#minőségi étterem

[onsieluenkeli]

Amúgy tudjátok milyen volt régen a WMN? Legalábbis az első 3 évben még nagyon... majd fokozatosan elveszítette ezt a tulajdonságát.

Ezt figyeljétek, és jegyezzétek meg. (Biztos vagyok benne, hogy más olvasók is egyet fognak érteni velem)

Emlékszem folyton esküdöztem hogy abba hagyom az olvasgatását, de nem telt el úgy nap hogy legalább 1/2 cikk ne kötötte volna le a figyelmemet. Mindig akadt érdekes, és szórakoztató, valami megható, és szép írás. Drága Nagymamám mellett a poklok-poklát éltük meg, TV-t nem lehetett nézni mellette, 🎮játszani képtelenség volt, egyedül a cikkek olvasgatása vitt át egy kis pihenésbe sokszor. És a WMN ezt megadta.

Olyanok voltatok mint egy kis étterem, ahol majdnem mindenkinek akadt harapnivaló. Tudtatok adogatni, és jól! Ebben most a Telexesek járnak az élen, pedig a wmn-nek is sikerült anno. Tehát nem egy lehetetlen dolog...

Az újságírók akkoriban nem csak önzően magukra és a buborékukra gondoltak, hanem figyelembe vették az olvasótábort, együtt rezonáltak a 30-as, 40-es korosztállyal. Jóban, és rosszban, meg fagyban, és a Hétfőn is. Az igazán jó író, nem akart rá tenni még egy lapáttal a rossz hangulathoz, az elb*szott Hétfőhöz, vagy a phocsék időhöz, hanem éppen ellenkezőleg... Az akkori  WMN fel tudta dobni a szürke hétköznapokat egy-egy 10 perces 🧋kávészünet erejéig. Tényleg.

Például a 🎬 film ajánlók akkoriban még pozitívak voltak, nem olyan cikkre pazaroltam el az időmet, hogy mit ne nézzek meg, hanem éppen ellenkezőleg... Talán kivétel nélkül csupa minőségi, és humánus filmekhez hoztátok meg a kedvemet.

És így volt ez, egy csomó minden mással is.

Most rengeteg cikk száraz, ízetlen, öreges, depressziós! És egyáltalán nem figyeltek már oda az olvasókra, legalábbis ezt érezni sokszor. A múltkor a bohócokról jött ki egy fika cikk, miközben a fél ország a szívébe 🫀 markolva szorít annak a bizonyos bohócdoktornak akinek leégett a háza. <- Ilyen hülyeséget egy idióta csinál!

Vagy írtok a Hindenburg katasztrófáról, és egy Tankkal elütött nő haláláról, miközben így is bőven elég az olvasóknak az a horror, ami Ukrajnában történik! - Van olyan aki még pluszban vágyik háborús történetekre!? Nonszensz! Éppen nem ez az, amivel a fásult olvasó szeretne találkozni! A tragédia tálalásra elég az, ami a hírportálokon van!

Azután ott vannak a streamelt TrueCrime sorozatok, b*sszus Magyarországon az is bőven elég amivel sajnos a valóságban találkoznak az emberek!

Vagy ott van most Christina Applegate Szklerózis Multiplex-e... Nem gáz, nem ciki, nem megalázó egy színésznő nyomorúságából clickbait cimet csinálni? Nem lehetett volna tisztelettudóbban fogalmazni? Például így? ⤵️

Ez is eléggé drámai felhang, de legalább nem ócska trash bulvár szint...

És egyre többször érezni azt, mintha egy dohos könyvtárba ment volna át az oldal, tele múltbéli, molylepkés, negatív, és lelkileg lehúzós történetekkel. - Azokat szerintem még a wmn-esek sem olvassák el... Ennyire lenézni az olvasókat se semmi... Attól hogy nyuggerek, ez még nem azt jelenti hogy mind depressziós, és boldogtalan.

Ha nincsen igazam, számoljátok össze mennyi volt 1 hónapban a negatívabb/unszimpatikusabb írás. És mennyi volt az olyan cikk, ami a wmn kezdeti éveiben is simán kiment volna. Az pedig mindent elmond.

Nincsen megújulás, nincsenek új témák, ötletek... még egy HarryPotter QUIZ és üvöltök! Hihetetlen hogy ha már futószalagon jönnek az írások, akkor miért nem odafigyelve, és gondolkozva keresitek az ötleteket? Láttam annyi félét, lenne honnan, és miből! Láttam már olyat hogy sztárok írtak személyes cikket! Láttam olyat, hogy színekhez, versekhez, slágerekhez, évszakokhoz stb, igazították a cikkeket Bored Panda szerűen. Látok olyanokat akik tudják tartani a szintet (politikától függetlenül).

Nagyon nem mindegy hogy amit adtok! És az sem, hogy hogyan, és mikor. Nem mindegy mennyire teszi jobbá, vagy rosszabbá magát az egész WMN-t a cselekedet, a befektetett munka!

.

[csabarekablog]

Vasárnapi ebéd

Ez a szörnyű, hideg, szeles hétfő este nagyszerű alkalomnak tűnik, hogy az egyik kedvenc étkezésemről, és az arra tökéletes helyekről írjak. A vasárnapi ebéd a gyerekkoromban maga volt a biztonság és a bizonyosság. A lassan gyöngyöző húsleves illatát már ébredéskor érezni lehetett, ahogy lefelé dübörögtünk a lépcsőházban. Ha misére mentünk, és nem volt idő apukám utánozhatatlan omlettjére, akkor csak egy kis pörköltes kenyeret ettünk, úgy, ahogy voltunk, állva. De pontban déli tizenkettőkor ott ültünk a terített asztalnál, és tudtuk, hogy ez most megint csodás lesz. Anyukám különleges képessége volt ezeket az étkezéseket úgy megkomponálni, hogy minden pont időre készült el, és bár apukám mindig megtalálta a módját, hogy valamibe beleszólhasson, a leves pont úgy gőzölgött az asztalon, hogy a melegsége nem égette a szánkat, a pörkölt mindig úgy volt kész, hogy még nem főtt szét, a rántott hús pedig maga volt a tökéletesség: kívül ropogós, belül omlós, egy falat mennyország, amit gondosan becsomagolva a kollégiumba is visszavittünk, hiába lettek tőle rántotthús-szagúak a szépen hajtogatott, tiszta ruhák az utazótáskában.

Egy ideje már más a vasárnap, ez a nap is beállt az életünk kiszámíthatatlan, néha ugyan a kellemes, de az unalmasságig soha el nem jutó ismétlődésekkel tarkított sorába: szóval ritkán vagyunk két vasárnap egymás után Csopakon, és ha igen, akkor biztosan nem ugyanaz a felállás. Ketten, öten, nyolcan, tizenvalahányan, csak magunk, vagy vendégekkel, ahogy éppen vagyunk, de vasárnap általában nem otthon eszünk. Az étkezés fontossága viszont megköveteli, hogy ilyenkor nem kísérletezünk, csak biztos helyre megyünk, ezek közül hoztam a kedvenceim:

Legújabb felfedezésünk a Kakukk Vendéglő-Panzió Bánd-on. Ne Bánd, ha pár kilométert autózni kell a tótól, mert ezért a helyért tényleg érdemes elhagyni a hangya-útvonalat. Bánd Veszprémtől 10 percre, Balatonfüredtől pedig egy félórás, gyönyörű autóútra van. Herend mellett, egy tündéri kis völgyben fekszik, a völgyben a szárazságban is csordogál a Séd patak, a hegy tetején várrom figyel, az étterem szomszédságában fenyvese susog. Az étteremnek pedig hangulatos, sváb hangulatú kis söntése van cserépkályhával, kedélyesen fröccsöző helyi öregurakkal, egy nagyobb, fával burkolt terme, ami kicsit az osztrák hegyi vendéglőkre emlékeztet, kint pedig egy modern, üvegfalú, teljesen fedett, de ki is nyitható terasszal. Eddig minden alkalommal készséges, udvarias és felkészült pincérek szolgáltak fel, egyikük sem volt több huszonöt évesnél. Az ételeket pont úgy csinálják, ahogy szeretem: hagyományos magyar és sváb fogások minőségi alapanyagokból, ízléses, de nem túlzó tálalással, valami izgalom, csavar, különlegesség is van mindig, és a hely hangulatához képest szokatlan módon még a desszertjeik is könnyűek, de háziasak. A csirke- és borjúpaprikásuk isteni, a tatár beefsteak-et mintha a szüleim készítették volna, de egy egyszerűbb, napi menüben kapott palócleves és töltött káposzta is remek volt. Az óriás rántott borda pedig tényleg óriási, amire néha nagy szüksége van az embernek egy hosszabbra nyúló borkóstoló után... Már vendégeket is vittünk ide, és olyan élményt kaptak, amire szerintem ők sem számítottak egy kis faluban a Bakony szélén.

A Vígmolnár Csárdáról írtam már korábban, annyi a fejlemény, hogy a tulajdonos-váltás óta is többé-kevésbé tartják azt az ��r-érték arányt, amiért (a személyzet kedvessége és a malomkerék lapátjai között kedélyesen csordogáló patak mellett) a leginkább szeretjük őket, bár sajnos eljutottunk odáig, hogy a legújabb heti ajánlatukat már nem mindig próbáljuk ki az ára miatt. A húsleves, halászlé, rántotthús és egyszerűbb zöldséges fogások terén még jól állnak, nagyon kíváncsian, de kicsit félve várom a nyári étlapjukat, és hogy mennyire fogják bírni ezt a szezont az eléggé kicserélődött személyzettel...

És vannak azok a vasárnapok, amikor semmi különösre nem vágyunk, csak pizzára vagy hamburgerre a gyerekeknek, magunknak pedig valami tisztességes olasz tésztára vagy rántott ételre, újabban a gombát fedeztem fel magamnak itt: Giorgi Pizzériája az a hely, ami betölti a csopaki életünkben a budapesti streetfood helyek által hagyott űrt, ahol a komfort ételek megbízhatóak, ahol többnyire helyiek esznek ilyenkor a szezonon kívül, és ahol minden étkezés alatt egyre gyűlnek körülöttünk a macskák, mintha valami olasz helyen volnánk. Ne számítsatok csodára a füredi lakótelep mellett, ez egy vidéki magyar pizzéria, meglepően hosszú étlappal, viszont az egyik legtisztességesebb és legjobb ár-érték arányú, amit valaha láttam ebben a műfajban. 

FONTOS! Minden ajánláshoz nem írom le, de fontos megjegyezni, hogy bár ezekért a helyekért tényleg jótállok, ez nem vonatkozik a június közepétől augusztus 20-i hosszú hétvégéig tartó időszakra. Tudom, a legtöbben ilyenkor jönnek, de pont ennek az ellenkezőjéről szeretnék mindenki meggyőzni. Van egy mondás a vendéglátósok között, talán nem szép, de jó pár éve látva a Borteraszunk működését, helytállónak érzem: sajnos július-augusztusban nincs valódi vendéglátásra lehetőség a Balatonon, ilyenkor a vendéglátósok csak elveszik a pénzt... Márpedig ilyenkor annyi az ember, hogy ez az egyetlen megoldás. Szóval, gyertek, találkozzunk véletlenül valamelyik hely teraszán szezon előtt és után! 

[fovarosiblog]

Kelenföldön én az emeleten csinálnék egy minőségi hostelt nagyon jól hangszigetelt ablakokkal, a földszinten meg két helyet: egy tálcatologatós, kantin jellegű kajáldát, és egy sütis-kávés-teás helyet.

Hatvanban viszont semmi nem életképes. Kint van a város külső végén, egy lebontott gyár a szomszédja, a buszpályaudvar messze van ahhoz, hogy bárki átmenjen. A Pék pont zöld doboza évek óta ott áll üresen a pénztárcsarnokban, a söröző rég megszűnt, az étterem évtizedek óta zárva, két automata ad némi szolgáltatást. Több egyszerűen nem életképes ott, mert semmilyen fizetőképes kereslet nem tölt ott 10 percnél többet.

Ha felújítod a Délit, Nyugatit, Keletit, Kelenföldet akkor nyithatsz benne boltokat és éttermeket! A siker szagát hozza be a téli szellő! xDDDDDDDDDDDDDD

[halbanember]

Beszéljünk róla: Fine Dining, egy örök idea ragyogása

A beszéljünk róla cikksorozat olyan témákat boncolgat, amelyek napirenden vannak, érdekesek és fontosak lehetnek szakmai szempontból is. Mostanában egyre többször merül fel, hogy mennyire éri meg a legmagasabb ligában játszani. Megrendült a bizalom a Michelin csillagokban, vagy egyre nagyobbak az elvárások a minőségi vendéglátásban? Ezt csak azok tudják, akik ott vannak a fazéknál, de az biztos,…

[nonquebecoisayul]

Charlevoix és Saguenay-Lac Saint-Jean: nem minden arany, ami fénylik

E hét kedden reggel értünk vissza az utolsó nagy québeci körutunkról: kocsikáztunk kb. 1200 km-t, vonatoztunk pár órát és még hajóra is szálltunk egy bő órára. Az tuti, hogy nem mondhatja senki, hogy nem törekedtünk megismerni “lakóprovinciánkat” az elmúlt három rövidke nyár alatt. De az is biztos, hogy ennyi utazás így összesűrítve már inkább fáraszt és elvesz, mint hozzáad. Ez a szezonzáró utolsó körutunk alultervezett volt, s talán emiatt is nem sikerült túl jól.

A látvány persze csodás, de mégsem estem annyira hanyatt tőle, mint a Cantons-de-l’Est lankáitól vagy Gaspésie végtelen horizontjától. Az utazás kulináris része egyenesen katasztrofálisra sikeredett, ráadásul a háromnapos hétvégén az éttermek, bisztrók, talponállók jelentős része zárva volt vagy korlátozott nyitvatartással bírt (ugye a drága munkaerő). A szülinapi vacsoránkat egy posh-nak vélt szállodai étteremben foglaltuk le, ami a legrosszabb büféasztalos konferenciás étkezéseimet juttatta eszembe. Még a Google-ön magas pontszámos, országúti benzinkút melletti étkezde is zárva volt, helyette egy Tatabányára emlékeztető városkában ettünk poutint hamburgerrel (saláta nem volt), ahol - mint valami szocialista önkiszolgálóban - süllyeszett ablaknál kellett kérni az ételt, az italt pedig automatából a visszajáróval!

Na persze Québecben soha sem vár az ember olaszországi szintű étkezési élményt. De ez az út szinte mindent alulmúlt. Plusz a szállások közül az egyik egy útmenti motel volt, amolyan igazi amerikás, ahogy elképzeljük, ahol amikor megérkeztünk, Rafa megnézte az e-mailjei között, hogy biztosan ez az, amit foglaltunk... A recepciós minden volt, csak kedves nem; úgy tűnt, mi vagyunk az egyeüdli vendégek az ipari övezet kellős közepén, az ablakunk egy kétes murvás autóparkolóra nézett; a borzasztó reggelinél pedig 3 helyről kiabált ránk franciául a szöveg, hogy a szobaár nem tartalmazza a borravalót. Maga a reggelinek biztosító étterem amolyan alsókategóriás falusi bálteremre hasonlított, és a külön bejáraton lévő feliratok arról tanúskodtak, hogy használták ilyen célra is a helyiséget.

Ezzel a fenti példálózással csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy errefelé is bele lehet ám futni összegányolt infrastruktúrába, és hogy a szolgáltatás színvonala nem feltétlenül tükrözi az európaihoz képest sokszor 2-3-szoros árakat. Meglepőnek azért találtam, mert amellett, hogy a régió híres a kékáfonyájáról és még pár mezőgazdasági termékéről valamint az energiatermelési potenciáljáról, alapvetően turizmusból él, és így úgy gondolná az ember, hogy Kanadában ez minőségi szolgátatásra lehet garancia. Az már eleve megnehezíti a dolgot, hogy errefelé annyira elképesztően ronda franciát beszélnek, hogy még a többi québécois-nak is gondot jelent megérteni őket. Angolul meg ne nagyon próbálkozzunk, azért ez már tényleg az abszolút vidék.

Na de írjak is valamennyit a térségről, mert természeti csodákban bőven gazdag. Québec városa után a Szent Lőrinc-folyó bal partján elkezdenek emelkedni a hegyek. Ezt a térséget Nouvelle-France első jezsuita történészéről, bizonyos Pierre-Francois-Xavier de Charlevoix-ról nevezték el bő másfél évszázada. Azóta volt ez az amerikai felső tízezer kedvelt üdölőterülete, de felfedezték a kanadai, elsősorban québeci képzőművészek is és - ezt én sem tudtam eddig - a Cirque de Soleil alapítói is erről a vidékről indultak el világhódító útjukra (pontosabban egy kempingből Baie-Saint-Paul településen).

Mivel a folyó gyakorlatilag a hegylábakat nyaldossa, utat nem igazán lehetett ide tervezni, maradt tehát a vasút, ami szintén komoly mérnöki kihívások elé állította a kortársakat. Québec egyik első multimilliomosa, Rodolphe Forget aztán beletette a pénzét, és 1889-ben megnyílt az első szakasz, amit követtek az újabbak egészen 1919-ig. Az összes 144 km-ből 125 járható be ma a csak turisztikai célból és nyári szezonban közlekedő, amúgy Berlinből vásárolt 1981-es Daimler-Benz motorvonatokon. A vonatút alatt elsősorban a folyóban lehet gyönyörködni (a folyó oldali ülések felárasak, éljen a vadkapitalizmus ugyebár:), a hegy túl közel van, de azért volt néhány jól sikerült fotónk, amit az előző fotós posztban megosztottam veletek.

A Charlevoix-térséget északról a Saguenay-folyó határolja, ami valójában egy fjord mélyen a szárazföld belsejében, ami nem a tengerbe ömlik közvetlenül, hanem a gigantikus méretű Szent Lőrinc-öbölbe. A hatalmas Lac Saint-Jean azaz Szent János-tóból eredő folyó közel 200 km-en halad a Szent Lőrinc felé, de mivel a dagály az egész fjordot befolyásolja, inkább visszafelé áramlik benne a víz. Egészen elképesztő: ilyenkor érzi az ember, mennyire kis porszem ebben az univerzumban!

Tadoussactól, amely települést ay eyen a blogon visszatérő vendég francia felfedező, Jacques Cartier alapított a stratégiai jelentőségű összefolyásnál, kelet felé haladva a fjord mindkét oldalán festői szépségű kis települések vannak, amikbe a két oldalon a fjordtól 5-10 km-es távolságban futó főutakról lehet megközelíteni (vagy komphajóval a víz felől). A fjord keleti végén, pontosabban az elején van Saguenay városa, amely több korábbi kereskedelmi telepből alakult, plusz ezen a vidéken egy nagy kiterjedésű síkság található - a közepén a Szent János-tóval. Gyakorlatilag itt ér véget a “lakható” Kanada. A tó partjain túl északra ugyan van még élet, de főleg őslakos közösségeket találni, az utak is megszűnnek, csak légi és/vagy vízi úton lehet azokat a közösségeket megközelíteni.

Egy ilnu község, Mashteuiatsch közepén van egy vadiúj kulturális központ, ahová beugrottunk, és a néhány hagyományos múzeumi kiállítás mellett kaptunk egy másfél órás idegenvezetést egy mesztic idegenvezetőtől: egy rövid, tervezetten ültetett kerti körsétán megmutatta, hogyan lehet elképzelni egy életet áruházak és internet nélkül. Mindezt helyi francia nyelvjárásban. Felejthetetlen élmény volt:)

Visszafelé La Tuque azaz A Sapka településen keresztül egészen Grand-Mère-ig azaz Nagymamáig mentünk. Nem olyan, mintha valami mesében mennénk-mendegélnénk:)? És közben egyetlen egy település, aztán 180 km erdő. Erdő. Kanyar. Folyó. És még egy erdő. Majd további 150 km-en a Rivière Saint-Maurice-t azaz Szent Móric-folyót követtük, amely szintén a Szent Lőrincbe torkollik Trois-Rivière-nél, azaz Háromfolyónál. Mondanom sem kell, hogy annyi látványban részesültünk, hogyha nem lettünk volna éhesek folyamatosan, tuti szuperlatívuszokban beszélnék most róla. Ez a Kanada pontosan az, ahol ki kell szállni az autóból, meg kell állni napokra, kell egy kenu, egy bicikli vagy csak egy jó bakancs és el kell menni felfedezni. Ez az, amit próbálok az én végtelenül urbánus társamnak előadni, de ő már az újabb városlátogatásokon töri a fejét. Ezt hívják kompromisszumnak:)

[kutyabaratmagazin]

A vonyarcvashegyi @retesetterem közismerten kutyabarát étterem, ahol egy kutya sem marad jutalomfalat nélkül, sőt virtuális kutyaétlap útján még a menhelyi kutyusokat is támogathatjátok. 🐾 A gazdik is minőségi, változatos ételek, italok közül választhatnak. A rétest pedig ki ne hagyjátok! 🤗 #kutyabarat #kutyabarát #kutyabarátétterem #kutyabaratetterem #egyuttmindenhova #kutya #kutyabarathely #evkutyabarathelye #kutyabaratbalaton (helyszín: RÉTES étterem - STRUDEL restaurant) https://www.instagram.com/p/CgYsJM-o_gs/?igshid=NGJjMDIxMWI=

[labjegyzet]

Ottolenghi Test Kitchen bemutatón jártunk

Yotam Ottolenghi izraeli származású séf, étteremtulajdonos és szakácskönyvíró. A top séfek közé tartozik, minőségi alapanyagok, exkluzív ételek, Londonban igényes éttermek és delikatesz üzletek köthetők a nevéhez. Eddig 10 szakácskönyve jelent meg, ezek közül magyarul a GABO Kiadó gondozásában már hét kötet került piacra, legutóbb épp a csupa zöldségreceptet tartalmazó Zamat. Nemrégiben pedig létrehozott egy főhadiszállást, amely iroda és „fejlesztőközpont” egyben, amelynek Ottolenghi Test Kitchen (OTK) lett a neve. Most ezt a helyet mutatta meg a Londoni Könyvvásár idején a külföldi kiadók munkatársai számára, mesélt új könyvéről és további terveiről.

Ottolenghi Test Kitchen

Tavaly nyáron költöztek be az OTK-ba, ahol egy professzionálisan felszerelt konyha van két szigeten, rengeteg polccal, hűtőkkel, itt található a csapat szakácskönyv-gyűjteményének egy jelentős része, a közvetlen kollégák íróasztalai, fotózáshoz különböző tálak és edények. Itt forgatják a videókat, amelyeket a frissen indult Youtube-csatornájukon tesznek közzé.

Hatalmas ablakok biztosítják a fényt a helységben, a tetők felett messzire ellátni. Vidám színek, pasztellsárga és rózsaszín fedi a falakat és a padlót, a polcokon üvegekben sorakoznak a különböző magok, fűszerek és más hozzávalók.

Egy irányított beszélgetés keretében Ottolenghi elmesélte, hogy ő és séfjei korábban az otthoni konyháikban kísérleteztek új receptekkel, melyekről tudni kell, hogy mindig csapatmunka eredményei és van, hogy évekig eltart a véglegesítésük. Hangsúlyozta, hogy emberek és nem receptek állnak az ételek mögött. Számára fontos a csapatmunka, az összes könyve is együttműködés eredménye, mindig egy séfjével áll össze és egy-egy kötet valamilyen tematika (pl. zöldségek, egy étterem - NOPI, édesség) köré épül.

Most minden fronton újítani, frissíteni szeretne és ezért jött létre az OTK és a hozzá kapcsolódó szakácskönyvsorozat ötlete, valamint a nyitás a digitális világ felé. Ami nem változik, az az erős csapatszellem és a közös munka!

OTK sorozat

A pandémia idején más emberekhez hasonlóan ők is több szokásukon változtattak, azóta az otthon főző hétköznapi embereket is megcélozzák receptjeikkel és a maradékok kreatív felhasználását is bemutatják, ezért egyszerűbb köteteket adnak ki, kisebb méretben, rövidebb és gyakorlatiasabb  leírásokkal, praktikus, tartós, könnyű flexiborítós kivitelben, - igazi kézikönyvként forgathatjuk majd őket. Ez lesz az OTK sorozat, melynek első része a Shelf Love, ami már idén magyarul is meg fog jelenni.

A Shelf Love alapötlete, hogy a kamrapolcon sok alapanyag megtalálható, amikről szinte el is felejtkezünk, valamint korábbi ételek maradékai is várnak a hűtőben; egyik étel a másikból következik, használjuk hát fel kreatívan az ilyen hozzávalókat, természetesen „Ottolenghisítve” 😉

Ez a kötet Noor Muraddal közösen készült, aki sokkal pontosabban és tárgyilagosabban ír, mint Ottolenghi. A fentiek alapján letisztultabb, egyszerűbb lesz a design, új fotósok is bemutatkoznak, így minden szempontból egy új stílusú könyvet tarthatunk a kezünkben.

Az OTK sorozat kötetei már nem egy téma köré fognak épülni, több lesz a lépésről lépésre fotó, de továbbra is jellemző lesz rá a szokásos Ottolenghi stílus (sok zöldség, ízorgia, tálaláskor egy krémalap). Az első kötet a kamrapolcok kiürítéséről szól, a következő pedig az extra tartalmakkal, hozzávalókkal való feltöltésről.

További célok

Az Ottolenghi Test Kitchen nem csak Yotam, hanem az éttermek séfjei számára is egy kísérletező hely lesz, itt tudnak találkozni, együtt gondolkodni és fejleszteni, alakítani egy-egy ételt. A digitális világban is terjeszkednek, az egyszerűsített szakácskönyvekhez kapcsolódóan Youtube-csatornát indítottak (Ottolenghi Test Kitchen - YouTube), a megszokott közösségi média felületek mellett (Instagram és Facebook) januártól megtalálhatóak a Tiktokon is (Ottolenghi (@ottolenghi) Hivatalos TikTok | Nézd meg Ottolenghi legújabb TikTok videóit).

A könyvek bemutatása után még mindenképp írni szeretnék Ottolenghiről, az emberről, aki egy igazi finom úriember, beszédében, öltözködésében egyaránt. Kedves, figyelmes, érdeklődő és nagyon udvarias, több helyen is olvashattuk róla, hogy minden kollégájával így viselkedik.

Végül legyen szó az ételekről is

Az OTK és a Shelf Love bemutatása után kóstolót is kaptunk a világ minden tájáról megihletett Ottolenghi receptekből, sült padlizsánszeleteket és apró újkrumplit tálaltak különböző szószokkal. Volt padlizsánkrém;  füstös ízű, pörkölt magkeverék olívaolajban (Oven Fries With Tahini Yogurt and Smoky-Sweet Nuts Recipe - NYT Cooking (nytimes.com)); dukkah, amely szintén különböző magok keveréke összeőrölve, amelyet szinte bármilyen ételre lehet szórni, fokozni vele az ízeket és roppanóssá tenni az állagát (How to Make Authentic Dukkah: Ottolenghi’s Dukkah Recipe - 2022 - MasterClass). Szószok közül tonnatót (Ottolenghi's Tonnato Sauce - SippitySup) és zöld tahinit (Green Tahini Sauce Recipe - Mediterranean Living) helyeztek az asztalra, valamint zöldfűszerekből készült, olajos, argentin eredetű chimichurri és gránátalmamag salsát friss salátával. Mindent megkóstoltunk, és elképzelni sem tudtuk, hogy egy falatban ennyi íz lehet egyszerre.

Amíg megérkezik a Shelf Love magyarul, addig is van még bőven miből válogatni Ottolenghi könyvei közül:

Yotam Ottolenghi - Sami Tamimi: Jeruzsálem

Yotam Ottolenghi - Ramael Scully: NOPI szakácskönyv

Yotam Ottolenghi – Ixta Belfrage: Zamat

[korodiflachbeaoriflame]

Mai lazulós🍹🍹🍹🍹 Tali a csajokkal és egy finom ebéd az egyik kedvenc helyünkön! Szuper volt❤️🥰😍😘 NEKED MI AZ ÁLMOD? Tedd a szívedre a kezed....... Gondold végig...... NEKED MI AZ ÁLMOD??? Plusz pénzre van szükséged? Elismerésre vágysz? Minőségi kozmetikumokat szeretnél használni? Saját vállalkozást akarsz indítani? Munkáddal arányos jövedelmet akarsz? Sok munka = sok fizetés?? Akarsz egy jó csapathoz tartozni? Szeretnél ajándék luxus utazásokon részt venni? El akarod vinni a családod nyaralni, telelni? Beszerzési áron akarsz vásárolni? Akarod, hogy a Saját és a családod részére szükséges kozmetikumok ingyen biztosítva legyenek? Bármelyik kérdésre IGEN-nel válaszoltál, az Oriflame-mel MOST MEG TUDOD VALÓSÍTANI AZ ÁLMAID!!! Jelentkezz!!!! MINDEN A REGISZTRÁCIÓDDAL KEZDŐDIK!!! 1. A LINKRE KATTINTVA ELKÉSZÍTEM A VÁSÁRLÓI KÁRTYÁD, vagy jelentkezz privát üzenetben)! A vásárlói kártyád 999 forintba fog kerülni! ( Az első megrendelésedhez fogja leszámlázni az Oriflame ) Ez 20 % KEDVEZMÉNYT JELENT NEKED MINDEN ORIFLAME TERMÉKRE - 1 ÉVEN KERESZTÜL ( 17 katalóguson keresztül ) https://beaoriflame.hu/a-te-kedvezmenykartyad/ 2. Leülsz kedvenc kávéd, teád mellé, az online katalógusból kiválasztod, mi az amit szeretnél, benézel a fürdőszobádba, mi az ami el fog fogyni! Katalógust itt találod☀️ https://hu.oriflame.com/products/digital-catalogue-current?pageNumber=1&catalogue=2020011 3. Leadod a megrendelésed ( természetesen ebben is segítek, ha szeretnéd😉 ) 4. Max 2 munkanapon belül a futár viszi a csomagod! Fizethetsz bankkártyával illetve készpénzzel is🤩 5. Nincs más hátra, mint használd tovább a megszokott jó minőségű Oriflame termékeid❤️ UGYE MILYEN EGYSZERŰ?????!!!!!! #BeaOriflame #online #homeoffice #shareyourpassion2020 #oriflame #oriflamebussines #oriflamebusinesswoman #oriflamelife #oriflameinfluencer (helyszín: STEX HÁZ ÉTTEREM) https://www.instagram.com/p/CDY8GWrF0mF/?igshid=cu59pm1gc08h

[szottesfolditanyak]

Te még nem ettél valódi ételt ezek szerint. Mondjuk én is a boltban vehető vackokon élek. De ezek fölött ott vannak a minőségi alapanyagokból előállított, plusz jól megcsinált kaják. És még efölött vannak azok az (akár egyszerűcske) ételek, amiket ha eszek, a testem érez valamit azon kívül, hogy telik a gyomrom. Olyasmit érez, hogy az az étel ad neki valamit, ami táplálja. Különös érzés!

Ez nem drága vagy jó minőségű alapanyag kérdése. Ezt nem tudja se a Culinaris, se valami tényleg jobb étterem. Olyankor szoktam a fentit érezni, amikor valamelyik vidéki ismerősömnél vagyok, akik hangsúlyosan odafigyelnek arra, mit termesztenek a kertjükben és hogyan, és hogy hogyan készítik el azt az ételt.

Tűnődtem én ezen sokat, mert annyira feltűnő volt, hogy más az ő ételük, illetve az étellel együtt jár az a fura és jóleső testi élmény.

Bizonyára többfaktoros, nyilván benne a van a frissesség, biztosan benne van az étel készítőjének valami lelke darabja - a szándéka, az ételhez való viszonya, ami összefonódik a rutinjával -, és de facto hiányoznak a vegyszerek, mert ezek az emberek mind vegyszermentesek. Mondhatjuk bionak, de mindegy, minek mondjuk.

Nem hinném, hogy az utóbbi a fő faktor, inkább az egész hozzáállásuk egy kerek egész, és abban a vegyszereknek nincs nagyon hely. Ők valamit tudnak, az az étel más, és ezt tudják produkálni folytatólagosan. Ki kell próbálni.

Valamennyire ennek pesti viszonyokban is utána lehet menni, ott van ugye a legolcsóbb csirkehús, eggyel feljebb a tanyasi, de ez utóbbi is még kábé nagyüzemi, meg hát lenne a falusi hátsóudvarból frissen vágott kapirgálós. Kenyerekkel ugyanez. Na mindegy.

.

(Hogy kereskedelmi célokra létrehozták a szabályokat-kategóriákat-certifikátokat, meg hogy ügyes vállalkozók ezek segítségével hogyan hazudnak és csalnak, az egy teljesen másik kérdés.)

.

Az az érdekes (meg jellemző és egyben elszomorító), hogy a felsőoktatás mennyire tökéletesen kockára faragja a kibocsátásra kerülő emberanyagot. Értem én, hogy nyolcvanöt függvény és változó alapján remekül lehet optimalizálni egy növény életfeltételeit, aztán tényleg nagyobbra nő a vízkultúrás holland paradicsom. De kell? Illetve csak ezt kell? És ennyire csak ezt kell tanítani? Nézd meg: kertészeti felsőoktatás, és nincs benne, hogy a kasza jobbról balra vág. Miről beszélünk? Mert a konkrét életről biztos nem. Vegyértékelektronok!

Meg hát a holland paradicsomot sem nevezném ételnek.

.

Bele lehetne menni abba, hogy a modern almákat évi tizenpárszor permetezik; hogy lehet, hogy a gmo növények maguk ártalmatlanok, de telifossák glifozáttal őket, mert direkt erre ment a módosítás; hogy mi lesz a műtrágyás-vegyszeres talajból ötven év múlva, és hogy mindezek tényleg annyira jók-e nekünk, mint azok állítják, akik ezeknek az eladásából élnek - de én ezekbe nem akarok belemenni.

.

Tldr. Van néhány olyan faktora a növényeknek, meg az ételeknek belőlük, amik nem kutathatók laborban.

Másrészt az ember egy nagyon finom műszer.

[partyanimalshu]

A Horizon végre minden otthonba elviszi az elektronikus zenét, mindezt csodás magyar tájakról

A kezdeményezés ráadásul most eddig elektronikus zenében nem látott támogatókra talált. A Be Massive csapat által tavaly életre hívott Horizon sorozat nem csak azt hivatott szolgálni, hogy minőségi elektronikus zene kerüljön az éterbe, hanem mindez szóljon csodás, pazar hazai tájakon, egy-egy videóval, esetleg live felvétellel fűszerezve. Metha játszott már így a tihanyi Echo étterem teraszán, a Dunakanyarban, a debreceni Víztoronyban, vagy épp a Vajdahunyad vára partján ülve. Közben a háttérben is szorgosan folytak a munkálatok, mert már a tavalyi különleges keszthelyi Electric Garden szabadtéri buli mellett az idei évre fókuszált a csapat, hogy minél több különleges helyszínes eseményt hozzon össze az érdeklődők számára. Ezután jött a koronavírus járvány, amely a megváltoztatta az életet az egész világban, és egyértelművé vált, hogy idén a legtöbb rendezvény és fesztivál elmarad. De mit lehet tenni akkor, amikor elmaradnak a megszokott nyári rendezvények és átmenetileg az utazás öröméről is le kell mondanunk? Ekkor jött az ötlet, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökséggel közösen  az emberek otthonába viszik a zenei rendezvények hangulatát látványos utazásokkal fűszerezve.  Read the full article

[onsieluenkeli]

+ Érdemes elolvasni a kommenteket is. 😁

Valaki azt a tanácsot dobta, hogy ezt a szöveget be kellene kereteztetni, és kitenni minden egyes magára valamit is adó étteremnek.

"Influencerek" / clickbait-ek... műmájerkedéssel, minimális nézettséggel, like-okkal, megosztásokkal. Sokszor inkább az útálatot vonzák mint az igazi tiszteletet, és a kedvességet. Azért állt fentebb a csaj, mert sokuk nagyon buta, és ezek tényleg sajnos komolyan azt hiszik, és azt gondolják saját magukról, hogy értéket tesznek le az asztalra!

Az gondolja a néhány fotóból elő kis érdek/nárcisztikus/ingyenélő majom hogy a reklámok nélkül nem lenne mondjuk életképes egy minőségi étterem, ahol nap mint nap emberek keményen dolgoznak!

Én ezeket rohadjak meg, úgy lehúznám... Az insta is megérdemelhetne pár %-ot, és az adott mobil gyartó is, és az internetes szolgáltató! Hisz ezek is részt vesznek az influencer tevékenységben! Nem!? DE!

Lassan tényleg az ég és a föld a külömbség a jó, a minőségi, és az értékalapú influencerek, és az alja között. = Alig várom, hogy kikopjanak.

[csabarekablog]

Helyek Budapesten

Bármennyire is a Balatonra húz a szívem, egyelőre még több időt töltünk Budapesten - bár az elmúlt évben dicséretesen javult a helyzet Csopak javára.

Mindenesetre itt az ideje egy budapesti listának is, főleg így januárban, amikor nagyon szükség van rá, hogy legalább kulinárisan emlékeztessenek minket arra, hogy az élet szép.

Minőségi szempontból nem kezdhetem mással, mint a Fény utcai Auguszt Cukrászdával. Nyáron a kerthelyiségben, télen a fenti kávézó részen lehet üldögélni, és a legcsodálatosabb süteményeket enni. (Jó hír, hogy néhány átmeneti, és a családunk számára nagyon nehéz hónap után éppen ma végre újra megnyitották a fenti részt!) Auguszt Ibolya alapvetően francia stílusú cukrászatot visz, a hagyományos magyar sütik mellett folyamatosan újít, kísérletezik, és inspirálódik más népek egzotikus konyhájából. És bár sajnos pár éve nem ehetek cukros dolgokat, nála néha elengedem magam, mert az az érzés, ahogy beleharapok egy általa készített habos süteménybe, az pont olyan, mint álmomban szokott lenni: mesés. Jó érzés egy ilyen helyen törzsvendégnek lenni: ő készítette az esküvői tortánkat, szülinapokra mindig tőle várjuk, hogy meglepjen és elkápráztasson minket, és mindig van egy újítása, amit feltétlenül megkóstoltat velünk, és várja az őszinte véleményünket. Bónusz a mindig ott lógó (és mosolygó) portugál házi-zeneszerző, akitől tényleg egészen béke-beli hangulata van a helynek.

Második a mennyiségi szempont: az elmúlt években kétségtelenül a budai Johnny’s-ban költöttük a legtöbb pénzt (olyannyira, hogy a törzsvásárlói kártyánkon lassan nem fér el több pont). Ez egy igazi amerikai stílusú diner, a választék hasonló, mint Luke kávézójában: hamburgerek, mexikói ételek, isteni wrapok és szendvicsek, gyermeki szemeket felragyogtató, cukorbomba shake-ek és édességek, isten tudja, milyen ízű dobozos üdítők (cukormentesek is!). Igazi családi hely, óriási adagokkal, kedves kiszolgálással, jópofa amerikai design-nal és jó ár-érték aránnyal. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy itt a környéken nem nagyon van más étterem, ahova hétköznap este családostul beülhet az ember egy gyors vacsira, vagy úgy rendelhet, hogy nem tart órákig a kiszállítás. A karantén alatt is megtartották az embereiket, akik nem hetente/havonta cserélődnek, hanem van, aki már sok éve ott van, szóval szimpatikus az egész. Van éttermük Érden, Veszprémben és Siófokon, próbáljátok ki őket!

A következő szempont az ár-érték arány, abban pedig számomra Kami kisvendéglője jelenleg verhetetlen. A. még éttermi tanoncos/kisegítős kalandjaiból ismeri Kamit, egy iszonyúan cuki séfet, aki sok év puccos éttermezés után Újpesten nyitott kockásterítős éttermet, és milyen jól tette! Hagyományos, magyaros ételek az alapok, de mindig egy kis csavarral, és ázsiai, egzotikus beütéssel. A tatárbifsztek marokkói, a gulyás tud ázsiai is lenni, a levesek szezonálisak, a hideg, dinnyés koviubi levesnél nincs jobb kánikulakaja, a desszertek izgalmasak és könnyűek, és a főételek pont olyan nagy adagok, amiktől az ember vasárnap délután komfortosan jóllakva érzi magát. 

Ha a dolce vita a legfőbb szempont, akkor a Caffé GianMario a legjobb választás. Olaszok csinálják, óriási élet és hangzavar van esténként, a legutóbb az egyik tulaj a kisbabáját hordozta és mutogatta körbe a magasba emelve, mérhetetlen büszkeséggel, imádtam. A lasagne isteni, de érdemes a napi ajánlatokból is választani, ami általában csak pár étel, de mindig van hal és tengeri kütyü is. Egy tisztességesebb fogyasztás után jár az ajándék búcsú-limoncello - néha még ebédidőben is. 

Ha csak pizzázás a cél, akkor a Király utcai Little Italy-ba kell menni. Nápolyiak csinálják, az étlapon a Hawaii pizza mellett egy áthúzott olasz zászló szerepel - a miheztartás végett. A feltéttel pont kellően megpakolt, ropogós szélű pizzák mellett igazán nincs is más a választékban, viszont van az én nagy kedvencem, a kívül ropogós, belül forró szaftos calzone is.

Pár éve nehezebb lett volna egyértelműen kijelentenem, hol készítik a kedvenc hamburgeremet, egyrészt mert akkor még nem figyeltem a teljes kiőrlésre, másrészt mert nagyon sok hely volt, amit szerettem. Mára elmúlt a nagy hamburger-láz, és egyértelműen a Bamba Marha lett a műfaj győztese számunkra. Kezdetben a Bazilika melletti éttermükbe jártunk, de azóta már a Széll Kálmánon is vannak. Szeretjük, hogy folyamatosan jó minőséggel dolgoznak, hogy van teljes kiőrlésű bucijuk, hogy a hónap burgere mindig valami izgalom, és hogy mindig szuper kedvesek a kiszolgálók. Legutóbb döbbenten néztük a számlát az Osztyapenkó Mekiben, ami több volt, mint egy Bamba Marházás legutóbb. Szóval ennyit az ár-érték arányról. Bambázzatok!

Az ázsiai vonalon két dolgot tudok ajánlani: a legjobb ár-értékű szusi a Norikoban van, bár nyilván ez sem olcsó - de a szusi ne is legyen az, mert ez a fajta magas minőség nem tud az lenni. A pho leveseket legjobban az Attila úti Dang Muoi-ban szeretjük, akár tészta nélkül, csak babcsírával, valami egzotikus üdítővel, puritán környezetben, de nagyon true arcokkal a konyhában és a pult mögött. Utóbbi viszont tényleg nagyon megéri, és szerencsére a városban több helyen vannak.

[neglected-thoughts]

Augusztus harmincegy csütörtök 17:35

Voltam ma a fiúknál, ami nagyon jól esett. Jól esett látni őket. Beszélgetni Andival, 3 órán keresztül.. Megismerni Liliannát. 1 hónappal és 4 nappal később született, mint Mazsola született volna. Sokszor éreztem, hogy azonnal elsírom magam, annyira gyönyörű. És Rá fogok vigyázni hetente egyszer kb. Nagyon várom!

Aztán Eszterrel sikerült találkoznunk. Alig néhány órát töltöttünk csak együtt, de olyan minőségi idő volt ez, hogy amacskarúgjameg! Tetszett az étterem választásunk is!

[gazdikbarbarathings-blog]

Bamba Marha Burger Bár

Ha igényes és minőségi gyorskajára vágysz, a Bamba Marha az egyik legjobb választás lehet egy-egy isteni kézműves hamburger elfogyasztására. A városban jelenleg 4 helyen található meg az étterem:

Haris Köz 2. (Ferenciek tere)

Október 6 utca 6. (Bazilika)

Deák Ferenc tér 3. (Deák)

Andrássy út 46. (Oktogon)

Mint mindannyian tudjuk, az eredeti hamburgerek marhahússal készülnek, s ezt a hely neve is sugalmazza, a Bamba Marha. Az étteremben azonban található vegetáriánus verzió, csirkehússal készült burger, és havi specialitások között akár bárányhúsos verziót is kifoghatunk.

A hely nekem alapvetően tetszett, mert egy átlagos kézműves hamburger árán tényleg minőségi és laktatós méretű ételt kaptam, a burgonya fűszerezése is tökéletes. A Deák téri étteremben habár nem sok hely van helyet foglalni, annyira gyorsan cserélődnek az emberek hogy véleményem szerint csúcsidőben sem lehet gond azzal, hogy helyben fogyasszuk el a rendelésünket. A Bamba Marha azáltal, hogy nem formális étterem, inkább streetfood, eléggé hangos, hiszen az ott étkező emberek beszéde a relatíve kis helyet gyorsan megtölti. 

További részleteket találhattok a hivatalos oldalukon: https://www.bambamarha.hu

[nemzetinet]

Lesújtó az éttermi kávéhelyzet

A legtöbb étteremben nem fordítanak elég figyelmet a kávé minőségére és a szervírozására. 

Itthon évente majdnem ötmilliárd csésze kávé fogy. A Nespresso kutatása szerint a gyakran étterembe járók zöme szokott kávét fogyasztani az étkezés után, és a kávé minősége is egyre mérvadóbb szempont a vendéglátóhely kiválasztásakor – írta a Világgazdaság.

A cég úgy döntött, hogy támogatja a Dining Guide kezdeményezését egy olyan díj létrehozásával, amely az éttermi minőségi kávét, a kávékínálat szélességét, a kávés szaktudást értékeli és ismeri el. Az Év Éttermi Kávélapja díj célja, hogy az éttermek felismerjék, érdemes nagyobb figyelmet fordítaniuk a minőségi kávéválasztékra annak érdekében, hogy vendégeik számára teljessé tegyék a náluk szerzett gasztronómiai élményt.

„Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a kávézókat és a kávézás kultúráját dinamikus és pozitív változások jellemezték. A vendégigények ennek megfelelően ma már mások, ami a kávét illeti. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az éttermek hogyan és milyen minőségben reagáltak a kereslet átalakulására. Azt tapasztaltuk, hogy az éttermek, vendéglátóhelyek nagy többségét még nem érte el a fogyasztási szokások és igények átformálódása.

Számos helyen láttunk valamiféle változást, de az éttermekben elérhető minőségi és igényes kávékultúra az éttermek magas gasztronómia kvalitását sok esetben nem éri el”

– mondta Herczeg Zoltán, a Dining Guide felelős kiadója a tapasztalatokról.

A kalauz közel 300 vendéglátóhelyen tesztelte a kávékínálatot és annak színvonalát. Azokban az elsőrangú éttermekben, ahol az étel minőségére is nagy hangsúlyt fektetnek, ott a kávé minőségére is jobban odafigyelnek, de

még ezeknek az éttermeknek is csak elenyésző százalékában található széles kávéválaszték vagy szakképzett személyzet.

A Nespresso korábbi kutatása azt mutatja, a válaszadók véleménye szerint egyértelmű összefüggés mutatkozik egy étterem megítélése és a felszolgált kávé minősége között.

A felmérésből kiderült, hogy bár a kávéfogyasztók többnyire klasszikus eszpresszót vagy cappuccinót rendelnek az éttermekben, ugyanakkor egyre többen – különösen a fiatalok – keresik és igénylik az újdonságokat, specialitásokat az éttermi kávézás során. Számukra kifejezetten fontos az ízek és aromák élvezete szemben a kávé szimpla energizáló funkciójával.

Lesújtó az éttermi kávéhelyzet a Nemzeti.net-en jelent meg,

[johnnyjnv008307-blog]

Ezen vásárlási jótanácsok megfogadásával havi rendszerességgel 45 000 forintot .

A heti vásárlásokra kiadott pénzösszeg alkotja a Magyarországi háztartások költekezésének jelentős részét. Ezen nem lehetséges változtatni, de szépíteni igenis lehet. Íme jónéhány tipp arról, miként spórolhatunk több lovettát a vásárlás során. Havonta 40 000 ft-ot takaríthatsz meg.

Vessünk papírra egy vásárlási lajstromot, és tartsuk is kedvezményes újságokat be. Nézzük az áruházak akciós prospektusait. Ott javasolt shoppingolni, ahol a legkedvezőbb áron tudunk hozzájutni a bevásárlási listán szereplő áruhoz. Ne lépjünk át az áruházláncok saját márkás árucikkein. Azok is szuper minőségűek lehetnek, de áruk sokkal kedvezőbb. Rendszerint egy és ugyanaz a gyártósor gyártja az üzletekláncok saját márkás termékeit, mint a megszokott márkásakat. Pusztán azokat a termékeket rakjuk be a kosárba, amikre valóban szükségünk van. Az üzletek polcai rogyásig vannak szebbnél szebb csomagolású árúval, azonban többségükre nincs szükségünk. Alvás nélkül nincs kedve az embernek semmihez, különösképp nem shoppingolni. Ha mégis fáradtan kell vásárolni menni, olyan üzletláncot válasszunk, amit ismerünk. Csupán egy adag ennivalót főzni nem kizárólag energiát, időt is pocsékol. Maradjon belőle másnapra is. Fagyasszuk le a maradék eledelt, örülni fogunk neki amikor fáradtak leszünk főzni. Mitöbb ha a mélyhűtőben találunk gond nélkül felmelegíthető készételt, kevesebbszer fogunk készételt rendelni is.

A lejárati időre mindenképp vigyázni kell, ha nagy kiszerelésű terméket veszünk. Kiporciózva le is lehet fagyasztani sok főtlen terméket minőségi romlás nélkül. Az előzetesen feldolgozott termékek, mint mondjuk a felaprított csirkemell, stb. fajlagosan kétszer drágább, mint az alap termék. Valamennyi többlet munkát jelent, de sok pénzt takaríthatunk meg, ha mi saját magunk készítjük elő az ételt. A cukorka, chips, fanta és kóla mind egészségtelen, emellett nem olcsó. Ugyan miért is vinnénk haza... Próbáltál már thai ételt otthon főzni? Megéri, hiszen gazdaságos, izgalmas és érdekes kaland otthon főzőcskézni étterem helyett. A fentiek betartásával vásárlásonként kilencezer Ft-ot is megspórolhat egy normál família.