#lesz majd jobb?

[amit-sose-mondtam-el]

mesélnék neked a fájdalomról, ami a bennem lakik, de félek, hogy a te szíved is megszakadna

[xszerelmes-lelekx]

És szép lassan elvesztettem az érdeklődésem..

[dopeforme]

Cserélődik a nappal az éjszakával,

az ágyam tele van az édes illatával.

Még mindig meg tud venni minden mondatával,

elengedem, de bízom a folytatásban.

Bízom benne, hogy megváltozik majd,

csak nem mondom, hogy te is még meg halld.

Zuhanok, de bízom hogy még elkap,

azt mondod kígyó vagyok, mégis te vagy aki megmart.

Miért hagyod, hogy szeretet nélkül éljek?

Miért én vagyok, aki több esélyt kérek?

Miért vagy bátor, ha közben én félek?

Nem baaj.

Életben az erőm mindig megvan, a sok közös emlék mindig bevillan.

A fájdalmam egyszer majd elillan,

mint a parfümöd rajtam a kocsidban.

[yooboobies]

a végén úgy gondolom, hogy minden álom egyszerre nem teljesülhet hiszen akkor… nem lenne miért élni és minden nap tovább haladni💜

[dzsenna]

[ajtostolahazba]

Tegnap voltam otthon. Apa nincs jól. Nagyon nincs jól.

"Azon gondolkodtam, hogy élni könnyebb, vagy meghalni. Meghalni sokkal nehezebb."-mondta. Sokat sírtam, sírok, mert nem lesz szép ez a karácsony, már egy karácsony se lesz ugyanolyan, de ő egyre inkább készen áll. Elmondtam neki, hogy mi megleszünk, hogy vigyázunk anyára, hogy nem akarhattam volna jobb apukát, hogy nagyon szeretem. És ha eljön az idő, ne féljen, én elengedem. "Anyad hogy birja?-jól, apa... és tényleg, anyu egy hős. Megcsináltattam a tetoválást, amit ő kért, egy széttárt szárnyú sast, az ő szavaival, hogy Örökké együtt repülünk!, megsimogatta, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Elmondta, hogy csendes temetés legyen, nem kell felhajtás, szürke kolumbárium, és én megnyugtattam, hogy már régen megbeszéltük ezt és minden úgy lesz, ahogy szeretné. Minden pillanatot bevéstem, minden pillanatban jelen voltam...amikor kiültettem a fotelba, hogy megcsináljam az ágyat, és a hóna alá nyúlva felállítottam, csak öleltük egymást némán, percekig... mi így búcsúztunk el. Egy év óta először nem csináltam képet. Ez a test, ez a törékeny, gyenge ember már nem ő.

Félek, hogy elfelejtem a hangját, a nevetését, félek attól az élettől, amiben ő már nincs benne...

Már Contramalt kap. Így nem fáj semmi. Aludt, bementem hozzá elköszönni. Mosolyogva ebredt, ahogy megsimogattam. Mikor elköszöntem, (jajj de nehezen engedtem e a kezét!) Szeretlek- súgta- és nincs bőgés!...

Hát apa, ezt az ígéretet nem tudom betartani. Ezek az utolsó napok, hetek. Tudtam, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire. Időért könyörögtem mindig, de az már önzés lenne. Már csak egyet szeretnék, hogy ne fájjon neki az a repülés. Még történhet csoda, de ő már becsomagolta az emlékeit. Én meg nem, de ez az ő útja. Majd én is megleszek valahogy...

[fovarosiblog]

Néha szóba kell ezt szerintem hozni. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben bezárt. A felújítása áll, semmilyen dátum nem ismert a majdani újranyitásáról. A Néprajzit szintén 2017-ben dobták ki a Kúria csodálatos egykori épületéből. Az így a parasztok előtt örökre bezárult, egyszer majd talán fideszes főbírók fognak az erre teljesen alkalmatlan, hatméteres belmagasságú, freskós plafonú termeiben laptopozni. Talán. Mert ugyan mondták, hogy ez lesz, de eddig semmit nem csináltak, hogy ez legyen. Épült helyette egy látványos betonizé a felvonulási téren, végképp elpusztítva a reményt, hogy egyszer a Városliget megint akkora legyen, mint a Rákosi-banda előtt volt. Van akinek tetszik, van akinek nem, mindenesetre nem volt olcsó, tehát lehetett lopni, de egy kis probléma biztosan van vele: nincs benne múzeum. A szuper kiállítások helyett, amelyekben egykor a gyerekeimmel félnapokat el tudtunk nézgelődni, valami köcsögök vannak kirakva üveg alá, azzal, hogy ez itten koncepcijó. A Természettudományit, ami szintén nagy kedvencünk volt, a Válasz Online mai cikke szerint talán mégse zavarják Debrecenbe, hanem 277 (!!!) milliárdból - ami lenne, amennyi lenne a végére, de nem is számít, hiszen nincs egy vas se - elköltöztetik majd… valahová. Mert az tuti, hogy az egykori lovardában, amit Mányi zseniális tervei alapján teleépítettek egy nagyszerű múzeummal, nem maradhat. Kell a hely FEDETT LŐTÉRnek. A múzeumot majd szétverik, aztán hajrá, célra tarts. Addig beporosodva, lelassítva vegetál. Ha így marad, az unokáimat biztos nem fogom oda vinni. Mit nézzünk rajta, a port? Ugyanez áll a Mezőgazdaságira. Időnként szóba kerül, hogy kidobják, aztán hogy talán mégse, addig is porosan, megrepedezve, leállva, szerencsétlenül, látogatók és új kiállítások nélkül szomorkodik a helyén. A Hadtörténetit a kaszinótulajdonos barom egyszerűen kidobatta a kaszárnyából, ahol 1918 óta állt, hogy beköltözzön a legszebb panorámájú termébe. Szólt, hogy dobják ki, és kidobták neki, azonnal. Mintha kidobnák a Deutsches Museumot a helyéről, mert az aktuális bajor ipari miniszter bele akar kőtözni. Észveszejtő. Mindenesetre a Hadtörténeti további sorsa végképp homály. A Közlekedésit egyszerűen eldózerolták. Először azzal a dumával jöttek, hogy a tetejit le kell bontani, mert vissza akarják csinálni a millenniumi cirkusz papundekli kupolláját a tetejére. A vonatokat, buszokat meg majd leviszik lifttel a pincébe. A hozzáértők és hozzá nem értők magától értetődő pampogására, hogy az, izé, nem olyan egyszerű, ner-kompatibilis volt a válasz: kuss. Eldózerolták, majd gondolkodni kezdtek, hogy most aztán mi a f.szt csináljanak. Mit, mit, hát a közlekedésügyi főmókusuk, Vitézy ötletére rendeltek egy nyilvánvalóan soha meg nem valósuló grandiózus tervet egy impi építésztől. Aki fejből tudja a menetrendet, csak tudja, kitől kell múzeumtervet rendelni. Terv van, múzeum nincs, van viszont a hűlt helyén osb-lapokkal kerített kavics, azt őrzi a Valton Szekuriti a mi pénzünkön. A én kedvenceim, aztán a gyerekeimmel a kedvenceink a Közlekedési, a Hadtörténeti, a Mezőgazdasági, a Néprajzi és a Természettudományi voltak. Azt hiszem nem nagyon múlt el olyan iskola- vagy óvodaév közbeni hétvége, hogy valamelyikbe be ne néztünk volna. A Közlekedésibe bérletünk is volt mindig. Az olyan príma volt, hogy a nagyfiammal kiskorában minden áldott hétvégén el kellett oda sétálni, attól fogva, hogy járni tudott. Marcika, merre menjünk sétálni? Kögylekedétyibe!!! És csillogott a szeme. Sose felejtem el. Ez mára mind nincs. Ezek a barmok, állatok, sötét, kultúragyűlölő balfaszok mindet elpusztították. És a ner többi borzalmas örökségéhez hasonlóan ki tudja mikor lesz képes egy esetleg egyszer elkövetkező jobb kor helyreállítani őket. Tippem, hogy abba az állapotukba, amiben mondjuk 2005-ben voltak, kb. soha. Sötét, sötét társaság. A legsötétebb bunkók uralma. (Kecskés Márton, Facebook)

[sztivan]

tegnap hallgattuk a Wind of Change-et, és persze kicsit megmosolyogtató is lehet abba belegondolni, hogy 1989/90 környékén mennyire optimisták voltak az emberek, aztán mi lett belőle

aztán inkább szomorú lettem, hogy tényleg, mi lett belőle

és rájöttem, az hiányzik borzasztóan a világból a mostani helyzetében, hogy lehessek bármi miatt optimista, hogy azt érezhessem, hogy oké, most akkor legalább a gyerekeimnek majd tényleg jobb lesz, aztán ha ki is derül, hogy tévedtem, mégis jó volt legalább ebben a tudatban

azt hiszem, ezt egy ismerősömnek a nagyapja maxolta ki, aki öregen, már nagyon súlyos betegen volt kórházban 89-ben, amikor megkapta a hírt, hogy Kádár meghalt, és boldogan rázta az öklét, hogy tudtam, hogy túlélem azt a patkányt

na de komolyan, azt már régesrég elengedtem, hogy akár a magyar, akár a nemzetközi politikában az általam belátható jövőben olyan dolog történjen, amiért tudok lelkesedni, most már ott tartok, hogy örülök mindennek, ami nem a katasztrófa-forgatókönyvek felé mutat, de annyira, de annyira jó lenne egyszer az életben azt érezni a híreket olvasva, hogy na most valami tényleg nagyon jó irányba fordul a világunk

[csacskamacskamocska]

Lassan évértékelő

Az utóbbi idők legkurvábbjobb éve volt a 2024. Akkora ívet húzott, amiről korábban nem is álmodtam, hogy tényleg megtörténhet.

A nemalvás, rágódás, pokol összes bugyrában kódorgás és keresgéléstől a nyugodt alvásig, önmagam megbecsüléséig, és a merészségig, hogy felvállaljam magam. Eddig se voltam sokkal másabb, csak sokkal erősebb és szilárdabb lettem. Nem baj, ha nem szeretnek. Tényleg nem baj. Én akkor is egy jobb világban élek, amiben szépségek vannak, szeretet, vidámság, és magasról teszek rá, hogy másnak erről mi a véleménye, mennyire tartja gyerekesnek vagy naivnak vagy akár egoistának. Ha nem tetszik valami, lehet kilogolni az életemből, de iziben.

Szerelem: Annyi idő telt el "azóta", amennyi idő alatt kihord az ember egy gyereket. Én saját magamat hordtam ki ez alatt a csendes idő alatt. 15 éve megismertem valakit, aki már akkor is necces volt, akit már a második beszélgetésnél kellett volna letiltani a picsába és kerülni, mint a pestist. De azt hittem, életre lehet szeretni. Nem abban tévedtem, hogy nem lehet, hiszen ezt nem tudhatom, hanem abban, hogy szükséges-e. Mert nem szükséges. De ettől én még az vagyok, aki képes nagyon szeretni. És ez is jól van így.

A 2024 a nagy beteljesülések éve volt. Szembenézéseké is, de szerintem az minden évben akad pár. Az ember ránéz a seggére, a ráncokra az arcán, arra, hogy nem érti, hogy a húszéves hogy csatlakozik fel két perc alatt a tévére, ami neki 15 percbe kerül, hogy két megpakolt táskával a vállamon nem tudok guggolásból felállni, hogy jobban kell vigyáznom amikor jövök le a galériáról, mert, ha lezuhanok... nincs itt senki, aki segítene, hogy az egekbe nőnek az árak és közben már nincs kedvem több munkát vállalni, hogy több pénzem legyen, és persze a szorongások. Szorongok attól, hogy mi lesz a következő 10-20-30 évben, hogy merre tart az ország és a világunk egésze. Szorongok és terveket szövögetek, aztán a következő pillanatban elönt az érzés, hogy szarni bele, semmilyen terv nem véd meg semmitől, csak élni kéne, enni, baszni, odakucoodni valakihez és önámítani, hogy ez jó -- mert amúgy tényleg jó. Alkotni nehéz, ha az ember szorong a világ jövőjétől, mert az érzés erős, hogy nincs kinek csinálni, nincs "utókor". A pillanatnyi örömök, amiket a visszaigazolásokból, a baráti vállveregetésekből nyer az ember, közelebbről megnézve szánalmas. Dolgozni kell azon, hogy az ember önmaga fontosságát átérezve az alkotásait beletolja a sokdimenziós térbe. Bármilyen értelmetlen, én csinálom, mert része vagyok a sokkal de sokkal nagyobb egésznek, és lehet, hogy semmit se számít, de lehet, hogy mégis. Nem tudhatom!

Megadatott ebben az évben, hogy szeretek bekucorodni a takaróm alá, szeretek onnan körbenézni, örömömet lelem a lakásomban, a gondolataimban, és elégedett vagyok az életemmel. Nem azért mert nincs problémám. Inkább azért, mert nem cinizmussal védem magam, hanem bizakodással.

Gyakran eszembe jut a pszichológus kérdése: hahó, hol van az énvédő mechanizmusa? És amikor eszembe jut, akkor mintha valami fegyverhez nyúlnék, megtapogatom. Aha, van olyanom. Most már van.

Ha kellemetlen veled beszélnem nem beszélek veled. Ha kellemetlen melletted lennem, nem leszek melletted. Ha úgy érzem, nincs rendben amit csinálsz velem, mondani fogom. Ha nem veszed figyelembe, akkor nem tartok veled kapcsolatot. Ha beszólsz, gúnyolsz, lehúzol, kioktatsz majd ezeket bagatelizálod, kizárlak az életemből.

Továbbra is elképesztően toleráns vagyok mások furcsaságai, csetlésbotlásai, bolondériáival. Amíg a tisztelet megvan, amíg a tolerancia kölcsönös, amíg érzem a barátság melegét.

A munkahelyem egy FOS :D :D De nekem most pont megfelel. Nem várok tőle semmit.

A családommal a kapcsolatom kisimult, sőt. Ez az egyik legszuperebb volt az évben! Ez a fájdalom is megszűnt.

Az anyagi helyzetem, mint egy oldalára fordult szuperyacht.

A terveimről most már tudom, hogy lépés, lépés, haladás, lépés, lépés... megy minden, nem kell idegeskedni. És ez 2025-ben sem lesz másként.

Boldog új évet kívánok mindenkinek, aki még erre jár! :) <3

[xszerelmes-lelekx]

Akármennyire is fájdalmas be vallanom, de nem lehetek olyan emberrel aki nem fél elveszíteni

[mirabellomonferrato]

Na, már mindjárt

folytatódik a történet, mert 11-én indulunk, és két hetet kint leszek, ha nem is a házban, mert nem sikerült még visszaköttetni a villanyt, bár folyamatban van, de megyünk szerelni meg kicsit Torinóba meg kicsit ahova eszünkbe jut. Mert amúgy nekem ez a két hét a szabim most. Úgyhogy, ha van valakinek ötlete, mit érdemes megnézni Alessandria -- Torinó vonalon, az mondja bátran! Milánóba most nincs kedvem bemenni. Majd tavasszal, vonattal inkább.

Ha lett volna villany, víz akkor sincs, az a két hetünk nagy projektje, hogy valahogy vizet intézzünk, hogy tavasszal már nem kelljen szállást bérelni. A tervem az, hogy próbálok videózni, amiben nem vagyok valami jó, nyugodtan ki lehet röhögni, de életem két legszuperebb, videóra való élményét sem sikerült megörökíteni, mert az indítás és megállítás gombokat, hát, nem kezeltem okosan. :D Úgyhogy lehet, hogy kiröhögtetem magam a szomszédokkal és lesz vagy három "most először" felveszem a házat próbálkozás :D :D Amit akartam még mesélni, hogy volt a Lidlben akciósan vésőkalapács. 45 helyett nem akarok hazudni, nem emlékszem pontosan de huszonezerért. Úgy döntöttem kell az, falatbontani, kőlapot felszedni, betonudvart bontani. Megvettem. Persze kicsomagoltam a boltban, baszki, megemelni alig tudom, jó lesz, ez nem törik ketté. Haverbarátnak mesélem, neki is kell. De aztán úgy döntött, hogy akciós a Bosch a valahol, ő olyat vesz, kétszer annyiért. Oké, ő dolga. Most rájött, hogy az övében egy darab véső vagy fúró nincs, azt vehet külön. És ezek a maxosak, nem olyan olcsók. (ide beteszek egy önelégült vigyort. Képzeljétek el. :D) Aztán olvastam az értékelésekben, hogy vigyázni kell mert "túl erős", ha fúrás közben megszorul a fúrószár a kezed tekeri ki. :o Múltkor egy fűrészgépről mondta valaki, hogy a pasi nem fogta elég keményen, megpattant valamin és szétvágta az arcát. Szóval lett egy új kihívás: túlélni a felújítást :D

Hamarosan jönnek az új, feltehetőleg mulatságos bejegyzések a kínjaimról meg az örömeimről! :) :)

Kéne venne vagy egy új telefont vagy egy akciókamerát, mert ennél a mobilnál egy palacsintasütővel is jobb felvételeket lehet készíteni. Csakhát, sajnálom rá a lóvét, mert kell a felújításba. Érted? 100 e Ft, az 10 nm teraszburkolat! Közben meg ezek soha meg nem ismétlődő dolgok. na, majd meglátom.

[pokmajom]

Boldog Új Évet, kedves NER!

Január: Magyar Péter újévi beszédében arról próbálja meggyőzni a magyarokat, hogy higgyék el, ez az ország már attól sokkkal, jobb hely lesz, ha a miniszterelnök két legfontosabb strómanja, nem duplázza meg, amúgy is hatalmas vagyonát, egyetlen év alatt. A beszéd végén, megköszöni egy meg nem nevezett, magas beosztású titkosszolgálati munkatárs segítségét, hogy sajátjánál sokkal jobb minőségű felvételeket juttatott el hozzá a volt feleségével folytatott beszélgetéseikről. Január közepére, a beszédet már 3 millióan látták Magyar saját youtube csatornáján.

Február: Pintér Sándor bejelenti a lemondását, mert mostantól már csak az üzleti ügyeire és az unokáira akar koncentrálni. Állítása szerint, semmi köze a Magyarhoz került hangfelvételekhez, de nem zárja ki, hogy lehetnek köztük, más kormánytagokról készült anyagok is és igen, lehet, hogy most majd elmegy szánkózni, régi barátjával, Simicska Lajossal.

Március: A szlovákiai Kassán találkoznak magas rangú orosz és ukrán vezetők, akik valamiről tárgyalnak. Putyin, az egyetlen nyitott és racionális európai vezetőnek nevezi Fico-t, akire ezért küldött merénylőt a nyugat. A találkozóról szóló szlovák és orosz állami híradásokban, olyan térképpel illusztrálják a hírt, amelyeken Kárpátalja mellett, Miskolc is Szlovákiához tartozik. Bayer Zsolt, áthallásos publicisztikában értekezik fizikai és nemzetkarakterológiai határokról, amelyben azt is megemlíti, hogy vannak olyan európai országok, amelyek fiatalabbak a gyermekeinél és ezektől elvárná, hogy kezitcsókolommal köszönjenek.

Április: Bár a magyar közmédia, amerikai forrásokra hivatkozva, már januárban hírül adta, hogy Trump elnök beiktatása után, először legjobb barátjához, Orbán Viktorhoz látogat majd, a találkozóra végül csak tavasszal, az elnök európai körútja keretében kerülhet sor. Itt először a francia, német és román vezetőkkel találkozva, Bukarestből érkezne Budapestre Donald Trump, de amikor épp megkezdi romániai tárgyalásait, egy orosz telegram csatorna részleteket kezd megjelentetni, a fiatal Trump moszkvai kalandjairól. Az elnök európai körútját megszakítva, azonnal visszautazik az Egyesült Államokba.

Május: A kezdeti kategórikus tagadás után, Trump elnök elismeri, hogy a nők mellett, valóban került intim kapcsolatba férfiakkal is Moszkvában, de nem tudta, hogy azok 18 év alattiak. Szerinte azonban, ebben nincsen semmi rossz, hiszen partenerei nagyon jól meg lettek fizetve és ezek a szeánszok olyan energiákat szabadítottak fel benne, amelyekkel most kiszabadíthatja a világot baloldali woke és cancel culture bilincseiből. Bayer Zsolt, áthallásos publicisztikában értekezik a barátságról és a barátok megválogatásáról.

Június: Miután a kormány intézkedései nyomán, drasztikusan csökkent a beérkező vendégmunkások száma, több állatenyésztő telep kénytelen leállni a munkaerő hiány miatt. Országosan hiánycikk a tej, a sajtok ára az egekbe szökik. Magyarok tömegei utaznak naponta ezekért termékekért Ausztriába, Szlovákiába és Romániába. Lázár János szerint semmilyen probléma nincs a magyar tejágazattal ez csak a multinacionális élelmiszer kiskereskedők árfelhajtó ármánykodása. A Magyar Nemzeti Élelmiszerkereskedők Nemzeti Szövetsége bejelenti, hogy az olyan nemzeti tulajdonú élelmiszer láncoknál, mint az Auchan, a Coop és a többi, bármikor lehet tejet és sajtot kapni, ehhez csak jegyet kell igényelni a frissen elindított Digitális Állampolgárság Program felületén keresztül.

Szerintetek mi jöhet még?

[just-a-sad-bish]

Talán neked is ismerős az az érzés, amikor tele vagy érzelemmel, de nem tudod szavakban kifejezni. Egyszerűen képtelen vagy rá, mert annyira fáj.

Én jelenleg ezt érzem.

Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Végleg hátrahagyni mindent, vagy szenvedni tovább és várni, hogy hátha majd egyszer jobb lesz..?

[sztivan]

A tizedik ironman!

Finoman szólva is nehezített felkészülésem volt: ugye onnan kezdődött a történet, hogy tavaly szeptemberben egy szép reggelen ottmaradtam a kanapémon, a gerincem egyik porckorongja bemondta az unalmast. Gyógytornák, rehabilitáció, november végén tudtam először kimenni kocogni, és még utána is jó sok vizes masszázskúra és gyógyfürdőzés jött, szegény családom csodálatos volt, hogy ezt az egészet bele tudtuk logisztikázni a mindennapi életünkbe, a cikkeim olvasói pedig nem tudták, hogy egy csomó szép írás a magyar gazdaság helyzetéről úgy készült el, hogy közben a szerző épp térdelt a kanapéja előtt, mert máshogy nem bírta a dereka. Csak rendeztem magam, a tavasszal már teljesen úgy tudtam edzeni, mint ha nem lett volna semmi baj, majd amikor már minden rendben volt, a Nagyatád előtti utolsó nagy bringás edzésemen, két és fél héttel a verseny előtt egy akkorát estem, hogy nem voltam képes visszaülni sem a biciklire. Azzal nyugtattak, hogy biztos nem törés, talán csak zúzódás és akkor a verseny hetében talán már terheletlen állapotban nem fog fájni. Három nappal Nagyatád előtt megkaptam az engedélyt, hogy ha úgy meg tudom csinálni, hogy nem teszek sok terhet a jobb karomra, amire estem, akkor nem ártok magamnak, és meg is lehet. De nyilván minden időeredményről szóló célomat el kellett engednem, az egyetlen célom annyi lehetett, hogy szintidőn belül hozzam be magam.

Az úszáson az első nagyjából 50 méter volt elég rossz, ott még velem volt a majré, elég lesz-e a karom arra, hogy végigcsináljam egyáltalán. Aztán úgy voltam vele, csak nyugalom, próbáltam már korábban, menni fog az. Ballal rendes kartempó, jobbal kicsi, ballal rendes, jobbal kicsi, és ennyit kell csak 3800 méteren át. És onnantól, hogy fejben ezt rendeztem, rendben is volt a dolog. Nyilván nagyon lassú lettem, 1:58 alatt csináltam meg az úszást, de mindvégig tudtam az első ötven métere után, hogy rendben leszek. Az első bójáig fejben segített az, hogy ott maradtam még más emberek között, úgyhogy tudtam, hogy nem vagyok reménytelenül lassú, onnan pedig már bójáról bójára számoltam, hogy időarányosan a szintidőn belül tartom magam úgy is, hogy nem kell majd pánikolva rohannom a depóban. Ha már a jobb kezem nem volt az igazi, most cserébe az egyik legjobb nyílt vízi navigációmat hoztam le, úgy érzem, tényleg sikerült egyenesen mennem. Nem lett fényes, de ebben a helyzetben tényleg semmi mást nem akartam az úszástól, csak a szintidőt.

A 180 km bringán először az volt a feladatom, hogy a karjaimat kicsit lerázzam, miközben azért haladok is. Ez nagyjából a bevezető 60 km végére sikerült is, bár azért volt vele dolgom rendesen, de az után már egész kényelmesen tudtam a kezeimet használni (a bal is fáradt ugye, mert arra ment több terhelés). Ezen a részen a terveimhez képest elég jól tudtam haladni, Gyékényestől Nagyatádig 2:23 alatt értem el (mínusz 80 másodperc jóváírás egy sorompónál, azt később leszedték az összidőmből, de nyilván sokat nem számít). Utána a négy 30 km-s kiskör úgy nézett ki, hogy 1:14 - 1:14 - 1:21 - 1:26, amin látszik, hogy csúnyán belassultam.

A hőség kegyetlenül megdolgozott, az utolsó nagyjából negyven kilométerre totálisan elfogytam. Kétszer történt meg az utolsó kiskörön, hogy pár percre leültem az árokpartra pihegni, egyiknél sem úgy éreztem magam rosszul, hogy ájulás fenyegetett volna, de tudtam, hogy össze kell kapnom magam ahhoz, hogy valami értékelhetőt hozzak. Emberkínzás jellegű volt nagyjából 140 km után, volt pár olyan része a pályának, ahol durván beszorult a hőség, nagyjából olyan lett az érzés, mint ha forró levegőt szívnék be. Főleg úgy, hogy bármilyen jó is volt az új kiskör (az elkerülő úttal ellentétben itt még árnyékos részek is voltak például), az, hogy Taranyban a fordítónál a régi segesdivel ellentétben nem volt locsolás vagy kulacscsere, nagyon fájdalmassá tette, a 30 km-k utolsó harmadára szinte mindig elfogyott vagy felforrt az összes kulacsom. Azt tudtam, hogy szintidőn belül neki tudok kezdeni a futásnak, abban nem voltam biztos, hogy azt fogom-e tudni rendesen csinálni.

(ó, igen, ki volt az okos ember, aki a tizedik ironmanjén a bringás szemüvegét bent felejtette a depóban?)

És aztán ahogy nekiindultam a megmaradt 42 km futásnak, szinte egyik pillanatról a másikra rendeztem magam. Tényleg mint ha új verseny kezdődött volna. Lassú voltam, de stabil - 7:20-7:40 közti kilométerek voltak úgy 25 km-ig, onnan lassultam valamennyit még a végére. Szinte azonnal beállt egy alacsonyan tartható, az edzéseimnek tökéletesen megfelelő pulzus, ami nem is akart elszaladni, és nagyjából 15 km-től majdnem a célig olyan stabilan állt, bármit is csináltam, hogy néha azt néztem, nem az órám romlott-e el. Érzésre teljesen rendben voltam mindvégig a futáson, amin nagyon csodálkoztam a bringázás után, és persze végig locsoltam magam jeges vízzel, de jött az eredmény, pár órával korábban el sem tudtam képzelni, hogy nem szenvedve, hanem fáradtan, de jó érzésekkel fogom lenyomni az ironman utolsó öt és fél óráját.

15:40 lett a vége, aminek bármikor máskor nem örültem volna, de ilyen előzmények után most nagyon boldoggá tett. Kiadtam magamból mindent, amit ki lehetett, ez most ennyire volt elég. Őszintén mondom, hogy elégedett vagyok ezzel. Kicsit szimbolikus, hogy a két leggyengébb időeredményem az első és most a tizedik, de hát vannak pillanatok az életben, amikor nem feladni kell a célokat, hanem újratervezni őket, és akkor egész csodálatos dolgok kijöhetnek belőlük.

és persze: jól írták a nevem!

[r3mlato]

Tom-yum/Tom-kha

csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy megirjam ezt ha mar olyan regota akartam, segitett, hogy csinaltam is epp, no meg hogy @ndav1d42 igenyelte :) ez a ket legkedvesebb azsiai levesem, a ketto kozul is a tom kha-t kedvelem jobban, edeskes, kremes, savanykas, csipos, egyszeruen tokeletes.

szoval ha tom yumot vagy tom khat akarsz csinalni es nem idegenkedsz egyik izvilagtol sem akkor erdemes mindkettot elkesziteni egymas utan, mert egyetlen hozzavalo felcserelesevel egy masik levest kapsz eredmenyul. a hozzavalokat nem tudom mennyire egyszeru beszerezni magyarorszagon, nekunk itt mar megvannak a bejaratott boltok a kulonbozo azsiai hozzavalokhoz. lehet ez igy kicsit zavaros lesz hogy ket receptet irok egyszerre, de tenyleg nincs sok kulonbseg. nezzuk mire lesz szukseged, a mennyisegeket en ket tanyer leveshez irom, ha tobbet akarsz csinalni en a fuszereket nem duplaznam, mondjuk 4 tanyerhoz csak masfeleznem, de minden mas szorozhato kettovel:

lemongrass/citromfu: ket tanyer leveshez mi egy szalat hasznalunk, vagd le a veget, huzd le a kulso leveleit (en ilyenkor megint levagom a kemeny reszt az elejerol) es vagd atlosan par centis darabokra. felvagas elott en szeretem megcsapdosni a kes nem eles felevel(get fucked with the knife) hogy felszabaduljanak az aromak.

galangal: nagyon hasonlit a gyomberre de teljesen mas ize van, szukseged lesz egy par centire belole, szeleteld fel. megpucolni nem kell.

makrut lime level (regebben kaffir limenak hivtak): kelleni fog 4-5 darab, mielott beledobod a levesbe gyurd meg kicsit az ujjaid kozt, itt is az aromak felszabaditasa a cel (free aromak).

thai bird chili: en nem vagyok egy nagy csipos kedvelo, de ha van kedvenc csilim akkor ez az, a szine, az ize csodalatos, de altalaban rettento eros, szoval csak ovatosan vele. a receptek 3-4-et irnak mi egyet szoktunk kimagozni es felkarikazni, majd a tetejere szorjuk.

itt jegyzem meg, hogy a fenti 4 hozzavalo vidaman elcsucsul a melyhutoben. a citromfuvet szeretem frissen venni ha mar van ra lehetosegem, de azon kivul ezeket en is fagyasztva vasarolom es tarolom.

halszosz: a receptek 1/4 cupot irnak (kb 60ml) de nekunk boven eleg ha csak a felet teszuk bele. itt is erdemes egy jobb minosegut venni, evekig elal.

lime: mi egy fel limeot szoktunk belecsavarni, a recept ebbol is tobbet ir, nekem eleg, zsuzso neha tesz meg bele tobbet miutan kiszedtuk tanyerba.

cilantro/koriander zold: azt hiszem errol mar hallotam hogy nem konnyu magyarorszagon beszerezni, meg lehet probalni kihagyni, ha mar ugyis csak diszites, en imadom es itt az aldiban is lehet kapni, ugyhogy mindenre is teszunk.

hagyma: az azsiaiak sokszor shallotot (mogyorohagymat) hasznalnak, de ha az nincs epp a cba-ban, nyugodtan hasznalj amit epp kapsz, voros, lila, zold, pore, barmi, a lenyeg hogy vekonyra szeld, hogy megfojjon gyorsan. a tom kha recept nem hasznal hagymat, de mi teszunk abba is mert miert ne. izles szerint, en olyan 80 g korul szoktam beletenni ket fore.

alaple: en aldis beef kockat szoktam hasznalni, de ha van a fagyoban hazi az meg jobb, a tom yumhoz 4 cup (1 liter), a tom khahoz 2 cup (fel liter).

goNba: ha hozzafersz friss laskahoz akkor azt, de sima champion is jo, sot ha van otthon szaritott az is mehet bele. frissbol mi olyan 150g-t hasznalunk.

protein: az eredeti receptek a tom yumhoz rakot irnak (tom yum kung) a tom kha-hoz meg csirket (tom kha kai), mi mindkettobe rakot teszunk, de ha csirkevel csinalnad, nyugodtan, de annak tobb ido kell. rakbol kb 200g megy bele, en ha nagyobbak, el is szoktam felezni hosszaban.

csak a tom yumhoz: 2 evokanal (30-40g) nam prik pao, ami egy thai chili jam, a vallalkozo kedvuek maguk is elkeszithetik, nem nehez csak kell hozza egy par kulonleges hozzavalo, de sokkal egyszerubb megvenni, ez is elall sokaig a hutoben. itt meg ir a recept 2-3 szaritott chilit is, de szerintem boven elegge fuszeres a paszta az europai izlesnek, de ha igenyled es van otthon akkor hajra.

csak a tom kha-hoz: 1 kokusztej konzerv.

repa: amit egyik recept sem ir, de mi szoktunk bele rakni. vekonyra szeletelve, kb egy darab.

ha ez mind megvan, akkor innentol mar gyerekjatek, par perc es ket tanyer varazslatos gozolgo leves lesz elotted:

ha hasznalsz te is repat, akkor en azzal kezdem, hogy keves olajon megpiritom par percig, nem feltetlenul szukseges a gombaval is belerakhatod. a lenyeg hogy legyen olyan vekony vagy fozd addig hogy megpuhuljon.

mehet ra az alaple, a tom khanal a kokusztej is. forrald fel. ha felfort, vedd vissza gyongyozore, epp hogy csak forrjon.

add hozza a citromfuvet, galangalt, makrut lime leveleket (ne felejtsd meggyurni), es ha hasznalsz akkor a hagymat.

par percig rotyogtasd, hogy jol atjarjak az izek a levet. thai ettermekben a citromfu/galangal/makrut benne marad a levesben, de ezeket nem eszik meg (en megprobaltam, tul kemenyek), ki is halaszhatod oket barmelyik pontjan a receptnek, de mi csak kiszedjuk kistanyerra eves kozben.

mehet bele a gomba, es a halszosz, a tom yumnal itt add hozza a chili pasztat.

ezt is rotyogtasd kicsit, majd csavard fel a langot es mehet bele a rak. ha csirket hasznalsz azt en a gomba elott raknam bele.

ha elkezd forrni, vedd vissza gyongyozore addig amig a rak meg nem fo (kb 2 perc) ha ugy iteled meg hogy jo, kesz is vagyunk, le lehet huzni a tuzrol.

csavard bele a limot, itt bele lehet tenni a chilit es a cilantrot, de azt mi csak talalaskor tesszuk a tetejere. kostold meg, igazitsd ki az izeket ha gondolod, ha sotlan mehet meg bele halszosz, ha nem eleg savanyu meg lime.

keszen is vagy, jo etvagyat kivanok!

a recepteket Leela Punyaratabandhu Simple Thai Food cimu receptkonyveben talaltuk, amiben ezek mellett meg rengeteg nagyon jo thai recept van.

[drakvuf]

Házasodna a gazda VII/20: Finálé

Minden jónak vége szakad egyszer. Meg ennek a szarnak is.

Máté gazdáék hazaérkeztek SZLOVÁKIÁBÓL. Felhívják Anikót, hogy elmeséljék mi volt az álomrandin. Azt mondják minden fasza volt csak az idő volt szar.

A műsorvezető megkérdezi sikerült-e beszélgetniük és ha igen, mennyire sikerült mélyre menniük. Ezen a fiatalok felnevetnek, mert dugtak és az nagyon vicces.

Máté elmondja, hogy a következő lépés, hogy bemutassa Millát a családnak. Anikó örül, hogy végre egy gazdának összejött valami és sok sikert kíván a fiataloknak.

Szerelmesek vagyunk - mondja nekünk búcsúzásként Máté.

Zsófia és Tomi már úton vannak AUSZTRIÁBA. A férfinek el kell intéznie pár telefont az úton, ami gecire nem tetszik a nőnek.

Utána próbálnak ismerkedni, de sajnos nem sikerül megtalálni a közös hangot. Tomi megkérdezi mit érez felé a nő? Passzív langyos. Szerinte nem elég határozott.

Tamás azt mondja, hogy csak próbál nem sok lenni, mivel az már más versenyzők vesztét okozta itt. A gazda szerint nem kéne visszafognia magát, csak legyen önmaga, aztán kiderül mi lesz köztük. A férfi szerint a nő ellentmondó jeleket küld és ezért nem tudja, hogyan közeledjen. Zsófia nem érti miről beszél. Szerinte a férfi túl sokat magyarázkodik.

AUSZTRIÁBA érve, Bécs belvárosában lovaskocsiznak. A gazda felkérdezi a faszit, amiért nem kérdez tőle semmit. Tomi azt hazudja folyamatosan gondolatai vannak. Aztán végül felteszi azt az elméleti kérdést, hogy ha Velencébe mentek volna az már vajon túl romantikus program lett volna a nőnek? Zsófia azt mondja, azzal az lett volna a baj, hogy nem szeret víz közelében lenni, mert fél tőle. Ezért nem fürdik.

Ezután fagyiznak egyet AUSZTRIÁBAN. Tomi megkérdezi a gazdát hogy érzi magát? Elvagyok. Kínos csend. Aztán azt mondja a férfi, hogy sok ember van itt, de finom a fagyi. Kínos csend.

A fagyizás után már suhannak is haza. A gazda megkérdezi a férfit, hogy érezte magát? Jól - hazudja Tomi. Zsófia viszont kurvára nem elégedett ezzel a kirándulással. Azt mondja azt várta, hogy a férfi majd beindul az utazástól. Viszont, ahogy azt már az előző részben is jeleztem, hogy ha egy faszit csak a szomszédos országba viszel, akkor NINCS SZEX.

Tomi is közli vele, hogy ő többre tartja magát, mint hogy ennyiért ágyba bújjon vele és javasolja a nőnek, hogy legközelebb jobban nyíljon ki a pénztárcája, ha komolyak a szándékai. Zsófia viszont nem engedhet meg magának egy ilyen kaliberű férfit, szóval szomorúan hazaküldi.

Megérkezik Anikó és elmeséli neki a gazda, hogy nincs már Tamás. A gazda elismeri, hogy az ő hibája, de aztán azt hazudja, hogy nem az volt a gond, hogy nem tudta biztosítani neki a megfelelő anyagi körülményeket, hanem hogy a faszi még éretlen volt.

Anikó megkérdezi, hogy szerinte Krisztián jobb választás lett volna? A nő azt mondja, hogy valszeg olcsóbb érettebb lett volna, de őt nem dugta volna, mert túl öreg.

Búcsúzásként Zsófia elmondja nekünk, hogy tudja, hogy vannak rossz tulajdonságai, de ne aggódjunk: nem tanult semmit az egészből és nem változtat semmin. József gazda és Erika csobbanni készülnek.

A nő viszont otthon felejtette a bikini alsóját, szóval bugyiban fog a vízbe menni. A férfi természetesen nem bánja.

Úszkálnak, ölelkeznek aztán isznak egyet. Erikának alkohol kell a mai naphoz, de Józsinak elég egy narancslé is. Sajnos a szívószálat nem tudja használni.

Egyre jobban összemelegednek a randipartnerek. Erika nem gondolta, hogy ilyen gyorsan fognak haladni a gazdával. Azt mondja Isten személyiségét látja benne és ez nagyon vonzó. Így így. Nem is szereted az Urat, ha nem dugnád!

Eljött az ebéd ideje. A nő egy kis meglepetéssel készült, amit egy filmből lesett el. Sushit hozott a nagy hűtőtáskában és róla kell megennie a férfinek.

Józsi nagyon lelkes egészen addig, ameddig a szájába nem kerül az étel. Sajnos nincs elájulva a japán fogástól. Jobban örülne egy kis pacal- vagy körömpörköltnek. Azért becsülettel leeszi az összeset Erika testéről.

Beesteledik és tovább iszogatnak. Józsi a saját eperlikőrjével kínálja a nőt. Szar, de legalább alkohol. A gazda felteszi a nagy kérdést: miért válassza őt? Mert nő. Erika azt mondja árad a férfiből a szeretet és alig várja, hogy együtt aludjanak és belécsatornázza ezt az energiát.

Miután eleget ittak hangolódtak, megrohamozzák a lakosztályukat. Eljött a teljesítés ideje. Józsi elmondja nekünk, hogy ebbe bele kell adnia a testét és a lelkét is. Fú... - szuszogja a férfi mielőtt teljesen elsötétül a kép.

Másnap reggel Józsi azt se tudja hol van, úgy kifacsarta a nő. Olyat dugtak, hogy a gazda elsírja magát. Könnyeivel küzdve azt mondja Erikának, hogy ennyi volt. Ő győzött. A nő nagyon örül a hírnek és elfogadja a nyereményét. Most jön viszont a neheze. Józsinak el kell küldenie a többieket.

Végre van egy kis macskakontent is. A férfi összecsődíti a veszteseket és elmeséli nekik, hogy mennyire vibe-oltak tegnap Erikával, ráadásul olyat dugtak, hogy már a gondolatától elsírja magát.

Diuska csak mosolyog és bólogat, mert nem tudja értelmezni az összetett mondatokat, de Brigi láthatóan ideges.

A gazdának nem, de nekünk előadja mi nyomja a lelkét: én tudok főzni, én áldoztam ezért. Reggel hétkor fölkeltem, megfőztem a vegán bolognait, az, hogy egy faszszopó geci kurva vett egy doboz sushit engem nem érdekel. 260 kilométert utaztam ezért, hát nehogy már olyan nyerjen bazdmeg aki nem tud főzni.

A gazda átérzi a fájdalmukat, ezért ad egy-egy csokor virágot vigaszdíjul. Csodálatos áldás az Úrtól legyen rajtatok! Búcsúzik ezzel a lányoktól és megköszöni Jézusnak, hogy ideküldte őket.

Aztán már szalad is vissza Erikához még egy körre. Klassz csaj vagy - búgja a nőnek Józsi. Te meg klassz férfi vagy - válaszol Erika. Dicsőség Istennek - zárja a gazda.

Megérkezik hozzájuk is Anikó. Józsi elmeséli neki, hogy Erika olyan volt, mint egy atombomba, csak csendes. Taktikusan utoljára vitte randira a nőt, mert érezte, hogy ha meglovagolja, akkor nem fog már időt szánni a többiekre. Anikó zavartan nevetgélni kezd, amikor rájön, hogy ezek már dugtak is.

Gratulál az ifjú párnak és reméli kitartanak egymás mellett és ezzel magukra is hagyja őket.

Ezután a Jurassic Park zenéjére vadul smárolnak Józsiék a naplementében.

Ennyi volt az idei Házasodna a gazda. Talán ez volt az eddigi leggyengébb évad. Ráadásul egy gazda, Lajos, nem is került be végül a műsorba. Pedig a promón még ott virít a feje.

Na mindegy. Remélem most pár év pihenőre megy a műsor, mert érezhetően elfáradt.

Mindenesetre köszönöm, hogy itt voltatok. Külön köszönöm @tidaviminek, hogy újra rendberázta a szövegeimet.

Írjatok, ha láttok valami jót a TV-ben, hátha érdekel. Részemről én most a 200 első randit nézem újra ❤️Gáspár Katával❤️, aztán megy tovább a Barátok közt Balogh Nórával, a waifummal, aki meglepően keveset van a sorozatban :(((