#dolgozni

[orsiisworld]

Mindig csak a pénz, az a kurva pénz.

A kurva életbe.

Lehetne újra cserekereskedelem.

[drakvuf]

Ez valszeg azért van, mert elittad az agyad.

Mindenesetre szerény személyem sokat dolgozott az Alkotmánybíróság oldalán, ami azzal járt, hogy hónapokig szemeztem Sulyok Tamással és a többi taggal a weboldalon, miközben alja CSS és Javascript hibákat javítgattam és nem múlt el nap, hogy ne úgy gondoljak az öregre, mint a Wishes Erdoğan.

[kertikavics]

A két hetes szabadság abból a szempontból abszolút hiba, hogy elkezded érezni milyen boldognak lenni.

[newlifeprojects]

es az elmult napokra feltette a koronat is a tegnap este, az utolso tiz kilometeren borultak arcra a hatso ulesen utaztatott muskatliladak, parittyakent kilove a rajtuk ulo cserepes malnatoveket, amik a ket elso ules kozott landoltak, de tudodmit, kurvaelet, budoskevel fogom beultetni CSAKAZERTIS

egyebkent harminc eve, harminc eve felejtem el mindig sikeresen, hogy a hirtelen jovo hangulatzuhanas gyakorlatilag biztos elojele a kovetkezo periodusnak... csak aztan van, amikor a hangulat marad hetekig honapokig evekig

[dorka]

miert vagyok meggozodve rola, hogy ertelmifogyatekos vagyok

azt javasolta a fonokom, hogy mivel most mar pontosan 5x annyi munkam van, mint tavaly ilyenkor,

doljek hatra

es nezzem meg a big picture-t, hogy hogyan tudnek optimalizalni, logistically javitani vagy process improve-olni

hogy kevesebb munkam legyen

az osszes process improve/documentation ami eszembe jutott, az nekem jelentene tobb adminisztracios munkat.

:(

miert vagyok TELJESEN keptelen az ilyen big picture egyszerusitesekre.

[csakcsiga]

Hirtelen felindulásból elkövetett pénteki szabadság.

[szeretemacheddart]

minden pillanat az új munkahelyen

[little--sunshine]

Gerard egy debreceni villamos megállóban ❤️

[orsiisworld]

Egész nap csak cigizek...

[drakvuf]

én: mi a faszért vagyok már megint fáradt, hát nem csináltam ma semmit

szintén én reggel:

[eugeniovonsavoy]

na lássuk, mit mond az Arcanum a “senki sem akar dolgozni”*-ra:

^^Trefort Ágoston a Gazdasági lapokban (1865)

^^Simonyi Ernő ogy képviselő egy parlamenti vitában (1873)

^^Nyilvános polgári fiú és leányiskola, Mohács (1893)

^^Pesti Hírlap (1918)

És ezek csak az 1918 előtti találatok. Illetve itt egy bónusz-találat, ezt imádni fogjátok:

^^Pesti Napló (1898)

* csak magyarországi viszonyokról szóló szövegeket nézve, valamint kihagyva a specifikusan egy adott eseményre, helyzetre vonatkozó hápogásokat.

The history of corporate propaganda.

[lassu-a-netem]

Kedves ismerősök, ismeretlenek!

Eljött az idő, amikor megtöröm a jeget, és segítséget kell kérjek.

2020 áprilisában derült ki, hogy daganatos vagyok.

Rosszindulatú, műthetetlen májrákkal kezdődött.

Mára már 18 daganatom van, amiből az agyamban levő agresszív.

Idén a sok bajt tetézve, még az élet is rátett egy nagy lapáttal.

Januárban 1,5 milliós mínusszal kezdtem, mivel volt egy elmaradt orvosi kezelés kiegyenlítése, amiről semmilyen figyelmeztetést/felszólítást nem kaptam, és a klinikáról, ahol kezelnek is behajtásra került egy nagyobb összeg.

Majd szép sorban, behalt a telefonom, a hűtő, mosógép, és megannyi hátráltató tényező akadályozott.

Közel 5 hónapja már dolgozni is képtelen vagyok sajnos.

Pedig akik ismernek, tudják, 7 napból 7-et dolgoztam, és mellette segítettem akin tudtam,legyen az ember, vagy állat.

Most azonban én is segítségre szorulok.

A klinikán az adósságom közelít a 3 millióhoz.

Albérlet, lakbér, gyógyszerek, élelmiszer, egyéb apróságok, tisztálkodási szerek amiket minden hónapban rendezni/venni kell.

Ezt, most munkaképtelenséggel, elég nehéz összehozni, és ehhez kérném a ti segítségeteket.

Mivel a családom már minden vagyonát bele ölte a gyógyulásomba, kezeléseimbe, és rengeteg barát, ismerős is segített, őket nem tudnám, és őszintén, nem is akarnám ezzel tovább terhelni.

Sok kicsi sokra megy!

Ezt a gyűjtést január végéig szándékozom megtartani, abban a reményben, hogy enyhíti a 2 téli hónap kiadásait, és az agyi daganat beavatkozását fedezni fogja.

Minden vasárnap a kommentbe írom a befolyt összeget, és hogy mire szánom, vagy épp mit fizettem be ebből.

Plusz, van egy, egyetlen egy vágyam, amit remélem általatok meg fogok tudni oldani.

A vágyam, hogy a kis felvigyázómat el tudjam vinni az állatorvoshoz.

Idős, és sok baja van már.

Ő a mindenem!

Hálásan köszönöm a figyelmedet!

Erste bank:

Számlatulajdonos: Farkas Rita

Számlaszám : 11600006-00000000-99634951

IBAN: HU26 1160 0006 0000 0000 9963 4951

Revolut:

Számlatulajdonos : Farkas Rita (@farkasl6um)

IBAN: LT84 3250 0533 5468 4142

BIC-/SWIFT-kód: REVOLT21

[zeroz2ro]

A Kutyapárt aktivistái Lázár kastélyához vezető útra fújták a fenti feliratot. Az egyik MKKP aktivista a MÁV-nál dolgozik, a promenad24.hu portál megírta a nevét, a címét, az autója rendszámát, mi a foglalkozása a MÁV-nál és mennyit keres.

"A MÁV szegedi forgalmi vonalirányítójaként – éppen december 26-29. közötti szabadságát töltve – fekete XXX-YYY rendszámú autójával furikázott, majd útfirkálásra használta felesleges energiáit, és ezzel lelkesen büszkélkedett az MKKP felületén.    xxxxxxxxx 2010. szeptember elsején kezdett el dolgozni a vasútnál, vagyis lassan 15 éve keresi onnan a kenyerét (havonta több mint félmillió forintot tesz zsebre), mégsem találja aggályosnak, hogy oda rondítson, ahonnan a napi betevőre valót kapja. Holott útfestegetés helyett a tömegközlekedésben is lenne bőven elég tennivaló, mivel soha annyian nem használták a MÁV-ot, mint most.  A kutyapártos aktivista ezt azonban másként gondolja a szegedi xxxxxxx sugárút xxxx, x lépcsőház xx alatti lakásában. Lelke rajta. A politika és a feltűnősködés fontosabb, mint a hivatás."

[borharisnya]

Én, mondjuk, asszem, kovidos vagyok.

Ugyanitt @egybeirjuk .

Azt hittem csak egyedül vagyok ilyen beteg

De úgy néz ki te is ugyan ilyen beteg vagy mint én

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[ajtostolahazba]

Rákthread, apáról.

Pénteken volt 2 hete, hogy megkapta az új kemót, ami már a 3. verzió, de végre CT után ült össze az onkoteam. Pénteken kapta. Szombaton semmi, vasárnap semmi, hétfőre totális lerobbanás, semmi étvágy,nem érzett ízeket, napi 20 órát feküdt, aludt. Gyenge volt, elesett, de a legfőbb, hogy olyan mértékű depresszió lett úrrá rajta, hogy teljesen kiborultam. Ez után kerestem pszichológust, kedves, szimpi, kérdez, figyel...azt hiszem fogunk tudni együtt dolgozni. A lényeg, hogy eltelt 2 hét, elfogyott a pontosan kiszámított post kemó gyógyszer, és apa jól van! Visszatért az étvágya, mocorog( vagyis tesz-vesz), alig fekszik, nem fullad annyit, jól alszik, az életkedve is jó, pozitív a hozzáállása...szóval talán alakulgat Pénteken este küldött fotókat (megtanulta ezt is, hogy a mobil milyen hasznos). Mielőtt átküldte nem szólt, hogy mit küld, sokként ért, hogy 1 délután alatt kihullott az összes haja. Ő azt mondta: végre, sokkal hamarabb várta. Közölte, hogy innentől mindenki bekaphatja, ő nem titkol semmit, badass lesz, kendőt köt. És élvezi! Rengeteg munkám van a szakemberrel, én ezt a hullámvasutat nem kezelem jól, hogy egyik nap halálra váltan, fuldokolva beszél, most meg happy optimista. A -33kg nagyon meglátszik, de most megint a hullám tetején vagyunk. 3-áig most pihentetés, regenerációs időszak, jókat eszik, molyolgat a műhelyben. Múlt héten vittem nekik egy okos tv-t, ráfüggtek a Netflixre, darálják a sorozatokat, kinyilt nekik a világ! Oyan büszke vagyok, hogy az okostelefon után megint van vmi, ami kihívás szellemileg, és gond nélkül megugorják. Az apukámnak ma van a névnapja. Most el tudom hinni, hogy még van rengeteg időnk! 😊 itt egy kép róla, hogy mindenki, aki azt hiszi az élete szar, merítsen erőt ebből a 78 éves vagány pasiból, hogy ezredjére is feláll, mert élni akar!

Szeretlek apa, boldog névnapot!❤️