#nem kéne élnem

[kinlodok]

Bárcsak el tudnám mondani, hogy mennyire fáj. Nincs senkim. Nem számíthatok senkire. Ezt nem tudom egyedül megcsinálni. Ebben az esetben az öngyilkosság a megoldás.

[csakegylanyasokkozul-01]

Azon gondolkodtam, hogy talán nekem egy hamis kép van a fejemben magamról.

Én kedvesnek, őszintének, hűségesnek látom magam és olyannak aki csak szeretetet szeretne adni és kapni és belátja ha hibázik, de mi van ha ez csak a képzeletemben él? Mi van ha én ezeknek pont az elentéte vagyok csak nyugtatni akarom magamat ezzel? Nem látok más okot arra, hogy mások mégis miért látnak olyannak amilyen szerintem nem vagyok, hogy miért látnak bennem mindig rosszat.

[ajtostolahazba]

Tegnap este újra megnéztem KAP Életed filmje előadását. Imádtam, de a vége most először nagyon szíven ütött. Most tudtam, miről beszél, amikor azt mondja: " Aki fogott már ilyen kezet..." és én fogtam. Nem tudom el lehet-e jutni oda, hogy könnyek nélkül tudjak beszélni erről, sose éreztem még, hogy valami ennyire megoszthatatlan, ennyire az enyém. Minden fájdalom mellett valahogy azt érzem, olyan ajándékkal gazdagodtam, amit tényleg nem lehet megosztani, megértetni se. Hogy azok a pillanatok belém égtek és amilyen sokat elvettek, olyan sokat adtak is. A gyász megváltoztat. És tényleg. Más már a fontos, mások a prioritások. Ráébreszt a saját múlandóságomra, de olyan reményt is ad, amit ez előtt sosem éreztem. Nem hiszem, hogy el kéne engednem. Amennyire Neki fontos volt, annyira elengedtem. De beszélgetek vele, álmodom vele, tudok mosolyogni, amikor "hallom", ahogyan mondaná, amiket szokott. Nehéz nélküle tovább élni, de nem kell nélküle élnem. Mert amíg én leszek, ő is lesz.

Nagyon szerencsés ember vagyok.

[holitt-holott]

Barátok

Tudjátok én nagyon sokszor találkozok azzal a vággyal, hogy egy összetartó, erős közösségnek a tagja szeretnék lenni, akikkel csak úgy akárhová spontán is elmehetek szórakozni. Nem bárokra meg hatalmas partikra gondolok, mert ott mindig szorongok a tömegtől, a hangos zenétől, de főleg az alkoholtól és az alkohol befolyása alatt álló emberektől.

Olyan helyre vágyok, ahol egy komfortos közegben meg tudunk nézni egy filmet, társas- és videójátékokat is élvezni tudjuk, akikkel eljárhatok színházba, múzeumba, akik szeretik a művészetet és az irodalmat, akikkel jókat lehet beszélni a hitről. Akik meglátják a természetet adta csodákat és nem zavarja őket a telt csend.

Aztán eszembe jutnak a barátaim és az, hogy ezek a vágyak nagyon sértőek velük szemben, mintha őket nem tartanám elég jó barátaimnak. Mintha ki akarnám őket kerülni. De sajnos pont olyan helyzetben vagyok, hogy a barátaim ismernek engem, de egymást nem. Tehát mindenkire tudok szánni egyéni minőségi időt, de közösen, egy csoportban sosem tudok szórakozni velük.

Lehet meg kéne próbálkoznom egyesíteni őket, de mindegyikük, annyira különböző és kaotikus az időbeosztásuk. Már három embert is nehéz összehozni egy alkalomra.

Ez már nem olyan mint gimiben vagy áltsuliban, ahol közel voltunk egymáshoz. A gimis kolis közösség, ahol nem volt olyan nap, ahol ne láttuk volna a másikat és mindig történt valami. Azt nem tudja semmi sem überelni. De vissza már nem mehetek oda és éppen új szakaszba lépek az életemben. Egyetemi koliból is kirepülve az első alkalom, hogy egy új lakásban kell majd élnem.

Érdekes lesz, de valahogy majd csak megoldódik. Jelenleg még elég frusztráló belegondolni a jövőbe.

[agyeszbugyesz]

Bemutatkoznék, de legalább írok pár sort, hátha érdekel valakit. Nem hiszem,hogy ez itt szokás lenne, de nem érdekel.

Még vagy 10 éve találtam rátok, azóta olvasgattalak benneteket és olyan volt ez, mint egy érdemes társaságot kihallgatni, amihez jó lenne tartozni. Posztolni persze most olyan, mint a fióknak fényképezni. Azt csináltam egy jó ideig. Eleinte, a húszas éveim elején, úgy gondoltam én majd fotóművész leszek, aztán rájöttem, hogy ahhoz társaság kell, aki meglátja a mondanivalót a képek mögött. Meg természetesen az a művész, aki tisztában van vele. Én eddig sosem jutottam el, bár azzal tisztában vagyok, hogy nagyon jó szemem van hozzá.

Most itt 44 éves tiniként, frissen elválva, szülők nélkül, olyan mintha megint 20 éves lennék, csak kicsit megváltoztam volna. Baromira hiányzik valami, tele vagyok lehetőségekkel és még nem tudom merre tovább, csak sejtem, hogy a fotózással kell foglalkoznom. Fényképeztem már mindent, egyedül profi tárgyfotót nem, a riportot szeretem legjobban. Ha 20 évvel előbb születek, az igazi kánaán lett volna.. . Sok napilap, tele fotórovattal. Van egy 8 éves lányom és felváltva neveljük. Azt mondta az ügyvéd, hogy etalon válás volt a miénk, mindenkinek ilyet kíván. Köszi. Most megint rágyújtottam. Mindegy, legalább csak hetente néha . Most jól esik. Fura így negyvenesként egyedül lenni. Mindenki vagy görcsösen hajszol valami kapcsolatot, vagy a családdal van és nem ér rá. Sok barátom van én legszívesebben velük lennék. Szobrász, grafikus, exalkoholista bölcsész, nagycsaládos asztalos. Mindenki távolabb. Idővel el fogok kezdeni megint fényképezni, nem a mobillal, hanem a nagy géppel, aztán feltolom ide, a fiók helyett. Meg persze ebből kéne élnem végre, eldobni a kételyeket, ha már értek hozzá. Mindenki más. Mindannyian. /Most töltök egy whiskey-t/ Nem iszok rendszeresen, mert egyrészt nincs igényem rá, másrészt édesapám alkoholista volt és a legcsúnyábban távozott, amit el lehet képzelni. Azt majd lehet elmesélem. Bátyám miatt tartom a piát akivel rendszeresen meglátogatjuk egymást. Múltkor mondták a játszótéren, hogy jó apuka vagyok, büszke voltam rá. Megérdemli a lányom. Szóval megint útkeresés. Egy Seneca idézettel búcsúzott tőlem általános iskolában az osztályfőnök: "Szenvedéseink egyik oka az, hogy mások példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokást követjük." Bassza meg, de igaza volt. Mindig idomultam, benne voltam minden szarban és nem vágtam ösvényt magamnak. Mindegy. Megyek, mert holnap nyolcra megyek Eszterért a nagyihoz. Apósomék olyanok nekem, mintha a szüleim lennének. Tele hibával, szerethető emberek.

Jó éjt.

[csacskamacskamocska]

Ő mondjuk szép

Gondolkodom, hogy a feje tetszik-e, de amúgy nagyon szép teste van. Igen éppen tárgyiasítok egy férfit. Eccer az életben hadd tegyem már! Múltkor elment mellettem egy csávó, és csak bámultam, hogy az ORRRRA! úristen ez az orrrr..... és utánafordultam és néznem kellett az orrát, és akkor rájöttem, hogy nekem két szerelmemnek is ilyen orra volt vagyis van, mert még élnek, és úgy tűnik, hogy én gerjedek arra az orra. Vicces volt ezt ennyi idősen megélni. Azt hittem eddig, hogy kéz, alkaron az erek, nyak, a nyitott ingből kikandikáló szőrszálak meg hasonló hülyeségek spanolják fel a libidómat, de hogy egy bizonyos formájú orr! Mit nekem intelligencia, humor és egzisztencia. Megfelelő orra legyen és én mint a kismacska megyek utána. :D Csak nem!

Jah, és a múltkorjában az Obiban láttam egy faszit, egy eladót, aki kiköpött mása volt Életem Elbaszott Szerelmének. Próbáltam feltűnés nélkül bámulni meg azon gondolkodtam, hogy odamegyek és kérdezek valamit, nemtugyja-e hol vannak a csavaralátétek, aztán teszem-veszem magam, leejtek valamit, lehajolok és némmár kibuggyant a mellem micsoda véletlen, szóval épp ilyen hülyeségeken gondolkodtam amikor odajött, hogy miben segíthet és én azt tudtam mondani, hogy köszönöm csak nézelődöm és bámultam mint egy hülye, hogy milyen gyönyörű szép, basszus nem is tud róla. Bólintott és otthagyott, épp mint ÉESz. tegnap nehezen aludtam el, és azt játszottam, hogy akkor képzeljük el, álmodjuk ide azt a férfit, aki kell nekem. Milyen ő? Hogy néz ki, mit tud, mit szeret, mitől szeretem, hogy viselkedik velem, mi hiányzik nekem, mit csinálunk együtt, mitől jobb vele élnem, milyen amikor boldog kapcsolatban élek? Erőszakkal túljutottam azon a részen, hogy én nem akarok más pasit elképzelni. Akarok, muszáj, az életem múlik rajta! Szarul ment. Nem volt valós, nem volt őszinte. Miért kéne? Miért kéne azt gondolnom, hogy kell bárki? Nem bírtam azt érezni, hogy kell. És akkor hirtelen felrémlett amikor Logan azt mondta, hogy ő nem párkereső. És hogy én nem vettem ezt komolyan. Valahogy úgy gondoltam, hogy mindenki az, mindig mindenki párkereső csak épp nem téged keres vagy épp nem találja, de nincs aki nem az. Nincs aki nem örülne meg, ha rátalál egy igéretes kapcsolatra. Mert az ember társas lény. Ha valamikor híres író leszek, talán majd tanítani fogják a szerelmi életemet, mint elrettentő példát.

[pitypangosgitar]

Ha megkérdezed miért, csak meg fogom mutatni azt a videót. Talán megérted talán nem. De amikor veled vagyok elnyomom a fájdalmat. Az ő fájdalmát, a lelke hiányát. Elnyomom hogy ne lásd, hogy neked ne fájjon. Mindent amit meg kéne élnem. Túl sok időt töltök veled, de a gyógyulás helyett csak egyre rosszabbul vagyok. Lelkileg és fizikailag is. Már nem tudok úgy örülni nem tudok úgy nevetni. A lelkemen fekete fátyol van és nem engedi ragyogni. Te pedig csak rajta tartod a fátylat, nem lehámozod. Ő egy pillanat alatt el tudja tűntetni az egészet de amikor visszatér kétszer olyan fekete. Minden alkalommal. Én pici apró rétegenként le tudom hámozni magamról de az időbe telik. Rengeteg időbe. Nélküled és mindenki nélkül. Még ha az ő jelenléte vissza is adja a lelkem hiányzó darabját, mégis úgy tűnik meg kell tanulnom nélküle élnem. És visszaépíteni hogy egy nap újra ragyoghasson.

[kinlodok]

Fiatalabb, mint én, mégis előrébb tart az élet több területén, mint én. Nekem nincs több éves (vagy akár több hónapos) párkapcsolatom, nekem nincs kocsim, neki van... Nincs főállásom, neki van... Nincs kihez hazamenni, neki van.... És én idősebb vagyok nála.... Nem tudom, hogy egyszerűen mit mondhatnék. Ehhez szerencse kell amúgy, vagy csak én vagyok ilyen nyomorék?

[iwasamistake666]

Elegem van már abból hogy..

Mindenki talál jobbat

Sosem leszek elég jó

Nem vagyok vékony

Utálom a tükörképem

Az akit szeretek mindig talál mást

Egyszer úgyis vége lesz

Hülye vagyok

Nem tehetek semmit meg amit mások

Nem vagyok szép

Ronda vagyok

Kövér vagyok

Egyszerűen abból hogy élek...

[jomindegy]

A szívemet megkímélte,

Mégis én vagyok aki sír érte.

Hiába a szép élet, ha nem érzem, hogy élnem kéne.

Már nem akarok itt lenni

De talán fájna, ha már nem lennék.

Még itt vagyok nem hiába,

Meg kell tanulnom, hogy ne hibázzak.

Nem akartam senkit bántani,

Most inkább megyek a szívemet gyászolni.

Miattam az életed romokban,

sajnálom, hogy én vagyok aki ezt okozta.

[falsechurch]

Azt mondják

Karácsony este van. Én nem látok csak nézek,de azt mondják szépek a fények. Azt mondják mindent hó borít. Azt mondják mindenki boldog.

Én azt mondom,nem hiszem.

Azt mondják élvezzem ki a havat,menjek szánkózni. Én azt mondom nem. Nem lépek utcára,ha kell, inkább egész életemben.

Ők azt mondják ez szorongás,én azt mondom lehet.

Félek,hogy azt mondják nem kellek ide.

Igazuk lenne,mert semmi értelme.

De félek attól is,hogy számítanak rám,és mindenem amim van,csak túlzott elvárás.

Azt mondják éreznem kéne,és ez megijeszt.

Mert én azt mondom “szeretlek”,és ez minden embert elijeszt.

De azt mondják bízzak,ezért megteszem.

De aztán nem mondanak semmit,ezért elveszem.

Azt mondják “örökké”,de ezt többé nem hiszem. Mert annyi mindent hittem már,és volt hogy tévedtem.

Azt mondják “szeretlek” és most én futok,mert soha ilyet érezni nem fogok.

Még utoljára szólnak hozzám,és most mi lesz?

Mert amit mondanak az számomra mindent jelent.

Félek,hogy azt mondják nem kéne élnem,és én meghalok szépen.

[pitypangosgitar]

Fogalmam sincs mit kéne mondjak vagy tegyek. Vagy mit nem. Vagy reméljem hogy ha nem baszom el mégjobban akkor visszajössz. Vagy már úgyis kurvára mindegy és nyugodtan tönkretehetem az életem? Még mindig te tartod bennem a lelket. Pedig pont te törted darabokra. Vagyis nem. Az én voltam. Te csak szembesítettél vele. Mindent elkövetnék annak érdekében hogy ne fájjon. Bárcsak én is ki tudnám kapcsolni az érzéseket ahogy te. Irigylem az árnydémonodat. Rengeteg rossz dolog kellett hogy a részeddé váljon. Sajnálom hogy van egy árnydémonod. De néha azt akarom hogy nekem is legyen. És megakadályozza hogy fájjon. Hogy ennyire borzasztóan fájjon hogy én tettem tönkre a saját életemet. Azt a semmihez sem fogható lelki kapcsolatot ami kettőnk közt volt. Még mindig van. Csak már nem ugyan az. És én fasz nem tudtam eléggé értékelni azt a boldogságot amit megkaptam tőled. Pedig a kezembe adtad a világot. Rengeteg mindent köszönhetek neked. Sokmindent megtanítottál nekem önmagamról és még többet a világról. Köszönettel tartozom hogy része voltál az életemnek. Sajnálom hogy elkúrtam. Mindennél jobban sajnálom hogy nem lehettem az akivé válni szerettem volna melletted, veled. Ez egyedül az én hibám, és remélem tanultam belőle annyit hogy tudjam értékelni ami igazán fontos. Bár most azt érzem ezzel semmi nem maradt ami fontos lenne és elvesztettem az egyetlen dolgot amiért érdemes volt élnem és fejlődnöm. És hogy soha nem találok hozzád foghatót és ezentúl senki nem lesz elég jó, senki nem lesz aki elérné a te szinted. És hogy senkivel nem fogom azt érezni mint veled, még csak meg sem fogja tudni közelíteni senki. Ez volt életem legszebb és legboldogabb 20 hónapja. Most azt érzem elveszítettem mindent ami fényt adott és csak a sötét üresség maradt bennem.

[ujrakezdesnelkuled]

Ez a családnak nevezett szar. Valaki mondja el hogy kell tökéletes gyereknek lenni? Mert én már nem tudom mit kéne tennem a csaladomert. Ha apamnal élek az a baj, ha anyamnal az a baj. Ha suliba megyek az a baj, ha tanulok az a baj, ha munkába járok iskolás létemre az is baj. Ha csak felmosok, ruhákat mosok de valami elmarad az a baj. Ha épp egy kicsit szórakoznak mint a velem egykoruak az is baj. Valaki mondja el akkor hogy kell élnem hogy megfeleljen nekik. Főiskolára járok, szeretnék valamit elerni az életbe évek óta nem kell eltartani mert minden költségem magam állom mert dolgozni járok amikor más velem egykorú ezt nem teszi. Pénzt nem fizet apám rám mikor köteles lenne. Anyám minden este csök részeg és öreganyammal és akkor mindenki szar mert semmire kellő vagyok. Nem értem. Mintha senki se akarna, senki nem akarna hogy veluk eljek mintha el akarna mindegyik dobni. Már bele faradtam. Már egyszerűen fogy az erőm és fel akarom adni. Már kész besokaltam. Nem értek semmit.

[gyuricaur]

Akkor is érzem, hogy talán nem ebben a városban kéne élnem, amikor éjfél után végigtekintek Kelet-Pesten és elégedetten nyugtázom, hogy jól van, elkussoltak végre mind.

[merulesek]

azt hittem, hogy ennyi idős koromra majd kinövöm a depressziót (az eredeti elképzelésem szerint már lassan 4 éve nem kéne élnem)

[kinlodok]

Hogy érzed magad?

Ez egy csodás kérdés. A válasz mégjobb lesz.

Válasz: Mi a fasznak élek? Szarul bro. A nevem gyalázzák, minden nap belémállnak. Olyan emberek, akik eddig nem bántottak. Az egyetlen "barátom" (nem igazán barát, de mondjuk annak) közölte velem, hogy nincs ideje arra, hogy végighallgassa a problémám (?💀), de egé műszak alatt a kurva telefont nyomni van idejexd Szóval vettem két (kééét) Balit, és belebasztam egy liter KÓLÁBA:) aminek az ára szar volt, és nem annyit fizettem, ami ki volt írva, hanem többet:)))) mert persze senkinek sem jut eszébe az árintegritással foglalkozni, csak nekem💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀💀 de régóta nem ittam, szóval megéreztem ezt a két balit is. Amúgy akciós, szóval 800 forintból bebasztam ma. Reggelre megkeresem az életem értelmét, hogy minek kéne élnem. Ja, és az egyetlen cisz ember is elárult, akiben eddig bíztam. Szép a nyár, mi? Jahhhhh, nem....... Nekem aztán nem...

Van

Otthon

13

Darab

Balim

Vettem

Mert

Akciós

Még

70be van

395 asszem xddddddddddddde

Bebasztam bro 💀💀💀💀💀