#kapcsolatba

[paciember]

melyik lehetett ez a család?

[csakszavak]

Belekezdeni sem mindig egyszerű egy kapcsolatba, na de kitartani egymás mellett egy egész életen át… Az valami csodálatosan szép, mégis talán a legemberpróbálóbb dolgok egyike.

[csacskamacskamocska]

Entrópia a szerelemben

John Gottman kapcsolatkutató szerint a kapcsolatoknak azért lesz vége, mert az egyik vagy mindkét fél kevés energiát tesz a kapcsolatba. Pont. Azt hiszem, ez olyan helyzetekre is igaz, amire mást szoktunk mondani. Nem nagyon fogadjuk el, hogy a kapcsolat, mint egy önálló dolog, sok energiát igényel. Talán azért is szeretjük, ha sok közös érdeklődés van, közös tervek, közös jövőkép, mert akkor úgy valósíthatjuk meg a saját céljainkat, hogy közben a kapcsolatot is éltetjük a figyelmünkkel, az energiáinkkal. E nélkül, vagyok én, a saját kedvteléseim, terveim az életemmel, és van ő, valami tök mással. Máshova jár, mást szeret, más az életcélja. Miért vagyunk együtt? Mert éppen egy adott pillanatban volt valami közös dolog, egy közös fókusz, egy megoldandó kérdés az életünkben. Kellek-e valakinek? – jaja, valakinek biztos, és puff beesik Ő. Az ember társas lény, akármennyire is gondolja magát magányos farkasnak, jobban él, egészségesebb és hosszabb életű, ha nem egyedül van. De a párkapcsolatot ki lehet váltani más, szoros kapcsolatokkal, ha azok valóban jól működnek, kvázi mindig elérhetőek, mindig támaszt nyújtanak, mindig benne vagyunk és bennünk vannak – a lelkünkben. Az ember a kölcsönös kötődést és szeretetet akarja megélni, nem azt amikor nem tud reggel bemenni a fürdőszobába. De ez is egy bonyolult téma sok szinttel, sok járattal.

John Gottman a kapcsolatokra jellemző energiadeficitet a termodinamika második főtételéhez hasonlítja, amely szerint a magukra hagyott rendszerekben olyan folyamatok játszódhatnak le, melyek a rendezetlenséget, a véletlenszerűséget növelik. Ilyen zárt rendszer a házasság is, eldeformálódik, ha nem teszünk bele több energiát.  A sikeres kapcsolatokba időt és erőfeszítést kell fektetni.

Tudjuk, mondjuk, de nem csináljuk.

Vagy túlságosan leegyszerűsítjük vagy túlságosan agyonbonyolítjuk a kapcsolatainkhoz kapcsolódó gondolatainkat. Leegyszerűsítés: nekem jó legyen (önmegvalósítás, énhatárok, egy életünk van, senki ne mondja meg mit csinálhatok, fuss, redflag, ne hagyd magad ugráltatni, ne hagyd magad kihasználni, követeld ki a tiszteletet, találsz jobbat, hagyd el a mérgező embereket, te tudod, hogy neked mi jó, valósítsd meg az álmaidat, tisztítsd meg a környezetedet az energiavámpíroktól, keresd a lelki békét, a boldogságod a te kezedben van, később ennél csak rosszabb lesz, senkinek nem dolga a te boldogságod) Vagy agyon bonyolítjuk: szeretet (a szeretet elfogadó, légy megértő, nehéz gyerekkora volt, traumái vannak, sérültek vagytok mindketten, tanulj technikákat, tanulj meg kommunikálni, pszichológia, ne add fel csak azért mert nehéz, ne légy önző, a szeretet mindent legyőz, ennek bele kell férnie, a kapcsolatok bonyolultak, ne hagyd, hogy az ego beszéljen belőled, ha erős vagy, ha belül rendben vagy az kihat a másikra és az egész kapcsolatra)

Mintha ketten beszélnék tele az ember fejét, rángatva ide-oda. Mondjuk, így kész csoda, ha egyáltalán előfordul, hogy nem basszuk el.

Kihelyezhetnénk a dolgot, és azt mondanánk, hogy van ez a kapcsolat, és ez fontos nekem. Pont. Ezért, nem csak magamra és nem csak rád figyelek, hanem arra is, hogy mi a jó a kapcsolatnak. Mert vannak dolgok, amik jók nekem, de nem jók a kapcsolatnak. Mondjuk egy félrekúrás. Van a mi jó neked, de nem jó a kapcsolatnak. Ha hagyom, hogy minden problémát az exeddel beszélj meg. Van ami mindkettőnknek jó, és mégsem jó a kapcsolatnak. Pl úgy teszünk, mintha nem lennének problémák, elvicceljük, halogatjuk a komoly beszélgetéseket, egy közös tagadásban vagyunk.

Néha nekem nem jó az, ami jót tesz a kapcsolatnak, de tudom, hogy jót tesz a kapcsolatnak. Pl nem rugózom az érzékenységeden, mert bár tudom, hogy jogom van azt tenni amit csak akarok, de amire mondtad, hogy bánt vagy zavar, azt nem piszkálom, nem provokálom. Lemondok valamiről, mert az jót tesz a kapcsolatunknak.

Csak a mesékben van olyan, hogy minden magától működik. Akik rég óta vannak együtt, sőt már nagyon rég, azok szeretik úgy látni, mintha köztük mindig harmónia lett volna. Ezek hiteltelen dolgok. Nincs mindig harmónia és bármilyen érzelem megengedett egy kapcsolatban. Egészen addig, amíg magát a kapcsolatot fent akarjuk tartani, és ebben biztosak vagyunk. Vagy legalább az idő nagyobb részében biztosak vagyunk. :)

Amikor egyenrangúságot alakítasz ki, akkor a kapcsolatért teszel. Nem a másik emberért, hanem a kapcsolat fennmaradásáért. Amikor javítod a kommunikációdat, beszélgetsz a felmerült problémákról vagy beszélgetsz magáról a kapcsolatról (mi a cél, hogy érzed magad benne, mit találsz jónak, miben változtatnál) akkor a kapcsolatot erősíted.

Tudom, hogy nem könnyű úgy gondolkodni, hogy nem én és nem te vagy a dolog közepe, hanem teljesen különálló harmadik dolog. A kapcsolat. A kapcsolat nem azonos veled. Csak veled van EZ a kapcsolatom, de nem azonos veled. Nem egy személy, hanem egy mód. Nem szeretünk az érzelmi kapcsolatainkra úgy gondolni, mint egy kommunikációs formára. És ez a szentimentalizmusra való igényünk el is viszi az egészet a picsába.

[miutanelhagytal]

Ne hagyd, hogy a magányod miatt újra kapcsolatba kerülj mérgező emberekkel.

Nem szabad mérget inni, csak azért mert szomjas vagy.

[csillagfolyam]

Tumblr közösség

Sziasztok! Ez egy rendhagyó poszt...

Készítettem egy tumblr community-t a blogomhoz hasonló témában. Itt velem is könnyebben kapcsolatba tudtok lépni és egymással is megoszthattok posztokat. Ezekre lehet kommentelni és reakciókat küldeni is.

Remélem sikerül egy összetartó, hasonló érdeklődési körű emberekből álló, magyar közösséget létrehoznunk.

https://www.tumblr.com/join/SPTpibjj -> ezzel a linkkel lehet csatlakozni<3

✨✨✨ Itt tudod megnézni:

[zeroz2ro]

Kurva jó, a hónap legjobbja! Ungváry lejáratása, relativizálása: "Ungváryról tudjuk, hogy a történészi szakma határain imbolyog, amióta elvégezte az egyetemet. Összeférhetetlen természetéről, intrikus személyiségéről, kényszeres hazudozásairól bárki hosszan tudna mesélni, aki legalább két percre kapcsolatba került vele. Amit ő objektív feltárásnak nevez, semmi más, mint politikai bukmékerkedés. Azzal, hogy a levéltári forrásokat önkényesen, egyirányúan tálalja, ráadásul a tények méltányos vizsgálata helyett pusztán indulatokat kelt, inkább kényszermozgásos aktivistának, mint történésznek tűnik. Legalábbis aki az ideje nagy részét bíróságon tölti, nem olvasótermekben, továbbá ellenzéki tüntetéseken sípolgat, mint akinek teljesen elment az esze, arról nem a magyar történettudomány szolgálata jut az eszünkbe." A háttérben húzódó Gyurcsány-szál: "Arra a kérdésre, hogy mondjuk Dobrev Klárának miért nem jár ugyanaz a feloldozás, ami Bayernek, egyszerű a válasz. Dobrev ugyanis politikus, bejelentkezett ennek az országnak a vezetésére. Alkotmányos felelőssége van, részt követel a közhatalomból, felelősséggel tartozik a tetteiért, szavaiért, még a családi előéletéért is. Bayer Zsolt azonban publicista. Semmiféle politikai vagy erkölcsi kötelezettsége nincs, nem kér részt a közhatalomból, ahogyan politikai felelőssége sem létezik. Ha csúnya szavakat használ (szokott!), azért megróhatja az olvasó. Ha megsérti valaki méltóságát, akkor bíróságra kell mennie. De Bayer Zsolt – és ezt meg kellene már értenie a gyűlöletben tobzódó baloldalnak – nem kormánypárti politikus, és amennyire tudom, nem is óhajt az lenni. Éppen ezért, amit Ungváry most tesz, pusztán aljas vádaskodás, semmi több." Ha Bayert betámadják, akkor meg kell hosszabbítani Bicskéig: "Mindezen túl Bayer Zsolt a magyar nemzeti oldal emblematikus figurája. Százezrek, milliók figyelik, követik, olvassák, hallgatják. Magam is számtalanszor tanúja voltam a felé áradó szeretetnek, láttam, ahogyan az emberek túláradó érzelmeit megrendülten észleli. Bayer Zsolt továbbá a barátom, harcostársam, testvérem. Soha nem engedjük meg, hogy Ungváry-féle alakok ócska hazugságokkal megpróbálják kikezdeni az erkölcsi hitelét. Hűségesek vagyunk a magyar ügyhöz, de egymásra is figyelünk, nem hagyjuk magára azt, akiket mocskos rágalmakkal gyaláznak. Az olvasónak tudnia kell, hogy Bayer Zsolt nélkül a magyar nemzeti oldal nem tartana ott, ahol most tart. Ha tehát őt támadják, minket támadnak. És ha Zsoltot kóstolgatják a túloldalról, ígérem, mi is ott leszünk. Azokkal, akikkel olyan régóta járjuk ezt az utat, beszélni is felesleges erről." Nyílt fenyegetés Ungvárynak: "Végezetül hadd kérdezzünk valamit Ungváry Krisztiántól! „Apámnak, anyámnak és nagyapámnak is volt dolga az állambiztonsággal” – ezt ő nyilatkozta 2007-ben az Origónak. Elmeséli, hogy a családja tettesként vagy áldozatként kapcsolódott a kommunistákhoz? Inkább nem várjuk meg a választ. Utánanézünk a történteknek, és – kölcsönösségi alapon – Ungváry Krisztián szűkebb rokonságáról, az állambiztonsággal kapcsolatot tartó apáról, anyáról és nagyapáról mesélünk egy kicsit. "

[takemetochurch13]

Egy kapcsolatba csak egy gyenge szív menekül

[tumblikutya]

Vendégkutya Kókusz, aki nem szerette, hogy kicsi az asztal, de végül kapcsolatba lépett a belső macskájával és begyűrte magát, amíg a gazdájával kocsmáztunk.

[tokeletes-csendd]

Nekem mindig fontos volt, hogy átéljem: aki közelebbi kapcsolatba kerül velem, éreztesse, örül, mikor újra találkozunk.

Szabó Magda

[retyerutya]

Subject: Jó hírek

Figyelem: az alap kedvezményezettje, A Luxemburgi Európai Beruházási Bank és az IMF felhatalmazást kapott arra, hogy kivizsgáljuk a törvény által jóváhagyott szükségtelen halasztott források okát. Vizsgálatunk során felfedeztük, hogy fizetését egyes bankok korrupt tisztviselői késleltették, akik megpróbálták átirányítani pénzeszközeit az Ön személyes számláira. A kétes cselekmény megállítása érdekében megállapodtunk az Európai Beruházási Bank luxemburgi központi irodájával és a Nemzetközi Valutaalappal. (IMF), hogy tudjuk kezelni és figyelemmel kísérni ezt a kifizetést. Kerülje el a kétségbeejtő helyzeteket a bankokkal és más hatóságokkal a büntetőeljárás során. Az Ön kifizetésére visszavonhatatlan fizetési garanciát kaptunk az IMF-től. Tájékoztatjuk, hogy az Európai Beruházási Bank úgy döntött, hogy 1 000 000,00 USD-t kompenzál, és banki átutalással bankszámlájára utalja. Lépjen kapcsolatba az Európai Beruházási Bankkal az alábbi e-mail címen;(rosejames66798@gmail.com) Kapcsolattartó személy: Rose James. Vállaljuk sürgős együttműködését.

[iwannapushthebutton]

Elkészült AHOL A MŰVIRÁGOK NYÍLNAK c. fotózinem. A kötet egy vizuális napló a családommal folytatott temetőlátogatásokról. A temető számomra az emlékezés tere. Nem kapcsolatba kerülök az elhunytakkal, hanem mélyebb összefüggéseket értek meg általuk: a temető az a tér, ahol összegyűlik az idő. Ezt a mozdulatlan dinamikát akartam ábrázolni. Az anyag három éven át készült, analóg technikával, lejárt Forte Color 100-as filmre. A sorozat képei narratív struktúrába rendeződnek és így adnak ki egy három fejezetből álló elbeszélést az utazás (zarándoklat), a temető "földrajza" és a rituálék köré szerveződve. A/6 méretben mindössze 50 példány készült belőle. A nyolcvan képet tartalmazó füzet összes példányát én kötöttem kézzel. Elsőként az Ukmukfukk Zinefeszten lesz elérhető korlátozott számban 3000 Ft-os áron, utána pedig nálam lehet érdeklődni.

[csacskamacskamocska]

Szexmentes

Olvastam egy cikket arról, hogy mi számít szexmentes kapcsolatnak. A felmérés szerint, és figyelembe véve az eltérő igényeket: nem tudják megmondani. :D Azt tudják, hogy a heti egy szex amivel már átlagban elégedettek az emberek. De tényleg teljesen egyéni, kortól, emberektől, a kapcsolat lehetőségeitől meg még sok mástól függ. Ha te szexmentesnek érzed, akkor az.

Nem is ezt akartam, hanem ma eszembe jutott, hogy milyen az amikor a másik ember szexuálisan aktívabb, mint te. Amikor a másik embernek a legtöbb gondolata a szex körül forog. Elfoglaltság, hobbi, vágy, örömszerzés, jutalom, elvárás, egészség, férfierő = ez mind egyszerre a szex. Elmondom: az ember zaklatásnak éli meg. Könnyű mondani, hogy bárcsak szexszel zaklatnának, bárcsak egy kanos csávó, egy bevállalós csaj, egy szexuálisan nagyon aktív ember lenne mellettem... bárcsak... mondja ezt az ember, amikor nincs senkije és jóideje nem szexelt senkivel. Zaklatásnak éli meg akkor is, ha te a normális átlagot vagy az éppen elfogadható mértéket szeretnéd, ha ő meg bármi miatt nem. A miért nem dugunk az rosszabb kérdés annál, hogy miért nem segítesz a háztartásban vagy miért hagyod, hogy anyád így beszéljen velem kérdésnél. Azt nem tudom, hogy mekkora eltérő igények teszik teljesen tönkre a kapcsolatot, de hogy emberileg, érzelmileg, önértékelésben romboló, az biztos. Kényszeríteni senkit nem lehet. És aki azt mondja, hogy csábítsd el, csinálj ezt meg azt, legyél ilyen meg olyan, az nagyon gyorsan menyjen a picsába, mert fogalma nincs miről beszélek. De a másik véglet is romboló. És senki sem szeretné zaklatónak érezni magát a párkapcsolatában, hogy folyton tapogasson, csókolgasson, próbálkozzon és finoman erőszakoskodjon, hogy hátha...

Nem gondolom, hogy a párkapcsolat legfőbb értéke, hogy legyen kivel dugni. Fontosnak tartom a testiséget, az intimitásnak ezt a formáját, a benne rejlő mélység és bizalom legalább annyira fontos, mint az örömszerzés.

Megteheted, hogy elengeded a másikat, maradjunk párkapcsolatban és dugsz akivel akarsz. De ez szerintem az önzés egyik kiemelkedő formája, amennyiben nem a szexuálisan kielégületlen fél akarja. Kell belőled ez meg ez meg ez, a megértésed, a gondoskodásod, a figyelmed, a szerelmed, de a mocskos kéjvágyadat old meg mással. Ugyan tudod/m, hogy nem tudod, mert ilyen érzelmileg fixált kis csicska vagy, de én megengedtem, rajtam nem múlik. Mertugye, legyél „felnőtt”", építs ki egy bizalmi kapcsolatot valaki mással, amiben a szex olyan jó, mintha szerelmes lennél, de közben maradjak prioritás. – mondja az elengedő. És van persze a belátó kiszolgáltatott, aki engedi félrekúrni a másikat, hogy őt ne hagyják el. Lehet akárhány akármiféle érv, ez bizony kiszolgáltatottság, szomorú alárendelődés, és torzítja a személyiséget.

Ja, el tudok képzelni olyat, hogy két ember annyira különlegesen szabad és egyben összeforrt kapcsolatban él, hogy belefér a félrekúrás. Picit pszichopata dolog, amiben az érzelmek háttérben szorulnak az ésszerű előnyök mellett. És nagyon szeretnek az ilyen ritka kapcsolatokra hivatkozni, hogy lám, van ilyen. De nem tudjuk mi van a belsejében. Azt hiszi mindenki, hogy az van belül, ami benne is van. Pedig nem. A normáktól/szokásoktól eltérő dolgokban a normákban/szokásokban gondolkodástól eltérő személyiségek, gondolkodásmódok vannak.

Ja, ne azért legyél hűséges, mert meg van tiltva, hogy mással legyél. Azért legyél hűséges, mert nem éri meg hűtlennek lenned. Nem bántanál meg, és nem kockáztatnád meg, hogy elvesztís, mert jó neked velem, mert jó a kapcsolat, mert szeretsz így élni.

A nyitott kapcsolatok inkább szövetségek, szerintem.

Az viszont jobban kellene, hogy működjön, hogy az emberek le tudják zárni a kapcsolataikat, elgyászolni és továbblépni egy másik kapcsolatba, a helyett, hogy a nem működő kapcsolatban kínlódnak. Ebben még nagyon sokat kell fejlődni szerintem. Hogy jól tudjuk ezt kezelni. Hogy természetes legyen. Ezen az úton lehetne eljutni oda, hogy olyan nyitott kapcsolatban éljenek az emberek, ahol a szövetség erős, az érzelmi kötelék erős, a szenvedély viszont nyitottabb, de problémamentes. De én már ilyen kis konzervatívként fogok meghalni, valószínűleg. :D

[ofeofeliaofeliaia]

még nem döntöttem el, de erősen gondolkodom. a tibeti hagyományokban az elhunytaktól úgy búcsúznak, hogy elégetik a személyes tárgyaikat. én kicsit abszurdnak tartom az exférjemről készült képek kerülgetését. hiába szeretem mondjuk a képeket. nem szeretnék no go zonakat csinalni olyan helyekbol, ahova elteszem oket. vszeg exanyóséknak szólok, hogy válogathatnak belőlük, aztán lehet a nyáron lesz egy pillanat, amikor végre az utolso kozos dolgokat is lezartuk, hogy kiulok a kertbe, csinalok egy szep kis tuzet, es lezarom szepen ritualisan ezt a szakaszat az eletemnek.

kapom közben az ívet, hogy de nekünk jóban kéne lennünk, és hogy az, hogy soha többet nem akarok vele találkozni, az gyerekes, meg majd biztos meg fog változni a véleményem. attól biztos nem fog, hogy ezt mondja valaki. én úgy szeretnék jóban lenni, hogy semmit nem hallok róla, nem ejtik ki a nevét, nem nézem végig, ahogy belemenekül valami kapcsolatba, 2 év alatt csinál egy gyereket és utána ahogy hormonok huss, ott is benyomja a cancelt. én úgy szeretnék jóban lenni, hogy 10 év múlva összefutunk véletlenül és megörülök, hogy látom és megkérdezem, hogy mizu és ennyi.

rettenetesen dühös vagyok, ha az eszembe jut. és szomorú. van hogy felváltva, van, hogy egyszerre. de az biztos, hogy nem akarok barát lenni és fel is basz azonnal bármi ilyen elképzelés.

[arassea]

Lefelé és felfelé mennyi lenne neked az a korkülönbség ami beleférne egy kapcsolatba?

tekintve, hogy az álompasim egy 90 éves milliárdos, szívritmuszavarral meg tehermentes rózsadombi házzal és rajtam kívül 0 örökössel, felfelé a határ a csillagos ég!

lefelé meg csak akkor vagyok hajlandó mozogni, ha betöltöttem az 50-et, addig szó sincs róla

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Figyelj én teljesen megértem hogy elfoglalt vagy, rossz időszakod van, sok a suli a meló, családi dolgok.. tőlem akár lehetsz terhes is de azt remélem te is megérted hogy már nem tud érdekelni ha valakit egyszercsak elveszítek. Ha arra az emberre aki ott volt mindig melletted egy kis időt nem bírsz szakítani vagy legalább egy szimpla messenger üzenettel megdobni hogy mizu van vele és utána azt látod hogy a másik nem tesz bele semmit a kapcsolatba akkor ne neked álljon már feljebb. És nem. Nem tud érdekelni már hogy esik neked ez az egész vannak nagyobb problémáim is.

Eleget kaptam az évek alatt hogy megtanuljam elengedni a dolgokat és nem kinlódni valakiért. Aki továbbra is ott van mellettem azt imádni fogom továbbra is, de ha hol lelép hol visszajön mint te arra ráadom a kabátot, utána már az ő baja ha az úgy mégse jó. Az én poharam is egyszer betelik. Ha nem keresel én se kereslek. Ha elbasztad akkor elbasztad. Ez van.

[konyvekkozt]

sokáig fogok emlékezni erre a könyvre. nem is feltétlen a tartalma miatt, hanem amiatt, ahogy sikerült beleengednem magam és hagytam, hogy feltörjenek az érzések és a kérdések

a könyv főszereplője Clover, aki egy haláldúla. már önmagában ez is érdekes. pár rövidebb eset után hosszabban és mélyebben is megismerhetjük a munkáját. és ezzel párhuzamosan az életét is, valamint azt, hogy került bensőséges kapcsolatba a halállal

a történetnek része egy szerelmi szál is. ennek alapvetően van helye, főleg, hogy Clover egyre inkább kinyílik, a zárt világából egyre inkább és egyre több emberhez kötődik. de valahogy mégis rossz ütemben van jelen

nem meglepő, hogy a haláldúla haldoklást kísér. és van, aki meghal. de nem ezért sírtam végig a könyv végét. nagyi haláltusájának elején ott voltam vele, de egy idő után kiküldtek a kórteremből. a mai napig bánt, hogy nem ellenkeztem és nem voltam ott az útja végén. ez az élmény mozgott bennem annyira, hogy sírtam és ezzel kapcsolatban próbáltam megbékélni

azt gondolom, ez a könyv jó. lehetett volna nagyobb hangsúlya annak, mit is tudunk a halálról kulturális szempontból, főleg mert Clover több országot is bejárt. de már önmagában az remek, hogy van egy könyv a haldoklásról, amiben szerepel egy család, ahol tabusított a halálról való beszéd, annak ellenére, hogy egy családtag egyértelműen pár héten belül meghal. szóval segédeszközként, beszélgetésindítóként remekül lehet használni

ez volt az idei első fűben olvasós könyvem, azért is kedves amellett, mennyire betalált és mennyire megmozgatta a saját élményeimet