#mi?rt van ez ?gy?

[stop-being-so-fucking-rude]

Kérlek, ne mondj olyat amit úgyse fogsz betartani, így hazudsz nekem és magadnak is...... és ezzel, minden egyes alkalommal kitépsz egy darabot a lelkemből.....

[nem-birom-az-eleteet]

Elfáradtam

Mindennap szenvedve ébredni,semmi élet erővel,

Semmihez sincs kedvem,és senkihez

Egésznap csak a szobában és lelkileg a legmélyebben lenni

Nem akarom már ezt folytatni így tovább.

[howitfeelstobeyourbae]

Miért érzem úgy,

hogy én vagyok a téma mikor a haverjaiddal röhögtök valamin?..

[thats-a-good-one-but-it-taken]

Meghaltam

Feladtam

Bocsi anyu

[nemazakinekhiszed10]

Minden napom az érzésről szól, holott rég eldöntöttem, hogy nem akarok.

[salatalevel]

Fél évvel később rakom ki utolsó updatem.

JÓL VAGYOK

Elkezdtem antidepresszánst szedni és rendesen tenni azért hogy végre jobban legyek.

SOSEM VOLTAM MÉG BOLDOGABB. MÉG GONDTALAN KISGYERMEK ÉVEIMBEN SEM.

Egyik barátaimmal töltött este elsírtam magam, mert 3 ÉVE MOST ELŐSZÖR ÚGY ÉREZTEM, EZÉRT MEGÉRTE MARADNI.

Az utam még nem ért a végére, de már látok kijutat. Már nem vagyok reménytelen.

Lehetséges a változás. És lehet hogy mások segítsége kell hozzá. Nem lehet, biztos. De lehetséges, és most történik.

Tudom, hogy képtelennek tűnik, vagy én pont a szerencsések közé tartozom, akiknek sikerült. De mielőtt ezeket gondolva eltekersz, hadd mondjam, fél évvel ezelőtti énem ugyanezt reagálta volna egy ilyen posztra. Nem hittem abban, hogy nekem valaha is változhat az életem. Hiszen már 3 éve jártam ugyanazokat a köröket. És most mégis megtörtént, szinte szürreális.

Ne add fel. Lehet hogy több idő, vagy segítség fog kelleni. De lehetséges.

[holvagyilyenkor]

Miért a bajban nincs mellettem senki?

[blackwitch440]

Álmomba együtt voltunk. Szép is volt.. Kár, hogy annak köze sincs a valósághoz.

[szabina2405]

Milyen érzés nem látni többet a nagyszülőket?

Nem tudom de anyámék gondoskodnak róla, hogy megtudjam...

[eltitkoltvalosag]

Motiváció tőlem, nekem

Mély levegő, huh. Jót tesz ez a friss levegő, legalább van időm felébredni amíg be érek a suliba. Egyedül vagyok a teremben. Ez a nap most más lesz. Most minden olyan boldog és pozitív lesz, tudod ahogy régen is volt. Meg jön sorba mindenki, a barátom szokásosan kezdés előtt egy perccel esik be. Mosollyal és csókkal fogadom. Ez tényleg jó nap lesz. Egy óra múlva elkezd zavarni, hogy észre se veszik, hogy ott vagyok, takargatva válaszolgatnak a messengeren. Igen, a barátom is. Megindult az első fázis. Mély levegő. Menj el kávéért, hogy megnyugodj. Visszatérek a terembe. Be szóltok, hogy nektek nem hoztam kávét. Ne szólj vissza mert roszabb lesz, inkább szorítsd ökölbe a kezed. Következő szünetben beszélgetünk. Lehet mégis jól alakul a nap. Óra közben szabad foglalkozás van. Barátom bekapcsolja a teloján a zenét és szétdicséri a lányokat akik énekelnek benne. Miattad göndörítettem be a hajam és csak meg sem dicsérted.Nem mintha mostanában bókolnál bármit is. Érzem, hogy jön a második fázis. Szünetben a WC-be menekülök, magamra zárom az ajtót és a körmömet piszkálom amíg be nem csengetnek. Nem fogok megtörni. A következő órák hasonlóan telnek, hol észre vesztek, hol elfelejtetek. Nagyon tudnék sírni, de nem teszem. Csak magam alatt vágnám a fát. Haza felé élvezem, ahogy a karcos hideg levegő és a dübörgő zene felszabadítson a gondolataimtól. Postánál észre veszem egy kedves ismerősöm. Mosolygok, de lehajtom a fejem észre ne vegyen. Nem akarom elrontani a kedvét. Eszembe jut a jövőm, úristen mennyit kell tanulnom. Akkor is orvos leszek. De mi van ha kevés vagyok ehhez? Haza érek. Apa megint ideges. Már görcsöl a gyomrom, hogy ez rajtam csattan ismét. Nyugi kislány. Megúszod a harmadik fázist. Jaj, még se. Rosszkor voltál rossz helyen és azért mert megvédted magad most a szüleid hozzád se szólnak. Milyen gyerekes. Mély levegő. Várd meg amíg elmennek otthonról. Tagadhatatlanul véresre haraptam a nyelvem, hogy elfojtsam a könnyeim. Tudod jól, hogy mi lesz ha meglátják, hogy sírsz... Becsukódott az ajtó és vele együtt leomlott minden gát. Megnyitottam a csapot és olyan hangosan zokogtam, hogy elnyomta a víz csobogását. Nyugodj meg. Már csak pár óra van vissza a napból, holnap újra meg próbálhatod. A tusolóban ülök. Észre veszem, hogy az egyik heg még mindig nem gyógyult be. Megint lesznek újak. Sajnálom. Minden nap megpróbálom.

Ez a poszt nem sajnáltatás miatt íródott. Ez a magányról és a valódi depresszióról szól. Aki hasonló lelki állapotban van az pontosan tudni fogja minden sor jelentőségét. Negatív kommentekkel meg az empátia hiányos szövegekkel hagyjatok fel. Mert mint olvashattátok ez is egy szar nap lett. :)

[bubikort]

egyik partnerünk CEO-ja beküldte hozzánk az allinone pc-jét. de csak így szó nélkül. bekapcsoljuk, tökéletesen betölt loginig. felhívjuk, hogy mi a tosz baja van. - hát elhagyja a szoftver. - Sándor ez mit jelent? - hát kiírja a nevem! - de mi az, hogy kiírja a neved, ez miért baj? - hát mert nem tudom mit kell ide írni. - Sándor a jelszavad kéne beírni a jelszó mezőbe. - de miért? - Sándor azért, mert kb 5 éve domainban dolgoztok és kb 5 éve így lépsz be. - jó de én most 2 hónapot nyaralni voltam, elfelejtettem, hogy ezt így kell. - akkor visszaküldjük a gépet, mert tökéletesen működik - jó jó, rendben köszi, de akkor megnézitek, hogy miért hagyja el a szoftver?

és én ezen a ponton mentem le a boltba, mert nem bírtam tovább hallgatni.

[howitfeelstobeyourbae]

- De basszus beszélj vele! Mondd el neki mi van veled! Ha nem szólsz egy szót sem, nem fog semmi történni.

- Úgysem érdekli..

- Honnan veszed?

- Sosem érdekelte.

[thats-a-good-one-but-it-taken]

Hello újra depressziós posztok.

[toltottcigi]

Február 2.

Tudod, Baby – szerintem nem tudod, de nem baj – épp ma van egy éve, hogy utoljára megvágtam magam. Miért mondom, hogy utoljára? Mert azt akarom, hogy az legyen az utolsó. És akkor az is lesz. Na, persze, nem arról van szó, hogy nem hiányzik. Mert őszintén szólva, borzasztóan hiányzik, még egy év után is. Tudod, Baby, én tavaly ilyenkor azt hittem, hogy ekkor már eszembe sem jutnak ilyenek. De én ugyanúgy vágyom rá most, mint egy éve tettem. Tudod, én már nem akarom bántani magam. Szeretném, nagy a késztetés, de nem akarom. Egy évet már ha kihúztam, akkor biztosan a többi is menni fog. Jó, azt aláírom, hogy a legjobb módszer nem az, hogy elnyomom magamban ezt a késztetést. De most na, mit csinálhatnék? Tudod, ez egyedül nem ment volna, soha sem. Köszönöm, Baby.

[helyzetkomikum]

Összefonódás

-          Ma nem lesz szex. Nem baj? –bújtam át gyorsan a kényelmetlen ruhámból, egy nagy és meleg kötött felsőbe, majd bekúsztam A.  mellé a takaró alá.

-          Mi a baj?

-          Semmi, semmi. Nincs kedvem hozzá. Most inkább csak hozzád bújnék. Szabad? –ezzel magamhoz vontam, és a mellkasára tettem a fejem.

-          Nem baj. Dehogy baj.

-          Mostanában olyan magányos vagyok. Sokkal jobban vágyok egy kis közelségre, érintésre, mint puszta szexre. Ugye értesz engem?

-          Megértelek.

-          Te nem vagy magányos? –emeltem fel a fejem egy pillanatra, hogy megigazítsam kócos fürtjeim.

-          Olykor nagyon is…

-          Szerinted normális, hogy vágyok kapcsolatra, de közben a puszta gondolata is fojtogató? Egyszerre szeretnék szabad lenni, és lenni valakié. Valami hiba van a rendszeremben. Szeretnék szeretni valakit, és szeretve lenni. Korlátok, címkék és fogalmak nélkül. Csak szeretni a maga nyers értelmében. Szeretnék valaki mellett szabad lenni. Ugye értesz engem?

-          Nagyjából. Azt hiszem értem, mire gondolsz.

-          Nem, nem arra gondolok.

-          Nem nyitott kapcsolatot szeretnél?

-          Nem.

-          Akkor?

-          Látod, ezt nem értik az emberek. Igazából, csak megakarják fogalmazni, amit nem lehet. A kapcsolat nem azt jelenti, hogy a másik a tiéd és te a másiké vagy. Azt jelenti, hogy szeretitek egymást, hogy kapcsolódtok. Ennyit jelent. Te a nyitott kapcsolat alatt azt érted, hogy a partnered a tiéd, de ha úgy van, lefeküdhet valakivel. Igaz?

-          Valahogy úgy.

-          Hibás. Szerintem nincs olyan, hogy nyitott vagy zárt kapcsolat. Kapcsolat van. A hűség fogalma is kicsit más a szememben.

-          Más?

-          Aha. Teljesen. Neked most van valakid igaz? Hülye kérdés… Van… Szóval, jársz valakivel, ha jól gondolom?

-          Olyasmi.

-          Szereted?

-          Nem mondanám, hogy igen.

-          A lány szeret?

-          Nem tudom.

-          De együtt vagytok?

-          Együtt.

-          És vannak szeretőid?

-          Vannak.

-          Akkor igazából miért is vagytok együtt?

-          Nem tudom. Egyszerűbb megmagyarázni. Talán.

-          Tehát csak azért mondod a barátnődnek, hogy egyszerűbb legyen róla beszélni a haverokkal?

-          Nagyjából így.

-          Ezt én sosem értettem. Hogy miért nem lehet csak úgy lenni valakivel, anélkül, hogy bekategorizálnánk.

-          Nem tudom. Társadalmi elvárások? –húzta fel a szemöldökét.

-          Ezt mindig utáltam. Hogy muszáj, meg kell. Közben senki nem szabja meg igazán. Csak ez az örökös ítélkezés. Ujjal mutogatás. És most, ahogy elgondolkoztam egyre több lett a kérdőjel és kétely a fejemben. Hogy akkor most valójában szabadságra vágyom?

-          Az emberek többsége arra vágyik.

-          Igen, de amint lehetőség adódik a szabadság kiélvezésére, rögtön elfogja az embert a félelem. Hogy mire ez a fene nagy szabadság, ha közben másra sem vágysz éjszakánként, mint hogy valaki csak jó szorosan átöleljen és reggelig melengesse a lelkedet. Nem csak a testedet. A testet hamar jól lehet lakatni, be is csömörül tőle az ember, mint amikor túl sok édességet eszel. Aztán utána hetekig nem tudsz ránézni még a cukorra sem. De közben érzed a vágyat, valami ott motoszkál. Kívánsz valamit, de az se nem édes, se nem sós. A lelkünknek különösen érzékeny ízlelőbimbói vannak.

-          Akkor most ez a bújás a lelked étvágyának csillapítása?

-          Azt hiszem igen.

-          Talán van ebben valami –sóhajtott.

-          Talán.

-          És mi a helyzet azokkal a nagy, sírig tartó szerelmekkel?

-          Aminek a vége aztán házasság, nagy ház, gyerekek?

-          Aha.

-          Hm, nem hiszek ebben. Már a házasságra gondolok. A házasságok fele válással végződik. A másik fele, sírig tart. Már a házasság. Nem a szerelem. A szerelem idővel átalakul, különös formát ölt. Valahol a tisztelet és a tiszta szeretet közé tenném.

-          Ezek szerint nincs eget rengető holtodiglan-holtomiglan?

-          Szerelem? Az nincs.

-          Akkor mi van?

-          Lelki összefonódás.

-          Az örökké tart?

-          Örökké.

É

[kgyst]

Egészen szürreális levél egy egyébként teljesen semleges témában, ijesztő látlelet arról, hogy a kishitleréknek milyen szinten vannak a már felső szintű káderei is. A levelet egy, állítólag doktorátussal helyettes államtitkár írta. Az Airportal fekete humorát dicséri, hogy változatlan formában közreadták a remekművet.

“De az milyen már, amikor” - Mondatkezdés egy sajtónak eljuttatott levélben.

“Merthogy ebből könnyen juthat arra a következtetésre az egyszerű ember, hogy mi, magyarok mintha kevésbé lennénk fontosak.“ - Ha egy multi egyenletes színvonalat produkál több országban, és ebből az egyenletes színvonalból Magyarország lóg ki (lefelé), akkor én ebből biztosan nem azt a következtetést vonnám le, hogy a multi nem szereti a magyarokat, hanem azt, hogy Magyarországon van valami alapvető probléma (az már részletkérdés, hogy ez micsoda, alkalmatlan, rosszul képzett a munkaerő, vagy éppen nincsen versenyhelyzetben a repülőtér, pl. mert Tököl még mindig nem fogadhat utasszállítókat, Ferihegy 1 -et megépítették, majd pár évre rá bezárták, és azóta se nyílt újra, vagy mert kiszámíthatatlan a környezet, emiatt nem mernek komoly invesztícióba kezdeni stb.)  

“se lift, se mozgólépcső, ahogy bárhol Európában” - Ez különösen pikánsan hangzik annak tükrében, hogy a liftek üzemeltetése és karbantartása milyen sikertörténet pl. az agglomerációs közlekedésben szintén érdekelt MÁV állomásain. Bónusz pont az európázásért.

“...az Arlanda repülőtéren Stockholmban, ahol rögtön az érkezésnél híres svéd művészek, sportolók, nemzeti büszkeségek fogadják az oda látogatót. Mások mellett Björn Borg, Ingmar Bergman, Sarah Sjöström és az ABBA tekint ránk mosolyogva a falról, óriásplakát méretben” - azt mondanom sem kell, ha Ferihegyen ilyen lenne, a jelenlegi garnitúra kb. első dolga lenne a plakát lecserélése rendszerhű arcokra, oszt nézhetnéd a Wass Alberttől Nagy Feróig terjedő jobboldali panoptikumot.

“Évi 80 milliárdos bevétel mellett tényleg pont arra nem jut pénz, hogy itt egy rendes bejárat és egy rámpa legyen?” - Ha az a rámpa megépülne (az OTÉK előírásai szerint, természetesen) akkor mindenki azon röhögne, hogy ezt hogy lehetett így elbaszni. Ma szabályos rámpát építeni gyakorlatilag lehetetlen, így nem szerencsés ennek a számonkérése.)

“Ha eddig nem érdekelte ez a repteret, majd épp most fogja?” - Repülőteret építeni nem egy-két éves elköteleződés, Ferihegynek elég nagy érvágás volt a válság, majd a Malév bedőlése (ahhoz mintha lenne köze a Fidesznek is), én ezt elég meggyőző oknak tartom, hogy az elmúlt években ne fejlesszenek.

PS egyébként a témáért kvázi felelős apparátcsikként én nem a területen dolgozók becsmérlését, hanem a támogatásukat tartanám fő feladatként, de sajnos a magyar bürokráciában “dolgozók” számára mára teljesen általánossá vált az a szemlélet, hogy az ország rajtuk kívül eső része nem másért létezik, mint az ő szórakoztatásukért.

Annak idején volt a Commodore Világ, abban volt egy megalevél-rovat, ez kb. oda illik.