#miért csinálod ezt

[tevagyazenkepletem]

De

Te nem tudod, hogy

mik az én traumáim, mennyire sértettek vérig az ideges szavak, hányszor téptem volna ki inkább a szívem, csak ne érezném, hogy az bánt, akiért feladtam volna önmagam.

És fogalmad sincs róla, hogy meddig gyászoltalak, hogy hány éjszakát forgolódtam végig egyedül. Mert téged sose érdekelt, hogy mennyit voltam melletted egyedül.

És tudom, hogy nem érdekel,

de valahányszor rád gondolok rossz érzésem van. Fáj ott valahol mélyen a mellkasom, de már nem érted, hanem miattad.

- @tevagyazenkepletem

[thinking-abouteverything]

Szar dolog meglátni, olyan dolgot amit nem kellene. Ami nélkül ezerszer boldogabb lenne az életed...

[infantilis-egyed]

Miért...?

[sneiderr1029]

Vágások

Vágások amik a kezemet borítják,S az összes fájdalmam elszívták,A fájdalmam torzítják. Egyre csak mélyebbre megy a penge még kezemen le nem csordul vérem cseppjei. Vérem mely számomra méreg. Folytatom gondolván hogy ez túl gyenge,tobbet érdemlek.Egyszer remelem megtörténik,mire észbe kapok szedulok,és ez lesz amit utoljára erzek. De a félelem nagyobb,mint a halál vágy.

[sophiestears]

Miért kérdezed, ha nem érdekel a válasz?

[csacskamacskamocska]

Breadcrumbing

Egészen addig nem hiszed el, hogy létezik narcisztikus forgatókönyv, amíg nem látod legalább kétszer. A második ismétlődésnél csak fura dezsavű érzésed van, a harmadiknál már az, hogy: nem-hiszem-el-ez-tényleg-létezik!

A narcisztikusnak szüksége van forrásokra. Elsődleges forrásra és másodlagosra, biztosítékokra, hogy ha átmenetileg vagy végleg megszűnne a figyelem és a rajongás az irányába, (vagy gyűlölet, neki mindegy), akkor legyen mihez nyúlni. Mindig több vasat tart a tűzbe, de ezek nem nyílt dolgok. (aki nem járatos a témában, azoknak mondom, hogy az emberek nyíltak a kapcsolataik, barátságaik, emberi viszonyaik tekintetében. Szívesen felvállalják, megnevezik, egyértelműek és őszinték. A narcisztikus titkolózik, kavar, összeugraszt, elbizonytalanít, de ezekben a dolgokban te leszel a hülye, mert ő megindokolja, megmagyarázza, hogy miért van igaza. Mindig igaza lesz, mert logikus, és mert ismeri a gyenge pontjaidat.)

A vágy A narcisztikus horgokat dob be. Egyes kutatók azt mondják, hogy az erős, érdekes emberekre vadászik, mert őket "tönkretenni" élvezetesebb, erőteljesebb és hosszabb ideig ad izgalmat, de más kutatók szerint elsősorban az empatikus emberek vannak veszélyben mert ők könnyebben manipulálhatók. (itt mindenki felhörren, hogy na, ő nem! De ez a baj, hogy azt gondoljuk, hogy nem. Pedig de. Manipulálhatóak vagyunk.) A vágy: neki hogy hiányzik az életéből vagy a jelenlegi párkapcsolatából valami. A gyengédség, a csókolózás, az ölelés, összebújás, amikor megkenik egymásnak a reggeli vajaskenyeret, stb, stb. Sosem a szex. Az túl konkrét és nem a megfelelő emberek akadnak a horogra.

A segítő Azért lenne jó, ha Valaki (valójában neked szól) lenne neki, mert akkor támogatná őt, megtenné neki, kvázi segítene rajta/neki. Ez már kicsit célzottabban támadja a jószándékú, segítőkész embereket. Ha lenne valakim, akkor könnyebben emelnénk együtt a lófaszt a magasba. Vagy ő biztos segítene kontroll alatt tartani "valami tevékenység"-et.

A magány Egyedül fogok megdögleni. Már megírtam a végrendeletem, úgy sem lesz soha senkim. Ha infarktust kapnék, azért döglenék meg, mert senki nem keresne napokig. Én nem beszélek, beszélgetek senkivel Nincsenek barátaim. Nincs senkim.

Ezzel a három dologgal már biztosan van kapása. Érzelem és feladat, az összes empatikus megmentő már horogra is akadt, már csak a válogatás jön.

A narcisztikus nagyon jó emberismerő De nem úgy, ahogy mások, az ő fejében egy exceltábla van, amin kizárólag a gyenge pontjaid és a hibáid vannak felsorolva.

Szerelembombázás Érezni fogod az egymásra hangoltságot, az elismerést, a megerősítést. Nagyszerűek, okosnak, kivételesnek fogod érezni magad. Soha senki nem értette meg őt úgy, ahogy te. Sajnos az exe egy hülye/őrült. (aki ezt csinálta meg azt – ezzel bebiztosítva, hogy ezeket soha ne tedd/ne várd, akkor se, ha ezek amúgy alap dolgok).

Leértékelés Na, azért álljon meg a fáklyásmenet! Ő azért okosabb, ezt azért tudd, azért te ezt meg azt sem csinálod jól. Csak azért mondja, hogy fejlődj. Még olyan szakmai dolgokban is leértékel, amit évtizedek óta tanulsz/művelsz. Amiben korábban akár tanácsot kért tőled vagy elismerte a nagyszerűségedet. Lehobbizza, devalválja az összes tevékenységedet a cipőkötéstől a freskófestésig. Mindent.

Morzsázás Én összezavarásnak neveztem eddig, de a morzsázás nagyon jó kifejezés. Időszakos megerősítés a szakmai megnevezése. Random kapsz dicséretet/megerősítést és ezzel függővé tesz. Mert a szerelembombázás alatt az égben jártál, a leértékelés alatt a pokolban és a morzsázás alatt az életedet kitölti, hogy valahogy visszakerülj a szerelembombázás eufórikus állapotába, és mintha ennek az útját jelölné ki, amikor dob valami érzelmi alamizsnát. Majd mindjárt jó lesz... így kell csinálni, és akkor jó lesz minden. De ugyanaz a dolog két nap múlva felháborodást, hisztit kelt. Ugyanaz a dolog. Amikor ki akarsz szállni, dob egy nagyobb morzsát.

Hitegetés A morzsázással párban a hitegetés megerősít abban, hogy van mire várni, csak alkalmazkodnod, változnod kell, és akkor majd lesz minden. Elviszlek ide meg oda, majd együtt ezt meg azt csináljuk, jó lenne majd..., csak veled tenném/csinálnám, most nincs időm, de majd... Ha rajongsz a búvárkodásért, akkor a körül forog a hitegetés. Ha lószart gyűjtesz vödörbe, akkor a körül. Mintha egy közös álom valósulna meg, majd hamarosan.... Csakhát, soha. De te ezt nem tudod. (eldobás és hoovering (visszaporszívózás) ezt most nem fejtem ki, annyit csak, hogy a narcisztikus addig rángat, amíg el nem vágsz minden kapcsolatot vele. Mert minden kapcsolatát örökre használja a céljaira)

Ha látod is a forgatókönyvet, akár ismered az áldozatot, ne szólj neki. Ott, ahol ő van, amiben ő van, ott nincs értelem. Nem hinne neked. Csak azt bizonyítanád, hogy az exe egy őrült. Minden tetted bizonyítja az igazát. MIND.

Hogy miért? Mert ezeknek a dolgoknak egy része valami módon normálisan is megjelenik a kapcsolatokban. Az ember magányos, vágyakozik, elképzel, elgondol dolgokat. A kapcsolatok először a megismerésben vannak, a "te is én is" időszakban és a kapcsolatokat építik a közös tervek, közös jövőkép. A kapcsolatokban őszinték vagyunk, megmondjuk, ha valami nem tetszik, ha változtatni szeretnénk. Néha jobb, néha rosszabb napokat élünk meg együtt. Alkalmazkodni és várni is kell.

Miben különbözik akkor? Egy nap arra jössz rá, hogy az egész életed a narcisztikus körül forog. Várod, hogy jelentkezzen, várod, hogy örüljön, várod az elismerését, összetör a vita, a nézeteltérés, alakítod magad, hogy neki megfelelj, kontroll alatt tartod magad, nehogy lebasszon valamiért, elbizonytalanodsz a saját értékeidben, közben akarod, hogy végre igazán jó legyen vele, ahogy volt valamikor és amivel kecsegtetett és aminek te vagy az akadálya. Csak te.

És most azt gondolod, hogy ez veled nem történhet meg. Ha olvasod ezt a blogot, akkor de. Akkor te empatikus, érdeklődő és támogató típus vagy és ezeken keresztül manipulálható egy narcisztikus számára. Ott van melletted. Most várod az üzenetét.

[crushed-soul-fake-smile]

"Elmész

Mégis itt maradsz

Miért csinálod ezt

Miért hagyod el

Azt amit meg akarsz tartani

Miért kószálsz még

Ott ahol nem akarsz maradni

Miből gondolod hogy jó lesz ha

Egyszerre mész és maradsz"

[stickalittle]

Engem ki lehet kergetni a világból azzal,

ha valaki úgy kommunikál a másikkal, hogy "Miért nem csinálod ezt vagy azt?".

[hicapacity]

A fényképen látható férfi nem egy szegény koldus, vagy egy csavargó. Ez az ember Lev Tolsztoj: az orosz irodalom egyik kiemelkedő alakja, akit világszerte ismernek, de kevesen ismerik azt a rendkívüli történetet, amelyet ez a fotó rejt.

Ötven éves kora körül Tolsztoj életközepi krízisben volt, mély depresszióba esett. Szomorúsága napról napra nőtt, mindenféle magyarázat nélkül. Tolsztoj régi orosz arisztokrata családból származott, országának egyik leggazdagabb embere volt, világszerte híres. Ennek ellenére mégsem találta boldogságát. „A pénz nem számít, a hatalom nem számít. Láthatunk embereket, akiknek mindkettőjükből volt bőségesen, és mégis boldogtalanok voltak. Az egészség sem számított sokat; voltak betegek, akik tele voltak élni vágyással, és egészségesek, akik elsorvadtak, gyötrődve a szenvedéstől való félelemtől."

Egy napon, az Afanasevszkij körúton sétálva, megpillantott egy árvát. Megesett rajta a szíve, és elvitte magával az otthonába. És történt, hogy hosszú idő után először érezte jól magát. Megfeledkezett a saját problémáiról, a szomorúságáról. Attól a pillanattól kezdve Tolsztoj feladta úri öltözékét, lemondott a luxusról és a kiváltságairól, és egyszerű életet kezdett élni, a tulajdonát a rászorulóknak adta.

„Ne beszélj nekem vallásról, jótékonyságról, szeretetről – mondta gyakran – inkább mutasd meg a nagylelkűségedet a tetteidben.” Tolsztoj volt az erőszakmentesség első teoretikusa is, ő hirdette a népek közötti testvériséget, eszméi inspiráló hatással voltak a 20. század nagy alakjára, Mahatma Gandhira.

Halála napjáig segített másokon, sokan emiatt őrültnek tartották. Egy olyan világban tekintették őt örültnek, ahol csak az számított, hogy a különböző javakból – sőt még az emberekből is – mennyit birtokolsz, ahol mindenki el akart venni, de senki nem volt képes adni.

Egy napon egy régi barátja, aki Tolsztojjal ellentétben luxusban és kényelemben élt, azt mondta neki: „Minek csinálod ezt az egészet? Miért foglalkozol ennyit másokkal? Saját magadra kellene gondolnod!" Mire Tolsztoj azt válaszolta: „Ha fájdalmat érzel élsz. Ha mások fájdalmát is érzed akkor vagy ember.”

Forrás: https://www.facebook.com/photo/?fbid=855361496756950&set=a.490973499862420

Magyarra átdolgozta: Pinto Renato - https://www.facebook.com/orommelaziskolaban.hu

[muhahaa]

Nap mint nap hallgatom mások szavait,

De csak a te hangod hallom benne.

Láttok nap mint nap mindent,

Mégis mindegyikben téged kereslek.

Gondolatok gyötörnek

És mindegyikben szerepelsz

Miért csinálod ezt velem

[thinking-abouteverything]

Bár megértenéd, hogy mennyire fáj ez nekem...

[nincsessza]

igen ettem már epres szőlőcukrot. Nagyon finom, jó hatása van, kicsit felpörget és kellemes szájízt ad. Csókolózás előtt !fasza! mert a leheleted is finom lesz tőle. Müllerben lehet kapni, valami árja neve van.

De ezt miért kérdezted? Szopáshoz van rá szükséged? Szólj és veszek egy kartonnal! Ha leírni prűd vagy legalább egy gpoy-jal illusztráld hogy csinálod: Érzéki ajkak… elhivatott, odaadó tekintet? Egy szál bugyiban?

A fantasztikus személyiségemre bezzeg senki nem kíváncsi😩

[imafraidmyself]

Miért csinálod ezt velem?

[csakegyszivdobbanas]

Miért csinálod megint ezt? Miért jössz folyton vissza?

[spinebreaker01]

FÉLIGSZÍTT CIGARETTA ÍZE A SZÁMBAN - part7 - problémák kezdete

Levente pov.

Miután feldolgoztam az eseményeket, bekullogtam a szobámba, lefeküdtem az ágyamra, s végiggondoltam a történteket.

Máté pov.

Miután beültem az autóba, elmélyedtem gondolataimban. Már félúton voltunk, mikor anyum megszólalt.

" Nem akarsz valamit elmondani?"

"M-mire gondolsz?" - kérdeztem, idegességemben összedörzsöltem a kezeimet.

"Hát mostanában eléggé jóban vagy a Levivel..." - mondta anyukám titokzatosan.

Nekem már az izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokomon. Anyukám lopva rámpillantott. Nem akaródzott megszólalnom... Ám balszerencsémre, pont kifogtunk egy piros lámpát. Anyukám mosolyogva levette a kormányról a kezét, majd rámnézett. Én is ránéztem, s próbáltam mosolyogni, de idegességem tisztán kivehető volt.

"Na szóval, hol is tartottunk?" - kérdezte anyum higgadtan.

Fejem vörösödni kezdett, a másodpercek kínzó lassúsággal teltek. Visszapillantottam anyukámra, aki még mindig nyugodt hangon szólt hozzám.

"Nyugi Máté, mindenhogy elfogadlak!"

A lámpa (az a nocsi) még mindig piros volt, ezért kénytelen voltam válaszolni anyámnak.

"Úgyis tudod azt, amire kíváncsi vagy..." - sütöttem le a tekintetem.

"Kisfiam, én tőled szeretném hallani.." - mondta biztató mosollyal.

Ránéztem anyumra, és a sírás kerülgetett. Halkan szóltam hozzá.

"Miért csinálod ezt velem..?"

Ekkor a lámpa végre zöldre váltott. Elindultunk, és hazáig nem hoztuk fel a témát.

Este már éppen aludni készültem, mikor anyum benyitott a szobába. Én tovább folytattam tevékenységem, mintha ott sem lenne. Befeküdtem az ágyba, betekaróztam, és nekiálltam telefonozni. Anyum leült az ágy sarkába.

"Bocsánat a mai miatt, csak tudni akartam, hogy mi jár a fiam fejében." - mondta halkan.

"Tudod anya, még magam sem értem, hogy mi jár a fejemben." - sóhajtottam fel, még mindig a TikTokot bámulva.

"Én sem értettem, mikor szerelmes lettem apádba..." - kezdi a mesélést.

@zsofolya jshdbdjdj

[csacskamacskamocska]

„Minden viselkedés mögött ott lapul egy érzés, és minden érzés mögött ott lapul egy szükséglet. Ahogy elkezdünk a szükségletre fókuszálni a viselkedés helyett, máris a probléma gyökerénél vagyunk”

MM

Az érzéseket és a gondolatokat nem szabad összekeverni. A gondolatok az érzések magyarázatai. Az érzések erősebbek, meghatározóbbak, mint az őket magyarázó gondolatok. A gondolatok gyakran az érzéseinket teszik emészthetővé, elfogadhatóvá, indokolttá. Amikor konfliktus van két ember között, sokszor projektálunk, érzéseket vetítünk ki a másik viselkedésére. Néha eltaláljuk, néha meg nem. Ezért lenne nagyon fontos az őszinte és nyílt kommunikáció. Miért csinálod/csináltad ezt? Mert úgy érzem..., mert szerettem volna..., mert... De nem ez szokott lenni.

Többnyire én sem tudok jól kommunikálni. Van jobb közeg, segítőkész, jószándékú, ahol könnyebb kifejeznem magam. Ahol értik azt, hogy attól, hogy valamit elmondok, attól azt még nem tartom jónak, nem azért mondom el mert igazolást vagy megerősítést keresek, hanem az utat keresem, hogy feloldjak valamit, amit én sem tartok jónak, amit nem szeretek magamban vagy nem szeretem magamban hordani.

Olyan emberhez jó tartozni, akinek a reakciója az, hogy aha, látom, értem, talán erre kéne menned... Nem olyanhoz, aki azt mondja: Normális vagy?

Igen. Normális.