#mindenevő

[manzeraniki]

Folytassuk a zabkása mentes reggeli ötleteket, most nem vegán módra. A különféle gabonafajtákat most is kihangsúlyoznám, mert nagyon sokszínűvé tehető velük az étrend, arról nem is beszélve, hogy ezáltal mennyivel sokszínűbben jutunk hozzá bizonyos ásványi anyagokhoz és vitaminokhoz. A többi gabonafajtát nem csak kásának lehet megfőzni, hanem liszt formájában akár omlett is készíthető bele. Vegán módra, csak simán, tojás nélkül, nem vegán módra meg tojás is mehet mellé. A tojás egyébként a mindenevőknél elég gyakori, sokféleképpen elkészíthető, ezáltal izgalmas fogásokat kreálva. A tojásmuffinból pl. egyszerre viszonylag sok készíthető, amivel meg tudod spórolni a másnapi reggelikészítést és belecsempészhetsz bármilyen zöldségeket. A lazac manapság pláne nem egy olcsó mulatság, (de mi az?) néha azonban ezzel is elég jó reggeliket lehet kreálni. Mellé egy kis torma, akár bele a szendvicsbe, nagyon jó összhangban tudnak működni! Ha halakat fogyasztotok, érdemes a kisebb testűeket választani!🐠 www.manzeraniki.hu #személyreszabottétrend #táplálkozás #reggeliötlet #mindenevő #egészség #egeszsegestaplalkozas #egészségeséletmód #életmód #életmódváltás #étrend #konzultáció #étrendírás (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/ClUP7dgo3kp/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[metalshockfinland]

THY CATAFALQUE Feast on New Single 'Mindenevő'

Photo by © Orsolya Karancz Even during its initial gestation period, Thy Catafalque had already expanded beyond the perceived limits of extreme metal. With each album, Tamás Kátai and his band of collaborators have taken another step beyond the genre’s boundaries, bringing the world’s most vile art form into conversation with the avant-garde.There’s still a light at the end of Thy Catafalque’s…

[szamocamamo]

Kilátásaink

A tacskó mindenevő

[1mondatban]

ugyanannyit fogok gondolkodni rajta, mint bármelyik mindenevő faj.

ettől persze még sokszor lehetne humánusabb megoldásokat alkalmazni.

by the way, te azt a búzát is megszemélyesíted, amelyiket megeszed?

I’M DONE EATING CRAB🤮 🦀

[manzeraniki]

A tegnapi reggeli allternatívás posztomnál “megszavaztátok”, hogy hozzak példákat. Most arra hozok példákat, ha valaki vegán vagy most ismerkedne a vegánsággal és nincs ötlete. Jellemzőbb, hogy az áttérés elején kétségbe vannak esve az emberek, hogy nem lehet semmit enni, mert megszokták a mindenevő ételeket és hirtelen nem jut eszükbe más, de egy kis kreativitással máris orvosolható ez a probléma😊 Ez csak pár példa, de most, ahogy átfutottam, még egy eszembe jutott, vagyis nem is csak egy: paradicsomos bab vagy egy friss saláta, valami krémes szósszal nyakonöntve, mellé pirítóssal, hú, vagy a csicseri omlett, vagy a csicseris bundás kenyér… tovább is van, mondjam még?😄 Az étrendekbe millió féle verziót szoktam írni, mindig célnak és ízlésnek megfelelően, pontosan kiszámolt adagokkal, beszerzési lelőhelyekkel és pontos elkészítési útmutatóban, mint egy receptes könyvben, nem csak ilyen két soros valami, hogy főzd meg a kását és kész😄 Holnap hozok ötleteket nem vegán reggelikre is!☺️ #staytuned Konzultációra bejelentkezni csak decemberre tudtok, étrendeket pedig csak a téli szünetben tudok vállalni korlátozott számban (#vizsgaidőszak #gyereknevelés) 👇🏼👇🏼👇🏼 www.manzeraniki.hu #szemelyreszabottetrend #szemelyreszabotttaplalkozas #életmód #egészség #egeszsegeseletmod #egészségestáplálkozás #reggeliötlet #veganreggeliopciók #étrend #konzultáció (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/ClRpkY3oPOe/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[elda-mcl]

Húsvéti esemény 2021

Március 31-én 11 óra és április 9-én 23 óra 59 perc között pingálj ki egy csomó csokit, és rejtsd el párod számára!

Első feladatod keretében erszényesnyúl alakú csokikat kell majd kidíszítened az ausztrál hagyománynak megfelelően! Másold le a játék elején látott modellt, és a mérő szintjének növeléséhez szerezz minél több csokit!

Ha nincs időd, vagy kedved, némi AP-ért cserébe megveheted a szükséges mennyiségű csokit, és haladhatsz előre a történetben.

A mérő egy újabb szintjének elérésekor a Sexy Bunny szett egyik darabja lesz a nyereményed!

Amint elkészültél a díszítéssel, már csak el kell rejteni a finomságokat, majd szíved választottjára vár, hogy megtalálja őket! A csokivadászat során különböző lehetőségek olyakor választanod kell majd - ha jól választasz, az ajándékkép egy darabja lesz a nyereményed! Emellett izgalmas húsvéti hagyományokat fogsz megismerni a párod által, néhányat talán ki is próbáltok majd.

A romantikus pillanat végeztével megszerezheted a teljes ajándékképet és a Szelek szárnyán szettet.

Összesen 5 ajándékképet és 2 szettet nyerhetsz meg a különkiadásban.

Az első feltöltésedhez most a Tavaszi séta szettet adjuk ajándékba! Amint megszerezted, a színvariációit a butikban találod.

Megjegyzés: a bónusz szett csak a Szerelmes élet csábítói számára lesz elérhető. 

Ha a szervered közös mérője eléri a 100%-ot, megkapod ezeket a cuki kis tyúkocskákat. Minden erszényesnyúl számít! 

Helyes válaszok:

Nathaniel:

Nathaniel: Ez aranyos! Még ki is dekoráltad nekem!

A. Szerinted túlságosan gyerekes? Valami visszafogottabb kellett volna... B. Úgy érted, hogy rólad mintáztam? Eléggé hasonlít rád, nem? -> Illusztrációhoz vezet C. Naná! És már nagyon szeretném látni a tojásokat, amiket nekem készítettél!

Nathaniel: Hmm… Abban az országban úgy hívják ezt a hagyományt, hogy „Påskekrimmen".

A. Norvégia? -> Illusztrációhoz vezet B. Németország? C. Horvátország?

A. Túl fogom élni, nem gond. Bár rengeteg időbe telt, mire megcsináltam. B. Nem tudtam, hogy ennyire el tudom vonni a figyelmedet.. -> Illusztrációhoz vezet C. Odafigyelhettél volna! Rengeteg időt töltöttem vele.. nézd.. most teljesen kész.

A. Mit szólnál, ha felolvasnál egy részt a Gyilkosság az orient expresszen lapjairól? -> Illusztrációhoz vezet B. Mit szólnál, ha felolvasnál egy részt a Jégemberek lapjairól? C. Mit szólnál, ha felolvasnál egy részt a Vörös és fekete lapjairól?

Castiel:

A. Mondja csak, nem szeretne segíteni egy picit Castielnek a csokivadászatban? -> Illusztrációhoz vezet B. Bocs, Castiel, egyáltalán nem gondoltam a rajongókra, hazamehetünk, ha szeretnéd. C. Bocsánat, de most szeretnénk kettesben lenni.

Castiel: Találd ki! Na vajon melyik ország lehet?

A. Ciprus? B. Oroszország? C. Lengyelország? -> Illusztrációhoz vezet

Castiel: Sok mindenre képes vagyok…

A. (Átadtam magam az ölelésének) B. Biztosan nem fogom felhúzni, amíg be nem fejezed a csokivadászatot, de... te is felpróbálhatod, ha szeretnéd. C.Várj egy kicsit.. valamit még be kell fejeznünk! -> Illusztrációhoz vezet

A. Rendben, tök jó ötlet, de előbb hadd öltözzek át! B. (Azonnal meghúztam a ravaszt, és a vízsugárral telibe találtam Castielt) -> Illusztrációhoz vezet C. Castiel, ne már! Tudod, mennyibe került ez a ruha?

Priya:

A. Olyan állat, ami fákon él, és csak éjszaka bújik elő vadászni! B. Olyan állat, aminek az egyedei átlag 3 kilót nyomnak, és nagyon szeretik a sajtot! C. Olyan állat, aminek nem kell víz, száraz helyen él, és nagyon pici. -> Illusztrációhoz vezet

A. Haiti? B. A Bermuda szigetcsoport? -> Illusztrációhoz vezet C. Bora Bora?

Priya: Igazából már előre elterveztem.

A. Ó... nem vagyok oda a sárkányeregetésért. Megnézni megnézem, de soha nem rajongtam érte. B. Ó, igen.. De jó lenne, nagyon jó ötlet! -> Illusztrációhoz vezet C. Hmm.. Nem akarod, hogy inkább most azonnal felhúzzam a nyuszis szettet?

Priya: Mi a leggyorsabb sárkányeregetés világrekordja?

A. 180 km/h? B. 80 km/h? C. 200 km/h? -> Illusztrációhoz vezet

Rayan:

Rayan: Hmm… előbb legyen meg a tojásvadászat, utána, ha van kedved, kezdődhet az én kihívásom!

A. Hát.. tudod hogy szeretek játszani, úgyhogy oké! Előbb levadásszuk a tojásokat, utána megnézzük, mivel készültél! -> Illusztrációhoz vezet B. Van valami köze azokhoz a hatalmas kartonokhoz, amiket a bejáratnál hagytál? C. Hmm.. nem mondhatok igent, amíg nem tudom, miről van szó!

Rayan: Egy mexikói hagyományhoz… Megtalálod majd?

A. Egy piñata? -> Illusztrációhoz vezet B. Egy calavera? C. Enchiladas?

A. Ajándék. Neked! B. Ha megtalálod az utolsó csokit, felhúzom a többi részét is! -> Illusztrációhoz vezet C. Nem ér megnézni!

Rayan: Ki kell választanod a fegyveredet.

A. (Hoztam egy serpenyőt) B. (Felkészültem: szerintem elég, ha puszta ököllel rácsapok egy nagyot) C. (Leszereltem a seprű végét, hogy csak a nyél maradjon) -> Illusztrációhoz vezet

Hyun:

A. Mindenevő, és hosszú alagutakat ás a föld alatt! -> Illusztrációhoz vezet B. Növényevő, és csak napközben bújik elő táplálkozni. C.Akora, mint egy nyúl, de ragadozó!

Hyun: Szóval azt mondod, hogy kihalás fenyegeti… Mennyi maradt belőle?

A. Kevesebb, mint 30 000. B. Kevesebb, mint 10 000. -> Illusztrációhoz vezet C.  Kevesebb, mint 5 000.

A. Arra készültél, hogy majd az Aladdin előtt fogjuk tölteni az estét. B. Arra készültél, hogy majd a Toy Story előtt fogjuk tölteni az estét. -> Illusztrációhoz vezet C. Arra készültél, hogy majd a L’ecsó előtt fogjuk tölteni az estét.

A. Semmi gond, csak egy régi bögre volt. -> Illusztrációhoz vezet B. Hyun, annyira imádtam ezt a bögrét! Egy régi emlék volt. C. Haha, két lábon járó szerencsétlenség vagy!

Illusztrációk:

[naploplusszcsajok]

Lányok, aki voltak ...

Nem vagyok fallokrata, se szex őrült. 

De a NŐk , lányok, csajok, ribancok mindig meghatározták a jelenemet.  “  Lányok, akik voltak, apró vércseppek az ereimben, Lányok, akik voltak, egy-egy emlékkép az idegekben “  Valamikor még fotóbuzi voltam, mindenevő típus. Most már csak azok a pillanatokat vadászom, amelyek egy konkrét személyre utal vagy egy valahol, valamikor látott pillanat/mozdulat beleégett az elmémben. Igyekszem ezeket a jól ismert, de mégis annyira személyes élményeket itt ezen a blogon megörökíteni. https://www.youtube.com/watch?v=ZR6dU29z_0Q vagy:  “Sose voltam gazdag, de megvan minden A legszebb pillanatok vannak ingyen Sok fénylő szempár ragyog a világon Millió lányé és én mindet imádom”

azaz: https://www.youtube.com/watch?v=lLZ-sHGcgjo kedvenc feldolgozás: https://www.youtube.com/watch?v=cnrrHIWMBk4

[labjegyzet]

Anna Todd-dal beszélgettünk

Szeptember 3-án mutatják be a legújabb Miután-filmet, Miután összecsaptunk címmel. A sorozat könyvben hatalmas siker volt hazánkban is, a belőle készült filmváltozatot szintén nagyon szerették a rajongók. Készítettünk egy interjút a szerzővel, Anna Todd-dal, aki örömmel válaszolt az új filmmel kapcsolatos kérdéseinkre, mesélt az előző forgatásról, a karanténidőszakról és szeretett olvasóival való kapcsolatáról is.

Legutóbb öt éve beszélgettünk, akkor a Miután-sorozat már az egész világon, köztük Magyarországon is, hihetetlenül sikeres volt. Azóta az első könyvből film is készült és már producerként dolgozol a következőkön. Elképzelted a történetedet valaha a vásznon?

Egyáltalán nem! Nem sejtettem, mit tartogat számomra a jövő. Mindig is rengeteget olvastam, de erről nem is álmodhattam volna! Azt végképp nem tudtam elképzelni, hogy a teljes sorozat producere leszek. Minden percét imádom, és rengeteget tanulok közben.

Mennyire vettél részt az első, illetve a második film készítésében?

A második filmnél jobban bevontak, mint az elsőnél. Az elsőnél úgy hittem, még többet is beleszóltam, mint kellene, de utóbb rájöttem, hogy valójában kevés szerepem volt benne. A másodiknál már tudatosabban bevonódtam, és a teljes folyamatban részt vettem. Minden reggel már korán a helyszínen voltam, elmondtam a véleményemet a szereplők külsejéről, a helyszínről vagy a napi menetrendről/beosztásról. Biztosra akartam menni, hogy minden, amit az első filmből tanultam, és amit a rajongói visszajelzésekből kaptam, bekerüljön a második filmbe. 

Milyen érzés volt látni a szereplőidet életre kelni?

Különös. Furcsa. Izgalmas. Soha nem gondoltam volna, hogy látom őket megelevenedni. Annyira jó stábunk volt, megtiszteltetés volt olyan legendákkal dolgozni, mint Selma Blair vagy olyan tehetséges fiatalokkal, mint Josephin és Hero. (Josephin Langford és Hero Fiennes – a szerk.)

Szerinted mitől jó egy adaptáció?

Korábban úgy gondoltam, hogy ragaszkodni kell az eredeti könyvhöz, de ha őszinték akarunk lenni, ez nehezen kivitelezhető. Meg kell találni az egyensúlyt a könyv lényegi mondandója és aközött, amiért az olvasók szeretik, és közben igyekezni egy jó filmet (is) készíteni. Láttam már olyan feldolgozásokat, ahol jobb lett volna, ha változtatnak a könyvön, hogy jobb film készülhessen. Tisztelem az olvasóimat és a könyveket, amiket szeretnek, de mérlegelni kell.

Szoros kapcsolatban állsz az olvasóiddal. Hogy tetszett nekik az első film? Ahogy említetted is, néha nehéz megtalálni az egyensúlyt a film és a könyv között. Az igazi rajongók pedig kritikusabbak.

Tényleg imádom az olvasóimat és szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jó kapcsolatom van velük. Nem zavarnak a kritikus visszajelzéseik, mert miattuk kezdtük megalkotni a filmeket. Szerintem a visszajelzéseik fontos részét képezik a filmnek. Néha nehéz, mert van, hogy mérgesek lesznek, és nem magyarázhatom el nekik a döntések hátterét; az okokat, amiért nem válaszolhatok nekik vagy, hogy mibe került egy olyan dolgot megvalósítani, amihez ragaszkodtak. Filmet készíteni egy nagyon összetett és sok lépcsős folyamat még egy olyan egyszerűnek tűnő dolog esetében is, hogy valamit tweetelünk-e vagy sem, és mikor. Más írókhoz képest jobban belefolyok a munkálatokba, és néha nehezen értik meg a rajongók, hogy egy egész csapat döntéshozó van mellettem.

Van kedvenc emléked a Miután forgatásáról?

Nehéz egy kedvencet választani. Nagyon jó élményeim vannak a forgatásról és a forgatáson kívül töltött időről is. Szerencsés vagyok, hogy olyan stábbal dolgozhattam, akikkel jól ki lehet jönni. A távoli helyszíneken történő forgatások során sokat vagyunk együtt és szinte családtagokká válunk. Candace King A Vámpírnaplók forgatásakor Atlantában lakott, örültem, hogy ott volt és az idegenvezetőnk volt. Nemcsak a legkedvesebb ember, hanem tervezésben és szervezésben is a legjobb. Úgy mutatta meg nekünk Atlantát, mint senki más.

Mit árulhatsz el a második filmről?

Azt, hogy izgatott vagyok a megjelenés miatt. Büszke vagyok arra, amit létrehoztunk, és készen állok, hogy az egész világ lássa.

Melyik a kedvenc filmed? Melyiket nézted meg ezerszer?

Hm, a kedvenc „újranézős” filmem A szerelem hálójában. Tom Hanks és Meg Ryan között hihetetlenül működik a kémia és egy fantasztikus film. A második talán a Holtodiglan, látszik, mindenevő vagyok.

Hogyan telt a karantén időszaka? A művészeknek lehetőséget adhat egy új projektekre koncentrálni. Volt időd írni? Most min dolgozol?

Igazából nagyon szerencsés voltam a karanténnal, önzőnek tűnhetek, mert jól jött. Sok időt tudtam együtt tölteni a fiammal és a férjemmel otthon, és ez nagyon jó volt. Sokat írtam és más új projekteken is dolgoztam, így nagyon elfoglalt és hatékony voltam.

Hiányzik az utazás? Hová mennél először a COVID-19 korlátozások után?

Nagyon hiányzik az utazás. Olyan helyekre mennék, ahol még nem jártam, például Thaiföld, India és Dél-Korea.

Mi az előnye és mi a hátránya annak, hogy író vagy? Hogyan kezeled a rossz kritikát és a gyűlölködőket a közösségi médiában?

(Nevet) Nem panaszkodhatom… Őszintén annyira hihetetlen szerencsés életem van, hogy ez erőt ad ahhoz, hogy ki tudjam zárni a bántó szavakat és a trollkodást. Régen nagyon foglalkoztatott, főleg, ha a saját rajongóimról volt szó, de most már könnyebb figyelmen kívül hagynom. Inkább legyenek mérgesek, mint érdektelenek. Azoknak az embereknek, akik nem a rajongóim vagy támogatóim, nem igazán érdekel a véleménye, vagyis egyáltalán nem érdekel.

Mik a terveid a nyárra? Remélhetőleg a második film miatt elég elfoglalt leszel…

Igen, nagyon elfoglalt vagyok a film és más teendőim miatt. Nemrég voltunk a családdal kempingezni, és nagyon kellemes volt a természetben, mindentől elzárva lenni, távol a hírektől, az internettől. Hihetetlen volt és már tervezem a következő utat.

Az interjú megjelent a Carrie magazin oldalán.

Az írónő könyvei elérhetők a gabo.hu oldalon, de nemsokára előrendelhetővé válik a Miután összecsaptunk filmes borítójú kiadása.

[nkn1]

Illusztrávióm N.V. Pinyegin : Kalandozások a sarkvidéken című könyvének “ Sarki nyár “ fejezetéhez. (1924)

“ Ezt a rénszarvast, amellyel ezen a kiránduláson vándoroltunk, arra a célra hagytuk a háznál, hogy legyen mivel az állomás környékén közlekedni. Bámulatosan szelíd, félszemére vak, öreg állat volt. Azért válosztottam ki a prémvadászoknak legeltetésre kiadott többi rénszarvasunk közül, mivel be volt tanítva arra, hogy a hátán hordjon terhet. Így el tudta hordani a kirándulók minden felszerelését és gyűjteményét. Szerij ( “szürke”) volt a neve. Szerij hamarosan kedvence lett mindenkinek. Eleinte féltünk elengedni őt, ezért hosszú zsinórra kötve legelészett.Később azután egyre nagyobb szabadságot adtunk neki, és közben kenyérrel etettük. Az usztyanszki vidék házi rénszarvasainak többsége nem eszi a kenyeret. Gazdáik nem szoktatják rá a kenyérevésre, mert a kenyérhez szokott rénszarvas teherhordáskor gyakran kirágja a liszteszsákokat. Rövidesen kiderült, hogy a mi Szerijünk nagy ínyenc, csak a sós kenyér ízlik neki, sőt a közönséges sós kenyérnél többre tartja a sóval erősen behintett vajaskenyeret. A továbbiak folyamán azonban meggyőződhettünk róla, hogy mindenevő állatnak lehet számítani. A prémvadászok azt beszélik, hogy a rénszarvasok elfogják az elbámészkodó lemminget. Ellenőrizni akartuk ezt az állítást, és ezért Szerijt egy elfogott lemmingel kínáltuk meg. A rénszarvas látható élvezettel fel is falta. Amikor azután szabadon engedtük, nem egyszer figyelhettük meg, hogy elfogyasztotta a kutyák vájújába öntött levelsmaradékokat. Ilymódon hozzászokott ahhoz, hogy egész napokon át az állomás közelében kódorogjon. Ahelyett hogy a tundrában csavarogna és zuzmókat kutatna, amint az Brehm szerint egy tisztességes rénszarvashioz illik, ez a csodabogár inkább a konyhahulladékokat szedegette össze a ház körül. Nem tudjuk milyen mértéket ért volna el ennek az állatnak további háziasítása. Valószínűleg kezdett volna bejárni a konyhába - a moslék és a hulladék alakjában jelentkező finomságok ősforrásához. A dolgok ilyen folyását azonban megakadályozta egy m��sik rénszarvas, amelyet gyógyítás és pihenés végett hoztak hozzánk a prémvadászok. Ez az állat megsérült a lábán.Vad volt és még csak kenyeret sem evett. Ez a rénszarvas kezdte visszavezetni Szerijt a kísértésektől a természet ölére, a tundrába. A rénszarvas csordában élő állat. Alig kezd Szerij legelészni a konyhahulladékon, a társa elüget a tundrába. Szerij, erre abbahagyja a szemétben való turkálást és utána vágtat. Két hét alatt Szerij elvadult, és egyre ritkábban jelent meg az állomáson, nehezebben is engedte magát megfogni.Végülis mindkét rénszarvast elveszítettük. Egy hófúvás alatt a vad társ ismeretlen helyre vezette,. Két hétig kerestük, de hasztalan. Se mi, se pedig a szigetlakók nem látták többé ezt a két állatot. Minden valószínűség szerint valamelyik vad rénszarvascsordához csatlakoztak. Valahányszor Szerijre gondolok, mindig eszembe jut a Zorka nevű kölyök eszkimókutyánk. Itt született az állomáson, a megveszett Mod lánya volt. Zorka a legmelegebb érzelmekkel viseltetett Szerij iránt. Ha Szerij messzire eltávozott a tundrába, Zorka  nyugtalankodni kezdett, és a nyomokon csaskhamar megindult megkeresni gyengéd érzelmeinek tárgyát. Így aztán mindig tudtuk merre van Szerij. (…) Zorkából megfelelő dresszírozással valószínűleg jó rénszarvasvadász kutya lett volna. Amikor egy csoport ember elhagyatott helyen el van vágva a családjától és a megszokott szórakozásoktól, akkor azt a mindenkiben szunnyadó szükségletet, hogy élőlényről gondoskodjék, rendszerint állatokra szokta pazarolni. ”

[aretsorozat]

68.epizód

MEGÉRKEZÉS TÓTH-SZIGETRE,

A SZTRAPACSKÁK FÖLDJÉRE

 1/4.

Két őszinte ember, ha… Zsigmond, Zsombor, Kiscsajszi. Hét tengerre zeng a csíz. Egy nagytakarítás hiteles története.

  HÉ, BÉBI, DE BERÚGUNK MA…

 - Én most őszinte leszek magával, Edina! Nem baj?

- Egy kicsit félek tőle…

- Ne aggódjon, nem akarok magával kikezdeni.

- Ja, akkor nyugodtan lehet őszinte, őrnagy úr.

- Köszönöm.

Ám most, hogy Vilmos engedélyt kapott rá, üveges szemmel mered maga elé.

Hanga Marilyn Edina meg csak bámulja, hogy ezt a mindig fess, mindig határozott és a maga módján jóképű tiszt urat meg mi lelte.

- De egyen közben, mert elolvad a fagyija! – mosolyog rá bátorítóan. És különben tényleg, a nagy lendülettel rendelt hat gombóc citrom- csoki- vanília

egyre csak olvadozik a kelyhében, Vilmos alig-alig kanalazgatja. Edina meg már rég benyalta a maga pisztácia-kivi adagját, két gombócot szerényen, vigyázni kell a kalóriákkal jelszóra. Mert mintha kicsit nőne a feneke, nem?

Ugyan, Edina, a maga alakja még mindig tökéletes.

Á, és a derekamnál?

Ott is.

A mérleg nem hazudik, őrnagy úr.

Magának mindenki hazudik, Edina, csak hogy levegye a lábáról.

Engem?

Magát.

Ezt most vegyem bóknak?

Mit, hogy hazudok?

Szóval nagy a fenekem.

Tökéletes, mint mindig.

Na, és akkor ezen összenevettek, és akkor ültek ki a fagylaltozó teraszára a jó kis nyári napsütést élvezni egy kicsit. És akkor még tisztázták azt is, hogy a fagyalt kiválasztása is mennyi mindent elárul az emberről, nem? Például az biztos, hogy generációs a kérdés. Vilmos őrnagy gyermekkora a citrom- csoki- vanília ízekhez kötődik, Edina meg a pisztácia-kivi. Ez annyit tesz, hogy tizenöt-húsz év a korkülönbség. És akkor ezen uszkve öt-tíz percig még lehetett okoskodni, mielőtt beállt volna a nem jó, hanem a kínos csend, amikor is Vilmos bevirította a tutit, hogy most aztán őszinte lesz. És igazán szép Hanga kisasszonytól, hogy nem pattant fel az asztal mellől és nem rohant el sikoltozva.

Sőt, még arra a majdnem szellemes megjegyzésre is tellett tőle, hogy felforr az őrnagy úr generációs jellegű citrom- csoki-vaníliája. Amúgy az különben is érthetetlen, hogyan ehet valaki a citromhoz csokit.  De ezt hagyjuk, bár ez lenne az őrnagy úr legszembetűnőbb jellemhibája.  De most tényleg mi ez a félénkség? Hát nem azért hívta fel Edinát, hogy tanácsot kérjen?

Na.

- Mégis csak innunk kéne valamit…- csóválja meg a fejét az őrnagy úr.

- Lehet, hogy likőrt tartanak itt- néz be teraszról a cukrászpult felé Edina.

- Á, likőrt, azt nem.

- De nincs is, úgy látom.

- Nem megyünk át Jenőhöz a Jázminba?

- Jaj, oda ne!

- Ne?

- Ne!

- Hoppá! De csak nem orrolt meg rá valamiért?

- Nem, csak…most ne! – A fenét Jenő. Kázmér! Arra a szálkás bunkóra!

Arra a…hát milyen erotikustánc művész az olyan, aki észre se veszi az epekedő nőt. Vagy ő randult meg hirtelen? Tényleg megnőtt a segge, és megvastagodott a dereka? És a mérleg is hazudik, csak Kázmér nem, amikor hiába nyomul rá, az észre se veszi. Na, ez viszont tényleg nem tartozik senkire, pláne nem az őrnagy úrra. Viszont…várjunk csak?

Hogyhogy az őrnagy úr nem akar kikezdeni vele?

Már ő se?

Akkor minek telefonált és mért kért tőle randevút?

Hülye férfiak.

- Szóval? Mi a gondja, őrnagy úr?

- Udvarolni szeretnék.

- De nem nekem.

- Á, ahhoz én úgyis kevés vagyok.

- Ezt miből gondolja?

- Mért, nem?

- Kinek udvarolna?

- Egy kollégának.

- Jesszus, csak nem…?

- Jaj, nem egy férfinak, hanem kolleginának- vihog fel kínjában Vilmos őrnagy.

- Nem mintha bármi kifogásom lenne, tudja, de maga nem úgy néz ki.

- Mint egy olyan, aki a férfit szereti?

- Én is a férfit szeretem- nevet rá Hanga kisasszony, és amikor kikacarászták magukat, a szépség ismét a szörnyetegre kérdez. – Szóval?

- Már elfelejtettem, hogy kell.

- Udvarolni?

- Minimum húsz éve nem csináltam.

- Húsz?!

- Utoljára talán Julcsinak.

- Julcsinak?

Vilmos Hanga kisasszonyra mered, hogy talán cikizi-e azzal, hogy mindent visszakérdez. Ha ez a helyzet, nagyon jól nyomja, mert őszintén meglepettnek és kíváncsinak tűnik. No és mintha sugározna belőle valami szeretettel teljes empátia.

- Igen, Julcsinak. Jártunk, tudta?

- Valami rémlik… No és neki hogy udvarolt?

- Hát ez az.

- Erre nem emlékszik?

- Hát…baromi nagy arcom volt, meg úgy tettem, mint akit nem lehet visszautasítani, meg a dumám, meg az apró ajándékok…ilyesmi.

- Mégis csak emlékszik: így kell.

- Így hogy?

- Határozottan. Mint akiben fel se merül a kétely, hogy nem kell a nőnek.

A nőcsábász elsősorban legyen macsó.

- Azt mondja?

- Szerintem.

- Meg jóképű, meg jómódú, meg szingli?

- Elég a macsó.

- És ha nős?

- Mért, maga nős?

- Úgy nézek ki?

- Nem, Vili, maga nősnek se néz ki.

- Se nősnek, se homokosnak.

- Se.

Pillanatnyi csend áll be. Vilmos őrnagy fagyija reménytelenül megolvadt, ha fel nem is forrt. Némi viszolygással nézik a halványbarna, krémes löttyöt fehéres

zárványokkal. Pedig nem a fagyi tehet róla.

- Tényleg ne igyunk valahol valamit? – próbálkozik be másodszor az őrnagy úr.

- Látja, ez így eleve nem jó.

- Micsoda?

- Ezt egy nőcsábász így mondja: gyere, szöszi, iszunk valahol valamit.

- Így? És nem kérdezi?

- Kérdezni csak a lúzerek szoktak.

- Oké. Gyere, Edina, iszunk valahol valamit.

- Mért, ma már nem vezetsz?

- Leszarom.

- Rendben, de nem a Jázminban.

- Tokaji?

- Azért az túlzás.

- Mért?

- Úri nő vagyok.

- Akkor veszünk a kisközértben valami piát és kisétálunk a tolf-pályákig?

- Ez már jól hangzik.

- Megyünk?

- Nem lehet, mert hírbe hoznak.

- Elbújunk a bokrok közt.

- Még csak az kéne!- nevet nagyot Edina.

- Akkor…hová tetszik?

- Inkább itt mondja meg, ki az a szerencsés!

- Akinek udvarolni szeretnék? Hát a Bezzegh Franciska tizedes. Tudja,

aki a járőr kocsiban volt, amikor a Nagy Dundi őrmester a Földet megmentette.

- Ja! Az a lány? Látásból megvan. Tényleg helyes.

- Ugye?

- De ő azért az őrmesterért van oda?

- Már törzsőrmester: előléptettük.

- De nem is ő mentett meg minket.

- De más ezt nem tudja.

- Ja, akkor én is belé lennék zúgva.

- Maga? A Nagy Dundiba?

- Na hallja? Ő, akár egy képregényhős.

Vilmos őrnagy belegondol a lehetőségbe, aztán a fejét rázza. – Nagy Dundi úgy bánik Franciskával, mintha a lánya lenne.

- Akkor mi a baj?

- Már mondtam. Fogalmam sincs, hogy kéne.

- Udvarolni?

- A beosztottam.

- És?

- Öreg vagyok hozzá.

- És?

- Csóró.

- És?

- És nincs semmi önbizalmam.

- Na látja, megint a lényegnél lyukadtunk ki: ez az.

- Szóval csak a macsó számít.

- Udvaroljon nekem!

- Magának?

- Csak gyakorlásból.

- Ja, hogy úgy.

- Csakis.

- Hát…de…

- Kezdje!

- Hé, bébi, berúgunk ma.

- Á, arra nem érek rá.

- Leszarom. Most húzunk innen a kisboltba.

- De mondom, hogy egy óra múlva…

- Na jó, mi van egy óra múlva?

- Még dolgom van a stúdióban.

- Rendben. Akkor este. Nálam.

- Nálad?

- Ja, nem nálam, mert akkor ki kéne takarítanom. Vagy tudod, mit?

Átjössz, kitakarítasz, főzünk valamit, közben berúgunk és dumálunk.

Na? Nem kérdés volt. Jössz és kész. Mikor végzel? Megyek érted a Gazdag Kábel elé.

- Na látja, őrnagy úr, nem felejtett semmit: tud maga udvarolni.

- Hát…ha ez így jó volt…

- Tisztára vizes lett a bugyim.

- Tényleg?

- Na, jó nem, de… ha maga tetszene nekem, elaléltam volna.

- Ne már!

- Viszont ha elém jön, megyek takarítani.

                                                 o

  EZT MELYIKÜNKNEK MONDTAD?

 - Na, szevasz kiscsajszi!

- ????

- Ne játszd el a három majmot, oké?

- Tudod, melyik az a három?

- ????

- Aki néma, aki vak, és aki süket.

- Szóval tudjuk, hogy se néma, se vak, se süket nem vagy.

- És amúgy örülj, hogy szóba állunk veled.

- ????!!!!

- Na nézd mán, a kis mérges pockot, mi?

- Ja, tökre rátarti máris, mint az anyja.

- Lehet mondani, hogy tőle örökölte, mi?

- Ja.

- Na, szólalj már meg, hülye liba!

- Ti kik vagytok?

- Na végre! És vagyok a Zsiga. Ez itt mellettem, ez a lúzer köcsög meg a Zsombor.

- Anyád lúzer.

- Az a te anyád is.

- Akkor az apád.

- Az is.

- Az nem biztos.

- Mi az, hogy nem biztos?

- Nem hallottad még, hogy csak az anya a biztos?

- De te az egypetéjű ikrem vagy, te köcsög!

- Te vagy a köcsög.

- Te vagy.

- Te.

- Eggyel többször és először mindig te vagy.

- Megáll az ész, hogy erről a dumáról nem bírsz leszokni.

- Te meg rólam szokjál le.

- Te meg szopjál le.

- Szopjál le te!

- Uraim! Uraim!

Az urak csaknem egyszerre üvöltenek rá a leányra - Mi van?!

- Muszáj ezt a vitát a fülem hallatára?

- Mért, akkor mégse vagy süket?

- Elárulnátok, hogy mit akartok?

- Ja, csak köszönni.

- Ha már anyukád bemutatott anyánknak meg nekünk téged.

- Engem? Mikor?

- Tegnap este.

- Nem emlékszel?

- Nem.

- Anyáddal meg az apáddal nálunk voltatok látogatóban.

- Ez rémlik.

- Na. És anyád megmutatta nekünk meg Veronikának a pocakját, benne

veled.

- Akkor…úgy tűnik, éppen aludtam.

- Jellemző.

- Mi? Hogy aludtam?

- Hagyjad már, mi is mennyit hunytunk a muter hasában!

- Az igaz. És olyankor lógott a kezed a számba.

- Várjatok már!

- Mi van?!

- Ezt most álmodom, vagy ti tényleg dumáltok velem?

- Nem álmodod.

- Gondolatban dumálunk.

- Olyan van?

- Naná. Az anyukája hasában mindenki telepatikus zseni.

- Én is?

- Nem, te csak egy kis csajszi vagy.

- Akinek még neve sincs.

- Mert a hülye szüleid még azt se tudják, hogy fiú leszel-e, vagy lány, amikor kimászol onnan.

- Vesztedre.

- Mert tutira megbánod.

- De muszáj.

- Megbánni?

- Meg születni.

- Nem jó kint?

- Itt?

- Beszarás szar, kiscsajszi.

- Először is totál meghülyülsz.

- Három évig mást se tudsz majd, mint oá, meg mama, meg papa, meg vau.

- Megalázó.

- Mi is csak mostanában tértünk magunkhoz.

- Nagyjából.

- Mi is a nevetek? Zsombék és Zsizsik?

- Zsizsik? Ez jó!

- Anyád jó.

- Mért, tényleg annyit izegsz- mozogsz, mint egy sajtkukac.

- A sajtkukac nem zsizsik.

- De.

- A sajtkukac az egy kukac. A zsizsik, avagy gabonazsuzsok, vagy gabonazsizsik a rovarok osztályának a bogarak rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak alrendjébe és a Dryophthoridae családba tartozó faj. A gabonazsizsik elnevezés helytelen, mert a faj nem a zsizsikek alcsaládjába

tartozik. Összegezve: a zsizsik bogár, te tapló.

- Látod, kiscsakszi, ez egy ilyen fazon.

- Milyen?

- Tudálékoskodik és kukacoskodik, akár egy zsizsik.

- Különben ti most hány évesek vagytok?

- Ne ezt kérdezd, hanem azt, hány évesek leszünk úgy tizenöt év múlva.

- Mert akkor mi lesz?

- Akkor kell majd kettőnk közül választanod.

- Választanom?

- Hogy melyikünkkel jársz majd.

- Én?!

- Te.

- De még meg se születtem.

- Viszont úgy gondoltuk, nem árt idejében szólni.

- De most mondtátok, hogy majd úgyis mindent elfelejtek.

- Viszont tudat alatt dolgozik majd benned a probléma.

- Én nem járok majd senkivel.

- De.

- Nem.

- Mért? Apáca leszel?

- Az.

- Akkor Jézus mennyasszonya leszel, te kis hülye.

- Inkább az övé, mint a tiéd, te köcsög.

- Hihi, öcsém, ezt jól megkaptad.

- Kaptad te.

- Te!

- Figyelj, kiscsajszi, ezt melyikünknek mondtad?

- Aki kérdezte.

- De mit? Hogy apáca leszel-e?

- Vagy azt, hogy melyikünknek mondtad?

                                       o

  A SZIGET, AMIT ÚGY HÍVNAK: TÓTH

 Hét tengerre zeng a csíz, kurjantott Pubé nagyúr és a főszakács, és a hat hű pribék, amikor Poszeidon isten egy súlyos, három napig tartó tivornya után olyan szinten másnaposra itta magát, hogy felrémlett előtte, mintha pár száz évvel ezelőtt, a bolygó túloldalán, tehát túl az Óperencián fellelhető lenne egy sziget, amit Amerika után Tóthnak hívnak. Nem Tothnak, hanem hosszú óval.

Szóval annak a szigetnek semmi köze a pökhendi egyiptomi istenekhez, akik különben se erre a bolygóra, még csak nem is ebben a Naprendszerbe települtek át a Földről, amikor ők is úgy látták már, hogy kimentek a divatból, az emberek semmibe se nézik őket, már vicceket se találnak ki róluk, tehát nekik is annyi.

Na most ezen a szigeten, aminek a neve Tóth, és ott lakik az Óperencián egy kicsit túl, ha el nem süllyedt azóta, mintha éltek volna olyan szárnyas kis lények, amikről a csíz hímek a részegség egy bizonyos foka elérése után bizonyosan ábrándoznak. Szóval olyan karcsú kis nyüzüge hölgyek szitakötő szárnyakkal.

Nagy, kerek szemmel, vékonyszálú, a fenekükig érő hajjal, piciny keblekkel.

Aranyosak amúgy, de túl törékenyek a szexhez, meg eléggé idegesítőek a repkedésükkel és a szüntelen zizegésükkel, csacsogásukkal.

És ezt hallva Pubé meg a többi csízek hímek egy csapásra kijózanodtak, hogy aztán még annál jobban is berúgjanak. Mert azok a lények, Tóth szigetén, ahogy a tengerek istene leírta őket, csakis csíz hölgyek lehetnek!  Vagy akkora a hasonlóság, ami már azonosság, vagyis ha nem csíz hölgyek ők, akkor is és csakis a csíz hölgyek ők.

De lehet az?

De hát hogy lehet az?

Ennyi sok ezer év után itt? Pont az Olümposz csillag harmadik bolygóján

él egy szigetnyi belőlük? Vagy ez is csak a csalóka remény ábrándképe? Hiszen időről időre felröppen a hír, hogy itt vagy ott látták őket a csillagok vándorai.

A csíz hölgyeket. Mire a hímek hatalmas békaugrásokkal a megadott koordinátáknál teremnek, és persze sosincs ott egy se. De még a hűlt helyük se.

Pedig valahol lenniük kell, nem? Végül is nem olyan tágas hely az Univerzum, hogy el lehetne bújni a kitartóan kutató tekintet elől. Márpedig ha valamitől híresek a csíz hímek, az iszonyat rondaságukon és az erényként magasztalt kegyetlenségükön és aljasságukon túl, az a kitartásuk, hogy végre felleljék hölgyeiket, és térdnyúlványaikra esve bocsánatért esedezzenek.

Vagy Poszeidon csak szívatja őket? Hogy úgy tesz, mintha?

Csak nem.

Na és arra rá egy hétre, hogy az örömhírt hallhatták, ők is kijózanodtak.

Márpedig ez nem könnyű az öreg tengeristennél. Akinél mindenből annyi van, mint a tenger. Így alkoholból is. Itt csak önmérsékletből nincs semennyi se.

Itt buli van reggeltől estig, aztán estétől reggelig. A vízi revü folyamatos.

Rövid pihenő csak akkor adódik, ha az elnyűhetetlen, mivel halhatatlan öreg fogja a háromágú szigonyát, és körbe kommandózza a felségvizeit, úgy nagyjából négy-ötezer kilométert. Ez a táv, itt-ott meg-megállva, egy kicsit csábítgatva, egy kicsit gyilkolászva, meg szokott lenni neki egy-két hét alatt, és kezdődik a tivornya elölről.

Egy ilyen pillanatot kellett kivárni. Mielőtt az öreg beleveti magát a habokba, és ezért viszonylag józan. Kivárni, és rákérdezni: tényleg létezik az a sziget, amit úgy hívnak, Tóth?

- Mit hívnak úgy? – álmélkodik el akkor Poszeidon, már derékig a tengerben

állva.

- Hát amiről meséltél.

- Mit meséltem?

- Hogy az Óperencián túl van az a sziget.

- Én?

- Te.

- Mikor?

- Egy hete.

- Egy szigetről, amit úgy hívnak, hogy Tóth?

- Arról.

- De micsoda hülye név ez?

- Te mondtad.

- Kizárt.

És Pupé reménye itt, mint gyenge füst a rácsapó északi szélben. Szóval mégis csak annyi volt, hogy az istennek delíriumában viccelni támadt játszi kedve.

- Szóval akkor szitakötő szárnyú csajok sincsenek, mi?

- Ja! Az a sziget!?

- Hát mégis van?

- És mint mondtam, úgy hívják, Tóth?

- Azt.

- Ja, akkor úgy. De most már mennem kell, kishaver. Úgyhogy

csá’, hacsak nem tartasz velem.

- Á, annyit én nem bírok úszni.

- Mert egy takony gyenge kis fazon vagy.

- Meg aztán nem isten.

- Na, meg az is.

- De várj még egy percig. Mégis, milyen messze lehet innen az a Tóth?

- Mért?

- Mert ha jól emlékszel, akkor azok lehet, a mi feleségeink.

- És annak mért örültök ennyire?

- Körülbelül ötvenezer éve nem láttunk egyet se.

- Na! Úgy a jó, nem?

- Nem.

- Én cserélnék veletek.

- Inkább azt mondd meg, hány nap hajóút ide az a sziget.

- Sok.

- Mégis.

- Nekem is vagy három hét volt úszva.

- Akkor az tényleg az Óperencián túl van.

- De ti hajóra szállnátok azokért a kis lepkékért, mi?

- Gondolhatod, hogy tengerre csíz…- kurjantott akkor ismét Pubé,

Poszeidon meg még másnap is nagyokat röhögött ezen, amikor az eszébe

jutott. Ám az viszont meg se fordult a fejében, hogy Pubé és a legényei csakugyan nekivágnak az Óperenciának. Így aztán hűlt helyüket találta, midőn a kommandós körútból hazaérkezett. Ám nem sokkal rá Szadó Nagyúr szállt le a szigetére az Űrbéka leszálló egységével.

                                                 O

  JÓ NEKIK

 Ám nem csak Poszeidon buliján fogy ám úgy a cefre néha, mintha fali csapból

folyna. No persze van ám olyan lény is, akinek a kevés is sok. No nem a tengeristen non stop  bulijában, ahol még a hal is inni akar.

No, ez az eset meg nem úgy kezdődött, hogy beszólt egy isten, van ám egy sziget, amit úgy hívnak, Tóth, hanem úgy, hogy van egy őrnagy, aki úgy hívnak, Vilmos, és aki nem mer kikezdeni Bezzegh Franciska tizedessel, és ehelyett meg csaknem levadászta a Rét üdvöskéjét, sőt, most írhatjuk így is: téhával: Réth, mint Tóth, a Hanga Marilyn Edinát. A szex idolt. A megközelíthetetlent. Akit halandó férfi csak messziről imádhat, csak és kizárólag ábrándozhat róla.

Hogy mi lenne, ha.

De úgy nem lesz soha.

Na szóval a fagylaltozónál úgy váltak el, hogy Vilmos kora este megvárja Edinát a Gazdag Kábel előtt, és aztán felmennek az őrnagy úrhoz berúgni meg nagytakarítani, meg valami vacsorát is főzni közben. És az őrnagy úr annyira

megszállottja volt ama problémának, hogyan legyen Bezzegh Franciskával, hogy még csak az eszébe se jutott ez: HOPPÁ!

Pedig ennél inkább hoppá egy hoppá már aligha lehet.

A Hanga M. Edina?

Avagy a női szépség platóni ideája? Ami a káprázatok világában nincs is, csak a valóságban, ám az holmi barlanglakó surmók számára megközelíthetetlen?

Az ő legénylakásába?

És akkor az őrnagy úr a legcsekélyebb izgalom nélkül csakis azon problémázott,

hogy mégis mit vásároljon estére. Tulajdonképpen mindent, mivel semmi nem volt otthon. Se pia. Se kaja. Takarítószerek meg pláne. Na jó, talán valami maradék kisüsti még lötyög az üveg aljában, amit még annak az örömére vett januárban, hogy még se lett a Réten armageddon. De az mennyi lehet?

Két deci? És azzal mégse illenék megkínálni egy úrinőt.

De mit iszik egy úri nő?

Martinit? Az jó lesz. Vodkával, jéggel, az jó ütős. És azt a férfiember is megkóstolhatja. Na. Mellé egy-két üveg jó bor, hátha tényleg vacsoráznak is.

De mi legyen a vacsora?

Mit esznek az úrinők?

Az nyilván nem lesz jó, ha a kifőzdéből felvisz két adag pacalt vagy resztelt májat. Pörkölt? Az se jó. Pizzát hozat? Na, az jó lesz. Vagy inkább valami salátának valót? Alkoholra? Jó lesz a pizza.

Takarítószer. Partvis, szemétlapát, porszívó és porrongy elég?

Mosogatószer, zsíroldó spray? Á, ez a nagytakarítás lehet ám, hogy hülye ötlet volt. Edina belép a lakásba, meglátja, mi van, nem lesz gondja a vacsorával, és megihatja az összes martinit vodkával, mert ahogy belép, már ki is fordult.

Talán egy kicsit elő kéne takarítani? Mégse legyen akkora égés, hogy úgy él, mint egy disznó. Bár a disznó megjegyzés kifejezetten sértő lehetne például Dezső számára, akinek még a dagonyája is tisztább, mint az ő előszoba padlója. Előtakarítás. Az lesz a jó. Így, hogy este hét körül kell menni a nőért, úgyis marad bő négy órája.

És akkor Vilmos őrnagy bement a boltba és vásárolt és hazament és tényleg nekilátott. És rájött, hogy takarítani jó. Na, ez azért így nem is kicsit túlzás.

Nem olyan rossz érzés. Amikor az ember látja. Hogy. Látszatja van.

Végül annyira belelendült, hogy csaknem lekéste a randevút. Nem szívesen áruljuk be a főtiszt urat, de bőven átlépte az ötven kilométer per óra sebességet, hogy odaérjen a Gazdag Kábel elé. És még úgy is elkésett.

Ciki? Az. Ám egy macsónál ez bőven belefér. Az persze nem kezd el szabadkozni, amikor kipattan a Skodából, hogy Edinának ajtót nyisson és közben azt nyávogja, jaj, bocsi, csúcs volt a forgalomban.

Kicsit késtem, na és?

Előfordul ilyen mással is…– néz rá a bombázó, de nem tesz szemrehányást, inkább úgy dönt, tompítja a rossz kezdet élét ennyivel: - Á, úgyis alig két perce jöttem ki.

Ami nem is igaz, mert itt szambázik már a járdán vagy negyed órája, és már azon tűnődött, hogy felhívja a pasit, közbejött-e valami. Esetleg egy jó kis brutális kettős gyilkosság, netán a sátán tért vissza, ha nem is a negyvenezer kékseggű ördöggel, de…

- Tényleg, mi lett azzal a két szerencsétlen kékseggűvel? – jut erről Edina eszébe, és kérdezi az őrnagyot, már az anyósülésen ülve, és lazán belekapaszkodva a biztonsági övbe, mivel Vilmosban még benne van a sietős indulat, és még mindig gyorsabban hajt, mint ötven.  Na ja, csikorogjon az a gumi, meg bömböljön hármasban a motor, ahogy kihúzatja. Vagy egy nőfaló macsó nem így nyomatja? De. És időnként le is meszelik.

Mivel egy igazi macsó akkor is siet, ha nem siet. Lassan sokkal nehezebb például agresszívnek lenni. Na jó, anyázni parkolás közben is lehet.

- Az ördögeinkkel?- kérdez vissza az őrnagy úr.

- Megkapják a letelepedési jogot?

- Remélem.

- És még a parókián dekkolnak, vagy már végképp kint az erdőben?

- Úgy tudom, végül találtak valami megoldást.

- Vajon mit?

- Egyelőre ők is sátort vertek Aura Huba, Dezső disznó meg az Odaát Ajtaja

mellett…

- Hű, micsoda csapat!

- Ugye? – nevetnek össze, és Vilmos végre leveszi a lábát a gázpedálról, mert most vette észre magát, hogy rendőr lenne és nem smukkos úrfi.  

- Rendelünk pizzát. Az jó lesz vacsorára?

- Á, inkább főzzünk valamit.

- Na jó, de mit?

- Maga mit enne?

- Amit kegyed. Főzzünk olyat, ami legutóbb volt a Réti Étiben?

- Á, inkább nyomjunk egy lecsót!

- Lecsót?

- Mért, nem szereti?

- Dehogy nem.

- Bácskai módon, sok paradicsommal, virslivel, vagy kevés paradicsom,

sok lecsókolbász?

- Utóbbi. De lecsóhoz semmi sincs otthon.

- És máshoz?

- A pizzához a telefon.

Na és akkor megint összenevetnek, pedig ez se volt ám az a király nagy poén.

Hát menni fog ez. Mármint ilyen klassz lazán ez az este. Így, hogy abszolút haveri az érzés, és nem is akar más lenni.

- Akkor nem állunk meg vásárolni?

- Legyen az?

- Én ennék lecsót.

- Én is.

- Fasza. Hol álljunk meg? A nagyboltnál?

- Lehet ott.

És beparkolnak, és mint két jó barát, sőt, mint valami emberpár, együtt tolják be a bevásárló kocsit az élelmiszer áruházba, és Edina mit sem törődik a kíváncsi tekintetekkel, amelyekbe sűrűn csillan a felismerés: te, ez nem a tévében a szöszi? De! A francba, ez élőben is de jól néz ki! És ki az a pasi, akivel oly meghitten… A mázlista. Biztos valami kő gazdag tahó, aki azért nem a bejáró nőjét küldte ma a boltba, mert kalandtúrát beszéltek meg a réti celebbel.

Vilmos meg büszkén lépked, mint az a bizonyos kakas a baromfiudvaron.

Hát mikor volt az, hogy rá ilyesmi okból irigykedhetett valaki? Talán soha.

Na, amikor Julcsival jártak. Viszont annak nincs még…huszonöt éve?

Kábé. Ez de ciki.

Hanga kisasszony meg egy percig arról ábrándozott, tényleg mennyivel másabb lenne, ha nem az őrnagy úr lépkedne mellette, mint a kiskakas, hanem a Kázmér azokkal a hihetetlenül könnyed lépteivel. Mert úgy lépked ám a Kázmér, mint egy balett táncos. Kan manöken? Mint akire a földi gravitáció egy géjének maximum a holdra érvényes hatoda vonatkozik. Szóval, ha Kázmér…de az tényleg jobb volna? Nem is. Vele nem érezné ilyen fesztelenül jól magát.

Mert zavarban lenne, mint valami tizennégy éves csitri.

Kábé. És ez is de ciki.

- Pia van otthon? - hessegeti el Balog úr képét Edina és fordul az őrnagy úrhoz.

- Azt vettem. Martini, vodka, borok.

- Mennyi?

- Hát…bontatlanok. Meg van még téliről valamennyi kisüsti.

- Na! Azt fogok kérni.

- Kisüstit?

- Mért?

- De kerítésszaggató.

- A kisüstinek annak is kell lennie.

- Hát…jó.

- Az apukám is olyat főz. Pláne, most hogy nem is tilos. Barack, cseresznye, alma, körte, szilva- minden bele a cefrés hordóba, ami csak a kertben terem.

- Nahát, magának van apukája?

- Mért, mit gondolt, hogy jöttem a világra?

- Mint egy angyal az égből, nem?

- Ja! Most hogy mondja, de.

És most finoman összemosolyognak, és Vilmos belepirul, hogy egy ilyen ótvar bók jött ki a száján, Edina meg azért, mert jól esett neki. – Ott vannak a kolbászok- mutat egy hűtőpultra, mintha éppenséggel ebbe pirult volna bele.

Odacsattognak a csálé kerekű bevásárló kocsival, szemrevételezik a kínálatot.

- Ne vegyünk inkább debrecenit?- javasolja az őrnagy úr. – Ez a lecsókolbász valahogy nagyon öregecskén foltos és ráncos.

Edina is megfürkészi az előre csomagolt, sápatag izéket, és tényleg nem valami gusztusosak. – Vegyünk lángoltat?

- Legyen az?

- Egy szál lángolt gyulai meg két pár debreceni?

- Egyszer élünk?

- Ahogy mondja, őrnagy úr, ahogy mondja…

- De akkor már vegyünk hozzá hegyes zöldpaprikát is! De ha nem szereti az erőset…

- Mi? Hogy én? Otthon lefekvés előtt paprika spray-vel gargalizálok.

- Forró lehet a csókja…

- Inkább csípős a szám.

És már megint nevetnek egymás viccén.

És itt már gyanút foghattak volna, mert mégse húsz éves, tapasztalatlan

gyerekek ők, hogy nem lesz ennek jó vége. De eszükbe se jutott gyanakodni, amikor ők csak haverok, akik mindjárt főznek, bezabálnak, berúgnak egy kicsit, és közben kiganézzák az agglegény lakását.

Na és amikor beléptek abba a lakásba, Edina még mindig csak azon csodálkozott, hogy nincs is akkora guano és dzsuva.

- Rosszabbra számított? – mosolyog Vilmos, mert ő aztán tudja, mi volt itt négy órával ezelőtt. Ahhoz képest ez itt most egy steril műtő agyműtéthez.

- Na, ezért…- jár körül Edina. És persze észreveszi, hogy itt nem régen súlyosan takarítottak, de hát több éves, rákövült koszt nem lehet csak úgy, egy mindent elsöprőnek szánt rohammal eltüntetni. A roham csak kisöprő lehet. A nagyját, mármint. Aztán jön a sika, a suvick, aztán megint a sika, és ha szükséges, csak ezután lehet hívni a féreg és rágcsáló irtókat…

Edina csípőre tett kézzel áll meg a garzon lakószobájában. Az ágy szépen be van vetve, az ablakon viszont nem látni ki a kosztól. A padló tiszta, de a szőnyegek recsegnek a portól.

- Na, jó. Ma legyen csak a konyha, jó? – tesz javaslatot. És észre se veszi, tehát utána se gondol, hogy ez azt jelenti, hogy jön majd máskor is, mi több, ebből még rendszer is lehet. És ami elképesztő, Vilmos őrnagynak se tűnik fel, ő se kapcsol, hanem lazán vigyorogva csak egy olyat szól be, hogy Oké, bébi.

Tényleg, mint egy igazi macsó, aki magától értetődőnek veszi, hogy a nő többször is jön, annyiszor jön, ahányszor csak jöhet, mert hívják, és beengedik, és még aztán is párszor, amikor már nem hívják, és be se engedik.

És akkor bementek a konyhába. És Edina gumikesztyűt húzott és forró vizet kért, és zsíroldó spray-jal letámadta a gáztűzhely külső és belső borítását, a hűtő

külső és belső héját, a konyhaszekrény minden porcikáját és a konyhakő

vastagon, feketén koszos sarkait.  Amikor ezzel megvolt, kimenekültek a konyhából és becsukták az ajtót az iszonyat bűz miatt.

-A forró vizet még kár volt kérni- állapítja meg a fotelban ülve önkritikusan,

mert az bizony logisztikai hiba volt.

- Sebaj, majd hozok a fürdőszobából másikat.

- Oda még be se néztem.

- Előbb iszunk.

- Úgy véli, jobb lesz előtte?

- Úgy. Vodka-martini, vagy tényleg a kisüsti?

- Kisüsti, nem tréfáltam.

- Maga aztán nem, mi?

- Én aztán nem.

Vilmos őrnagy kitölti két vizes pohárba a kisüsti maradékát. Így jut mindenkinek majd egy deci. Na, emberes adag, pláne, hogy több lehet ez, mint ötven fokos. Vagy csak annyira rossz, hogy erősnek látszik? Na, mindegy, ennyitől még nem lehet berúgni, pláne meló közben, meg ha nemsokára eszik is az ember valami jó tartalmasat. Bár hol van az még? A konyha egyelőre még gáztámadás alatt.  Azért tényleg mekkora lenne egy asszony a háznál!

Egy ilyen, aki takarít. Meg szép. Meg három kortyra issza az egy deci pálinkát, és aztán mosolyogva könnyezi meg.

-A mindenit, ez tényleg szar volt, te Vili!

- Ugye?

- Te aztán nem hazudsz.

- Én aztán nem.

- De most már tényleg csakis tegeződjünk.

- Rendben, szevasz.

- Vécépapír van?

- Nem, majd újságpapírral törlöm…

- Mert nem?

- Amilyen drágák az újságok, bébi? Gondolkodjál!

- Hát hozok én neked Réti Kurírt ingyen, csak szóljál!

Nevetnek.

Hanga kisasszony bevonul a fürdőszobába. És Vilmosnak így másodszorra már feltűnik, hogy Edina megint olyat mondott, már áttételesen, hogy ő ide majd máskor is jön. Ha másért nem, hogy újságpapírral lássa el a feneke kitörlése végett az őrnagy urat. Ó, ha Bezzegh Franciska sejtetne vele ilyesmit! Szétvetné

a szoba falát a szíve a boldogságtól.

Edina meg, a vécén ülve, azon borong, mit nem adna, ha Balogh Kázmér kérójában lehetne, és ott pisilhetne éppen. Noha Kázmérnak még nincs saját lakása. Még mindig Ónagy úr Jázminjának raktárában éjszakázik egy kempingágyon. Ha igaz. Na! Ha igaz, akkor ott. A Jázminban. És aztán éjszaka a kempingágyon… Hanga kisasszony nagyot sóhajt, nem, ez mér nem normális.

Ó, a Rét üdvöskéje és szex idolja ácsingózik egy vélhetőleg homokos chippendale fiú után? Szedd már össze magad, Edina!

Még lecsúszott ám két szolid adag vodka-martini, amire a konyha kiszellőzött.

Akkor végre nekiláttak, az elfogyasztott alkohol mennyisége miatt éppen és pont eléggé vidáman. Edina sikált, aztán kapart, aztán sikált, aztán kapart, aztán a megkínzott részt fel majd lemosta. Aztán sikált és kapart, és közben be nem állt a szája, vagy vihogott az őrnagy úr legergyább benyögésein is.

Az őrnagy úr pedig előkészítette a lecsót, aztán a sparhelt ideiglenesnek tekintett megtisztítása után nekiállt főzni, nyilván és csakis Hanga kisasszony instrukciói alapján. És fel se tűnt a számukra, hogy ez mely meghitt dolog is így.

Na és a lecsó úgy készült, ahogy Hanga kisasszonynak az édesanyja tanította, nem ám olyan firlefrancos módon, ahogy a Réti Étiben került volna terítékre.

Szóval, miközben fonnyasztod a vöröshagymát, két közepes fejet apróra vágva az egy kil�� paprikához, a gyengébb idegzetűek kedvéért nem disznózsírban, hanem étolajban, már rá is karikázod a lángolt kolbászt, hogy az együtt süljön, párolódjon a hagymával. Azt amire a hagyma már úgy félig pépes, a kolbász meg rendesen kiizzadta azt a jó zsíros levét, akkor mehet rá a paprika, meg az egy kiló paprikához két-három lédús paradicsom. Só, kevés piros paprika, erős, vagy édes, a gyengébb idegzetűeknek édes nemes. Bár minek eszik az lecsót, aki az erőset nem bírja? Na és akkor, ha felforrt, takarékra azt a lángot, azt akkor hadd főjön szépen, lassú tűzön. Ha megpuhult a paprika, mehet bele a debreceni.

Ha megfőtt a debreceni, rá lehet még ütni két-három tojást, de csak hogy a háziasszony meg ne sántuljon. És ennyi. Fehér kenyér a tunkoláshoz.

Na és amíg ezt Edina szépen, lassan elmagyarázta, megtisztult a hűtő is.

A kredenc felső polcai. És a sarkokból eltűntek a feketén zsíros lerakódások.

És elfogyott egy üveg Martini meg egy üveg vodka. Így szóba került, hogy a fenébe, hozni kéne még, de kocsiba aztán nem kéne ülni. És hátha az a négy üveg bor vacsorához meg utána egy kis csevegéshez elég lesz.

Leültek a konyhaasztalhoz vacsorázni.

- Hű, ez marha finom!- sóhajtja Vilmos a harmadik falat után, és nem ám udvariaskodik, mert ha úgy készíti a lecsót az ember, ahogy Edina az imént magyarázta, nem is lehet elrontani.

- Te főzted- mosolyog a „macsóra” Hanga kisasszony.

- Á, nekem csak a kezem van benne.

- Szent ég, belelógattad?

- Bele hát, nem látod, milyen vörös?

És Edina komolyan megnézi Vilmos kezét, hogy felmutatja. Ezen meg már egyenesen röhögnek. No de közel egy deci guggolós kisüsti és hét és fél deci vodkás martini elkortyolása után már csak egy ló búslakodna. Arra ráér ezek után az ember másnap.

És kétszer szedtek a tányérba mind a ketten, a lábos alján alig maradt lecsó.

Aztán Vilmos egy nehéz vörösbort nyitott ki, és indítványozta, a takarítást mára hagyják a francba, menjenek inkább be a szobába, a rend kedvéért kapcsolják be a tévét, mégis csak szóljon meg villogjon valami, amíg koccintgatnak és csevegnek.

A szobában leültek a kanapéra, Edina a távkapcsolót nyomogatva kikötött valami film közepénél, ahol beszéltek valakik valamiről és történt is valami,

és ők ketten különben nézték is, de látni nem látták, mert Vilmos bal kezével átkarolta Edina vállát, miközben a jobb kezében lévő borát kortyolgatta, és a jó ég tudja, hogy történt, de egyszer csak csókolóztak. Arra meg végképp egyikük se emlékezett kristály tisztán, hogy kerültek onnan az ágyba, ki kapcsolta ki a tévét, ki itta meg a maradék bort és ki vetkőztetett le kit.

A többi már csak zavar meg szégyen tárgya.

Hát így kérjen tanácsot egy bombázótól az ember. Vagyis így adjon tanácsot az ember lánya egy reaktiválódó macsónak.

Úgy kell nekik?

Jó nekik.

[gluekitrotor42]

"nem foglalkozok politikaval"

"a magam modjan vagyok vallasos"

"zenei mindenevő vagyok"

"nagymamam foztje a kedvencem"

"ilyet en is tudok festeni"

[napimagazinn-blog]

https://www.napimagazin.hu/a-vilag-elso-ismert-mindenevo-capafajat-azonositottak-a-kutatok/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/a-vilag-elso-ismert-mindenevo-capafajat-azonositottak-a-kutatok/

A világ első ismert mindenevő cápafaját azonosították a kutatók

A világ első ismert mindenevő cápafajaként azonosították amerikai kutatók a kerekfejű pörölycápát (Sphyrna tiburo), amelynek étrendjét nagyjából 60 százalékban tengeri fű teszi ki.

A pörölycápafélék családjába tartozó faj a Csendes-óceán keleti részének sekélyebb vizeiben, az Atlanti-óceán nyugati részén és a Mexikói-öbölben fordul elő nagy számban, ahol rákokkal, csigákkal és csontos halakkal táplálkozik. Noha “cápaléptékkel” meglehetősen kistermetű fajnak számít, egy kifejlett nőstény testhossza elérheti akár a másfél métert is – írta a The Guardian című brit napilap honlapja a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált tanulmányt ismertetve.

A Kaliforniai Egyetem irvine-i intézménye és a miami Floridai Nemzetközi Egyetem kutatói azért kezdték tanulmányozni ennek a cápafajnak az étrendjét, mert több beszámoló is szólt arról, hogy ezek a cápák tengeri füvet szoktak rágcsálni.

“A kutatók többsége eddig úgy vélte, hogy csupán véletlen csemegézésről van szó és nem tápanyagbevitelről” – mondta Samantha Leigh, a kutatócsoport egyik tagja, hozzátéve, hogy kollégáival arra voltak kíváncsiak, mennyit emészt meg a cápa az elfogyasztott tengeri fűből.

Annak kiderítése érdekében, hogy a kerekfejű pörölycápa valóban félig vegetáriánus étrendet folytat-e, a szakemberek tengeri füvet gyűjtöttek be Florida déli partjainál, majd miután a növények gyökeret eresztettek a laboratóriumban, a vízükön keresztül egy speciális kémiai jelzőanyagot juttattak beléjük.

Ezután a kutatók befogtak öt kerekfejű pörölycápát, majd miután az állatok már megszokták a laboratóriumi környezetet, három héten át tengeri füvet és tintahalat adtak nekik. A tanulmány ideje alatt az állatok mindegyikének gyarapodott a súlya.

A kutatók számos vizsgálatot végeztek az állatokon. Az eredmények szerint a cápák megemésztették a tengeri füvet, amelynek összetevőit, úgy mint a keményítőt és a cellulózt, enzimekkel bontották le. A kutatók szerint a növények megrágására leginkább alkalmas fogak híján a cápák feltehetőleg erős gyomorsavuk révén “gyengítik meg” a növények sejtjeit, hogy az enzimek könnyedén munkához láthassanak. A tengeri fűben lévő szerves anyagoknak végül több mint a felét sikerült megemészteniük a cápáknak. A további vizsgálatokkal a cápák vérében és májszöveteiben is nagy mennyiségben kimutatták a tengeri fűből származó kémiai jelzőanyagot, ami azt mutatja, hogy a megemésztett tengeri füvet a testük építésére és “karbantartására” használták fel az állatok.

Az eredmények alapján a kutatók arra jutottak, hogy a kerekfejű pörölycápa a világ első ismert mindenevő cápafaja.

A mostani eredmények nem csupán azért fontosak, mert megdöntik azon elképzelést, hogy minden cápafaj kizárólag húst eszik, hanem azért is, mert új megvilágításba helyezik a tengerifűmezők jelentette törékeny és kulcsfontosságú élőhelyeket. Leigh szerint az ilyen területekkel foglalkozó kutatóknak a jövőben azt is számításba kell venniük, hogy a kerekfejű pörölycápák nem csupán alkalomadtán csemegéznek a tengeri fűből, hanem az az étrendjük akár 60 százalékát is kiteheti.

A mostani eredmények nyomán felvetődik a kérdés, hogy mennyire is ismeri jól a tudomány a különböző szárazföldi és tengeri fajok táplálkozási szokásait. “Közelebbről kellene megvizsgálnunk, hogy a világszerte élő állatok mit esznek, ebből mit emésztenek meg és ürítenek ki, mert mindez olyan élőhelyeket is érint, amelyektől mi magunk is függünk” – jegyezte meg a szakember. Hozzátette, amennyiben más cápafajokról is kiderül, hogy mindenevők, az a csúcsragadozóként való meghatározásuk újraértékelését eredményezheti.

[amtitkosvergodese]

Búrkifli ügyben mindenevő lennék, de ha nagy ritkán veszem-eszem, akkor az diós lesz. A diósat ugyanis legfeljebb úgy lehet elbaszni, ha héj marad a dióban, vagy ha nem dió, hanem diópótló (lánykori nevén Dejó, magyarul pörkölt napraforgómag bél) van benne, de előbbi kockázatát be tudom vállalni, utóbbi esetén meg nincs baj az ízzel, csak szimplán átbaszás. Node a mákos elbaszásának tipikus esetei elborzasztóak: olyan régi a mák benne, hogy fűrészpor szárazságú, vagy avas a mák, amitől kuka az egész, vagy annyira megcukrozzák, hogy ehetetlen. Könnyebb a mákossal rossz búrkiflit választani, na.

Nyílt a környéken egy mini pékség. Kb 2-3 hónapja. Ma bementem hozzájuk, mert korábban jöttem be dolgozni, csak elrohantam otthonról,és láttam h nyitva vannak, gondoltam veszek reggelit. Annyira jól néztek ki a búrkiflik, hogy rárepültem. Volna!!!

Én: Egy mákos búrkiflit kérek szépen.

Eladó: Az nincs sajnos.

Én: Nézek rá kikerekedett , nagy szemekkel.

Eladó: Olyan kevesen kérték, és mindig rajtunk maradt, uh nem gyártunk mákosat, csak diósat. Azt nagyon viszik.

Én: De én nem szeretem a diós dolgokat........Van valami mákos?

Eladó: Körbenéz.....Sajnos most semmilyen mákosunk nincs.

Én: Akkor egy ezt meg ezt kérek köszönöm.

MI AZ HOGY NEM GYÁRTANAK MÁKOS BÚRKIFLIIIIIIT?????? Mert mindig rajtuk marad :( Emberek! Miért nem szeretitek a mákos búrkiflit?

Ui szavazz:

[manzeraniki]

Na most figyeljen mindenki, mert nagyon karitatív hangulatomban vagyok és nem biztos, hogy lesz még ilyen🤣👇🏼👇🏼👇🏼 Az első 3 ember, aki rám ír üzenetben, annak 5000 Ft-ért‼️megírok egy személyre szabott étrendet! Ez a poszt automatikusan megosztódik a Facebook oldalamon is, a 3 ember összesen értendő, nem /oldal. Hajrááá!🥳 • #fogyás #fogyókúra #személyreszabottétrend #táplálkozás #táplálkozásitanácsadás #ir #pcos #diéta #vegan #mindenevő #hormon #csakmost #kivételesalkalom (helyszín: Szentendre) https://www.instagram.com/p/CAZiChmnD3a/?igshid=jpktnnuz40qw

[rakiasanitablog]

Üdvözöllek az oldalamon!

Ez az első bejegyzésem  a   “KI”   -   “MIÉRT”    -   “MIT“   kérdésekre ad választ.

BLOGRÓL:

Elsősorban a saját szórakoztatásomra kezdem el a blogolást, értem ezalatt azt, hogy szeretnék egy saját oldalt, ahol megtalálom azokat a témákat, amik engem érdekelnek és szívesen foglalkozok velük és/- vagy nem feltétlen találtam megfelelő választ/ tartalmat a kérdésemre/ kíváncsiságomra, amikor keresgéltem az interneten, másrészről olyan  bejegyzéseket/ tippeket fogok  írni/ megosztani, ami hasznos és ötletes, amivel tudok segíteni Neked, aki épp olvassa.

Mivel Balatonszemesen élünk a szerelmemmel, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog-és Államtudományi Karán negyedéves jogász hallgató vagyok (nappali tagozaton), de a szülővárosom, ahol éltem az érettségi megszerzéséig Kecskemét, e kialakult helyzetnek köszönhetően egy ingázás/ utazás az életem  ... a családom, barátaim más városban és országban élnek/tevékenykednek, nehézkes megoldani a találkozást, ergo minden ok adott arra, hogy belekezdjek egy blogolásba, ahol tudják ők is követni a kis életem, hogy mi van velem, milyen dolgok érdekelnek stb... 

Amire fel szeretném hívni a figyelmet, hogy nem feltétlenül kell boldog- boldogtalannak olvasnia/ követnie az én kis oldalamat, ha megosztom a közösségi oldalakon, a legnagyobb nyugodtsággal ki lehet  “x”-elni ezt az oldalt, s tudomást sem kell venni róla!

RÓLAM:

Ha egy picit többet szeretnél rólam megtudni, akkor a következő sorok neked íródtak: Alapvetően nyitott vagyok, szeretek mindenről beszélgetni, a családommal és a barátaimmal lenni. Szeretek új emberekkel ismerkedni, de csak olyan kapcsolatokat ápolok szorosabban, ahol értelmes beszélgetésre, önkifejezésre, megértésre van lehetőség. Nagyon őszinte, szókimondó vagyok. Szeretek mindenre megoldást találni. Nagyon szeretek fotózni, megörökíteni az utazásaimon látottakat, illetve a hétköznapi élet szépségeit. Kedvenc időtöltéseim közé sorolnám az olvasást (majd szeretnék ajánlani jó könyveket), ugyanakkor a film- videó-sorozat (ezekből is szeretnék jókat ajánlani) nézést is,zene hallgatást (mondjuk ezt ki nem ide sorolná..?!)  Mostanában sütök és főzök rengeteget (új receptet kitalálok- párat mindenféleképp képpel-leírással együtt meg fogok osztani), illetve a német nyelvet egy magasabb szinten próbálom megtanulni..:) Hétvégén is szeretem aktívan és hasznosan tölteni az időt, persze ezek mind hangulattól függnek. Nekem és mindenkinek is vannak, olyan napjai, amikor inkább bekuckózik a szobába és “csak úgy elvan” és “légyszi ne szóljon hozzám senki fej”... Kedvenc színem a kék.  Mindenevő vagyok, de csak “mértékkel”! (erről később hosszabb bejegyzéssel készülök, mert brutál éveken mentem keresztül az evéssel kapcsolatban-”fogyás kulcsszóval” haha) Sokszor vállalom túl magam, többféle dolgot szeretnék egyszerre csinálni 120%-on teljesítve..  Nem szeretem a hosszú, unalmas helyzeteket, a várakozást!!

" Az emberek nem csak a pénzüket pazarolják el, de az idejüket is. Sőt, az idejüket sokkal inkább. Több pénzt keresni nem olyan nagy művészet, de több időt egy perccel sem tudsz magadnak csinálni. Amit pénzt nem kerestél meg ma, annak nagy részét meg tudod keresni holnap is, de ami időt ma eltékozoltál, az már örökre kárba veszett."

Tele vagyok tervekkel és megvalósításra váró ötletekkel. Hiszek abban, hogy kemény munkával/ energiabefektetéssel/ kitartással és pozitív hozzáállással képesek vagyunk elérni minden nagyobb álmunkat/ célunkat. 

KAPCSOLAT

Instagram: @rakias_anita 

Facebook: Rakiás Anita

E-mail: rakias.anita.97@gmail.com

Amennyiben kérdésed lenne nyugodtan keress meg elérhetőségeim egyikén!

[kertikavics]

mivel nem akarom

@magikus-miccentyu posztját a jelenleginél jobban is szétspammelni, viszont azt mondtam vagy 2 hónapja, hogy ha valaki végre értelmesebb dologgal jön mint a “vegán sampon hahahahaha érted mintha meg lehetne enni hahahahaha” akkor tök szívesen beszélgetek a veganizmusról, így hát ugyan @bereczkytamas stílusa a szokásos de amit felvet az tök jogos: mi a helyzet a gyógyszerekkel? mi a helyzet a nem tehetős fehér középosztálybeliekkel? 

a rövid válaszom erre az, hogy lásd félkövérrel kiemelt rész:

Veganism is a way of living which seeks to exclude, as far as is possible and practicable, all forms of exploitation of, and cruelty to, animals for food, clothing or any other purpose.

a hosszabb pedig:

a veganizmus bármennyire is szeretik az emberek azt mondani hogy olyan mint egy szekta, abszolút nem az. azt mondja legyél vegán annyira és úgy amíg az lehetséges és praktikus. Mit értünk ez alatt? Ha veszel egy arckrémet 5000 forintért akkor fordítsd már meg nézd meg az összetevőit ha tesztelik állatokon/nem vegán tedd szépen vissza. Ha az orvos felír egy gyógyszert beveszed. Pont. (szerintem se a hormon gyógyszerem se az antidepresszánsom nem vegán, de mindez nem jogosít fel arra, hogy az egészre azt mondjam hülyeség és részt vegyek abban a borzalomban ami a hús-tej-tojás ipar)

Nem azokról az emberekről beszélünk akik hónap végén nem tudják, hogy melyik számlát fizessék be, hanem azokról akik étterembe menvén nem nézik az árat, akik a szupermarketnek nem csak a leárazott részlegén vásárolnak. Bár nagyon sok vegán bizonygatja hogy a vegán étrend valójában olcsóbb mint a mindenevő (és igazából, ez tényleg így van) én a magam részéről abszolút azt gondolom, hogy annak, aki szegény egyszerűen se energiája se semmije sincs arra, hogy még címkéket is nézegessen.

forrás:

The vegan society