#jézusom

[lilypetalzz]

hopping on the trend, so here's a quick hungarian miku ^___^

[csacskamacskamocska]

Utazás első nap

Ami, bár nem történik semmi és nincs semmi látnivaló, mégis hasznos tapasztalat. Ha valaha is, de tényleg valaha is próbálkoznék valami pasit beújítani... nem dohányozhat. Ez biztos. nincs az humor, intelligencia, szépség, gazdagság, nagyfarok, ami elfedné a gyomorforgató büdöset. Ha reggel ébredés után elkezd beszélni, én világgá megyek. Szóval nemdohányzó, csendes faszit keresek, aki reggel még jelbeszéddel sem zaklat. és nem matat, nem pakol, nem készít reggelit, nem kérdez. Szóval van ugye az a férfi, akivel a térképről lemennék, ha akarná. Fogalmam sincs, hogy ő mit csinál reggel egy közös szobában, lehet, hogy pont ugyanezeket. Nos, akkor a szép, kitartó szerelem pukk, szarrá törne a valóság zátonyán. De sosem fogom megtudni, így ugye... Na mindegy is. Ott egye meg a fene.

Csak tényleg, nem dohányzó csendes reggeleket kedvelő fiúk, esetleg írjatok. Jogsival!

:D

[dramatic-dolphin]

három fázisban látható ahogy az origo hornyposting-felelőse rájön, hogy egy transz nőt hívott éppen gyönyörű színésznőnek

[whumpshaped]

mivel ma is kurva meleg van, asszem ez egy ilyen szoknyás nap lesz. nem tudom melyik szoknya- de valamelyik. és rohadt cuki lesz

[fiatalkoriszennyezodesek]

Hujjuj, édes Jézusom....

[dioskailacs]

Bang Chan ✧ ★★★★★ (5-STAR) Recording Scene

[kezenani]

tyúkom

önfeledten játszik a kis barátjával.

a laposcsibe minden viháncolásban mindig benne van, süthet az idő vagy záporozhat az ég, vidám aurájuk az egész irodát töretlen életigenléssel hatja át

még 2 és fél óra. jézusom.

[donb]

advent

megint eszembe jutott egy régi-régi cikk (zárjelben: Vietnám ma már á-val írandó)

Karácsonyi jegyzet a vietnami kalapról

Van nekem egy öreg, szakadozott vietnami (zárójelben: kéne arról is egy Korrektorblog-post, hogy Vietnamot a-val kell írni, nem á-val, ahogy annyi mindenfele írják-mondják (én csak tudom (higgyék el nekem, nemcsak a helyesírási szótárakból tudom, igazi vietnamiaktól is (mellesleg Viet Namban latin betűs írás járja, márcsak azért is a (namost próbáljuk meg bezárni az összes zárójelet))))) kalapom, tudják, az a lapos, kúp alakú izé. A kalap a vietnami szesz- és dohányárus asszonyról jutott eszembe, akitől a minap becherovkát vettem a Lehel alagsorában; hozzá járok Teacher's viszkiért meg kávéért (és ha már ott vagyok, bagóért, köhögőscukorkáért satöbbiért) is.

A vietnami szesz-dohány-édesség árus asszonynak – európai uniós aspektusból különösen – szívszagattó sorsa lehet; ő zár ott az aluljárószinten utoljára (gondolom, boltja a hajnali redőnyhúzáskor is mindig nyitva van már), mégis, akárhány órája rohangált már le-föl zsúfolt polcai közt, mindig ugyanazzal a kedves mosollyal kérdezi, amikor elém rakja az utoljára kért minimálárréses gyarmatárut: „mást nem?”. Mást, momentán, nem. A halottaimat nem volna rossz, de őket, kedves, úgyse tartja a polcain.

A minap sírtam ide, ebbe a rovatba Edit halálát, és igen, jutott eszembe keserűen, pakolhatnék ide tovább egy sorozat könnyfacsarós jegyzetet (ötven felett, úgy látszik, ez úgy adódik, mintegy) nagyanyáimról – a kőbányai proletár asszonyról (igen, prolizós buzik, igazi ember volt, az orsószilánkkal a szemében, félig vakon, világháborús özvegyen, beteg dédanyámmal (anyósa, mellesleg) a nyakán, nevetve-adva mindig magától értetődőn (rumos praliné, istenem)); meg a tiszteletes asszonyról, az elsős elemisták örökös tanítónőjéről (ő nevelt fel, ha meggondolom (mennyi mindent cipelünk belőle apámmal, jézusom)) –; Dénes unokabátyámról, szinte kölyökként pusztult (szinte szó szerint); vagy Lajosról, a pofázógép-vitabuzi reformkommunistáról, ordítva vitatkoznánk hetente a politikáról filozofice, dehát az önpusztító baromja – fiatalabb volt nálam bár – nem érte meg még az Antall-kormányt sem (hiányzik, rettenetesen); és vannak még, de hagyjuk.

Illetve, pofátlanul belelököm még a sorba Andrást. András él és virul, de amióta megjárta a politikai-államigazgatási hatalom magasb régióit, nem lehet emberi hangon szót váltani vele, isten bizony, elsiratom néha emiatt. Azért, mert ő is benne van, hogy nekem fontos, ki van-e téve egy vessző, lent vagy fönt nyit-e az idézőjel, egyáltalán, tükröz-e bármit is a szedéstükör. Gimnazisták voltunk, 1971., elcipelt magával nyári munkára a Révaiba, trógeroltuk a félkész könyveket a kötészeten, birkóztunk röhögve a spénben, jártunk a szakik nyakára nyomdásztudományért (tudja még valaki ebben a komputéros világban, mi az a linószedés?), betűmintakönyvért, életért; András kezdett dumálni ott a folyosón a három vihorászó, csitriszerű vietnami lánnyal.

A csitrik végzős egyetemisták voltak, derült ki lassan, hozzánk képest érett asszonyok, összehaverkodtunk mégis rendesen, egy évig mászkáltunk hozzájuk a műegyetemi kollégiumba. A nevetős cigányképű vagány és a légiesen karcsú gyönyörű nevére, szégyenszemre, már nem emlékszem (András lökné őket kapásból, biztosan), de Huongot nem felejtem el soha. Villamosmérnöknek tanult, arra a karra vezényelte a kommunista párt, pedig bölcsész volt, velőig, nyelvzseni, úgy beszélt magyarul, mint senki született, és vágta a József Attila-összest, eszméletlenül. Igazi kelet-ázsiai fazon volt, rövid lábak, kis mellek, nagy fenék, kerek arc; és szerelmes voltam abba az addig sosem tapasztalt hatalmas szellembe; meg abba a mindent kibíró vietnami mosolyba. Tőle kaptam azt a foszladozó kalapot.

72-ben ő lediplomázott, hazament, én előfelvételis katona voltam a legsivárabb Duna–Tisza közi homokon (buzi tudós, hülye zsidó, fókára, katona!). A század-KISZ-klubban láttam meg a szoc.-modern csővázas dohányzóasztalon púposodó újsághalom tetején mosolygó arcképét. Hosszú antiimperialista cikk volt a Népszabadságban annak apropóján, hogy Le Kim Huong, a Pesten végzett mérnöklány néhány nappal hazatérte után Hanoiban (Ha Nôi, vietnamiul, és j-vel kell ejteni, hanoj) meghalt. Bombatámadás áldozata lett. Az Amerikai Egyesült Államok hadserege akkor bombázta utoljára Hanoit. (Itt most – bölcs vietnami mosollyal – mellőzzük az Amerikai Egyesült Államok demokráciaexportőri akcióiról feltoluló olcsó analógiákat.)

A minapi csarnoklátogatás után, enyhén becherovkaközi állapotban azt képzeltem, hogy szenteste az asztal mellé telepszik a halpástétom, a gesztenyés pulyka meg a töltött káposzta mellé, mennyből az angyal, kopott rizsszalma kalapban egy vietnami mosoly. https://index.hu/velemeny/imho/kalap/

[szeretemacheddart]

jézusom

[dalszoveg-planet]

Találtál belőlem egy új verziót És majdnem kirobbantottam a harmadik világháborút Jézusom, mégis mit műveltem?

Olivia Rodrigo - love is embarrassing

[csacskamacskamocska]

Elmesélek egy különös dilemmát Amúgy csak játék, nem vérre megy :)

Van egy pasid. Éldegéltek átlagosan, még akár jónak is mondható a kapcsolat, csak egy apróság zavar. Sosem mondja, hogy jól nézel ki, csinos vagy, szexi, sosem néz rád elismerően. Ám az utcán utánafordul minden nőnek. De egyébként van szex, az is elég jó és ha nagyon igyekszel olyankor csak beleképzeled, hogy tetszel, hiszen különben nem dugna meg. Nem igaz? Csakhát az utcán utánafordul minden nőnek. – Forduljak meg utánad is? Tessék... egyszer...kétszer... most boldog vagy? – tudod, hogy ezt válaszolná. Vagy azt, hogy ne akard minden lépését kontollálni. Vagy azt, hogy jézusom, de hülyeség ez, hiszen veled vagyok, sose megyek el mással. Éshát, tényleg veled van. És tényleg nem megy el mással. Csak az utcán utánafordul minden nőnek. Neked meg sosem mondja, hogy csinos vagy. Próbálod magad meggyőzni, hogy jó nő vagy akkor is, ha nem mondja, és hogy nem tiszteletlenség, hát tényleg számít ez? Próbálsz az ő fejével gondolkodni, beleérezni az ő világába, hogy miért csinálja, keresed a magyarázatot mert amúgy megérné a kapcsolat? Addig vered az asztalt, hogy ez igenis nem jó így, amíg vagy változtat vagy elváltok? Arra koncentrálsz, hogy a szex minél jobb legyen, hiszen akkor veled van, nem mással? Belátod, hogy egy tapírral élsz és megfordulsz minden férfi után? Fenntartod az amúgy nem rossz kapcsolatot a tapír érzékenységű pasiddal, de kihívóbban öltözöl, hogy megéld, hogy utánad fordulnak? Arra koncentrálsz, hogy úgy is megöregedtek mindketten, végül együtt lesztek rondák és ez a lényeg, hogy együtt? Úgy otthagyod, mint a szél és soha többet nem problémázol ilyesmin? Minden alkalommal, amikor megfordul mások után, hangosan kijelented, hogy nézd ott az a bunkó parasztot, a barátnőjével van, és más nők után forog? Nem dugsz vele aznap, hátha egyszer összeáll a kép – neveled, mint egy kutyát? Azt mondod neki, hogy "szívem, beszélnünk kéne", aztán figyeled ahogy menekül, és minden folytatódik ahogy volt? Azt kívánod, hogy kapjon gerincsérvet a sok forgástól? Nem mész vele sehova, forogjon egyedül? Tehát a feladvány az, hogy rendes pasi, kedvesen beszél veled, érezhetően tesz a kapcsolatért, de sosem dicsér, sosem ismer el, de minden nőnek utánafordul. Nőknek, a mit teszel a kérdés, férfiaknak a miért teszed a kérdés.

És tényleg csak játék, csak kíváncsi vagyok kiből mit hoz ki, nem kérek életvezetési tanácsokat, lévén, hogy nincs pasim. :)

[ornamental-commie-faggot]

Jézusom annyira

unatkozom, hogy fájdalmaim vannak.

[otthonzulles]

jézusom :( na erre tuti rárántja a mikropéniszt a büdös geci

[tonmarton]

könyörgöm legyen jó. jézusom milyen gyönyörű hát bzameg full libabőr.

[n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a]

Jézusom, mit csinálok?

[kezenani]

szomorú séták

c. ciklusunkban ma egy 2015. nov. 25-i esetről emlékezem meg nektek

jézusom. itt az volt, hogy másfélórás gymstick óra után 2,5 km-es gyaloglással izzadtan, fáradtan érkeztem haza, kulcs nélkül. férj itthon, telefonja lemerülve. a birtok bevehetetlen, próbáltam, elhiheted. nagyon sokat bóklásztam a környéken, kedves kis utcákon fel-alá, mindig vissza-visszatérve, hátha férj körbejár, ahogy amúgy mindig teszi, hiába. egyetlen kincsem a szép-kártyám. nekiindultam hát a világnak, hátha férjnek előbb-utóbb feltűnik hiányom. irdatlan messze találtam egy bisztrót - fenti fotón megörökítve -, egyedüli és valószínűleg utolsó vendégként egy forró paradicsomlevest óhajtottam. isteni volt, tüzes fűszerezéssel, lavornyi adag. az utolsó cseppeket kanalaztam, amikor férj megcsörrintett. öröltem neki, mert késő volt, hideg, este és fél kilenc.

fitneszre a továbbiakban kora délután jártam inkább.