#marton józsef

[fincsimissimi]

Zene szemeinknek, avagy Férfiak a magasban

Bizonyára sokan emlékeznek a cseh Jiři Weil Mendelssohn a tetőn című szatirikus regényére. A történet szerint a bonyodalmak azzal veszik kezdetüket, hogy Prága német megszállása után ketten azt a feladatot kapják a hatóságtól, az éj leple alatt jussanak fel a prágai Rudolfinum tetejére, és távolítsák el onnan az ott látható szobrok közül a zsidó származású zeneszerző, Felix Mendelssohn-Bartholdy…

[homregeszet]

Vármentő hét Szádváron

Idén július 31 és augusztus 4. között szervezte meg a Szádvárért Baráti Kör a XV. Vármentő Hetet Szádváron. Múzeumunk kollégái által irányított rövidke régészeti feltárás egy hete alatt mintegy 30 civil önkéntes ragadott csákányt, lapátot, illetve, ha szükséges volt spaklit, seprűt, ecsetet. A Baráti Kör tagjai mellett a munkákban egyesületen kívülről érkező civilek, valamint a Győri SZC Hild József Építőipari Technikum 12 diákja vett részt, Kiss Csenge és Fürjes János pedagógusok vezetésével.

Elsősorban a középső vár területére koncentrálódó régészeti kutatás utolsó napját ugyan elmosta a monszun jellegű eső, de így is több zsáknyi kerámia, kályhacsempe leletanyagot és több tucat fémtárgyat, bőr és textilmaradványt találtak az önkéntesek. A kaputorony előtti várudvar szakaszon emelkedő kis dombocskát egy 8,5 m hosszú árokkal vágtuk át. Itt több, a torony ajtajaihoz és ablakaihoz tartozó faragott kőelemet találtunk. (1. kép) Az árok északi felében több rétegben elhelyezkedő nagy mennyiségű kályhacsempe anyagot bontottunk ki. (2. kép) Az árok kutatását jövőre folytatjuk, de már most sejthető, hogy a torony pusztulásából származó törmelék alkotta a várudvaron lévő kis kiemelkedést.

1.kép: Faragott kőelemek

2.kép: Kályhacsempék

A várrész délnyugati sarkán elhelyezkedő Bebek kapu belső területén 2 kutatóblokkal átvágtuk a járószint alatt rétegsorokat, melyekből 16-17. századi gazdag leletanyag került napvilágra. (3-4. kép) A nagy méretű kapu küszöbszintjének és a belső területek járószintje kapcsolatának értelmezése még okoz némi fejtörést, de jövőre talán itt is több információt be tudunk majd gyűjteni. A kapu előterének megtisztítása után előkerültek a külső falsíkok, az északi szárkövek alatt a felvonóhidas kapu perselykövének fészke és a kapu előtti farkasverem falainak indítása.

3.kép

4.kép

A déli várfal alapozásénak kutatására és korhatározására nyitott árokban elértük a sziklafelszínt, melyre a várfalat építették. A belső feltöltési rétegekből előkerült leletanyagban leszámítva az őskori kerámiákat, 16. századnál korábbi töredékek nem kerültek elő. (5-6. kép)

5-6.kép

Az utolsó napon még megkezdtük egy a várfalnak támaszkodó épület falainak megtisztítását, de fent említett eső miatt ezt a munkát már nem tudtuk befejezni.

7.kép

A belső vár nyugati traktusában folytattuk a tavaly megkezdett, Sybilla pince melletti kutatóárok mélyítését. (7. kép) Az igen gazdag, 17. századi leletanyagot tartalmazó feltöltési rétegek felett egy nagy méretű, talán tapasztott paticsfalú vagy fachwerk szerkezetű épületet emelhettek. A leégett épületet egyértelműen a Sybilla pince déli falához tapasztották. (8. kép) Az itt elért közel 150 cm-es mélységben ívesen futó feltöltési rétegek sorakoznak, 17. századnál korábbi rétegeket még mindig nem sikerült elérnünk. (9. kép) Reméljük jövőre itt is folytathatjuk a kutatást.

8-9.kép

Szeretném megköszönni Tomatás Tímeának és kollégáimnak Bárdos Nándornak és Marton Györgynek a feltárás munkáinak levezénylésében és a dokumentáció készítésében nyújtott segítségüket.

Gál Viktor

[budapestbug]

Statue of Attila József unveiled on Kossuth Square 43 years ago. A few years ago, the temporary removal of the Attila József statue – erected in 1980 on the site of the former Andrássy monument – from Kossuth Square due to the area's renovation caused an enormous uproar. Many believed that the work had been removed permanently. But a few months later, the statue was on Kossuth Square again. Although it was not put back in its original place, many say it found a better place only a few metres away, on the riverbank.“The sculptor László Marton and the architect György Vadász brought the bronze figure of Attila József to the »bottom step of the wharf,« only the bottom step has been brought – in pieces – to the upper embankment and put on top of a small artificial mound where it can be climbed on concrete blocks. Thus, the washed-ashore-fish-likeness of the statue is not caused by writing a single line of the poem on the stone in bronze – and if it were, the memorial could still have a rather dramatic effect.

The critic was not fascinated by the statue itself either, calling it a monument to the “current Hungarian public compromise” and criticising its composition in a long, one-and-a-half-page article. The Kossuth Square monument was unveiled on 23 December 1980, in the former site of the Andrássy statue, as the closing event of the József Attila Memorial Year. This year celebrated the 75th anniversary of the poet's birth, who died at a tragically young age.

The monument to Attila József was re-erected in 2013, after restoration. Architect György Vadász – the architect who designed the statue's original placement, also contributed to its new location.

So now, the most important statue of Attila József in Budapest looks over the river while sitting on the steps of the embankment while the people of Budapest and tourists can read the lines placed on the statue:

"As if my own heart had opened its gate:

The Danube was turbulent, wise and great." – Trans. John Székely (Source)

Or in another translation:

As if it flowed from my own heart in spate,

Wise was the Danube, turbulent and great. –

INSTAGRAM

All reactions:

1Come to Budapest

[romanmigracs]

Így bukott meg Orbán Viktor - 444

A Bedemarton nevű szakállas bácsinak nem akarom kinyalni az önelégūlt picsáját, de ezen a prófécián mostanság éppen röhögök

2016.12.13

A még 2015-ben vásárolt, Hidegkuti-1 jelzésű miniszterelnöki repülőgéppel Orbán Viktor Brüsszelbe utazott. Nemcsak ő volt ott az EU központjában, hanem szinte valamennyi kelet-európai kollégája is, akiket harminc perces turnusokban fogadott egy háromtagú, David Cameronból, Angela Merkelből és Nicolas Sarkozyből álló bizottság.

Kiszivárgott információk szerint ezeken a megbeszéléseken a hangulat pont olyan volt, mint egy gimnázium igazgatói irodájában, ahol diákok kicsapásáról döntenek.

A megbeszélések után a sajtó semmilyen tájékoztatást nem kapott, azonban a Budapestre még aznap visszatérő Orbán Viktor éjszaka szlovák és román kollégájához hasonlóan rövid közleményt adott ki, amelyben bejelentette, megromlott egészségügyi állapota miatt lemond minden tisztségéről, és visszavonul a politizálástól.

[sitting-on-me-bum]

Majestic

A majestic size of iceberg cruising on the sea at the shore of Greenland.

Photographer: József Marton

Prize: Honorable Mention

International Photo Awards 2020

[hirzilla]

Ismer valaki közönségesebb szobrot a hévízi nimfáénál? - Feneke a városházára, mellei egy iskolára néznek. Mögötte ott a templom http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/index-hu/2019/03/31/ismer-valaki-kozonsegesebb-szobrot-a-hevizi-nimfaenal-feneke-a-varoshazara-mellei-egy-iskolara-neznek-mogotte-ott-a-templom/?feed_id=3576&_unique_id=5ca0949002241 Rengeteg helyszínt érintettünk zalai szobortúránk során, amikor a Mi Vidékünk keretében bejártuk a megyét. Hévízen sajnos már csak két alkotásra jutott idő. Ezekre szintén Pál Tamás, a Köztérkép alapítója hívta fel a figyelmemet. Egyik furcsább, mint a másik, nyugodtan mondhatjuk, hogy tényleg figyelemre méltók. Kezdjük az ismertebbel, már csak azért is, mert meglepően merész már az elhelyezése is. Nympha-díszkút "Azt hiszem, az ország legnagyobb (és leghegyesebb) mellei." - ezekkel a szavakkal ajánlotta Tamása szobrota figyelmembe, de a helyszínen tapasztaltak mindenképzeletemet felülmúlták. Egyáltalán nem vagyok prűd, van egy csomó jó aktszobor, amit szeretek. Lehetnek szemérmesek, érzékiek, kacérak vagy teljesen semlegesek. Némelyik szép, némelyik csúnya vagy csak éppen realista. De erre tényleg csak egy szó illik:KÖZÖNSÉGES. A gigantikus mell és fenék lehetne simán adottság, de ezzel a bambán nyíló szájjal és a pucsító testtartással olyan a szobor mint egy screenshot valami pornófilmből. Szerencsére sikerült ideálisan elhelyezni: a fenekét a városháza bejáratára mereszti, a melleit az általános iskolára. Az egésznek a katolikus templom ad hangulatos hátteret. A konzervatív huszadik század egyik korszakában sem tudnék elképzelni ehhez hasonló elhelyezést, és nem is tudom meddig kéne visszamenni az időben, hogy ilyesmivel találkozzunk. A barokkig? A Római Birodalomig? Most az ezredfordulón mindenesetre ismét belefér.A kompozíció amúgy nem véletlenül alakult így. Ahogy a szobor műlapján szerepel: A Városháza alapkőletétele 1998-ban volt, avatása egy-időben történt a Szentlélek templom felszentelésével 1999-ben. Ebből az alkalomból Marton Lászlót aranyplakettel jutalmazta Hévíz városa. A dolog már csak ezért is furcsa. Marton László ugyanis kitűnő szobrász volt. Ő készítette el Budapest legszeretetreméltóbb, ikonikus szobrát, a Kiskirálylányt, és az áthelyezési botrányok miatt szintén országosan ismerté vált Kossuth téri József Attila szobrot, A Dunánált. Itt Zalában is találkoztunk már művével: nevéhez fűződik Európa egyetlen Ho Si Minh-emlékműve, mely amúgy szintén remek alkotás. Vagy szerintetek csak öregszem, és ok nélkül bántok egy gyönyörű nimfaszobrot? Borítókép: Bődey János. Érdekelnek a közterek?Kövess FacebookonvagyInstagramon!

[konyvtaros]

Az ország legkeményebb emberei rovat

HÍRFŐSZERKESZTŐ:Gábor László FELELŐS SZERKESZTŐ:Németh Róbert, Sándor Zsolt, Szász Tamás, Turi Zoltán VEZETŐ CÍMLAPSZERKESZTŐ:Zsadon Béla HÍREK:András Ferenc, Gaál Bernadett, Hecker Flórián, Ignácz József, Kabarcz Luca, Kiss András, Kiss József, Koch Lívia, Kovács András, Kovács Viktória, Kovács Noémi, Mágó Károly, Mester Mónika, Sipos Zoltán, Szirmák Erik, Vági Barbara PÉNZ:Siklós András (pénz rovatvezető), F. Szabó Emese, Suhajda Zoltán, Szabó Anna NATÍV:Hankó Viktor, Bujtás Merdzsán MÉDIA:Kalmár Csaba (TV, rádió, online rovatvezető), Apats Gábor, Bella Brigitta, Vajda Judit, Varga Ferenc (Filmklub rovatvezető), Varga Dénes SPORT:Lantos Gábor (rovatvezető), Hegyi Áron, Juha Pál, Kakas Péter, Kerényi Ervin, Kőváry Anett, Pincési László, Ujlaky-Gazdag István TECH:Haraszi Tibor TUDOMÁNY:dr. Elter Tamás (rovatvezető), dr. Pesthy Gábor, Stvorecz Adrián AUTÓ:Kismartoni András (rovatvezető), Farkas Péter (GP-hírek rovatvezető), Gulyás Péter KULT:Csermely Gábor, Sztankay Ádám, Tasnádi Kata, Verasztó Annamária UTAZÁS:Gaál Csaba (rovatvezető), GASZTRO:Zirig Árpád (Táfelspicc rovatvezető) KÉP:Ostyáni János (rovatvezető) Csanádi Márton, Forgács Zsuzsanna, Hirling Bálint, Horváth Dávid, Marton Szilvia, Mudra László, Pataky Zsolt, Polyák Attila, Szabó Gábor, Szekeres Dóra, Talán Csaba OLVASÓSZERKESZTŐ:Dömötör Ágnes, Justh Szilvia, Kerezsi László SZERKESZTŐSÉGI TITKÁR:Dudus Ágnes

[fincsimissimi]

Nincsen helyem így, élők közt

Nincsen helyem így, élők közt

Ez a poszt eredetileg április 11-re készült volna, de megírásában megakadályoztak különféle dolgok. A lendületem, amire márciusban látványosan szert tettem, április első hetében megtört. (more…)

[homregeszet]

Vármentő hét Szádváron

A hagyományoknak megfelelően augusztus első hetét idén is Szádváron töltöttük. A projektet lassan egy évtizede segítő Bárdos Nándi mellé nemrég érkezett, ifjú kollégánk Marton Gyuri csatlakozott. A Szádvárért Baráti Kör által, immár 14. alkalommal megszervezett Vármentő Hét feltárási munkáiba a civil önkénteshez a ráckevei Ady Endre Gimnázium és a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola diákjai is csatlakoztak. Köszönet illeti az iskolák pedagógusait (Szabó Andreát, Mészáros Attilát, Szilágyi József hadnagyot, Fekete András őrnagyot) illetve Tomatás Tímeát, hogy segítettek a közel 30 diák koordinálásában. :)

A feltárásban résztvevő önkéntesek és diákok.

Az előzetes tervektől kissé eltérve a kutatás központi területét a középső vár déli részén, a Bebek kapuban, a többszintes kaputorony előterében, valamint a belső vári Sybilla pince déli oldalán jelöltük ki.  Sajnos a rövid, 5 napos ásatás alatt szinte csak az omladékrétegen tudtunk áthatolni és csütörtökre értük el az utolsó járószinteket illetve pusztulási rétegek tetejét. Minden kutatóárokból igen nagy mennyiségű és gazdag, elsősorban 17. századi leletanyag került felszínre. Nándi és Gyuri hétfőtől szerdáig lényegében „csak” a leletanyag válogatásával és csomagolásával foglalkozott, végül már aktívan bevonva a diákokat és felnőtteket is.

Az eredményeket tekintve pontosítottuk a Bebek kapu alaprajzát, illetve a járószinten túl természetesen egy eddig még nem ismert falazatot is találtunk. A ráckevei diákok a várudvar déli részén leástak a várfal alapozásáig, de az itt sejtett épület nyomára nem bukkantak. A Lisztes bástya előterében a kadétok egy beomlott pince, valamint a nagy mennyiségű salakból ítélve egy közelben állt olvasztó- vagy kovácsműhely nyomaira bukkantak. Számomra a legérdekesebb lelet is innen került elő, egy valószínűleg 2. századi nagy méretű, bronz, római császárkori érme… 17. századi rétegből.

A kaputorony előterében lévő dombot átvágva úgy tűnt, hogy az, az épület omladékából jött létre, míg előtte hosszú szakaszon megtisztítottuk a várudvar utolsó használati szintjét. A Sybilla pince és a külső várfal közötti területen egy masszív, égett tapasztás darabokból álló és fekete faszenes réteget tártunk fel. Az itt megmaradt gerenda lenyomat alapján talán egy könnyű szerkezetes épület állhatott a területen.

Minden résztvevőtől ígértet kaptunk, hogy jövőre ismét megpróbálnak csatlakozni a programhoz, így remélhetjük, hogy az idén megkezdett kutatásokat 2023-ban folytathatjuk.

Gál Viktor

Néhány fotó az előkerült leletekről:

Huszáralakos kályhacsempe töredékei a 17. század utolsó harmadából.

Vésett díszítésű pecsétgyűrű a Bebek kapu omladékából.

Nagyméretű, két peckes bronz, talán lószerszámhoz való csat a Bebek kapu omladékából.

[budapestbug]

Seemingly skin and bones with a hollow face, but with a stubborn look in his eye, there is a young man sitting near the south end of the Parliament building, close to the bank of the Danube, just a few steps from the number 2 tram. His little room on the outskirts of town has been preserved, aquiring the same immortality as the man himself. Attila József, portrayed realistically by sculptor László Marton, was perhaps the greatest Hungarian poetic genius of the past century. He lived from 1905 to 1937, the very period in which the worker population grew spectacularly. Factories were built, and Budapest became a city of the world. It was not long before the metropolis felt enormous as the capital of a country stripped of so much of its territory. His mother was a washerwoman, and his father likely emigrated to America. The young man studied at the Sorbonne in Paris for a time, but never graduated. Even so, he became one of the most educated stars in the intellectual sphere of the age. As editor of a major literary magazine, he was known for his ruthlessly uncompromising taste. His private life was less successful. There are still stories floating around today, gossip telling of his tragic relationships, and there is also much scholarly discussion of the same topic. The young man saw a psychoanalyst, a woman whose inexperience in conducting therapy only aggravated the poet's problems. Attila József died very young on the train tracks at Balatonszárszó, with the circumstances of his death – and possible suicide – remaining unclear to this day. The poems of Attila József often deal with urban poverty and the lives of the working class. During the socialist regime, authorities tried to appropriate József for their own purposes, as it was the political verses that tended to be taught in schools.

[nemzetinet]

Pilisszántói kirándulás Szőnyi Józseffel, a Polgival.

Kedves Barátaim, kedves Olvasóim!A Győri Tudók Baráti Köre 2018. május 12-én, szombaton (8.00-18.00-ig)  érdekes és változatos autóbuszos kirándulást szervez Győrből Piliszántóra.A kirándulás részvételi díja: 6000,- Ft/fő.  Jelentkezés és felvilágosítás: Vollai Péter +36(30)2888-400 és Holecz Tamás +36(70)374-3649; e-mail: info@gyoritudok.hu és Varga Alexandra: pszichotronikagyőr@gmail.com

  Mit látunk, miről hallunk?

  Pilisszántó és környéke nevezetességeinek bemutatására ki más lenne alkalmasabb, mint a falu és a környék szakavatott ismerője, a Pilis szerelmese Szőnyi József, a POLGI, Pilisszántó nyugalmazott polgármestere.

  A kirándulás nemcsak egyszerű sétát, falujárást jelent, hanem a faluban, a házak alatt és a környéken előkerült kora-középkori építmények vagy még régebbi kőemlékek megtekintését, felkeresését. A falu határában előkerült középkori vár, erődítmény falának ragasztott köveit az aprócska kőtár őrzi. Ezen építőkövek kivitelezése megszólalásig hasonlít a boszniai Viszokóban feltárt piramisok ragasztott köveihez. A megtekintendő középkori emlékek közé tartozik a tüskés kereszt, a Pilis keresztje, az energiacsillag, Pilis harangja, és nem utolsósorban a Csillagösvény.

  Oltárkő (Pilisszántó) A falu és a környéke a honfoglalás utáni magyar királyi központhoz, a Vetus Budához tartozott. A XVII. században a magyarországi várakat, köztük a Pilisben megmaradt építményeket is a magyar királyi méltóságra érdemtelen I. Lipót német-római császár 1699 és 1702 évi két várrombolási rendeletére elpusztítottak, leromboltak. A pilisi királyi központ megsemmisítése állítólag a török időkben osztrák jóváhagyásra kezdődött. A cél az volt, hogy a magyarság tudatából kitöröljék nagy elődei, királyai székhelyének még az emlékét is. Ez olyan jól sikerült, hogy néhány évtizede még az átlagember csodálkozott, ha Mátyás király Visegrádján kívül valaki a pilisi királyi központot emlegette. Valóban 1935-ben kezdték először erőteljesebben pedzegetni a pilisi királyi központ létezését, és Németh Péternek kellett jönnie, aki 15 éves Pilis-járásáról szóló tanulmányában felhívta a figyelmet Ős-Buda várára.  Az ő nyomdokain indult meg a hivatásos régészek és az amatőrök Pilis-felfedezése. A kirándulás résztvevői, Pilisszántóra összpontosítva ennek jónéhány emlékét láthatják. A túra szervezői a résztvevők hozzájárulásával töltekező-gyógyító meditációt tartanak. Mai rohanó ideges és idegesítő világunk, beleértve a munkahelyi környezetet, de esetenként az otthonit is sokszor igen kimerítő és fárasztó. Sokan nem is tudják, hogy a célirányos meditáció mennyire üdítőleg, frissítően hat az emberi szervezetre, a gondolkodásra. Éljünk e lehetőséggel!A Győrből Pilisszántóig tartó buszozás idején, akinek kedve tartja, és akit érdekel, akár „kérdezz-felelek” formában is egymás épülésére és okosítására megoszthatná a gondolatait, ismereteit a Pilisről, a magyarságról, a pálosokról, és sok más egyébről Marton Veronika, tanár-sumerológussal.Minden érdeklődőt és jelentkezőt szeretettel vár a Győri Tudók Baráti Köre.

ww.gyoritudok.hu 

   Pilisszántó 2017 őszén

Pilisszántói kirándulás Szőnyi Józseffel, a Polgival. a Nemzeti.net-en jelent meg,

[szfe150]

LAJOSING

Koltai Lajos

1965 és 1969 között járt a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, Illés György oszályába. A magyar filmművészet egyik kiemelkedő alakja. Szabó István és Maár Gyula állandó alkotótársa. Tagja az Amerikai Operatőrok Társaságának, és az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának. Kossuth-, Prima Primissima- és Balázs Béla- díjas érdemes művész. 2001-ben Oscar-díjra jelölték.

Az amerikai operatőr szakzsargon része a "lajosing" kifejezés. A szó egy világhírű megvilágítás technikát jelent. A lajosing  lényege, hogy a szereplők közelében lévő díszletelemekre irányított (és ezáltal megfestett) reflexfény különleges hangulatú, lágy derengést ad a szereplők arcának. Koltai Lajos már főiskolás kora óta alkot Marton József fővilágosítóval, akivel évtizedek alatt tökéletesítették ezt a technikát.

[hirzilla]

Zalaegerszegen áll még a Marx-szobor - Sőt itt van Európa egyetlen Ho Si Minh-emlékműve is. 12 izgalmas alkotás http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/index-hu/2019/03/30/zalaegerszegen-all-meg-a-marx-szobor-sot-itt-van-europa-egyetlen-ho-si-minh-emlekmuve-is-12-izgalmas-alkotas/?feed_id=1536&_unique_id=5c9f6492f1f6b Azt hiszem, minden városnak vannak izgalmas szobrai. Vannak, amiket szinte az egész ország ismer, vannak, amiket szinte csak a helyiek. Abban viszont közösek, hogy a legtöbbjük fenn van a Köztérképen , ahol ezeket gyűjtik lelkes önkéntesek. Szóval, mielőtt elindultunk Zala megyei túránkra a Mi Vidékünkkel, megkértem Pál Tamás alapítót, hogy segítsen kiválasztani pár izgalmas alkotást. Ő aztán ajánlott igen sokat: szépeket és kevésbé szépeket, dicső és kevésbé dicső korszakok emlékeit, amelyek azonban mind nagyon érdekesek. Aztán persze egy-kettővel én is kiegészítettem a listát, ha már belebotlottam valami különlegességbe. Az első körben lássunk pár szobrot és emlékművet Zalaegerszegről! Gébárti szoborpark: séta remek asszociációkkal Kissé kiesik a városból, de akinek ideje van rá, annak érdemes ellátogatni ide. Kellemes kirándulóhely a tó partján, ahol ráadásul vagy húsz köztéri szobrot láthatunk kies környezetben, melyek az ezredforduló környékén készültek az. Az első munka Szabolcs Péter Szélforgója volt 1992-ben, a fenti képen pedig Budahelyi Tibor Ganz Ábrahám emlékére című munkája látható. Műlapok itt. A Kertvárosi Legenda. Lovas vagy Pegazus? "Egyik személyes kedvencem itt. A szobor története lassan bomlik csak ki..." - írta róla Tamás, és mi csak a fejünket vakartuk a helyszínen, hogy vajon mire gondolt. De ígérem, megkérdezem tőle. (Megkérdeztem, mint kiderült a szobor születésére utalt, hiszen évtizedek teltek el az első modell megalkotása, és a köztéri alkotás felállítása között.) Számomra a leginkább az volt a különös benne, hogy bizonyos szögből egy lovat és a lovasát látom, más szögből viszont egy Pegazust. Götz János eredeti alkotása amúgy egy kisebb méretű, beltéri szobor volt.Műlap. Ho Si Minh, a kommunista Lao Ce "Másik személyes kedvencem itt. Marton László '76-ban avatott szobra, amivel az akkori politikai vezetés reagált a vietnami háborúra." - írta Tamás, és teljesen egyetértek vele. Ez tényleg jól sikerült alkotás, amely a nemzetvezetőnek a távol-keleti bölcs imidzsét hangsúlyozza. Pedig lehetne akár egy Rejtő-regény szereplője is: három évig matrózkodott egy gőzösön, volt kertész, pincér, fotós és kazánfűtő. Aztán egy ország vezetője lett és francia idegenlégiósokkal kellett harcolnia. Állítólag ez az egyetlen Ho Si Minh-emlékmű egész Európában. Az biztos, hogy manapság is fontos szerepet játszik a diplomáciai kapcsolatok ápolásában. Műlap. Ad Astra, az újrahasznosított kedvenc Ez a csillagokba sóvárgó fiú alighanem a kedvenc alkotása lehetett Kisfaludi Stróbl Zsigmondnak. Nem csak azért mert több példányban elkészítette, leginkább síremlékekre (a legismertebb márványból volt és Horthy István emlékére állították fel Siófokon), de a saját sírjára is ezt kérte végrendeletében. Itt Zalaegerszegen párban áll a múzeum előtt egy másik népszerű alkotásával, a Vénusz születésével, amelyet szintén többször bronzba öntöttek. Születés és halál egymás mellett. Műlap. Gondolkodó. Hát lehet így gondolkodni? Ha gondolkodás és szobor, akkor ugye Rodin, pedig nálunk is van pár hasonló témájú alkotás. Például Rózsa Péteré Zalaegerszegen. Kifejezetten nyakatekert alakzatban ül, inkább valami értelmetlen jógapóz ez ,mint bármi, amibe az ember csak úgy belefeledkezik. És mégis nagyon klassz, legalábbis engem megragadott. Csuhai Istvánt is, aki a blogján egy egészen hosszú posztot szentelt neki, összevetve egy hasonló témájú budapesti művel. Műlap. Két zsáner: Szabó Gyula, kefekötő és a Sakkozók Korunk legjellegzetesebb köztéri alkotása a zsánerszobor. Ezeket arról lehet felismerni, hogy pont úgy néznek ki, mint a sétálóutcákban a fémesre kent képű pantomimesek, de akkor se mozdulnak meg, ha pénzt dobunk nekik. Zalaegerszegen kettő is van, az egyik Szabó Gyula, kefekötőt ábrázolja a piacon, a másik két sakkozót a Dísztéren. Az előbbi tulajdonképpen kedves emlék, mert hát tényleg ott dolgozott az öreg évtizedeken keresztül, és piac most is ugyanúgy működik mint egykor. A kofák épp úgy veszik körbe a szobrot, mint hajdanán Szabó Gyulát. A Sakkozókat viszont nem nagyon indokolja semmi. Ráadásul - mint arra a Köztérkép komentelői felhívták a figyelmet - ha már ennyire veszettül gondolkodnak mindketten, akkor lehetett volna valami izgalmas állást is felállítani, mert az első lépés előtt azért még nem nagyon van min. Amiben érthetetlenül közös a két szobor, az a méretük. Nem tudom, miért kisebb mindhárom figura az életnagyságúnál, főleg ha már ilyen zsánertémát választottak ábrázolni. Műlap itt és itt. Marx szobrát már körbenőtte a kert. Jobb is így Egészen szimbolikus, hogy a szocializmusban félistenként tisztelt német filozófus szobra fénykorában még uralta az egész domboldalt. Manapság viszont már olyan jótékonyan körbenőtte a növényzet, hogy az ember könnyen elsétál előtt az utcán. Nem is baj. Nem csak azért, mert a tanai felett eljárt az idő, hanem mert nem valami jó alkotás ez. Nem tudom, mi lehetett a koncepció, hogy ilyen böszme lett, mintha hátulról be se fejezték volna: á mindegy, onnan nem nézi senki sem. Persze azért örülök neki, hogy ha ilyen eldugottan is, de van egy Marx-szobor Egerszegen, bármennyire nem komálom én se. Mégiscsak az ilyen kis titkok miatt város igazán egy város. Műlap. Űrhajós-emlékmű, a galaktikus útjelzőtábla Nem tudom, ki, hogy van vele, ez a szobor kifejezetten tetszik nekem. Klassz rajta a sokféleképpen értelmezhető ellipszis, a lyuk, a gömb, és persze a talapzatán/nyelén/csóváján végigkacskaringózó Ciolkovszkij-jóslat a Naprendszer meghódításáról, mely amúgy a nagy orosz tudós sírján is szerepel. Műlap. Megrázó II. világháborús emlékmű Elképesztően sok II. világháborús emlékmű van az országban, én is láttam már rengeteget. De ennél megrendítőbbet még soha. Béres János alkotásán egy boltív alatt meztelen férfi fekszik a sárba süppedve. Lehet mondani, hogy a háború az dicsőséges, a halál meg ugye hősi, és akik meghaltak, azok büszkén és önfeláldozóan tették, lehetőleg a csatában, roham közben. De valójában mindennél jobban kifejezi a háború lényegét ez a lecsupaszított, magára hagyott, védtelen test. Tényleg nem tudom alkottak-e már jobbat ebben a témában. Műlap. A pszichedelikus, több dimenziós Pillangó Ez a jópofa lepke - amelyik simán lehet, hogy valójában négy összebújó lepke - egy játszótéren áll. Hadnagy Györgynek amúgy egészen sok szobra van Zalaegerszegen, melyek meglepő módon egészen sokféle stílust képviselnek. A nőfejű lepke, a Sejt és a hasonlóképpen négyes rendszerben álló, gigantikus óriáspávapéldáulezzel az alkotással rokon. A Szent László viszont teljesen hétköznapi fafaragvány. Első ránézésre Szent Kristóf is, de azért azért az övre akasztott mobiltelefonja és a zoknival felvett szandálja kicsit kizökkenti az embert. Műlap. IV. Béla, az oszlopos király Egészen különös, és nagyon sok gondolatot ébresztő szobor IV. Béláé. Mindössze 150 centis, de vagy két-háromszor ekkora talapzaton áll, annak szerves folytatásaként. Nem magyaráznék bele semmit, annyi minden kavarog bennem róla a felszegett tekintettől, a kardot tartó (húzó?) karjain át, a talapzatán látható kezekig. Az eredeti terv szerint a Vizslaparkban (igen, ez a neve) terveztek egy történelmi sétányt, mely a városhoz kapcsolódó személyeknek, eseményeknek állított volna emléket. Ebből csak Béla szobra, meg az úgynevezett Címerház készült el. Ez utóbbi Dévényi Sándor építész alkotása, akiről már esett szó a blogon, és aki amúgy a talapzatot terveztePalotás József királya alá. Műlap. Országépítő, a közadakozásból épült ellenkirály Nem csak IV. Béláé kitűnő királyszobor Zalaegerszegen, de van egy remek Szent István is erre. A története elég kacifántos. A millenniumra akart a város egy szobrot az államlapítónak. Pályázatot írtak ki, amit a szakmai zsűri egybehangzó véleménye szerint Fischer György terve nyert meg. A város vezetői mégis inkább Seres János–Szórádi Zsigmond öt méter magas, kéttonnás szobrát állíttatták fel. A polgárok ebbe nem nyugodtak bele: először magánszemélyek és helyi vállalkozások dobták össze a pénzt, majd sikerült állami támogatást is szerezniük hozzá. Végül 2002-ben felállították az Országépítőt. Klassz lett. Műlap. Nektek melyik tetszik a legjobban? Vagy melyik az a fontos, érdekes vagy különleges egerszegi alkotás, ami kimaradt? Jöhetnek a kommentek. Ha pedig még többet olvasnátok magyar városokról, Köszönjük, hogy olvasol minket! Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!

[nemzetinet]

Elitcsere

Az elmúlt évtizedek szexuális visszaéléseinek jogos sérelmére jó érzékkel telepedett rá a hazai gendermozgalom, a vele szövetséges neomarxista újhullám és a gyurcsányista kuruc.info, a Nyugati Fény nevű heccportál. Elérkezett a pillanat, amikor a Magyar Szocialista Pártnak és az egykori Szabad Demokraták Szövetségének szellemi holdudvarát, a balliberális kulturális elitet saját hátországából éri támadás.

A Kádár-rendszerben szocializálódott, Orbán Viktor kétharmada után befolyást, pénzt és pozíciót vesztett, öregedő értelmiségi kört baloldali radikálisok fanatikus csoportjai támadják fékevesztett dühvel: Verebes István nem érti, hogyhogy nincs kreditje megvédeni Marton Lászlót, s még Stohl András is csodálkozik, amiért keményebb mocskolásban részesül, mint valaha. A balliberális értelmiség fiatalabb tagjai, Uj Péter, Szily László, Bede Márton és Tóta W. Árpád jó érzékkel sunyítanak, egyedül Hont András mer kérdéseket feltenni, és klasszikus liberális-jogállami érvekkel hűteni az egyre erőszakosabb uszítás hevét – sorsa: kirekesztés, megbélyegzés, tömeges lincselés. Egyetlen egykori bajtársa sem áll nyilvánosan mellé.

Míg Eszenyi Enikőre is célkereszt kerül, mert az évtizedek során semmit sem tett Marton Lászlóval szemben, azt már tilos megkérdezni, hogy a genderkurzus jakobinusai hol voltak az elmúlt harminc-negyven évben, hogyhogy nem riasztották a nyilvánosságot a sorozatos színházi zaklatások közepette? Ez a kérdés elfogadhatatlan – aki felteszi: áldozathibáztató. Pedig senki nem kérdezett egyetlen áldozatot sem, a kérdés bárkire vonatkozott, aki tudott Marton László működéséről. Csakhogy az ő felelősségük firtatása is áldozathibáztatás. Mindenki áldozathibáztató, aki a történtekből több tanulságot von le, mint hogy Marton László egy szexuális ragadozó, és hogy Verebes István, Eszenyi Enikő meg Hont András rossz emberek.

A baloldal lelkéért bejelentkező értelmiségi csoport vezéralakjai a Krétakör-társulat alapítói, a világ minden gonoszságáért a férfiakat hibáztató Schilling Árpád és felesége, a két évtizede traumát szenvedett Sárosdi Lilla. Ebből a közösségből érkezett az a Gulyás Márton is, aki a hazai politika fontos szereplőjévé vált az elmúlt hónapokban. Az új nemzedék átveszi az irányítást: a genderkurzus jakobinusai és a Mérce.hu-n gyülekező neomarxisták bejelentkeznek az új véleményformáló elit szerepére. Gyurcsány Ferenc döntően férfiak által vezetett pártja már le is tette előttük a fegyvert, és még a céges felügyelőbizottságokba is kvótát követel a gazdag, fehér nőknek, épp mint a Jámbor András vezette forradalmi szocialisták, akik a munkások, a cigányok és a kerekesszékesek helyett inkább a befolyásos nagyvárosi nőknek szánnak újabb privilégiumokat. Az LMP vezetői a zöldgondolatot és a rendszerkritikus politikai irányvonalat teszik félre, és erőszakolják egyre mániákusabban a genderkurzus manifesztumát, az isztambuli egyezményt. Szél Bernadett fejében láthatóan fel sem merül, hogy az egyezmény valóban fontos tartalmi elemeit diszkrimináció nélkül, a bántalmazott férfiakra is kiterjesztve képviselje.

http://mno.hu/

http://mno.hu/

A hisztériával, a sértődéssel és a kirekesztéssel szemben nincs védelem. A baloldal politikailag és kulturálisan két rossz opció, az elmúlt három évtized mérgező mintái, illetve az aktuálisan trendi nyugati divatok közt őrlődik. Ahová a genderideológia betette a lábát, ott békétlenséget és végletekig vitt politikai korrektséget teremtett, továbbá félreérthetetlenül kasztrálta a baloldali pártokat, a gendervallás hívei ugyanis nem vesznek tudomást az elemi racionalitásról, az egyetlen szempont, amivel számolnak: saját változékony érzékenységük. Azok a baloldaliak, akik identitásukat a környezetvédelemre, a jogbiztonságra, a globális rendszerkritikára és a rászorultak megsegítésére tették fel, kiszorulnak a közéletből. Az ő termékeik ma már nem kelendő árucikkek a politikai piacon. Ugyanígy tűnnek el a jogállamot, az ártatlanság vélelmét, az elemi korrektséget és az újságírói etikát védelmező liberálisok – hűlt helyükre szociális uszítók, alapjövedelmet követelők, férfiakat kriminalizálók és érdekeiket gyurcsányi pszichopátiával érvényesítők erőszakos csoportja lép.

Minden jel arra mutat, hogy elitcsere zajlik: a hagyományos kurzusértelmiség nem tud megújulni, így a balliberális oldalon akadálytalanul megy végbe a radikálisok kulturális és politikai térfoglalása. A jobboldalon ugyanez a földcsuszamlás már lezajlott: az egykori jobbos értelmiségi elit elhűlve szemléli, amint a Habony Árpád által igába fogott bulvár és cinizmus végleg leváltja Antall József, Csoóri Sándor, Csengey Dénes, Makovecz Imre és Jankovics Marcell szellemét – a hagyományos jobboldal helyére a velejéig korrupt és alávalóan soviniszta trollkurzus lépett. A liberális értelmiség ugyanígy néz szembe most Göncz Árpád, Esterházy Péter, Kornis Mihály, Spiró György, Nádas Péter, Konrád György és Kertész Imre örökségének leváltásával – az elmúlt évtizedek szabadelvű szellemi elitjének helyére az áldozati pózokkal, bűntudatkeltéssel és passzív-agresszív érdekérvényesítéssel operáló mártírkurzus szélsőséges falangistái állnak.

Ez a történet már rég nem Marton Lászlóról szól. És nem is arról, hogy miként védelmezhetnénk meg a lányokat és az asszonyokat a munkaköri zaklatástól vagy a nemi erőszaktól – ezek mind részletkérdések. Itt egy politikai és kulturális térfoglalás zajlik – nem a bántalmazott nők védelmében, hanem épp a bántalmazott nők sorsát felhasználva.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.02.

Elitcsere a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Gyomorforgató történet a magyar rendezőről!

Akkor pörgessük fel kicsit az eseményeket!

Kalmár Péter rendező-producer nyílt levelet közölt saját blogján (kalmarpeter.wordpress.com), ezt a levelet fogom most betűhíven önök elé tárni.

A levél tegnap, október 31-én jelent meg.

Címzettje Kerényi Miklós Gábor fia.

A wiki adatai szerint: „Kerényi Miklós Gábor (Budapest, 1950. november 10.) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar rendező, színigazgató, kiváló művész. Fiai: Kerényi Miklós Dávid, Kerényi Miklós Máté. (…) Szülei: Kéri Margit (1921–2001) és Kerényi Miklós György (1913–1988) énekmester voltak. Beszédtanárként végzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1976-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium ének szakát végezte el. 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet-szakán. Két évadot rendezett a Kecskeméti Katona József Színházban. 1980–1981 között a Honvéd Művészegyüttes rendezője volt. 1981–1989 között pedig a Budapesti Operettszínház rendezője volt. 1985–1988 között vendégként rendezett a Szegedi Nemzeti Színházban is. A Szegedi Szabadtéri Játékokon olyan musicalek rendezései fűződnek nevéhez, mint a Rómeó és Júlia, a Miss Saigon, a Rudolf és a Szentivánéji álom. 1989-ben lett a Magyar Állami Operaház rendezője. Verdi, Mozart, Puccini operák mellett kortárs magyar operákat rendezett. Franciaországban, Svájcban, az USA-ban, Oroszországban, Romániában, Lengyelországban és az Egyesült Királyságban is rendezett. 2001-2014 között a Budapesti Operettszínház igazgatója, 2014 novembertől pedig művészeti vezetőként folytatja munkáját a teátrumnál.”

Tehát nevezett Kossuth- és Erkel-díjas művész jelenleg az Operettszínház művészeti vezetője, korábban igazgatója.

Kalmár Péter levelében olyan vádakat fogalmaz meg Kerényi Miklós Gáborral szemben, hogy eláll az ember lélegzete.

Nem, itt nem arról van szó, hogy a művész úr harminc évvel ezelőtt megfogta egy nő fenekét, aki aztán még három különböző alkalommal le is szopta a művész urat, és most, harminc évvel később eszébe jutott, micsoda elviselhetetlen lelki terhet jelent neki mindez. Nem. Kalmár Péter rendező-producer egyebek mellett azzal vádolja a „biszexuális” Kerényi Miklós Gábort, hogy konkrétan kiskorú fiúgyermekek ellen követett el erőszakot.

Ez nem vicc. Ez döbbenetes.

Ha igaz, amit Kalmár Péter állít, akkor Kerényi Miklós Gábornak börtönben a helye.

Ha nem igaz, akkor viszont Kalmár Pétert kell börtönbe zárni, mert olyasmivel rágalmazott meg valakit, ami egyszerűen feldolgozhatatlan és megbocsájthatatlan.

Itt tartunk most. Vagyis nem tartunk sehol. Csak kezdünk eliszonyodni ettől az egész belterjes, ki tudja milyen rémségeket rejtegető világtól. És csak azt kezdjük sejteni, hogy ehhez a világhoz a normális embereknek nem lehet semmi köze.

És akkor, íme, a levél. Olvassák. Külön felhívom figyelmüket a levél után olvasható kommentekre. Azok is nagyon tanulságosak.

  „Levél egy apja fiához

  Szerző: Kalmár Péter – október 31, 2017

Azért írok neked, hogy tudd: miután tegnap kitettem egy névtelenül is apádra utaló cikket a Facebook oldalamon, amihez rövid idő múlva gyermekeim anyja habozás nélkül (elsőként!) néven nevezte őt; szóval ezek után valóban kínos volt nekem, hogy tegnap éjjel véletlenül összefutottunk, s bár nem „menekültem” – ahogy utánam kiáltottál, mielőtt beszálltam egy autóba – csak zavarodottan elmentem, mert megérkezett az előrendelt kocsim.

Amikor tehát megosztottam ezt (az egyébiránt gyáva) bulvárcikket, amikor magamban azt gondoltam, hogy „végre!’”, amikor magam előtt láttam apádat, ahogy az önelégült, dölyfös mosoly megfagy az arcán, és a testhezálló III. Richard helyett épp Szent Johannát, vagy Szent Ferencet készül eljátszani… nos, akkor megfeledkeztem arról, hogy ennek az embernek van egy fia, egy lánya, meg még egy fia, meg egy felesége, és ezek közül én bizony ismerek is egyet-kettőt, sőt, nincs is különösebb okom arra, hogy őket (benneteket) egy kalap alá vegyelek vele, főleg azért, mert például a fiúk ugye nem is tehetnek az apáik bűneiről…

Zavarban voltam tehát néhány másodpercig, amikor megláttalak és odabiccentettünk egymásnak, mert elszégyelltem magam, hogy rátok nem gondoltam, de azok után, ahogy utánam jöttél, ahogy kérdőre vontál, ahogy kissé fenyegetően utánam szóltál, hogy „menekülsz bazd meg?” – akkor kicsit átértékeltem a zavaromat, mert most már bizony úgy gondolom, hogy te például valamilyen szinten cinkos és vétkes vagy abban a rendszerben, amit atyád működtetett, és még a mai napig is működtet.

Most tehát azért írok neked, mert… egyrészt kikívánkozik belőlem. Mert én is apa vagyok, ugyanakkor még „gyerek”. Mert talán szoktak néha engem is a hátam mögött olyannal vádolni, ami bizonyára nem esik jól a gyerekeimnek, és apámat is szokták hírbe hozni így-úgy, ami nekem sem esik jól. Az érzést, mint apa, és mint gyerek tehát ismerem, és emiatt voltam zavarban, amikor tegnap véletlenül összefutottunk – azonban jelen esetben ennél többről van szó, és nem szeretném, ha bárki úgy gondolná, hogy egy megszokott család körüli viszály összekeverhető lenne olyan traumákkal, amit atyád áldásos működése során érzett át többszáz ember. És most jön a másrészt – ha már egyszer volt egyrészt… Szóval másrészt azért írok, mert valahogy naivul abban reménykedem, hogy hátha sikerül benned megpendíteni egy olyan húrt, amitől talán egy kicsit elgondolkozol azon, hogy vajon egyfajta gyermeki szolidaritásból, szeretetből, vagy épp az önvédelmed illúziójaként magadra erőltetett struccpolitikus vakságból körömszakadtáig akarod-e védeni a védhetetlent, vagy pedig tökösen végre felnősz és leszakadsz attól az atyai függéstől, ami kétségtelenül biztosított neked egyfajta kényelmet, sikert, reflektorfényt, pénzt – de megbecsülést aligha…

Pontosan tudod: apáddal én már jó régen megszakítottam minden kapcsolatot – no, nem mintha addig kebelbarátok lettünk volna, de azóta a köszönését sem fogadom – úgy, hogy a főpróbahét előtt két nappal gyakorlatilag fölálltam próba közben, és faképnél hagytam bemutatót, barátot, társulatot, szerelememet, és nem utolsósorban a karrieremet. Tettem mindezt azért, mert az a módszer, az a tónus, az a mérhetetlen aljassággal véghezvitt szándékos hátráltatás, az a másokat egymás ellen hergelő hangulat, és mindenek fölött az a mocskosan alpári üvöltés, amit jóatyád művelt a kórussal, a kis szereplőkkel, a színpadi műszakkal (a főszereplővel bezzeg nem mert ordítani!) az én próbáimon, teljesen ellehetetlenítette a munkám tisztességes elvégzését, és annak elvárt eredményét (a sikert), valamint rendezői tekintélyemet és önbecsülésemet. De ez nem volt véletlen. Ez volt a cél, ezért hívott engem oda. Hogy egy életre eltegyen engem láb alól, mint olyan riválisát, aki ugyanakkor mertem (nem esélytelenül) pályázni ugyanarra a székre, amire ő. És én ostoba pedig belesétáltam ebbe a csapdába, és nem azért mert nem tudtam pontosan előre a tervét, hanem azért, mert bíztam a címszereplő barátom védelmező tekintélyében. (Nem kellett volna, de ez már egy másik operett)

Ezt követően pár évvel, apád, a szülés után visszatérő, közimádatnak örvendő páromat bosszúból úgy baszta ki a színházból, hogy a taknyán-nyálán zokogva tudott csak kibotorkálni abból a színházból, ahol majd húsz évig volt megbecsült tag. Mindezt apád kéjesen nézte végig, de még ahhoz sem volt elég tökös, hogy ő rúgja ki, ezt az aktust a hűséges fegyverhordozó famulusára bízta, ő csak a háttérből figyelve konstatálta a hatást.

Azonban mielőtt akár te, akár más azzal vádolna engem, vagy gyermekeim anyját, hogy személyes okokból kívánjuk annyi év után az igazságtételt, valami piti kis bosszúvágy által vezéreltetve, szeretném gyorsan leszögezni, hogy nem. Erről szó sincs, ugyanis tulajdonképpen hálásak vagyunk neki mindketten azért, hogy ebből az operett-bűvkörből egyszer és mindenkorra kikerültünk.

Ráadásul azért is vagyok kénytelen mégis ezekkel a személyes történetekkel kezdeni ezt a hosszú moralizálást, mert nagyon nem szeretnék (sem én, sem gyermekeim anyja) a hamarosan kirobbanó hatalmas botrány hullámain szörfözni a későbbiekben, nem akarok (felteszem, ő sem) bármiféle bulvármédia érintettként, tanúként, jólértesültként sem ellene, sem az áldozatai mellett „közszerepelni”, én inkább egyfajta vörös jelzést gondolnék leadni most, mielőtt kitör egy borzalmas hurrikán erejű vihar. Mert ki fog. Ebben biztos vagyok.

Persze ebben a közelgő botrányban természetesen kapóra jön most mindenkinek a hetek óta citált előszél, de hol vannak ezek a szexuális visszaélések azokhoz képest, amik most fognak felszínre kerülni?!

Merthogy Marton László se nem bűnöző, se nem szexuális ragadozó, se nem erőszaktevő, de még csak nem is zaklató. Marton „von haus aus” egy jó családból származó szerencsés ember volt, a sors kegyeltje, egy elegáns, finom úr, kellemes társalgó, jó diplomáciai érzékkel és jó megérzésekkel megáldott színházi ember. Marton soha nem volt igazán nagy művész, ellenben egy biztos kezű, jó ízlésű, simulékony, konfliktuskerülő, egyszersmind megoldó és megvalósító színi direktor volt – ami cseppet sem lebecsülendő, mert az ilyen emberekből talán még kevesebb is van, mint az igazán nagy művészekből. Senkit nem tett tönkre szándékosan, talán még szándékán kívül sem. Ez is ritkaság.

Az, hogy a Vígszínházból regnálása alatt távozott Darvas Iván, Bánsági Ildikó, Hernádi Judit, Tordy Géza, Reviczky Gábor, Szakácsi Sándor, Szilágyi Tibor, Gáspár Sándor, Rudolf Péter, Méhes László, Egri Márta, Szombathy Gyula, Balázs Péter, Pápai Erika – akik egytől egyik vérbeli „vígszínházi” színészek voltak – ugyan több, mint elgondolkodtató, de sem a Popfesztivál, sem a Padlás, sem a Királyi vadászat, sem a Jó estét nyár, jó estét szerelem, sem az Össztánc, sem a Pál utcai fiúk sikerét nem lehet tőle elvitatni.

Amikor azonban a kor színházi kánonjának megfelelni vágyó „művészi” produkciókat hozott létre, vagy épp olyan alkotóknak, rendezőknek ajánlott lehetőséget, akiktől az önigazolását remélte, nos, akkor többnyire lukra futott – ezek a vígszínházi fiaskók sem neki, sem pedig az általa meghívott művészeknek nem álltak jól.

Mint ahogy – a jelek szerint – az sem állt jól neki, amikor megpróbált úgy csajozni, ahogy azt James Bond, Indiana Jones, Woody Allen, vagy Clint Eastwood szokta… S bár Marton egy elegáns, finom úriember volt, mégis arra vágyott, hogy olyan kemény legyen, mint Clint Eastwood, olyan kalandos, mint Indiana Jones, olyan vakmerő, mint James Bond, és olyan vicces, mint Woody Allen. Az ő vétsége tehát pusztán annyi, hogy ezt is benézte, akár a Zsótér Sanyi Kék madarát…

Ahogy a Vígszínházban aránytévesztés volt a Koltai Tamáshoz való igazodási kényszer, ugyanilyen disszonáns volt ő is ezekhez az idolokhoz viszonyítva, mert Marton ezeknél a macsóknál jóval puhányabb, gyávább, simább és unalmasabb karakter volt, épp ezért tőle rettenetesen hamisan hatott, amikor úgy viselkedett fiatal, csinos nőkkel, ahogy azok a férfiak, akiket a lelke mélyén irigyelt. Ha Clint Eastwood, Indiana Jones, James Bond, vagy akár Woody Allen tette volna oda egy fiatal lány kezét a sliccére, vagy a lakására hívta volna korrepetálni, vagy az irodájában szorította volna a falhoz a nőt, biztos, hogy a vége egy orbitális – vagy épp vicces – baszás lett volna. Martonnál maradt a disszonancia. Mint a Vígszínházban.

Amit a pályáján megúszott, azt a nőkkel szemben nem.

Tanulság: a nők veszélyesebbek, mint a színház…

De hadd térjek végre a lényegre: lássuk, vajon a férfiak lesznek-e olyan tökösek, mint a nők?! Csak akkor bátrak a vadászok, amikor egy döglött oroszlánba lehet belerúgni (és most nyilván nem Sárosdi Lillára gondolok), vagy egy élő vaddal is szembe mernek nézni?!

Apád egy – kétségtelenül sikeres – rendszert működtet immár közel 18 éve, azonban a csillogó, flitteres operett-világhoz, a szárazjégtől és lézerfényektől vibráló musical-színpadhoz rengeteg könny, lelki és szexuális megaláztatás, abúzus, verbális és fizikai bántalmazás tapad.

Apád zsidó (mint ahogyan én is) és köztudottan biszexuális (mint ahogyan én nem).

Azért írom le ezt itt és most én, mert szeretném elvenni az élét mindkét ténynek. Mások úgyis ezen fognak csámcsogni. Pedig ezek egyike se szégyen, nem is vád, ezek nem betegségek, nem is bűnök, mint ahogy az sem, hogyha valaki történetesen heteroszexuális és keresztény. Arról persze a magyar ugar, a hagyma-, pálinka-, és szájszagú hazug erkölcsök, és mindezeknél még jóval álszentebb feudális kurzus tehet, hogy a XXI. század Európájában itt még mindig félni szoktak néven nevezni a dolgokat. Nevezetesen: „apám körül volt metélve, ráadásul igazi libidót csak a saját nemem vált ki belőlem, az ágyam a magánügyem, tessék ezt tiszteletben tartani, maradok őszinte hívük, és persze éljen az operett!” Tudom. Nem könnyű. De ehelyett fényes esküvővel a Bazilikában, és egy „butaság miatt” szétment álomprimadonnával kampányolni… szerintem ehhez gyomor kell. Hányni szabad?

Nem a bi-, vagy homoszexualitását kell tehát szégyellnie, nem is a zsidóságát, hanem azt, ahogy más emberekkel – főleg kiszolgáltatott, lányos fiúkkal, kiskorúakkal és gyengékkel – bánik, ahogy őket használja kénye-kedve szerint.

Te már láttad azt a híres noteszt, amibe apád jó előre beleíratta az asszisztensével, hogy a próbafolyamat alatt mikor és kibe fog belemászni, tönkretenni, megalázni? Csak, hogy tudja, hogy hol a helye. Nem? Akkor majd kérd el, nézz bele és gondolkodj el rajta. És arról sem tudsz, vagy pedig csak nem zavar, hogy egy vidéki városban az alsóneműjétől megszabadított kiskorú fiúgyereket fenekelt el a férfivécében az ölére fektetve? És amikor a magukból kikelt, vagy épp megzavarodott szülők berontottak az (azóta öngyilkos lett) igazgató irodájába, majd miután az igazgató kiállt mellettük és megígérte nekik, hogy nem fogja elsikálni az ügyet, a szülők rá pár napra visszavonulót fújtak, mert apád valahogy, valamivel rávette őket arra, hogy mégse tegyenek feljelentést? És ez nemcsak egy helyen, nemcsak egy alkalommal történt meg.

És amikor apád nem egy alapvetően heteroszexuális férfit térít el a „helyes” útra? És amikor behívatja az irodájába a kiszemelt fiatal tehetséget, és közli vele, hogy a hőn áhított szerepet csak akkor kaphatja meg, ha „kedves lesz” hozzá? Én speciel tudok olyan emberről is, aki közölte vele, hogy „kösz, de ilyen áron inkább nem kérem”… de a legtöbben inkább a szappanért való lehajlást választották.

Láttad már amikor apád többszáz ember előtt szándékosan aláz meg másokat? Akár egyéneket, akár csoportokat? Átélted már, amikor páros lábbal száll bele valakibe, ameddig az ki nem készül, el nem kezd zokogni, vagy akár az átélt stressz hatására el nem viszi a mentő? Nem is hallottál ilyenről? Vagy ezekkel te egyetértesz? Soha nem mondtad még neki, hogy „apa, ne má!”

Azon sem gondolkodtál még el soha, hogy vajon az rendjén van-e hogy atyád színházában már évek óta véletlenül te játszod az összes jelentős főszerepet, amikor ezek többségére nálad bőven lenne alkalmasabb színész? Hogy viseled el ezt a helyzetet? Vagy te is meg vagy félemlítve, mint a többiek? Homokba dugod a fejedet, mint oly sokan ebben az országban, vagy egyenesen imádod azt, hogy apád egy ekkora mágus, és belőled is sztárocskát csinál azon a porondon ahol ő a cirkuszidomár? Feladtad az önbecsülésed, vagy sose volt? Félrenézel, és élvezed a kiváltságosok előjogait, vagy időnként felbuggyan benned valami émelyítő morális keserűség?

Pár éve – amikor ismét megpályáztatták a színházat, és apád már nem pályázhatott, mert túllépte a korhatárt – puhatolóztak nálam többen is, hogy lenne-e kedvem pályázni. Azonnal rávágtam: nem. És nemcsak azért nem, mert már sem ambícióm, sem esélyem nincs erre, hanem azért sem, mert azt is láttam, hogy ezt a fajta tündöklést; a tehetségkutató showk döntős (vagy épp kieső) friss húsokra; a lelkes tini tapsoló „vattákra” épülő sikerszínházat, amit apád a feledhető emlékű hullatehetségtelen elődje után épített föl – megjegyzem: onnan nem volt nehéz – folytathatatlan nélküle, az ő diabolikus, cézári allűrökkel operáló lénye nélkül. És aki elmozdítja őt, azt kockáztatja, hogy nélküle szétesik ez a kártyavár.

De miért pont most?

Mert minden változáshoz meg kell találni a megfelelő pillanatot. Ritmusérzék nyilván kell hozzá. Amikor valaki úgy akar forradalmat csinálni, hogy senki nem sorakozik fel mögötte, viszont előtte minden fegyver csöve rámered, az balek vagy mártír, akikkel tele van a temető. Most még ugyan tömegesen félnek az emberek a zsarnoktól, de egyszer minden diktátor elbukik. Most még hiába tudja mindenki pontosan, hogy ami itt folyik az tarthatatlan, az egy bűzös-bűnős fertő, de mégis kussolnak, mert vagy féltik az egzisztenciájukat, vagy épp egyenesen arra vágynak-várnak egyesek, hogy a nyalással, a behízelgéssel, a cinkos együttműködéssel, a szappanért való lehajlással, másokon való átgázolással egy centit előbbre juthatnak. Mert erre tanítja, erre sarkallja őket a környezet, az iskola, a munkahely, a „ne szólj szám, nem fáj fejem”, a gyengék iránti közöny, az áldozathibáztatások, és persze a fortélyos félelem, ami már oly régen igazgat.

De most talán történik valami – ezért is csillant föl bennem a remény, ezért is provokáltam a Facebook posztommal, hogy ki meri először leírni apád nevét, és ezért írom neked most ezt a nyílt levelet. Neked írom, nem apádnak. Vele nincs miért leveleznem, meg ő már nagyon hamarosan múltidő lesz. Nem egy nagy korszak lesz vele együtt lesöpörve, hanem csak egy zsarnok bábszínháza.

De te még dönthetsz úgy, hogy az utolsó utáni pillanatban elszakadsz tőle, és sűrű bocsánatkérések közepette megpróbálod az áldozatok, a megalázottak, a sértettek helyébe képzelni magadat. Ez nem azt jelenti, hogy tagadd meg az apádat. Nyilván nem szükséges apád ellen fordulnod, ezt senki nem kérheti, ezt senki nem várhatja el tőled. De ha csak ellépsz mellőle, akkor így még emelt fővel is távozhatsz, és talán néhány év önkéntes vidéki száműzetést követően még az sem kizárt, hogy egy érettebb, tapasztaltabb színészként és jobb emberként fehér lovon térj vissza majd.

Te döntesz, hogy mit választasz. Én drukkolok neked! Mint apa. És mint fiú.”

  Kommentek:

Fodor János szerint:

Azta. F.

  robina szerint:

évtizedek óta nézem messziről, hogy mit csinál ez az ember. ha minden bűnéért elítélnék, akár több száz év is összejönne.

nagyon vártam már, hogy kiboruljon a bili, a sok buta szakmabeli, aki tevőlegesen vagy hallgatólagosan támogatta ezt a rendszert, pedig döbbenjen rá, hogy ezzel saját maguk alatt vágták a fát, mert vele együtt a saját pozíciójuk is megszűnik.

véged van, kerényi miklós gábor. szigorúan kisbetűkkel. vége a “cézári allűrök”-nek (ez a megfogalmazás nagyon tetszett).

  Bacher Klára szerint:

a kerényi disznóságairól nem csak a családja, fia, felesége tudott, hanem többszáz színész és színházi dolgozó. azt nem értem, miért nem buktatták le eddig? ennyi szar ember van a szakmában. nem értem Szinetár Miklóst, a lányát, – aki szerintem a kerényi miatt jött el a színházból – miért nem tettek valamit. szarok vagytok

  Kulcsár Lajos szerint:

Köszönöm, Péter!!! Minden tiszteletem az őszinte, bátor embereké, így most a tiéd. Engem is kirúgott 19 év sikeres évad után, mert nem simultam az önimádó, zsarnoki tekintélye alá. Ez 2009-ben volt, azóta sincs munkám. (Ja, igaz; egyszer annyira elvetette a sulykot bunkóskodás terén, hogy felkaptam, és szó szerint kivágtam a színpadi vasajtón kívülre.)

Szeretettel üdvözöl, mától örök barátod: Lajos (annak ellenére, hogy keresztény és heteroszexuális) :-)

  Bacher Klára szerint:

a felesége helyében elbujdokolnék

  Dr.Melencsovics Andras szerint:

Mi van akkor, ha a csaladjat is terrorban tartja? Ehhez epeszu emberek nem asszisztalnanak.

  Herényi Giklós Mábor szerint:

Már az is baj ha kicsit buzul az ember?

Iványiné Kovács Erzsébet szerint:

Csak gratulálni tudok Kalmár Péternek a bátor kiállásért.! Ha elég erős a támadások kivédéséhez,-amiben minden bizonnyal része lesz -t alán(?!) elindulhat egy megtisztulási folyamat. Ehhez kívánok sok erőt ! A színház , mint a kultúra közvetítője kellene hogy legyen, nem pedig a hatalommal való visszaélésnek, a megaláztatásoknak, az aljasságok elkövetésének helyének.

Gyomorforgató történet a magyar rendezőről! a Nemzeti.net-en jelent meg,

[nemzetinet]

Melldöngetés nélkül is jó magyarnak lenni

Alaposan rácáfolva a fiatal generáció értékvesztéséről kialakult sztereotípiákra, A Pál utcai fiúk reneszánszát éli. Molnár Ferenc műve a Vígszínház színpadán tavaly ősz óta fut elsöprő sikerrel, és ettől nem teljesen függetlenül a regény a nyár egyik legnagyobb könyves slágere, magasan vezeti a Líra kiadói csoport júliusi könyves toplistáját. A siker egyértelműen a fiatalok számlájára írható, akik előadásról előadásra megtöltik a nézőteret, másnap az első útjuk pedig talán éppen a könyvesboltba vezet.

A darabot Molnár Ferenc regénye alapján Grecsó Krisztián alkalmazta színpadra. A József Attila-díjas író lapunknak elmondta, a Vígszínház produkciójának nagyon nagy szerepe van abban, hogy a regény újra ennyire divatos lett. – Az előadások után teljesen átlagos jelenetnek számít, hogy a színház melletti Pannónia utcában leáll a forgalom, mert a környék megtelik sikítozó rajongókkal, akik a művészbejárón kilépő színészekre várnak.

A Marton László rendezte előadás főbb szerepeiben Fesztbaum Bélát, Vecsei Miklóst, Wunderlich Józsefet és Józan Lászlót láthatjuk. A dramaturg Radnóti Zsuzsa, a koreográfus Horváth Csaba. Többek közt nekik is köszönhetően a 2016. november 5-i premier óta csaknem százezren váltottak jegyet a Vígben A Pál utcai fiúkra, míg az előadás egyik dalából készült Mi vagyunk a grund című videoklipjét már közel 900 ezren látták a YouTube videomegosztón. A produkcióhoz Dés László és Geszti Péter írt zenét és szöveget, amely néhány hónap alatt aranylemez lett, a rajongás pedig azóta sem hagyott alább, az előadásra egyelőre novemberig lehetne jegyet venni a színház online rendszerében, ám el kell keserítenem mindenkit, aki egyből rohanna vásárolni, hiszen már egyetlen szabad helyet sem találni.

A siker titka Grecsó szerint Molnár Ferenc szövegében rejlik. – A regény egyik legfőbb tanulsága, hogy a hazaszeretetről egészen máshogy is beszélhetünk, mint azt manapság megszoktuk. Nemecsek egy átlagos, sőt az átlagosnál gyengébb képességű srác, akiből mégis hős lesz. És ehhez csupán egyenességre, becsületességre és hűségre van szüksége. A regény ezekről az értékekről őszintén, kedvesen, néhol banálisan és mindig finom humorral beszél. Magyarországon a hazaszeretetet nehezen ragadjuk meg pátosz nélkül, nincs hozzá megfelelő nyelvünk. A hazához való viszonyunkat hagyományosan a nagy íveken keresztül, a hősi halálokban tudjuk kifejezni. Ehhez képest A Pál utcai fiúk hazaszeretete a regény nyelvi humorában, minden pátosztól mentesen jelenik meg. Az előadás erre erősít rá. Úgy élhetjük meg az érzést, hogy milyen jó magyarnak lenni, hogy közben elmarad a melldöngetés.

A nyelvi humor mellett van még egy összetevője a sikernek, ez pedig a helyszín. – A Pál utcai fiúkon kívül kevés valódi Budapest-regényt találunk, olyan művet, amelyet elolvasva rádöbbenünk, hogy mennyire kötődünk ehhez a városhoz, hogy akármi történik is körülöttünk, csodálatos itt élni. Molnár Ferenc szövege ezt az érzést közvetíti.

http://mno.hu/

Az értékvesztéssel kezdtük a cikket, a fogalom pedig óhatatlanul is újra felbukkan, hiszen az 1907-ben született regényt olvasva a polgári értékrend eltűnésének lehetünk tanúi. – Molnár Ferenc ezzel párhuzamosan, nagyon óvatosan, nagyon finoman ugyan, de egy másik világról is beszámol, amely még éppen csak bontogatja a zászlaját. A két világ közötti hatalmas különbség a vörösingesek esetében látszik a legjobban. Áts Feri még a régi értékek embere, ő azért akarja elfoglalni a grundot, hogy legyen hol focizni, a Pásztor testvérek azonban azért, mert ha ők az erősebbek, miért tűrnék, hogy másoké legyen. Csak azért veszik el, mert el tudják venni.

A hatalom és a céltalan erőszak összefonódása törést okoz és válságba taszítja az embert. – A grund alatt a mélyben már valami sötét dolog fortyog, amely a gyerekek világába is beszivárgott. A pusztulás előszele a mai olvasó számára legalább olyan nyilvánvalóan érezhető, mint a száz évvel ezelőtti közönség esetében, emiatt a szöveg ma is rendkívül modernnek és naprakésznek tűnik.

Ezek után már kevésbé meglepő, hogy a regény az irodalmi sikerlistákat is meghódította. Mindennek Nényei Pál, a budapesti Piarista Gimnázium tanára, Az irodalom visszavág című szórakoztató irodalomtörténeti sorozat szerzője szerint roppant egyszerű a magyarázata. – Egyszerűen az a titka, hogy jó. Molnár Ferenc jól megírta, jó a történet, az, hogy az egyik legfontosabb helyszín megszűnik a regény fiktív ideje után, mert beépítik, különösen erős és nagy hatású motívum. Ezt úgy hívom, hogy Titanic-effektus. Olyanról olvasni, ami már nincs, roppant érzelmes dolog. De ezt az egész regény világára is értem. A múlt óceánjába süllyedt Pest!

A Pál utcai fiúk ráadásul olyan alapvető kérdésekre is választ adhat, amelyeket a manapság rendkívül divatos, fiataloknak írt művek még csak fel sem tesznek. – A kortárs ifjúsági irodalom egy része túlságosan „valóságos” terepen mozog, mint a drog, a szétesett családok, a szex, a bulik, a mobiltelefon, vagy a cyberbulliyng. Mintha a fiatalságnak csak ez lenne az élete. Szerintem ez másként van. Bennük is megvan a romantika utáni vágy, amit a szintén hihetetlenül népszerű kortárs fantasyirodalom sem tud teljes mértékben kielégíteni. Jó néha igazi, emberi hősökről olvasni, nem csak szélsőséges elembertelenedésről és lecsúszásról. Becsületbeli ügyekről, barátságról, őszinte érzelmekről, amelyek nem csöpögnek a giccstől, olyan hősökről, akik tényleg olyanok, mint mi, és nem varázslók vagy vámpírok.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.11.

Melldöngetés nélkül is jó magyarnak lenni a Nemzeti.net-en jelent meg,