utaszigetfele

[utaszigetfele]

Ez a hét piszok gyorsan eltelt vele.

Nagyon érdekes, de alapbol az idő nagyon lassan telik

de ha vele vagyok, 10percnek tűnik egy óra is.

A kávézás végül elmaradt, de helyette beszélgettünk illetve

csinaltuk a meglévő feladatainkat, az estét pedig sikerült boldogan eltöltenünk.

A szerdai napon végül dolgoznia kellett, ünnepnapon, amivel nem is lenne

baj ha normálisan fizetnének..Sajnos csak fizetnének.

Nem egy emberbarát és jó munkahelye van sajnos,

megérdemelne egy normális munkahelyet, sokkal kevesbé lenne

stresszes illetve több szabadideje lenne, pénzbe pedig

nem feltétlen lenne rosszabb, kitudja, akár lehet jobb is lenne.

Hatalmas szerencse a munkahelyében az ,hogy jó a közösség.

Ha a közösség nem lenne jó, akkor pártolnám ,hogy nézelödjön máshol,

illetve szerintem akkor már ő is úgy gondolná.

A szerdai nap számomra is elég stresszesen telt, generátort szereztem az automhoz

mivel rájöttem ,hogy az miatt van porszívó hangja, viszont az a generator amit szereztem,

nem teljesen jó az automhoz, mivel miéért is ne, az enyémen ritka fajta van...

Végeredményül sikerült faragni és jól összehozni, megcsinálni és működuk is.

Nagyon motiváló volt ,hogy úgy gondolkodtam ,hogy másnap készen kell lenni,

mivel Pénteken pestre kell menni, ahol a születésnapomat töltjük, illetve tudtam már akkor is

hogy aznap elfogom hívni randizni, utána pedig racsézások a városba.

Jobb is lett igy ,hogy az én autommal mentünk.

nagyon boldogan telt el a születésnapom vele, mindent megtett azért ,hogy boldog legyek

Érzem ,hogy nagyon szeret. Itt már tudtam jóideje ,hogy azt szeretném ha a barátnőm lenne.

Mivel a másnapi program az albérlet nézegetés lett, így tudtam és éreztem ,hogy másnap itt

az ideje a kapcsolatunkat magasabb szintre emelni, és megbeszélni a dolgokat, ki hogyan gondolja

illetve ha ugyan azt szeretnénk, ugyan azt érezzük akkor elinditani a kapcsolatunkat illetve közös életünket.

Nagyon rossz érzés volt,hogy már barátnőmnek tudnám, de még nem az.

Nemtudtam milyen gondolatai vannak ezzel kapcsolatban, és hogy mennyire lenne számára ez korai.

Nagyon féltem a dologtol, sokszor jeelztem is felé ,hogy közeledik az a dolog, és csak figyeltem a reakcióiit.

A reakciói nagyon befolyásolták ,hogy mikor is legyen.

Remélni tudom ,hogy a válasza nem egy meggondolatlan válasz lesz illetve nem csak azért fog belemenni

hogy nekem jó legyen, és amiért én azt szeretném, mert abban az esetben lehet jobb lenne

ha inkább nemet mondana és később talán visszatérni rá.

Hazauton már nagyon faradtak voltunk, ő el is kezdett aludni végül

nehéz volt végig vezetni ,hogy nem volt beszélgető társ, szinte csukódott a szemem.

Ahogy régen mondta volna, milyen kis lyukon nézek kifele...

Végül őz is ugrott ki elém, végig tempoztam az utat, de sikeresen épségben haza is értünk.

Másnap elmentünk albértletet nézegetni, az első nagyon tetszett nekünk, igaz el is kérik az árát,

de ahogy számolgattunk, belefér. A második annál kevésbé tetszett sajnos.

Délutánra hagytuk is a dolgokat és csinaltuk a teendőinket, és közben elég furcsa dolgok fogadták

mikor a régi alberletjébe felakart menni a cuccaiért.

Ez kicsit megpecsételte a napot, de probáltuk a legtöbbet kihozni a napbol.

Megnéztünk egy harmadik albérletet is, egész jó volt viszont ott béhány dolgot fel kellene hagyni.

Végül este elkezdtünk beszélgetni ki hogyan, mi a terv így albérletek kapcsán.

jól sikerült megbeszélni a dolgokat, düllőre jutottunk, és végül el is döntöttük ,hogy maradunk az elsőnél

ha kiadja számunkra.

Az albérletes beszélgetésből áttértem a másik témára amivel kapcsán akartam vele beszélni, és elmondtam számára

,hogy tovább szeretném emelni a kapcsolatunkat.

Ő is így gondol a dolgokra, és mostmár a barátnőmnek nevezhetem.

Egyszerűen ahogy most is írom ezt a részt, felfoghatatlan boldogsággal tölt el ,hogy végre a barátnőmnek tudhatom

a sok kezdeti nehézség ellenére is. Végre tényleg boldog vagyok sok idő után, és ezt neki köszönöhetem.

Nagyon szeretem. Megérkeztünk a szigetre, de még a szemünkön egy kendő van és nem látjuk hol is vagyunk.

Nemsokára levesszük egymásról a kendőt és elkezdjük alakítgatni a szigetet a mi formánkra.

Nagyon izgatottan várom a történéseket, és az életünket. Talán ez már csak az utolsó elötti rész,

és a következő kicsit később fog érkezni, viszont az már csak egy bejelentős rész lesz.

Egy dologban biztos vagyok, nagyon boldogok leszünk és irtozatosan szeretem!

A Szerdai napunk hogyan fog alakulni?

[utaszigetfele]

Ahogy teltek a napok, arra jöttem rá, hogy teljesen mas ez most, mint mikor legutobb volt 2 hetet.

Teljesen mas szinten vagyunk, teljesen más a kapcsolatunk. Akkor erzodott, hoby határozottan szetet. Most érződik, hogy szerelmes.

Talan elrontottan picit, hogy semennyire nen kellett küzdenie azért, hogy visszaszerezzen, es tart karokkal vártam őt, de nem én lettem volna ha nen igy teszek. Ettől fuggetleb küzdenie kell néhány dologért, csak kérdésesebb hogy tudja-e. Ahogy teltek a napok, szinesek lettek a boldogsagtol. Nem tudom, talán mondanam, hogy tökéletes az egesz, de erős volt ahoz kezdet, illetve tökéletes nem feltetlen letezik, mindenben van hiba, de ez az egesz olyan, hogy azt erzem, vele le tudnám élni az életem.

Már azon gondolkodtunk annyira osszhangban tudunk lenni es ismerjuk egymast, megerzeseink vannak, hogy letezhet olyan, hogy ujraeljuk előző eletunket, es ott is egyek voltunk?

Ezt talan soha nem tudjuk meg.

Lasssn elerkezhetunk a szigetre, bevallotta hogy szerelmes. Nemtudom milyen indittatasbol merte elmondani, azthittem, hogy sokaig fogja magában tartani.

Nagyon örülök hogy szexualitás téren is megváltozott, es tud kívánni.

A hétfői napom nagyon nehezen indult, es vegig csupa csupa szar volt, nagyon nyűgös voltam, minden rosszul tudott esni, minden kisnrossz mozdulatot szívemre tudtam volna venni. Akarcsak egy férfi menstruáció.. Az este volt is pár dolog amit atkellett beszelni, mivel ami alapból basszta a csorom, ugy ereztem hogy akkor már nem csak a csoromrt bassza, es mondani kellene, hogy változás legyen es tudjon jól működni a dolog, a multja miatt nem lehet akadály a jövőjében..

Talan elősegíti, hogy utálom tiszta szivemből amiert tonkretette, elvette az osszes önbizalmát, önbecsülését, nem adta meg neki amit érdemelt, és még egy rohadt szánalmas módon az exemel is összefogott ellenem, csak hogy fajjon nekünk es bassza az agyunkat. Igen... Ilyen emberről hallani se akarnék, nem hogy az legyen ami jelenleg.. De úgy érzem sikerult megertenie a problémámat, es tenni fog érte. Ahogy elbasztam az estét, végül sikerultna hangulatot megjavitani, nes utana jó beszélgetéseket eredményezni. Játszottunk is, szegeny labdaba se bírt rúgni a birkózásnál. Talan ha nem fogná magát vissza és nem féltene... Nagyon jo volt összebujni, elaludni vele.

Nagyon jó érzés hogy szeret es erzem.

Reggel meginkabb nehez volt elbucsuzni tőle, de péntek van mostmar ami valóságban kedd.

Nem egy egyszerű napja lesz, de remelem mindent megtudokntenni azert hogy Boldog legyen, varom, hogy ujra láthassam, hiányzik.

Nagyon varom már a délutáni kávézást is vele. Irtózatosan szeretem!

[utaszigetfele]

Végül örült a virágnak, hiaba mindig mondta nekem, hogy offos. Néha, ha megerdemli megkell, hogy szokja. Néha. Szerettem volna elmenni sutizni vele, de dolgozott, muszaj, nagyon kell a penz. Az este folyamán megint jól sikerült a lefekvés, szokasosan jó későn sikerült elaludni, de legalább másnap nem dolgozott.

Reggel nagyon nehéz volt szokasosan elkoszonni tőle és otthagyni.

Reggel mikor felkelt és végzett a dolgaval, akart hozni kaját nekem ha nincs. Nagyon nagyon szeretem, hogy ennyire gondoskodó, nagyon értékelem és jólesik. Tudom jol, hogy egyben azért is kérdezte mert látni akart. Gondolkodtam, hogy van-e valami ami nincs, de jo lenne. Innivalót nem volt, így mondtam neki, hogy esetleg azt hozhat. Azonnal ment és vett is nekem, hozta is. Nagyon jó volt látni. Néha hihetetlen hogy ilyen és, hogy itt van.

Remelem mindig maradni fog és fogni fogja a kezem.

Szeretném, hogy idővel a barátnőm legyen. Ebben a pillanatban nem szeretnénk még kijelenteni kapcsolatot, de legbelul mégis szeretnénk. Nézegetjüj az albérleteket is, talán van 1-2 jó, de előbb a jelenlegi albérletet kellene visszamondani.

Mikor hozott innivalót, mondta hogy szeretne osszefutni az egyik barátnőjével de sajnos csak délután ér rá, így mondta neki, hogy megbeszeltuk, hogy ma kettesben leszünk a délután. Nagyon vágyok már arra, hogy kettesben egész nap csak otthon legyünk, de úgy éreztem, hogy mivel szeretne találkozni vele, jóba vagyok vele enis, elfogadnak és csípem őket enis, így egyenlőre nem mondom neki de eldontottem már akkor, hogy ha szeretne, atmegyunk hozzájuk putrifalvara. Nagyon örült és meglepodott mikor mondtam neki délután a gondolatomat, át is mentünk hozzájuk, láttam rajta, hogy nagyon jólesett neki.

Mikor hazaertunk felejtette a szájából, hogy vannak-e kicsikori képeim. Így megmutattam őket neki. Azt érezte, hogy ismeri azt a kisfiút határozottan. Nagyon érdekes egy dolog, sok paranormális dologban volt már részem, így semmin nem lepődnék már meg.

Ezután vegul forrosodott a levegő.

Nagyon bújós kedvembe voltam, és nagyon jó volt egezs este csak érezni őt, vele lenni.

Szerintem kimondhatom, hogy egyik legszebb estem az életem során, annyira jó volt vele lenni.

Ha tehetném, el se engedném soha, kapaszkodnék belé és olelnem.

Egészen időben sikerült lefekudni aludni bár reggel igyis elaludtam és késtem picit melóból, de nincs baj belőle.

Reggel hiába tudtam hogy késés én vagyok, egyszerűen csak ölelni akartam és nem indulni el dolgozni. Muszáj voltam, de többször is mikor elhataroztam, hogy jó megindulok, visszafordultan megegy puszira és hogy megsimogassam. Nagyon szeretem, hihetetlen egy nőszemély, illetve az is hihetetlen, hogy mennyire kegszerettette magát velem.

Ő az én mindenem.

Nagyon várom, hogy délután legyen és vele lehessek. 💝!

[utaszigetfele]

Igy, hogy felkelt mostmár, elmondta, hogy hogyan ment a beszélgetés, nagyon erősen meglepodtem, hogy milyen szinten őszinte volt.

Ez még nekem is nagyon nehezen ment vol a, viszont így volt helyes. Sajnos az a fasz, nem fogja fel a dolgok miértjét, es őt hibáztatja és haragszik. Játssza a hattyúk halálát, közben pedig észre se vette még most se, hogy az elmúlt félévben mennyit szenvedett, és tönkrement, csak önzően jelenlegi dolgot látni, és a másikat hibáztatni. Nem kellene sokat beszéljek vele, 5 perc alatt elmagyarazni kimélés nélkül, hogy észrevegye magát..

Mondta hogy aznap újra atbeszelik a dolgokat.

Mondtam neki, hogy utána várom őt magamnál, de mondta hogy úgy érzi, aznap még maradnia kell. Elfogadtam a döntését, és kezdett beigazodni egy megerzesem.

Este folyamán a beszélgetése között találkozunk. Nagyon maga alatt volt és bármit megadtam volna csak, hogy jó kedvre deritsem.

Másnap mikor beszekgettunk elmondta, hogy nagyon fáj Neki. Ezt bekell látni, elkell fogadni, sokkal sokkal jobb élete lesz és azt fogja kapni amit megerdemel. Hihetetlen mértékű szeretetett fog kapni tőlem. Ő lesz a legboldogabb, csak fogja a kezem. Legyen közös célunk a megtartás, nem csak a megszerzés.

Megmondtam neki, hogy döntse el hogy jönni fog, és jöjjön. Tudtam, hogy jönni fog, mivel nem csalhat a megerzesem. Így is lett. Az easter egg tényleg valós.

2022.12.22

2023.01.22

2023.02.22

2023.02.09-2023.02.22 (13nap)

2023.02.22-2023.03.07 (13nap)

Ez mar szerintem nem lehet véletlen.

Hazavittem munkája után a cuccaiért.

Ekkor nagyon haragos lettem a sracra, amiért mindent a fejéhez vágott, es a saját hibái súlyát nem látja, és hogy félévem át küzdött, hogy így alakuljon. Áldhatja az istent, hogy ennyire tisztelem a hölgyikét, hogy miatta nem csinálok semmit.

Amikor hazaertunk, az esténk felforrosodott.

Ilyet még nem tapasztaltam. Felfoghatatlan érzés volt az egész ami történt.

Egyszerűen annyira más volt az egész, és annyira jó. Szavakkal nem lehet leirni.

Az utana való beszélgetésünk is elég erősre sikerült, és nagyon jó volt atbeszelni a dolgokat vele. Hiába voltam faradt, nem akarta aludni, csak beszélni vele.

Eltudtam volna sírni magam örömömben annyira jó volt vele lenni.

Vegul így 4 óra út a csak elaludtunk.

Reggel nagyon nagyon nehéz volt tőle elkoszonni, de csak sikert elindulni

Melohelyen már az első órában úgy alakult a dolog, hogy hazajovok vagy szivatni kezdem a terdem...

Ertelenszeruen rohantam haza, direkt úgy akartam hogy aludjon amig csak lehet, ébresztője előtt felperccel érkezzek.

Így is lett, nagyon értetlenül de örömmel állt a dolog előtt, hogy mit keresek ott.

Nagyon jo volt kelteni őt.

A délelőtt folyamán eldontottem, hogy ha örül neki ha nem, kapni fog tőlem virágot nőnapra, illetve másnap elviszem sütizni.

Megerdemli.

Éreznie kell, hogy nőből van és felfoghatatlan hogy milyen sokat ér.

Nagyon nagyon szeretem.

Gyönyörű szemelyisegileg, és kívülről is.

Ritka az ilyen bazdki, de megtalaltam.

Nagyon várom, hogy újra vele lehessek, hiányzik!

Talán lassan, 1 hónap múlva megerkezunk a szigetre.

Várom már!

[utaszigetfele]

Easter egg:

Holnap kiderul egy dolog, ha megbizonyosodok benne akkor elgondolkodok, hogy velünk nem veletlen történnek a dolgok, es a sors meg lenne irva es próbálna jelezni? Ez majd kiderul. Lehet emiatt erzeted úgy, hogy ma ott kell maradj?

Ez a rész egy spontán rész. Teljesen varatlanul jött

Megjegyzés : Időintervallum

[utaszigetfele]

Megtörtent az a bizonyos beszélgetés kettőnk között.

Szerencsére azt mondta, hogy tudja mit szeretne, es nehogy elengedjem a kezét.

Tudja jol hogy ami megy nincs rendjén és, hogy ez nem kóser. Elmondtam neki ha nem tudná, hogy fogni akarja a kezem es velem lenni, akkor dontottem volna helyette és elengednem a kezét.

Vegeredmenyul ugy zarult az a nap, hogy lett előrehaladas a dologban. Talan pici időt tudok még adni és még kicsit kitartani, hiaba belefaradtam.

Másnap is ahogy osszefuttunk, es beszekgettunk elmondta, hogy kezd talan rajonni, hogy lehet szerelmes.

En ennek nagyon örültem, és tudom jól, hogy csak a jelenlegi helyzet nyomja el a dolgot, hogy ne érezze biztosan.

Ha mar ezt kimondja, valóságában ez mar biztos. Boldog voltam vele az osszes talalkozason.

Lehet ebben a részben elég rovidre fogva erzodik az írásom, de ez csak a jelenlegi hangulatom miatt van.

Masnap is mikor talalkozgattunk, nagyon orultem es jo volt vele lenni. Nagykn hatarozottan erzodott, hogy akarna engem.

Elmondta, hogy most picit masabbul akarja lezarni az egeszet, hogy utána ne érezze azt hogy varatlanul fakepnel hagyta, igy legalabb 2 beszélgetésre akarja fogni.

Errol elmondtam neki a véleményem, gondolatom

Igazabol, nem is teljesen tudom elképzelni, hogy ha belekezd a beszélgetésbe, akkor hogyan húzza több reszletre ha mar megvan bizonyosodva abban, hogy ne engedjem el a kezét es velem szeretne lenni.

Kicsit elbizonytalanito, de remélem tenyleg úgy van ahogy mondja. Bizok benne..

Később mikor már ugy voltam vele, hogy nem is fogunk talalkozni, irta, hogy esetleg erte mennek - e melo utan.

Elindultam érte, nagyon örültem, hogy láthatom még ma. Annal elkeseritőbb es kellemetlen szituáció volt, hogy ott volt a srac is.

Ez van, elkell fogadni, eljottem, folytattam a barataimmal azt amit elkezdtem.

Jött a másnap, elmondta hogy aznap fog beszélgetni vele a témáról kapcsolatban.

Egesz nap alig írt, nem tudok róla semmit se.

Nagyon elkeserít a dolog, hogy alig beszélünk.

Úgy erzem jelenleg ezek a dolgok miatt, hogy kozelebb kerül hozzám, de mégis hatarozottan tavolodik, foleg hogy alig beszélünk. 😔

Remelem mindent úgy alakit ahogy elmondta és szeretné. A nap folyamán kaptunk egy rossz hírt, igy emiatt teljesen elkeseredtem, elvesztettem naggyabol a pozitív latasomat.

Probaltam felé nem teljesen kimutatni, érdeklődtem inkabb hogy hogy áll, sikerulni fog beszélni vele vagy sem stb

Tudtam jól, ha elmondanam neki hogy mizuvan, biztosan mashogy alakulna az az est mint alapbol ahogy alakulna. Jól esne, de most nem.

Szerencsére hamar es jól feldolgozom a dolgokat.

Ahogy beszélgettünk mielott elment beszelni vele, ugy éreztem sikerulni fog neki.

Éreztem, hogy nehez neki nagyon, mivel húzta-halasztotta, késő este, de nekikezdett ejfel után. En ez idő alatt próbáltam magamba helyrerakni a dolgokat, úgy közel 6 órás gurulas utan hazatertem aludni, mivel 3 ora alvas utan csak kellnem kell es menni dolgozni.

Nagyon erdekelt, hogy a teljes dologban meddig bir elorehaladni, eljut-e esetleg a feléig, haromnegyedeig vagy meddig.

Nagyon reméltem, hogy minden a lehető legjobban megy es erős, hogy boldog lehessen.

Elkoszontem tole aludni.

Egész rosszul aludtam, felorankent felkeltem.

Reggel néztem, hogy irt, hazaertek majdnem fel4 kor, joejszakat kivant.

Valamiert nagyon rossz eloerzeten tamadt, remelem nem vele kapcsolatban.

Egy stabil embert szeretnék tudni magam mellett, aki tényleg gondolkodás nelkul azt fogja mondani hogy engem akar.

Várom, hogy felkeljen bár, nem mostanaba fog, reggel van még nagyon, aludnia is kell egy darabig, pihenje ki magat.

Szeretnék ma mesélni neki, hogy mi történt, illetve szeretném tudni is, hogy meddig jutottak az adott helyzetben, mire számíthatok, illetve mizu van.

Illetve szeretném neki elmondani, hogy mire jöttem rá vele kapcsolatban picit, esetlegesen miert ertem meg őt annyira, mit erzek vele kapcsolatban, ez csak egy kis érdekesség es kis mosolyogtató dolog.

Nem szeretném elengedni a kezét, mert nagyon szeretem és akarom őt.

Félek, de próbálom minden negativ dolgomat, erzesemet betudni szimplan ideiglenes dolognak, a történések miatt.

Nagyon varon a fejleményeket, es minden perc sokkal hosszabbnak tűnik. Kesobb még jelentkezem.

Ez egy picit masabb "rész", ugymondd egyszerre jön ki 2, illetve nincs megirva es tudva a következő rész sem.

[utaszigetfele]

Elmentem segiteni neki megnezni programmal az autojat, hogy mi miatt hisztizik.

Itt kijelentettem számára, hogy este mikor ws hol talalkozunk es beszeljunk.

Nem mondta, hogy nem, megertette es akarta, de felt tőle.

Ahigy kozeledtem a beszélgetés felé, annál inkább feltem tőle, de muszaj voltan atesni rajta.

Mikor odaertem, nagyon örültem, hogy most elosszor pontos volt, sőt, egy perccel hamarabb oda is ért.

Nehez volt belekezdeni a beszélgetésbe, de elmondtam neki, hogy belefaradtam a dolgokba, es hogy akarcsak barmikor mondtam neki barmit hogy jöjjön ra, mindig szinte a szajaba ragtam, hogy mizuvan... Ezek mar a végkialtasok, hogy nem szeretném feladni a dolgokat sohasem, szuksegem van rá és rotty van.. Elmondtam neki, hogy tudom jol jogy ő is küzd, de ugy erzem neha ezert csak en küzdök. Beigazolta a gondolatomat, hogy ő legbelul kuzdd a kettonk dolgaiért. Katyvasz van a fején, es ezt helyre kell hozza, atkell gondolja a dolgok miertjét, es hogy mi is a helyzet, viszont ezt a gondolkodást mostmar nen huzhatja tovább, cselekednie kell.

Elmondta hogy ugyanannyira szüksége van rám mint nekem rá, es hogy szeret.

Tényleg nagyon cselekednie kell mostmar.

A beszélgetés vege felé tüzes lett a hangulat, es amit csinakt az nagyon jo volt.

Nagyon hianyzik es irtozatosan szeretem

Remelem nem varja meg mig vegleg belefaradok es nem birom tovább.

Jelenleg ugy erzem, hogy ha a hetet kibirom akkor az mar nagy csoda...

Nagyon faj, hogy nincs velem de megis akarja hogy velem legyen. Ossze kell szedje a gondolatait, cselekednie es jönni szépen hozzám, hogy elinditsuk a közös utunkat, es hogy atessen azon amin atkell, es fogon a kezét es segitek neki mindenben. Az idő mulasaval csak nehezebb lesz.

Amióta újra beszelunk, teljesen mas minden.

Ugy érzem teljesen egyedül vagyok, kiestem a társaságból, nincs senkim, regi baratokkal se feltetlen beszélünk, talalkozunk kint regen, bar szamithatunk egymasra de akkor is. Egyetlen ember van akivel talalkozok es beszélünk is.

Miota beszelunk, nagyon keveset.

Naponta párszor visszair es annyi, ez nagyon fáj de muszaj leszek megerteni, hogy jelen szituacioban ez van.

Nagyon kezdek belefaradni, es ezt muszaj leszek eroteljesebben jelezni felé, mert szeret mindent utolsó pillanatra halogatni.

Muszaj leszek elengedni a kezét, vagy pedig cselekednie es jonnie.

Szeretem nagyon. Remélem jól cselekszik.

[utaszigetfele]

Egy történetrészt most kihagyok. Félek az estétől. Ezt a részt, találkozás elott fogom kirakni, hogy ne valtoztassa meg a véleményét, akaratát.Az este talalkozni fogunk es beszélni. Ugy szeretnék beszélgetni vele, mkntha nem velem beszélne, ne is nezzen a szemembe csak érezzen.Ezt pontosan azert, hogy ne is jusson eszébe semmifele visszafogottasag ahogy a fajdalmat látja. Teljesen őszintének kell legyenek a szavai, gondolatait, erzeseit pedig reszletesen kifejtenie.Elindulok afele a dolog fele amit erezni es gondolni fog.Akarmelyik lesz az az irány, ha fáj ha boldogsaggal tolt el, arra fogok menni amerre mennen kell.Segitem mindenben, es ha kell döntést hozok helyette. Ha azt az utat valasztja, amin nem tudok helyette cselekedni, hatarozott segítséget fogok nyujtani számára hogy elinduljon.Sokkal nehezebb dolgokat is atveszelt már, ezt is megoldja. Igy fog fejlődni hatalmasat ha ő maga fog megoldast talalni.Szeretném ha fejlodne.Szeretem es soha nem fogok lemondani róla!Mindig ő lesz az a személy, akinek a szivemben helye lesz! Ha azt az utat valasztja ahol en döntök helyette, es eltunok, akkor is várni fogok rá. Mondhatom, hogy lemondok rola, feladom vagy barmi, de ezzel magamat hazudtolnam meg. Sose mondok le rola.. Elfogadom a helyzetet es szenvedek és vágyakozok akár egy életen át, de nem fogom elfeledni. Mindig itt leszek számára. Mindig menedéket, helyet es törődést fogok adni neki. Ha ez lesz, akkor is biztos vagyok benne, hogy amit gondolok es tudok, az úgy lesz, es megnezzuk a film végét. A mi közös filmünket. Szeretem es mindigis szeretni fogom! Amit szeretne, abba az irányba indulok tovább. Úgyis az lesz amit szeretne. Eleri a célját és amit szeretne, akarmennyire nehez is az.Viszont neha áldozatot kell hozni, hatalmas fajdalommal járó aldozatot. Magam elé fogom helyezni azt amit szeretne, mert tiszta szívemből szeretem! Köszönöm, hogy vagy(esetleg voltál) számomra!Megerdemled a boldogságot! Vilag eletembe csodalva fogok tekinteni rád, mivel úgy érzem te vagy az akit nekem teremtettek. Ilyet még nen ereztem soha, es legyenek ultra gáz, szánalmas vagy barmi, de igy érzem es gondolom!Szeretném ha egyszer oda jut, szerezzen vissza, ha másé vagyok, akkor is legyen önző es szerezzen meg.

Te vagy az a személy aki mellett tenyleg boldog tudok lenni, aki mellett valódi lehetek, illetve aki mellett minden probléma megszunik. Akármennyire is nehéz lesz, nem lesz lehetetlen semmi se számára. Ő az akinek az eletben egyszer adni fogok egy esélyt, akarhol es akarmilyen helyzetben vagyok.Szeretlek es szeretni is foglak mindig!Hianyzol! Szeretlek!

2023.03.03 14:45. Készre írva.

[utaszigetfele]

Mostmar, hogy ujra találkoztunk, nagyon boldog voltam. Megbeszeltuk, hogy munka utan szokk tali, akarcsak eddig.

Nagyon jo erzessel töltött el es egyben fájt is.

Annyira jó volt mellette ülni, lenni, beszelni hozzá, hallgatni es figyelni őt.

Szomoritott viszont annak inkább, hogy olyan helyzetben van amiben nrn szabadna lennie.

Nem tudja még teljesen, de mielott úgymond hozzám költözött, akkor voltna azon a ponton, hogy kezdjek belefaradni, de szerencsére időben erkezett. Most, hogy ugymond elment, akkor próbáltam ugy ereztetni, hogy nem varok rá, elengedem a kezét mert azt szeretné, de valosagban nem tudtam elengedni, sem elbucsuzni. Talan azért, mert bizros voltam benne hogy visszater.

Ahogy teltek a napok es mindennap talalkoztunk, kuldte a snapet, fájt hogy nincs velem es mellettem. Egyszerűen úgy éreztem, hogy elvesztettem mindenemet, de megis örültem nagyon, mert beszelhettem vele, tudtam róla. Ereztette velem hogy valószínűleg igazam lehet mindenben.

Figyelmeztettem őt hogy addig üsse a vasat amig meleg, de talan nem erezte, hogy azért mondom, mert ugy erzem nemsokara belefaradok nen szeretek feledni semmit se, de egyszeruen nagyon fájt, hiaba tudtam hogy mi lesz. Neha olyan érzés mintha csak en küzdenek ezert az egeszert, pedig tudom, hogy nem igy van, ő az elengedessel kuzd, hogy aztan velem lehesseny de egyben tudja hogy amit csinal nem jó. Ugy érzem magam, hogy egyik pillanatba még birom picit, masik pillanatban epsig, hogy belefaradtam, akarmennyire is akarom es tudom milyen lenne, de kitudja hol a vége, es belefaradok. Soha nem fájt még egy célom lemondasa se ennyire, es nem akarok lemondani róla, de mar nagyon nagyin kevés ideig bírom. Remélem, hogy lép még azelőtt.

Nem akarom, hogy később megbanja.

Nem akarom, hogy szenvedjen es nem is bírom nézni, hogy lehetne boldog is ha képes lenne rá, de akarhogy küzdök érte, nincs velem. Tudom, hogy kellek neki, es remelem soha nem is fog lemondani rólam, még ha veszettnek érzi is.

Remelem, hogy a küzdelmeim es hogy eddig elmentem nem fognak hiábavalóak lenni.

Ugy érzem belefaradtam, es nem tudom meddig bírom még. Ma este beszélni fogunk, alakuljon bárhogy is. Szükségem van rá az életben, ő a személy akit mikor megismertem azt éreztem legbelul, hogy kell nekem, nem ertettem miert, de üvöltött a belső énem, hogy ismerjem meg..

Talan mostmar rajottem miert, ezek jelek, megerzesek, hogy na ő az akivel boldog lehetek.

Nalam az, hogy megszeressek barkit is, az egy nagyon ritka és nehez dolog. Ő pedig milyen hamar elerte, hogy kelljen es megkelljen szerezzem őt, és mrgtartani es boldogga tenni.

Nincs mese, ő az enyem lesz, tudom, tudja, es igy lesz. Tudja, hogy megkell tegye a lépést, amit szeretne, es nem huzhatna nagyon tovabb..

1 élete van, azt kell boldogal leelni.

Megadom neki azt amit megerdemel, hogy tudja hol a helye, mennyit is ér, es mennyire szerethető és jó ember, és a végtelen törődést, még ha nem is érti, hogy hogyan es miért.

Úgy érzem azért meg csak most, illetve azért talalkoztunk, hogy megmentsuk egymast, es boldogak lehessünk.

Szeretem es enyém lesz, boldog lesz velem, a legboldogabb. Ez ennyi.

[utaszigetfele]

Ez a pár sor, a kihagyott napokrol fog szolni. Az első találkozás, es a távozás közötti események.

Amikor elment, tehetetlenül álltam a helyzet előtt. Tudtam mi miert történik, de nem tudtam, hogy hogyan tovább. Nem bírtam gondolkodni mit is csináljak. Úgy dontottem, hogy elmegyek kocsikazni, az mindig jó terápia számomra.

Kocsikazas közben elfogadtam az eseményeket, fájt, de jobb megoldást nen tudtam találni, tudtam, hogy neki kell érezni es rajonni a dolgokra, hogy mit miert csinal, gondolhatok barmit es nem vedhetem meg a sajat dolgaitol ami elkerülhetetlen. Amitol megtudom védeni, azelol pedig megvedem.

Az ejszaka folyaman többször is láttam.

Fájt, de egyben örültem, hogy láthatom.

Örültem annak is, hogy eppsegben tudthatom

Nem szerettem volna hazamenni, nem birtam volna otthon az üres szobában lenni maganyosan, a sajat gondolataimmal.

Nagyon sok óra után, mikor erőt gyűjtöttem ahoz, hogy hazaterjek, lefekudten aludni.

Az a bizonyos párna, amit már tud, hogy azóta is vár rá, kello segítséget nyújtott, azokban a nehez pillanatokban mire elaludtam

Az illata benne ragadt.

Reggel mikor felkeltem, felkomasan kerestem volna, de mar nen talalhattam...

Atvettem picit a szokasat, ahogy reggel a sok sziaval ébreszt... Ebresztenk akartam, de nen volt kit. Nagyon fájt, de elkellett fogadjam a helyzetet.

Legbelul tudtam, hogy ez a boldogság felé csak egy kitérő, es sok fájdalmat kell megelni ahoz, hogy az ember igazán boldog lehessen.

Nagyon biztam/bizok abban amit annyira erzek.

Nagyon szivesen írtam volna neki, barmit csak beszéljünk, de nem tehettem. Tudtam jol, hogy ez a lelkiismeretenek es tudatának meg kellett, hogy tortenjen, hogy utána azt jelenthesse ki, hogy ő megprobalta. Fogalmam sem volt/sincs, hogy mennyi időbe telik neki, hogy rajojjon s dolgokra es megbizonyosodjon, par nap vagy hét, esetleg hónap, de biztosra tudon hogy visszater. Egy dologtól félek nagyon, hogy elkésik. Tudon jól, hogy ha az a bizonyos vas kihul, es ujra kell melegiteni, elveszti a csodáját es már nem lenne olyan. Ezert is figyelmeztettem, hogy addig üsse a vasat, amíg meleg. Egesz nap a gondolataimba volt, fájt, hogy nen beszelhetek vele. Abban a tudatban voltam, hogy boldog jelenleg es, hogy csak picit hianyzom neki. Az este és a többi nao folyamán, szokasosan a kocsikazast választottam, az egyetlen dolog ami letudott kötni es boldogitani.

Feltűnően sokszor osszefutottunk a városban, es feltűnt, hogy az én útvonalamon halad. Nagykn örültem, hogy folyamat mindig köszönt, ez egyreszt nyugtatott és adott reményt, hogy jol lathatom a jovobeli dolgaimat.

Kicsit aggódtam erte egyuttal, mivel lsttan rajta hogy a stílusomat es rossz szokásaimat is atvette, viszont tudlm azt is hogy nagyon nagykn ugyesen vezet, es tudja mit csinál. Nemhiaba kaphatott meg olyan dolgot, amit másoknak eszébe se juthatna. Biztam benne, igy benne voltam a játékban.

Feltunt az is, hogy ahol az útvonalam ket iranyba vegzodhet, szándékosan kettovalnak az útjaink, de utana mégis osszetalalkozik.

Közeli barátokkal beszélve, azt javasolták ne várjak rá.

Lehet igazuk van, de magamat mocskolnám be azzal ha nem várnék rá. Várok rá, mert tudom, hogy mit csinál. Más nem kapna lehetőséget, de ugy érzem, annyira azt csinálja amit én tennék forditott esetben, mindent, hogy adok neki egy lehetőséget ha időben visszater es raeszmel a dolgokra. Szerencsere megertettek, hogy miert adok neki lehetőséget. 2 dolgot kellene bebizonyitania ha visszater, eleg nehez lesz, de tudom hogy sikerül neki.

Baszottul hiányzott, minden pillanatban őt kerestem, hogy egy felmasodpercre is láthassam.

Ekkor még nem tudta, de a gyertyát amit elfujt, nem vettem el tőle, es a bizknyos gyujtoval megvan a lehetősége, hogy lángra gyujthassa, es a vas ne hulljon ki, visszamelegitse és uthesse tovább.

Talán ezert is voltam sz osszes napon reggeltől estig szinte kocsiban megtalalhato, mert kerestem őt, es a sajat boldogsagomat.

Mint egy befejezetlen film, aminek a végét nem tudni, hogy mi tortenik, es a film végét tudni kell, hogy happyend, vagy sem.

Biztosra tudom, hogy visszater es azt is, hogy mi lesz a film vége.

Soha nem fogja megbanni, hogy megnezi majd inkabb a filmet, de ezt neki kell előbb belassa.

Szomoritott és nehezítette a dolgomat, hogy tudon azt hogy nagyon nehezen latja br a dolgokat, es nehezen dont, neheze engedi rl a dolgokat, pedig sz idohuzassal csak a sajat es a masik ember dolgat neheziti napról napra.

Nem szeretném, hogy ugyanazokbs s hibakba belefusson amibe én is belefutottam. Megszeretnem menteni őt minden egyes fájdalomtól amitol csak tudom.

Talan itt is kimutatkozik az, hogy szereten őt... Mas képes lehet vegignezni ahogy sorba a kretensegeket csinalja es utana segit rajta, de én nem birom nézni ahogy a sullyed, es meg akarom menteni. Lehet akarhol, lehet bármi, erezhetunk bármit de en mindig itt leszek számára, hogy megmutassam mennyit is ér, ki is ő valojaban, megmutassam milyen az ha s kis dolgok nem is akkora nagy problemak, es cssk boldog szimplan, es hogy erezze a szeretetet, torodest. Soha nem szeretek lemondani a Céljaimrol és ezzel ő is tisztaba van.

Remelem idovel teljesen átgondolja az erzeseit es gondolataig, es helyesen fog donteni, es foghatom a kezét újra, es a jó iranyba emelem őt.

Hihetetlen számomra, hogy mennyire fontos és mennyire tudom szeretni. Talan még ennyire biztosan semmit se éreztem, mint amit érzek felé, es vele kapcsolatban.

Imadom a szemeit és csodálom a személyiségét.

Remelem újra kétoldalú ragasztó lehetünk.

[utaszigetfele]

Az idősávban ugrok es kihagyok jelenleg 4 napos eseményt, es a legfrissebbel folytatom. Értelemszerűen nem fogom kihagyni, de még nem jött el az ideje neki de szeretném a mai érzéseimet nagyon röviden leírni.

Rettentően hiányzott, és fel nem lehet fogni mennyire örültem, hogy akart velem találkozni.

Nagyon jó volt látni, az egész napomat, estémet megváltoztatta, hogy lehettem egy kicsit vele.

Sajnálom nagyon, hogy nem boldog, és, hogy lehetséges, hogy nem tévedek, viszont garantálni tudom, hogy ha úgy alakulnak a dolgok ahogy a gondolom, akkor roppantul boldog lesz velem.

Örömömben el tudtam volna sírni magam mikor megolelt, a csókja, a puszi, ahogy a kezemet fogta, es ahogy beszélgettünk.

Töretlenül nagyon jó vele lenni.

El kell érjem a céljaim.

[utaszigetfele]

Jeleb üzenetben, 1 het leforgasat fogom leirni, picit talán masabb stílusban.

Teltek gyönyörűen a napok, torhetetetlen volt abban amit szeretne. Nagyon nagyon jól kijottunn egymással. Próbáltam folyamat a kedvében járni, felviditani minden pillanatát ahol rossz kedve volt, vagy ha jó volt akkor meg jobbá tenni.

Ugy érzem, ha nem ismerném úgy mint a tenyeremet, nem látnám előre minden egyes lépését, nem tudnám, hogy milyen, nem csak elnyomva erezhettem volna hogy nem csak szeretem.

Úgy ereztem, hogy soha senkivel nem jöttem ki ennyire jól, úgy ereztem hogy mindenben passzolunk egymáshoz. Érdekelte minden ami velem tortenik, amit csinálok, ahogy csinalom. Szüleimnek is szimpatikus teljes mértékben.

Imadtam, hogy tökös csajszi.

Ő az akit tenylegesen eltudok magam melkett képzelni, akivel még az unatkozast is elvezném.

Olyan volt hozzaerni, nezni, beszelni, simogatni, hozzabujni mint egy téli napon a meleg takaró alá bújni. Otthon ereztem magam vele. Akivel egyszerűen csak azt érzed, hogy szükséged van rá, és pont. Bármi áron, akármibe is kerül, a karomat is odaadnam érte.

A srac megtudta, hogy történtek koztunk dolgok, illetve, hogy nem csak baratsagrol van szó.

Teljesen nekiesett, este pedig vegul szakitottak.

Ez nagyon megviselte, de ez mindenkjt megviselne, kivétel nelkul, nem letezik olyan hogy nem.

Az élet erről szól sajnos, kilepni a megszokottból, a komfortzonából, hogy később jobb legyen.

Eltelt 2 nap, addig vegig hatarozottan ereztem, hogy szüksége van rám, fogja a kezem.

A keddi napon, nagyon rossz érzésem támadt.

Volt egy nagyon rossz megerzesem vele kapcsolatban. Nem tudtunk együtt lenni, ő dolgozott, en pedig uton Miskolcra. Próbáltam a kedvében jarni, küldtem neki hogy most tartoknott ahova megigertem neki, hogy elviszem magammal születésnapjára, stb.

Ahogy beszélgettünk, mondta hogy az exe modnta neki, hogy osszefutott az ismerősével, ebbol adodoan rajott, hogy egy lányról van szó.

Itt mar tudtam, baj van.

Az ember az úgy működik, hogy ha az exet elosszor massal látja vagy tudja hogy van/volt 2 érzést tud kiváltani belőle. Gyűlöletet es bosszú vágyat, vagy pedig azt, hogy visszamenjen hozzá, visszaakarja kapni. Tipikus eset, hogy ami az enyém volt, nem lehet a másé.

Tudtam jól, hogy ő az a személy, aki mindenben 2x kell megbizonyosodnia, mielőtt cselekszik, azelőtt pedig többször.

Tudtam jól, hogy neki most minden neheziti, hogy elengedje, a szülei, az emlékek, a fajdalom, a regi idők mikor még rozsaszin felhő volt, nem szereti a változást, es éreztem, hogy ez az érzés, hogy másé lehet innenstol, ez egy rossz dolog előjele, hiaba mondta, hogy nem baj es nem fáj neki. Hazudhat, de látom a lelkét.

Masnap mentünk Szeged mellé, mivel szerette volna a terdemet kivizsgaltatni a dokijával.

Egész tűrhetően eltelt a nap, a dokija viszont nem olyan volt mint ahogy elképzeltem.

Körülbelül 30masodperc alatt le is tudta a vizsgalatot, 2x megmozgatta a lábam oda meg vissza és mar vegzett is. A ropogassal stb nem is foglalkozott, mrgnyomta egy helyen és megkerdezte, hogy itt fáj? Igen. Jó, szallag huzodas. Kerdeztem, hogy a ropogas is ettol van, mondta, hogy nem, szedjek porcerositot es ennyi.

Teljesen azt ereztem, hogy csak essünk tul rajta, majd lesz valahogy.

Ahogy elindultunk haza megalltunm kajalni.

Vicces mert nyertem egy fogadást, hogy kitakaritja a kocsit... Volt egy megerzesem, hogy ennek mar nem lesz lehetősége, pedig nem adott feltetlen erre utaló jeleket. Ahogy elindultunk onnan hatarozottan látszott rajta, hogy baj van.

Fapofaval előre fele nézett ki a fejéből es gondolkodott, ha veletlen ramnezett, fájdalmat láttam a szemében, es a gondolatait.

Tudtam hogy baj van. Nsgyon nagy baj.

Mikor megerkeztunk a pékséghez, felve nyújtottam felé a kezem. Ahogy megfogta a kezem, tudtam hogy mi a helyzet. Elengedi a kezem, visszafog térni az exehez.

Kiraktuk a szuleit is odebb felrealltam.

Magamhoz húztam, megoleltem. Megkerdeztem mi a baj es csak annyit válaszolt vissza akar térni a régi életébe. A srachoz.

Hihetetlen mennyire nem voltam meglepodve rajta, viszont annal jobban meglepett, hogy mennyire hihetetlenül fájt.

Mint akinek a szívét tepnek ki.

Mikor hazaertunk, ertelemszeruen probaltam beszélni vele, felkesziteni, hogy ha visszater akkor mi vár rá, milyen lesz es mi fog történni.

Az a baj, a hirtelen jött erzelmei irányítják.

Szeret rossz döntéseket hozni, es vannak helyzetek, amikkr a bdogsagot eldobja, hogy hatha a szarból tud egy várat felepiteni.

Pedig az a vár kellő eső után folyni fog, akármennyire gusztustalan.

Sajnos elengedte a kezem. A szigetre vezető úton, mikor már közel voltunk, az átszálláskor nem egy iranyba szalltunk.

Szomorú a tudat, hogy számára ez csak egy kitérő, a vulkán felé. Előbb utóbb rajon, hogy hova is tart, es lefog szallnk arrol a gépről is véglegesen, mivel nincs jövője.

Kerdes inkabb az, hogy ahova megyek, es ő is megy, talalkozik-e még.

Szoktak mondani, mindenj út Rómába vezet, viszont kérdés, hogy megallunk-e útközben, fáradtan elesni.

Próbáltam erősnek tűnni, de nem birtam.

Annyira látom a közös jövőnket, és fáj, hogy nincs mellettem.

Egyszerűen nem birtam volna elengedni, de tudom jól, hogy szuksege van erre a kitérőre, mivel ő ilyen, ha nem bizonyosodna meg igy es most, végig benne lenne a fajdalom es a kérdőjel, hogy nem próbálta meg újra, es ezzel tisztában voltam elejetol fogva, hogy be fog következni.

Ennyi szerencséje van. Ha nem ismerném ennyire, soha az életben nem kapna több lehetőséget.

Emiatt a dolog miatt, hogy ismerem, adnék neki egy esélyt, hogy bebizonyitsa, hogy tényleg szüksége van rám és, hogy akar engem, amit látok közös jövőkép az valós, nem csak egy álomvilág. Nem tudom elképzeli se mivel tudná bizonyitani, hogy bizhatok benne, senkinek se sikerult még a bizalmamat visszaszereznie, de velem kapcsolatban annyi lehetetlen dologot sikerült megvalositania, hogy tudom ez is sikerulni fog neki ha kellően akarja, es azt akarja, hogy boldog legyek.

Picit később folyt a következő napok esemenyeivel, a mese lassan lezarul. Ezek már az utolsó bejegyzések.

[utaszigetfele]

Ahogy eltelt pár nap, teljesen jol elvoltunk, jól éreztük magunkat, nagyon boldog votlam vele, minden aprosagot megtettem volna erte amit csak tehetek. Csodálom őt, talan el is vakítanak az érzések. Eljott a szerdai nap, végül nem aludtunk sokat. Elment a temetésre a "párjával" és szüleivel, éreztette velem, hogy nem fog megtorni ezzel attol hogy vele van a mai napon, ne is gondjak erre. Írta, hogy vegeztek, indulnak Örkényre. Én lefekudtem aludni, mivel kellően faradt voltan. Volt egy álmam, ahol a párja ir nekem egy üzenetet, hogy tudja a dolgokat, illetve, hogy megtört, es visszatér hozzá. Én akkor felriadtam az álomból. Eltelt pár óra, és irt nekem, hogy nehez az egezs, hogy ne torjon meg. Nagyon remélem nem fog bekovetkezni az álom.

Jelenleg fáj, félek, illetve reménykedek.

Ha megtörik, az az én saját hibám lesz, és utoljára győztem le az elveim, gondolkodasaimat.

Elosszor es utoljara ő kap lehetőséget arra, hogy bebizonyitsa számomra, hogy néhány dologban tévedhetek.

[utaszigetfele]

Péntek este... Úgy volt megyek érte a munkahelyére, viszont a “párja” kitalálta ,hogy ő mindenáron beszélni szeretne vele.. Értement egy szál rózsával, vitt neki sütit, illetve burgerkinget..Érdekes egy gondolkodási a BK-val de oké.. Megmondta neki ,hogy ezt nem kellene csinálni, illetve ,hogy adjon neki időt stb... Elég kellemetlen érzés volt mikor a “párja” hozta oda hozzám ,hogy jöjjön hozzám. Nem tudtam ,hogy mit reagáljak az egészre. Úgy láttam ,hogy élteti a reményt benne, pedig ha komolyan gondolja a dolgokat akkor nem kellene. Mondtam is neki ,hogy ne éltesse benne a reményt ezekkel a dolgokkal amiket csiinál/ahogy beszél vele mert úgy csak jobban fog fájni vele. Megmondva az őszintét kicsit nekem is bassza az agyamat, mert így képes lehet az én fantáziámba is azt kelteni ,hogy van még a srácnak reménye, viszont érzem ,hogy tényleg velem tervez ami megnyugtat illetve boldoggá tesz. Furcsa érzések kavarognak. Nagyon szeretem és nagyon boldog vagyok vele, egyenesen csodálom őt, de mégis félek egyben egy picit ,hogy megtörik és visszatér hozzá. Valószinűleg csak azért érzek így mert még konkrétan nem szakítottak, illetve beszélgetnek. Idővel ennek változnia kell és elfog múlni ez az érzés. Jött a szombat, teljesen jól és boldogan telt az egész nap. Elindultunk Szeghalomra, mivel szeretett volna találkozni egy barátnőjével, illetve megvoltak hívva egy születésnapi bulira mindketten.  Megismertem a barátnőjét, aki átélte ugyan azt a helyzetet amibe van most ő, annyi különbbséggel ,hogy ő visszatért 2 hétre az exéhez. Nagyon remélem ,hogy ezt a baklövést nem fogja ő is elhibázni mert akkor összetörök. Nagyon örültem ahogy álltak hozzám a barátnője és annak párja. Boldog voltam ,hogy “elfogadtak” úgymond. Még kellemetlenebb és szar volt ,hogy a “párja” jött érte oda,látta hogy ott vagyok és ő vitte el. Elmentek a buliba, ahol persze nem bírta ki ,hogy a megbeszélt dolgok legyenek, csak beszélt a témáról vele, rám is kitért és letagadta a dolgokat ami egyenlőre jobb is. Nemsokkal később el is jöttek a buliról és visszament a barátnőjéhez, beszélgettek majd szólt ,hogy mehetek érte. Amint megláttam ,hogy írt, rohantam oda hozzá, mivel nem tudtam milyen hangulatába van, csak az volt bennem ,hogy bármi lehet, siessek és boldogítsam, fogjam a kezét, legyek vele. Szerencsére egész jó hangulatban volt. Kicsit beszélgettünk és elindultunk hazafelé. Hazafelei úton láttam rajta ,hogy nincs minden rendben, félúton elkezdett pihenni a karomon, minél inkább próbáltam finoman vezetni ,hogy fel se kelljen. Éreztem rajta ,hogy forr a teste. Mikor hazaértünk jelezte is ,hogy nem érzi jól magát. Felmentünk, megmértem a lázát, hőemelkedése volt.  Adtam neki  gyógyszert, remélve ,hogy jobban lesz és szerencsére egész jó állapotba került ahoz képest. Ezidő alatt nagyon sokat beszélgettünk, mély témákról is. Jó volt vele lenni. Végül lefeküdtünk aludni. Egész napot után végig lazsáltuk, nagyon rég volt már ilyen mindkettőnknek egyébként. jól éreztük magunkat, este pedig lementünk a szüleihez a hugáért, megismertem az apukáját. Szomorú volt számomra ,hogy egész “jól” fogadott az édesapja, pedig ha tudná ,hogy mi a helyzet, akkor nem így állna egyenlőre hozzám. Az anyukájával párszor már talalkoztam. A hugának nemtudom mi lehet a véleménye rólam, elvittük magunkkal kocsikázni. Beprobálkoztam ,hogy mit tudhat esetleg a huga, nyilt elötte. Engedte ,hogy fogjam a kezét és ennek örültem mivel imádom fogni a kezét, ez egyben számomra egy lelki téma is. Hazavittük végül, hazajöttünk mi is és elkezdünk filmezni. Teljesen jól telt a filmezés, viszont amint a filmnek végetért, gyorsan ledobtam a laptopot a földre, hogy hozzá bujhassak rendesen és megölelgessem, megpuszilgassam és érezzem őt, viszont mire felültem, azt láttam ,hogy sír és maga alatt van nagyon. Ez nagyon elszomorított engem. Elmondta ,hogy mit érez. Úgy érzi ,hogy egy undorító ember, mivel a “párja” szarul érezherti magát, egyedül van az albérletben, illetve mennyire fájhat neki ,hogy ő pedig itt van nálam és “boldog”. Aztmondta talán ha nem csinált volna semmit, akkor minden rendben lenne, illetve ,hogy elbaszta az egész életét. Nagyon nagyon téved és ezzel bántott is engem. A párja kereste a bajt a saját fejére, ő nem foglalkozott vele, csak élvezte a semmittevést és az eltartottságot, lustaságot. Alap dolgokat se tett meg érte, elkellett dobja a saját elveit, ő maga mondta ,hogy amiket megenged neki, az ellent mond az elveivel, mivel megfogadta ,hogy ezt a bánásmódot soha nem fogja tűrni senkinek, és nem is szabadna. Ha nem ilyen lenne a srác, nem követte volna el ezeket a hibákat, ebben teljes mértékben tisztában vagyok. Nem szabadna ennyire foglalkoznia az érzéseivel, mivel a srácot se érdekelte és telibeszarta ,hogy a kapcsolat végén megállás nélkül csak szart kapott, nemvolt foglalkozva az érzéseivel, kéréseivel, egyenesen könyörgött ,hogy legyen a régi. Nem mindig látja be, de mindent megtett azért ,hogy jó legyen... Már mikor minden veszve volt akkor is olyan dolgokat megtett érte amiket már fölösleges volt és annyira boldogtalan volt ,hogy ebbe kényszerült bele.  Ha nem jöttem/jöttünk volna  a legjobb barátjával, már annyira tropán lenne ,hogy abba belegondolni is rossz lenne. Elmondtam neki ,hogy nem hibázott, csak egyetlen egy dologba de abba nagyon. Az pedig az ,hogy nem  baszta ki már hetekkel/hónapokkal ezelőtt. Végül azt éreztette bennem ,hogy hibás vagyok(hiába nem így gondolta) azért amiket tettem vele, és magamra vettem. Úgy éreztem ,hogy nem én kellek neki, nem  akar engem hanem őt akarja. Az az igazság ,hogy ő a régi párját szereti nem pedig a mostanit, de azt már soha nem kaphatja vissza mivel soha nem lesz már olyan, ha fejenáll akkor se... Engem ez nagyon megérintett és annyira azt éreztem ,hogy ha nincs ló jó a szamár is ,hogy megmondtam neki, hogy 1 szavába kerül és eltünők, nem leszek itt. Nem akart elengedni, és elmondtam neki ,hogy a szamár se szeretnék lenni. Aztmondta ,hogy ha nem engem akarna, nem lenne itt, ez megnyugtató illetve tisztában vagyok, viszont azt is tudni kell ,hogy a jelenlegi párja illetve én oké ,hogy mellettem lenne, de mégis nagyon bántó a dolgok. Nem tudtam ,hogyan kezeljem az egészet, sirtam és kétségbeeestem ,hogy mit tegyek, nem éreztem azt ,hogy boldog velem. Végül sikerült megnyugtassuk egymást ,hogy nem hiába vagyunk azon az úton amin, és sikerült megbeszéljük. Életembe elösször nem dugtam hanem szeretkeztem... Végig.. Teljesen más volt az egész, érzelmileg is.

Végül lefeküdtünk aludni, reggel elvittem dolgozni, szegény nagyon beteg volt és sajnáltam. Nemsokkal később vittem is neki gyógyszert. A “Párja” nagyon beteg ahogy viselkedik ,kifigyelte, illetve hagyott egy cetilit neki ,hogy hívja fel ha van ideje, és közbe végignézte ahogy meglátja a cetlit. Nem veszi észre de ez nagyon beteges és íjesztő. Ebből nagyon nem lesz jó vége.  Zaklatni fogja és követni, figyelni. Ha így folytatódik muszáj leszek beszéllni a sráccal de annak lehet nem lesz ténylegesen jó vége. Észrevehetné a kincs is ,hogy ez nem okés amit csinál a srác. Talán picit érzi ,de jeleznie kellene ,hogy ez beteges és ijesztő. Telibe kellene szarnia ezek után ,hogy hogyan könyörög/probálkozik. Az este munka után pár dolgot szeretne vele tisztázni. Kiváncsi vagyok mit szeretne, de remélem ,hogy erős lesz és kitart amellett amitt szeretne. Késöbb folyt.

[utaszigetfele]

Eljött a bizonyos csütörtök. Szomorú volt és szerettem volna boldoggá tenni. Tudtam jól ,hogy egy kis kocsikázás, beszélgetés feldobná legalább egy picit a kedvét. Megbeszéltük ,hogy összefussunk, viszont a párja iskolánban volt. Nemtudtuk mikor végez, így rákérdezett és mondta neki ,hogy szeretne velem kettesben találkozni és beszélgetni. Persze ő jönni akart, nem értette meg ,hogy nélküle szeretne jönni, inkább elkezdett hisztérikázni, veszekedni vele, nem értette ,hogy miért vagyok neki ennyire fontos stb. Nem veszi észre magát ,hogy azért mert egy igazi fasz vele, bunkó, önző, elkényelmesedett kretén. Szivesen megmondanám neki a véleményemet, de akkor sok dolgot elbasznék jelenleg. A kedves lány megelégelte viszont a veszekedést, főképp mikor rábaszta a telefont is. Jelezte felém ,hogy ne menjek, mert eljött az idő a beszélgetésre. Elmondta neki ,hogy nem boldog régóta. Sokmindenről beszélgettek, összeszedte a cuccait és eljött onnan. A srác nem fogta fel ,hogy mi a baj istenigazán. Gyerek még. Miután eljött onnan néhany cuccával, elment találkozni a legjobb barátjával. Nekem ezidő alatt, végig nem jelzett semmit vissza. Nagyon aggódtam érte. Féltem ,hogy bántani fogja, követni vagy zaklatni. Végül miután végeztem a dolgaimmal énis, és otthon fürödtem, küldött egy videót. A videóba a kocsim volt és a parkolóban van. Tudtam ,hogy ez mit jelentett. Azonnal tudtam ,hogy ittvan. Azt se tudtam ,hogy ugordjak ki a kádból ,mit irjak csak pörögtem mint valami méhecske aki megijed Felöltöztem,és rohantam lefele. Addigra ő is odaért az ajtóba a cuccaival. Megöleltem, boldogság fogott el, nagyon örültem neki ,viszont egyben rossz volt, hogy tudom ,hogy szomorú az egész miatt. Mindent megtettem az érdekében ,hogy ne legyen szomorú Sajnos ezt a lépést ha nem lennék is meg kellett volna tegye, mivel ami pörög jelenleg az nem normális és nem lehet csinálni. Nehéz volt belátnia magának is az igazságot.. Viszont így könnyebb elfogadja, hogy mindig fogni fogom a kezét, szeretem ,boldogitom és ő is engem. Mondhatni a búfelejtője leszek. Remélhetőleg az a mondás is igaz lesz ,hogy aki elfelejtteti a múltad, az lesz a jövőd. Nagyon szépen teltek a percek vele, sokat összebujtunk. A srác nem birt magával, azért is zaklatta, nehogy neki egyszerűbb legyen... Miután elköszöntek egymastol, utana még jóval később lesétált hozzá. Elvileg feltönt neki hogy nem látta ott az autóját, de csak azért is probalkozott könyörögni neki jöjjön ki. Elmondta neki ,hogy nem ott van. A szerencsétlen nyomoréknak nem volt elég másfél éves kapcsolat ahoz ,hogy rájöjjön, soha az életben nem menne haza ,hogy otthon aludjon... Ez teljesen egyértemű... Ennyire figyelt rá.. Végül megértette ,hogy nem fog odamenni, menjen haza... Szerintem beteges amit csinál. Nem most kellett volna tepernie, kapálozni, hanem egész kapcsolat alatt. Elvolt kényelmesedve. Nagyon irritáló amit csinál és nagyon felbassza a pumpát bennem már csak azzal is ha rágondolok miket csinált. Végül fogjuk rá sikerült feldobjam a hangulatát egy picit legalább..Másnap reggel szerettem volna neki kaját venni, de nem hagyta. Elvittem dolgozni. Nagyon aggódtam a hangulatáért, kedvééért, tudtam jól ,hogy ha egyedül van, nem lesz boldog.

Késöbb folyt.

[utaszigetfele]

Szeretné látni es kivancsi lenne erre a tumblr naplóra. Ha rajtam múlik, akkor csak ha a szigeten leszünk akkor fogja latni, vagy ha más helyekre indulunk külön utakon, emléknek.

Viszont ha kellően ügyes, es megtalalja, akkor nyugodtan lássa, olvassa, de remelem ezesetben jelzi felém, hogy az a bizonyos napló a kezei közzé került.

[utaszigetfele]

Sajnos az autója megint szivatja..

Pedig ma nagyon szüksége lett volna rá.

Felajanlottam, hogy az en kis alom automat vigye el, használja... Basszus. Ilyen se volt még, hogy minden félelem nélkül felajanljam bárkinek is. Masoknak még csak kiprobalni se akarom odaadni...

Örömmel neztem ahogy mosolyogva viszi el, izgatott es boldog. Egyben kivancsi is voltam, hogy milyen is. Arra a dologra viszi-e el csak amire elkerte, hogyan bánik vele, időre visszahozza-e vagy megvarattat es kellemetlen helyzetben hoz és meg volt pár apró dolog.

Örülök, hogy legalább ezzel fel tudtam picit dobni a hangulatát, illetve örültem nagyon ahogy a ket szerelmem barátkozik egymassal.

Az osszes teszten átment ezzel kapcsolatban.

Picit sem bántam meg , hogy odaadtam. Ezzel a teszttel elerte, hogy innenstol nyugodt szívvel odaadjam az autot neki mindig.

Hihetetlen milyen kedves, bazdki, még ki is takaritotta fenyesre a belsejét, pedig annyirs gusztustalan volt már, hogy szégyelltem, csak tudtam, hogy ossze lesz még retkelve es utana akartam volna ki takaritani. Hálás vagyok neki.

Delutan folyamán szereltem az autot, kicsit alakitottam rajta. A kipufogorendszer ideiglenesen át lett alakitva mondhatni nyitottra.

Tudtam hogy nagyon erdekli es tetszeni fog neki, igy elhataroztam, hogy elmegyek hozzá es elviszem kocsikazni.

Szegenynek nagyon rossz kedve volt, megtettem volna bármit csak legyen jobb kedve.

Vegul jött a párja is, bennen pedig hiaba aksrtam rejteni, elkezdett elojonni szépen lassan az erzeseim. Végül ugy alakult hogy ketten maradjunk, es tudta, hogy szomorú vagyok.

Nem szerettem volna pont most belekezdeni ebbe a témába, de az se jó ha tudja, hogy bajom van de nem mondom el. Elmondtam neki mit erzek és, hogy mitol félek. Nagyon remélem nem fogja azthinni, hogy atestunk a ló tuloldalara.

Még nincs elkesve a döntéssel, lépéssel, nem kell aggódjon azzal, hogy mar keso es ha eljon a sziget, már nem olyan. Ez még mindig csak erősödik, nem pedig gyengül. Ha pedig a szigeten leszünk, felgyorsulva erősödik

Jelenleg még mindig az az erzes van, hogy naprol napra egyre jobban szeretem, minden egyes kettesben töltött perc utan.

Remelem nem rontottam el. Jobban félek az elvesztésétől mint barmitol az életben.

Nem tudom, hogy hogy birta ennyire elnyerni a szívem, végképp nem ennyi idő alatt.

Egyre jobban azt erzem hogy az az otthon, egyre inkább szépül és épül, es még inkább magához lancol.

Akarom őt es kell nekem és pont.

Hihetetlenül szeretem, es hianyzik!

Imadom minden egyes érintését, tapintását

Imadok elveszni a szemeiben.

Gyönyörű dolgokat látok és érzek ha a szemét figyelem. Talán csak én láthatom őt ilyennek, de ez így van rendjén. Úgy érzem, hogy mellette tenylegesen eltudná képzelni az eletemet.

Jelenleg most pihen, remélem sokaig fel se fog kelni es kipiheni végre magát, illetve remelem szép álmai vannak.

Felek kicsit annyira szépeket irni, mondani, nehogy tulsagosan erzelmes es nyalasnak tunjek és taszító legyek végeredményűl