#Fekete Ernő

[tomschgn]

SZÍNHÁZ

(Fotó: Katona József Színház)

A Katona új bemutatójának, a Nyílt tárgyalásnak a fő – és végül megválaszolatlanul hagyott – kérdése, hogy a cégvezető férfi vajon megerőszakolta-e korábbi szeretőjét, a tévés műsorvezetőnőt?

Hadd állítsam párhuzamba a tárgyalótermi drámát a Henry Fonda főszereplésével készült Tizenkét dühös ember című filmmel (12 Angry Men, 1957)! A Tizenkét dühös emberben azt látjuk, ahogy az esküdtek meghányják-vetik az ügyet, kérdéseket tesznek fel, egymásnak feszítik a bizonyítékokat, mérlegre teszik a tényeket és feltételezéseket, győzködik egymást és végül egyezségre jutnak. A felelősség nem a miénk, mi itt csak szemlélődünk egy tükörfalú szoba túloldaláról. A Katona darabjában azonban ránk osztották az esküdt szék szerepét, a mi felelősségünk, hogy az elénk tárt bizonyítékok és vallomások alapján döntést hozzunk. A mi felelősségünk az, hogy kinek hiszünk, hogy mit hoztunk be és mit viszünk magunkkal. Nem kapunk feloldozást, nem hangzik el ítélet, azt nekünk kell meghoznunk magunkban.

Miközben a színpadi látvány legnagyobb részt tárgyalóteremhez méltóan statikus, zseniális rendezői megoldás az, hogy kivetítőkön folyamatosan élő kameraképeket, közeliket láthatunk a szereplőkről. Ez egészen újfajta kihívás elé állítja a színészeket, akiknek egyszerre kell bevetniük a filmes és a színpadi eszköztárukat. Az, hogy a per két főszereplője, Ónodi Eszter és Fekete Ernő arcát szinte mindvégig közelről láthatjuk, különösen nagy feladat elé állítja őket: itt nincs pihenőidő, minden elhangzott tanúvallomásra, minden bizonyítékra reagálniuk kell, minden szemöldök-felhúzásnak, minden oldalra sandításnak jelentősége van, amikor a néző próbálja megfejteni, hogy mi történhetett valójában.

A legnehezebb kihívást talán Fekete Ernő kapta, aki az utolsó tíz percig egyetlen szót sem szól, csak ül és néz, miközben két és fél órán keresztül közelről mutatják a kivetítőn az arcát – neki mindent a szemével, a mimikájával kell eljátszania, ennyi eszközt kapott, hogy hitelessé tegye, felépítse a karakterét, mire eljön a nagy záró monológ ideje.

A darab bevallottan a #metoo-mozgalom hatására reflektál, és ezzel darázsfészekbe nyúl. Szerintem a metoo tragédiája, hogy mire megérkeztünk oda, amikor a nők bátran beleállhatnak, beszámolhatnak az őket ért zaklatásokról, addigra beköszöntött a post-truth korszak. Már mindenki üzemszerűen hazudik a nyilvánosságban, egymással össze nem férhető álvalóságokat gyártunk, a közösségi média is megteremti nekünk a magunk buborékát, és egyfelől nem vagyunk hajlandóak elfogadni azt a számunkra kényelmetlen lehetőséget, hogy a másiknak van igaza, másfelől pedig a másik nagyon gyakran valóban hazudik. Mindenki a maga igazában hisz, és ilyen értelemben az, hogy vajon a férfi erőszakos vagy a nő hazudik – bár nyilvánvalóan létezik egy objektív igazság – hitbéli kérdéssé vált.

Arról, hogy a magyar társadalom képes-e felnőttként viselkedni, sokat elmond a közönség reakciója. Miközben a színpadon egy nő zokogva beszél arról, hogy megerőszakolták, a nézőtéren jól hallható kuncogás fut végig, valahányszor elhangzik a pénisz szó bármely szinonimája. Amikor az ügyész a vádbeszédben plasztikusan leírja, hogyan történt az erőszak, többen úgy röhögcséltek, mintha valami rendkívül vicces geg történne éppen. Én szégyelltem magam miattuk, helyettük is.

🎭 Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás Katona József Színház, dir. Székely Kriszta

[littlefalls]

Így vagy tökéletes

[foulchildtiger]

Látlelet X.

A kommunisták minden pillanatban hajlandók feláldozni a kommunistákat, ha ezen az áron megmenthetnek és prolongálhatnak egy világcsalást: a Kommunizmust.

Márai Sándor, 1956

Fekete-fehér, öreg fénykép, kicsit töredezett a széle, a kép bal sarkában elmosódott, nehezen kibetűzhető felirat. Csak az első sor utolsó szava olvasható: tanulmányozzuk, és a második sor végén néhány betű: rünket. Fél évszázada a marxizmus klasszikusait és a szovjet elvtársak példamutató tanításait illett s volt kötelező tanulmányozni, de a felirattöredék alapján ma már csak töprenghetünk, vajon akkor és ott kinek vagy minek a tanulmányozására szólította fel a képen nem látható hallgatóságát a kommunista nagygyűlés zord arcú szónoka. A magas rangú elvtárs egy kopott, maradék (vörös?) drapériával körbekerített pulpitus mögött áll, előtte a korban is ósdinak számító mikrofon árválkodik. Rondán az állvány fedőlapjához szegezett (nemzetiszínű) rongy jelzi: nemcsak a felirat, de a szónokot hallgató kommunisták is magyarok. A szónokon télikabát, talán fűtetlen a terem, de a háttérben álldogáló, idétlenül mosolygó férfi és a mögötte meghúzódó rendőr s civil társa zakóban hallgatja a bolsevik igehirdetést. Talán a magas rangú elvtárs jelenlétében nem mernek fázni?

A szónok éppen hallgat. Jobb kezével erősen támaszkodik a pulpitus szélére, tekintete arról árulkodik: beszédét még nem fejezte be. A háttérben álló férfiak talán tapsolnak, a kezük nem látszik, így csak találgathatunk, mi történt az előző és mi fog történni a következő pillanatban.

A szónok éppen hallgat. A teremben vele szemben ülőket nézi, mintha még nem tudná, hogyan folytassa ünnepi mondókáját.

Nézem a férfi arcát, szemét, mereven összezárt ajkát.

Vajon kiknek és miről beszél ez a kegyetlenül hideg tekintetű elvtárs?

Szerencsés keze volt a fényképésznek, mert pont abban a pillanatban kattintotta el a masináját, amikor a lélegzetvételnyi szünetben a szónok elfelejtette elvtársi-mosolygósra rendezni zord és gonosz arcvonásait. A magas rangú elvtárs egy pillanatra nem figyelt: arcára fagyott az undor, a gyűlölet, a megvetés. Tekintete tükör: a mocsár riasztó visszfénye.

Fekete-fehér, öreg fénykép, kicsit töredezett a széle. Nem tudni, mikor és hol készült, csak annyi biztos, hogy valamikor a magyarországi kommunista rémuralom első évtizedében, talán 1950-ben, talán 1956-ban.

Egy hóhérnak barátságosabb arca van, mint ennek a hazaáruló gengszternek – mondta a fényképet megpillantva fél évszázada nagyanyám, miközben gombóccá gyűrte a kommunista napilapot, és pucolni kezdte a magas rangú elvtárs arcképével az ablakot.

A gengszterképű elvtársat fél évszázada, 1956 nyarán nevezték ki Moszkvában Magyarország teljhatalmú kommunista helytartójának. Másodszor repült a hatalomból a Moszkvában immár örökre kegyvesztett Rákosi elvtárs, és jött helyette a nála is rosszabb, nála is kegyetlenebb, nála is aljasabb utód: Gerő Ernő elvtárs 1956 nyarán jutott a csúcsra. A szovjet elvtársak hazaáruló, gerinctelen lakájaként elfoglalhatta Rákosi trónját, és néhány hónapig mint a Magyar Dolgozók Pártja első titkára folytatta a kommunisták országpusztító, kultúragyilkoló, nemzetvesztő múltrombolását.

Nézem a régi fényképet. 1956 nyarán az ország első embere, megcsonkított, gyarmattá alázott hazánkban élet és halál ura: Gerő Ernő elvtárs, kommunista tömeggyilkos és hazaáruló.

Valaha régen, a legenda szerint sötét középkorban börtönbe zárták, száműzték, kivégezték a hazaárulókat. Bűnhődtek, ha önérdeküket fontosabbnak ítélték hazájuk érdekénél, sorsánál. Bűnhődniük kellett, ha önző gyarapodásukért, saját hatalmukért, bármi áron életben maradásukért hazájukat kínálták koncul az országot leigázó ellenségnek.

A kommunisták bocsánatos bűnnek tartják a hazaárulást. Szerintük "nemzetközivé lesz holnapra a világ", a múltat ezért célszerű "végképp eltörölni", így aki segít a szovjet elvtársaknak népi demokratikus proletárdiktatúrává – ha másképp nem megy, erőszakkal, szovjet tankok segítségével – átalakítani Magyarországot, az haladó hazaáruló, mert elvtársi együttműködésével sietteti a boldog internacionalista holnap eljövetelét. A hazaáruló Rákosi Mátyás megúszta a kötelet. A hazaáruló Kádár János ágyban, párnák közt halt meg. A hazaáruló Apró Antal ágyban, párnák közt halt meg. A hazaáruló Marosán György ágyban, párnák közt halt meg. A hazaáruló Hegedüs András ágyban, párnák közt halt meg. A hazaáruló Gerő Ernő ágyban, párnák közt halt meg.

A kommunisták a hazaáruló kommunisták életét megkímélték, csak azokat az elvtársaikat küldték bitófára, akik, mint ők, nem voltak hajlandóak a hazaárulásra.

A hazaárulástól visszariadó, a szovjet megszállókkal szembeforduló kommunista Nagy Imrét, a kommunista Gimes Miklóst, a kommunista Maléter Pált, a kommunista Szilágyi Józsefet a kommunista Kádár János kivégezteti. A hazaáruló kommunista vezetőknek magas nyugdíjat, nyugodt megélhetést biztosít. Gerő Ernő mint "műfordító", Hegedüs András mint "szociológus" (mindketten a hazánkat fegyverrel leigázó bolsevik monstrum szolgalelkű szálláscsinálói 1956. október 23-án), Marosán György mint "munkásdalos", Apró Antal mint magas rangú pártmunkás boldogan éldegélhetnek a harminchárom évig Kádár János egyeduralta Magyarországon.

Tömeggyilkosok, hazaárulók: a hajuk szála sem görbült.

Fekete-fehér, öreg fénykép, kicsit töredezett a széle: egy kommunista hazaáruló gyűlölködő tekintete mered ránk a múltból. Magabiztos megvetéssel néz a jövőbe, utódainak üzeni: a kommunisták számára bocsánatos bűn a hazaárulás.

Még béke volt, amikor Thomas Mann felkiáltott: Európa, vigyázz!

Még béke van. Előttem öreg fénykép, egy kommunista hazaáruló arcképe.

Kiáltson valaki: Magyarország, vigyázz!

Szigethy Gábor

[bdpst24]

Szexi fotókkal lepte meg a férjét Nyári Darinka

Szexi fotókkal lepte meg a férjét Nyári Darinka

Szexi fotókkal lepte meg a férjét házassági évfordulójuk alkalmával Nyári Darinka. A színésznő nemrég 10 kilótól szabadult meg, azóta sokkal merészebb az öltözködésben is, olyan kihívóbb darabokat is szívesen felvesz, amihez korábban nem volt bátorsága. Extrém, fekete szaténszettben kapták lencsevégre Nyári Darinkát. A színésznő és a férje, Kiss Ernő Zsolt június elején ünneplik házassági…

[bafflecks]

FEKETE ERNŐ mint Ferenc József császár a KINCSEM c. filmben

[starboymp3]

FEKETE ERNŐ mint Ferenc József császár a KINCSEM c. filmben

[justforbooks]

Ferenc Molnár (often anglicized as Franz Molnar) born Ferenc Neumann, on January 12th 1878, in Budapest. He was a Hungarian-born author, stage-director, dramatist, and poet, widely regarded as Hungary’s most celebrated and controversial playwright. His primary aim through his writing was to entertain by transforming his personal experiences into literary works of art. He was never connected to any one literary movement but he did utilize the precepts of naturalism, Neo-Romanticism, Expressionism, and the Freudian psychoanalytical concepts, but only as long as they suited his desires. “By fusing the realistic narrative and stage tradition of Hungary with Western influences into a cosmopolitan amalgam, Molnár emerged as a versatile artist whose style was uniquely his own.”

As a novelist, Molnár may best be remembered for The Paul Street Boys, the story of two rival gangs of youths in Budapest. It has been translated into fourteen languages and adapted for the stage and film. It has been considered a masterpiece by many. It was, however, as a playwright that he made his greatest contribution and how he is best known internationally. "In his graceful, whimsical, sophisticated drawing-room comedies, he provided a felicitous synthesis of naturalism]] and fantasy, realism and romanticism, cynicism and sentimentality, the profane and the sublime." Out of his many plays, The Devil, Liliom, The Swan, The Guardsman and The Play's the Thing endure as classics. He was influenced by the likes of Oscar Wilde, George Bernard Shaw, and Gerhart Hauptmann. He immigrated to the United States to escape persecution of Hungarian Jews during World War II and later adopted American citizenship. Molnár’s plays continue to be relevant and are performed all over the world. His national and international fame has inspired many Hungarian playwrights including Elemér Boross, László Fodor, Lajos Bíró, László Bús-Fekete, Ernő Vajda, Attila Orbók, and Imre Földes, among others.

Selected works

Plays

The Lawyer (1902)

Jozsi (1904)

The Devil (1907)

Liliom (1909)

The Guardsman (1910)

The Tale of the Wolf (1912)

The White Cloud (1916)

Carnival (1916)

Fashions for Men (1917)

The Swan (1920)

The Play's the Thing (1926)

Olympia (1928)

One two three (1929)

The Good Fairy (1930)

Delicate Story (1940)

The King's Maid (1941)

Books

The Hungry City (1901)

The Paul Street Boys (1906)

The Memoirs of a War Correspondent (1916)

The Captain of St. Margaret's (1926)

Farewell My Heart (1945)

Companion in Exile: Notes for an Autobiography (1950)

On January 12, 1940, Molnár relocated to America and spent the final 12 years of his life living in Room 835 at New York's Plaza Hotel. In 1943, he suffered a massive heart attack which forced him to suspend work for almost a year. To celebrate the end of World War II, Molnár wrote and published Isten veled szivem (Farewell My Heart) and the English Edition of The Captain of St Margaret's.

After the war Molnár became outraged and depressed after learning the fate of his Jewish friends and colleagues, and his personality changed. He became apathetic, morose, and misanthropic.

In 1947, Molnár experienced a devastating tragedy: His secretary and devoted companion Wanda Bartha committed suicide. This event had a lasting effect on Molnár. Upon her death, he wrote Companion in Exile, his most tragic work, recalling his friend's sacrifices and the times they had spent together. Monár donated all his manuscripts and bound scrapbooks containing articles about him, and prepared by Wanda Bartha, to the New York Public Library.

Molnár died of cancer, aged 74, at the Mount Sinai Hospital in New York City on April 1, 1952. Because of his superstitious fear that creating a will would hasten his death, Molnár left several manuscripts and unfinished work and a significant amount of money behind. His funeral was attended by only his wife, Lili Darvas, and a few close friends. In the name of all women Molnár had loved, Lili Darvas bid him farewell with a quotation: "Liliom, sleep my boy, sleep!"

Daily inspiration. Discover more photos at http://justforbooks.tumblr.com

[hinge]

A growing resource addressing LGBTQIA+ daters' most pressing questions

[charminggreekdemigod]

A magyar toronyépítő, aki James Bond ellenfelét ihlette

NYÁRY KRISZTIÁN

A világ leggonoszabb emberének modellje goromba volt, ordibált a munkatársaival, az alkalmazottait a legkisebb mulasztásokért is kirúgta. Másnap aztán többnyire visszavette őket. A legtöbben vissza is akartak menni hozzá, mert rajongtak érte. Marxistának vallotta magát, de bejáratos volt a brit királyi családhoz. A legjobb szabású angol öltönyöket hordta, de egyáltalán nem akart angolnak tűnni. Persze hiába is akart volna: élete végéig magyar akcentussal beszélt, büszke volt erdélyi gyökereire, pedig csak tizenéves koráig élt Erdélyben és Budapesten.

Goldfinger Ernőnek már fiatal korában az volt az álma, hogy „függőleges falut” építsen. Évtizedekkel később kispénzű családok számára meg is építette Európa legmagasabb toronyházát, ahol saját óvoda, orvosi rendelő, idősek klubja, mosoda, hobbiszobák várták a lakókat. Indulatos természete, szókimondó stílusa, merész épületei miatt erősen megosztó személyiség volt. Ennek köszönhette, hogy 1959-ben Ian Fleming róla mintázta a brit szuperkém, James Bond ellenfelét, az ördögi gonoszságú Goldfingert. Goldfinger Ernő beperelte az írót, és el is érte, hogy a negatív főhős nevét a következő regényében megváltoztassa, de azért tetszett is neki hírverés.

Legalább soha többé nem kell senkinek elismételnem a nevemet

– mondta. Egykor vitatott épületei ma már a legmagasabb szintű állami védettség alatt állnak Nagy-Britanniában, és sikknek számít a főművének számító 98 méter magas Trellick-toronyban lakást venni. A világ leggonoszabb emberének modellje által alapított Goldfinger-ösztöndíj ma is sok fiatal magyar építésznek biztosít tanulási lehetőséget.

Lázadás a halott építészet ellen

Az építész 1902-ben született Budapesten zsidó származású gazdag polgárcsaládban: édesapja tehetős ügyvéd volt Bécsben, édesanyja családjának tekintélyes erdőbirtokai voltak Galíciában és Erdélyben. Gyerekkora főként az erdélyi Szászrégenben telt, a családi birtokon, de sok időt töltöttek a fővárosban, az osztrák Alpokban és isztriai nyaralóhelyeken is. Az otthoni társalgási nyelv a német volt, de a kisfiú leginkább magyarul gondolkodott. Élete végéig ez volt az egyetlen nyelv, amelyet akcentus nélkül beszélt. Nem érdekelte a tanulás, földrajzból meg is bukott, a művészeteken kívül nem izgatta semmi. Szülei végül egy budapesti gimnáziumba íratták be, és elkönyvelték a család fekete bárányának. Gellérthegyi házuk felújítása előtt a felkért építész egy könyvet vitt hozzájuk, amely a brit építészeti stílust mutatta be. Innentől pontosan tudta, hogy mi az, ami érdekli. Bár a képzőművészet iránti lelkesedése sem hagyott alább, kijelentette, hogy „a házak érdekesebbek, mint a fejek”.

Az 1918-as forradalmak napjait a kamasz fiú Budapesten töltötte, rengeteg fotót készített az eseményekről, és ekkor lett a baloldali mozgalmak híve. Ez nem igazán tetszett jómódú szüleinek, át is íratták egy bécsi, majd egy svájci gimnáziumba. Soha többé nem lakott Magyarországon, mégis magyarnak vallotta magát egész életében. (Pedig Trianon után apja galíciai szülővárosa miatt egyszer csak lengyel állampolgár lett, jóllehet soha nem járt Lengyelországban.) 1920-ban családja Párizsba küldte, hogy mielőtt megkezdi egyetemi tanulmányait, tanuljon meg franciául. Ahogy később fogalmazott:

Két hétre mentem, 14 évig maradtam.

Beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola építőművész szakára, de nem annyira a hivatalos tananyag érdekelte, hanem a szárnyait próbálgató modern építészet. A diákok fel is lázadtak a „halott építőművészet” ellen, és meghívták az akkor még botrányhősnek számító Le Corbusier-t előadni, majd az ő tanácsára Auguste Perret szabad előadásait hallgatták. A fiatal, mindenre nyitott építészhallgatót beszippantotta a húszas évek párizsi művészvilága, barátai közé tartozott André Kertész, Paul Eluard, Max Ernst és Georges Braque is. Egyfajta nyelvi közvetítő is lett köztük, hiszen a társaságból ő volt az egyetlen, aki egyformán jól tudott németül, angolul és franciául is. Összeismerkedett a nála húsz évvel idősebb Walter Gropiusszal, a Bauhaus stílus alapítójával is, akit egyik mesterének tartott.

Kezdetben a belsőépítészet érdekelte, egy barátjával, Szivessy Andrással csővázas bútorokat, könyvespolcokat, szekrényeket tervezett, és az ideális modern lakótér kialakításán dolgoztak. Ekkor kereste fel stúdiójukat egy fiatal amerikai építészhallgató, akire nagy hatást gyakorolt Goldfinger szakma iráni megszállottsága. „Az építésznek az építészetnek kell szentelnie az életét, a zsigereidben kell érezned az építészetet” – mondta neki, mire az amerikai úgy döntött, ő nem áll készen ilyen elköteleződésre, és eldöntötte, hogy inkább zenével fog foglalkozni. Utóbb John Cage néven lett világhírű zeneszerző.

Brutalista, de nem brutális

Goldfinger – bár kivette a részét a párizsi éjszakai életből is – leginkább akkor érezte jól magát, ha barátainak órákig lelkesen beszélhetett a csővázas bútorokról vagy a vasbetonról. 1931-ben megismerkedett egy igazi angol úrilánnyal, Ursula Blackwell-lel, aki szinte mindenben az ellentéte volt. Az elegáns, visszafogott és csendes lány és a harsány, örök lázadó férfi egymásba szerettek. Ursula családjában nem fogadtak túl nagy örömmel egy magát marxistának mondó, kelet-európai művészfélét, de végül nem álltak a házasság útjába. Jó választás volt: élete végéig felesége volt az egyetlen, aki mosolygós nyugalommal tudta figyelni Goldfinger rendszeres dühkitöréseit, és egy-egy vicces kiszólással képes volt lefegyverezni a férjét.

Barátai szerint „egyedülálló kombinációja volt a művészi temperamentumnak és a tudományos alapú, racionális gondolkodásnak”. Egész életén át úgy tekintett az építészetre, mint problémák sorára, amit neki mint építésznek meg kell oldania. 1933-ban – honfitársával, Moholy-Nagy Lászlóval együtt – egy athéni építészeti kongresszuson vett részt, ahol a nagyvárosi túlnépesedés problémáiról volt szó. Itt ütött szöget először a fejébe a gondolat, hogy az egyik lehetséges megoldás a felfelé terjeszkedés, a toronyházak építése. Ez számára nem egyszerűen műszaki kihívást jelentett, hanem egy újfajta élettér, több szolgáltatást integráló, falu méretű lakóközösségek megalkotását. Első, soha meg nem valósult toronyházterve is ebből az időszakból származik, és ekkor lett kedvenc anyaga a festés nélküli, megerősített beton, amely érvényesülni hagyta az épületek formai struktúráit. Később az egész általa képviselt stílust is a csupasz betonról (franciául: beton brut) nevezték el brutalizmusnak, amit aztán sokan félreértettek, és valamiféle építészeti barbársággal, agresszivitással azonosítottak.

A házaspár a harmincas évek közepén Londonba tette át a székhelyét. Goldfinger később azt vallotta: az vonzotta Nagy-Britanniában, hogy ott nem voltak modern épületek, így az innovatív építészet lehetőségét látta benne, és csak később jött rá, hogy mindez azért van, mert a britek utálják a modern dolgokat. Egyik első munkája egy fodrászszalon kialakítása volt, amelyet Moholy-Nagy fotófreskóival díszített. Igazi szakmai elismerésre azonban saját családi házuk megépítése után tett szert. A Hamsteadben álló épületben a hagyományos téglaburkolatot nagy üvegfelületekkel ötvözte, és egy saját tervezésű bútoraival berendezett, világos nappalit állított a középpontba. A szobákat saját bútoraival bútorozta be, a falakat pedig párizsi barátai, André Kertész, Man Ray és Max Ernst műveivel díszítette. Ma is ezt tekintik az első modernista lakóháznak Nagy-Britanniában, és hivatalosan is a nemzeti kulturális örökség részének ismerték el.

Az Alexander Fleming House 1965-ben a brit egészségügyi minisztérium székháza lettFotó: Reg Burkett/Express/Hulton Archive / Getty Images Hungary

Goldfingertől építészként és magánemberként is távol állt a német monumentalizmus.

AMIKOR AZ UTCÁN MEGLÁTTA A NÉMET NAGYKÖVETSÉG AUTÓJÁT, MÉRGÉBEN LETÉPTE RÓLA A HOROGKERESZTES ZÁSZLÓT.

Nyílt náciellenessége és angol felesége ellenére a világháború kitörése után ő maga is gyanús külföldinek számított, akit az internálás vagy kiutasítás fenyegetett. Egy ismerőse javasolta is neki, hogy utazzon tovább Amerikába, de ő csak két kisgyerekét küldte egy nemzetközi segélyakció keretében Kanadába, és felajánlotta segítségét a hatóságoknak. A bombázások elől biztonságot nyújtó légoltalmi menedékhelyeket, evakuáló telepeket tervezett, sőt, maga is beállt a rendet a bombázások alatt fenntartó önkéntes gárda soraiba. Az ő házában gyülekeztek a képzőművészekből álló Industrial Camouflage Unit, azaz az Ipari Álcázási Egység tagjai, akik gyárak, fontos középületek számára készítettek álcázási terveket légitámadások esetére. Művészként is mozgósította kapcsolatait: nagyszabású jótékonysági kiállítást és árverést szervezett otthonában a németek ellen harcoló Szovjetunió megsegítésére, és ehhez a legnagyobb kortárs képzőművészek ajánlottak fel számára műalkotásokat.

Humortalan, nagylelkű, goromba

A bombázások utáni újjáépítés rengeteg építészeti feladatot jelentett, Goldfinger pedig lelkesen vetette bele magát a munkába. Nem egyszerűen épületeket, hanem új lakónegyedeket akart tervezni. Ekkor írta The County of London Plan című könyvét, amely az egyik első várostervezési bestsellernek számított. Munkájában több, ma is kulcsfontosságú urbanisztikai problémára koncentrált: a közlekedési dugókra, a lakhatási szegénységre, az ipari területek és lakónegyedek egymás közti viszonyára, valamint a városkörnyéki agglomeráció szerepére. Külön fejezetet szentelt a magas épületeknek, amelyektől kisebb közlekedési terhelést, kevesebb utazással töltött időt is remélt. De nem csak elméletben tervezett, épített iskolákat és irodaházakat is, a Piccadillyn álló stúdiója mágnesként vonzotta a fiatal építészeket, akik annak ellenére nála akartak tanulni, hogy érces modora miatt rémes híre volt. Nem viselte el, ha valaki a munkatársai közül nem az aktuális építészeti feladatra koncentrált. Ilyenkor képes volt dührohamot kapni és kirúgni az illetőt. „Ha építész akarsz lenni, akkor élned és lélegezned kell az építészetet” – hirdette ordítva.

Egy új munkatársat kollégái megpróbálták felkészíteni a paprikás hangulatú kelet-európai főnökre. Ő később így emlékezett:

Minden őrült történet enyhe volt. Az egész sokkal rosszabb volt.

Goldfinger Ernő híres építész volt Angliában, be is perelte Ian Fleminget a névválasztás miatt.

Ennek ellenére ő sem akart elmenni Goldfinger mellől, akinek a szakma iránti lelkesedése és energiája nagy mértékben stimulálta a fiatal építészeket. Megesett, hogy a megrendelőket is kidobta, ha úgy érezte, túlságosan bele akarnak szólni a munkájába. Ha minőségről volt szó, inkább elveszített egy jól fizető ügyfelet, mint hogy kompromisszumot kössön. Legendák keringtek humortalanságáról is: egy alkalommal késő este betelefonált az irodába, és egy munkatársa tréfából erős magyar akcentussal szólt bele a telefonba. „Itt Goldfinger” – mondta; a vonal másik végén vészjósló hang válaszolt: „Goldfinger itt van, maga meg ki van rúgva.” Máskor nagylelkű is tudott lenni: amikor meghallotta, hogy egy kispénzű beosztottja nősül, saját maga állta az esküvői parti számláját. Állandó kiabálását a született britek kezdetben valamiféle bárdolatlan agressziónak tartották. Amikor azonban meghallották a testvéreivel beszélgetni, kiderült számukra, hogy a magyar családban az intellektuális eszmecsere is rettentessen hangosan zajlik. Anekdoták tucatjai szóltak a mániákus, mindig goromba Goldfingerről, és ezek eljutottak Ian Fleminghez is, aki ideális modellt talált a személyében a Szovjetunióval szimpatizáló gonosz pénzember figurájához (erről bővebben korábban írtunk a Ma is tanultam valamit egyik posztjában).

Pedig Goldfinger ekkor már rég nem volt a Szovjetunió híve. Az 56-os forradalom leverése után, bár továbbra is marxistának tekintette magát, mélységesen csalódott a létező kommunizmusban. Baloldaliságát építészként próbálta kiteljesíteni. Arra keresett megoldásokat, miként lehet a kétkezi munkások számára is megfizethető, jó minőségű házakat építeni. A magas épületek is ezért vonzották: mesterével, Le Corbusier-vel együtt azt vallotta, hogy ha a házak felfelé terjeszkednek, akkor sokkal több tér nyílik a földfelszínen parkok, közösségi terek létrehozására.

A kedves, morgós szomszéd

Évtizedes álmainak megvalósításához az ötvenes évek végétől láthatott hozzá, és ebben legfőbb támogatója a brit kormány volt. 1959-ben kezdett bele a kispénzű családok otthonának szánt dél-londoni Elephant & Castle negyed tervezéséhez és felépítéséhez. Ekkoriban a brutalista stílust követő fiatal angol építészek vezérükként ünnepelték Goldfingert, míg sok konzervatív polgár a hagyományokra fittyet hányó modernistának tartotta. A házak szépségéről ma is sokan vitatkoznak, de azt szinte mindenki elismeri, hogy a kényelmetlen és nyirkos viktoriánus sorházak lakói számára felszabadító változás volt komfortos otthonokba költözni. Egyes források szerint Fleming sem modora miatt tette meg negatív főhőse modelljévé, hanem mert nem tetszett neki Goldfinger heampsteadi házának modern terasza, amire a saját ablakából rálátott. Mindenesetre az építész ismertségét csak fokozta a James Bond-könyv, ahogy később a filmek is. A hatvanas években megesett, hogy az éjszaka közepén felhívták, és Sean Connery hangját imitálva kérdezték:

Goldfinger? Itt a 007-es.

Élete főműveit is csak ekkor, jóval túl hatvanadik életévén, három évtizeddel első toronyházterveinek megszületése után alkothatta meg. London egyik legszegényebb negyedében 1964-ben kezdte el építeni a 146 megfizethető bérlakásnak otthont adó, három darab 84 méter magas toronyból álló Balfron Towert. A napfényes, központi fűtéssel ellátott lakásokat megpróbálta a modern kor minden elérhető vívmányával berendezni, és a tervezést nem tekintette befejezettnek akkor sem, amikor 1967-ben befejeződött az építkezés.

A toronyházak egyik 26. emeleti lakásába Goldfinger is beköltözött a feleségével, ráadásul úgy, hogy ragaszkodott hozzá, hogy a bérleti díjat is fizeti. „Első kézből akartam megtapasztalni a szobák méreteit, a szolgáltatásokat, amiket az épület kínál, és minden mást, az esetleges problémákat, amik a tervezés során felmerültek, és amiket a jövőben ki tudok javítani” – mondta meglepett ismerőseinek. Úgy érezte, felelős azokért az emberekért, akik életük jelentős részét az általa tervezett a lakásokban töltik majd. Alkalmanként egy-egy pohár pezsgőre is vendégül látta a lakókat, és kifaggatta őket, min változtasson. Amikor Goldfingerék végül visszaköltöztek a házukba, a szomszédok nagyon sajnálták, hogy a morgós építész és mindig kedves felesége elhagyják őket. „Mrs. Goldfinger – mondta egy lakó –, maradniuk kellene! Itt minden lakó befogadta önöket, én pedig csak tudom, mert mindet ismerem.”

Még az életében műemlék

Az első toronyházak lakóinak tapasztalatait felhasználva látott hozzá a következő magas épület, a Trellick Tower építéséhez.

A 98 MÉTER MAGAS LAKÓHÁZ 1972-ES ELKÉSZÜLTEKOR EURÓPA LEGMAGASABB ÉPÜLETÉNEK SZÁMÍTOTT.

Személyes tapasztalatai és a lakók tanácsai alapján világosabbra, szellősebbre tervezte, mint az első toronyházakat, a nyers betonfalak komorságát fafelületek beépítésével oldotta. A 217 önkormányzati lakás kényelmét óvoda, orvosi rendelő, üzletek, mosoda növelte: Goldfingernek sikerült megvalósítania álmát, a „függőleges falut”. Ezúttal nem költözött be a házba, viszont véglegesen oda telepítette építészirodáját, hogy munkatársai is megfigyelhessék, hogyan használják a lakók az épületet. Az egyik lakótól, aki egyszer együtt utazott vele a liftben, az építész megkérdezte, elégedett-e a lakásával. „Teljes mértékben, – hangzott a válasz, – csak lehetne seprűtároló is.” Erre Goldfinger felhúzta a szemöldökét, és szokott stílusában csak annyit mondott:

Nyavalyások, sosem vagytok elégedettek semmivel.

Később azonban ő maga is elismerte, hogy pusztán építészeti eszközökkel nem lehet a szegénység problémáit kezelni. A bérlakások lakói nem tekintettek sajátjukként a házra, a közös helyiségek lassanként lepusztultak, megjelentek a vandálok is. A Trellick Tower csak azután lett újra népszerű, hogy a lakások többsége magánkézbe került, a házat felújították, és modern lakókörnyezetet kedvelő fiatal családok költöztek be. Ma a Balfron Towerrel együtt fokozott állami védettség alatt áll.

Goldfinger Ernőnek a Trellick Tower volt az utolsó nagy munkája. Büszke volt rá, hogy saját lakóházát még életében műemlékké nyilvánították. Más hivatalos megtiszteltetés is érte: munkássága elismeréseként a Brit Királyi Művészeti Akadémia tagjává választották, a királynő pedig meghívta, hogy ebédeljen együtt vele és családjával. Kollégái kíváncsian várták, hogy a magát még mindig marxistának nevező építész mit mond majd, ha visszatér a Buckingham-palotából. Az értékelés az ő stílusában abszolút dicséretnek számított: „Tulajdonképpen nincs nagy baj velük.”

Később is többször találkozott az uralkodócsalád tagjaival, de elveiből annyit azért megőrzött, hogy lovagi címet nem fogadott el. Szakmai gyakorlati helyeket szerzett magyar építészhallgatóknak, összesen 250-en tanulhattak az ő költségén Londonban. Amikor a magyar állam néhány év után indoklás nélkül felmondta az együttműködést, nagyon csalódott volt, de nem sértődött meg. Ösztöndíjat alapított tehetséges fiatal építészek számára, és kikötötte, hogy a díjazottak között mindig kell magyarnak is lennie. Utolsó éveiben néhányszor hazalátogatott Magyarországra is, és előadást tartott a Műegyetemen. Egy ilyen alkalommal mondta a diákoknak:

Mi az építészet? A térből el kell lopni egy kis darabot, és be kell építeni.

Már visszavonult az aktív munkától, amikor 85 éves korában hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála. Állapotát sztoikusan fogadta: „Mindannyian egy halálos betegséggel születünk, amit életnek hívnak, és arra vagyunk ítélve, hogy részt vegyünk ebben a kalandban.” Ő az építészetet tekintette izgalmas kalandnak. Aki részesülni akar benne, ma is meglátogathatja a modern építőművészet kiállításává alakított heampsteadi házat, ahol egykor Goldfinger Ernő, a világ leggonoszabb emberének modellje élt.

https://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/11/22/goldfinger_erno_epitesz_ian_fleming_james_bond/

[grofjardanhazy]

Virrasztunk! 

A Pesti Napló által kiadott lapot Jeges Ernő tervezte. Fekete háttérben alul kék és zöld szöveg, fent a darabokra szakadó történelmi Magyarország, közepén egy házzal, amelyből fénycsóvák világítanak négy irányban.

(via)

[veszkijarat]

Molière: Tartuffe (Katona József Színház) Hű, ez aratni fog a Poszton illetve a kritikusoknál, kérdés, hogy hány kategóriában nyer. Kevés rendező tudja ezt így egyben: szereposztás, szöveg, díszlet, jelmez, mozgás és zene. Bocsárdi tudja, ez nem volt kérdés, inkább az, hogy a Katona csapata megcsinálja-e, amit a sepsiszentgyörgyiek általában. Hát megcsinálták, és nemcsak Keresztes Tamás, akiről tényleg már csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de mindenki más is. Csodálatos előadás, minden a helyén van, mintha Bocsárdi mindig is itt rendezett volna. A sok emlékezetes jelenetből feltétlenül megőrzöm, ahogy Fekete Ernő (ő a nagyasszony) levegő után kapkod, ahogy Máté Gábor haját ő és Ónodi Eszter kócolgatja, és ahogy Keresztes Tamás összeesik a falnál, illetve Ónodi csizmáját húzogatja. De igazából minden pillanat emlékezetes, valamelyik fenti összetevő miatt. 

[szepii]

Kincsem

Rendező: Herendi Gábor

Szereplők: Nagy Ervin, Scherer Péter, Balsai Mónika, Petrik Andrea, Gados Béla, Schneider Zoltán, Fekete Ernő, Keresztes Tamás, Kovács Lehel, Gáspár Tibor, Jéger Zsolt, Cserna Antal, Mészaros Csaba, Seress Zoltán, Gyabronka József, Zalán Makranczi, Takács Zalán, Rátóti Zoltán, Lázár Katalin

[hinge]

Not-So FAQ for LGBTQIA+ daters

A growing resource addressing LGBTQIA+ daters' most pressing questions

Hear more about #HingeNFAQ from Roxane and Debbie at https://hinge.nfaq.co

[kavinton-munkalap-blog]

Kezdődik a vébédöntő | Brazilok

.

Az idei hazai filmtermés minden túlzás nélkül nagyszerű, fesztiválsikerekben gazdag és ígéretes nézőszámokat produkáló darabjai, így Az állampolgár, a Testről és lélekről, a Kojot vagy a Kincsem (mindenki döntse el maga, melyiket hova sorolja) után nem könnyű vastagot hasítani. Erre tesz kísérletet mégis a Brazilok, és minden esélye megvan rá, hogy tovább húzza a vonalat.

In: Filmhu, 2017. április 6.

Ha fociról van szó, Magyarország a (már kevesebb, mint) tízmillió szövetségi kapitány országa. Puskásék rajongói az időfaktorból adódóan eltűnőben, Törőt vagy Nyilasit még jelen időben istenítjük, teljes joggal, lilától vagy zöldtől függetlenül. E közben viszont felnövőben van az a generáció, akinek Céronáldó jelenti a focit, és meg kell őket érteni, mivel manapság a portugál félisten zsugázik a legfurfangosabban, ha tetszik, ha nem. Ez van.

Rohonyi Gábor és M. Kiss Csaba közös rendezése, a Brazilok is a futballban mondja el a mesét, filmjük szórakoztat, izzadtságszag nélkül, miközben a focin kívül olyan témát visz fel a vászonra, amiről már réges rég és folyamatosan beszélni kellene. A vígjáték zsánere ugyan elvesz a súlyból, de itt vidéken (túl)élő cigányokról van szó, akikkel a művészetnek foglalkoznia kell - ez esetben filmet készíteni róluk -, pláne, ha politikai vonalon egy Farkas Flóriánnal verte meg őket a sors.

.

Hála a magyar filmeseknek, van Saulunk és fiánk, Jadvigánk, és még sorolhatnánk, de a cigányokról/romákról miért nem készülnek a gyökerekig leásni próbáló filmek? Maximális respekt a Csak a szél alkotóinak, a gond csak azzal van, hogy Fliegauf Benedek filmjének nem lett folytatása, igaz, előzménye se nagyon. Vagy tényleg menjünk vissza Sára Sándorig? 2017-ben vagyunk.

Nehéz nem a téma fontosságát firtatni és magáról a filmről írni, holott bőven megérdemli az elismerő szavakat. Másfél óra lendület, üresjárat nélkül, pont úgy, mint (mondjuk) a pár évvel ezelőtti spanyol-holland vébédöntőn. Dicsérhetnénk mindenekelőtt a rendezést, a forgatókönyvet vagy az operatőri munkát, de nem tesszük, mert a karakterek és az őket megtestesítő szereplők hozzák azt, amitől a rendezőpáros (és a többi alkotó) filmje izomból üt.

Farkas Franciska, Bánki Gergő, vagy a mindannyiunk számára ismerős, szarházi alpolgármestert végre hitelesen bemutató Schmied Zoltán simán elvinnék a műsort, csakhogy ott vannak mellettük az amatőr szereplők, az acsai cigánygyerekek, Lakatos Erik és Renátó, Pászik Krisztofer és még sorolhatnánk. Gond nélkül felnőnek a profik mellé, ami az érzékeny és szakszerű rendezésen kívül nyilván a velükszületett, ösztönös, istenadta tehetségüknek is köszönhető.

.

A sztori tipikus hazai történet, Acsán, az isten háta mögött tengődnek a vályogházba merevített romák, a falu polgármestere meg nem velük, hanem a focival, a Final Four-ral van elfoglalva, közép-keleti kényelemben és többnyire bódult állapotban szolgálva a közt hű csatlósaival, köztük a már említett helyettesével vagy a helyi rendőrkapitánnyal, aki néha, vezényszóra razziázik egyet a cigánytelepen - időnként nem árt megmutatni, hogy merre és hány méter.

Réder György képei hitelesen mutatják meg a lepukkant magyar falut - azt nem állítjuk, hogy szépen, egy trágyadombról is nehéz szép fotót készíteni, nem hogy egy mélyvidéki cigánysorról. Hagyjuk is a külcsínt, foglalkozzunk inkább a belbeccsel, ott már találni szépet, gondoljunk csak arra az érzelmi kötelékre, ami Rozi (Farkas Franciska) és Áron (Nagy Dániel Viktor) között húzódik.

A Brazilok tehát egyrészt príma közönségfilm (ha forgalomban van még ez a kifejezés egyáltalán), másrészt olyan, hiánypótló alkotás, amivel az alkotók tabut törnek, amikor mélyszegénységben élő kortárs, magyar, falusi embereket, cigányokat és nem cigányokat mutatnak be életszerűen, szerethetően és szórakoztatóan. Lehet, hogy első fecske - mi ennek drukkolunk. És közben elképzeljük, hogy a kezdőrúgás egy íróasztal mögött ülő, hazai futballszakértőt kap telibe, ezzel egy időben Farkas Flórián új életet kezd Baracskán,

.

BRAZILOK – magyar, 2016. Rendezte: Rohonyi Gábor, M. Kiss Csaba. Írta: M. Kiss Csaba, Muhi Klára, Huszár Péter. Kép: Réder György. Zene: Bornai Tibor. Szereplők: Nagy Dániel Viktor (Áron), Fekete Ernő (Polgármester), Schmied Zoltán (Józsi), Farkas Franciska (Rozi), Bánki Gergely (Csaba atya), Dóra Béla (Török), Lakatos Erik (Fingi), Dobó Kata (Ilike), Kaszás Gergő (Dezső). Forgalmazó: InterCom. 93 perc

[spiralvideafilmonlinehd]

▷(HD)™ Spirál (2021) Teljes FILM Online MAGYARUL VIDEA

Spirál teljes film magyarul

Spirál teljes film magyarul indavideo — Spirál teljes film magyarul videa — Spirál teljes film magyarul mozicsillag — Spirál teljes film magyar felirattal — Spirál teljes film online

✥ Nézd ONLINE ►► https://t.co/wmT5TzpWXq?amp=1

✥ Nézd ONLINE ►► https://t.co/wmT5TzpWXq?amp=1

Dráma RENDEZŐ: Felméri Cecília ÍRÓ: Felméri Cecília ZENE: Balázs Ádám SZEREPLŐK: Borbély Alexandra, Fekete Ernő, Krisztik Csaba, Kiss Diána Magdolna, Bogdan Dumitrache, Losonczi Kata

Filmek-Online Spirál, Spirál teljes film magyarul videa, Spirál film, Spirál online filmek, Magyarul Online

Spirál teljes Indavideo film, Spirál letöltése ingyen Nézze Spirál film teljes epizódok nélkül felmérés. Meg lehet nézni az interneten Spirál teljes streaming. Lesz ingyenes élo film Spirál streaming HD minoségu nélkül letöltheto és felmérés. Miért a legtöbb ember rossz nézni Spirál

Film kulcsszó:

Spirál bemutató

Spirál elozetes

Spirál film letöltés és ingyen sorozatok

Spirál Teljes film online

Spirál filmezek

Spirál indavideo

Spirál letöltés nélkül

Spirál magyar elozetes

Spirál magyar felirat

Spirál magyar premier

Spirál magyar szinkron

Spirál megjelenés

Spirál mozicsillag

Spirál online film, online filmnézés

Spirál online filmek

Spirál online magyar

Spirál online mozicsillag

Spirál online teljes film magyarul

Spirál port HU

Spirál premier

Spirál szereplok

Spirál szereposztás

Spirál teljes film magyarul indavideo

Spirál teljes film magyarul letöltés

Spirál teljes film magyarul mozicsillag

Spirál teljes film magyarul online filmnézés

Spirál teljes film online magyar szinkronnal

Spirál film online,

Spirál teljes film,

Spirál teljes film videa,

Spirál indavideo,

Spirál magyarul online,

Spirál teljes film magyarul indavideo,

Spirál online videa,

Spirál online filmnézés,

Spirál online teljes film,

Spirál online film magyarul,

Spirál teljes film indavideo,

Spirál teljes film magyarul ingyen,

Spirál teljes film letöltés,

Spirál videa magyarul,

Spirál teljes film videa.

Spirál youtube

>>>>>> One World: Together At Home <<<<<< Basic protective measures against the new coronavirus Stay aware of the latest information on the COVID-19 outbreak, Spirálilable on the WHO website and through your national and local public health authority. Most people who become infected experience mild illness and recover, but it can be more severe for others. Take care of your health and protect others by doing the following: Wash your hands frequently Regularly and thoroughly clean your hands with an alcohol-based hand rub or wash them with soap and water. Why? Washing your hands with soap and water or using alcohol-based hand rub kills viruses that may be on your hands. Maintain social distancing Maintain at least 1 metre (9 feet) distance between yourself and anyone who is coughing or sneezing. Why? When someone coughs or sneezes they spray small liquid droplets from their nose or mouth which may contain virus. If you are too close, you can breathe in the droplets, including the COVID-19 virus if the person coughing has the disease. Avoid touching eyes, nose and mouth Why? Hands touch many surfaces and can pick up viruses. Once contaminated, hands can transfer the virus to your eyes, nose or mouth. From there, the virus can enter your body and can make you sick. Practice respiratory hygiene Make sure you, and the people around you, follow good respiratory hygiene. This means covering your mouth and nose with your bent elbow or tissue when you cough or sneeze. Then dispose of the used tissue immediately. Why? Droplets spread virus. By following good respiratory hygiene you protect the people around you from viruses such as cold, flu and COVID-19.

If you have fever, cough and difficulty breathing, seek medical care early Stay home if you feel unwell. If you have a fever, cough and difficulty breathing, seek medical attention and call in advance. Follow the directions of your local health authority. Why? National and local authorities will have the most up to date information on the situation in your area. Calling in advance will allow your health care provider to quickly direct you to the right health facility. This will also protect you and help prevent spread of viruses and other infections. Stay informed and follow advice given by your healthcare provider Stay informed on the latest developments about COVID-19. Follow advice given by your healthcare provider, your national and local public health authority or your employer on how to protect yourself and others from COVID-19. Why? National and local authorities will have the most up to date information on whether COVID-19 is spreading in your area. They are best placed to advise on what people in your area should be doing to protect

[bdpst24]

ÚJ MÚLT MÁTÓL A MOZIKBAN!

Ezen a héten csupa tökéletességgel találkozhatunk a mozikban. Ott van egyfelől a spirituális bestseller szerzője, Tordai Kata (Béres Márta) és a kiégett reklámosból lett irodalmár, András (Fekete Ernő), akik az Így vagy tökéletesben mutatják meg, hogy milyen az, amikor valakinek minden tökéletes – és milyen, amikor valakinek semmi sem az. A másik heti premier filmünkben az Új múltban a Hugh…

[metalindex-hu]

Mobilmánia – Bajnok & Zefi 40 év (2020)

Mobilmánia – Bajnok & Zefi 40 év (2020) - https://metalindex.hu/2021/01/04/mobilmania-bajnok-zefi-40-ev-2020/ -

Amikor betettem a lejátszónkba a Mobilmánia új korongját azon morfondíroztam, hogy a Fémforgácson lenne-e helye egy albumajánlónak. Egy ennyire ismert zenekarnak, bizonyos értelemben tét nélküli értékeléssel, miért lenne itt helye, amikor sokszor éppen az underground névtelenségből, ill. mítoszából szeretnénk a hallgatók elé tárni a számunkra nagyszerű alkotásokat a legkülönbözőbb metal/rock stílusokban?

Van helye és célja: pont a mondat második fele miatt. Végül is, az éternek ezen a fémesen csillogó felületén mindenki az általunk kedvelt stílus, a rockzene legkülönfélébb irányzataiért, a hard rocktól az ipari zene határát és a füleket is véresre súroló zenékig lelkesedünk és célunk megosztani másokkal is azt, ami szerintünk jó. A Mobilmániát, éppen a közös zenénk örökérvényűsége miatt, mára több generáció alkotja. Zenéjük emiatt is, több korosztálynak szól. A banda egy népes, a magyar rockzene útját kitaposó család tagja, azon a mára kiszélesedett sávon is kikerülhetetlen – legfeljebb félreugrasz, és benyitsz egy erről a folyosóról nyíló ajtón, ahol másik alműfaj koncertjére jutsz. Jóllehet, a Mobilmánia hazánk egyik népszerű bandája, ám ennek az elixírnek is jár egy díszes cégér: zenéjét ajánljuk baráti összejövetelekhez, fénypokolhoz és hangviharhoz. Végül pedig: a mára igen nagy táborrá vált magyar HR/HM-színtér népes csapatának ugyan „csak” egy része, így is közel negyven fős majdnem-all-star gárdája + további pop/rock énekesek szerepelnek az albumon, ezért 2020. fontos lemezei között mindenképpen megemlítendő.

Az előrendelt kiadvány megérkezte után a kiváló hangzásnak (és a hi-fi-nknek) köszönhetően hallhatta volna a zenét több szomszédunk is, ha tömbházban élnénk. Szinte kötelességem lett volna, hogy visszaadjak a társadalomnak a tartozásomból: én is így ismertem meg a fülemet a padlóra tapasztva – amikor az eszem megjött magától -, a csak 1 LP-vel, de megelőzően már három koncertszettel is tömegnek játszó P.Mobilt. Az én akkori szpotifájom, az alsó szomszéd, szalagról „osztotta meg”, lakásunkban is élvezhető hangerőn és csak a személyes találkozásunkkor kérhettem a lejátszási lista frissítését – de minek tettem volna? A jubileumi gyűjteményt megrendelve edzettük fülünket-lelkünket: éppen ~3 hete hallgattuk, hogy „’84-ben 10 Ft ez a dal”, majd Lóri megköszöni az akkori elmúlt-tíz-évet. És lám, itt vagyunk most, ~35 évvel később: a már akkor is ikonikus nóták egy részét a két veterán zenész és a köréjük gyűlt hatalmas csapat egy-két-három szám erejéig a követő évtizedek újabb közös zenekarainak (RockBand, TRB és persze a Mobilmánia) kiemelkedő dalaival játszották fel két csillogó korongra.

A következő évek újabb lemezeit várva a Bajnok & Zefi 40 év c. lemezt nem nevezném életmű-összefoglalónak, jóllehet annak is kiváló lenne. Inkább egy időszerű best of-nak az út hosszabb-rövidebb felén. Felsorolni is nehéz a sok-sok közreműködő énekes és hangszeres nevét, ezért inkább a füzetben szereplő listával illusztrálom.

Mindenkinek, aki a kezdetektől szereti e dalokat öröm olvasni a dalszerzők jól ismert neveit: olyanokét is, akik ma már nem játszanak, vagy nem játszhatnak együtt. A digipackos kiadvány füzetét Horváth Attila dalköltő sorai színesítik, nem kis terjedelemben. A sok-sok nagyszerű, még szórakoztatásában is magvas dalszöveghez képest ez az írás inkább személyesebb hangvételű – mégis ezreknek szól. Alkalmanként Zeffer Andrástól is hallhattunk-olvashattunk a személyes küzdelmeket költészetté formált gondolatok eredetéről.  Az albumot hallgatva mégis egy újabb mélységbe merülhetünk és tudatosul bennünk, hogy ez a kiadvány ezúttal több, mint zene és több, mint gondolat a szövegben.

A lemez szerkesztése, zenei rendezése rengeteg apró ötletet sorakoztat fel. Így az album dalai teljesen korszerűek, időszerűek. Mégis döbbenetes, hogy a Schuster Lóránt által jegyzett, abban a korban is társadalom kritikus P. Mobil-dalszövegek a későbbi éra Horváth Attila-verseivel együtt milyen érvényesek ma is. Az emberi létről szóló felvételek között egyszer felemelő, máskor szívszorító hallani a színtér több kiváló énekese által előadott érzelmeket, a minden értelemben kiválóan artikulált szövegeket.

Több alkalommal élőben is rácsodálkoztunk az egész (Vikidál Gyulával is tágabb) zenekar vokális képességeire. A két CD-n azonban jól szerkesztve, nem ugyanazok, de legalábbis nem ugyanúgy éneklik a dalokat, így azokat sem, amiket a ’Mániában Zefi, vagy Bajnok adnak elő. Néhány éve, mint rajongót (többünket), „az a szerencse ért”, hogy a rendkívüli igényességgel kidolgozott, a power metalt a neo-klasszikus HM-mel ötvözve játszó Avenford énekese, Gamsz Árpád a Mobilmánia mikrofonja mögé állt. Az aréna-koncertes debütálása (!) óta vártam, hogy néhány, most általa is lemezre énekelt régi dalt korongon hallhassunk.

A nem kronológiai sorrendben listázott dalok között egyszerűen nincs üresjárat! Csak a különleges pillanatokat próbálhatom meg kiemelni. Rögtön a ’70-es évek hangulatát idéző játékkal, Hammond-dal és ráterülő vonósszőnyeggel indul a Mobilizmo, ami abban a pillanatban HM-es zengésre vált, amint Kalapács József érces hangja betölti a teret. A Gamsz Árpi által énekelt Metálmániára már azt is kihallom, hogy a gitárok néha pontosan úgy szólnak, mint mondjuk Bencsik Samu, vagy Sáfár Vilmos kezében, de többségében tudatosan máshogy, ahogy Nusser Ernőtől, vagy alkalmanként Árpitól megszoktuk… ám a hangszeres sosem választ könnyű középutat, a zenészek nem játszanak arra, hogy majd a jól ismert dal maga viszi el a hátán a zenét.

Egy-egy felvétel új értelmet nyer, amint más adja elő. Így a Keresztes Ildikó énekével színesített Valakire gondoltam, vagy az Eddásra szabott, Pataky Attila elénekelte Bárhová magaddal viszel is. Ez utóbbiban a lágy és kemény tónusok között olyan karcos hangok jelennek meg, amik nem voltak hallhatók az eredetiben. Keresztes Ildikó pedig oly pontosan énekli minden frazírozás nélkül a dallamkotta megfelelő hangjait, mint tán a saját lemezeinek legjobb dalaiban. Szívszorító hallani Balázs Fecó előadásában A tegnap itthagyott c. tételt, mint ahogy a Keresztes Ildikóval előadott későbbi duettben is (Bárcsak tudnánk vigyázni rád). Ezt hallgatva tűnik fel, milyen sok dal szól a távozásról, az elmúlás közelsége okozta bizonytalanság érzéséről és mégis… a végén mind valamiféle feloldást hordoz. És kezdem érteni vélni a dalok sorrendjének szerkesztését, ami mintha érzelmi fel-lehullámzással egyensúlyozna az emberi érzések háborgása-gomolygása és a mindennapok felemelő pillanatai között. Majdnem hinném, hogy az Öregesen, ahogy jók esik nem szólhat így Ferótól, ám pont a napokban láttam az A38-ason adott akusztikus bulijukat (hisz műholdra néz a mi ablakunk is), és nincs bennem kétkedés, hogy a Nemzet… (khm) örökifja ilyen kijózanítóan hasítón énekel egy Mobilmánia-dalt.

Nem meglepetés, hogy egy mindössze ~tizednyi „Horváth Attila-életmű” lemezen a hétköznapokról maga Charlie is énekel. És nem tekintem kakukktojásnak Szandi kiváló énekét sem. Bár nem követem az ő munkásságát, ezen a korongon olyan találóan adja elő az eredetileg Stulával játszott Utak filmjét, hogy elképzelem alatta a filmkockákat… Ugyanígy hiteles előadás a Zeffer András és Szirota Jennifer által közösen énekelt duett (Ha szeretnél ma még).

Mint a koncerteken, úgy a lemezen is feltűnik Tunyogi Péter, egy olyan dalban (Szárnyakon szédülő), amit nehezen tudnék elképzelni nélküle. Ezúttal egy Morricone-zenével színesített filmnek egy mediterrán kisváros napfényes teraszán játszódó fekete-fehér jelenetei alatt halljuk őt. Az albumon Zefi és Bajnok éneke mellett Varga Miklós, Sipos Péter, Roy és Szolnoki Péter előadását is élvezhetjük. Hangjuk rendkívül jellegzetes, mégis szinte csak erre a korongra való ez az előadásuk. Paksi Endre dalválasztása azonban annyira találó, hogy az általam nagyra tartott újabb érás fekete-fehér-bordó-kék Ossian-lemezek bármelyikén megállná a helyét. Mondom őskövület Ossian-rajongóként, ha Endre jellegzetesen kissé bizonytalan hangját (ezért is szeretem) vastag és átható vokál is támogatja. Aki szereti a magyar dallamos rockzenét, nem fog csalódni Kálmán György, Nyerges Attila, Kozma Tamás, Kiss Zoltán, és természetesen Rudán Joe és Vikidál Gyula előadását hallva. S ha valaki Takáts Tamástól hallgatja először a meglehetősen ironikus Asszonyt akarok c. szocialista-realista férfisoviniszta ál(?)himnuszt, alig hinné, hogy ez nem egy kicsit későbbi korban, egy TT(D)BB-korongon jelent meg először!

A hangszereken játszó gárda is legalább ezer lemezen szerepelt már, de nem csak ennek a szorgalmas gyakorlásnak köszönhető, hogy lenyűgöző gitárfutamokat hallunk. Cserfalvi “Töfi” Zoltán, Kispál Balázs, Csillag Endre “Csuka”, Závodi Janó, Lukács Peta, Bogdán Csaba, Alapi István, Szijártó Zsolt, a már említett Ernő és Árpi dalról-dalra adják a legszebb hangokat, hogy mindegyikük a maga jellegzetes előadásában tolmácsolja nekünk, akár a szólót, akár a ritmust. Mindez alig érne valamit Kékesi “Bajnok” László és Donászy Tibor kettőse nélkül. Játékuk több dalban is figyelmet érdemel, ahogy több dalnak – nincs helyem felsorolni, helyette ld. a csatolt képet – új színt adtak a hol feszesebb, hogy játékosabb elővezetésükkel (Nekem az Asszonyt akarok, Oh Yeah és Bor, zene… c. dalokban tetszik a leginkább, talán mert itt a legvidámabb az összhatás.) A fekete-fehér billentyűkért rajongó hallgatóként pedig ki nem hagyhatom Zeffer András játékának megemlítését. Annyira emberi volt látni ahogy az Aréna-koncert közepén az egyik dalnak többször nekifutott, hogy az a futam pont úgy szóljon, ahogy a korongon. Ezt a hitelességet látom-hallom, ahogy a két CD-n a sokszínű hangzást próbálom befogadni a Hammond-tól, a ’80-as évek szintetizátor hangzásán, vagy nagyszenekari vonósokon át a hangversenyzongora zengéséig. Végül pedig: a hangmérnökök sora is tekintélyes (ld. a csatolt képek egyikét).

Persze, lesznek, akiknek hiányérzetük támad, mert néhány ikonikus dalt a messzi távolból, vagy közvetlenül a ’Mánia előttről kénytelenek vagyunk az eredeti lemezekről hallgatni (OK, nem nagy kényszer). De ez csak az az érzés, amikor az ünnepi asztalnál vettünk már minden jóból, ám mégis maradt a tálon. Számomra a legszebb meglepetés az Óra körbejár. A két lemez többszöri csúcspontjai között ez a második korong második dala. A Kiss Zoltán énekelte tétel messze nem csak a dramaturgiai tovább lendítést szolgálja. Már évtizedek óta öröm hallgatni, hogy az a hosszú pillanat, amiről akkor hittük, hogy végleg elmúlt (ti.: amikor nincs már füst a víz felett… stb.), aztán a ’90-es években az élőzenés rockzene mélyrepülésekor újra sirattuk…, mégis, még évtizedeken át megmaradt és megmarad. A két korong egyszerre időkapszula és a Mobilmánia élettel teli legfrissebb lemeze. Minden elismerés megilleti a két ünnepeltet és valamennyi társát, akik az albumon szerepelnek. A szemfülesek előrendelhették a lemezt, így dedikált példányt kaphattak kézhez. Én is ilyen szerencsés vagyok.

[hinge]

Not-So FAQ for LGBTQIA+ daters

A growing resource addressing LGBTQIA+ daters' most pressing questions

Hear more about #HingeNFAQ from Roxane and Debbie at https://hinge.nfaq.co

[starboymp3]

wish i knew more hungarian actors then i could do a fan cast of a new kőszívű movie/series but all i know is my man fekete ernő and thats it