#erőszak

[idonttalkwithpplhere]

Ugyanaz a probléma, újból kezdődik az ördögi kör.

[hicapacity]

Ebben a világban bármivé válhatsz, de te légy inkább kedves.

Íme a politikus társaink által teremtett világ, hol neked

kedvesnek kellene lenned,☝️miközben a többiek téged

talán nem is igazán kedvelnek. ✌️

☮️

[kortarsfuzio]

"A háborút nem humánusabbá kell tenni, hanem el kell törölni."

Albert Einstein

[csacskamacskamocska]

Erőszak és valami megfogalmazhatatlan

Egy kevinszpészis cikk hozta fel bennem ezt az emléket. Most megpróbálom körbejárni, de előrebocsátom, nem kell sem együttérzés sem semmi, nem vagyok traumatizálva csak az értetlenség által vagyis, ha ért is trauma, hát mittudomén mi ért. Párkapcsolatban éltem és utólag is (amikor már minden elhalványul és értékét veszti) csak arra emlékszem, hogy a szexuális életünk jó volt. Ám volt egy alkalom, amikor valami fura dolog történt. A vendéglátásban dolgoztam akkor éppen és éjfél körül jártam haza, végletekig kimerülve a 16 órás műszaktól. (ez csak két hónap volt, utána visszállt a normál 10-12 órás meló) Annyira fáradt voltam, hogy zuhanyozni nem volt erőm, csak eldőltem mint egy zsák és egyetlen vágyam volt, hogy aludjak. Volt olyan máskor is, hogy arra ébredtem, hogy a pasim matat rajtam, de az az ébresztő jó élmény volt. Ez alkalommal viszont arra ébredtem, hogy a keze már bennem van és nem értem mi van és nem akarom a szexet, aludni akarok, de nem tudtam védekezni, csak nyöszörögni, hogy ne, ne. De nem törődött vele vagy nem is hallotta vagy a megszokás vitte és észre sem vette, hogy én csak fekszem, mint egy darab fa, egy teljesen alkalmatlan pózban, egyszerűen fogalmam sincs mi történt, csak az érzésre emlékszem, hogy nincs erőm védekezni és csak aludni akarok és fájt az AGYAM, ezt az érzést ismertem már, nekem tud a fáradtságtól fájni az agyam. Szóval a pasim megszexelt, amit én erőszaknak éltem meg, miközben ő nem volt egy erőszakos típus, sosem bántott volna, szerinte minden rendben volt és a testem nagyon is készséges volt. Ettől is vált ez egy rémes élménnyé, hogy olyan valami történt, amit én akkor éppen NAGYON NEM szerettem volna, a testem viszont, mint egy gép, reagált, nedvesedett, befogadott, bár nem élvezett el. Ez is furcsa volt abban a dologban mert amúgy sosem hagyott úgy, orgazmus nélkül, hacsak én nem mondtam, hogy most nem kell. (van ilyen, az ember örömmel benne van a mókában a másik kedvéért) És abban az időban azért már sokat volt dühös rám, mert azt hitte megcsalom. Szóval az élményem az, hogy elvette amit akart, én meg nem tudom mi történt. Nemrég olvastam róla, hogy a lidércnyomásnak nevezett állapot az egy teljesen valós dolog és nagyon ijesztő. Alvás közben az agy egy része kikapcsol, hogy miközben alszunk, a testünk ne csinálja azokat a dolgokat amikről álmodunk és amiket valóságnak élünk meg. Ébredés közben ezek a funkciók visszakapcsolnak, az egészet észre sem vesszük. Kivéve, ha rossz fázisban ébredünk fel, mert akkor azt éljük meg, hogy nem tudunk mozogni. Hogy a tudatunknál vagyunk, de nem tudunk mozogni. Akik megélték ezt, azt mondják borzasztó élmény. Valószínűleg erről lehetett szó, ezért nem tudtam védekezni vagy a nyöszörgésen túl kifejezni, hogy nem akarom a szexet. Nem beszéltük meg másnap. Valamit beszéltünk róla, de mivel fogalmam sem volt mi történt, nem tudtam megfogalmazni sem. Meg nem is tudtam eldönteni sem, hogy ez belefér-e, van-e benne bármi ami rajta számonkérhető. Sosem volt erőszakos velem. De mégis az az emlékem, hogy akkor éjjel dühös volt rám. Az sem kizárt, hogy a passzivitásom még dühösebbé tette. Azt hitte mással voltam, azért mentem későn haza.

Tök mindegy mit mondanak erre mások, hogy erőszak volt-e vagy sem, mert engem csak az érdekel ami az agyamban történt. Hogy talán ilyen lehet, amikor bedrogozva megerőszakolnak vagy amikor valaki műtét közben felébred vagy egy baleset bezár a testedbe amikor lebénulsz. Egy párkapcsolatban ez inkább egy sajnálatos baleset, nem egy erőszak. Vagy fogalmam sincs. Talán túl megengedő vagyok?

Kapcsolódik hozzá egy másik gondolat amitől az a kapcsolat egy fos volt valójában. Ott volt az a két hónap szívás amit bevállaltam. Kellett a pénz. Ezalatt semmilyen segítséget nem kaptam. Nem csinálta meg a házimunkát, nem jött értem éjjel (mondjuk ő korán feküdt mert korán kelt), nem nagyon tudom megfogni mitől éreztem volna, hogy ez a dolog a család ügye és nem csak az enyém. A gyerekekre vigyázott, ez igaz. Hasonló esetben minden együttérzésem az��, aki bevállalja a kurvanagy melót és próbálok segíteni, valahogy könnyíteni az életén, átvállalni más feladatait, de a legkevesebb, hogy beszélgetek vele, hogy a lelki terhek könyebbek legyenek és ne érezze magát egyedül. Hiszen ez több hónap elszigetelődést jelent. Persze, az önmagában egy probléma volt amiért egyáltalán elvállaltam a munkát. Arról is kellett volna beszélnünk. Azt is be kell vallanom, egyáltalán nem biztos, hogy akkor alkalmas lettem volna arra, hogy befogadjak egy külső szemléletet. De az a pasas fontos volt nekem, ezért amit mond, az nyomot hagyott volna. És valószínűleg segített volna abban, hogy érezzem, hogy van kiút a helyzetemből.

De valójában, a szexen kívül semmi sem működött. És ezt nehéz volt belátni. Hogy az kevés.

[blackrose-bee]

Te fel sem tudod fogni,hogy mekkora fájdalommal jár mikor a tested tárgyként van használva. Fogalmad sincs, hiszen téged nem bántottak. Neked fogalmad sincs, milyen hatással van ez rád. Nem tudod, milyen a kikapcsolni az agyad, csak hogy ne pusztuljon bele a fájdalomba. Nap mint nap küzdeni magaddal és a világgal.

Fogalma sincs senkinek, mennyire beteg lettél. Nem tudatják mennyire utálod magad,hiszen nem tudod nekik elmondani mert te szégyelled magad, de mindegyis nem élték át, nem tudhatják. Nem tudhatják, hogy ezt a terhet sosem veheti le rólad senki és egyedül kell küldened a démonokkal. Fogalmuk sem lehet arról hogy esténként újra és újra átéled, és mikor már azt hiszed elmúlik a nap minden percében ott lesz a veled a kép. Róla majd magadról. Senki nem tudhatja mert te azt hiszed megoldódik. De ez veled marad. Nem tudod lemosni bármennyire küzdesz. Ott lesz. Veled lesz.

Nem a te kereszted mégis te cipeled.

[rosszulorzott]

július 30-ig

[tomschgn]

SZÍNHÁZ

(Fotó: Katona József Színház)

A Katona új bemutatójának, a Nyílt tárgyalásnak a fő – és végül megválaszolatlanul hagyott – kérdése, hogy a cégvezető férfi vajon megerőszakolta-e korábbi szeretőjét, a tévés műsorvezetőnőt?

Hadd állítsam párhuzamba a tárgyalótermi drámát a Henry Fonda főszereplésével készült Tizenkét dühös ember című filmmel (12 Angry Men, 1957)! A Tizenkét dühös emberben azt látjuk, ahogy az esküdtek meghányják-vetik az ügyet, kérdéseket tesznek fel, egymásnak feszítik a bizonyítékokat, mérlegre teszik a tényeket és feltételezéseket, győzködik egymást és végül egyezségre jutnak. A felelősség nem a miénk, mi itt csak szemlélődünk egy tükörfalú szoba túloldaláról. A Katona darabjában azonban ránk osztották az esküdt szék szerepét, a mi felelősségünk, hogy az elénk tárt bizonyítékok és vallomások alapján döntést hozzunk. A mi felelősségünk az, hogy kinek hiszünk, hogy mit hoztunk be és mit viszünk magunkkal. Nem kapunk feloldozást, nem hangzik el ítélet, azt nekünk kell meghoznunk magunkban.

Miközben a színpadi látvány legnagyobb részt tárgyalóteremhez méltóan statikus, zseniális rendezői megoldás az, hogy kivetítőkön folyamatosan élő kameraképeket, közeliket láthatunk a szereplőkről. Ez egészen újfajta kihívás elé állítja a színészeket, akiknek egyszerre kell bevetniük a filmes és a színpadi eszköztárukat. Az, hogy a per két főszereplője, Ónodi Eszter és Fekete Ernő arcát szinte mindvégig közelről láthatjuk, különösen nagy feladat elé állítja őket: itt nincs pihenőidő, minden elhangzott tanúvallomásra, minden bizonyítékra reagálniuk kell, minden szemöldök-felhúzásnak, minden oldalra sandításnak jelentősége van, amikor a néző próbálja megfejteni, hogy mi történhetett valójában.

A legnehezebb kihívást talán Fekete Ernő kapta, aki az utolsó tíz percig egyetlen szót sem szól, csak ül és néz, miközben két és fél órán keresztül közelről mutatják a kivetítőn az arcát – neki mindent a szemével, a mimikájával kell eljátszania, ennyi eszközt kapott, hogy hitelessé tegye, felépítse a karakterét, mire eljön a nagy záró monológ ideje.

A darab bevallottan a #metoo-mozgalom hatására reflektál, és ezzel darázsfészekbe nyúl. Szerintem a metoo tragédiája, hogy mire megérkeztünk oda, amikor a nők bátran beleállhatnak, beszámolhatnak az őket ért zaklatásokról, addigra beköszöntött a post-truth korszak. Már mindenki üzemszerűen hazudik a nyilvánosságban, egymással össze nem férhető álvalóságokat gyártunk, a közösségi média is megteremti nekünk a magunk buborékát, és egyfelől nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt a számunkra kényelmetlen lehetőséget, hogy a másiknak van igaza, másfelől pedig a másik nagyon gyakran valóban hazudik. Mindenki a maga igazában hisz, és ilyen értelemben az, hogy vajon a férfi erőszakos vagy a nő hazudik – bár nyilvánvalóan létezik egy objektív igazság – hitbéli kérdéssé vált.

Arról, hogy a magyar társadalom képes-e felnőttként viselkedni, sokat elmond a közönség reakciója. Miközben a színpadon egy nő zokogva beszél arról, hogy megerőszakolták, a nézőtéren jól hallható kuncogás fut végig, valahányszor elhangzik a pénisz szó bármely szinonimája. Amikor az ügyész a vádbeszédben plasztikusan leírja, hogyan történt az erőszak, többen úgy röhögcséltek, mintha valami rendkívül vicces geg történne éppen. Én szégyelltem magam miattuk, helyettük is.

🎭 Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás Katona József Színház, dir. Székely Kriszta

[izraelinfo]

Tragédia fenyeget: az Európai Unió lehető legkeményebb fellépését sürgeti a Mazsihisz

Palesztinpárti tüntetők Amszterdamban 2024. november 7-én este – Fotó: AP/ InterVision Az alábbiakban a MAZSIHISZ szerdai, az MTI-hez eljuttatott közleményét ismertetjük: Az elmúlt napokban Európa több nagyvárosában – Amszterdamban, Berlinben, Bolognában, Milánóban – olyan zsidóellenes zavargások törtek ki, amelyek alapján nem túlzás azt állítani: történelmi sorsfordulóhoz…

[idonttalkwithpplhere]

Kedves apa!

Tudod az erőszak nem megoldás. Az, hogy szavakkal bántó megjegyzéseket alkotsz a családtagjaidra nem vicces. Undorító, hogy semmibe nézed a nőket. Az egyetlen dolog, amit tőled tanultam, hogy az ember nem változik és aki hülye, az idős korára is az marad.

[prologusblog]

Amber Smith: Amilyen akkor voltam

Fülszöveg: „Eden ​legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját. A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit…

[emlekeimkonyvtara]

Kurvára leállhatnál a flörtöléssel

[bdpst24]

November 25. a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja

Már a sminkünket is ellenőrizni akarják? A nők még mindig nincsenek biztonságban, még mindig nem élhetnek előítéletek, fizikai és lelki erőszak nélkül. Napjainkban is megdöbbentően sokakat érint hazánkban és világszerte a nők elleni erőszak. Az Európai Unió területén a 15 éves kor feletti nők harmada vált fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává élete során, a mindennapos lelki bántalmazás…

[csacskamacskamocska]

Legnépszerűbb erőszak

"Az ötven legnépszerűbb pornófilmet elemezve a következő eredmények születtek: a jelenetek közel fele tartalmaz verbális agressziót, 88%-a pedig fizikai agressziót is. Az esetek 70%-ában férfi követi el az erőszakot, aminek elszenvedői 87%-ban nôk, akik azonban erre semleges reakciót vagy élvezetet mutatnak, s az agresszív cselekedetek csupán 5%-ára érkezik negatív válasz. Mindez könnyen belátható módon messze eltér a nők számára élvezhető együttlétek forgatókönyveitől. Nagyon káros, hogy e filmek tudattalanul megszokottá és elvárttá, a szexuális izgalom részévé teszik a férfiak számára az agresszív elemeket, a nőknek pedig elviselendőként mutatják be a szexualitásnak ezt az aszimmetrikus formáját." Dr. Hevesi Krisztina: Szextrém

El kéne olvasni ezt a könyvet, mert ez a kiragadott rész így elég részrehajló megállapításnak tűnik arról, hogy kinek mi a jó. Szóval engem az jobban érdekelne, hogy ugyanezek a párok egyébként mennyi tiszteletet meg szeretetet mutatnak egymás felé. Mármint nem a pornósok, nyilván, hanem akik a saját szexualitásukba beemelik ezeket az elemeket. Mert én azt gondolom, hogy a jó kapcsolat része a szexualitás közös „titka”. Amiben az is benne van, hogy az ember bizonyos dolgokat nem beszél ki a barátnőivel vagy haverjaival. Elég sokat beszélgetek szexről a barátaimmal, de gyakran idegenekkel is. Ez mindig független volt attól, hogy van-e éppen valakim. A szexről beszélgetés nem helyettesíti a szexet. Egyszerűen bármilyen támát át tudok helyezni a semleges zónába. Hozzáteszem, ez nem egy sikeres ismerkedési stratégia, inkább egy védekezés, nehogy magamra vonatkoztassam a másik szavait. Szóval a szexről tény szerűen beszélgetni, az tapasztalataim szerint vágylohasztó. Kibeszélés... szerintem marha nehéz tiszteletben tartani ezeket a titokhatárokat ott, ahol probléma van és ez gyötri valamelyik felet. A beszélgetés közben érezni lehet, hogy düh vagy kétségbeesés mozgatja az embert. Hogy magáról beszél, a saját élményeiről, kétségeiről vagy csak dühöngve le akarja szólni a másik megjelenését, adottságait, fantáziáit vagy szokásait. De valójában az undor az egyetlen amire azt mondanám, hogy most csomagolj össze és lépj ki. Most! Nem tudom, hogy milyen szintű erőszakról beszélnek ami a közkedvelt videókban megjelenik. Mostanában ezt nem lehet tudni. Szerintem a dominancia szexi. Az alárendelődés is lehet szexi. Nemrég olvastam itt valakitől, hogy már nem élvezi az alárendelődést. Na ez a lényeg, hogy ha nem élvezi az ember, ne kelljen csinálnia. És még ott is megjelenik az, hogy lehet, hogy nem kifejezetten élvezek valamit, de néha engedek, ha a másik meg szereti. Mert a vágyak eltagadása meg sokkal kórosabb és a kapcsolatnak sem tesz jót. Fontos, hogy ami viszont teljesen elfogadhatatlan számomra, azt soha ne kelljen csinálnom. Azért semmiképpensem, hogy ezzel megtartsam a másik érdeklődését és a kapcsolatot! Hogy hol a határ a beteges dolgok meg a konszenzus között, azt tényleg nehéz megítélni. Ha egyiknek sincs problémája vele, de tényleg nincs, ha valóban őszinték magukkal arról, hogy mi szerez nekik örömet/izgalmat (és e közben senkinek meg semminek nem esik bántódása), akkor bárki másnak mi köze hozzá?

Amúgy, a legtöbb embernek ennél sokkal de sokkal alacsonyabbszintű problémái vannak a szexszel. Ami valahol ott kezdődik, hogy miért nem tudunk kapcsolatot teremteni?

[lonelysoul235]

A trauma nem törlődik ki, csak megtanulunk együtt élni vele