#egy óra

[the-local-optimist]

Jó lenne valahogyan tudatni az emberekkel, hogy egy nap nekem is csak 24 órából áll, amiből jobb esetben 7-et alszom.

Ötletek?

[vagotanulo]

Forever Rock Music 2. rész, szerző: #vagotanulo

[kekbond]

jut is eszembe h nekem meg most lasagne-t sikerült (megint) csinálni vagy 4 napra, elég ipari mennyiség lett az is

Pasta 🍝 x

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[newlifeprojects]

ma szerintem egy hónapra elegendő karmapontot gyűjtöttem be, ugyanis a 84-esen duka és kissomlyó között összeszedtem ezt:

sümeg felé mentem, szerencsétlen fel-alá krosszozott a százzal zúgó kamionok között jobbról-balra, előttem is, akkor egy ideig lépésben mentem mögötte, majd félreálltam, mögém került és én továbbjöttem. de nem hagyott nyugodni, hogy így nem lesz tíz perce sem hátra az életből, úgyhogy a körforgalomnál visszafordultam, hogy ha itt lesz még, akkor összeszedem. ott volt, ugyanúgy sasszézott az autók előtt, úgyhogy vészvillogóval félreálltam, ő pedig odajött, és lerogyott az árokparton a kocsi mellett. nyakörv nem volt rajta, és totál kész volt, adtam neki tíz percet, közben Senki Sem Állt Meg, pedig látták messziről a vészvillog��t meg engem is, ahogy guggolok a kocsi mellett, és így aztán nehezen ugyan, de bepakoltam a haaaatalmas kocsimba, ahol hátul utazott a box fülöppel, a biciklim a lehajtott hátsó ülésen, meg egyheti mindenféle cuccom a plafonig. hasa aljáig iszapos-sáros volt természetesen, szerencse, hogy a héten terveztem a kocsitakarítást... első utam dukába volt, hátha valaki felismeri, de se a bolt, de a tabak, se a kocsma, se a bogármasteri hivatal nem volt nyitva. oké, van a közelben egy terményszárító üzem, hátha onnan jött, de ott is zárva volt a kapu és sehol senki. az üzem mellett kerekezett egy fickó, megkérdeztem, hogy nem ismerős-e neki az állat, duka és ksomlyó között kapartam le az útról, de mondta, hogy arrafele ő nem jár (ez még érdekes lesz). na itt vettem egy nagy levegőt és elkezdtem gondolkodni, mert a gugli nem adott ki a környéken állatorvost, hogy kit lehetne megkérdezni, és eszembe jutott a sanyi, aki cellben vitte a menhelyet, de pár éve devecserbe költöztek, mert a celli pm nem kötött velük szerződést. fel is hívtam, de mondta, hogy ő veszprém megyében van, ez meg vas megye (határon...), de aztán elindult benne valami és mondta, hogy várjak, szól a somlyói polgármesternek, azoknak van egy kennelkük a pmhivatal udvarán az ilyen esetekre, oda akkor berakhatom. vissza is hívott, hogy menjek, jönni fog egy fickó is, de ha nem érne oda, tegyem csak le a kutyát nyugodtan. megtaláltam a hivatalt, pont akkor ért oda a fickó is, elmeséltem neki a sztorit és mondra, hogy szerinte tudja kié a kutya, dukaiak, szokott nekik tejet vinni, nagy gazdaságuk van, és nem először jöttek ki a kutyák... van mégegy kuvasz, meg egy németjuhász is :( fel is hívta őket, de egyik se vette fel a telefont természetesen, felhívta az anyjukat, de az a falu másik végèn lakik, nem tudta megnézni, hogy hiányzik-e a kutya, de mondta, hogy a kölykök gércén vannak és nem otthon, azért is szökhetett ki az állat. kisbarátom nem akart kiszállni a kocsiból, de nem is ellenkezett, és szépen bekísértem a kennelbe. a fickó azt mondta, hogy nem barátságos, vigyázzak vele, de bazmeg ez a kutya konkrétan a vállamon pihentette a fejét, és azt is hagyta, hogy a füle tövénél begubancolódott bogáncsot tépkedjem ki a szőréből, meg hogy megnézzem a fogait (hogy lássam mennyire kopott és fogköves)

egyből barátok lettünk <3

remélem jobban vigyáznak majd rá, mert egy csodaértelmes szemű jámbor jószág, mind a negyven kilójával legszívesebben hazahoztam volna... a másfél órás keringőzés alatt végig simiztem, cserébe végig nyálazott és egy rossz szava sem volt 😍

kissomlyóról kifele szembejött a bicajos fazon, aki azt mondta, hogy nem jár errefele :D, megkerdezte, hogy mi lett a kutyaval, mondtam neki, hogy valószínű meglesz, hogy honnan szökött, és egyelőre biztonságban lepakoltam a hivatalnál. örült, mondta hogy milyen rendes vagyok =)

így sikerült kettő helyett négy óra alatt leérnem balatonra. még jó, hogy nem indultam el tegnap este, pedig az volt az eredeti terv...

[viking84chef]

Reggel 7, azaz hét órakor csörög a telefonom.

- Jó reggelt kívánok! Király Edina vagyok a Dr. Krém Magyarország megbízásából keresem. Jókor hívom?

- Persze! Szervusz Edina de régen hallottam a hangod! Jól vagy?

- Elnézést kérek, ismerjük egymást?

- Ne viccelj, Jancsi vagyok! Anyukáddal szemben lakunk. Pont tegnap kérdeztem tőle, hogy mi újság veled?

- Celldömölkön?

- Hol máshol?

- Bocsánat, hogy nem emlékszem de több mint két éve eljöttem onnan. Micsoda véletlen! Hidratáló krémek vannak most akciósan. Nem érdekel?

- Dehogynem! Most akartam venni. Pont ma hajnalban.

- De jó! Mennyit küldjek?

- Vagy 6 csomaggal. Sokan vagyunk. Száraz a család. Csak holnap elutazunk nyaralni. De ha Édesanyádnak postázod majd érte megyek ha megjöttünk.

- Cellre?

- Parancsolsz?

- Cellre?

- Ja, persze!

- 36.000 Forint lenne, de neked így, most csak 24.000 Forint lesz!

- Oké ott hagyom a pénzt Anyudnál!

- Rendben! További szép reggelt kívánok! Milyen kicsi a világ!

- Hát igen. Neked is minden jót!

Fél óra múlva, miután kidühöngtem magam hogy honnan tudják ezek a telefonszámomat és visszaaludni sem tudtam , lelkiismeret furdalás gyötört és megpróbáltam visszahívni de már csak egy autómata válaszolt. Remélem az Anyukája nem hidratálja túl magát!

☝️🙈🖕🥳😅😁😂😂😂😂

[rosszulorzott]

Egy éve világítottak az Árpád-hídon először a Dunavirágzás ideje alatt az ún kérészvédő sorompók. A Dunavirág a Duna endemikus kérészfaja, amely sokáig eltűnt a Duna magyar szakaszáról, lévén igen érzékeny a víz szennyezettségére. A szennyvíztisztítás magas fokozatainak kiépülésével és a nehéz-, illetve a vegyi ipar elsorvadásával együtt a Duna tisztulni kezdett, s ma már sokkal nagyobb bátorsággal lehetne benne nyílt vízi úszóversenyt szervezni, mint a Szajnában. A kérészek visszatértek, de “dunavirágéletűek”, rajzásukkor az utódnemzés sikeressége azon múlik, hogy a folyóba halnak-e bele a násztáncuk után, vagy a hidakon, aszfalton végzik. A víz feletti kompenzációs repülésüket a hidak és azok közúti világítása sajnos eltéríti. Az Árpád-hídon a korábbi rajzásokkor tömegével pusztultak el a Dunavirágok, s velük együtt a megtermékenyített petéik, azaz a következő nemzedék is. Kriska György és csapata egy olyan kék fényű terelőfényt fejlesztett ki, amely képes a víz fölött tartani a kérészeket, így megmenekülnek a peték. Ezt először Tahiban, a Tildy Zoltán hídon alkalmazták.

Budapesten a Tájépítészeti osztály Természetvédelmi csoportja készítette elő velük, a Budapest Közúttal és a BDK-val, valamint a vízi rendőrséggel együttműködve a kék fények kihelyezését az Árpád-híd pilléreire. Tavaly nem volt látványos a rajzás, mert az esős idő és a folyó magas vízállása nem kedvezett a tömeges virágzásnak. Idén azonban a napokban esténként csodálatosan virágzik a Duna. A kérészek védett állatok, ezért aki megszemlélné a virágzásukat, az tartsa magát a “mindent a szemnek, semmit a kéznek” elvhez.

---

Augusztus 23-án a kérészvédő fénysorompó kék fényei várakozásainknak megfelelően kiválóan működtek az Árpád hídnál. A rajzás fő szakaszában 9 órától 10 óra 20 percig óriási kérészcsóva alakult ki a kék lámpáknál, amely a vízfelszínt is elérte, így a kék fények által vonzott dunavirág nőstények le tudták rakni petéiket a folyóba, nem pusztultak el az Árpád híd száraz aszfaltútján. A védőfények milliónyi kérészt mentettek meg. Ha csak 1 millióval számolunk, akkor is 10 milliárd forintnyi természetvédelmi kárt sikerült elkerülni azzal, hogy az egyenként 10 ezer Ft-os természetvédelmi értékkel bíró állatok nem repültek fel a hídra. Itt szeretném megjegyezni, hogy kollégáimmal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az ELTE TTK munkatársaival fejlesztettük ki a kérészvédő fénysorompó prototípusát, amely az egész világon egyedül két helyen, Tahitótfalun a Tildy Zoltán hídon és Budapesten az Árpád hídon működik. Tehát egy igazi hungarikumról van szó! A felvételeket Kriska Ferenc készítette.

fb

[kiforditom-szetszedem]

Ma nagyon büszke apa voltam

A lányom egy éve nyújt, tornázik, képezi magát, nyáron ebbe már gyakorlatok is belekerültek, ősszel megdolgozott azért, hogy meghívják a helyi tornaklubba, órák után, heti 3x. Így, szervezett körülmények között két és fél hónapja csinálja, amiből négy hetet beteg volt.

Ma elmentünk az első tornaversenyére, izgult, mondtam neki, hogy élvezze ki ezt az izgulást, mert verseny után nem lesz már ott. Mosolygott, érti a hülye humoromat.

Egy busznyi gyerekkel mentünk Ózdról Miskolcra, aranyat csak Ózdra hoztak haza.

De nem ez a lényeg. Öt éve a gerenda volt a rémálma, tériszony, elkalandozás, nemtörődömség, akkor abba is hagytuk az egész gimnasztikát. De most! Felszáll a gerendára, semmi szögletesség, egyik mozdulat folyik át a másikba, eltűnik előtte minden egyéb dolog, ott van a jelenben, lépked, tartja az egyensúlyát, ugrik, még sosem láttam így.

Megtalálta a középpontját.

Más igénye nem is volt. Ki akarta próbálni önmagát. Az, hogy ő is hozzáadott a csapat pontszámához annyit, hogy korosztályukban ezzel a legjobbak legyenek, az csak a hab a tortán.

Én meg, aki egy óra állástól roncs vagyok, mert esik össze a hátam, álltam egész nap s néztem, s semmi bajom.

Erre a napra mindkettőnknek szüksége volt.

[turistakrem]

Japán nulladik nap

Első nap akart lenni, de másként alakult

A dolog ott kapott gellert, hogy nem ellenőriztem le a második beszállókártyát Budapesten, amikor megkaptam, ami Sanghajból vitt volna Tokióba hajnalban. Ugyanis nem a hajnali gépre szólt (2 órán belüli kényelmes átszállással), hanem egy délutáni járatra (most mindent kelet-kínai időzónában írok). Szóval lett Sanghajban 9 szabad órám. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mutatom, merre mentünk: nemcsak az ukrán, de a lengyel légteret is elkerülték az óvatos kínaiak, nehogy miután felszálltak, háború törjön ki. Gondolom ők, is követik a magyar belpolitikát.

Szóval Budapest -> Berlin -> Balti tenger kanyarral, Szentpétervárnál léptünk be az orosz légtérbe. Egy ideig megfordult a fejemben, hogy az északi sark fölött közelítjük meg Kínát, de ez most kimaradt az életemből.

A China Eastern társaság egy fokkal jobb, mint a fapados, de ami a lényeg, hogy pont a feléért visz el Tokióba, mint a sorban utána következő versenyző. A catering nem volt túlzottan átgondolva: kétszer ugyanazt a szettet hozták ki annyi különbséggel, hogy a népszerűbb kaják az első körben elfogytak. Szóval ha felszállás után nem fűlött a fogad a csőtésztához marhahússal, akkor a második alkalommal már csak azt választhattad :) Ami fájdalmasabb volt, hogy éjjel 2 és 3 között hozták az ételt (5.40-es leszálláshoz), szóval esélyed se lett volna kicsit javítanod a jetlagen.

Aztán jött a fekete leves, amikor Sanghajban át akartam szállni a szerintem gépemre. A földi kiszolgálók rámutattak a tévedésemre és tényleg csak bámultam másodpercekig a beszállókártyát. Tanulság: azt a pár másodperc bámulást Budapesten kellett volna belefektetnem az időmbe. Ja, a China Eastern nem hisz a digitális huncutságokban. Csak IRL lehet becsekkolni, és papíron adják oda a beszállókártyát, mint a középkorban.

Azért legyünk igazságosak, 9 plusz óra Sanghajban nem a török börtön. A kevés pozitívum a magyar-kínai barátságban, hogy egy ideje nem kell vízum Kínába lépni, szóval kaptam magam és uzsgyi be a városba. Amikor először olvastam a Maglevről, azóta vágytam rá, hogy felüljek rá. A CE most gondoskodott egy álmom beteljesüléséről, végülis köszi.

10 perc alatt bent voltam a belvárosban (45 km) és onnan még néhány sima metrómegálló a Bund. Pont a hajnali belvárosba érkeztem meg, az utcán ilyenkor csak az utcaseprők és a csoportos mozgáskultúra szerelmesei vannak kint. Kicsapnak egy JBL-t egy padra és mehet az aerobik, a tajcsi és a társastánc. Közös jellemző, hogy 60 év felettiek csinálják, a társadalom többi része vlsz tud aludni.

Megreggeliztem egy Costában (sajnálom reggel még nem vagyok nyitott a világ konyháinak felfedezésére) és bejártam a belvárost és még a nagyobb turitahömpöly előtt kijutottam a Bundra. Közben belógtam (na jó, beengedtek) a gyarmati Jugendstyl legpompásabb épületébe a Békéről elnevezett szállóba (ez kivételesen nem Hugyecz-épület).

Aztán irány a Bund, amihez egy magasított gátra kell felmászni, ami végig van futtatva igazi növényekkel. Nem hittem el, meg kellett tapogatnom.

Volt Mao-szobor a gát előtt és a szocialista forradalom múzeuma a gátba építve, de alapvetően mindenki a folyó nagy kanyarulatában elhelyezkedő üzleti negyedet fotózza. Ködös volt az idő, milliószor láttam már ezt a látványt sokkal jobb gépekkel fényképezve, de a hatás tényleg lehengerlő így is. Egy órát sétálgattam fel-alá a sétányon, nagyon meleg volt (a sapkám persze feladott csomagokban volt), de egy pillanatra sem sajnáltam ezt az extra időt.

(Lefotóztam a sörnyitót is, mielőtt még valaki, de ahogy mondtam, ennél sokkal jobb képek vannak fent az interneteken.)

Aztán kerestem valami hagyományos éttermet (délben már pardont nem ismerő kulináris kísérletező vagyok) és beestem nyitásra a “Nagyi étterme” vagy valami ilyesmi nevű helyre. Elsőként rendeltem és csalhatatlan érzékkel rendeltem ki az étterem specialitását a sertés-hasaalját száznapos tojással és titkos szósszal, mivel az általam belátható asztalok mindegyikén ezt rendelték. Amúgy 10 felszolgáló állt és nézte, amint 9-en eszünk jó étvággyal. Ezt a munkát Londonban ketten, Budapesten egyedül vagy senki se végzi el. Közben a szakácsok valami vicces dolgot énekeltek, mert a felszolgálólányok rosszalló arccal cseszték le őket, de persze tetszett nekik.

A katolikus katedrálisba sajnos nem jutottam be, mert nagyon korlátozott időpontokban van nyitva, de elég nagy komplexumnak néz ki, iskolával, kiszolgáló épületekkel a legbelvárosban.

Amúgy Sanghajban a legvonzóbb dolog az volt, hogy a London-szintű plázák és 30 emeletes irodaépületek között meghagyták a dél-olasz utcákat inasba rakó sikátorokat: nézed a high-tech utcát magad előtt, fordulsz 90 fokot és ott száradnak a ruhák a légkábelek erdeje pedig a legautentikusabb délkelet-ázsiai feelinget hozza.

Metró-Maglev vissza a reptérre és egy órás késéssel irány Tokió. Folyt köv.

[mirabellomonferrato]

A ház amire ajánlatot tettem

Mirabello Monferrato A nevét is imádtam a településnek. :D Egy nagyon kicsi falu Alessandriához közel, a tengertől (Savona) 1 óra 15 perc, Milánó 2 órányira van. Busz van Alessandriába, onnan vonattal bárhova. Az ára volt megkapó elsőre. Aztán az, hogy van terasz, ha nem is nagy, de kettő is, egész jó kilátás, van kert, mondjuk kisebbb, mit gondoltam, üres, és leszámítva az irdatlan felázást a homlokzaton, a képeken más katasztrófa nem látszott. A bejáráskor azért felfedeztünk pár dolgot amit muszáj bontani-javítani, de ha hozzá se nyúlnánk semmihez is állna a ház még 150 évig. Az elosztása kellemes, eredetileg 2 lakás volt, külön helyrajzi számon, de mostanra egyesítették. Hátul van egy kis hátsó udvarka. A kerben gyíkok laknak :) :) A főtéren van, a templom mellett (ahol mindn délben 5 percig harangoznak, elég rondán :D), szemben a polgármesteri hivatalra lehet rálátni, meg a piactérre, ahol csütörtökönként piac van, gyömölcsöket, tengeri halakat, rákot, polipokat, kagylót lehet venni meg kínai ruhát :D

Megnéztük, előadtam a szakértőt, lézeres mérővel lemértem mindent, az összes repedést lefotóztam és hümmögve csóváltam a fejem, magyaráztam, hogy ajaj, ez meg ajaj az, meg a víz meg a fel és beázás, meg a kazán, meg hát, na. Ezekre hivatkozhat Klaudia, amikor bemondja a 19 ezres ajánlatot, amit már elküldött a tulajnak.

25 000 € 120 nm szintenként 2 szoba, fürdőszoba, konyha, terasz 2 pince Hátsó udvar

Ha nem engednek az árból, akkor megveszem 25-ért. A felújításra kapok kölcsön másik 25 ezret, cserébe a barátaim használhatják a ház felé, amíg vissza nem fizetem a kölcsönt. Ez a kamat. Ezek a barátaim. 25 ezernél több belemegy a felújításba, szóval a következő években minden pénzem, időm erre megy, ebben biztos vagyok. Szervezni, melózni vele komoly kihívás. Mert spórolni azon tudok, hogy kitanulom amit kell, utánajárok, megcsinálom. Sosem féltem megfogni a munka végét és a fizikai munka mindig jót tett a pszichémnek, elviszi a gondolataimat minden másról bele a pillanatba. Amíg nincs aláírva a szerződés, ez az egész csak álom, addig semmi sem biztos. Pedig én már basztatnám a kertet. :D

[ajtostolahazba]

Múlt pénteken égre-földre esküdözött a főnököm, hogy - mivel nem tudtam elmenni a legutóbbi ebédre a country managerrel meg vele, mert ugye biznisz és én nem tudok csak úgy elmenni, ha vevő jön- szóval hogy akkor hétfőn (vagyis ma) úgy készüljek, hogy ne hozzak kaját, jön értem 3/4 12-re és azt rendelek, amit csak akarok, legyen az steak vagy libamáj, mert (megint) megmentettem a céget és ki szeretné fejezni a háláját. 12 körül már tudtam, hogy nem jön, fél1-kor rendeltem magamnak ebédet céges számlára.(kurvaanyádat, nem fogok éhen dögleni). Most 3 óra van, még csak fel se hívott, hogy te marha, bocs. Amikor azt mondtam neki pénteken, hogy félő, hogy kezdek kiégni, akkor legyintett, meg mosolyogva mondta, hogy áááá, dehogy! Hát de. Nem a szaros ebéd miatt, hanem mert képtelen átutalni időben a fizetésemet, mert mindent én tartok észben és én is csinálok, meg mert 1 szem alkalmazottja vagyok, akit nem becsül meg... Ma este találkozom egy cégtulajdonossal, aki mindenáron engem akar. Előbb részmunkaidőben, aztán ki tudja. Asszem nincs min gondolkodni.

[algebraicvarietyshow]

egy kis perszonálkontent

az előválasztásokat és a midtermeket nem számítva ez volt a hatodik átvirrasztott választás-éjjelem (a vicc az, hogy még 2016-ban is, amikor legalább időzónában helyben voltam, rám reggeledett), ebből négyet már itt a tumblren is követtem (bár idén pont erre sajnos túl sok időm nem volt) - és ennek egy jelentős része közben megfogadtam, hogy valami mással akarok inkább foglalkozni (még azoknál is, ahol amúgy jó lett a vége).

de: amikor ma max 1 óra alvás (de inkább csak éber-pihenés) után felkeltem, az eredmények jelentette minden szar ellenére volt bennem mégis egy kis jó érzés - nyilván ez elég fura volt, mert mért lenne az embernek jó érzése ennél az végkimenetelnél, de közben meg úgy éreztem, hogy az elmúlt két nap alatt megjelent három cikkben elmondtam, amit akartam ezekről a választásokról, és az külön jó, ha esetleg ez bárkit érdekel. aztán hullámzott persze a nap, de lett egy kis jó érzésem megint attól, hogy 18-23 éves diákokkal beszélhettem az eredményről, meg aztán az esti beszélgetéstől. nem magamról akarok itt beszélni, hanem inkább arról, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt ebben a 24 órában közvetve vagy közvetlenül, akiket részben itt a tumblren "ismertem meg" és akiknek a munkásságában megbízom: mivoltmaaneten, @everywherewithhelicopter-blog, @slejmshow - illetve ha nem is "dolgoztunk együtt" ezúttal, de rengeteget beszéltünk ezekről a dolgokról @vampirpillango -val, @markoferko -val és még sokan másokkal.

(és igen, előfordult, hogy korábban kritizáltam itt a partizánt, de elképesztő volt látni néhány pillanatra belülről azt a professzionális működést és azt a ritmust, amit a választás éjjeli műsor megkövetelt, és ez most tényleg maximálisan közszolgálatiság volt.)

tudom, hogy sokan csalódottak az eredmények miatt, nyilván én is az vagyok - és nem érzem azt, hogy bárki számára nekem kellene tanácsokat adni, hogy mit csináljon. de közben valahol nem akarom az ebben a 24 órában jelenlévő "jó érzéseket" se veszni hagyni. nem jönnek egyszerűbb idők, és nem akarom kisebbíteni azokat a dolgokat, amik tényleg rosszak lesznek. de csak úgy lehet ezt átvészelni, ha az ember valami tényleg produktívat csinál, lehetőleg másokkal együtt. nem muszáj, hogy ennek politikai tartalma legyen (though the personal is the political), egyszerűen csak közösségben lenni, "kis szinten" valamivel érdemben foglalkozni, megtalálni a saját kicsi forradalmainkat segít. támogassátok a független sajtót (a 444-t, a partizánt, a telexet, a 24.hu-t, a narancsot stb. amit éppen akarsz), amíg lehet. szeressétek a szabad egyetemeket, amíg lehet. nem most lesznek nagy változások a világban, de addig is érdemes építeni, amit tudunk. (és aki a dühét inkább kikiabálná, jöjjön pénteken a dürerbe.)

[fovarosiblog]

Nápolyi napló

1. Nápoly Budapesttől 2 óra repülővel.

2. Nápolyban a reptér eléggé lepukkant, de azért működik.

3. Nápolyban a metró nem túl izgalmas, de legalább vannak új CAF szerelvények is, amik meglepően szélesek. Ellentétben a peronnal.

4. Nápolyban a járdák nagy szarok, állandóan nézni kell, hogy hova lépsz.

5. Nápolyban decemberben 15-18 fok van délben.

6. Nápolyban lenyűgöző tárgyak vannak a régészeti múzeumban. Ott van például egy hatalmas márvány szoborcsoport Caracalla fürdőiből, aminek a bika alakja igen ihletően hatott Picasso művészetére is. Annyi ókori márványuk van, hogy egy nagy palotát megtöltöttek azokkal, meg a Pompeiből elhozott falfestésekkel. Meg ókori római faszokkal.

7. Ha nem vigyázol, egy pillanat alatt meglopnak fényes nappal az utcán. Ne lóbáld a mobilodat a kezedben, rakd el.

8. Ezek az óceánjáró luxushajók kibaszott nagyok. De hogy így kibaszott nagyok.

[pappito]

Kefír

itt felénk, a kiterjedt és intézményesített tejipar ellenére, csomó remek tejtermék nem, vagy csak nagyon korlátozottan érhető el. A túrót már évekkel ezelőtt kibeszéltük, joghurtból (hála a bevándorlóknak) van tisztességes de a kefír nagyjából ismeretlen, ha lehet is kapni, akkor is inkább híg joghurt fut kefír néven és az is ízesített és/vagy édesített. Viszont az igazi kefír finom, egészséges és finom. Akarunk kefírt.

A kefír valahonnan a kaukázusból származik (kaukázikum!), de, hogy közelebbről, karacsiból, oszétiából vagy honnan a bánatból, azt nem tudjuk és igazából nem is érdekel bennünket. A kaukázusban hagyományosan családi kefírtenyésztés zajlott, (tejsavas fermentálás, mint tartósítás) innen került az oroszokhoz, akik kiokoskodták, hogy egészségügyi okokból, hogyan lehet ipari méretekben készíteni, majd onnan mindehova máshova. Ha érdekel a kissé romanticizált origin story, akkor olvasd el itt.

Nade! Mint minden hasonló, háztáji bigyónak van saját közössége, még csak nem is sokkal furcsább, mint bármilyen más tematikus közösség (méhészek, pecálók, fafaragók, balettáncosok)

A kefír szekta nagyjából úgy működik, hogy a korábban beavatott tagok otthon csinálnak kefírt, ettől a kultúra meghízik és lesz felesleges, ilyenkor újabb híveket vadásznak le és azokat is kefírcsinálásra kényszerítik. (vagy egyszerűen tartanak bárányt és a kefírrel tudják etetni azokat a kisbarikat akiknek a mamája elpusztult, nincs teje vagy csak nem hajlandó etetni, na ők nem érdekelnek bennünket most)

A kefír kultúra (kefir grains, starter) egy mezofil, mindenféle bacik és gombák szimbiózisa* amik közösen megeszik a laktózt a tejből, és közben kefírt csinálnak belőle.

A kultúra ilyen, ni:

Ezt a guzmányt beletesszük kb. 20 fokos tejbe (tehén, kecske, juh, és állítólag bizonyos növényi tejekkel is működik, pl. szója) aztán másnap lesz kefírünk, kiszedjük belőle a kultúrát, ami mehet az új adag tejbe, a kefír meg az arcunkba. Hőmérséklettől és a kultúra aktivitásától függően, 12-24 óra alatt lesz frankó kefírünk.

A kultúra a (kaukázusban megszokott, hehe) szobahőmérsékletet szereti, 20-25 fok között aktív, a fényérzékeny vitaminok megőrzése érdekében, érdemes sötét üvegben vagy a szekrényben kefírni, de legalábbis közvetlenül napra nem tenni.

Mivel a kész, besűrűsödött cuccból macerás kiszedni a kultúrát, érdemes a félkész, még híg kefírből leszűrni a bigyókat, a kefír befejezi magát. Vagy kis gézzsákocskát csinálni nekik, amivel könnyen mozgathatóak lesznek.

A másik módszer, hogy kis tejet beoltunk a kultúrával, majd a beoltott tejjel oltjuk a nagyobb adag tejet, de ez az otthoni termelésben csak felesleges macera. Ha tejet váltunk, akkor a kultúrának kell pár ciklus mire hozzászokik az újhoz, de ügyesen megbirkózik a dologgal.

Miközben ezt csináljuk a kefír kultúra lassan meghízik, szaporodik és bazi aktív lesz, ilyenkor újabb szektatagokat toborzunk megkérdezzük a pajtásainkat, hogy akarnak-e otthon kefírni. Ha igen, a kultúra felét adjuk oda nekik.

A kefír nagyon egészséges, tele van ásványi anyagokkal (kalcium, vas, foszfor, magnézium, cink, stb.), vitaminokkal (A, B1, B2,B3, B6, B12, C, D, E ), folsavval, esszenciális aminosavakkal (cisztein, metionin, fenilalanin, leucin, lizin), attól függ mennyire színes a magazin amit olvasunk, a kefír gyógyítja a dadogást, bicegést, javítja a látást, kisimítja a csít, rendbehozza az emésztési problémákat, rendbe hozza a bélflórát, megszépíti a bőrt, erősíti az immunrendszert és huzamos ideig tartó fogyasztása világbékét okoz.

Enyhébb laktóz intoleraciával rendelkezők az ilyen, természetesen fermentált kefírt, a csükkent laktóztartalom miatt meg tudják enni anélkül, hogy mindenféle kellemetlen következményekkel kéne számolniuk.

(Miután a kis bigyók a kefír kultúrában nem igazán kontrollált körülmények között szaporodnak, legyengült immunrendszer, terhesség esetén ajánlott otthon pasztőrözni a kész kefírt (15s @72C) bár ez elpusztítja az élőflórát benne, de a többi jóság benne marad)

*: Acetobacter aceti, A. rasens, Candida kefyr,Saccharomyces cerevisiae, L. parakefiri, L. kefiranofaciens, kefirgranum, L. kefiri, Lactobacillus acidophilus, Bifidobacterium bifidum, Streptococcus thermophilus, Lactobacillus delbrueckii subsp. bulgaricus, Lactobacillus helveticus, Lactobacillus kefiranofaciens, Lactococcus lactis

[munchausenparokaja]

Az EU és én

Húsz éve, 2004. április 30-án határozottan emlékszem, hogy péntek volt, az egri ciszterci gimnázium menzáján pedig – péntek, böjti nap lévén – meggyszósz főtt burgonyával. Sokszor ez volt péntekenként, a másik, ami gyakran volt, a mákos vagy diós tészta. Utóbbit rádiós tésztának hívtuk, a “kérsz rá diót?” konyhai kérdésből.

Mindig is utáltam a főtt krumplit, meggyszósszal meg pláne, és a legtöbbször valami tejfölös habarással készült leves előzte meg, a bélbolyhok legnagyobb örömére. Ebéd után haza, lecke letudva, hogy a hétvége csak a miénk legyen, majd vártuk az egész estés tévéközvetítést az EU-csatlakozásról.

A vacsora töklecsó lett, apám mindig is büszke volt a receptjére, azt mondta mindig, két dolgot tanult meg az apjától: hogyan ne legyen ő majd szülő és hogyan kell jó töklecsót csinálni. Am család kolbásszal és kakastaréjra sütött szalonnával kapta, én nélküle, böjti nap. Tejföllel pótoltam a szalonna és a kolbász keletkeztette űrt a tányéron és három-négy öcsém vágta szelet kenyérrel, aminek egyetlen ismertető jele az volt, hogy vastagabb, mint Matolcsy Ádám pénztárcája.

Már nyolc óra felé éreztem, hogy elmondhatatlanul elcsaptam a hasam, órákat szenvedtem magzatpózban a kanapén, miközben a tévében egymást váltogatták a politikai műsorok és a kabarék, akkor még nagy magabiztossággal különböztettem meg a kettőt, ma már ez nehezebb.

Éjfélkor himnusz, öcsém ekkor már órák óta alszik, Apa és Anya pezsgővel koccintanak, nekem ekkor, 15 évesen ez volt az első alkalom, hogy töltöttek egy fél pohárral. A koccintáshoz fel kellett kászálódnom a kanapéról, ami kiegyenesedést is jelentett, nem tudom, hogy ez vagy az egyetlen korty szénsavas ital, de még csak ott tartott Medgyessy Péter a tátogásban, hogy megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt, én világcsúcsrészidőn belül ültem rá a vécére és jött ki belőlem minden, szerintem magyarországi EU-s állampolgárként az országban elsőként.

[mirabellomonferrato]

ELSŐ SIKER! :)

Lelövöm a poént:

5 napon belül lesz áram a házban!

Két hónapja tologatom ezt a problémát, hiába az online világ, hogy mindent is lehet online, ha a kitöltendő papírok olaszul vannak, és ha nem tudom minyen nyomtatvány kell... Klaudia, aki segít, most is próbált, mert elméletileg telefonon is lehet szerződést kötni az áramszolgáltatóval (ENEL), de nem tudtuk a villanyóra azonosítóját, aztán meg jópár napig baszott válaszolni. Úgyhogy felszívtam magam és kinéztem, hogy hol van a szolgáltatónak irodája a közelünkben. fel voltam készülve, hogy úgy sem sikerül, mert a) elhajtanak a faszba, hogy nem tudok olaszul, ők nem tudnak angolul (én se nagyon) és sajnos, bah, így jártunk. b) nem hajtanak el, kitöltünk egy tucat paprt, amit majd postán elküldenek, vissza kellene küldeni, de rossz cmre küldik, soha nem lesz áram... c) már a bejáratnál nem kapunk sorszámot mert egy mérges őr, hadarva kérdezgeti, hogy mit akarunk, aztán csapkodva elhajt minket d) ezek bármilyen variációja amin lehet szorongani

HELYETT a hónom alá csaptam az adásvételi szerződést, egy másik papírra kimásoltam az ingatlan címét, az óra azonosítóját lenéztem az óráról, fogtam a telefonomon a google translate-et és bementünk az irodába. Ahol egy tüneményes nő kedvesen, vidáman elintézett mindent, kicsit nevetgéltünk, kicsit magyarázott (olyan sebességgel beszélt, hogy annak is örültem, hogyfelismertem olasz szavakat, de érteni semmit se értettem) Klaudiát felívtam egy részt ő fordította, mert az bonyi volt, de így simán működött a dolog az ügyintéző akart segíteni nekünk. 49 euró a visszakapcsolás díja és 19 euró valami letét, amit visszakapok, ha kikapcsolatom az órát. (ebben nincs semmi logika) 2 havonta van számlázás, a 49+19 eurót, az első számlán kell fizetnem. 0,19 euro 1 kWh áram. Alapdjról nem volt szó. Van egy applikáció amin követni lehet a fogyasztást meg a számlázást. A számlát küldik mailben.

Kééééész! 5 napon belül bármikor visszakapcsolódhat, nem tudja pontosan mikor, próbálgassuk. :D OKÉ!

Így fogjuk holnap a vizet is intézni. Meglátuk azzal mire jutunk, mert ott ugye vannak problémák, de hátha ott is ilyen szuperkedvesek lesznek. :)

Amúgy, az ügyintéző csajnak rengeteg pozitv értékelése volt, azt kifigyeltük. És bejött. :)