charlotteings

[charlotteings]

top 10 alkalom amikor észrevettek engem

1. kérsz zsemlét incidens

[charlotteings]

when i pass i hope i get an achievement for doing this on survival mode

[charlotteings]

megvan az az érzés, hogy nem hitted volna, hogy idáig eljutsz, így nem tudod, mit kezdj a jövőddel? pontosabban tudod, mit kezdj, de nem tudod, hogy akarod e

mivel kéne copeolni ez ellen mert a cigi egyelőre nem segít és az alvás csak közelebb repít a katasztrófához

[charlotteings]

I got the chance to road trip out to the path of totality! My phone camera didn’t do it justice, so I painted what I saw instead 🌞🌚

Here’s the photo I took and the sketch I made with my finger in the notes app while watching it happen 😆

[charlotteings]

Total eclipse of the Sun, July 1860, illustrated by astronomer Warren de la Rue.

[charlotteings]

valamint nyáron utazni megyünk:)) lehet, hogy az óceánhoz!

[charlotteings]

amiért kicsi saci örülne most: színes hajam van, fül piercingeim vannak, festem a körmöm, és rengeteg, rengeteg könyvem lett

[charlotteings]

lényeg, hogy 2022-2023-ban nagyrészt boldog voltam. igazán. lehet, hogy szorongtam, lehet, hogy megvoltak még mindig a saját bajaim, de nem kontrollálták az életem, mint azelőtt, vagy mint most.

long story short, egy felettébb egyoldalú szerelmi ügybe beletörtem, ami lavinaként hozta vissza a régi dolgokat. most nem éheztetem magam (olyan mennyiségben), de megint úgy érzem, hogy depressziós vagyok, és félek, hogy most nem csak ennyiről van szó

[charlotteings]

2021 és 2022 között radikális különbség lett; azt hiszem, szerelmes lettem. akármennyire fáj is ezt kimondani.

betöltöttem a 17-et, az évet, amire egész életemben vártam, végre önmagam lehettem és nem féltem attól, hogy túl fiatal vagyok. utólag furcsa, hogy ez volt a leghosszabban tartó problémám valaha

visszatérve a mesélésre: év elején megint nem emlékszem, hogy mi történt, de áprilisban elmentünk dökstarta. jézusom, bele se kezdek! onnantól olyan volt, mintha hirtelen megjavultam volna, szociális lettem, rengeteg jó barátom lett, és meg tudtam nyitni az embereknek (persze, csak a felszínes dolgokról).

ahh nincs kedvem most elmesélni...

[charlotteings]

nem tudom hogy sikerült kihagynom az első alteremről való mesélést. lehet, hogy akkor még nem tűnt fel, mennyire megváltozott az életem... akármilyen drámaian is hangzik

kezdjük is el: 2020 nyarán, nagy szerencsémre, eszter rávett engem, hogy menjek el vele erre az alter táborra amiről a testvére mesélt neki. elméletileg nagyon menő, ugyebár alternatív, művészekkel teli hely, és végre, életünkben először, így ketten együtt lehetünk egy egész hétig. rövidre fogva a szót: amilyen pesszimistán és bezárkózva mentem oda (teremben állt nem enni egy hétig - persze nem így lett), az a rövid idő alatt kirepítettek a komfortzónámból. beletelt egy kis időbe adjustálnom, de végülis sok barátot szereztem, eszter megismerte bencét, megismertük barnit... azóta is úgy emlegetjük a 4. altert, mint "minden kezdete".

aztán persze továbbra is depressziós voltam, otthon ültünk folyamatosan, és egész nap vagy aludtam, vagy animét néztem. végre a saját szobámban:) a karantén alatt nem történt túl sok minden, vagy csak nem emlékszem, hisz különösen rossz headspaceben voltam.

az első nagy változás az életemben viszont itt kezdődött. alterről megmaradt egy frusztráló érzés bennem, hisz egy workshopon nem sikerült teljesítenem a feladatot: nem tudtam slamet írni. (annyira ráfixáltam erre, hogy azóta is részben azért írok, hogy elmondhassam majd valakinek) nagyon sokat és nagyon rosszakat írtam. így tanul az ember...

2021 nyarán ismét elmentünk alterre, ahol már sokkal jobban éreztem magam bizonyos szempontokból, és még több barátom lett. azóta is nagyon szeretnék találkozni velük

majd megéltem a depresszív időszakom legmélyét, 2021 őszén, azzal kezdve, hogy pár napig bukarestben voltunk, majd egy hónapra rá, eszterrel és évivel elmentünk egy szülinapi bulira. egész este nem velük voltam, hanem két másik, pár évvel idősebb, de nagyon kedves arccal. jókat beszélgettünk, én inkább hallgattam, beültünk egy kocsiba, boroztunk, meg minden ilyenség. csakhogy aztán késő éjjel, a konyhában ülve megkínáltak zsemlével, amit természetesen elutasítottam, nem gondolva, hogy rákérdeznek erre. a srác, aki kínált, elkezdett arról beszélni, hogy ne tagadjam meg magamtól az evést; és bár részeg volt, lehet, hogy pont az tette olyan jelentőssé a monológját az anorexiáról. azt kivéve, hogy ez eszterék külső szemszögéből viccesnek tűnt, az a pillanat egyszerre épített fel és rombolt le teljesen.

mégis észre tudja venni bárki, hogy szenvedek? akkor miért nem tesznek semmit, miért nem szólnak semmit, mint ő?

kb egy héttel ezután anya kórházba került, és majdnem meghalt. a kéthetes privát karanténunk pont elég teret hagyott nekem a romlásra, így kissé túlságosan magamba zuhantam... alig vártam, hogy vége legyen, mindennek, bárminek.

[charlotteings]

na szóóval, azt hiszem négy évnyi mesélni valóm van, kössétek be magatok

[charlotteings]

ügyes vagy kicsi saci, szerintem számíthatod ezt a karriered (nagy szó még) kezdetének

"mit gondolsz róla?" kérdeztem. "mit kéne javítanom még rajta?"

"semmit" felelte határozottan, felemelt állal. végig futtatta szemét a festményemen még egyszer és még egyszer, aztán újból szólásra nyitotta a száját: "nem hiszem, hogy egy halott ember arcát ennél jobban ki lehetne fejezni"

—önarckép

[charlotteings]

ah, te jó ég. az előbb láttam egy videót tiktokon, basicly arról, hogy a bsd plotja nem érthető??? i mean-----

olyan egyszerű

ahol én tartok (harmadik évad tizen valahányas rész, hirtelen nem emlékszem), addig lényegében arról van szó, hogy:

1. évad-atsushit éppen kidobták a gyermekotthonból, és az éhínség szélén arra jut, hogy kénytelen lopni valakitől, hogy ételt tudjon venni magának. ekkor meglátt egy embert a folyóban, és kis habozás után kihúzza, hátha van nála pénz. itt ismerjük meg dazait (az öngyilkos hajlamú mániákust a folyóból) és kunikidát (a munkatársát), aki hamarosan megjelenik, és egyből leszidja őt, hogy megint miért munkaidőben kószált el. cserébe, hogy atsushi megmentette őt, meghívja egy ebédre kunikida pénzéből.

evés közben megbeszélik, hogy ők a fegyveres nyomozói irodánál dolgoznak, és éppen egy emberevő tigrist keresnek. ettől atsushi nagyon megijedt, mert állítása szerint a tigris követi őt. dazai hamar átlássa a helyzetet, és rájön, hogy a tigris nem más, mint atsushi, csak éppen öntudatlanul. megkérik hát, hogy csatlakozzon az irodához, amit atsushi határozottan nem szeretne, de végül mégis odacsalják, és egy felvételi vizsga (ami a bátorságot és a segítőkészséget vizsgálja) után fel is veszik. megismerjük az iroda többi tagját, akik mindannyian képességekkel vannak megáldva, akár csak atsushi. innentől az elnök képessége miatt tudatosan tudja használni a képességét.

figyelmeztetik, hogy fusson akutagawa elől, aki a dokk maffia egy fontos tagja, mert veszélyes. mint kiderült viszont, a maffia atsushira vadászik a feketepiacon való vérdíj miatt a fejére, ami igen csak nagy összegű. az évad során még sok maffia tagot megismerünk, mint chuuyát vagy kyoukát, akit atsushi megsajnál és megment egy akciójuk közben, és meggyőzi, hogy álljon át az irodához; azonban ezt a maffia cseppet sem támogatja.

🏳️‍🌈szóval lényegében az első évad az iroda és a dokk maffia közötti konfliktusokat és ellenszenveket mutatja be; továbbá az iroda, mint fény, a maffia pedig mint sötétség van jelen. az évad egy harccal zárul akutagawa és atsushi közt, ahonnan az utóbbi jön ki győztesként.

2. évad első fele: visszatekintés négy évvel korábbanra, a főszerepben dazaijal. kiderül, hogy régebben ő is a dokk maffia fontos tagja volt, közben megismerjük odát, és egy másik munkatársukat, angot. akkoriban a mimikri nevű alakulat jelentette a legnagyobb fenyegetést a maffiára nézve. időközben megtudták, hogy a másik munkatársuk igazából hármas ügynök, aki eredetileg egy másik szervezetnél dolgozik, de nincsenek rossz szándékai. nade, a mimikri főnökének képessége egyezik odáéval, vagyis mindketten veszélyes helyzetekben előre tudnak látni a jövőbe pár másodpercet. pont ezért, a mimikri főnöke felkéri odát, hogy harcoljon velük és ölje meg őket, mert ő az egyetlen, aki erre képes lenne a képessége miatt. kiderül, hogy azért akarnak meghalni, mert katonák voltak, és felesküdtek, hogy aként is halnak meg, viszont elüldözték őket az országukból. viszont, oda mindenképpen író akart lenni egy ember miatt, akit ismert, és bár a maffia tagja volt, nem volt hajlandó embereket ölni, mert szerinte az után nem lett volna joga írni. ezt megtudta a mimikri, és hogy feldühítsék, megölték azokat a gyerekeket, akikről tudták, hogy oda sokat foglalkozik. ezt követően elment, hogy tényleg végezzen velük, mert már nem érdekelte semmi, hiszen tudta, hogy úgy is meg fog ott halni. ezt ranpo is elmondja neki(aki egyébként az iroda tagja... kicsi a világ), akivel odaúton találkozik. lezajlik az egy kontra több tíz harc, és ahogy sejtette, lelőtték. dazai, mint legjobb barátja meg akarta menteni őt, de a maffia főnöke azelőtt elmondta neki, hogy tudta, hogy ez fog történni, mégis hagyta, hogy engedélyt kaphasson a maffia létezésére így, képességhasználókkal is. így mire dazai odaért, oda már haldoklott, viszont annyira még megkérte dazait, hogy lépjen ki a maffiától, és ölés helyett inkább segítsen az embereken. ezt tiszteletben tartva lépett le, és csatlakozott az irodához.

🏳️‍🌈 ebből a visszatekintésből azt tudjuk meg, hogy dazai mit miért csinál. oda kérése értelmet ad annak is, hogy az első évadban dazai miért nem hagyja cserben atsushit.

2. évad utolsó fele pedig röviden, már a jelenben, hogy hogyan bukkan fel egy harmadik, mindenki számára ellenséges vállalat amerikából, a céh, és hogy ez miatt a maffia és az iroda miért voltak kénytelenek társulni, ideiglenesen. időközben a maffia próbálja visszaszerezni kyoukát, aki jelenleg senkihez sem tartozik, de le lett tartóztatva, és be lett zárva egy önműködő repülőgépbe. sok kisebb nagyobb harc után hármuk közt a céh úgy dönt, hogy elpusztítja a várost és annak minden lakóját azzal, hogy belerepítik a főhadiszállásukat, a repülő moby dicket. eléggé eltörpül a tény, hogy miért találják ezt a legjobb megoldásnak, de igazából megtudták, hogy abban a városban található egy bizonyos könyv, ami elpusztíthatatlan. ennek következtében jutottak arra a tényre, hogy könnyebb elpusztult környezetben élőt találni, mint élőben az élőt. a könyv azért fontos, mert ha valaki beleír valamit, az teljesül.

végül atsushi és akutagawa együtt győzik le a céh vezetőjét, miközben rengeteg okot megtudunk arról, hogy ők miért olyanok, amilyenek, és egy kicsit egymást is jobban sikerül megérteniük (bár még nem elfogadniuk). de mivel a hajó már közeledett a városhoz, az egyetlen mód a megmentésre az volt, hogy kyouka belevezette a börtön repülőjét, és így mindkét jármű a tengerbe zuhant. végül kyouka megmenekült, és hivatalosan is csatlakozott az irodához. dazai elmondta akunak, hogy erősebb lett, amitől nagyon ...boldog lett? (a sorozatban kidőlt...). megemlítődik egy új karakter is, aki megbütykölte a hajót, fyodor.

🏳️‍🌈ez a rész szóval technikailag arról szólt, hogy hiába legyen két ellenség, van, hogy egymás oldalán kell harcolniuk. az, hogy valami rossz számodra (mint itt egymás nézőpontjai), nem azt jelenti, hogy annál nem lehet rosszabb, és hogy nem lehet mégis csak a hasznodra.

🏳️‍🌈a harmadik évados véleményemet az után írom le, hogy végig néztem 🏳️‍🌈

[charlotteings]

[charlotteings]

[charlotteings]

olyan szomorúvá tesz, ha anya mérges rám

[charlotteings]