#durvaság

[csacskamacskamocska]

Nem tenném meg veled

Én ilyen kis egyszerű lény vagyok a szex területén, nem túl sok extrémitás feszíti a lelkemet, így aztán nem is nagyon tudok sokféléről, van bennem időnként némi rácsodálkozás, bár elfogadás is akad bőven. Az előbb épp elém került egy pornógif és bár ez nem volt extrém, megint felrémlett, hogy az a vadság ami abban van, az durva. Durva? Önfeledt, önző, őrületes vágy a kielégülésre. Nem az a fontos, hogy én mit látok bele, hanem az, hogy mi történhet utána. Mert abban a pár percben egyértelműen csak használja a nőt. Van-e ezzel baj? Mert mi a másik alternatíva? Hogy nem teszi ezt. Nem éli ki az erejét, nem használja a másikat a saját kedve szerint, nem veszti el a fejét. A nő aki benne van, és érzi, tudja, hogy éppen használva van (a feje), az mit gondol a saját szerepéről? Nem leszopta a pasit, nem orgazmusig kényeztette, hanem keményen megbaszták a fejét. Néha azt gondolom, hogy vannak férfiak, akik az egész szexuális életüket azzal cseszik el, hogy az erejüket, az önfeledtségüket nem merik kiélni. Nem akarják a másikat olyan helyzetbe hozni, vagy nem akarják/merik elveszteni a fejüket és nem összeegyeztethető számukra a tisztelet meg a szeretet azzal, amit akkor tennének, ha a másikat nem szeretnék. Akit viszont nem szeretnek, azzal nem kúrnak. Van ilyen ismerősöm, akik addig basztak jókat, amíg bele nem szeretett a csávó a lányba.

Meg olyan ismerősöm is, ahol a csávesz csak olyan valaki mellett tudta átmenetileg megtalálni magát, ahol a nő volt a domináns a szexben. Nem ő csinálta, csak történt vele. Ez a felelősséghárítás egyik bevett formája a nőknél és férfiaknál is ezek szerint, ahol gátolva van az önfeledtség. A nők vágyaival most nem foglalkozom, mert ebben a gifben az nem nyilvánult meg. remélem, utána megölelték, megcsókolták, és nem egyedül kellett feltápászkodnia a padlóról. Remélem, hogy ez köztük a közös szexuális titok köre, amiben mindketten elégedettek. Remélem a pasi a tenyerén hordozza a csajt, amiért mellette ekkora kibaszott nagy lelki-szexuális szabadságban van része. Mert ugye, a csaj mondhatna nemet is.

[kepeslajoska]

Azért legyünk már egy kicsikét megértőbbek!

Itt van ez a szerencsétlen Győrffy Balázs, fideszes EP képviselő. Lemondott, kilépett a pártjából és szánja-bánja tettét, pedig amit elkövetett, abban semmi rendkívüli nincs. Miért, egy ilyen magas beosztású embernek nem jár egy kis szórakozás, kikapcsolódás? Talán nem töltheti a szabadidejét egy belvárosi mulatóban?

Ugye, hogy igen!

Azt meg végképp nem vetheti a szemére, hogy egy balhoroggal leterített egy arra járó asszonyságot. Istenem, hát nem volt neki szimpatikus, pedig Győrffy úr maga volt Orbán Viktor legkiemelkedőbb békeharcosa, hűen követte Kövér László mélyen empatikus tanácsait, de hát közbejött ez az iciny-piciny affér.

De megbánta, még maga a Fidesz is elítélte, mert az erőszak, a durvaság olyan messze áll tőlük, a kifinomult lelküktől, mint Makó a Karmelitától.

Azért azt is vegyük figyelembe, hogy hősünk memóriája sem a régi, igaz olyan merev részeg volt, hogy azt sem tudta, fiú-e vagy lány.

De megnyugodhatunk, a Központi Nyomozó Főügyészség kezébe vette az ügyet, márpedig, amit ők a kezükbe vesznek, azt bizony kézbe veszik!

[tomanovicsgergely]

Ez mi durvaság.

Ha lesz majd olyan metaverzum, mint a Ready Player One-ban, és Unreal Engine-re fog épülni, én nagyon várom, hogy néha oda menekülhessek a valóság elől.

[versinator]

Farkok rakással

Pörölsz szóla tapsolva tonkin Igazságra szélhez nyarában gallyain Irtja hintaját dohognak mézíze Mardosó féltől prózával néze Dombtetőkre hányt csúfsággal császárság Levegőjét pillantásodra ehez görögország

Kivenné kaósz sóhajtást kaósz Erató feljárta lén elsuhansz Lámpásokat halhatatlanságra műlátó jusst Elindítja rétekben gyógyítsa fundust Szőllője feltettem zengzete fontosság Öszveszedte lemetszik kezdette hívság

Ragasztottam hadaknak hazafi hamvain Forint akarám nagyja tornácain Mellőletek lyánka elvehetné eméssze Sújtó viselje üregét tegze Édesítő hasadófélben láthassunk vígasság Barátságát örűlnek csókolással bosszúság

Szórj emelése tetet nézsz Kiránt nagylelkű mocskolja csüggedsz Bíztatsz udvarolna érzemény bablevest Fordító magokkal tapasztalám dicsérést Felibe környékén érzésére drágaság Hatalmok elmene vettenek halandóság

Örv nyílásba származtatok zászlóin Tucat egészséggel lopótökök angyalain Viperát álomhozó csatának jegyezze Szorítlak nyugodalom tisztelhessem terjessze Bírhatjuk segíthette főldbe durvaság Hosszak bizonysága nyárfáknak mindenhatóság

Mindnyájunkkal hajigálja mieink parancsolhatsz Amour levetem kesergettem láncolsz Átjárta életekbe sikoltnak passzust Bikától táblánál életeddel reszketést Belehull nyilat kabala háládatosság Kidűlt megszaladt gyepére boszorkányság

[galagonyamagyaraz]

Az idén épp 100 éve született Szergej Paradzsanov egészen sajátos és tragikusan kicsinek mondható életművének egyik legfontosabb, esszenciálisnak mondható darabja A gránátalma színe. Paradzsanov filmjeinek egészen sajátos kultusza alakult ki már az életében is, azonban az utóéletük talán még izgalmasabb: mind a filmtörténetben, mind a popkultúrában találkozunk utalásokkal, hommage-okkal – a kilencvenes évektől kezdve Madonna Bedtime Story című dalának videója Mark Romanek rendezésében Tarsem Singh 2000-ben bemutatott A sejt című filmjén keresztül (és most vissza a popzenébe) Lady Gaga 2023-as, szintén Singh által rendezett videoklipjéig. Nem véletlen azonban, hogy jellemzően a képi világ az, amely visszaköszön: Paradzsanov ugyanis képekben mesél, a hang leválasztható.

A gránátalma színe 1969-ben forgott le, azonban egészen 1973-ig egyáltalán nem mutatták be; az 1973-ban bemutatott változat ráadásul nem az eredeti, Paradzsanov-féle vágás, hanem Szergej Jutkevics által újravágott verzió, amelyben nem csupán az átvezető örmény szövegeket cserélte le orosz nyelvű fejezetcímekre, de húzott is bizonyos jeleneteken, illetve a sorrenden is változtatott, hogy az jobban megfeleljen a főszereplő élete különböző stációinak. A Paradzsanov-vágás sokkal misztikusabb, sokkal asszociatívabb, kevéssé koherens a történet, Jutkevics azonban (a fejezetcímekkel egyértelműsítve) felosztotta a filmet nyolc fejezetre.

A film szüzséje egyszerű: végigkövetjük a nagy örmény költő, Szajat-Nova életét, kezdve a gyerekkorával, az első szerelemmel, azután egy csalódást követően monostorba vonulással folytatja, amelyet azonban (ahogy a világi létet) egy veszteség után elhagy; a vége pedig a költő halála. Ami borzasztóan izgalmas, hogy a különböző szakaszok valójában felcserélhetőek: mivel a jelenetek egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül a főszereplő köré szerveződnek, a képi elemek pedig vissza-visszatérnek, mindig azonos (vagy épp nagyon hasonló jelentést hordozva), így az időbeli ugrásoktól eltekintve bármilyen sorrendben nézzük a jeleneteket, azokból ki fog rajzolódni a film története. Ha csak tisztán a történetmesélést vesszük figyelembe, akkor a hang a képről leválasztható: a kísérleti elektronikával foglalkozó francia producer, Nicolas Jaar 2015-ben készített egy alternatív hanganyagot a Jutkevics-vágáshoz; azonban egészen más filmtapasztalás az, mint az eredeti, örmény és grúz zenékből, liturgikus szövegekből és a vegyesen örmény-orosz szövegtöredékekből összeálló „eredeti” Paradzsanov-film.

A film nagyon hagyományos, sőt néha már-már anakronisztikus eszközöket használ: számos jelenet a korai némafilmekhez hasonló díszletben, színház-szerűen zajlik, a kamera állandóan statikus. A vágás azonban egészen rendkívüli: minden asszociációt, amelyet a különböző képi elemek megígérnek, a vágás egyértelműsíti. Egyszerre nyers, ugrásszerű, azonban ez a durvaság ráerősít a jelenetek belső, misztikusabb tartalmára, a filmbeli valóságon túli valóságra.

Mert A gránátalma színe koherens, saját belső világgal rendelkezik, amelyben minden mozdulatnak (legyen az bármennyire mesterkélt, táncszerű) külön jelentéstartománya van, minden elhelyezett tárgynak és élőlénynek külön jelentéstartománya van, amelyet mi, a nézők mintegy „keretezve” nézünk, ahogy a galériákban a műalkotásokat. Nem teljesen idegen a film belső világa a nézőétől, azonban az örmény kultúra alapos ismerete nélkül könnyűszerrel eltévedhet a néző; egyszerre van ugyanis jelen egy nagyon erős, ortodox keresztény hagyomány, illetve egy hasonlóan intenzív és erőteljes perzsa kulturális behatás is.

Paradzsanov végig játszik a rendelkezésére álló terekkel, tárgyakkal, alakokkal – a film elején feltűnő, a képet miniatúra-szerűen határoló keret visszatér később a költő szerelmének temetésekor; a gyerek első, szexuális kíváncsiságát jelképező gyöngyházfényű csigaház az első szerelem beteljesülésekor nyeri el igazi értelmét; jóval később, a katholikosz halálakor megzavarodott birkanyáj zsongja körbe a sírt ásó főhőst. A középkori kódexek miniatúrának sajátos térkezelése közvetlenül is megjelenik a film képeiben; az álomjelenetben például elsül egy pisztoly, és a gyakorlatilag fölötte álló alak rogy össze.

Természetesen ez az ominózus jelenet is többször megismétlődik; az egész filmre jellemző egy ciklikusság, vissza-visszatérés, és önmagába záródás. Nem véletlen az sem, hogy a szereplők nagyrészt nem színészek, hanem táncosok; egy zseniális húzással pedig az ifjú költőt és az első szerelmet ugyanaz a színésznő játssza. A gyermek Szajat-Novát játszó fiú is többször vissza-visszatér, különböző szerepekben, azonban ez a szerephalmozás csak újabb és újabb asszociációknak ad teret. Egyébként is, ebben a sajátos világban minden igazából csak jelképesen történik meg; azonban nem gesztus-szerűen, hanem olyan értelemben véve a jelképességet, ahogy a keresztény szertartásokban a hívek úrvacsorát vesznek, vagy épp hitvallást tesznek. Jelképes ugyan, azonban ez a jelképesség nagyon erősen megágyazott, és mély jelentéssel bír.

Minden mozdulatnak megvan a másodlagos jelentése; azzal, hogy a gyermekkézre ráhelyez egy könyvet egy öreg kéz, megmutatja Paradzsanov a hagyomány továbbvitelét, a  tudás és a tapasztalat megosztását. Az áldozati kakassal való keresztelés jelét makacs, határozott mozdulattal törli le a gyerek – később megtudjuk persze, hogy megpróbál gyakorló hívő lenni, ám nem arra hivatott. A fiatal költő és a szerelme cérnákkal és orsóval játszadoznak, ahogy a cérna elszakad, a szerelem is elvész. A hercegi udvarban való tartózkodás szükségszerűen rövid.

Mikor a hős monostorba vonul, a monostor sziluettjén és az előtérben mozgó alakokon kívül a kép tintafekete; mert ott Szajat-Novának megszűnik a világi lét, majd miután eltemeti a katholikoszt, ott sincsen tovább maradása. És az is fontos, hogy éppen ő temeti el az addigi vezetőt: gondolná az ember, hogy ő veszi át utána a helyét. Ám a megkísértés egy halotti leplet hozó nő formájában jön érte; a lepel ráadásul fehér színű, a fehér színt pedig jellemzően éppen az ártatlansággal szoktunk asszociálni.

A meghalt szerelmes láthatóan lélegzik; Paradzsanov nem a halált mutatja meg, hanem a meghalást, mint elkerülhetetlen, az élethez tartozó történést.

A jelenetek alapos vizsgálatával megállapíthatja a néző, hogy Paradzsanovnak nem elégséges a valóság megmutatása: ő az igazibbnál is igazibbat akar láttatni, az ég kékje legyen a legkékebb, a szikla fehérebb legyen, mint bármelyik szikla lehetne a valóságban; a minden túlzó, tobzódik a mozdulatokban, színekben, formákban. És egyben végtelenül taktilis: az első jelenetek egyikében egy férfiláb tapos szét egy írott kőre helyezett szőlőfürtöt, szinte érezni lehet, ahogy a talp a szőlő puhaságával, azután a kő keménységével találkozik. A szőnyegmosás jelenetében ugyanígy egy hétköznapi aktus érzékivé tétele látható; a szerelmesek közötti interakció viszont mindig közvetett és elidegenítő.

A szőlőtaposás egyébként szintén egy visszatérő jelenet a filmben; de a szőlőtaposáshoz hasonlóan az olajsajtolás is különös érzékiséggel van megmutatva. A gránátalma színe ilyen értelemben camp: túlzó, mindent esztétizáló, és mindent idézőjelbe rakó film, amely a saját „filmségét” is idézőjellel látja el; állandó kettősséggel operál, az egyik jelenetben történetet mesél, a következőben viszont felbontja annak kereteit, és egy, az addigitól eltérő asszociációs síkra vezeti át a nézőt. Mert valójában nem lineáris történetvezetéssel operál a film, hanem inkább a különböző jelenetek közös elemeivel teremt egy olyan asszociációs láncot, amely a nézőben kirajzolja a történet folyását. Így lehetséges az, hogy a jelenetek felcserélésével nem változik meg a történet, csupán a fókusz helyeződik át – a Paradzsanov-vágásban a misztikumra, a Jutkevics-vágásban pedig a költő életére.

[kiforditom-szetszedem]

Hű, egy héten belül érkezik! Emberhez nem méltó durvaság, meg költői igazság meg igazságtalanság!

[libirk]

David Halberstam: Mert övék a hatalom (magyarul: 1988-ban) című könyvből idézetek

"Annyira gyűlölte a kudarc puszta gondolatát is, s hogy a legkevesebb toleranciát azokkal szemben tanúsította, akiket veszteseknek tekintett."

"Vajon mi az oka annak, morfondírozott gyakran hangosan, hogy minden tehetséges író liberális nézeteket vall?"

"A siker sohasem tette önelégülté, inkább ellenkező hatást váltott ki belőle, minél nagyobb sikereket aratott, annál inkább kötelességének, felelősségének vélte, hogy még többet tegyen. A siker az ő szemében nem önmagáért való jutalom volt, hanem annak elismerése, hogy még többel tartozik."

"Mindig fesztelenül viselkedett, megvolt az az adottsága, hogy bármilyen társaságban nyomban tiszteletet ébresszen."

"Lapjának szerkesztőségi vonalát a szűklátókörűség, durvaság, és a műveletlenség jellemezte."

"Roppant konzervatív volt, nem olyan habókos jobboldali-ezek az emberek gyűlöltek minden változást, és olyan világra áhítoztak, amely már nem tér vissza."

"Nem olyan fából faragták, hogy bárkivel megossza a hatalmat, vagy alávesse magát testületi döntéseknek."

"Feladata nem az volt, hogy információkat nyomtasson ki, hanem inkább, hogy elhallgattassa őket."

"A pénzsóvár ember túl sok ellenséget szerez."

"a műveletlenségre és az előítéletekre apellált, és felszította a szenvedélyeket."

"és szépen kivárták, hogy hogyan alakul a tyúkólban a csipegetési sorrend."

"Taft ellentétben sok kaliforniai konzervatívval, nem volt gyűlölködő típus."

"Egy igazán nagy újságra az a felelősség hárul, hogy nevelje az elitet, és csillapítsa a tömeget."

"A konzervatív eszme nem kerülhet ki győztesen a vitából azzal, hogy az ellenség és az áruló címkéit aggatjuk azokra, akikkel néhanapján nem értünk egyet.

[youaremycloud]

Lehet, hogy legtöbbször arra vágyom, hogy valaki küzdjön meg velem azért, hogy uralhasson egy kicsit

Lehet, hogy néha azt akarom, hogy a határozottság és a durvaság legyen elöl

De ettől még a szívem hideg és üres marad

Mert a durvasággal megérinted a testem

A gyengédséggel pedig a szívem

Mérlegelj

[babyfasirt]

Én nem vagyok erőszakos, sem durva. Nem bántalak, nem sértegetlek. Viszont ha valamelyik szerettemnek baja lesz, kinyírlak .

[csacskamacskamocska]

„A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.” – Hemingway

Az őszinteség érzékenység, empátia és tapintat nélkül puszta durvaság. – Almási Kitti

[nefelejtsvirag]

Keménység, durvaság, szakadt bugyi, éjfél.

Minden gyönyör záloga.

[beguri]

egy óra naplementéig

elmélyülök a hallható tartományoktól távol eső lüktetésben, pedig alig érek a húrhoz, alig értem az értelmet, de tetszik a fény csilingelése, ez a ritka andalítás, ahogy minden egybesültnek látszik, míg el nem fordítom a fejem valamilyen nem létező irányba, hogy kiterítsem a retináimat sokáig ülök a szemüveg fókuszán, aztán csapzottan lépek ki a regényből erre a puha táptalajra, ahol terhem valós és képzetes részekre osztható, mindegyik félhető, elfelejtett szegélyek bukkannak fel, bársonyból, betonból, már a széleken is tapintható a belső durvaság, az indulat magánya lomhán gördülök, mint fontos limuzin, nem a sebesség vonz, a süllyedő nap tol maga előtt,  az összes kerékfordulást ismerem, arcom zománc

[versinator]

Dolgokkal világában

Óhajtás hazamegyünk kerítse álnokság Kurázsit szemléld bello durvaság Mindenemmel megtesz kezdték ártatlanúl Fordítanánk ábrázatján unokáim boldogúl Hangoztassa okosodik folytatván esetté Szárnyakra vigyorgással tempe dönté

Néze vendégről debet gyönyörűségekkel Pitvarokat kiváltképpen kertében szépségekkel Nagyságú lakjanak megvetéssel gondjaid Nemigen fejérvár hazafi kincseid Megengedték boríték numerusát elrejté Eljutván szabja megnyílva elejté

Főldből kinyílván feleit békaság Nemzetemmel követsége gyökerétől óvilág Tisztele alkalmatosság paripádra felgyúl Olyanforma kényesebb hazudna júl Lakosok union társaságra testé Kirántja helytelennek várhatunk ébreszté

Csúfolni kiszállanak mirtus tisztel Olyanokkal áldozta elővévén etel Talia nádasdyról sétálgat ellenségeid Valhallának tökből hibával szüléid Gondjaid nyitának megmaradhassanak szigetté Halandókat címert polgára készíté

Aztat uradalom megelégedéssel franciaország Leányé megmozgatja serkentenek spanyolország Pecsételtetik örűlnék diánát mozdúl Lélekbe felszítt nemesnek elindúl Befoglal kiterjesztett tapasztalá megsejté Árnyékával marsal jáger megtelepíté

Ruhákba meghallgatta tábláját kegyelemmel Emellett tészik válván cseppjeivel Kalamajka neptunnal borssal véreid Hegytetőkre repíti bűzi invalid Főispáni nyereség vígad üté Megújítja edényed megtisztelem leveté

[mollywood93]

Épp a Batyin sétálok ...

...a tömegben lent, a HÉV-nél, ami most érkezett be. Tehát ugye mindenki jön velem szembe. Bevallom, nincs rajtam maszk, mert a reggeli szenyám tömöm a képembe. Fun fact: maszkon keresztül nehéz lenne...Na meg a telefon a kezemben természetesen.

Hirtelen egy nő hangját hallom a tömegből: “Maszk!”

Egyértelműen nekem szólt. Kerestem a hanghoz tartozó arcot. Egy bongyori, olyan 50-es forma cuki nő nézett vissza rám. Semmi durvaság, aranyos hangon szólt, de az én szemeim azért kikerekedtek. Csak ennyit tudtam visszaszólni, kicsit flegmán, mert még (nekem) reggel van, de nem akartam bunkó lenni: “Épp eszem...���. Amit láthatott is...

Nem is tudom, mit vonjak le konklúzióként... Ja de! Én fasz, hogy enni merek egy viszonylag nyílt téren! 🤡

[bonesteve]

Üveg a kerítésen Kamaszkorom jelentős élményegységét a Téren szereztem. A Tér az utcámban volt, egy ki tudja, milyen indíttatásból létrehozott sportaszfaltozott dühöngő volt, kb. ötvenszer harminc méteres pálya. Sima aszfalt. Két kézilabda kapu. Itt zajlott az egész fiatalságom, ez volt színtere minden élményemnek. A pályát körülölelte az ősfás park, illetve a gázelosztó kockaépület klinkertéglás falai közé zárt állandó sziszegése. Erre a klinkertéglás falra fújtam fel 15 évesen fekete spray-vel hogy IRON MAIDEN. Ebben a felfújt feliratban merült ki a lázadó deviáns magatartásom minden szánalmas odabaszása. A felirat tíz évig vicsorgott rám, már két évre rá, hogy felfújtam kurvára cikinek éreztem, de lefújni mással még cikibb lett volna, lemosni meg képtelenség. Vártam, hogy a hatalom majd meg nem történtté teszi, de nem tette soha meg nem történtté, mindig, amikor elhaladtam mellette egyre jobb autókkal, egyre cikibb és kellemetlenebb érzés volt, a végén már másik utcán át közelítettem meg a lakhelyemet, ne kelljen látom a károkozásom tanúbizonyságát. A Téren történt minden. Ide jártam ki focizni. Ide jártam ki gördeszkázni. Ide jártam ki biciklivel ugratni az általunk krosszpályának kinevezett ugratókra, amiket közösen lapátoltunk és áztattunk locsolókannákkal keményre. Itt, ezeken a bicikliugratókon ugrattunk később Verhovinával, még később Jawa Mustanggal. A félméter magas ugratásunkat három méteresnek érzékelve szőttünk meséket arról, hogy mennyire kurvára kemények vagyunk. Még később Jawa 250-essel mentünk ugyanitt az ugratón, de már csak lazán vettük a dobbantót, amit fáradságos munkával keményítettünk, mert már az is ciki volt, akárcsak az IRON MAIDEN felirat a gázház falán. Nagymotorral nem ugratunk. A Térre hívtuk ki kiválasztott nőnket. A Téren nyúltunk először bugyiba, remegve az izgalomtól. A Téren vesztettük el szüzességünket. Itt bugyogtattuk az első bográcsot , ügyetlenül leégetve a paprikát. A Téren játszottunk fogócskát, valamint itt játszottunk durva bújócskát. A durva bújócska úgy múködött, hogy immár kamaszként, kis felnőttként a kiszámoló kiszámolta a százat hangosan, mi pedig akik bújtunk igyekeztünk minél láthatatlanabb helyre bújni. A durvaság abban merült ki, hogyha a fogó megtalálta a bújót, bármekkora ütést mérhetett rá. És nem baszakodtunk ezzel, TÉNYLEG ütöttünk, ez vitt be macsóizmót a játékba. A Tér mentén ott volt a frissen épült óvoda és a környező  házak. Az óvoda szabad préda volt az őszi estéken játszott bújócskában, de ugyanígy szabad prédák voltak a környező  házak. A környező  házak persze - mivel magánházak voltak, a legizgalmasabb bújó terepeknek számítottak. Nincs is izgalmasabb egy tiltott területnél, ahol meghúzod magad, várva, mikor talál rád a fogó. Na, a képeken látható betonkerítésbe ágyazott üvegcserepek, amiket Simi bácsi ültetett a kerítés tetejébe teljes képet ad arról, milyen kockázatot vállalt az, aki átvetette magát Simi bácsi kertjébe a kerítésén át. A kerítésen belül már nem volt veszély, volt viszont csodálatosan érett szőlőfürtök sokasága, melyeket Simi bácsi nyilván védett a mocsok deviáns kamaszoktól. Egyrészt a cserepekkel, másrészt személyesen, mivel tudva tudta, mit játszunk mi, geci kamaszok az őszi estéken. Simi bácsinak egy citromsárga Zaporozsece volt, a végletekig finomítva. A finomítás részeként, Simi bácsi a gyújtótörnyot ami kb. két millimétert lógott kiszerelte és Pintér úr, a második utcában lakó esztergályos mester szintercsapágyazta nullára, hogy tökéletesen egyforma szikrákat adjon a motornak. Simi bácsi vett a lengyel piacon német gyertyákat, összeütötte a hézagot, hogy a finom gyújtás mellé asszisztáljon a motornak, finoman is járt a zapi, Simi bácsi több évvel később, amikor már  nekem is Zapim volt, áthívott, hogy hallgassam meg, ugye olyan mint egy sschaffhausen, én meg megdícsértem, nekem két évvel később már Zsigulim volt, odahagyva Simi bácsi schaffhausenét, de mindig megdicsértem, amikor megállított iskolából hazafelé. De amikor még bújócskáztunk Simi bácsi őrt állt, hogy ne vessük át magunkat az üvese betonkerítésen, ellopva és kétpofára zabálva a szőlőjét. Csendesen állt a sötétben, míg el nem kapott egy a kerítésén átvetődő kisköcsögöt, akit ököllel ütött, kiabálva. De minél inkább durvult Simi bácsi, annál vonzóbb volt számunkra az őszi bújócskák alkalmával belopakodni a szőlős kertjébe, vállalva minden szívdobogós kockázatot. Ahogyan ma elhaladtunk Asszonnyal Simi bácsi régi kerítése mellett, elmeséltem két bővített mondatban az egész történetet, majd mosolyokva fotóztam le a már talán vágni képtelenné kopott üvegcserepeket, amelyek annyi vágott sérülést okoztak a kamasz karunkon, hasunkon amikor átvetettük magunkat a betonra dobott pulóveren, csak azért  hogy elmesélhessem ezt az egészet.11托马士, Lackó Tamás és további 9 ember5 hozzászólásMegosztás

[foreverwithyou1]

"És ez a szegény fiatalember eltakarta arcát tenyerével, S azután is, egész életén át sokszor összerezzent, amikor látta, milyen sok embertelenség van az emberben, milyen sok vadság és durvaság rejtőzik a finom nagyvilági külső alatt..."

Gogol: A köpönyeg