#lehe

[feuerwehren-org]

Umgehend rückte der 1. Löschzug der Feuerwehr, sowie ein Rettungswagen und Notarzteinsatzfahrzeug zu der Einsatzstelle im Stadtteil Lehe aus.

[zubysdesignerhouse]

Discover our All time best of designer lehenga collection. . . . . #lehengas #design #designerlehenga #zubysdesignerhouse

[witekspicsoldpostcards]

LEHE - a part of BREMERHAVEN, GERMANY

[fischtown-community-gbr]

Zeuge verhindert Diebstahl von Baustelle - Anzeige wegen Bedrohung der Polizeibeamten

Einen mutmaßlichen Diebstahl von einer Baustelle beobachtete ein aufmerksamer Zeuge am Montagabend, 19. Februar, gegen 18.40 Uhr in Bremerhaven-Lehe. Im Verlauf des Einsatzes kam es dann zu einer geschmacklosen Bedrohung gegenüber den Polizeibeamten.

Einen mutmaßlichen Diebstahl von einer Baustelle beobachtete ein aufmerksamer Zeuge am Montagabend, 19. Februar, gegen 18.40 Uhr in Bremerhaven-Lehe. Im Verlauf des Einsatzes kam es dann zu einer geschmacklosen Bedrohung gegenüber den Polizeibeamten. Bremerhaven-Lehe: Ersten Erkenntnissen zufolge hatte der Zeuge gesehen, wie ein Autofahrer an einer Baustelle an der Goethestraße anhielt. Der…

[skelenby]

get u a girl who infodumps

[tasakesi]

putsi faking kiisukesed ja kutsukesed pange need cocomelon ass lehed KINNI

[jonna-thure-agnes]

Eusepia Lehe

[luuletus-ee]

- lille

[my-mom-named-me-duck]

i just found this in my gallary I don't remember drawing this or why

boi that ain't leshy from cult of the lamb that's lehe from religion of the sheep

fuck it I'ma make a shitpost cult of the lamb au nothing can stop me

[pajjorimre]

Siker, legalább kormányozni tudnak, stb

* A kivitelezők keresésénél felmerült, hogy erre a feladatra egy ebben gyakorlattal rendelkező (nyugati) céget kérjenek fel, de végül ezt elvetették, és úgy tudni, saját erőből próbálnak nekifutni a feladatnak.*

Ez az egy mondat az egész kurva fidesz az összes nagyképű, arrogáns, komplexusos tahóval a kirakatban.

[advoorgh]

В Китае создан необычный зоопарк, в котором, в отличие от большинства зоопарков, в клетках находятся не животные, а люди. В зоопарке Lehe Ledu работают специальные автобусы с огромными клетками, в которых возят посетителей...🤔

[ebareaalnemaailm]

Hall

Hall on harilikuga tõmmatud joon ja pilvedega mattunud taevas.

Hall on ununev minevik ja täielik tühjuse tunne.

Hall on su natuke liiga suur dressikas ja su udukarva silmad.

Minul seostud selle tuhmi värviga alati Sina.

Kuid Sa pole ainult hall.

Sa oled punane nagu esimene armastus

ja kollane nagu suveõhtu päike.

Sa oled sinine nagu piiritu meri

ja roheline nagu paksud kuusemetsad.

Sa oled kirju nagu sügispuude lehed

ja vikerkaar taevas.

[kadunudtarkus]

Aroonia

Aronia melanocarpa (Michx.) Elliot, Rosaceae Mustaviljaline aroonia Chokeberry

Arooniat kasvatatakse aedades väärtuslike viljade tõttu, mida kasutatakse keediste, mahlade, veini jne valmistamiseks.

Ravimina kasutatakse aroonia marju.

Arooniat kasutatakse vererõhu langetamiseks, algse hüperatooniatõve vastu ja soolehaavandite puhul.

Marju korjatakse augustis.

Kirjeldus

Must aroonia on 1-2 (3)m kõrgune põõsas. Võrsed peaaegu paljad. Lehed elliptilised või äraspidimunajad, peensaagja servaga, 3-6cm pikad, 2-3cm laiad, pealt tulerohelised, läikivad, alt pearoo kohalt karvased. Sügisel muutuvad lehed punaseks. Õitseb mais, juunis. Õied valged, väheseõielistes kännastes. Vili kerajas, läbimõõnus 0,6-0,8cm, läikiv, must või mustjaspunane, maitsev.

Külvamine

Pärineb Põhja-Ameerika idaosast. Meil täiesti külmakindel. Valguslembene. Mullastiku suhtes vähenõudlik. Kasvatatakse väärtuslike viljade tõttu, mida kasutatakse keediste, mahlade, veini jne valmistamiseks.

Ravim

Marjad sisaldavad invertsuhkrut, glükoosi, fruktoosi, sahharoosi. Suhkrute üldsisaldus on 4,6-10,2%. Marjades on veel parkaineid, P-vitamiini, karotiini, küllaltki suures koguses C-vitamiini.

Raviks kasutatakse kas värskelt pressitud mahla 3 korda päevas 50g pool tundi enne söömist 10-30 päeva jooksul, või värskeid marju (100g korraga). Marju ja mahla võib säilitada 3-5-kraadisel temberatuuril otsese päikesevalguse eest varjatult. Käärima läinud marjad ja mahl kaotavad oma toime ning võivad ebasoovitavaid kõrvalnähte esile kutsuda.

Toimed

Mahla ja marju kasutatakse algava (I ja II staadium) hüpertooniatõve vastu. Häid tulemusi on saadud ka mao- ja kaksteistsõrmiksoole haavandite ja õlihappesusega gastriitide puhul.

Marjade söötmisel katseloomadele, kellel oli eksperimentaalselt esilekutsutud kõrgendatud vererõhk, langes neil arteriaalne vererõhk.

Taime levi

Allikad

Tammeorg, J., Kook, O. & Vilbaste, G. (1973). Eesti NSV Ravimtaimed. Tallinn: Valgus.

Eesti taimede levikuatlas 2020

[cantthinkofagood-name]

ma olen hiljuti mõelnud väga palju selle peale, kui palju rahvatarkust meil kaduma läinud on

nt kui mina olin pisike, siis veel õpetati et kui sa kukud õues ja näed teelehte, pane teeleht haavale peale, see aitab kiiremini paraneda, looduse plaaster jne

seega ma otsustasin et võtan kätte ja panen ühe vana raamatu tumblrisse üles. eesti nsv ravimtaimed. iga postituse ülesehitus on taim, nimed, pildid, kiire tutvustus ja "keep reading" nupp, kus all on raamatus olev tekst

mu hetkene plaan on postitada sinna üks taim iga esmaspäev, kolmapäev ja reede, väike queue on juba olemas ka. plaan on teha eraldi landing lehed kust saab kiiresti navigeerida ja otsingufunktsioon on ka blogil kohe olemas. kõik postitused on korralikult tägitud seega info leidmine peaks olema lihtne

igatahes, see jutt on selleks et öelda et kui keegi on huvitatud, siis selle blogi nimi on @kadunudtarkus

[hicapacity]

Pár éve valami munka miatt lemaradtam Kerouac kilencvenötödik születésnapjáról, nem mintha Kerouacot ez érdekelné, régen meghalt már (annyi volt, mint én akkor), és amikor meghalt, én éppen féléves voltam, hát le se szart volna, ha ismerjük egymást, én meg nem is emlékeznék rá, ha mondjuk Kerouac a térdén lovagoltatott volna, olcsó, édes kaliforniai vörösbor szagát leheli rám, és sodrott cigijének dohánymorzsáival szórja tele a réklimet.

Ma ötvenöt éve halt meg, vagyis ötvenöt és fél vagyok, már közelebb a hatvanhoz, furcsa perverzió ez kicsit, mások halálával mérni és szeletelni az életemet, de különben jó az is.

Ha vinnem kéne könyveket egy lakatlan szigetre, elsőként persze valami olyasmit vinnék, hogy "Tutajépítés kezdőknek", vagy "Hogyan legyünk minden felszerelés és előképzettség nélkül profi rádióamatőrök", de az Úton ott lenne azért: kicsi lenne az a sziget, úgy képzelem, néhány kósza pálma, szikla, forrás, egy árnyas söröző (mint Ilf és Petrov szovjet Robinzonja, én is egy komplett társadalmat termelnék magam köré, ahogy amúgy az eredeti Robinzon is, mármint nem Alexander Selkirk, a figura modellje, hanem Defoe regényalakja, aki a semmiből és némi törmelékből újratermeli a teljes fiatalon optimista kapitalizmust, még egy egyszemélyes gyarmati proletariátust is szerez magának), szóval, kicsi lenne az a sziget, szűkös, hát a képzeletnek kellene határtalanná tenni, vagy - kiveszőfélben lévő szó ez, értelme átárazódott - éppen szabaddá.

***

Ül a fickó a New York-i kecójában, ami nem is a saját kecója, még csak nem is valami bérelt héder, hanem, ha jól emlékszem, a nagyanyjáé, de nem tudom biztosan, direkt nem veszem elő a könyvet, mert nem szövegről írok, hanem benyomásokról, emlékekről (ahogy én emlékszem a más emlékeire, hiszen így rakódunk össze, mint hatékony király egy halom csontból, ha van rá forrásdús teremtő akarat);

szóval, ül a fickó, huszonegynehány éves, túl van egy háborún, egy háború utáni világban él egy olyan országban, ami már eléggé régóta kihelyezett háborúkat vív, és azokat rendre megnyeri, pedig a háborúk sosem megnyerhetők, iszik, sőt elmélyült, bár cseppet sem precíz biofarmakológiai tanulmányokat végez, ahol a saját teste a lombik, a göreb, abban főzi, desztillálja, titrálja és szintetizálja saját tekergő agyát, torlódó gondolatait és instant megváltásait, az egész alatt pedig ott szörcsög a társadalom Bunsen-lámpája, kék láng, csillogó réz, sziszegés és spirituszszag;

ül a fickó, semmi különös amúgy, tépetten jóképű, az a félénken macsós típus, laza és kopott ruhákat visel, mosodába jár, büfékben reggelizik, még nem igazán tudja, mit kezdjen magával, és ez pont megfelel neki, sose tudta, talán sose akarja majd tudni, és az utcán tülkölve rohangászik New York, azon túl a téres Amerika, azon is túl egy egész világ, ami még nemigen tudja, mit kezdjen magával, annyi az elképzelés, rémesebbnél rémesebb programok, az egész mégis gyönyörű is tudna lenni, gyönyörű is tud lenni, minden csak nézőpont kérdése, hogy fegyverek, megatonnák, gettók, lágerek, éhínség, olajhimbák, rozsdásodó acél, tömegsírok, de elnyúló utak mentén a sárgult gazban tücskök pirregnek, csehországi kocsmák ácsolt asztalain szőke söröskorsók kemény habja csurran, a korsók oldalán kerekded homorúságok, akár egy katedrálisban, azokon bukdácsolva játszik a napfény, mint a Saint-Denis-i Suger apát rózsaablakú tripjei, egy habókos magyar író feltalálja az elsüllyeszthetetlen csónakot, nádból megépíti, a csónak elsüllyed, nem baj, mondja az író, a koncepció jó volt, a hiba a valóságban van, és új csónakba kezd (aztán majd büntetésből a józan, tisztességtudó, dolgos mókusok józan, dolgos megigazulásáról kell tanmesét írnia), teherautók platóján véletlen társaságok elegyednek egyszeri és folyton változó amalgámmá, sorsok és korok, a válságból megmaradt öregedő hobók, egzotikusak már, mint egy-egy kopott múzeumi tárgy az idők tárlójában, csak felirat nincs hozzájuk, ha lenne, maguk sem olvasnák el, köpnek a feliratokra, ahogy rájuk is köpött a mindenkori társadalom, idénymunkások, mindig az aktuális idénybe ragadva, gyümölcsszedés, aratás, gátépítés, a kontinensnyi Ígéretföldje ide-oda vetődő robotosai, ahogy az évszakok és a lidércesen optimista fejlődés ritmusai rázzák őket, mint egy bebopos szaxofonszólót, egy nyiszlett égimeszelő a ponyva alá húzódva az örök szerelemről és valami szélmalmokról motyog, és ott zötykölődnek persze az örök semmi jelentőségét kereső beatnikek is, mindig az aktuális örök igazságot hajszolva, az eltűnő kocsmákban, a porlepte kisvárosokban, az autóparkolókban, döngő acélhidakon, jazzkoncerteken, egymás testében, végtelen pofázásokban, mexikói drogtanyákon, sznob könyvesboltok izzadt hátsó helyiségeiben, bárhol és mindenhol, a nemzedék legjobbjai, úton az őrület romjai felé, mert a világ gyönyörű és rettenetes, fel kell habzsolni, de úgy, hogy mindig megmaradjon, nem megemésztve és salakot szarva, mint egy bank vagy egy bányavállalat, hanem úgy, mint a mesebeli terülj-terülj asztalka, az egyszervolt-holnemvolt, mindig megújuló energiaforrás;

szóval, ül ez a fickó a kecóban vagy a héderben (melegvíz is van, az ablak előtt a tűzlépcsőkön száradó ruhák), vécépapírt teker az ócska Remingtonba (mítosz, hát persze, hogy csak mítosz, de éppen ettől válik igazzá a valódiból, suttogja a bennem élő Coelho), előre dől, a homlokát ráncolja, úgy hunyorog, mintha a lemenő napba nézne valahol a kaliforniai sziklák között, a tengerparton, és két mutatóujjával sebesen gépelni kezdi, hogy valami nyavalyából lábolt ki éppen, meg az asszonnyal is szétmentek, mikor Dean Moriartyval (Neal Cassadyvel, persze), megismerkedett (mondom, inkább fejből idézem, mert így érzem autentikusnak), és nem tudom, hogy tudja-e (az biztos, hogy szeretné), hogy ezzel valami végtelenül újat kezd el (valami végtelenül régit lök tovább), úgy is nevezhetném, hogy az irodalom úti életét, az örök pikareszket, kezét a magasba emeli, arcán szent elragadtatás, belerikolt a nyüzsgő, rohanó éjszakába, és közben gondosan gépel (igen, egyszerre gépel és löki a kezét a magasba), mellette lassan hamuvá porlad a kávéspohárba lökött égő cigaretta, úton van, zakatol a szöveg, milyen istentelenül, elképesztően, kibaszottul szép szó az a szabadság, mondja magának, ahogy megropogtatja a hátát négyórányi írás után, megdörgöli a szemét, és azon gondolkodik, hogy el kellene ugrani valami csehóba, kilazítani, pörögni, dumálni, egy nő is kellene meg még bor, édes, olcsó bor, és persze cigaretta is, de aztán megrázza a fejét, begörbíti a mutatóujjait, mert most írnia kell, és ez rohadtul komoly dolog, röhejesen komoly, mint mikor a dombhát mögül felberreg egy közeledő kocsi motorja, te pedig feltápászkodsz az útszéli fűből, kilépsz az útpadkára, a karod előre nyújtod, és felemeled a hüvelykujjadat.

KonoK Pé.

(A képen Jack Kerouac, 1922. március 12 - 1969. október 21.)

[beerlula-00]

Cadraddii ammaan lehe

Carshigii jamaalkaan

U caleemo saaraye

I praise her.

I crown her with garlands.

- Maxamad Xaashi Dhamac ‘Gaariye’