugyan ilyen programokból állt, nem tudtunk nagyon mast csinalni.

Szeptember 9. Egész nap izgultam mert masnap kezdődik a suli. Én németül nem tudtam, úgyhogy egész nap konkrétan meg akartam halni és azt hajtogattam folyton a szüleimnek hogy én nem megyek be másnap a suliba. Egész éjjel nem aludtam, beszeltem egy masik magyar baratnommel aki ugyan akkor költözött ki ide amikor mi, és o is most kezdi először a német iskolát. Egyikunk sem aludt éjjel.

Szeptember 10. Már reggel 6-kor felkeltem, nagyon izgultam. De tudtam hogy be kell menjek. Első napom az iskolában konkrétan egy tragédia volt. És persze szerencsémre megtetszett egy nyolcadikos srác. Engem vissza raktak 7. osztályba a nyelvtanulas miatt. És még jobb is, mert itt lettek barataim is. Persze konkretan egy honapig minden reggel sirassal indult, féltem bemenni. Igazából minden napom ugyan olyan volt, de szerencsére lettek baratnoim. Majdnem az osszes lany az osztalybol. Persze itt is van miszpicsa mert az mindenhova kell, es egyértelműen őket ki nem allhatom. De ez van.

Október 6. Nevnapomra elhivtam par haverom azok meg magukkal hozták a regi crushom xD. Konkrétan a srac egesz vegig nem szallt le rolam, nekem meg egyre inkabb jottek vissza az erzeseim iránta. Persze ez egy vasarnapi nap volt mi meg sörfesztivalra mentunk, és persze a fiúk közül mindenki ivott legalabb 1 korsó sört. En nem szeretem a sört maradtam az otthoni malibunal, meg az egyéb ilyen alkohol tartalmú italoknal. Miután sokat azert elegge sokat ittunk a haverjaim elindultak haza. Este 9 korul ram írt a srác csak már nem tudom hogy miért. Konkrétan hajnali 4-ig beszéltünk persze nekem 9 órám volt aznap. De nem érdekelt hiszen akkor AZZAL A sráccal beszelhettem. Majd valahogy mindketten bevallottuk egymásnak hogy szeretjük a másikat. És persze ossze is jöttünk. Nagyon szep volt az első 3 hónap. Voltam nála, együtt ünnepeltük a szülinapját, minden idomet vele toltottem volna. Emellett az akkori legjobb haverjara mar batyamneknt tekintek. Na de vissza terve. Nagyon szep volt. De csak volt. A következő időkben elkezdett elhanyagolni, kéthetente veszekedtunk, aztan hetente.. Mire eljutotunk odaig hogy minden este es nappal veszekedesbol allt. Majd egy nap mint kiderult, megcsalt, vagyis akkor meg csak szóban forgó témával, de le akart feküdni egy másik lánnyal. Csak én ezt megtudtam. Leittam magam elegge rendesen. Utáltam. Es persze a penge is elokerult... Magamat hibaztattam. Biztos velem volt a baj vagy valami. Miután elmondtam neki hogy tudom hogy megcsalt, próbálta menteni a menthetőt de már nem tudta. Főleg hogy mások is kiderultek, tobbszor a szemembe hazudott... Emlékeztek még a sracra a 8. osztályból? Kicsit visszább megyek Valentin napra, csak mert az a srác rám írt. Bevallotta hogy ugyan úgy szeptember óta tetszek neki. Aznap én voltam a legboldogabb ember. De persze akkor még volt barátom, és ezt tisztaztam is vele.

Március 9. Miutan szakitottam és kihevertem, rairtam a 8.os a sracra, hogy igazából szepterben óta szeretem, és tetszik nekem. Kivéve addig amíg volt barátom. Akkor nem neztem ra úgy. Majd megkerdezte hogy nem e akarok vele osszejonni. Én persze egyből igent mondtam, mert tényleg szerettem. Persze azután bejott a koronavirus, és az iskolában mar nem tudtunk találkozni...

Március 23. (szulinapom) Még pár napja irt a srác, hogy kár hogy nem talalkozhatunk a szulinapomon amire en is azt valaszoltam hogy sajnos, pedig annak orulnek a legjobban ha lathatnalak. Majd kb 6 óra körül csongetnek. Rohanok le, mondom biztos a csomag jött meg amit anyam rendelt. De nem. Ott allt az ajto elott, én nekem majd kiugrott a szivem a hejerol. Foljottunk a szobamba es kb 8ig videokat néztünk. 8 után egy kicsivel megjott az apja ugyhogy ment el, de amikor megolelt akkor ereztem ugy hogy tenyleg szeret. Nem akartam elengedni...

Március 25. Megkérdezte hogy nincs e kedvem atmenni hozzá, filmezni vagy valami amire en egyértelműen igent mondtam. Fél 6-ra át is mentem hozzá. 8-ig filmet és videókat néztünk, majd jöttek értem de akkor is amikor megolelt nem akartam elengedni. Túlságosan is szeretem.

Április 4. Megint athivott magához ugyan úgy fél 6-ra. Filmezés kozben hozzam bújt es nekem sztm a szivem csoda hogy nem ugrott ki a helyéről. Imádok minden vele töltött percet. Sosem gondoltam hogy valaha pont vele akirol szeptember ota almodoztam fogok filmezni, pont őt fogom valaha megolelni. Nagyon szeretem.

Április 7. Barátnőm random rám ír, hogy másnap szeretne hivasozni a legjobb haverommal, meg velem. Én bele sem szolhattam. Féltem hogy az lesz mint 2 eve masik ket legjobb baratommal. Ossze ismerkedtek es azota sem szol hozzam egyik se. Es persze milyen jol gondoltam. Hat tenyleg az lett. Egesz ejjel beszeltek egymassal hozzam meg egyik se szólt.

Április 8. Legjobb haverommal a fekete szivet hasznaljuk hónapok óta. És nekunk is mire ez meg lett kb 4 hónap telt el az elso beszélgetésünk ota. Nekik egy éjjel eleg volt es azt használták. Egesz nap hozzam se szóltak, hivasoztak is, tolem senki nm kerdezett semmit. Egesz nap szar kedvem volt miattuk mivel tudtam hogy itt veszitettem el őket. Es milyen igazam is lett.

Április 9. Kileptem a közös csoportból. Egyikőjük sem írt nekem. Pedig mar deltutan 3 óra van. :')

[csillagszemumnek-itelve]

a posztjaid

Megszakad a szívem, mikor látom a posztjaid, amik arról szólnak, hogy meg akarsz halni, hogy senki nem ért meg, hogy mindig csak második vagy, hogy szar ember vagy, hogy nem érted miért nem szeret téged senki, hogy nem érted hova tűntek a szavak mögül a tettek, hogy küzdesz valakiért, aki miatt pont ezeket érzed. Rettenetesen rossz látni, hogy milyen vihar dúl a szívedben, hogy szenvedsz. Rohadtul fáj, hogy nem vagyok elég ahhoz, hogy elmulasszam a fájdalmad. Elmondanám újra, amit már elmondtam egymillió-egyezerszer, hogy igenis van, aki szeret, ÉN SZERETLEK, mert szerethető vagy! Nem is ��rtem, hogy honnan vetted, hogy nem vagy szerethető! Dögöljön meg aki azt mondta, hogy nem lehet téged szeretni! LEHET és én ezt már bizonyítottam is neked! NEM AKAROM HOGY MEGHALJ, ne kívánj ilyen dolgokat! Borzasztó lenne, ha te nem lennél! Már a gondolat is szörnyű! NEKEM ELSŐ VAGY, nincs más! Nem is kell! NEM VAGY SZAR EMBER, csináltál „szar” dolgokat, de ettől még nem lettél szar ember. Az, hogy valakik azt mondták neked, hogy szar alak vagy, még nem jelenti azt, hogy tényleg az vagy! Arra még nem gondoltál, hogy csak bántani akartak és az igazság az, hogy velük volt probléma? HATALMAS SZÍVED VAN, mindig segítesz, mindenkinek. Akkor is, ha nem kéne. Önzetlenül mentél és segítettél a barátaidnak, akik viszont ha neked kellett valami, ők nem jöttek, de te ezek után is mentél és segítettél! Nem tudsz haragudni senkire, és ezt sokan ki is használják! NEKEM ELÉG VAGY, nem álmodom más pasiról! PONTOSAN AZ VAGY, AKI MELLET LE AKAROM ÉLNI AZ ÉLETEM, AKIVEL GYEREKEKET AKAROK VÁLLALNI, OLYAN FÉRFI VAGY, AKIRE LEHET ÉPÍTENI, AKIVEL LEHET KÖZÖS JÖVŐT TERVEZNI! Egy stabil pasi vagy, akire lehet számítani, akit a gyerekei körbe rajongják majd minden nap, akit a felesége úgy imád, ahogy van, aki tudja, hogy milyen tökéletlen vagy, és mégis tökéletesnek lát, aki megmutatná, hogy csodák igenis léteznek, aki bebizonyítaná, hogy nem számít mi történik most, akkor is lehet közös jövőnk, mert a szavai mögött tettek is vannak!  

[hianyodhianyzikmeg]

Sok ez már nekem egy kicsit. Minden egyes nap úgy érzem küzdenem kell, hogy egyáltalán lélegezni tudjak. Felkelek és abban a röpke 2 percben nem gondolok semmire. Aztán természetesen rád gondolok és a könnyeim patakokba folynak le az arcomon. Mostanában annyira fáj, hogy szinte nem is foglalkozom semmivel. A fájdalmaim erősebbek lettek nálam és nem tudom már megfékezni őket. Egy mosoly sincs az arcomon. Ha mégis van az a ritka pillanataim egyike. Nem őszinte csak jól esik. Jól esik mosolyogni mert kicsit ezzel is elfelejtem a fájdalmat. Egészséges vagyok de úgy érzem mintha halálos beteg lennék akinek napról napra egyre jobban fogy el az ereje és megszűnik létezni. Félek, hogy egyszer majd elfelejtek lélegezni. Igen tényleg szeretlek és ebbe betegszem bele... Hónapok óta ez van. Annyira akarok vigyázni rád mikor ez a te életed nem az enyém. Nem mondhatom meg mit csinálj. Le kéne mondanom rólad de nem megy. Görcsösen ragaszkodom hozzád és ahhoz, hogy jobban legyél. Nem hallgatsz rám nem mondod el mi a baj és ez egyre jobban emészt fel belül engem. Lélekben tényleg meg fogok halni úgy érzem. Meg kell tanulnom elengedni. Meg kell tanulnom nem szeretni téged. Meg kell tanulnom éjjel aludni és nem sírni azon, hogy most épp mi lehet veled. Meg kell tanulnom kicsit magammal is foglalkoznom. Meg kell tanulnom barátként tekinteni rád életem.

[ka-steve]

Két dologtól félek ma nagyon. Nem terjeszteni akarom, de ventillálnom kell, és a tumblim eredetileg erre a mentálhigiénés célra lett létrehozva.

Az elmúlt két hónapban általában elég jól láttam, hogy mi fog történni a közeljövőben. Nem mindig hittem el, nem mindig volt precíz, de a nagy vonalakat lehetett látni. Nem egy rocket science, elvégre nagyjából minden országban ugyanaz történik, csak legföljebb máshol tartunk a skálán. Amint kiderült, hogy az olaszoknál gond van, lehetett tudni, hogy ugyanaz fog történni mint a Kínaiaknál, és ha a többi ország nem vezet be szigorú határellenőrzést és belföldi karanténozást, akkor utána mindenhol máshol is. 

És az első dolog, hogy amennyit most lehet látni előre, a következő kb 1 hónapról, az nagyon kemény lesz. Mindenhol. Ha ma minden tünetekkel rendelkező beteg le lenne tesztelve (nincs, töredéke sem) és mától fogva senki nem fertőződne meg valami mágikus erőtérnek köszönhetően, a következő két hétben még akkor is folyamatosan nőne a regisztrált fertőzések száma (már ahol tesztelnek persze), és a következő 3 hétben akkor is exponenciálisan nőne a halálozások száma. A valóság meg ennél sokkal szomorúbb. És pontosan látjuk Olaszországban, hogy ez mivel jár. Már most többünknek van ismerőse, aki valószínűleg pozitív. Nem tudjuk, mert Magyarországon szinte senkit nem tesztelnek, de azért valószínű. Egyelőre semmi mást nem tudunk, mint hogy hivatalosan 8 elhunyt van. (Malajziában 10 millió főre épp 1500 fertőzött, 14 halott. Egy hete puha, 4 napja kemény kijárási tilalom, csak egyedül, maszkban orvoshoz/boltba lehet menni, egyébként minimum bírság.) Aztán az elhunytak száma hamarosan elkezd nőni. Miközben a hírek egyik pillanatról a másikra megtelnek rosszul lévő emberekkel, telített kórházakkal. Előbb csak hallunk valakinek a valakiéről, akit kórházba kellett vinni. Aztán egy távoli ismerős. Aztán egy közeli. Legalábbis reménykedünk benne, hogy legalább ez legyen a sorrend, és hátha nem érünk a végéig. És egyszer csak az a szám, amit ma még sikerül a magyar államnak egyszámjegyűre kozmetikázni, felrobban. Iránban sem sikerült titokban tartani a halottak nagyságrendjét, máshol sem fog. És ezek nem csak számok lesznek többé nekünk sem, hanem konkrét emberek. Nagyszüleink, szüleink, szomszédaink, de barátaink és testvéreink is. És amikor ez megüt, akkor másnap még keményebb lesz, és még keményebb és még keményebb. Legalább 3 héttel azutánig, hogy a fertőzést egy szigorú kijárási tilalommal és legalább az orvosok nagyon-nagyon alapos felszerelésével sikerül megállítani, minden nap akkor is rosszabb lesz, ha az előző napot sem fogtuk még fel. És nem elég, hogy személyesen tragédiák fognak történni, még csak egy percre sem fog megállni a világ, hogy sajnáljon, mert mindenki mással is ez történik. Mindenki más is szenved, és némileg megkattan. És nem hiszem, hogy erre bárki fel van készülve mentálisan. Én tudom, hogy nem. Engem már az felőrölt, hogy két hónapja nézem, amint mindenki robog a fal felé, pedig az még csak jövőbeli számokról szólt, meg pár olyan országról, ahol soha nem jártam. Innentől viszont minden nagyon valós lesz.

És ez még az, amit lehet előre látni. Amit nem látunk, az az, hogy mi fog történni, amikor beüt ez a krach, egyszerre mindenkinek, számos országban. Ha a maszkok két hónapja elfogytak mindenhol, akkor mi lesz a jövője a mindennapi ellátási láncnak? Ma megjött a múlt héten feladott tesco rendelésem, salátától banánon és az összes féle konzerven és mireliten át bármilyen szójáig (Ázsiában) ezernyi mindent készlethiány miatt töröltek, pedig minden termékre max 3db/rendelés limit van, és ugye banánt meg salátát még fölhalmozni sem éri meg. Nekem van pár hétre készletem, csak a heti fogyást akartam pótolni, de mi van, ha pár hónap készlet kellene? Mi van, ha tömegeknek pár napnyi van csak, és well, éhesek lesznek? 

Az amazon jelenleg nem vesz föl raktárba olyan terméket, ami nem prioritás (kaja, maszk stb), ami miatt pár héten belül csődbe megy az összes olyan forgalmazó, aminek ez a monopolhelyzetben lévő piactér volt az egyetlen értékesítési felülete. Ha nem emiatt, akkor azért, mert Kínából már most csak “reméljük, hamarosan újraindítjuk a termelést” üzeneteket kapnak, ami a nem amazonos kereskedőket is érinti. És lehet, hogy ezernyi termék nélkül megleszünk, de ha elpattan egy alkatrész a cirkóban és fröcsög a víz a lakásban, ahhoz alkatrészt kell rendelni. Ha javítani kell a laptopot mert túlterhelte a home office, alkatrész kell. Ha bővíteni kéne az internet-kapacitást országos szinten, mert ugye home office, ahhoz rengeteg alkatrész kell. A karantén önmagában szívás, de víz, áram vagy csak internet nélkül még inkább. Ha valamiért egész környéken megy el valami, akkor pláne. Ma egy tescos kiszállítón sem volt maszk, mint ahogy a múlt héten sem és azelőtt sem. Már csak ha ők lebetegszenek, megborul az egész rendszer. 

És ez még a Malajziához vagy Magyarországhoz hasonló fejlett országok szó szerint first world problemje. Mi zajlik ez időben Indiában, ahol sok százmilliós mélyszegény rétegek élnek részben nagyvárosi hajléktalan életet, részben akár túlzás nélkül évszázadokkal ezelőtti falusi életet? Mi fog történni Indiában, és a náluk még sokkal rosszabb helyzetű országokban, ahol a lakosság jelentős része folyóvízhez sem fér hozzá hogy kezet mosson, nemhogy esélye lenne karanténba vonulni? Ahol az orvosi ellátás nem létezik, ahol pedig mégis, ott üres épületekben lévő rácsoságyakat takar a “kórház” fogalom? Mi lesz Oroszországban, ahol egyelőre szintén a kamu győzelmi riportokkal próbálkoznak, de előbb utóbb ott is be fog ütni a krach, és arra történelmileg a helyi despoták kőkemény diktatúrával és területi terjeszkedéssel szoktak reagálni? Vajon a kór terjedése a hadseregben gyorsabb és látványosabb lesz, minthogy népszerűségjavító intézkedésnél be lehessen vetni őket “megvédeni” valakit Grúziában vagy Ukrajnában? És ennél konkrétabban: mi lesz Európában? Még csak nem is az érdekel (bár de), hogy mi lesz az EU-val hosszú távon, de mi fog történni 3 hónap, fél év, egy év múlva, ha jelenleg még arra sem képes egy ország sem reagálni, ami előrelátható módon, jól belátható időtartamon belül fog történni? Egyáltalán: mi lesz ezzel a vírussal? Még ugyan azt sem lépjük meg, amiről tudjuk, hogy meg kell, de ha igen, akkor utána mi jön? Innentől 3-3 hétig van, aztán nincs karantén, majd újra? Vagy a valahányadik ilyen körnél beletörődünk, hogy az emberek 1-5-10%-a meg fog halni? 

Míg az első félelmeimnél azért félek, mert látom, mi jön, addig a második csoportnál azért, mert még azt sem tudom, mik azok a kérdések, amiket feltéve félelmetes válaszokat kapnék.

[ktrvsz]

Görgess tovább!

Konkrétan szerintem semmi értelme nincs az életemnek.

Teljesen logikátlanul működöm. Nincsenek hosszútávú céljaim, sem emberek, akikben maximálisan bízom. Sem önbizalmam, de még szerető családdal sem áldott meg az ég.

Tulajdonképp nincsen semmim. És néha úgy érzem, hogy jobb is egyedül, de időnként - akárcsak most - bele akarok halni. Tudom, hogy ezek egyébként teljesen basic dolgok, de ki kell írnom magamból. És nem, egy embert sem akarok a lelki szemetesládámként használni. Egyrészt egy cseppet sem vonzó, ha valakihez egy üveg bor helyett a problémáid tömkelegével állítasz be. Meg amúgy is. Kit érdekel, hogy mik az én kis problémáim? Ráadásul úgy, hogy nem tud rajta segíteni. Talán még szarul is fogja érezni magát az illető, már ha van benne annyi empátia, hogy átérezze a cincogásom tárgyát, és ne csak színlelje azt.

A céljaim... na ez kurvajó, most hallgatom a vendégeinket, ahogy a szobám felett szexelnek. Király. Tehát a céljaim. 😂 Hát ezt nem bírom idegekkel😂 Komolyra fordítva a szót: amikor az ember egész életében azt hallgatta, hogy miből szar, akkor egy kicsit nehéz... hogy is mondjam? Szóval odaállni és megmondani, hogy “én ide szeretnék továbbtanulni, mert ez a célom és ehhez értek”. Minden amiben jó lettem volna, azt abbahagytam, mondván, hogy biztos nevetségesnek tartanak az emberek. 9 év néptánc, 8 év balett, több évnyi kórus, rajzszakkör, atlétika és gitár órák hevernek most a kukában, mivel nem kezdtem velük semmit. Mert “úgyis szar vagyok, minek csináljam?” Pedig ha valaki, de tényleg csak egy valaki támogat, és mondja nekem hogy “igen, sikerülni fog, én hiszek benned, ne add fel” akkor még el is érhettem volna eredményeket. De mivel egy romlott családba születtem, ahol 0-24-ben egy szar vagyok, és lényegében minden meg van tiltva, ami egy kicsit is az önállóság vagy a siker felé sodorna... ezért nehéz. Egy pöppet. Csak a barátaimra tudok támaszkodni. Hála az égnek, ők velem vannak!❤️ 3,6 barát. Nem jó, de nem is tragikus. :DDDDDD ok ez nem volt vicces. Szóval a barátaim. Néha elgondolkozom azon, hogy valójában sehol sem lennék nélkülük. Bár némelyikkel nem olyan szoros a kapcsolatom, mégis jó érzés, hogy jó kedvvel gondolunk egymásra. És ha valakinek örömet okozhatok, aki szintén szeret örömet okozni nekem, hát, én azt nevezem boldogságnak. És ha még nem is nevezhetem őket a legjobb barátaimnak, én szeretem, hogy ők itt vannak velem. Viszont a dolog árnyoldala az, hogy nem tudok bennük bízni. Nem egy és nem kettő ember tök lazán számol be arról, hogy kivel és mit csinált. Vagy éppem kivel szúrt ki, kit játszott ki vagy kinek hazudott. És bár megkapom, hogy ne is gondoljak ilyenre, de roppantmód tartok attól, hogy velem is pontosan ezt teszik a hátam mögött. Pedig istenbizony nem adtak rá okot (ők, személy szerint) hogy ne bízzak. De mégis, nem egy olyan eset volt, amikor rábíztam valakire egy titkot, ami tényleg nagy dolog volt számomra, hogy elmondtam... erre nem csak véletlen elkotyogja magát, hanem egyenesen világgá kürtöli. Hát kössz, bazdmeg. Vagy akivel tök jól elvagytok, élitek a kis életeteket együtt, aztán kiderül, hogy az exével csalt az utolsó 2 hónapban. Really? 🌼Funfact: ez a két ember is elmondta egymást mindennek a hátuk mögött.🌼 És ez még csak kettő a sokból. Nyilván én sem vagyok angyal, de szeretem megválogatni, hogy kivel szúrok ki. És általában azzal teszem, aki valamilyen úton-módon velem is szarakodott szándékosan.🤷🏼‍♀️ Valaki viszont gerinc nélkül, lazán megteszi ezt egy olyan emberrel, aki a karját adná érte, és még nevet is hozzá. Bár ez az élet, nem igaz?

Random gondolat: az exem volt- és jelenlegi barátnőjével (egy és ugyan az a személy) rokonlelkek vagyunk. Durván.

Visszatérve még mindezekhez társul még a csodás hangulatom, ami évek óta egy koszinusz függvényként viselkedik, de mégsem oszthatom meg senkivel ezeket a dolgokat, mert akkor a nyakamba zúdul egy újabb rakás szar. És csak gyűlik, jön és gyülemlik, és csak telítődik, és nincs tovább... És ha egyszer kipukkad a burok, ami a problémáimat tartalmazta, akkor beterít mindent. Tehát ez az egyik oka annak, hogy még hajnali 2-kor is ide írok. A másik ok, az csak szimplán annyi, hogy kellemes időtöltésnek találom a 10 percenkénti válaszadogatást egy olyan suttyónak, aki nem a gyors válaszairól híres, és ameddig nem ír, valamivel el kell foglalnom magam. Egyébként azok a válaszok értékesek és feltöltenek. Szóval szeretek vele beszélni. Nagyon. Azért valahol ironikus, hogy engem pont hajnali 2-kor kell feltölteni, amikor valójában aludnom kéne. Az Így jártam anyátokkalban is megmondták: 2 órakkor húzd a fejedre a takarót és aludj. Van benne valami, de abban is, hogy túlságosan szeretek őrültségeket csinálni. Annyira, hogy nagy előszeretettel mellőzöm ezt az aprócska, de hasznos tanácsot. De hát ez van🤷🏼‍♀️ Én az az ember vagyok, aki a saját kárán tanul... és egyben az az ember is, aki imád a saját kárára elkövetni bizonyos dolgokat újra és újra. És Britney Spears Oops... i did it again c. száma tökéletesen passzol most ide😅

Úr isten, az előzőeket elnézve nagyon örülök, hogy ez a “kis” monológ el fog tűnni a tumblrömön úgy, hogy max 3 ember olvasta el összesen.😂 Elvégre a privát élet az egy boldog élet🤷🏼‍♀️ aminek természetesen

Továbbra

Sincs

Értelme

[holdkrom]

Szenderek 25.

- Nekem tutira váltanom kell, de szerintem a tied jó lehet, Franky! De hát biztos, hogy jó leszel. Bazmeg, pont ez kell manapság! Pont szerelőt keresnek mindenhol. - nézett fel fontoskodva egy fejjel magasabb társára a köpcös, kalácsképű Philip. - Hát azért nem egészen. - dörmögte Franky vontatottan - Nem egészen, mer’ nem mindegy, hogy milyen szerelő vagy. Teszem azt, például ha vízvezeték vagy gázszerelő vagy, az tényleg befutó, de a fénymásolók és nyomtatók az más tészta. Mer’ mi van, ha mondjuk nem mennek a nyomtatók egy üresen maradt irodában? Na bumm! Vagy ha nem mennek egy kiüresedett negyedben? Ki nem szarja le? De ha csőtörés van Verdunnál, akkor hiába nem lakik ott senki, az egész hálózatba’ leesik a nyomás.

- Akkor is azt mondom öregfiú, hogy neked van esélyed, hogy megúszod. Én meg! - legyintő mozdulatot tett rövid kezével. - Énektanár. Ének és rajz. Pfff. Csak az a baj, hogy nem tudom, képes leszek-e... Azazhogy, van persze némi kézügyességem. A képzőművészethez is kell és..

- Jöhetnek! - szólította meg őket a szemüveges hölgy a négyes ablakból. Odaadták a kitöltött űrlapokat. - együtt vannak. Jó, hát nézzük csak! - a szemüveg gyorsan pásztázta a legfontosabb mezőket, aláírást, dátumot. - Rendben van. - jelentette ki végül a nő. - ketten vannak. Szeretnének egy páros állásra pályázni? - Parancsol? - törölgette a homlokáról az izzadtságot Philip. - Lehetőség van párban felvételt nyerni egy állásra és akkor a képzésre is együtt mennek. - magyarázta a nő - ha összecsatolom a kérvényüket, akkor a rendszer automatikusan először a két személyes állások közül próbál önöknek találni megfelelőt.

- Na ilyen se volt régen! - csodálkozott Philip. - Hát most már van, tehát kérem, döntsék el! Lehetőleg még most. Nem érzem jól magam. - panaszolta a nő, miközben lehajtott arcát a tenyereibe temette.

- Nem csodálom! Ez a pokoli meleg és levegőtlenség itt! - méltatlankodott a pult túloldaláról Frank zömök barátja. - Na persze érthető. Nagyon is megérti az ember, hogy nehéz manapság légkondist találni. Nem is megy sehol. Nálam is, másfél éve elromlott valami benne, de én azután nem is kerestem, mert tudja mi van. Inkább hagyja az ember a fenébe. Inkább lemondunk erről-arról, mert különben folyton azzal menne el az idő, hogy szakembert kajtatunk vagy próbálunk legalább valami általános karbantartót elérni, de hát azok meg azt mondják, hogy a légkondi luxus. Az is luxus ma már. Minden rendben van kisasszony? Ne segítsünk? Mi a baj?

Az ügyfélszolgálatos nő, a kis névtáblácska szerint Edit, mindvégig  lehajtott fejjel, mozdulatlanul ült, amíg Philip beszélt. Most sem válaszolt, csak a fekete hajkorona fedezékében szuszogott hangosan, már-már kapkodta a levegőt. - Franky! Ki kéne vinni! Ki kéne innen vinni, meg lehet itt halni. - Hát jó, de, hogyan? Hol lehet oda bemenni? - kérdezte a langaléta. - Ne viccelj már, hát vészhelyzet van, mindjárt elájul! Kisasszony! Asszonyom! Hallja, amit mondok? - a nő nem reagált. - Másszunk át, gyere!

Philip groteszk mozdulatokkal rohamozta a meg a magas pultot, ahol túl rövid inge felcsúszott a derekán, így a nagy, szőrős has saját izzadtságában csúszott a műanyag burkolaton... vissza a külső oldalra, mert addigra már Frank egyetlen nekirugaszkodással átlendült a pulton és őrá, Philipre már így nem volt szükség. - Asszonyom, segítek, jöjjön! - mondta Frank kifejezéstelen távolságtartással és hóna alá nyúlva felsegítette a nőt, aki továbbra sem szólt, de engedelmesen követni próbálta a segítő karok szándékát. -Erre jöjjenek! - lépet ki a szomszédos boxból egy göndör hajú, idősebb munkatársnő. A pult egy pontján rejtett ajtó nyílt. Frank és Philip kivezették Editet az utcára, ahol a padkára ültették.

Philip gyors léptekkel a közeli autóbuszmegállóhoz sietett és hozott a tálcáról néhány köménymagos stanglit. Közben egyet, biztos ami biztos, cigarettaszerűen a saját fogai közé illesztett.

- Nem akar rágcsálni? A köménymag jó a... - de végig sem mondhatta, mert Editből elemi erővel tört föl gyomrának tartalma, hogy azután az úttest aszfaltján spontán rorschach tesztet hozzon létre.

- Hülye vagy? - meredt rá Frank. - nem láttad, hogy rosszul van? Inkább egy pohár vizet hozzál már neki! - Jó hát azt hittem, lehet, hogy cukorbeteg vagy ilyesmi és olyankor jót tesz, ha eszik valamit az ember nem? Nem is tudom. - ingatta kipirult arcát Philip. - Hozok egy kis vizet. - és azzal visszasétált a buszmegállóba a vízgéphez.

következő »

[surfaceelevation]

Március 31. 

Mi történt?

Úgy istenigazából semmi. Hazajöttem, tudom, hogy meg ki a gyógyszer, de én annyira izgatottan vártam. Vártam, mert egy hete jöttem meg és egy hete nem csináltunk semmit. Semmit együtt. Az a baj, hogy elkezdek ezen gondolkodni és oda a struktúra. Csak tovább megy a fejem, nem lehet megállítani.

Szóval, mi történt. Őszinte leszek, már nem emlékszem pontosan, azt hiszem a kuka volt az. Igen, a kuka. Szóval megígérte, hogy hoz egy kukát. Bentről, azt mondta nekik van annyi bent a költözés miatt, hogy tud bőven hozni.

Király, már sírok is.

Pedig nem drámai, csak egy kibaszott kuka. De megígérte. És anya is mondta, hogy mindig csak ígér, és én pedig, hogy védtem. Nem, Ő nem olyan. Ő be is tartja. Ő nem ígér semmit csak úgy.

Végülis, csak azt ígérte, hogy jó lesz, és ezt pedig elég nehéz betartani. Mitől lenne jó? mitől kéne dolgoknak jónak lenniük, ha egyszerűen semmi sem az. Egy kurva kuka, ennyi kellett volna. De nyilván nem emlkékszik ezekre, hiszen ezeken csak én pörgök. Most komolyan mondjam el neki, hogy mit gondolok? Hogy nekem ez az egész mennyivel fontosabb? Hogy miatta akarok meghalni? hogy Ő vette el az értelmét az egésznek? Az egész életemnek? Hogy azt mondta, azt ígérte, hogy ad neki értelmet és aztán hagyta, hgoy mindent eldobjak és most pedig itt vagyok 3 hónappal később és csak meg akarok halni. Az egész olyan mint egy undorítóan hosszú kudarc. Nem egy, nem csak egy dolog, hanem mintha az egész életem csak ez lenne. Mert tulajdonképpen ez is. Nincs benne semmi más csak ez, nekem csak ez az egyetlen dolgom ami jelenleg fontos és ez pedig egy kudarc.

Mit érzek?

Mi a racionális válasz? Nemtudom, kb már a második sornál ennek megtalálására eltűnt minden esély.