#vendéglátás
Explore tagged Tumblr posts
Text
23 notes
·
View notes
Text
Egy vendéglátós csak akkor tud fent tartani egy kapcsolatot ha együtt élnek??
Mert a szabad hétvége ismeretlen fogalom, találkozási lehetőség 0.
4 notes
·
View notes
Photo
Helyiségem táncteremnek és fillérestélynek igen alkalmas.
Alföldi híradó, 1909. december 3.
8 notes
·
View notes
Text
MTÜ: Tovább erősítik a hazai vendéglátás versenyképességét a kormány javaslatai
MTÜ: Tovább erősítik a hazai vendéglátás versenyképességét a kormány javaslatai
A felszolgálási díj maximum mértékét meghatározó, valamint a borravaló adómentességét biztosító, és annak kifizetését módosító javaslatokat nyújtott be a napokban a Nemzetgazdasági Minisztérium. A felszolgálási díj tervezete alapján a vendéglátó üzletek lakossági fogyasztás esetén maximum 15, céges rendezvényeknél pedig 20% díjat határozhatnak meg. Fontos ugyanakkor, hogy a felszolgálási díj…
0 notes
Link
Hrúz Mária konyhájában főztük meg Petőfi kedvenceit + RECEPT
0 notes
Text
A Balatonra jönni nem kell félnetek
Már meg sem lepődtem, amikor a nyári szezon közeledtével idén is menetrendszerűen megjelentek a hírek, hogy milyen drága lesz nyáron a Balaton, micsoda áremelések lesznek, és jön az összes kattintásvadász jelző ijesztgetésképpen, és az olyan állítások, amik szerint a horvát, de még a repülővel elérhető tengerpartok is olcsóbbak, pláne szebbek (??!) a sajátunknál.
Nem hiszem, hogy bárki direkt akarná lebeszélni az embereket arról, hogy a saját hazája egyik legcsodásabb helyére jöjjenek, ahol rengeteg ember, családi és kisvállalkozás egész évben azért dolgozik, hogy jó minőségű ételt, italt és szolgáltatást nyújtson a pihenni, kikapcsolódni, élményekre vágyó látogatóknak. Nem feltételeznék ilyen rosszindulatot senkiről. (Más megfontolást, gátlástalanságot, felületességet és meggondolatlanságot már igen.)
Aki vásárolt vagy fogyasztott bármilyen (minőségi) terméket Budapest belvárosában mostanában, vagy az elmúlt években mondjuk volt Horvátországban, és emellé oda tudja tenni a valós balatoni árakat (most ne a füredi sétányra és az elmúlt években gombamód szaporodó luxushotelekre és apartmanokra gondoljunk), az pontosan tudja, hogy mi a helyzet… Az egyes cikkekben óvatosan megbújó „Régiós szint alatt drágult a magyar tenger” megjegyzések azért arról árulkodnak, hogy vannak, akik részben elvégezték az újságírói házifeladatukat, az elmúlt napokban mégis megint az “elképesztő drágulástól” volt hangos a sajtó. Tudom, hogy szenzáció kell a kattintáshoz, egyre magasabb az ingerküszöb, értem, de nem értem meg, miért kell ezt csinálni.
A forgalom és a bevétel nagy része a nyári szezonban képződik, ez nem titok, és még azt is elismerem, hogy vannak, akik csak ezt a pár hónapot akarják lefölözni. Jó lenne nem róluk beszélni. Jó lenne nem címlapon szörnyülködni a csopaki) strand belépőjegyének az árán, ami összehasonlíthatatlanul komplexebb és magasabb szintű szolgáltatást nyújt, mint a másfél, kétszeresébe kerülő jegyért a fővárosi. Jó lenne nem kiválasztani a legdrágább helyeket, a legpofátlanabb árazási gyakorlatot, hanem szétnézni, és megmutatni, hogy vannak helyek, akik a tavalyi infláció ellenére is igyekeztek óvatosan, a saját növekvő költségeikhez képest jóval kisebb arányban árat emelni, akik nem küldték el azonnal az embereiket, amikor jöttek a covid miatti lezárások, elszálló energia-árak, hanem folyamatosan igyekeznek őket megtartani, tisztességes fizetést és munkakörülményeket biztosítani nekik – ami, higgyétek el, júliusban és augusztusban nem könnyű…
Biztos vagyok benne, hogy a törzsvendégekre nincsenek hatással ezek a cikkek, hiszen ők egy februári napon is eljönnek hozzánk, még ha nem is mindig találkozhatnak Mel Gibsonnal… De tudom, hogy a borász és vendéglátó kollégák között sokan vannak, akik a külföldi utazások helyett itthon maradók miatti brutálisan erős 2021-es nyári forgalmat 2022-ben már nem tudták nem hogy felülmúlni, de megismételni sem. Akik idén már aggódnak a nyári szezonért, mert egy kicsit távolabb vannak a tótól, a legforgalmasabb hangya-útvonalaktól, esetleg mást, izgalmasabbat, jobbat kínálnak a sör-fagyi-lángos szentháromságnál, de nincs lehetőségük beszállni az óriási média-zajba hirdetésekkel, vagy nincsenek a gasztro-sajtóban barátaik, akik majd megírják a legújabb szerelem-projektek dicsőséges történetét – akár hónapokkal a rövid életű helyek bezárása után is.
Tudom, nem lett volna szabad, de meg kellett néznem néhány helyen a kommenteket. A teljes program lefutott, amit a sok év terápiának köszönhetően már egész jól tudok felismerni magamban, és a végén valami konstruktívba fordítani: csalódottság, szomorúság, frusztráció, düh volt bennem. Aztán felháborodott posztot akartam írni róla a facebookon. Aludtam rá párat, és ma takarítás közben úgy döntöttem, máshogy fogom csinálni.
Egyre többet tudok róla, mi kell ahhoz, hogy egy vállalkozás jól és sikeresen működjön itt a környéken. Abba, hogy miért és honnan van valakinek sokszázmilliója néhány négyzetméternyi panorámás vagy vízparti telekre, most nem szeretnék belemenni. Bár erős a kísértés, hogy velük foglalkozzunk, mégis méltatlan lenne azokkal szemben, akik ehelyett pontosan azt csinálják, amit kell: olyan terméket vagy szolgáltatást nyújtanak, amire vágynak az emberek, ismerik és tiszteletben tartják annak a helynek a történetét és hagyományait, ahol helyiként vagy az életben később idetalálóként vállalkozni kezdtek, folyton tanulnak, kísérleteznek, fejlődnek, de nem ülnek fel minden kérész-életű trendnek, megbecsülik a természetet és az épített környezetet, és legfőképpen az embereket. Akik náluk és velük dolgoznak, és a persze az ezt megérdemlő vendégeket. És ez kifizetődik. Változó mértékben ugyan, és egyáltalán nem úgy, ahogy sokan ezek alapján a szörnyű cikkek alapján elképzelik, hogyan keresik gennyesre magukat a balatoni helyek nyáron, hogy aztán semmi se csináljanak az év hátralévő részében...
Szomorú tanulság, hogy az előző posztokban ajánlott helyek közül már nem minden hely van nyitva, vagy nem merném ugyanazokat a mondatokat leírni, amiket akkor.
De rengeteg hely van még, amiket ajánlani szeretnék. Nekik, az őket tisztességesen és fáradthatatlanul üzemeltető nagyszerű embereknek fogom szentelni a következő bejegyzéseket. Ha tetszenek, kipróbálnátok őket, de van még kérdésetek, írjatok nekem. Még jobb, ha ti magatok is ajánlotok olyanokat, akiket szerettek, és szeretnétek, hogy sikeresek legyenek vagy maradjanak. És az se baj, ha néha engem is emlékeztettek arra, hogy az ilyen típusú ajánlásokra mekkora szükség van akkor, amikor egyre kevésbé szabad elhinni, amit nyomtatott újságban vagy pláne az interneten olvashat az ember.
Köszönöm, hogy olvastok, sokat jelent.
1 note
·
View note
Text
kivételesen nekem is péntek a péntek 😎
7K notes
·
View notes
Text
Órcsha. Kb 8000-es lakosságú nagyközség Dzshánszi mellett.
Itt falusi turizmus keretében szálltam meg. Házikóm, vécém, fürdőszobám:
Házigazdám, Visál (18) - a háttérben a ház szent bazsalikoma:
Visál szülei már nem élnek, a család a három gyerekből áll, Visálon kívül van még egy 21 éves nővér (most diplomázik levelezőn, Computer Applications szakon) meg egy tízévesforma kislány. Mindannyian a falusi vendéglátásból élnek.
Amikor megérkeztem, nagy volt az izgalom, mert a nagylány Dzshánsziban volt vizsgázni, és Visál főzte az ebédemet, pedig a nagylány szokta. Mire elkészült az ebéd, Nitu is befutott, és mindketten folyamatosan figyeltek evés közben, hogy vajon ízlik-e 😀❤️
Ízlett.
12 óránál csapati, 6 óránál rizs, 10 óránál olajon pirított fűszeres krumpli, középen lencsefőzelék, 3 óránál bengan bharta.
Utóbbi mostantól a kedvenc vega kajám. Gyakorlatilag padlizsánkrém indiai curry-ként elkészítve, zöldborsóval és még néhány zöldséggel kiegészítve, jó fűszeresen. Ráadásul Visál előírásszerűen megégette a padlizsánt, amitől szuper füstös íze lett az egésznek. Ha jól értem, ez egy tipikus madhjapradési fogás (legalábbis ebben a formában), és később több étteremben is kipróbáltam, de sehol nem volt ilyen finom.
Azt hiszem, Nitu is átment a vizsgán, de Visál biztosan.
Ízhatás: 5/5, hangulat: 5/5, árértékarány: 5/5
1 note
·
View note
Text
NTAK vendéglátás regisztráció - Ezekről érdemes tudnod!
Manapság már minden vállalkozásnak, vállalatnak, multinak mindenféle adattal szolgálnia kell az állam vagy egyéb szervek felé. Nincs ez másként a vendéglátóhelyek kapcsán sem, ahol törvény írja elő az NTAK adatszolgáltatást, még a legkisebb kávézóknak is. Nem egyszerű azonban mindennek megfelelni, hiszen főként kezdetben vannak olyan rejtett költségek, amelyek egyben végül hatalmas összeget…
View On WordPress
0 notes
Text
Amikor már annyira fáradt vagy, hogy az is nehezedre esik, hogy haza menj a munkahelyedről.
0 notes
Photo
Borok, melyeket tisztán és gondosan szolgáltatok ki.
Alföldi híradó, 1908. október 1.
14 notes
·
View notes
Text
Munkakeresős, tanácskérős halp
Sziasztok! (hosszú poszt)
Ebben a csodálatosan szarnak mondható évben rendesen meglepett a legjobb melókkal az élet, így hasonlóan introvertált emberektől szeretnék tanácsot kérni képződés és munkakeresés kapcsán.
Hátterem: Súlyos anyagi és családi okokból csak egy bölcsész diplomám van (még). Noha három képzést elkezdtem, covid, balesetek miatt ott kellett hagynom őket. (Köztük az utolsó félévemet a BME-n)
Amikben tapasztalatom van:
HR (gyakornoki)
Vendéglátás
Eü adminisztráció - mentálhigiénés asszisztencia
Közösségszervezés
Újságírás
Itt jön a csavar. Eléggé depresszióra hajlamos vagyok, szóval a munkát tisztességesen elvégzem, de az élet megrágott és nem vagyok az állandóan mosolygós fajta.
Nőként úgy érzem így - 1000-ről indulok.
Más nőktől kérdezném elsősorban, hogy Ti mit dolgoztok hasonló személyiséggel és mit tanultatok hozzá?
Lécci adjatok valami reményt, mert őszintén kivan a nemlétező nemiszervem, hogy kitúrnak a női munkatársak vagy szimpátia hiányában kirúgnak. (Idősekkel, állatokkal, férfiakkal kijövök és szeretem, ha elvonulhatok. Infó, matek kizárva.)
18 notes
·
View notes
Text
A METRO is csatlakozott a duális képzőhelyekhez
A METRO is csatlakozott a duális képzőhelyekhez
Szakmai gyakorlatszerzés a kereskedelem és gasztronómia területén Kereskedelem, vendéglátás és gasztronómia keresztmetszetének izgalmas területén kínál szakmai gyakorlatszerzési lehetőséget a METRO Magyarország azoknak a diákoknak, aki a duális képzés keretében kapcsolódnak be a nagykereskedelem mindennapjaiba. Idén nyáron országos szinten 83 diákot foglalkoztat szakmai gyakorlat keretében az…
2 notes
·
View notes
Text
"If you didn't like it, you wouldn't work here"
Mondja az 50+ os, fehér angol felsővezető. Mondtam neki, hogy az élet a valóságban nem ennyire egyszerű "de csak akarni kell".
"úgy, hogy nem itt tanultam és nem itt szereztem bármilyen más munkatapasztalatot mint vendéglátás, nagyon nehéz tovább lépni "
"de a mi cégünknél is vannak bevándorlók!"
"oké, mennyi ezek közül az emberek közül tanult Angliában/szerzett itt munkatapasztalatot?"
Oda fordul a vele lévő 25 éves portugál lányhoz. A lány szomorúan rám mosolyog. Ő érti. Ha ő nem is ebben a helyzetben van, látta eleget a végtelen mértékben over qualified bevándorlók sorát kávézóban, éttermekben...
"nem itt tanultam, de ismerős segítségével itt kezdtem el dolgozni a szakmámban"
A lány megértően néz rám, a felsővezető csóválja a fejét. Mintha nem jelentkeztem volna cégen belül már 3x más munkára. Mintha nem utasítottak volna el olyan érvekkel, hogy a magyarországi tapasztalatom nem számít és hogy túl sok időbe telik összeszedni a gondolataim.
A következő ember aki kritizálja azt, hogy miért nem lépek innen tovább fizethet nekem egy havi lakbért, mert ezen a ponton én nagyon akarnám, de a munka napi 10-12 órát vesz el az életemből ami után csak aludni akarok.
Ebben a tax bracketben nincs hely csak akarni kellre.
4 notes
·
View notes