#erőszak

[idonttalkwithpplhere]

Ugyanaz a probléma, újból kezdődik az ördögi kör.

[kortarsfuzio]

"A háborút nem humánusabbá kell tenni, hanem el kell törölni."

Albert Einstein

[csacskamacskamocska]

Erőszak és valami megfogalmazhatatlan

Egy kevinszpészis cikk hozta fel bennem ezt az emléket. Most megpróbálom körbejárni, de előrebocsátom, nem kell sem együttérzés sem semmi, nem vagyok traumatizálva csak az értetlenség által vagyis, ha ért is trauma, hát mittudomén mi ért. Párkapcsolatban éltem és utólag is (amikor már minden elhalványul és értékét veszti) csak arra emlékszem, hogy a szexuális életünk jó volt. Ám volt egy alkalom, amikor valami fura dolog történt. A vendéglátásban dolgoztam akkor éppen és éjfél körül jártam haza, végletekig kimerülve a 16 órás műszaktól. (ez csak két hónap volt, utána visszállt a normál 10-12 órás meló) Annyira fáradt voltam, hogy zuhanyozni nem volt erőm, csak eldőltem mint egy zsák és egyetlen vágyam volt, hogy aludjak. Volt olyan máskor is, hogy arra ébredtem, hogy a pasim matat rajtam, de az az ébresztő jó élmény volt. Ez alkalommal viszont arra ébredtem, hogy a keze már bennem van és nem értem mi van és nem akarom a szexet, aludni akarok, de nem tudtam védekezni, csak nyöszörögni, hogy ne, ne. De nem törődött vele vagy nem is hallotta vagy a megszokás vitte és észre sem vette, hogy én csak fekszem, mint egy darab fa, egy teljesen alkalmatlan pózban, egyszerűen fogalmam sincs mi történt, csak az érzésre emlékszem, hogy nincs erőm védekezni és csak aludni akarok és fájt az AGYAM, ezt az érzést ismertem már, nekem tud a fáradtságtól fájni az agyam. Szóval a pasim megszexelt, amit én erőszaknak éltem meg, miközben ő nem volt egy erőszakos típus, sosem bántott volna, szerinte minden rendben volt és a testem nagyon is készséges volt. Ettől is vált ez egy rémes élménnyé, hogy olyan valami történt, amit én akkor éppen NAGYON NEM szerettem volna, a testem viszont, mint egy gép, reagált, nedvesedett, befogadott, bár nem élvezett el. Ez is furcsa volt abban a dologban mert amúgy sosem hagyott úgy, orgazmus nélkül, hacsak én nem mondtam, hogy most nem kell. (van ilyen, az ember örömmel benne van a mókában a másik kedvéért) És abban az időban azért már sokat volt dühös rám, mert azt hitte megcsalom. Szóval az élményem az, hogy elvette amit akart, én meg nem tudom mi történt. Nemrég olvastam róla, hogy a lidércnyomásnak nevezett állapot az egy teljesen valós dolog és nagyon ijesztő. Alvás közben az agy egy része kikapcsol, hogy miközben alszunk, a testünk ne csinálja azokat a dolgokat amikről álmodunk és amiket valóságnak élünk meg. Ébredés közben ezek a funkciók visszakapcsolnak, az egészet észre sem vesszük. Kivéve, ha rossz fázisban ébredünk fel, mert akkor azt éljük meg, hogy nem tudunk mozogni. Hogy a tudatunknál vagyunk, de nem tudunk mozogni. Akik megélték ezt, azt mondják borzasztó élmény. Valószínűleg erről lehetett szó, ezért nem tudtam védekezni vagy a nyöszörgésen túl kifejezni, hogy nem akarom a szexet. Nem beszéltük meg másnap. Valamit beszéltünk róla, de mivel fogalmam sem volt mi történt, nem tudtam megfogalmazni sem. Meg nem is tudtam eldönteni sem, hogy ez belefér-e, van-e benne bármi ami rajta számonkérhető. Sosem volt erőszakos velem. De mégis az az emlékem, hogy akkor éjjel dühös volt rám. Az sem kizárt, hogy a passzivitásom még dühösebbé tette. Azt hitte mással voltam, azért mentem későn haza.

Tök mindegy mit mondanak erre mások, hogy erőszak volt-e vagy sem, mert engem csak az érdekel ami az agyamban történt. Hogy talán ilyen lehet, amikor bedrogozva megerőszakolnak vagy amikor valaki műtét közben felébred vagy egy baleset bezár a testedbe amikor lebénulsz. Egy párkapcsolatban ez inkább egy sajnálatos baleset, nem egy erőszak. Vagy fogalmam sincs. Talán túl megengedő vagyok?

Kapcsolódik hozzá egy másik gondolat amitől az a kapcsolat egy fos volt valójában. Ott volt az a két hónap szívás amit bevállaltam. Kellett a pénz. Ezalatt semmilyen segítséget nem kaptam. Nem csinálta meg a házimunkát, nem jött értem éjjel (mondjuk ő korán feküdt mert korán kelt), nem nagyon tudom megfogni mitől éreztem volna, hogy ez a dolog a család ügye és nem csak az enyém. A gyerekekre vigyázott, ez igaz. Hasonló esetben minden együttérzésem azé, aki bevállalja a kurvanagy melót és próbálok segíteni, valahogy könnyíteni az életén, átvállalni más feladatait, de a legkevesebb, hogy beszélgetek vele, hogy a lelki terhek könyebbek legyenek és ne érezze magát egyedül. Hiszen ez több hónap elszigetelődést jelent. Persze, az önmagában egy probléma volt amiért egyáltalán elvállaltam a munkát. Arról is kellett volna beszélnünk. Azt is be kell vallanom, egyáltalán nem biztos, hogy akkor alkalmas lettem volna arra, hogy befogadjak egy külső szemléletet. De az a pasas fontos volt nekem, ezért amit mond, az nyomot hagyott volna. És valószínűleg segített volna abban, hogy érezzem, hogy van kiút a helyzetemből.

De valójában, a szexen kívül semmi sem működött. És ezt nehéz volt belátni. Hogy az kevés.

[blackrose-bee]

Te fel sem tudod fogni,hogy mekkora fájdalommal jár mikor a tested tárgyként van használva. Fogalmad sincs, hiszen téged nem bántottak. Neked fogalmad sincs, milyen hatással van ez rád. Nem tudod, milyen a kikapcsolni az agyad, csak hogy ne pusztuljon bele a fájdalomba. Nap mint nap küzdeni magaddal és a világgal.

Fogalma sincs senkinek, mennyire beteg lettél. Nem tudatják mennyire utálod magad,hiszen nem tudod nekik elmondani mert te szégyelled magad, de mindegyis nem élték át, nem tudhatják. Nem tudhatják, hogy ezt a terhet sosem veheti le rólad senki és egyedül kell küldened a démonokkal. Fogalmuk sem lehet arról hogy esténként újra és újra átéled, és mikor már azt hiszed elmúlik a nap minden percében ott lesz a veled a kép. Róla majd magadról. Senki nem tudhatja mert te azt hiszed megoldódik. De ez veled marad. Nem tudod lemosni bármennyire küzdesz. Ott lesz. Veled lesz.

Nem a te kereszted mégis te cipeled.

[rosszulorzott]

július 30-ig

[tomschgn]

SZÍNHÁZ

(Fotó: Katona József Színház)

A Katona új bemutatójának, a Nyílt tárgyalásnak a fő – és végül megválaszolatlanul hagyott – kérdése, hogy a cégvezető férfi vajon megerőszakolta-e korábbi szeretőjét, a tévés műsorvezetőnőt?

Hadd állítsam párhuzamba a tárgyalótermi drámát a Henry Fonda főszereplésével készült Tizenkét dühös ember című filmmel (12 Angry Men, 1957)! A Tizenkét dühös emberben azt látjuk, ahogy az esküdtek meghányják-vetik az ügyet, kérdéseket tesznek fel, egymásnak feszítik a bizonyítékokat, mérlegre teszik a tényeket és feltételezéseket, győzködik egymást és végül egyezségre jutnak. A felelősség nem a miénk, mi itt csak szemlélődünk egy tükörfalú szoba túloldaláról. A Katona darabjában azonban ránk osztották az esküdt szék szerepét, a mi felelősségünk, hogy az elénk tárt bizonyítékok és vallomások alapján döntést hozzunk. A mi felelősségünk az, hogy kinek hiszünk, hogy mit hoztunk be és mit viszünk magunkkal. Nem kapunk feloldozást, nem hangzik el ítélet, azt nekünk kell meghoznunk magunkban.

Miközben a színpadi látvány legnagyobb részt tárgyalóteremhez méltóan statikus, zseniális rendezői megoldás az, hogy kivetítőkön folyamatosan élő kameraképeket, közeliket láthatunk a szereplőkről. Ez egészen újfajta kihívás elé állítja a színészeket, akiknek egyszerre kell bevetniük a filmes és a színpadi eszköztárukat. Az, hogy a per két főszereplője, Ónodi Eszter és Fekete Ernő arcát szinte mindvégig közelről láthatjuk, különösen nagy feladat elé állítja őket: itt nincs pihenőidő, minden elhangzott tanúvallomásra, minden bizonyítékra reagálniuk kell, minden szemöldök-felhúzásnak, minden oldalra sandításnak jelentősége van, amikor a néző próbálja megfejteni, hogy mi történhetett valójában.

A legnehezebb kihívást talán Fekete Ernő kapta, aki az utolsó tíz percig egyetlen szót sem szól, csak ül és néz, miközben két és fél órán keresztül közelről mutatják a kivetítőn az arcát – neki mindent a szemével, a mimikájával kell eljátszania, ennyi eszközt kapott, hogy hitelessé tegye, felépítse a karakterét, mire eljön a nagy záró monológ ideje.

A darab bevallottan a #metoo-mozgalom hatására reflektál, és ezzel darázsfészekbe nyúl. Szerintem a metoo tragédiája, hogy mire megérkeztünk oda, amikor a nők bátran beleállhatnak, beszámolhatnak az őket ért zaklatásokról, addigra beköszöntött a post-truth korszak. Már mindenki üzemszerűen hazudik a nyilvánosságban, egymással össze nem férhető álvalóságokat gyártunk, a közösségi média is megteremti nekünk a magunk buborékát, és egyfelől nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt a számunkra kényelmetlen lehetőséget, hogy a másiknak van igaza, másfelől pedig a másik nagyon gyakran valóban hazudik. Mindenki a maga igazában hisz, és ilyen értelemben az, hogy vajon a férfi erőszakos vagy a nő hazudik – bár nyilvánvalóan létezik egy objektív igazság – hitbéli kérdéssé vált.

Arról, hogy a magyar társadalom képes-e felnőttként viselkedni, sokat elmond a közönség reakciója. Miközben a színpadon egy nő zokogva beszél arról, hogy megerőszakolták, a nézőtéren jól hallható kuncogás fut végig, valahányszor elhangzik a pénisz szó bármely szinonimája. Amikor az ügyész a vádbeszédben plasztikusan leírja, hogyan történt az erőszak, többen úgy röhögcséltek, mintha valami rendkívül vicces geg történne éppen. Én szégyelltem magam miattuk, helyettük is.

🎭 Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás Katona József Színház, dir. Székely Kriszta

[izraelinfo]

Tragédia fenyeget: az Európai Unió lehető legkeményebb fellépését sürgeti a Mazsihisz

Palesztinpárti tüntetők Amszterdamban 2024. november 7-én este – Fotó: AP/ InterVision Az alábbiakban a MAZSIHISZ szerdai, az MTI-hez eljuttatott közleményét ismertetjük: Az elmúlt napokban Európa több nagyvárosában – Amszterdamban, Berlinben, Bolognában, Milánóban – olyan zsidóellenes zavargások törtek ki, amelyek alapján nem túlzás azt állítani: történelmi sorsfordulóhoz…

[idonttalkwithpplhere]

Kedves apa!

Tudod az erőszak nem megoldás. Az, hogy szavakkal bántó megjegyzéseket alkotsz a családtagjaidra nem vicces. Undorító, hogy semmibe nézed a nőket. Az egyetlen dolog, amit tőled tanultam, hogy az ember nem változik és aki hülye, az idős korára is az marad.

[prologusblog]

Amber Smith: Amilyen akkor voltam

Fülszöveg: „Eden ​legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját. A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit…

[emlekeimkonyvtara]

Kurvára leállhatnál a flörtöléssel

[bdpst24]

November 25. a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja

Már a sminkünket is ellenőrizni akarják? A nők még mindig nincsenek biztonságban, még mindig nem élhetnek előítéletek, fizikai és lelki erőszak nélkül. Napjainkban is megdöbbentően sokakat érint hazánkban és világszerte a nők elleni erőszak. Az Európai Unió területén a 15 éves kor feletti nők harmada vált fizikai vagy szexuális erőszak áldozatává élete során, a mindennapos lelki bántalmazás…

[csacskamacskamocska]

Megmentő

A megmentő típus túlságosan empatikus, mintha az egész lénye egy nagy érzelmi felület lenne, túlságosan alkalmazkodó, mindent alárendel a megmentés eszményének. A sérülései nincsenek feldolgozva és hívószóként működnek. A megmentő másokat sorol előre és a saját szükségleteit nem hajlandó tudomásul venni. A megmentő mindenét odaadja, hogy beteljesülve érezhesse az élete célját, hogy segítsen, hogy megmentsen másokat. A megmentő erőszakos. Valójában erőszakos, bár ez a sok jóság meg segítés mögött nem rajzolódik ki egyértelműen. Ha ő meg akar téged menteni, akkor te meg leszel mentve, kétséged ne legyen. És a megmentésért cserébe még rosszul is érezheted magad, ha nem vagy elég hálás. A megmentő rád rakja a saját élete, a saját boldogtalansága súlyát, mert csak ritkán választanak jól. Ez talán abból következik, hogy nincs önreflexiójuk, a problémáik feldolgozatlanok maradnak, a késztetésük viszi, hajtja előre őket. A megmentő öntudatlanul, de tetszeleg. Jobbnak akarja látni magát a környezeténél. – Te olyan jó vagy! Annyit segítesz, annyi blablabla, már igazán gondolhatnál magadra is! – Igaz, igaz, de tudod, ilyen vagyok, nincs mit tenni. A megmentő egy mártír, akit csak szeretni meg tisztelni lehet, kritizálni semmiképpensem. Nem csak azért mert nem tudja feldolgozni, hanem mert ott van körülötte a rajongó hadsereg, aki a mártírt szentté avatja. A megmentő, a mártír szenved. Szenved a múltjától és szenved a szereptől, amivel azonosul mert kielégületlen marad. Merthogy a világot nem lehet megmenteni meg a világ elég hálátlan is.

Két fontos kérdés bukkant fel bennem. Az egyik, ami mindig foglalkoztat, hogy hol a határ. Mitől válik valaki Teréz anya-szindrómássá, és meddig egészséges empátiával rendelkező, segítő, támogató ember. A másik a megmentő erőszakossága, hogy ő jót akar, segíteni akar, a másik ember meg ellenáll. Nyilván nem egy empatikus embert kell megmenteni, szóval ebből az erőszakos jóságból rengeteg konfliktus lehet. Lehetne egy harmadik, a környezet élősködése. Hogy amikor a megmentő hébe-hóba abbahagyja a megmentést mert kimerül vagy egy időre fellebben a függöny és szembesül önmagával, akkor az addig elkényeztetett és kiszolgált környezet önzőnek és szeretetlennek fogja kikiáltani. Amitől a megmentő többnyire igyekszik vissza a jól megszokott pszichózisába. Arról nem is beszélve, hogy a megmentőnél jobban senkisem manipulálható. Kiváló terep az átbaszásra. Meg egy negyedik, hogy mik lehetnek a jellemző hívószavak. Magány, fájdalom, reménytelenség, depresszió, kiszolgáltatottság? És egy ötödik, hogy vajon a megmentők előszeretettel választanak-e segítő foglalkozásokat és abba bele tudják-e csatornázni a késztetéseiket vagy mindegy, a boldogtalanságuk terhe mindenképpen ráfolyik a környezetükre? Nekem úgy tűnik, hogy akiknek nagyobb rélátásuk van magukra, ez talán intelligencia kérdése, azok képesek a saját működésüket kézben tartani, nem annyira hánykolódnak.

Az elvesztés és az elengedés a legnagyobb mumusuk. A stratégiájuk a menekülés a szenvedés elől. Persze, mindenki menekül a szenvedéstől, de azért a felnőttségnek, az érett viselkedésnek része, hogy vállaljuk a szükséges szenvedéseket, hogy megelőzzük a szükségteleneket. Az ember igyekszik halogatni a szenvedést „alkalmasabb” időre, de valójában ilyenkor csak a hosszú, elnyújtott szenvedést választja az ember a gyors és kegyetlen helyett. Így a szenvedés életformává válik. Hogy hogyan zajlik az egész, az attól függ, hogy mi a betokosodott gócpont. Valami trauma a gyerekkorban, aminek a fájdalma mindig ott lebeg? Ha nekem fáj, nektek ne fájjon? Vagy egy bántalmazás? Ha velem megtörtént, mindent megteszek, hogy balzsamot adjak a sorstársaknak? Vagy egy grandiózus gyermeki terv, hogy jobbá tegye a világot, hogy megmutassa, ilyen is lehetne? Hoppá. Ez az utolsó betalált. :D

Izgalmas, izgalmas! Az emberi psziché működése őrült izgalmas. Mintha egy előadáson a színfalak mögött járnál. Mintha egy szimuláció kódját néznéd, mintha meg lehetne ismerni minden titkok titkát! Persze nem lehet, és ebbe bele is lehet bolondulni. De még nem tartok ott. :D :D

[lonelysoul235]

A trauma nem törlődik ki, csak megtanulunk együtt élni vele

[hanselbeck]

Varga Judit bántalmazó kapcsolatai

Az elmúlt 48 órában megfogalmazott vádak Magyar Péter ellen akkor állítanak ki a rendszerről egy sokkal súlyosabb diagnózist ha éppen igazak és Varga Judit ennek ellenére véd egy legalább akkora, vagy még nagyobb nárcisztikus szörnyeteget.

Nem célom rendet tenni abban, hogy Varga Judit vádjai fedik-e a valóságot, ez jelenleg egyébként is lehetetlen. Fontosnak tartom, hogy mindenki, aki kapcsolati erőszakot szenved el az nyíltan beszélhessen róla kétségbevonás vagy áldozathibáztatás nélkül, de egy ennyire átpolitizált és az állampárti propaganda csatornáin keresztül stratégiai időzítéssel kiengedett előbújás kapcsán elvárható a fokozott óvatosság, de most egy pár bekezdés erejéig játsszunk el azzal, hogy Magyar Péter egy bántalmazó.

Kisiklott propagandavonat

A kegyelmi ügynél a rogáni propagandagyár egyszerűen elvesztette az irányítást és azóta sem tért magához, nem talál fogást a rendszer elburjánzott daganatos sejtjeire rámutató lándzsahegyekkel szemben. Magyar Péter akár bántalmazó, akár nem, akár messiás, akár nem, képes arra, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból és hibákat kényszerít ki belőlük.

Bayer Zsolt azt állítja, hogy már 10 éve tudnak a bántalmazásról, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy 10 évig hagytak cserben egy nőt, egy kollégát, egy barátot, egy államtitkárt, egy igazságügyminisztert.

Kocsis Máté azt mondta, Varga Judit pedig a Hajdu Péternek adott interjúban megerősítette, hogy Magyar Péter csak azért vergődik, mert a válással elveszítette a felesége által neki szerzett pozíciókat, de a mondat nem egy önreflexív sajnálkozással folytatódik, hogy ebben a rendszerben nepotizmus uralkodik.

A Rogánék által kiszivárogtatott rendőrségi iratok (amelyek nem tettek említést tettlegességről) szerint Magyar Péter közúti veszélyeztetést követett el, amikor autójával egy rendőri járművet üldözött keresztül a városon nyaktörő tempóval. Eljárás nem indult, mert a NER-ben védve vagy.

Magyar Péter tűhegyekkel bökdösi Rogán Antal talpát és a propaganda pontosan úgy reagál, ahogyan egy sarokba szorított nárcisztikus: Csíp, rúg, harap és mindent megtesz, hogy a figyelmet elterelje és azzal sem törődik, hogy sokszorosan ellentmondásba kerül és végül mégis lebuktatja önmagát. Megéri Tónit böködni, mert látszólag nem tud hűvös fejjel gondolkozni.

Eközben annyira hatásos ez a fajta propaganda Magyar Péter ellen, mint erdőtűz ellen egy pohár víz. Annyiszor láttuk már ezt a karaktergyilkolást, annyiszor mondta ki bíróság, hogy hamis volt, annyiszor láttuk, hogy a propagandasajtó sérelemdíjat fizet ki a valótlan állításokért, hogy ezeknek már senki sem hisz.

A legnagyobb probléma pedig az, hogy akkor sem hisz majd benne senki, ha történetesen igaz, mert a NER csőre töltött fegyverének látszó tárgy ez a vád.

Röhögő fejek egy bántalmazott nő posztján

Varga Judit pillanatok alatt összeszedett több tízezer röhögő szmájlit arra a Facebook posztjára, melyben már nyíltan erőszakossággal vádolta meg volt férjét. Gyomorbántalmakat okoz amikor el lehet jutni a közbeszédben oda, hogy a családon belüli erőszak már nevetés tárgyát jelentheti, függetlenül attól ki áll elő vele.

De tudod mit? Bazdmeg Judit!

Bazdmeg Judit, amiért éveken át asszisztáltál ahhoz a rendszerhez, mely szisztematikusan bagatellizálja a párkapcsolati erőszakot és hirdeti a macsókultuszt!

Bazdmeg Judit, amiért hisztinek nevezted az isztambuli egyezményt és azt állítottad, hogy Magyarországon minden nő megfelelő védelemhez jut!

Bazdmeg Judit, amiért azt állítottad, hogy Magyarországon nem kaphat megosztott gyermekfelügyeletet bántalmazó szülő!

Bazdmeg Judit, hogy a legintimebb traumádat kölcsönadod Rogánnak, hogy abból politikai bunkósbotot faragva tovább rohassza a bántalmazott nők pozícióját!

Bazdmeg Judit, hogy egy olyan rendszert veszel a védelmedbe, mely téged is 10 éven át cserben hagyott nőként!

Bazdmeg Judit, hogy a politikai bulvár szintjére silányított sztorival tovább rombolod a kapcsolati erőszakot elszenvedők szavahihetőségét!

Varga Juditon nem azt kell számon kérni, miért beszélt éveken át tökéletes házasságról és szabadságot nyújtó férjről ha ez nem igaz, egy bántalmazott gyakran védi félelemből vagy manipulációktól vezérelve a bántalmazóját.

Rajta azt kell számon kérni, hogy a "poklot és terrort" jelentő házassága ellenére segített elkaszálni olyan törvényeket, mely a bántalmazottakat segítené és cinikus megjegyzésekkel rázta le a hozzá segítség igényével forduló bántalmazott nőtársait és nőszervezeteket.

Minden röhögő szmájli egy olyan rendszer következménye, ami az áldozatok segítése helyett azok hiteltelenítését tartja fontosabbnak.

Ha egy igazságügyi miniszternek sem megy…

Mit üzen ez a történet azoknak a nőknek, akik életüket féltve, egzisztenciális félelemtől vagy manipulációktól vezérelve nem tudnak kilépni egy bántalmazó kapcsolatból? Mit üzen nekik az, ha a rendszer még azokat is cserben hagyja, akik kifejezetten nagy hatalommal rendelkeznek egy minisztériumot vezetve?

Minden kiosztott hitvesi pofonnak bűnpártolója a rendszer, kormányzattal, propagandistákkal, beszélő fejekkel, publicistákkal, akik számára egy nő szenvedése maximum akkor számít, ha abból politikai tökét lehet kovácsolni, egyébként 10 évig kussolnak, sőt a bántalmazó minden védelmet megkap a rendőrséggel szemben.

Az a helyzet, hogy ebben a rendszerben ha Magyar Péter valóban egy bántalmazó exférj, akkor még mindig több védelmet élvezett a NER részéről, mint az a nő, akinek a kezébe az Igazságügyi Minisztériumot adták, csak sajtóban kibontakozó nyílt balhé ne legyen, persze csak amíg a hatalomnak ez áll pillanatnyi érdekében.

Nem véletlen, hogy a vádak szinte percre pontosan a súlyos hivatali visszaélésekről szóló titkos hangfelvétel nyilvánosságra hozatalával egy időben jelentek meg, hogy a sajtó inkább a vélt vagy valós bántalmazással legyen lekötve, ne pedig egy korrupciós botránnyal. Judit szenvedése így válik a rendszer logikájában a bántalmazottól elidegenített fegyverré, mert így törődnek a sajátjaikkal.

A legnagyobb bántalmazó ebben az országban maga a rendszer, nem lehet elégszer ismételni. Varga Judit kilépett egy bántalmazó kapcsolatból, de benne maradt egy másikban.