#újcirkusz

[bdpst24]

Juhász Kata Társulat: Utolsó előtti vacsora

Juhász Kata Társulat: Utolsó előtti vacsora

Juhász Kata Társulat vacsora performansz újcirkusz előadása Lukulluszi lakásszínház: gasztronómia és előadóművészet a nappaliban Koreográfia: Juhász Kata Gasztronómia: Kereszty Gábor Bemutató: 2024. február 28. – 19:00 További előadás: 2024. február 29. – 19:00 Helyszín: Soul Stage – Budapest, Erzsébet krt. 58. II. em. 11. Az Utolsó előtti vacsora eltér a színházfogyasztásnak attól a…

[nonquebecoisayul]

Charlevoix és Saguenay-Lac Saint-Jean: nem minden arany, ami fénylik

E hét kedden reggel értünk vissza az utolsó nagy québeci körutunkról: kocsikáztunk kb. 1200 km-t, vonatoztunk pár órát és még hajóra is szálltunk egy bő órára. Az tuti, hogy nem mondhatja senki, hogy nem törekedtünk megismerni “lakóprovinciánkat” az elmúlt három rövidke nyár alatt. De az is biztos, hogy ennyi utazás így összesűrítve már inkább fáraszt és elvesz, mint hozzáad. Ez a szezonzáró utolsó körutunk alultervezett volt, s talán emiatt is nem sikerült túl jól.

A látvány persze csodás, de mégsem estem annyira hanyatt tőle, mint a Cantons-de-l’Est lankáitól vagy Gaspésie végtelen horizontjától. Az utazás kulináris része egyenesen katasztrofálisra sikeredett, ráadásul a háromnapos hétvégén az éttermek, bisztrók, talponállók jelentős része zárva volt vagy korlátozott nyitvatartással bírt (ugye a drága munkaerő). A szülinapi vacsoránkat egy posh-nak vélt szállodai étteremben foglaltuk le, ami a legrosszabb büféasztalos konferenciás étkezéseimet juttatta eszembe. Még a Google-ön magas pontszámos, országúti benzinkút melletti étkezde is zárva volt, helyette egy Tatabányára emlékeztető városkában ettünk poutint hamburgerrel (saláta nem volt), ahol - mint valami szocialista önkiszolgálóban - süllyeszett ablaknál kellett kérni az ételt, az italt pedig automatából a visszajáróval!

Na persze Québecben soha sem vár az ember olaszországi szintű étkezési élményt. De ez az út szinte mindent alulmúlt. Plusz a szállások közül az egyik egy útmenti motel volt, amolyan igazi amerikás, ahogy elképzeljük, ahol amikor megérkeztünk, Rafa megnézte az e-mailjei között, hogy biztosan ez az, amit foglaltunk... A recepciós minden volt, csak kedves nem; úgy tűnt, mi vagyunk az egyeüdli vendégek az ipari övezet kellős közepén, az ablakunk egy kétes murvás autóparkolóra nézett; a borzasztó reggelinél pedig 3 helyről kiabált ránk franciául a szöveg, hogy a szobaár nem tartalmazza a borravalót. Maga a reggelinek biztosító étterem amolyan alsókategóriás falusi bálteremre hasonlított, és a külön bejáraton lévő feliratok arról tanúskodtak, hogy használták ilyen célra is a helyiséget.

Ezzel a fenti példálózással csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy errefelé is bele lehet ám futni összegányolt infrastruktúrába, és hogy a szolgáltatás színvonala nem feltétlenül tükrözi az európaihoz képest sokszor 2-3-szoros árakat. Meglepőnek azért találtam, mert amellett, hogy a régió híres a kékáfonyájáról és még pár mezőgazdasági termékéről valamint az energiatermelési potenciáljáról, alapvetően turizmusból él, és így úgy gondolná az ember, hogy Kanadában ez minőségi szolgátatásra lehet garancia. Az már eleve megnehezíti a dolgot, hogy errefelé annyira elképesztően ronda franciát beszélnek, hogy még a többi québécois-nak is gondot jelent megérteni őket. Angolul meg ne nagyon próbálkozzunk, azért ez már tényleg az abszolút vidék.

Na de írjak is valamennyit a térségről, mert természeti csodákban bőven gazdag. Québec városa után a Szent Lőrinc-folyó bal partján elkezdenek emelkedni a hegyek. Ezt a térséget Nouvelle-France első jezsuita történészéről, bizonyos Pierre-Francois-Xavier de Charlevoix-ról nevezték el bő másfél évszázada. Azóta volt ez az amerikai felső tízezer kedvelt üdölőterülete, de felfedezték a kanadai, elsősorban québeci képzőművészek is és - ezt én sem tudtam eddig - a Cirque de Soleil alapítói is erről a vidékről indultak el világhódító útjukra (pontosabban egy kempingből Baie-Saint-Paul településen).

Mivel a folyó gyakorlatilag a hegylábakat nyaldossa, utat nem igazán lehetett ide tervezni, maradt tehát a vasút, ami szintén komoly mérnöki kihívások elé állította a kortársakat. Québec egyik első multimilliomosa, Rodolphe Forget aztán beletette a pénzét, és 1889-ben megnyílt az első szakasz, amit követtek az újabbak egészen 1919-ig. Az összes 144 km-ből 125 járható be ma a csak turisztikai célból és nyári szezonban közlekedő, amúgy Berlinből vásárolt 1981-es Daimler-Benz motorvonatokon. A vonatút alatt elsősorban a folyóban lehet gyönyörködni (a folyó oldali ülések felárasak, éljen a vadkapitalizmus ugyebár:), a hegy túl közel van, de azért volt néhány jól sikerült fotónk, amit az előző fotós posztban megosztottam veletek.

A Charlevoix-térséget északról a Saguenay-folyó határolja, ami valójában egy fjord mélyen a szárazföld belsejében, ami nem a tengerbe ömlik közvetlenül, hanem a gigantikus méretű Szent Lőrinc-öbölbe. A hatalmas Lac Saint-Jean azaz Szent János-tóból eredő folyó közel 200 km-en halad a Szent Lőrinc felé, de mivel a dagály az egész fjordot befolyásolja, inkább visszafelé áramlik benne a víz. Egészen elképesztő: ilyenkor érzi az ember, mennyire kis porszem ebben az univerzumban!

Tadoussactól, amely települést ay eyen a blogon visszatérő vendég francia felfedező, Jacques Cartier alapított a stratégiai jelentőségű összefolyásnál, kelet felé haladva a fjord mindkét oldalán festői szépségű kis települések vannak, amikbe a két oldalon a fjordtól 5-10 km-es távolságban futó főutakról lehet megközelíteni (vagy komphajóval a víz felől). A fjord keleti végén, pontosabban az elején van Saguenay városa, amely több korábbi kereskedelmi telepből alakult, plusz ezen a vidéken egy nagy kiterjedésű síkság található - a közepén a Szent János-tóval. Gyakorlatilag itt ér véget a “lakható” Kanada. A tó partjain túl északra ugyan van még élet, de főleg őslakos közösségeket találni, az utak is megszűnnek, csak légi és/vagy vízi úton lehet azokat a közösségeket megközelíteni.

Egy ilnu község, Mashteuiatsch közepén van egy vadiúj kulturális központ, ahová beugrottunk, és a néhány hagyományos múzeumi kiállítás mellett kaptunk egy másfél órás idegenvezetést egy mesztic idegenvezetőtől: egy rövid, tervezetten ültetett kerti körsétán megmutatta, hogyan lehet elképzelni egy életet áruházak és internet nélkül. Mindezt helyi francia nyelvjárásban. Felejthetetlen élmény volt:)

Visszafelé La Tuque azaz A Sapka településen keresztül egészen Grand-Mère-ig azaz Nagymamáig mentünk. Nem olyan, mintha valami mesében mennénk-mendegélnénk:)? És közben egyetlen egy település, aztán 180 km erdő. Erdő. Kanyar. Folyó. És még egy erdő. Majd további 150 km-en a Rivière Saint-Maurice-t azaz Szent Móric-folyót követtük, amely szintén a Szent Lőrincbe torkollik Trois-Rivière-nél, azaz Háromfolyónál. Mondanom sem kell, hogy annyi látványban részesültünk, hogyha nem lettünk volna éhesek folyamatosan, tuti szuperlatívuszokban beszélnék most róla. Ez a Kanada pontosan az, ahol ki kell szállni az autóból, meg kell állni napokra, kell egy kenu, egy bicikli vagy csak egy jó bakancs és el kell menni felfedezni. Ez az, amit próbálok az én végtelenül urbánus társamnak előadni, de ő már az újabb városlátogatásokon töri a fejét. Ezt hívják kompromisszumnak:)

[magyargoaszubkultura]

Az O.Z.O.R.A. Fesztivál

Az előző bejegyzésben már említett Ozora Fesztivállal folytatnák a blogot, ami Magyarország legnagyobb pszichedelikus zenei fesztiválja, ezzel együtt pedig a goa szubkultúra fellegvára. A fesztivál körülbelül 30 ezer látogatót vonz minden évben a világ összes országából.

A fesztivált először 1999-ben rendezték meg a Fejér megyei Dádpusztán, ekkor még Solipse Fesztivál néven. A fesztivál apropóját a teljes nagyfogyatkozás adta. Legközelebb 2004-ben került megrendezésre, ekkor már Sonar Plexus néven, ahol már a magyar goa szcéna legjelentősebb alakjai is felléptek a külföldi előadók mellett. Majd 2005-től minden évben ugyanitt, Dádpusztán kap helyet már jelenlegi nevén az O.Z.O.R.A. Fesztivál. Eddig csak a koronavírus járvány tudott beavatkozni a fesztivál életébe, ami miatt a 2020-as és 2021-es rendezvény elmaradt. A fesztivál neve az alábbi kifejezésből ered: Organic Zones of Radiant Atmosphere, amelynek jelentése Sugárzó légkör szerves zónái. A fesztivál pszichedelikus törzsi összejövetelként aposztrofálja magát, azonban nyugodtan nevezhetjük egy összművészeti rendezvénynek, ahol az elektronikus zene mellett a spiritualitás és a művészetek is kiemelt szerepet kapnak.

A fesztivál 5 zenei helyszínt kínál a látogatóknak más-más zenei stílusokban. A nagyszínpadon a psytrance zenei stílus világhírű előadói, és újonnan felfedezett zenekarai lépnek fel.  Ez a fesztivál legnagyobb és egyben legrégebbi helyszíne, a nagyszínpad ugyanis már az első, 1999-es fesztivál óta ugyanazon a helyen áll. Többek között olyan előadók léptek már fel ezen a színpadon, mint Ajja, Tristan, Ace Ventura, a Juno Reactor, Man With No Name, az X-Dream, a Son Kite, a GMS, Kindzadza, vagy az Ozric Tentacles. A The Dome nevezetű helyszín az ambient, a dub és a techno stílus hazai és külföldi képviselőinek ad helyet. Ez az egyetlen helyszín, ahol a fesztivál ideje alatt soha nem áll le a zene. Itt debütált 2015-ben a fesztivál nulladik napja, ahol egy 24 órás szettet adott a műfaj atyja, Goa Gil. Pumpui szintén 1999 óta működik a fesztivál területén, ahol a tánctér mellett egy bár és egy mozi is helyet kap. A Dragon Nest 2012 óta a fesztivál élőzenei színpada, ahol igazán intenzív zenei élményekben lehet része a látogatóknak. Az elmúlt évek néhány fellépője: Squarepusher, Tinariwen, James Holden, Huun Huur Tu, Adrian Sherwood, Lee Perry, Heliocentrics, Lajkó Félix, Panda Dub és Beats Antique. A Melting Post esténként az Artibarn-nak ad helyet, ahol a különböző színpadok fellépői közösen zenélnek, ezzel eklektikus műfajokat egyesítve. Az Ambyss helyszíne 2018 óta várja a látogatókat a tó partján. A helyszín főleg pihenésre szolgál, zenei stílusok tekintetében főleg az ambient és a chill jelenik meg itt. 

Művészetek terén is gazdag programkínálattal rendelkezik a fesztivál. Minden évben alkotótábort hirdetnek a fesztivált megelőzően, ahová olyanok jelentkezését várják, akik szeretnének saját installációjukkal, alkotásukkal hozzájárulni az adott évi fesztivál arculatához. Egy fontos helyszín a  Mirador, amelyet 2014-ben nyitottak meg, ez a torony és galéria az ozorai művészek kiállításainak ad helyet, ezzel bemutatva a fesztivál sokszínű vizuális arculatát. A Compass művészeti-terápiás programoknak ad otthont. A Cirkuszban az underground vagy újcirkusz hazai és nemzetközi képviselői tartanak előadásokat és workshopokat. Az ARTibarn egy felújított pajta, ahol különféle műhelyfoglalkozások kapnak helyet, mint a nemezelés, testfestés vagy a kosárfonás. A végtelenségig sorolhatnánk még az O.Z.O.R.A. helyszíneit, amelyek között teaház, gyógyító pontok, táncház és A bölcsességek köre is megtalálható. 

Aki mélyebb betekintést szeretne nyerni a fesztivál varázslatos világába, ezzel együtt pedig a goa szubkultúra életébe, annak azt javasoljuk, hogy vegye elő a naptárát, ugyanis az idei O.Z.O.R.A. Fesztivál időpontja már nyilvános: 2022 augusztus 1-7. között várnak minden goást, és nem goást is Dádpusztán!

Hoztunk egy kis ízelítőt a 2018-as fesztivál hivatalos videójával:

[trafohouse]

Milyen a finn búcsú? // WHS: Lähtö - asszociációk & kritikák

Vannak azok az előadások a Trafóban, szerencsére, amiket nem tudunk besorolni műfajilag. Ilyenek például Miet Warlop produkciói (pl. a Dragging the Bone), vagy ilyen lesz a november 9-én és 10-én este látható Lähtö (Búcsú), a magát vizuális színház / kortárs cirkuszi társulatnak tituláló finn WHS társulat darabja. Ilyen alkotásoknál, azon kívül, hogy felsoroljuk az előadásban megjelenő műfaji, őszművészeti elemeket, elkezdünk érzetek után kutatni, hogy valami kapaszkodót adjunk a közönségnek.

A Lähtö (Búcsú) című produkcióit Kalle Nio bűvész és képzőművész rendezte. Egy olyan párról szól, akik elsodródtak, távolodtak egymástól, és most egy álomszerű képzeletben, illuzórikus világban lebegnek. A 19. századi bűvészek színpadi illúziói által inspirált előadás olyan misztikus atmoszférát teremt, amiben az abszurd humor és a tragédia felváltva jelennek meg. Ha innen nézzük, a Peeping Tom nemrég itt járt előadása, a Moeder is rokonérzet lehet, csak míg amaz kőkemény abszurd, addig a Lähtö a líraibb abszurdot képviseli, amit talán a tajvani Huang Yi & Kuka előadás hozott anno érzetre, vagy a Just Filming. De a szürreális, különleges vizualitással bíró előadások közül eszünkbe juthat még a Liquid Loft Deep Dish előadása is.

A WHS társulat minden esetre olyan egyedi színházi élményt ígér, amiben a cirkusz, a bűvészet, a tánc, a ruhadesign és a képzőművészet mind-mind jelen van együtt.

„Leleményes vizuális szemfényvesztés” – The Stage

„Produkciójuk valahová a cirkusz, bűvészet, képzőművészet és tánc határára esik – a fizikai színház legtalálékonyabbika.” – Theatre Bubble

„Kalle Nio – bűvész, művész és társulatigazgató – olyan kortárs varázslatot hozott létre, amit tágra nyitott szemekkel nézünk mindvégig.”– Hufvudstadsbladet

„A Lähtö táncot, színházat, újcirkuszt és bűvészetet olyan feltűnően gyönyörű ábrázolássá vegyíti, amire még hosszú ideig emlékezni fogunk.” - Turun Sanomat

„A Lähtö olyan energiával söpri el a nézőt, mint az árapály hullám.” – Demari

„Az audiovizuális kivitelezés káprázatos. Mennydörgő hangok és óriásméretű vetítés keltenek illúziót és megtévesztést.  Mi a ’valódi’ és mi csupán délibáb?” Helsingin Sanomat

„A kapcsolatokban nincs kezdet és vég. Minden ennek megértésére irányuló igyekezet hiábavaló. Egyszerűen csak érzünk, aztán megszűnünk érezni. Ezzel tudja a Lähtö fogva tartani a közönségét.”– La Nacion

Nagy Enikő

[izraelinfo]

Ne cirkuszolj az utcán és ne csináld a fesztivált!

Ne cirkuszolj az utcán és ne csináld a fesztivált!

Végre itt a pillanat, hogy meghívjalak benneteket akáclombos falumba!

Bat Yamot, Tel-Aviv egyik alvóvárosát túlzás így nevezni, de hát egy évben egyszer van Utcaszínházi és Utcaművészeti Fesztivál a városban.

Augusztus 23-án, 24-én és 26-án esténként a tengerparti promenád színházak, cirkuszok, zenekarok, performance-ok otthona lesz.

Menjünk sorban az étlapon! Azért írtam ezt így, mert az első…

[viethanna]

főleg a cirkuszról

gyanús, hogy délkelet-ázsián belül kambodzsában van az egy négyzetméterre jutó legtöbb NGO és társadalmi vállalkozás (de felmérésem persze nem reprezentatív). ennek nyilván egy csomó oka van, pl. az egyik az lehet, hogy nincsen semmiféle szociális ellátás vagy segély,mindenki magáról gondoskodik, ahogy tud. és hát itt van az “elephant in the room” hogy ilyen rendkívúl stílusos legyek (vannak elefántos ngo-k is amúgy, ezekről majd) az a kb. 45 évvel ezelőtt lezajlott népirtás, amiben az akkori lakosság 24 százalékát megyilkolták, és aminek az árnya azt gondolom, hogy napi szinten lebeg az emebrek feje fölött ma is, egyrészt mint kollektív trauma, másrészt nagyon praktikus szinten is, hiszen tulajdonképpen az értelmiség nagy részét kiirtották.

bármilyen úton végigzötyögve látszik, hogy az iskolák, orvosi rendelők nagy részét mindenféle gazdagabb országok adományozták, meg hát vannak ezek a híres-hírhedt kambodzsai árvaházak is (ahol a bent lakó gyerekek sok esetben nem is árvák, csak a létszám és így a támogatás növelése érdekében vannak ott). na de a nyugati segélyeken kívül, vagy azok mellett ott a khmer társadalmi vállalkozások is és ngo-k is (ezeket amúgy óvatosan not for profit organization-oknek hívják.)

én battambangba főleg a cirkusz miatt akartam elmenni - de van bamboo train, denevérbarlang, meg zöld narancs is - aztán észre se vettük, és máris egy artgalleryben voltunk, amit 4 tehetséges és kallódó kamasz hozott létre, vagy hát nekik csinálták, akik a kallódás helyett képzőművészek lettek. másnap találkoztunk josebával, egy spanyol fotóssal, aki először körbebiciklizte és fotózta a világot, most meg a saját képeit árulja egy galériában, és a bevételből egy ngo-t csináltak a khmer feleségével, ami hátrányos helyzetű gyerekeket támogat - szóval csak éli egy átlagos battambangi expat életét, úgy tűnik. joseba amugy azt is elmondta, hogy nem szeret kambodzsában élni, mert mindenki csak a pénzes fehért látja benne, de ez már egy másik történet talán.

na de aztán ennyi bemelegítés után elmentünk a cirkuszba, ahol nem vadállatok és bohócok voltak, hanem vérprofi újcirkusz-elöadás. a phare ponlau selpak (~a művészet fényessége) egy művészeti iskola, amit 25 éve, szóval rögtön a khmer rouge után alapítottak, mikor felfedezték, hogy a traumatizált gyerekek és fiatalok sokkal jobban vannak, amikor rajzolnak, festenek, meg mindenfélét alkotnak. szóval kezdetben főleg vizuális művészeteket tanítottak ott, de később csatlakozott ehhez a szociális cirkusz, a színház és a zene is. ma már tulajdonképpen ovis kortól kezdve járhatnak a (főleg hátrányos helyzetű) gyerekek a phare-ba, ahol egyrészt kèszségtantárgyakat tanulnak, másrészt megismerkednek ezzel a négy művészeti ággal, és egy idő után választanak egyet közülük. ha jól értettem, az a cél, hogy mindenki profi legyen valamiben - persze nem tudom, hogy mennyi színészre van pl. ténylegesen szükség, de folyamatosan kerülnek ki a grafikusok, animációsok a suliból, az artisták közül pedig nagyon sokan a siem reap-i cirkuszban dolgoznak, de a cirque du soleil is válogatott már a phareból embereket. szóval elképesztő menőnek tűnik ez a phare, az udvaron is hatalmas volt a chill, és tényleg látszik, hogy az ovisoktól a középkorú európai önkéntesekig mindenkinek helye van a közösségben.

a sohran, amit mi megnéztünk,pont a khmer rougeról, és a suli alapításáról szólt (és csak egyszer sírtam, és az áram is csak egyszer ment el).

de ezt a posztot meg már ezer éve írom, azóta már laktunk az azeri-iráni sabernál, egy környezetmérnöknél phnom penhben, aki elmondta, hogy szerinte hogy működik kambodzsa (jönnek a nyugatiak és nem adnak hálót, csak halat), és hogy szerintük a kambodzsai ruhaipar bojkottálásával csak minden rosszabb lesz, és aztán meg már olyan rég nem írtam, hogy úgy tűnik, rainy season is elkezdődött, de nem esik mindig az eső, csak ha igen, akkor nagyon, de csak a fejemben megy az aztgondoltamesőesik, mert az ukulelén nem találom hozzá a hangokat. úgyhogy felrakom ezt a posztot, akkor is ha néha nincsenek ékezetek, meg a szép képek is az sd kártyán várják a sorsukat.

[napimagazinn-blog]

https://www.napimagazin.hu/penteken-debutal-a-sziget-fesztivalra-keszitett-cirkuszi-eloadas/

New Post has been published on https://www.napimagazin.hu/penteken-debutal-a-sziget-fesztivalra-keszitett-cirkuszi-eloadas/

Pénteken debütál a Sziget fesztiválra készített cirkuszi előadás

Pénteken mutatják be Samuel Tétreault, a világhírű kanadai The 7 Fingers újcirkuszi formáció rendezőjének és a Baross Imre Artistaképző fiataljainak közös produkcióját a Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. (MACIVA) Művésztelepén.

A Rengeteg – Looking Out című előadás a Sziget Fesztivál, a Fővárosi Nagycirkusz, a Baross Imre Artistaképző és a világhírű The 7 Fingers kanadai újcirkusz társulat együttműködésében jött létre. Az öt hetes próbafolyamat kivételes lehetőséget adott 19 magyar fiatal, a Baross Imre Artistaképzőben végzős és nemrég végzett művészének, hogy a nemzetközileg elismert művészeti vezetővel és magyar társrendezőjével, Téri Gáspárral dolgozzanak együtt – idézi fel a Fővárosi Nagycirkusz közleménye.

Improvizációs gyakorlatok és önelemző feladatok segítségével a fiatal artisták lehetőséget kaptak arra, hogy felfedezzék saját kreativitásukat és képet kapjanak arról, hogy cirkuszművésznek lenni az akrobatikus képességen és virtuozitáson túl arról is szól, hogy a saját érzékenységüket, emberi mivoltukat is megosszák a közönséggel.

Az előadást szombaton és vasárnap is bemutatják egy-egy alkalommal, majd később, a Sziget fesztivál minden napján látható lesz, a Cirque du Sziget helyszínen.

[punctuallypunch]

TRAFÓ House of Contemporary Arts has a 20th Anniversary Celebration. They have got several, different Birthday programs, for example Joan Català: Pelato performance.

“It is an original performance combining dance, theatre and circus. …” more

/ TRAFÓ most ünnepli a 20. Születésnapját. Jó pár, különböző Születésnapi programmal készültük, például Joan Català: Pelato performanszával.

” Egy fatörzs és egy ember – az izgalmakkal teli mégis költői darab arra vállalkozik, hogy a tánc, a színház és az újcirkusz határait átlépve eltörölje a különbséget néző és előadó között…” tovább

Budapest: Joan Català TRAFÓ House of Contemporary Arts has a 20th Anniversary Celebration. They have got several, different Birthday programs, for example 

[animalcityanimalcity-blog]

Előtted az utódod! -- 2017 őszén harmadik alkalommal hirdette meg a Budapest Főváros Önkormányzata a Füge Produkció lebonyolításában a STAFÉTA pályázatot, melynek célja a Budapesten bemutatásra kerülő független színházi, tánc, újcirkusz és összművészeti kezdeményezések támogatása oly módon, hogy az önálló alkotói munkásságának első öt évében járó fiatal alkotók és alkotói csoportok számára további megmutatkozási lehetőséget és anyagi forrást biztosít. -- Daoud Dániel, Kliment János, Somló Dávid és Szabó Veronika közös projektje Tesz-Vesz Város munkacímen nyert alkotói támogatást nyert.

[bdpst24]

Új szereposztással látható a Recirquel ünnepi produkciója

Új szereposztással látható a Recirquel ünnepi produkciója

A Kristály című téli újcirkusz mese december 6-tól a Millenárison várja a családokat Decembertől szinte teljesen új szereposztással látható a Recirquel nagysikerű téli újcirkusz meséje, a Kristály. A Millenáris Üvegcsarnokban a közönség szeme láttára kelnek életre a csillogó, jégbe fagyott, bámulatos meseképek, a különleges cirkuszi térnek köszönhetően a nézők a lebilincselő történet részeseinek…

[metalindex-hu]

Minden eddiginél nagyobb dobással készül a Budapest Park önálló kis szigete, a Nagyszünet

Minden eddiginél nagyobb dobással készül a Budapest Park önálló kis szigete, a Nagyszünet - http://metalindex.hu/2018/04/12/minden-eddiginel-nagyobb-dobassal-keszul-a-budapest-park-onallo-kis-szigete-a-nagyszunet/ -

Van egy hely a Budapest Park zsibajos forgatagában – a béke és a nyugalom kis szigete, amit úgy hívnak, hogy Nagyszünet. A Park bal oldalán található elszeparált zöld területet nagyon könnyű felismerni a csíkos napágyakról. Ez ad helyszínt különböző különleges, a korábbi évekhez képest sokkal színesebb programoknak – akusztikus koncertek, kertmozi, színház, utcaszínház, újcirkusz produkciók -, miközben limonádéval, kávéval, sörrel vagy hűsítőkkel vár titeket. Az ingyenes wifi és a konnektorok pedig arról biztosítanak, hogy a napfényes ég alatt rendezheted be saját kis kutyabarát irodád.

[…] Bővebben!

[nonquebecoisayul]

Montréal Complètement Cirque avagy tényleg az egész város az ingyencirkuszról szól július elején 10 napon át. Bámulatos, hogy az artistaképzésnek milyen kiépült intézményei és sikerei, egyben népszerűsége van! Azért nem tudtam nem fénykép nélkül hagyni az egyik igen frekventált fesztiválhelyszín mellett éppen fullban zajló épületrombolást sem:) Montréal azért csak Montréal marad: van a tél, és van az építkezés - a két évszak.

[korkep-blog]

Tavaszi fesztivál, sajtófotók és Flatley - Budapesti programajánló

Ha meglehetősen nyögvenyelősen és kissé megkésve, de lassan megérkezik a tavasz, vele együtt a Budapesti Tavaszi Fesztivál is, amely egy hónapig kulturális programok egész arzenálját kínálja az erre fogékonyaknak.

Ha meglehetősen nyögvenyelősen és kissé megkésve, de lassan megérkezik a tavasz, vele együtt a Budapesti Tavaszi Fesztivál is, amely egy hónapig kulturális programok egész arzenálját kínálja az erre fogékonyaknak. Michael Flatley megtáncoltatja nálunk társulatát a Lord of the Dance keretein belül, akinek pedig a 2000-es évek elfeledett popsztárjaihoz van kedve, megnézheti Arasht. 

    Budapesti Tavaszi Fesztivál – március 30-tól

  Ha az időjárás nem is feltétlenül ezt mutatja, idén sem marad el a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amely 1981 óta Magyarország legnagyobb kulturális rendezvénye. Március 30. és április 22. között megszámlálhatatlanul sok programnak ad majd otthon Budapest kulturális intézményeinek nagy része. Komolyzene, opera, jazz és könnyűzene, világzene, tánc, újcirkusz, színház és képzőművészet – mindenki megtalálhatja a kedvére valót, érdemes átböngészni a programfüzetet. 

  fotó: szeretlekmagyarorszag.hu

  Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája – március 30. @MüPa

  A Budapesti Tavaszi fesztivált Liszt Ferenc oratóriumával, a Szent Erzsébet legendájával nyitják meg. Nemzeti Filharmonikusokat zeneigazgatójuk, Hamar Zsolt vezényli, a címszerepben Kelle Brigitta énekel. Jegyek még kaphatóak itt. 

  fotó: Müpa

  Magyar Sajtófotó Kiállítás – március 30-tól. @Robert Capa Központ

  Immár több mint három évtizedes hagyomány, hogy tavasszal kiállítják a tavalyi év legjobb sajtófotóit, idén sincs ez másképp. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége idén március 29-én adja át a díjakat, 30-ától pedig a nagyérdemű előtt is megnyílik a kiállítás a Robert Capa központban, egészen május 19-ig látható. Bővebb információ itt található.

    Flatley: Lord of the Dance – április 2. @ Papp László Budapest Sportaréna

  A világ egyik leghíresebb táncos-koreográfusa, Michael Flatley ismét körbetáncolja Európát turnéja során, természetesen Budapest sem maradhat ki. A Lord of the Dance elnevezésű produkció mindenkinek ismerős lehet, hiszen 1996 óta folyamatosan turnézik vele Flatley, 2014-ben viszont a program teljes felújításon esett át – ez látható majd április másodikán az Arénában. 

  https://www.youtube.com/watch?v=KfkA34gO8jE

  Arash – Március 30. @Club Play

  Aki a 2000-es évek első felében akár egyszer is bekapcsolta a rádiót, biztosan hallotta legalább egyszer a Boro Boro című számot, amivel világszerte ismert lett az iráni-svéd énekes. Néhány sláger után eltűnt a köztudatból, egyik klipjét Budapesten folytatta, most pedig nagyon úgy fest, haknizással tér vissza. Aki nosztalgiázna kicsit keleties dallamokra, irány hétvégén a Club Play.

  https://www.youtube.com/watch?v=3Qpz9OuCqik

  Összeállította: Laky Erzsébet

Nyitókép: LonelyPlanet

[trafohouse]

Autista emberek szemével a világ

Május 5-én és 6-án a Blick Théâtre [hullu] című előadása érkezik a Trafóba, ami az autista emberek világlátását teszi átélhetővé az újcirkusz, a báb és a bohócmesterség eszközeivel. De milyen is ez a világlátás? Miben másak a fejlődési rendellenességgel élők, mint a többi ember? Hogyan érthetjük meg és hogyan segíthetjük őket? A témába Tarr Hajnalka képzőművész avat be minket a Klassztér legújabb, ezúttal két részes adásában.

Tarr Hajnalkában és az előadás ötletgazdájában, Johanna Ehlertben az a közös, hogy mindketten azért kezdtek autizmussal foglalkozni, hogy jobban megértsék saját érzékenységüket és közelebb kerüljenek ahhoz, mit is nevezünk valóságnak.

Az első részben Hajnalka elmeséli, milyen művészeti programok segítik itthon az autista embereket, tisztába teszi, mi is ez a fejlődési zavar, és olyan személyes történeteket mesél, amelyek közelebb hoznak bennünket az autizmushoz.

A második epizódból kiderül, miért jó eszköz a báb és az illúzió teremtés az autisták világlátásának kifejezésére, miért kerül egy furcsa dobozvilágba a [hullu] bogaras hőse, és miért nincs arca az előadásban szereplő kisméretű bábembereknek.

Ha felkeltettük az érdeklődésedet, böngéssz tovább az Autistic Art weboldalán, ha pedig kedved van, látogass el péntek-szombati előadásunkra.

[trafonauta]

„Fontos lenne új irányok felé nyitni” // Szabó György a STAFÉTÁról

Ősszel harmadszorra hirdette meg a Budapest Főváros Önkormányzata a Füge Produkció lebonyolításában a STAFÉTA pályázatot. A cél a Budapesten bemutatásra kerülő független színházi, tánc, újcirkusz és összművészeti kezdeményezések támogatása. A STAFÉTA az önálló alkotói munkásságának első öt évében járó fiatal alkotók és alkotói csoportok számára szeretne további megmutatkozási lehetőséget és anyagi forrást biztosítani.

A pályázatról a Füge és a Jurányi ház munkatársa, Dorogman Hédi készített interjút.

Jurányi: Mennyire vagy elégedett a harmadik STAFÉTA pályázatra beérkezett anyagokkal?

Szabó György: Meglehetősen elégedett vagyok. Elolvastam azt a tizenötöt, amit a konzulensek kiválasztottak a közel kilencven pályaműből. A korábbi évekhez képest azt láttam, idén sokkal jobban megírt pályázatokat kaptunk. Több olyan érdekes ötlettel is találkoztam, ami kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet. Érdemes viszont elgondolkodni azon, hogy a tánc területéről miért érkezett be olyan kevés értékelhető pályázat. Fontos lenne, hogy új irányokba is nyisson a projekt, ne csak a színház felé.

 J: A hivatalos kiírásban a színház mellett szerepel például a tánc és az újcirkusz is.

SZGY: Ha megnézed a pályázati űrlapot (ehhez regisztráció szükséges - a szerk.), visszalépsz egy cseppet sem rendhagyó világba. Több bátorsággal, több újítással kellene együtt járjon ez a pályázat. Létezik egy már kialakult, jól bejáratott esztétikája ennek a világnak, ami időről időre visszaköszön, pedig sokkal komolyabban kellene feszegetni a határokat. Az egyetlen újcirkusz pályázat, ami a kuratórium elé került, a Freak Fusion fightinGravity előadása volt, ami a Trafóban valósult meg. Fontos lenne elkalandozni az újcirkusz irányába és még több lehetőséget biztosítani ezeknek az előadásoknak, mert nem állnak rendelkezésre komolyabb anyagi források. Ráadásul ez a terület a mai napig kissé lenézettnek számít.

A STAFÉTA idei nyertesei

J: Három éve hívta életre a STAFÉTA pályázatot a főváros. Érezhető már valamiféle hatás?

 SZGY: Korai lenne erről még bármit is mondani, mivel eddig két pályázaton vagyunk túl, a harmadiknak pedig december 1-jén volt az eredményhirdetése. Az biztos, hogy hiánypótló, és reményt ad jó pár embernek, hiszen nyolcvanöt pályázat érkezett be legutóbb is. Évről évre többen pályáznak, ami azt mutatja, igény van arra, hogy új előadások születhessenek külső támogatásból. Nagy kérdés, hogy a Jurányi, a Szkéne, a Trafó, a Műhely Alapítvány és a SÍN által képviselt értékek mennyire képezhetnek egyfajta irányt. Jelenleg egyáltalán nem látom azt, hogy ebből megerősödve kerülhetnek ki. Azt a fajta következetes építkezést, mint amit például Ördög Tamás csinál (Dollár Papa Gyermekei), nagyon kevés alkotónál látom. Közben természetesen Tamásnak is rengeteg segítség kell ahhoz, hogy az előre lépések megtörténhessenek.

  J: Kurátorként miért veszel részt szívesen a STAFÉTA pályázatok elbírálásában?

 SZGY: Jó, hogy abban az izolált munkastílusban, amiben benne élünk, időnként másokkal is találkozhatunk, másokkal is együtt gondolkodhatunk, dolgozhatunk. Ezekben a helyzetekben igyekszem nem túl domináns lenni, éppen azért, hogy mások értékítéletei is érvényesülhessenek. Egészen sokszor jutottunk közös nevezőre, gyakran fogalmaztunk meg egybehangzó pozitív véleményt a bírálatok során.

J: Mi az, amin esetleg mégis változtatnál a STAFÉTA pályázat esetében?

 SZGY: Az egészet nyitottabbá tenném. Ahogy mondtam, egy kialakult világban gondolkodnak az emberek. Ez rendben is van, de mégis kevés olyan példát látok, amikor szembe szállnak az alternatív konvenciókkal. A pályázat kiírása hagyományosabb hangot üt meg. Más kérdés, hogy mit akar a pályázat kiírója, és mit látnak ebbe bele a pályázók.

 J: Több hasonló kezdeményezésre lenne szükség?

 SZGY: A STAFÉTA esetében kisebb struktúrák kezelik a folyamatokat, így több figyelem jut mindenkinek. A nagyobbak esetében a szándékok dedikáltsága nem egyértelmű. A STAFÉTA esetében azt mondtuk, kapjanak lehetőséget a fiatalok, de tény, hogy ez sok olyan alkotónak rosszul esik, aki már nem feltétlenül tartozik bele ebbe a korosztályba. Valahogy normális egyensúlyt kellene teremtenünk.

  J: A pályázatok esetében vannak közös bírálati szempontjaitok?          

 SZGY: Mindenkinek megvannak a maga szempontjai. Abszolút szabad, liberális döntési mechanizmus érvényesül a bírálati szakaszban. Mindenki elmondja az egy��ni véleményét, amit lefordítunk számokra, aztán összesítünk.

J: Mik a te bírálati szempontjaid?

  SZGY: A legfontosabb talán az, hogy mennyire ígéretes a pályázat, mennyire szorgalmazza az adott területen az előrelépést, reális-e, játszható-e a dolog, az a létszám nem eltúlzott-e, a pályázat mértéke, a pályázó produkciós elképzelése harmonizálható-e? Szeretne-e izgalmas, akár teljesen új dolgokat létrehozni, de lehet, hogy erre az a 3 millió forint kevés. Ahogy az élet is egyre drágább, úgy a költségek is emelkednek. Tény, hogy a produkciók nem akarnak nagyok lenni. Az megint más eset, ha valaki viszont egyből valami nagyot akar, de nincs meg hozzá a tapasztalata. Olyankor maga a pályázat kerülhet önellentmondásba.

 J: Milyen az összbenyomásod a pályázatokkal kapcsolatban?

 SZGY: Abszolút pozitív. Nagy dolog, hogy a főváros fölvállalta, hogy segíti a függetlenek helyzetét. Kevés ehhez hasonló pályázat létezik jelenleg. Idén legalább négy-öt olyan pályázati anyaggal találkoztam, amiket szívesen megnéznék majd. Ez magasabb arány, mint ami a korábbi évek STAFÉTA pályázatait jellemezte. Komoly szakmai problémát jelent viszint, hogy a színházi területen, amit a FÜGE képviselt, illetve a tánc területén, amit pedig a SÍN és a Műhely Alapítvány, kívánatos lenne, hogy fejlődjenek a rásegítő struktúrák, produkciós irodák. Az a benyomásom, hogy a művészek magukra vannak hagyva a problémáikkal, szükségük lenne külső segítségre.  A működőképes társulatok mögött már van valamiféle struktúra. Ehhez természetesen pénz kell.

 A harmadik STAFÉTA pályázat másik nagy kérdése az volt, hogy vannak olyanok, akik szinte már őspályázóknak tekinthetők, és ha ők kikerülnek ebből a kategóriából, mi történik majd velük. Ez valamiféle ugródeszka számukra, de mi van azokkal, akik már egy ideje elkezdték a pályájukat? Lőrinczy György kurátortársamnak, az NKA alelnökének fel is vetettem ezt a dolgot, mivel nem látom megoldottnak a kérdést. Azt is közösen döntöttük el, hogy a Trafó utolsó alkalommal vett részt a pályázatok elbírálásában, mivel érintett ebben a tárgykörben, így a jövőben a végső döntésnél nagy valószínűséggel nem lesz ott senki a részünkről

 J: A Trafó is figyelmet szentel a fiatal tehetségeknek, hangsúlyt fektet a támogatásukra.

 SZGY: A produkciós támogatások fokozhatják az alkotók bátorságát. Franciaországban működik egy ONDA nevű szervezet, ami pénzügyi támogatással, szakmai segítségnyújtással fokozza ezt a bátorságot. Valahol a STAFÉTA pályázat is hasonlót jelent, csökkenti a rizikókat. Van jó néhány olyan produkció, amelynek az alkotói biztosak lehetnek abban, hogy valamelyik játszóhely – gondolok itt a Szkénére, a Jurányira, a Trafóra, mivel a MU és a Bethlen Téri Színház sajnos nincsenek abban a helyzetben – befektet némi pénzt az alkotásukba. A pályázatok jelentős része így ezeken a helyeken, a Szkénében, a Trafóban és a Jurányiban, kis részük pedig a Bethlenben és a MU-ban valósul majd meg. Ennek tehát egyértelműen szakmai okai vannak – a kis befogadó intézmények közül a passzívaknak alig van pénzük. Kis stábbal üzemelnek, nincs jelentős kommunikációjuk sem. A kommunikáció ma nem egyemberes feladat, hanem csapatmunka. Jeleztem Lőrinczy Gyurinak, hogy ezeket a kisebb intézményeket valahogy meg kellene erősíteni anyagilag azért, hogy hatékonyabbak, dinamikusabbak, láthatóbbak lehessenek.

 J: Az a fajta tehetséggondozás, amit a Trafó hosszú évek óta végez, továbbra is fontos célkitűzést jelent számotokra?

 SZGY: Őszintén szólva azért tartjuk ezt fontosnak, mert az oktatás általános színvonala gyengül. Próbáljuk a művészet irányába érzékenyíteni az embereket. Attól tartok, az absztrakt felé kevéssé működik ez a dolo: az absztraktabb formák vonzereje sokkal kisebb.

 Dorogman Hédi

A STAFÉTA idei nyertesei

Znajkay Zsófia: Rendezői változat, Szkéné, 2018.02.05 STEREO Akt: Védett férfiak, Jurányi, 2018.02.15 Hegymegi Máté: Woyzeck, Szkéné, 2018.06.08Ű Pass Andrea: Eltűnő ingerek, Trafó, 2018.10.27 Daoud Dániel – Kliment János – Somló Dávid – Szabó Veronika: Tesz-Vesz Város, Trafó, 2018. 11.05 Vadas Zsófia Tamara – Tóth-Márton Emil – Gryllus Ábris: NIBIRU (munkacím), Trafó, 2018.11.23 Kurta Niké – Tési Dóra: Küszöb (munkacím), Jurányi, 2018. 12.01 Kelemen Kristóf SZ.: dosszié, Trafó, 2018.12.07

[pinkcreatorpoetry-blog]

Ingyenes vetítéssorozatot kínál a Müpa

Ingyenes vetítéssorozatot kínál a Müpa

Hét helyszínen várja az érdeklődőket a Müpa HD – Válogatás a Müpa koncertfelvételeiből című ingyenes vetítéssorozat, amelyen újcirkusz-produkciók, kortárs táncelőadások, klasszikus és könnyűzenei koncertek elevenednek meg.

A Müpa 10. születésnapján forgatott felvételeket az Esernyős – Óbudai Kulturális, Turisztikai és Információs Pont tereiben, a Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében, a…