#hogy ne menjek veled

[alyrarkhon]

Nem szeretem biztosra ígérni, hogy ott leszek valahol,

mert bármi közbejöhet.

Ez a bármi régebben többnyire azt jelentette, hogy késik a vonat, nem jön a busz, hirtelen lebetegszem (mindegyikre volt példa), de március óta ez az egész új, nem várt és sokkal durvább fordulatot vett.

Csütörtöki nap volt amikor hazaszaladtam a szüleimhez (azóta is minden csütörtökön eszembe jut), hogy anyukámnak gyógyszert vigyek. Semmi különöset, csak fájdalomcsillapítót, mert fájt a lába. Elesett korábban, emiatt nagyon nehezen járt, de nem akart orvoshoz menni, mondván, hogy majd elmúlik. Sajátos, személyes okai voltak rá, hogy ne járjon orvoshoz, és hiába győzködte az egész család, ebből nem volt hajlandó engedni.

Éppen csak beugrottam, alig negyedórát voltam otthon, beszélgettünk. Nem volt különösebben rosszul, fájlalta a lábát, fájlalta a hasát, mert lecsúszott az ágyról, de aggasztott, hogy nemigen evett (és biztos voltam benne, hogy kevés folyadékot iszik), megígértettem vele, hogy többet fog, aztán eljöttem, hiszen, mint megbeszéltük, szombaton úgyis jövök megint, akkor majd hosszabban is tudunk beszélgetni, lenne is miről mert új laptopot akart venni és új telefont is. Eljöttem, megnyugodva, hogy nincs nagy baj, és szombaton úgyis megyek megint. Az csak két nap, vagy annyi se. Persze maradhattam volna tovább. Semmi sürgős dolgom nem volt. Most már persze maradnék.

Pénteken hazament a húgom is, és mivel úgy tűnt, hogy anyu rosszul van, megbeszéltük, hogy most már ha törik, ha szakad, szombaton rávesszük, hogy ugyan hadd hívjunk már orvost hozzá. (utólag kiderült, hogy apukám közben ugyanezt beszélte meg a nagynénémmel)

Úgyhogy e szerint készültem - eléggé stresszelve azon, hogy mennyivel lehet rosszabbul - a szombati találkozóra (mellékvágány, de mivel bizonyos szempontból kapcsolódik, leírom, h közben jutott el hozzám Joost Klein eurovíziós dala. Ha láttad az utolsó 20 másodpercét, tudod, miért írtam ezt most ide).

Minden el volt rendezve, táska előkészítve, hogy szokás szerint menjek, hiszen megbeszéltük.

Aztán a húgom hajnalban annyit írt messengeren, hogy "meghalt anya".

Innentől nyilvánvalóan pánik üzemmód volt, pontosabban nem innentől, hanem pár órával későbbtől amikor elolvastam az üzenetet. Közben apukámnak és a húgomnak akik pontosan annyira összetörtek, mint amikor reggel holtan találod a legfontosabb családtagod, beköszöntött a Kis Magyar Valóság is. Apukám felhívta a 112-t, hogy bejelentse a halálesetet. A kezelő első kérdése ez volt: "Családon belüli erőszak történt?" Miután tisztázták, hogy nem, felvették az adatokat, és nem történt semmi. Két órával később újra fel kellett hívni őket, akkor végre méltóztattak kijönni, de abban sem volt sok köszönet, kijött egy doktor és egy asszisztens és adatfelvételkor az asszisztens úgy beszélt a húgommal, mintha ő volna otthon és nem fordítva ("ne üljön oda, az a doktor úr helye"). (közben anyukám továbbra is ott feküdt a padlón ahol rátaláltak)

Mire hazaértem, már ennek mind vége volt, nem maradt más, csak a döbbenet és az ezernyi kérdőjel.

Azóta megvolt a temetés, elkezdtük a legkevésbé sem egyszerű hivatali ügyintézéseket (számomra nagyon meglepő, hogy a hivatalok mennyire nincsenek rá felkészülve, hogy valaki meghalhat, pedig ez valamikor mindenkivel megtörténik, és mennyire nehézkes ez az egész, miközben az ember éppen elég terhet cipel a lelkén egyébként is)

Így zárásként annyit tudok mondani, hogy ha tudod, öleld meg anyukádat, még akkor is, ha nem kifejezetten jó a kapcsolatotok (ha kifejezetten rossz, az más), mert egyszercsak nem fogod tudni többé, és akkor bizony hiányozni fog.

Azóta még kevésbé ígérek bármit biztosra.

[heidelberger]

Újra megcsinálták!

Nagy volt a tét, de megcsinálták! Másodjára is!

Megvolt hát az utolsó is. Volt már jobb éjszakám, bár az az igazság, hogy kicsit mégis jobban aludtam, mint hétfő-kedden. Kedd volt a mélypont. Pünkösd után sehogyan sem akart a szervezetem újra nekilendülni. Mára meg úgy voltam vele, hogy ha tegnapig nem volt semmi bajom, akkor már ma sem lesz. Ezzel meg is nyugtattam magam.

Hogy mi volt a tét? Miért voltam ekkora stresszben? Miért kellett látni, hogy látok?

Azt hiszem még most sem merem túlságosan ragozni, de nyilván a látásom volt a tét. Ahogyan 10 éve is, most is.

10 éve is elmondták, hogy annyira közel van a látóideghez (kisebb, mint 2 mm), hogy a bal szememre a látást nem tudják garantálni. Mégis tökéletesen látok a kezelés után mind a két szememmel.

Most annyival volt nagyobb a tét, hogy a kiújuláskor a látóideg mögé húzódott be ez az oda nem illő képlet, így most a következő mondat állt a papíromon, amin a kezelési terv volt: Please note: This treatment approach carries a high risk of loss of vision in the left eye. (magas a kockázat a bal oldali látásvesztésre) Ezt elmondák áprilisban is, majd még annyival megtoldották, hogy mivel a koponyafalon van hátul, ezért agyi ödéma is kialakulhat, de ha ez lesz, majd kezelik.....

Megnyugtató, igaz? Azt hiszem, ha nem a németek mondták volna, akkor simán kimegy a lábam alól a talaj. Nem maradt más, csak a hitem Bennük, hogy 10 éve is megcsinálták. Az a hitem, hogy a Földön erre kb. csak Ők, meg esetleg a Japánok képesek. Tudom, hogy elmondják Ők is a worst case-t, a lehető legrosszabb esetet, hiszen ez a kötelességük, de amit tudnak, az emberfeletti.

Magyarországon is megvizsgáltak becsülettel, jártam ismét mindenhol, de még a legmodernebb hazai berendezéssel is mindkét szememre megvakultam volna (egészen közel volt a chiasma-hoz is - ahol a látóidegek kereszteződnek). Ahogyan az egyik nagyon kedves (tényleg kedves volt!) orvos mondta otthon, csak homeopátiás dózist tudna adni és az is kockázatos.

Itt leadtak most 51 GyE -t és 10 éve 76 GyE dózist (a szövet nem felejt), összesen 127 GyE dózist a látóidegem mellé úgy, hogy a látásom egy cseppet sem romlott....

Azt gondolom, ha van csoda, ez az!

Nyilván elfogult vagyok, érzelmes is, most is nyeldeklem a könnyeim. Kétszer mentették meg a szememet, az életemet. Kedvesen, mosolyogva, magabiztosan, elképesztő precizitással. Ne csodálkozzatok, ha én örökre hálás vagyok Nekik ezért. És hálás azért, mert én is az Európai Unióban élek, én speciel hitem szerint Velük alkotok egy közösséget és nagyon mélyen érint, amikor valaki ezt a közösséget bántja, erodálja, mocskolja és el akarja foglalni....

Nagyon hálás vagyok érte, hogy pont úgy kezeltek, mint bármelyik másik Baden-Württembergi vagy akárhonnan is jövő embert.

Nagyon szépen köszönöm Nektek is, akik mind gondoltatok rám, együtt éreztetek velem, fogtátok ott a kezemet, amikor a legnehezebb volt.

Igen, sok nehéz dolog van az életben, azt hiszem az egyik legnehezebb az, amikor magad maradsz az elméddel sötétben, bezárva és el kell csendesíteni úgy, hogy egy millimétert sem mozdulhatsz.

Tudom, hogy van ennél nehezebb is, amikor meglátom a szülőket a váróban....

A kezelést követően jött a főorvosom és még a váróban megbeszéltük, hogy minden rendben volt, minden a legnagyobb rendben van, a terv szerint ment és nagyon sajnálja! hogy volt egy kis félreértés a múlt héten, hogy ki akar kivel beszélni, de Ő nem akart mert minden oké volt.... Majd mindjárt jön a kollégája és elmondja a részleteket. Mosolygott, én megköszöntem és elment. Még fél órát kellett várni, akkor behívtak az orvosi szobába, elmondta a kolléga ugyanezeket, kérdezte a tüneteimet, mondtam, hogy semmi érdemi, majd elmondta, hogy pár hétig napra ne menjek, viseljek arcot árnyékoló sapkát, napszemüveget, lehet, hogy viszketni fog a bőröm, meg száraz lesz... de ennyi. Nagyon jól viseltem, és ez a legjobb jel a jövőre nézve. Augusztus 22 -én 15:00 órakor kontroll.

Viszont látásra! (látásra!)

Egy dolgot még ide kell írnom a végére. Egyetlen egy ember volt, aki ebben a helyzetben ismét ellenem fordult, mindent megtett, hogy nehezítsen a lelkemen, de igazából meg sem lepett. Nem része az életemnek, ezért nem írok erről, de álljon itt annyi, hogy nem sikerült neki.

Mi - a németek, ti és én - erősebbek voltunk.

Megint.

[oldmacykerenew]

Megvan a temetes idopontja. Jovoheten lesz… most ezen fogok gorcsolni napokat, hogy mi lesz. Raadasul meghivtak minket utana ebedre, az elhunyt kedvenc ettermebe… egy reszem azt mondja, hogy menjunk, szarjam le oket, az elhunytert van az egesz (akinek amugy mar mindegy…) aztan van egy masik reszem, aki azt suttogja, hogy “most megmutatom, hogy nincs igazuk, mas vagyok, mint hiszik es felnott, boldog no vagyok…”

Aztan ott egy nagyobb reszem, ami azt mondja, hogy “SZARJAL BELE. Temetesre menj el, aztan ne kinozd magad ezzel a tarsasaggal tovabbi orakat…. “ 😅

Apu valoszinu, hogy elrugdosna engem az ebedre. Tulsagosan udvarias es tisztelettudo ember volt ahhoz, hogy ne menjen el ilyenekre… de ugye amikor elt, meg mas volt minden. Nem biztos, hogy tetszett volna neki, amit velem csinaltak.

Mindegy. Kedden megyek a kineziologushoz, majd kitargyaljuk - bar vele ugyis arra jutunk, hogy menjek el… :D

[csacskamacskamocska]

Közöny vagy önfegyelem

Tegnap annyi reblogot töröltem ki miután megírtam, hogy komolyan el kellett gondolkodnom, hogy mi van. Egyrészt van egy felelőtlen állapot, amikor az ember mindenhez hozzászól, beleböfög dolgokat, franc se tudja miért, de szerintem a magány elől menekülés van a mélyén. Van aztán amikor az ember azért beszél, hogy látszódjon. Vagyok én is. Van eszem, humorom, tessék már észrevenni engem. Ez akár konkrét embernek is szólhat. Van amikor irritálódom. Az irritálódástól az ember egyre erősebben fókuszál arra vagy azokra, akik irritálóak. Néha a torkomig jön a sav, hogy mondani kéne, szembesíteni, szavakkal ütni. De nem is szabad meg felesleges is. Igyekszem kikerülni. Van az a könnyed állapot amikor nem másabb az egész, mint egy társas beszélgetés, akár élőben is mehetne egy pohár bor mellett. És van az, amikor a szöveg vége az érzés, hogy „Minek?” Minek elmondani ezt a történetet, minek kijavítani a másikat, minek erőlködni egy új nézőpont keresésével, és minek majd vitatkozni róla. Mitől lesz akkor jobb a világ? Csak időpocsékolás.

Alig van átfedés a virtuális életem és a valós életem között. Valaki írta, hogy ha megkérdezel két embert, hogy ki a legjobb barátja, szinte soha nem egymást nevezik meg. Logannak sem én vagyok a legjobb barátja, inkább az exe az, én legalábbis úgy gondolom. Én meg nem is tudom, hogy van-e legjobb barátom. Nem tudom az mi. Akivel minden nap beszélek? Én senkit nem hívnék, ha el kéne ásnom egy hullát. Nem ugyanattól kérnék kölcsönt pénzt, mint akivel fesztelenül tudok bulizni vagy akivel világmegváltani tudok. Többekért tűzbemennék. Függetlenül attól, hogy ők megtennék-e értem. Biztos nem állnék bénultan és tördelném a kezem. De olyan marhaságokat ne kérj, hogy menjek helyetted postára! :D

Vajon az-e a jó kapcsolat amiben mindig szereted a másikat vagy az amiben azt mondhatod, hogy gyűlöllek. Most konkrétan gyűlöllek. És három óra múlva már nem, már megint szereted, imádod, soha el nem hagynád. Csatározás, érzelmek forgataga amiben őszinte lehetsz, mindig sikíthatsz, hogy ezt ne csináld, baszdmeg, ne! Nem erre vágyunk, de mégis talán ez a jobb. Arra vágyunk, hogy ne sérüljünk és cserébe nem sértünk. Ez tűnik az ideálisnak. Mert nem hisszük, hogy a kapcsolat kiállná annak a próbáját, hogy szarrá sértegetjük a másikat. Akkor se biztos, hogy elbírnánk vele, ha egészen biztosan tudnánk, hogy három óra múlva szerelmes rajongással ölel majd. Úgyhogy elfojtunk és elvárjuk, hogy a másik is elfojtsa az érzéseit, a dühét. Nem tudom, lehet-e csak a rosszat elfojtani vagy az úgyis átszüremlik. Apró mozdulatok, elejtett megjegyzések, megvetően megrándult száj formájában. Ha elfojtom a rosszat a jó egy része szintén bent marad. És nem tudom, hogy ha így élne az ember, hogy veszekszik, akkor lenne-e ereje nem folyton világgá kiabálni hanem benntartani az összes indulatot és az összes érzelmet bent a kapcsolatban. Nem beszélünk róla, mert a mi titkunk, hogy mi így szeretjük egymást. Őszintén kiadva mindent.

Valójában ehhez is csak egy megállapodás kell. Ezért szeretlek, ilyennek szeretlek. Bármi történik, mi egymásnak a világ legbiztonságosabb kikötője vagyunk.

Talán ezért is bírja Logan a genyó nőket. Azok fel se veszik amikor ő is genyó. Egy irányba néznek. Összeillenek.

[lilcantina]

Családbarát

Munkahelyek, tb-k, családtámogatás, nyíg, tldr

Elköltözöl A-ból B-be, mert szerelmes vagy, és how dare you, együtt akarsz élni az emberrel. Találsz munkát, kurvanehezen, nem szakmában, sok autózással, szar beosztással, de van. Az esküvődkor nem biztos hogy el tudnak engedni előző nap szabira, amúgy is keresgélsz, kapsz egy jobb ajánlatot, ohh yeah, felmondasz. Az új ajánlatos helyre mégsem vesznek fel, mert még gondolkoznak, nincs elég fix infó, változások vannak a nemzetközi cégnél, csak négy órában tudnának felvenni, azzal rosszul járnék, mert ha elmegyek szülni, kevesebb pénzt fogok kapni csak ezután a fizetés után. Bejelentkezel munkanélkülire, nem kapod meg a 90 napot, mert nem jön ki a matek, sebaj, munkanélküli alatt szépen esküvőzől, lakást pályázol, végre városban fogsz lakni, könnyebb lesz elhelyezkedni, ezaz. Lakásba be, álláskeresésre fel, 52 helyből senki nem keres, még csak egy kösz nem email sem csippan. Karácsonyra kapsz egy tippet hogy a kórházban keresnek embert, jelentkezz be. Újévkor interjú másnap beléptetnek, három nap múlva kezdesz. Erős osztály, erős akaratú nyugdíjas orvosok, hát sok sikert, reméljük bírni fogod, bírom, csak nem kapok levegőt a lépcsőn, meg rosszul vagyok reggelente, teszt semmi, nőgyógyász semmi, újra teszt pozitív, nőgyógyász pozitív. Háziorvos oké, megvárjuk, hogy leteljen a 12 hét meg a próbaidő, addig titkolózás maszkozás fertőtlenítés, aztán hipermagas vérnyomással veszélyeztetett terhességgel táppénz. Közben házkeresés, vissza A-ba mert itt nincs család, nincs barátok, nincs munka, nincs segítség, nincs szülészet, nihil van meg konzervgyári nyugdíjasklub. Találsz házat, hurrá nézzük mit ajánlanak a bankok, itt vagyok, dolgozó házasok vagyunk, terhes vagyok, több gyereket akarok virítsd a lapokat. Ejnye ejnye munkanélküli voltál, hiába fizetted a tb-t magadnak, az nekik NEM JÓ, legalább három év tb jogviszony kell az elmúlt három évből, ha még jobban be akarod szívatni magad és a csókosat akarod felvenni akkor csak kettő, de nem baj, mert úgysincs meg a férj vállalkozásában a lezárt év, ezért nem is számol vele a NAV, nem vagyunk, nem keresünk, nem létezünk. Oké, házvásárlás kitol, újratárgyal, megold lassan költöznél, jön az üzenet, hogy JÓJÓJÓ, de lejár a táppénzed, onnantól kezdve meg hiába vagy még mindig veszélyeztetett terhes, még a tb-t sem fogják utánad fizetni mert egyszerűen nem jár. Meg kell kérdezni meg kell kérvényezni, kormányablakba be, ők nem tudják, felhívják a megyét, ők nem tudják, átkapcsolják Mucikához, hát ő úúúgy tudja, hogy nem jár. Fel az internetekre, el a könyvelőhöz, hát sajnos ez van, ha nem akarom hogy a kórházi szülésért milliókat kelljen fizetnem, akkor fizethetem magamnak a tb-t, okés, nem jár nem jár. Mész vissza orvoshoz, mi az hogy nem jár, dehogynem jár, önkormányzat, kérvény, határozat, kormányablak, menjek intézzem, ha Orsóséknak terhesen alanyi jogon, akkor nekem is jár. Önkormányzat, már nem hozzájuk tartozik, irány a járás, második emelet, lift nincs, légkondi nincs, hőség van meg terhesség, meg szabadságolt ügyintéző, akkor vissza földszint, kösz a kardiót, hát igaz, hogy ez nem méltányossági tb, hanem alanyi, de ugyanaz a papír, mivel férj keres, és a férjem és együtt is lakunk, ezért értsem meg nem jár, vagyonvizsgálat anyámkínja, ha az egy főre jutó több mint 34ezer akkor nem jár. Fizesd magad után, gebedj meg. Így nem fog megvágni a NAV, nem kerülsz fel a rossz gyerekek listájára, ha szülsz nem kell milliókat fizetned. Ja, CSED meg GYED nem jár, mert ha magadnak fizeted a tb-t nem jár, úgyhogy kapod azt a huszonhétnyolc GYESt majd havonta, élj meg, akkor legalább lesz tb-d mert na arra aztán jár, majd fél év múlva férj talán felveheti a GYEDet, de ne aggódj addig megint nem lesz tb-d hiába te vagy otthon a gyerekkel, értsd meg neked nem jár, fizess a NAVnak, majd ha az lejár, akkor visszaveheted a maradék kis pelenkára elköltöm GYESedet, kapsz még egy kis tb-t ne magadnak fizesd a 28ból a 8ezret, aztán majd visszamehetsz munkátkeresni, sok sikert, ha huszonéves gyerektelen nőként nem találtál majd harmincas kisgyerekesként kapkodni fognak utánad. Jobban teljesít.

[xszaszax]

...berontottál az ajtón, a szemedből dőlt a félelem, kétségbeesés, gyűlölet, fájdalom.. megfogtad mama kezét, segìtséget kértél a szemeddel. Hírtelen egy naív kislányt láttam benned ki rossz döntést hozott egykor.. tényleg rossz döntés lett volna? Hisz nem lennék most itt.. mire ez végig futott a 8éves agyamon csak annyit vettem észre hogy már erőből üt téged.. azt a pillantásodat anya soha nem felejtem. Tudtam mit kell tennem hogy leálljon.... oda mentem és megöleltem, éreztem hogy lenyugszik, tudtam hogy nemsokára vége, de féltem, rettegtem... pár napon belül beadtad a vállást, 2hétig nem mentem suliba csak veled voltam, költöztünk a szomszéd házba, takarítottunk, ügyeket intéztünk. Fater is addig sikeresen elköltözött onnan. Tény hogy nem messze de nem a szomszédunk volt. Keztünk helyre állni. Újra tudtál nevetni, elkeztél beszélgetni, elkeztél élni. Felvettek az álom munkahelyedre, imádtál bejárni dolgozni. Sokszor mentem veled, én is szerettem ott lenni kedves, megértő, figyelmes emberek voltak ott. Aztán ismét felfordult az életünk. Vállás után 2 évre diagnosztizálták nálad a mell daganatot. Nem tudtam miről volt szó hisz 10éves voltam. Láttam hogy szenvedsz, de nem tudtam ellene mit tenni. Amit tudtam segíteni az az volt hogy elmentem veled minden kemoterápiás illetve sugár vagy bármilyen kezelésedre. Jó hírt közölt velünk az orvos, zsugorodott a rák így ki tudja műteni, de az egész melledet le kellett vennie. Láttam hogy ez megtört téged, de vakmerően bele mentél hisz ott volt melletted a 10éves kislányod. Műtét után 3év telt el. Tünetmentes voltál. Dolgoztál, tanultál velem, barátnőiddel voltál, házi munkát megcsináltad. Erre megint ez a kurva rák..! Közölte az onkológusod hogy a rák tovább terjedt a nyirokcsomódba és a csontjaidba. Ott sem keseredtünk el! Mentünk, hajtottunk, csináltuk. Kemoterápiák tömkelegén mentünk át megint. Itt már 2 hetente be kellett járnunk folyamatosan zoledronsav infuzióra a csont áttét miatt. A kórházban már mindenki ismert minket hisz 2éve minden második héten ott voltunk. Nem mozdultam mellőled, kivétel nélkül minden kezelésen ott voltam és fogtam a kezed. Augusztus 23.án születésnapom után 2 nappal közölték velünk hogy agydaganatod van... ott tudtam hogy fel fogod adni, hisz mama ebben hunyt el. Epilepsziás lettél. 1 percre nem lehetett egyedül hagyni téged. Igen. Ott hagytam az iskolát gondolkozás nélkül. Itthon maradtam veled és vigyáztam rád. Romlott az állapotod. Már munkába nem jártál be, beszélni nem beszéltél a barátaiddal, csak a testvéreddel és a gyerekeiddel beszéltél. Napi 12darab gyógyszert adtam be neked, amiből az egyik kimérős gyógyszer volt (amiben benne volt hogy ha többet vagy kevesebbet adok neked túladagolásban vagy épp a hiányában meghalhatsz) éjjel nappal fent voltam veled. Főztem, mostam, takarítottam, fürdettelek, pelenkáztalak mert már a wc-re nem tudtál kimenni. Egyik reggel panaszkodtál hogy rosszul érzed magadat. Elkezdted mondani hogy meg fogsz halni és hogy nincs sok hátra, “nem fogom megélni a karácsonyt” Amint meghallottam elkeztem veled veszekedni hogy ne mondj már hülyeséget… végére annyira fel idegesítettem magamat hogy kimondtam azt a mondatot… “nincs olyan szerencsém“ egyáltalán nem gondoltam komolyan de mélyen belül tudtam hogy mi fog rám várni de nem akartam elhinni hogy tényleg át megyek rajta. Hívtam a háziorvost, ő hívott neked S.O.S. mentőt. Pár óra múlva ki is értek... bementek hozzád a szobába, próbaltak téged szépen felemelni de a túlzott zoledronsav miatt teljesen el meszesedtek a csonjtaid és eltört a bordád. Toltak be téged a mentőautóba, kérdezte az egyik mentős hogy szeretnék-e tőled elköszönni, én azt mondtam neki hogy nem hiszen úgy is megyek be hozzád másnap kora reggel. Elvittek téged a mentősök én neki álltam az éjszaka még össze szedni a cuccaidat reggelre. Éjfél körül el is aludtam. Reggel 5kor keltem, fél 7kor ment a buszom, de 6órakkor felhívott fater hogy ne menjek sehova mert beszélni szeretne velem. Furcsának tartottam hogy mit akar, hisz évek óta nem igazán beszéltünk/kerestük egymást. 6:12kor megérkezett. Bejött a

[iswimmingbouquetdestinylove]

Erősebbek ugorjanak az elejére! Aki egy szuszra végig tudja hallgatni, annak gratulálok. Itt egy részlet. Böjte Csaba kirúgta az évekig abuzált lányt, mert annyi borsot tört már az orra alá.

,,2017 augusztusában, Csaba testvér jött egy nap és lehívott az ebédlőbe. Azt mondta nekem, hogy én már annyi borsot törtem az orra alá, hogy ezt már tovább nem tűri s megkért, hogy menjek fel a szobámba, csomagoljak össze, el akart vinni Segesvárra, oda, abba az otthonba. Én oda nem akartam menni egyáltalán, én szóltam neki, hogy én le akarom tenni az érettségit, nekem iskola kell és tényleg be voltam iratkozva az estibe s azt mondta, hogy őt ez nem érdekli s hogy menjek hátra és csomagoljak össze, mert most ebbe a helybe visz ő el s én hátramentem a szobába és látta a szobatársam rajtam, hogy nagyon megvisel ez a dolog, nem akartam menni s ezért én mondtam neki, hogy én a hátsó kapun kimegyek és elszökök, én nem fogok vele menni s ez így is történt és velem jött, hogy ne ... , mert tudta, hogy milyen bajos vagyok és nehogy véletlenül valami hülyeséget csináljak és velem jött. ... így váltak el az útjaink Csaba testvérrel. ... Utána voltam aztán fent, mert megkérdeztem a Gyermekvédelmet, hogy most akkor mi lesz, jöjjek ki a szisztemről, vagy ne jöjjek ki, most akkor mi lesz és ők akkor azt mondták nekem, hogy én akkor menjek vissza Szovátára, mert nekem oda szól a placamentem és ott vannak nekem a gyámjaim. S vissza akartam menni és azt mondta, ő engem többet nem akar látni ott. Csináljak amit akarjak. S azzal eljöttem. ... és ott volt Csaba testvér és mondtam neki, hogy mit mondott a Gyerekvédelem s hogy utasítottak engem s azt mondta, őt ez egyáltalán nem érdekli és többet nem akar engem itt látni. S azzal eljöttem. ..."

[csajokamotoron]

2024 április 25-től október 25-ig, összesen fél éven keresztül használtam a Honda CL 500 Scramblert. Ez idő alatt megismerkedtünk, megszoktuk egymást, szuper kalandokban volt részünk, de a végén el kellett búcsúznunk. Ahogy az ember halad a motoros "ranglétrán" és egyre nagyobb motorokra vált, hajlamos elfelejteni, hogy mi mindenre jó egy kisebb motor, illetve, hogy sok mindenre sokkal jobb, egy kisebb. A mai kor ránk erőlteti a folyamatos haladást, előre lépkedést, és ez nem csak a motorozásra vonatkozik. Talán az emberi természet olyan, hogy mindig jobbra, szebbre, nagyobbra vágyik, mint ami van - és hozzáteszem, ami nem fejlődik, az hanyatlik, tehát ez így is van jól. Ha visszatérünk a motorozáshoz, látjuk magunk körül, hogy a legtöbb motoros társunk azzal van elfoglalva, hogy hogyan tudna még erősebb, még nagyobb köbcentis, még több lóerős, még több extrás motort beszerezni. De mindig eljön az a pont, amikor az annyira vágyott motor mégsem elég... akkor vesz egy másodikat, harmadikat... vagy csak a nagy motor mellé vesz egy kisebbet, amit jobban ki tud használni. Jelenleg én is abban az életszakaszomban vagyok, amikor a korábban annyira vágyott túramotort, alig tudom kihasználni. Két kisgyerek mellett ritkán van lehetőség hosszabb motoros túrákra, és ha van is, hosszas szervezést igényel. Viszont ennek ellenére nem szeretnék lemondani a motorozás élményéről... A férjem ezt úgy oldotta meg, hogy már évekkel ezelőtt vett magának egy 125 ccm-es robogót, amivel hétköznapokon jár, de nekem a robogó nem adja a motorozás élményét. Ezért is örültem, amikor tavasszal a Honda Hungary marketingese azzal keresett meg, hogy mit szólnék, ha kapnék a motoros szezonra egy tartósteszt-motort. Eddig sosem fordult elő velem ilyen, úgyhogy nagyon megörültem a lehetőségnek. Ráadásul egy olyan Honda CL500 Scramblert kaptam, amit a húgom is vett magának Floridában. - A szezon legjobban várt tesztje: Honda CL 500 Scrambler 2023 - Tartós teszt: Összebariztunk a Honda CL 500-zal – VIDEÓVAL!!! - Tartós teszt: Sűrűre sikerült a második hónap a Honda CL500-zal - Tartós teszt: Belejöttem az utasszállításba a Honda CL500-zal - 14 éve volt az első Csajok a motoron Csigatúra - Tartós teszt: A legnagyobb kánikulában is jól bírta a kis Honda – VIDEÓVAL!!! - YouTube lejátszási lista a Honda CL500 Scramblerről A Honda CL 500 Scrambler éppen olyan, amit elképzeltem második motornak a nagy motor mellé. Ami a legfontosabb, hogy motor alakú (tehát nem robogó). Ráadásul nagyon vagány, retro megjelenésű, az 1960-70-es éveket idéző Scrambler, ami igazi kis mindenes. A 471 ccm-es, soros kéthengeres blokk elég erős ahhoz, hogy a városi közlekedés mellett akár két személlyel túrázni is lehessen vele. A hosszú rugóút, valamint az elöl 19”-os, hátul 17”-os kerekek a könnyű terepezést is lehetővé teszik. Közös élmények a Honda CL 500 Scramblerrel A fél év alatt - annak ellenére, hogy kilométerben ez nem mutatkozott meg - sok közös élményünk volt. Például nagyon élveztem, amikor be kellett mennem Budapest belvárosába. Ez általában nem a legkedvencebb időtöltésem mostanság, mert a tömegközlekedést, ha lehet elkerülöm, személyautóval pedig nemcsak közlekedni, hanem parkolni sem lehet, a Harley-t meg nem veszem elő azért, hogy a városba menjek vele, az túrázásra való. A Scramblerrel amellett, hogy dinamikusan fel tudtam venni a forgalom tempóját, a keskeny felépítésének köszönhetően könnyen el tudtam slisszolni az autósorok között, vagy mehettem a buszsávban, így a menetidőm töredékére csökkent. A parkolás is nagyon egyszerű, mert - a nagy motorommal szemben - a járdán mindenhol van egy olyan keskeny rész, ahol biztonságosan le lehet vele parkolni, és mint tudjuk, így fizetni sem kell. Mivel mi közel lakunk az M0 autóúthoz, gyakran használjuk, hogy kikerüljük a városi forgalmat. A CL500-zal ez sem volt probléma. A férjem robogója hiába 125-ös, azért kihívás vele tartani a tempót a száguldó kocsik között. Arról meg ne is beszéljünk, hogy 50 ccm-es segédmotorkerékpárral fel sem lehet hajtani a pályára. Igaz, hogy nekem 90 km/órás tempó fölött már hiányzott a szélvédelem, de egy-egy rövid szakaszon ki lehet bírni. Hosszabb túrára meg ott van a nagy motor. https://youtu.be/erTYa_LkYFI Külön élmény volt, hogy amikor a 12 éves fiam épp az első szárnypróbálgatásait tette meg a kis Loncin pitbike-jával a mezőn, akkor el tudtam kísérni a Scramblerrel. Rendszeres délutáni programmá vált, hogy felfedeztük a környéket kettesben, és jó volt nézni, ahogy egyre ügyesebben kezeli a kis kínai kétkerekűt. Az iskolaidő alatt nagy segítség volt a Honda CL500, amikor a gyerekeket különórára kellett vinnem. Csak felhúztunk egy bukósisakot, és pikk-pakk odaértünk a zeneórára vagy lovagolni. Hol a fiam, hol a lányom ült hátul, és ilyenkor hazafelé mindig tettünk egy kis kerülőt, megálltunk fagyizni, vagy sütizni. Most hogy belegondolok, így már lehet, hogy nem is olyan takarékos ez a motor. Takarékos mindennapok Mert egyébként maga a motor az volt. A gyári adatok szerint 3,6 liter az átlagfogyasztása, ami amúgy nem olyan sokkal kevesebb, mint a Harley-Davidsoné, amibe egy átlagos túrán 4,5 liter körül szoktam tankolni 100 kilométerre. Azonban így, hogy nem túrára használtam, csak kisebb utakra mentünk, volt, amikor csak 3 litert fogyasztott a Scrambler. Még több kép a Honda CL 500 Scramblerről a CamClub galériában Eleinte ki kellett tapasztalnom, hogy a benzinvisszajelző hogy működik, ezért amikor két egységet lejjebb ment az órán a jel, megtankoltam. Később egyre bátrabb lettem. Végül azt vettem észre, hogy volt, amikor heteken keresztül nem tankoltam egyáltalán, miközben folyton használtuk. Már azon gondolkodtam, hogy valahogy visszatermeli a benzint. Metál Karibtenger-kék Fontos megemlítenem a színét is. Ez a hivatalosan Candy Caribbean Blue Sea nevű metál-királykék szín szerintem gyönyörű. Nem véletlen, hogy a húgom is ilyet szeretett volna, de végül neki narancssárga lett (Candy Energy Orange). Az is szép, de a fotók magukért beszélnek, a motor minden fényképen ragyog. Talán ez az oka annak is, hogy egyfolytában fényképeztem a motort a fél év alatt, mert jól áll neki a napsütés, a felhők, az erdő és a víz is a háttérben. Mindegyik kiemeli ezt az amúgy is élénk színt. Valószínűleg ez a feltűnő szín az oka annak is, hogy bármerre jártam, mindenhol beszélgetésbe keveredtem valakivel. A városban a piros lámpánál állva a mellém guruló motorosokkal, a járdán a járókelőkkel, az iskola előtt a szülőkkel... mindenkinek volt egy-két kedves szava, amivel a motort méltatták. Mentális egészség Ami azonban a legfontosabb, hogy nagyon jó érzésekkel töltött el a Scrambler minden motorozás alkalmával. Bár eleinte voltak kényelmetlenségek: rángatott a motorfék, kékre-zöldre verte a lábszáram a lábtartó, elforgott menet közben a tükör, meg kellet szoknom a vékony markolatokat, és amíg meg nem lett az oldaltáska, kényelmetlen volt a hátizsák is. De ezeket megszoktam, megoldottam vagy megtanultam velük együtt élni. Viszont minden motorozás közben rugalmasnak, lendületesnek, vagánynak és fiatalnak éreztem magam. Állandóan vigyorognom kellett, és amikor leparkoltam, alig vártam, hogy újra mehessek vele. Ahogy ott állt a garázsban hívogatóan, nem engedte, hogy belepunnyadjak a hétköznapokba, hanem mindig szólt, hogy ideje van egy kis kikapcsolódásnak, egy új (hétköznapi) kalandnak. Arra jöttem rá, hogy mennyire fontos, hogy minden nap foglalkozzunk a szenvedélyünkkel, és ne hagyjuk, hogy a hétköznapok bedaráljanak. Ha a motorozás az, akkor azt kell csinálni. Ha nem minden nap, akkor is minél többszőr időt kel szakítani rá, hogy kiszakadjunk a mókuskerékről, mert ha ezt a kis örömet sem tudjuk megélni, akkor olyan szürkék lesznek a hétköznapok, mint ma... Honda CL 500 Scrambler Műszaki adatok ERŐFORRÁSMotorkonstrukcióFolyadékhűtésű, DOHC-vezérlésű, soros, négyütemű, négyszelepes, kéthengeresÖsszlökettérfogat471 cm3Furat x löket (mm)67 x 66,8Sűrítési viszony10,7:1Csúcsteljesítmény34,3 kW (46,65 LE)/8500 f./percLegnagyobb forgatónyomaték43,4 Nm/6250 f./percZajszint (dB)Még nem nyilvánosOlajmennyiség3,2 literIndításÖnindítóÜZEMANYAG-BEFECSKENDEZŐ RENDSZERPorlasztásPGM-FI elektronikus üzemanyag-befecskendezőÜzemanyagtartály befogadóképessége12 literCO2-kibocsátás (WMTC)84 g/kmÜzemanyag-fogyasztás**3,6 l/100 kmELEKTRONIKAI RENDSZERAkkumulátor típusa és kapacitása12 V, 7 AhERŐÁTVITELTengelykapcsoló felépítéseOlajfürdős, többtárcsás, kuplungasszisztensselVáltó felépítéseHatfokozatú, lábbal kapcsolható váltóVégáttételLáncVÁZVázszerkezetAcél hídvázVÁZ ÉS FUTÓMŰMéretek (hosszúság x szélesség x magasság)2175 mm x 831 mm x 1135 mmTengelytáv1485 mmVillaszög27°Utánfutás108 mmÜlésmagasság790 mmSzabad hasmagasság155 mmMenetkész tömeg192 kgFordulókör sugara2,6 mFELFÜGGESZTÉSFelfüggesztés elöl41 mm-es csúszószár-átmérőjű, fordított teleszkópvilla 150 mm-es rugóúttalFelfüggesztés hátul45 mm-es acélcsövekből összeállított lengővilla, kétoldali rugóstag, 5 fokozatban állítható rugó-előfeszítésKEREKEKKerék elölÖntött, alumíniumKerék hátulÖntött, alumíniumAbroncs elöl110/80 R19M/C 59HAbroncs hátul150/70 R17M/C 69HFÉKRENDSZERABS típusaKétcsatornásFék elöl310 mm átmérőjű tárcsa, kétdugattyús féknyeregFék hátul240 mm átmérőjű tárcsa, egydugattyús féknyeregMŰSZEREK ÉS ELEKTRONIKAMűszeregységFolyadékkristályos műszeregység, két napiszámláló, digitális üzemanyagszint- és fogyasztásmérő, digitális óra, váltófokozat-visszajelző és váltókapcsolásra figyelmeztető jelzésFényszóróLEDHátsó lámpaLED12 voltos elektromos aljzatExtraként rendelhetőLopásvédelemHISSTovábbi alapáras felszerelésESS Read the full article

[charlotteings]

nem tudom hogy sikerült kihagynom az első alteremről való mesélést. lehet, hogy akkor még nem tűnt fel, mennyire megváltozott az életem... akármilyen drámaian is hangzik

kezdjük is el: 2020 nyarán, nagy szerencsémre, eszter rávett engem, hogy menjek el vele erre az alter táborra amiről a testvére mesélt neki. elméletileg nagyon menő, ugyebár alternatív, művészekkel teli hely, és végre, életünkben először, így ketten együtt lehetünk egy egész hétig. rövidre fogva a szót: amilyen pesszimistán és bezárkózva mentem oda (teremben állt nem enni egy hétig - persze nem így lett), az a rövid idő alatt kirepítettek a komfortzónámból. beletelt egy kis időbe adjustálnom, de végülis sok barátot szereztem, eszter megismerte bencét, megismertük barnit... azóta is úgy emlegetjük a 4. altert, mint "minden kezdete".

aztán persze továbbra is depressziós voltam, otthon ültünk folyamatosan, és egész nap vagy aludtam, vagy animét néztem. végre a saját szobámban:) a karantén alatt nem történt túl sok minden, vagy csak nem emlékszem, hisz különösen rossz headspaceben voltam.

az első nagy változás az életemben viszont itt kezdődött. alterről megmaradt egy frusztráló érzés bennem, hisz egy workshopon nem sikerült teljesítenem a feladatot: nem tudtam slamet írni. (annyira ráfixáltam erre, hogy azóta is részben azért írok, hogy elmondhassam majd valakinek) nagyon sokat és nagyon rosszakat írtam. így tanul az ember...

2021 nyarán ismét elmentünk alterre, ahol már sokkal jobban éreztem magam bizonyos szempontokból, és még több barátom lett. azóta is nagyon szeretnék találkozni velük

majd megéltem a depresszív időszakom legmélyét, 2021 őszén, azzal kezdve, hogy pár napig bukarestben voltunk, majd egy hónapra rá, eszterrel és évivel elmentünk egy szülinapi bulira. egész este nem velük voltam, hanem két másik, pár évvel idősebb, de nagyon kedves arccal. jókat beszélgettünk, én inkább hallgattam, beültünk egy kocsiba, boroztunk, meg minden ilyenség. csakhogy aztán késő éjjel, a konyhában ülve megkínáltak zsemlével, amit természetesen elutasítottam, nem gondolva, hogy rákérdeznek erre. a srác, aki kínált, elkezdett arról beszélni, hogy ne tagadjam meg magamtól az evést; és bár részeg volt, lehet, hogy pont az tette olyan jelentőssé a monológját az anorexiáról. azt kivéve, hogy ez eszterék külső szemszögéből viccesnek tűnt, az a pillanat egyszerre épített fel és rombolt le teljesen.

mégis észre tudja venni bárki, hogy szenvedek? akkor miért nem tesznek semmit, miért nem szólnak semmit, mint ő?

kb egy héttel ezután anya kórházba került, és majdnem meghalt. a kéthetes privát karanténunk pont elég teret hagyott nekem a romlásra, így kissé túlságosan magamba zuhantam... alig vártam, hogy vége legyen, mindennek, bárminek.

[ezcsakhazugszerelem]

lnézést kérlek, ha valaha is

a hangulatom változása azt sugallta,

hogy már nem szeretlek, de Szeretlek!

És azt szeretném, ha tudnád, hogy minden nap,

ami eltelik, boldogabb vagyok, hogy velem vagy,

és soha nem cserélnélek le senkire

vagy semmire a világon.

Mert bár talán

mondunk dolgokat, és bosszantunk egymást,

problémáink vannak, és nem tetszik nekünk,

és a kapcsolatunk nem tökéletes,

mindig vágyom arra, hogy veled legyek,

hogy inkább a karjaidat válasszam,

mint hogy dühösen menjek aludni...

mindig téged választalak!

mert tényleg veled akarok lenni,

mert tényleg szeretném, hogy a dolgok

jól menjenek veled,

mert azt akarom, hogy ez, ami közöttünk van

és érzünk, soha ne érjen véget.

Ne hagyjuk, hogy a büszkeségünk

nagyobb legyen, mint a szeretet, amit érzünk egymáshoz.

“Szeretlek!” Küzdjünk azért, hogy mindig együtt legyünk,

hogy válasszuk egymást a kellemetl

[bonesteve]

Fiumicino

Róma egyik reptere.

Talán a legnagyobb, csuda tudja, nem jártam a többin.

Ami fura volt, hogy emlékeim szerint Róma messzebb esik a tengertől, ez pedig a tengerparttól légvonalban kb. fél kilométerre lehet.

Leszáll a gép, megyünk a tranzit felé csordában, egy márványteremben ablakok, az ablak mögé érkezik a kisvonat, ami bevisz a terminál épületébe. Ami nincs.

Nincs konkrét terminál épület, ahogyan azt mi ismerjük.

Tehát egy nagy hodály, ablakokkal.

Hagy hodályok sorozata van végeérhetetlen kiterjedésben.

A végtelen kiterjedésben az ismert luxus márkák összes üzlete, FErragamotól Ermenegildo Zegnan át Versaceig mindenki képviselteti magát, de Tom Ford, Burberry és a többi nagy divatház is megtalálható.

Márványfolyosók sokaságán követed a jelzést, miszerint a D alterminálról indul majd két és fél óra múlva a géped.

És a márványfolyosók sokaságán át ott figyelnek az illatos és gyönyörűen bevilágított üzletek, Gucci, Chanel, Dior, csak kapkodod a fejed, Rodeo drive, csak pálmák nincsenek, vannak viszon északi zúzmó falak, ezúttal érinthetetlenül, üveg mögött, mintegy vitrinben, kihaló fajként látszatva.

Mész szájtátva a márványtermek sokaságán át, kiírva minden D betű mellé a nyilak mellett, hogy még hét perc, mire odaérsz.

Keresel egy lounge-ot, ahol eltöltheted az időd.

VAn is egy az emeleten, kártyát átadod, kérdezed, van-e sok alkoholjuk, a Poison-illatú lány a pult mögött mondja, csak a bor és a sör van benne az árban, az égetett szeszekért fizetned kell, mondod magadban, a sör jó lesz.

Bemész egy márvány terembe, kellemes jazz zongora szól, halk szaxofon futamok kíséretében. A galérián keresed a duót, de nem látod, annyira élethűen szólja be a termet a halk zene, csettintesz, iszonyú energiát fektethettek abba, hogy ne legyen visszhangos a VIP lounge 15 méteres belmagassága a sok acélszerkezettel benne.

Kaja tízféle, svédasztal, mindenből a legjobb, a gnocchi nyelvvel elnyomható, olvad a szádban. A meleg narancsos zöldbabon kiakadsz, de megkóstolva szinte nevetsz a felismeréstől, hogy mennyire kurvajó már, tökéletesen butának látszó ízek csodálatos és tökéletes ölelkezése történik a szádban, tényleg nevetsz a gyönyörtől, sose gondoltál ilyesmire, hogy bab és citrusféle ennyire passzolhat.

Olaszország büszkeségei, sonka, csodálatosan rózsaszín hús -fehér zsír szalámik, virágba hajtogatva, hogy szép is legyen, sajtok, fehérek, sárgák, háromszögbe és hasábba vágva.

Levesként bab-lencse-gersli, cuccina povera, a parasztok étele, nincs ízesítése semmi, csak a bab, a lencse és az árpagyöngy tiszta, őszinte, magával ragadó összhatása. Láttam olyat, aki undorral forgatta a szájában, én kiélveztem a hüvelyesek egyenként semmilyen, együtt mégis intenzíven finom földes ízét.

Önkiszolgáló kávéfagylalt nem dobozból, hanem dugattyúból.

Az olasz fagylalt netovábbja, amikor két-három emeletes dugattyúkat dobál be a cukrász a hüvelybe amelyek olyan finoman illeszkednek, hogy néma csúszós cuppanással süllyednek el a pultban a harminc centis tégelyek, van egy ilyen a kerületben, mindig azt a fagyit kérem, ami alul van, mert szeretem nézni, ahogyan a pultoslány gyönyörű rutinnal kapkodja ki a tegelyeket a paszentos, jegesen a meleg levegőbe felhőt rajzoló mozdulatokkal.

Pannacotta, csokoládés félnarancs desszerrtként, Nastro Azzurro csapolt sör, vörös és fehér borok sokasága, csapos csapol, pincér tölt a pultnál, csak szólni kell.

Minden ideális, minden jól működik, Cimbali kávégép, kérek egy espressot, bocsánat, a nagy gép nem működik, menjek az automatához.

Az automata is Cimbali.

Felkínálja, hogy az espressom elott kipucolja önnön magát, az is látszik a kijelzőn, ez 70 másodperc, megköszöni a türelmemet és annak szándékát, hogy rászánom az öntisztulására ezt a sok időt, mindezt kiírja három nyelven, olasz, angol, a harmadik kínai.

Itt tartunk, a kínaiakkal már mindenki számol...

A crema tökéletes, az adag minimális.

Iszonyúan pörkölt az illat, szinte égetten kávészagú, betelni nem tudok vele, inkább szagolom, pedig tudom, hogy azon nyomban kell sok levegővel szürcsölve inni, az illat rabul ejt, megszédülök a tökéletességétől, firtatnám, milyen kávé lehet az átlátszó tárolóban, a gép mellett egy zárjegydarab papírja, rajta a felirat, Illy. Ezt is tudom már.

A vizesblokkban csap nélküli pult a tükör alatt, a mosdókagylók fölött végig, famintájú csempével burkolva, diszkrét króm matrica mutatja, hova kell nyúlni hogy adagoljon szappant, eresszen vizet, illetve hol tudod ezek mellett megszárítani a kezedet.

Minden iszonyú stílusos, hiába na, az olaszoknál jobban senki nem tudja ezeket.

A divat, a finomság, a kellem az övék, ők diktálnak.

Stílushegyek, megkérdőjelezhetetlen ízlés, ami az egész reptéren minden sarokból visszaköszön. Egységes egész, átgondolva, hibátlanul megvalósítva, gyönyörű és tökéletes.

Indulnom kell, mivel sokáig merültem a telefonomba, kicsit káprázik a szemem a nagy monitor előtt, látom, B9-es beszállókapu.

9 perc.

Nos, az olaszok edzettebbek lehetnek nálam, 11 perc alatt értem oda.

A reptér egy tökéletesen elrejtett zugában találtam meg, rajtam kívül senki nem tartott arrafelé, okés, mondom, mordorföldre ki akarna utazni, ugye.

A kapu zárva. a monitoron semmi ami Budapestre utalhatna.

Egy szikh alszik egy padon, a papucsa gondosan egymás mellé készítve, a fejkötője félrecsúszva, alatta kilátszik a haját fogó sárga kendő.

NIncs kitől megkérdeznem mi legyen, keresek egy kijelzőt.

Budapest - Wizzair - D9

Elnéztem.

Elbasztam.

A beszállás terminusa után vagyok 24 másodperccel.

A kiírás azt mondja, 9 perc, ami nekem 12.

Elindulok.

Futni nem tudok, nem akarok.

Ennek több oka is van.

Egyrészt kellemetlen látni futó embert reptéren mindenkinek. Szánalmas, vicces látvány.

Másrészt azt a kilenc métert, amit futva meg tudnék tenni kihagyom.

Ezért erős, gyors sétára fogom.

A sok kaja, a sok sör ami a gyomromban lötyög felkavarodik.

Hányingerem van, öklendezek az idegességtől.

Aztán feladom, azt mondom, lekéstem basszameg, majd holnap hazamegyek.

Elhaladok egy monitor előtt, látszólag még nincs zárva a kapum.

Új erőre kapok, a gyorsgyaloglás talán fárasztóbb mint a futás, a sípcsontomon mindkét lábamon bedurrant az összes izom, fáj és érzéketlen a lábfejem. Látom és hallom, ahogyan bután és esetlenül csapkodom az erőtlen talpamat a talajhoz, a szánalmasságfaktor kigyújtja a maximum overload lámpát, ami vörösen izzik a fejem fölött, látom az arcokon a szánakozó tekinteteket, szegény nyomorék lekési a gépét.

Verejtékben úszva érkezek meg, senki már, pakolnak a pult mögött. Fújtatva kérdezem, am I late?

Of course Sir, we closed the gate five minutes ago.

Fuck! -gondolom.

But we open it for you Sir, have a nice flight!

Grazie mille, grazie, rohanok rongylábakon a géphez a folyosón, a stewy mar huzza be a gép ajtaját, intek, várjon, becsusszanok, 1F, ül valaki a helyemen, csak inteni van erőm, hogy kotródjon, rémülten ugrik fel és szalad a hatodik sorba a helyére.

Már megkezdtük a süllyedést a Balaton fölött, amikor a pulzusszámom visszaállt a normálisnak mondható 85-re.

[valakiakiszomoru]

Üzenet amit soha nem fogok neked elküldeni:

Szia!Hogy vagy? Miújság veled?Nagyon rég beszélünk,sokszor gondoltam írok neked de mindig attól féltem hogy zavarlak.Napota várom mikor írsz legalább annyit hogy mi a helyzet? De csak 2-3 hetente irsz és köszönés nélkül fejeződik be a beszélgetés ami valójában el sem kezdődött.Szeretnélek megismerni, beszélgetni, találkozni és tudom hogy te is azt akarod hisz mondtad hogy boldoggá tesz ha láthatsz,de akkor miért nem mondod többször? Miért nem teszel azért hogy ne csak a látványommal tudjalak boldoggá tenni hanem sok minden mással,mosolyokkal,puszikkal, ölelésekkel, össze bujásokkal, közös filmezésekkel és meg sorolhatnám hogy mennyi mindent tudnék veled elképzelni de nem merem megtenni a lépést hogy oda menjek hozzád, rád irjak vagy bárhogy is közeledjek feléd.Szeretném tudni mire gondolsz mikor meglátsz,mit érzel? Vagy érzel e egyáltalán valamit vagy csak egy lány voltam akivel szabadidődben írogattál csak mert unatkoztál és most azért nem írsz mert épp mással teszed ugyan azt amit velem az elmúlt hónapokban.Annyi kérdésem van amire csak te tudod a választ,amit lehet idővel megválaszolsz de az is lehet soha sem fogod megtenni.Kérlek beszéljünk,ne gyötörj tudatlansággal,ha nem akarsz tőlem semmit akkor ne küldj félre érthető jelek,mert nem tudok rajtad kiigazodni.Ha majd esetleg lesz időd és gondolsz rám kérlek,gyere oda hozzám beszélgessünk vagy írj rám,hisz tudod mindig válaszolok,neked bármikor.Vigyázz magadra és ne feledd, én gondolok rád!

[obsessedspnfan33333]

story a következő 21 szeptember szülinapom 3 óra testnevelés kedves tanárnő imádom meg minden de folyosós tesi volt mert hát ugye nincs elég tesiterem az osztályoknak de nem lehet lyukasóra úgyhogy folyosón lett megtartva a tesi viszont az osztályunk túl nagy létszámban volt ezért nem nagyon lehet elférni bemelegítés közben az a kezedet malomba vagy micsoda és belevágtam a falba a csuklómat elkezdett dagadni és vérvörös lett de úgy voltam vele hogy oké mindegy szólok a tanárnak szóltam is azt mondta jaj ne nyavalyogjak már megyünk kifutni futáshoz úgyse kell kéz jó kimentünk futottunk milyen meglepő módon és hát a kezem az így éreztem hogy aki csukló csontom meg a kézfejem így kezd elválni egymástól Hát szóltam neki hogy amúgy nem így kell kinézni a kezemnek mondta hogy jaj ne csináljak már menjek le a titkárságra és ott majd jó haza küldenek De úgyse lesz semmi bajom mert nem hiszi el hogy ennyitől meg tud törni Hát körülbelül másfél óra várakozás után a titkárságon mivel azt mondták hogy jaj semmi bajom nincs mindjárt elmúlik hazaküldtek és nagyival rohantunk a kórházba kórházba megröntgeneztek És közölték hogy a kézfejem 19 darabra míg a csuklóm négy darabra van törveoké begipszelték ezentúl vagyok és másnap amikor bementem a tesitanár megkérdezte hogy miért vagyok felmentve És amúgy így jó nekibasztam papírom hogy igen ez is az van a kezemmel és nem értette meg én közöltem vele hogy nem fog törött kézzel gipsszel a kezemen tesizni az a nő konkrétan azt mondta hogy én otthon gipszet csináltam magamnak hogy felmenthessem magam testnevelés alól

[utaszigetfele]

Eljött a bizonyos csütörtök. Szomorú volt és szerettem volna boldoggá tenni. Tudtam jól ,hogy egy kis kocsikázás, beszélgetés feldobná legalább egy picit a kedvét. Megbeszéltük ,hogy összefussunk, viszont a párja iskolánban volt. Nemtudtuk mikor végez, így rákérdezett és mondta neki ,hogy szeretne velem kettesben találkozni és beszélgetni. Persze ő jönni akart, nem értette meg ,hogy nélküle szeretne jönni, inkább elkezdett hisztérikázni, veszekedni vele, nem értette ,hogy miért vagyok neki ennyire fontos stb. Nem veszi észre magát ,hogy azért mert egy igazi fasz vele, bunkó, önző, elkényelmesedett kretén. Szivesen megmondanám neki a véleményemet, de akkor sok dolgot elbasznék jelenleg. A kedves lány megelégelte viszont a veszekedést, főképp mikor rábaszta a telefont is. Jelezte felém ,hogy ne menjek, mert eljött az idő a beszélgetésre. Elmondta neki ,hogy nem boldog régóta. Sokmindenről beszélgettek, összeszedte a cuccait és eljött onnan. A srác nem fogta fel ,hogy mi a baj istenigazán. Gyerek még. Miután eljött onnan néhany cuccával, elment találkozni a legjobb barátjával. Nekem ezidő alatt, végig nem jelzett semmit vissza. Nagyon aggódtam érte. Féltem ,hogy bántani fogja, követni vagy zaklatni. Végül miután végeztem a dolgaimmal énis, és otthon fürödtem, küldött egy videót. A videóba a kocsim volt és a parkolóban van. Tudtam ,hogy ez mit jelentett. Azonnal tudtam ,hogy ittvan. Azt se tudtam ,hogy ugordjak ki a kádból ,mit irjak csak pörögtem mint valami méhecske aki megijed Felöltöztem,és rohantam lefele. Addigra ő is odaért az ajtóba a cuccaival. Megöleltem, boldogság fogott el, nagyon örültem neki ,viszont egyben rossz volt, hogy tudom ,hogy szomorú az egész miatt. Mindent megtettem az érdekében ,hogy ne legyen szomorú Sajnos ezt a lépést ha nem lennék is meg kellett volna tegye, mivel ami pörög jelenleg az nem normális és nem lehet csinálni. Nehéz volt belátnia magának is az igazságot.. Viszont így könnyebb elfogadja, hogy mindig fogni fogom a kezét, szeretem ,boldogitom és ő is engem. Mondhatni a búfelejtője leszek. Remélhetőleg az a mondás is igaz lesz ,hogy aki elfelejtteti a múltad, az lesz a jövőd. Nagyon szépen teltek a percek vele, sokat összebujtunk. A srác nem birt magával, azért is zaklatta, nehogy neki egyszerűbb legyen... Miután elköszöntek egymastol, utana még jóval később lesétált hozzá. Elvileg feltönt neki hogy nem látta ott az autóját, de csak azért is probalkozott könyörögni neki jöjjön ki. Elmondta neki ,hogy nem ott van. A szerencsétlen nyomoréknak nem volt elég másfél éves kapcsolat ahoz ,hogy rájöjjön, soha az életben nem menne haza ,hogy otthon aludjon... Ez teljesen egyértemű... Ennyire figyelt rá.. Végül megértette ,hogy nem fog odamenni, menjen haza... Szerintem beteges amit csinál. Nem most kellett volna tepernie, kapálozni, hanem egész kapcsolat alatt. Elvolt kényelmesedve. Nagyon irritáló amit csinál és nagyon felbassza a pumpát bennem már csak azzal is ha rágondolok miket csinált. Végül fogjuk rá sikerült feldobjam a hangulatát egy picit legalább..Másnap reggel szerettem volna neki kaját venni, de nem hagyta. Elvittem dolgozni. Nagyon aggódtam a hangulatáért, kedvééért, tudtam jól ,hogy ha egyedül van, nem lesz boldog.

Késöbb folyt.

[nincsenek-szavak]

Elbuktunk

Az együtt töltött évek után, szó nélkül végignézte, ahogy összepakolom a ruháimat. Csak ült az ágyon, és nézett, talán csak azt várta, hogy menjek már végre el. Én pedig azt vártam, hogy fogja meg a kezem és mondja hogy “hibáztam, sajnálom, ne hagyj el”. De ez nem történt meg. Vártam, de hiába. Annyit küzdöttem, annyira szerettem. És még mindig szeretem. Első szerelem volt, olyan elsöprő…sok melységgel és sok magassággal. Sok boldog és sok szomorú pillanattal, amit Ő olyan könnyen el tudott felejteni. Én pedig zokogva, pánikolva léptem ki az ajtón, a helyről ahova tudtam hogy már sosem megyek vissza, az embertől akitől tudom, hogy nem fogok kapni több simogatást, szép szavakat, gyengédséget, ölelést, puszikat, jó reggelt kávét, nem lesz több közös főzés, veszekedés, nevetés, nem lesz ott az a váll, amire ennyi évig a fejemet hajtottam, nem fog átölelni az a kar, ami eddig megvédett mindentől, nem fog rám nézni az a barna szempár olyan szerelemmel és büszkeséggel, hogy az Övé vagyok…mert már nem vagyok. Nem vagyunk egymáséi. Annyira fáj, érzem ahogy darabokra szakad a szívem és reménykedek…reménykedek abban, hogy talán megbánja hogy elengedett, hogy talán helyre lehet ezt még hozni…reggel eljöttem a közös otthonokból, este pedig már más lány feküdt a helyemen. A helyen, ami még ki sem hűlt, a párnán, amin még az én illatom volt, és a férfi mellett, aki nekem 5 évig a mindent jelentette és akit mindennél jobban szerettem.

Szóval a tanulság: Én Vele akartam MINDENT megosztani, őt pedig nem érdekelte semmi. Végignézte ahogy kisétálok azon az ajtón, úgy hogy el sem búcsúztunk, nem is érdekelte hogy talán sosem látjuk már egymást.

Lehetsz te a leggyönyörűbb rózsa, ha Ő a liliomot szereti.