#dolgozni

[orsiisworld]

Egész nap csak cigizek...

[drakvuf]

Ez valszeg azért van, mert elittad az agyad.

Mindenesetre szerény személyem sokat dolgozott az Alkotmánybíróság oldalán, ami azzal járt, hogy hónapokig szemeztem Sulyok Tamással és a többi taggal a weboldalon, miközben alja CSS és Javascript hibákat javítgattam és nem múlt el nap, hogy ne úgy gondoljak az öregre, mint a Wishes Erdoğan.

[kertikavics]

A két hetes szabadság abból a szempontból abszolút hiba, hogy elkezded érezni milyen boldognak lenni.

[newlifeprojects]

es az elmult napokra feltette a koronat is a tegnap este, az utolso tiz kilometeren borultak arcra a hatso ulesen utaztatott muskatliladak, parittyakent kilove a rajtuk ulo cserepes malnatoveket, amik a ket elso ules kozott landoltak, de tudodmit, kurvaelet, budoskevel fogom beultetni CSAKAZERTIS

egyebkent harminc eve, harminc eve felejtem el mindig sikeresen, hogy a hirtelen jovo hangulatzuhanas gyakorlatilag biztos elojele a kovetkezo periodusnak... csak aztan van, amikor a hangulat marad hetekig honapokig evekig

[csakcsiga]

Hirtelen felindulásból elkövetett pénteki szabadság.

[szeretemacheddart]

minden pillanat az új munkahelyen

[orsiisworld]

Mindig csak a pénz, az a kurva pénz.

A kurva életbe.

Lehetne újra cserekereskedelem.

[drakvuf]

én: mi a faszért vagyok már megint fáradt, hát nem csináltam ma semmit

szintén én reggel:

[eugeniovonsavoy]

na lássuk, mit mond az Arcanum a “senki sem akar dolgozni”*-ra:

^^Trefort Ágoston a Gazdasági lapokban (1865)

^^Simonyi Ernő ogy képviselő egy parlamenti vitában (1873)

^^Nyilvános polgári fiú és leányiskola, Mohács (1893)

^^Pesti Hírlap (1918)

És ezek csak az 1918 előtti találatok. Illetve itt egy bónusz-találat, ezt imádni fogjátok:

^^Pesti Napló (1898)

* csak magyarországi viszonyokról szóló szövegeket nézve, valamint kihagyva a specifikusan egy adott eseményre, helyzetre vonatkozó hápogásokat.

The history of corporate propaganda.

[little--sunshine]

Gerard egy debreceni villamos megállóban ❤️

[lassu-a-netem]

Kedves ismerősök, ismeretlenek!

Eljött az idő, amikor megtöröm a jeget, és segítséget kell kérjek.

2020 áprilisában derült ki, hogy daganatos vagyok.

Rosszindulatú, műthetetlen májrákkal kezdődött.

Mára már 18 daganatom van, amib��l az agyamban levő agresszív.

Idén a sok bajt tetézve, még az élet is rátett egy nagy lapáttal.

Januárban 1,5 milliós mínusszal kezdtem, mivel volt egy elmaradt orvosi kezelés kiegyenlítése, amiről semmilyen figyelmeztetést/felszólítást nem kaptam, és a klinikáról, ahol kezelnek is behajtásra került egy nagyobb összeg.

Majd szép sorban, behalt a telefonom, a hűtő, mosógép, és megannyi hátráltató tényező akadályozott.

Közel 5 hónapja már dolgozni is képtelen vagyok sajnos.

Pedig akik ismernek, tudják, 7 napból 7-et dolgoztam, és mellette segítettem akin tudtam,legyen az ember, vagy állat.

Most azonban én is segítségre szorulok.

A klinikán az adósságom közelít a 3 millióhoz.

Albérlet, lakbér, gyógyszerek, élelmiszer, egyéb apróságok, tisztálkodási szerek amiket minden hónapban rendezni/venni kell.

Ezt, most munkaképtelenséggel, elég nehéz összehozni, és ehhez kérném a ti segítségeteket.

Mivel a családom már minden vagyonát bele ölte a gyógyulásomba, kezeléseimbe, és rengeteg barát, ismerős is segített, őket nem tudnám, és őszintén, nem is akarnám ezzel tovább terhelni.

Sok kicsi sokra megy!

Ezt a gyűjtést január végéig szándékozom megtartani, abban a reményben, hogy enyhíti a 2 téli hónap kiadásait, és az agyi daganat beavatkozását fedezni fogja.

Minden vasárnap a kommentbe írom a befolyt összeget, és hogy mire szánom, vagy épp mit fizettem be ebből.

Plusz, van egy, egyetlen egy vágyam, amit remélem általatok meg fogok tudni oldani.

A vágyam, hogy a kis felvigyázómat el tudjam vinni az állatorvoshoz.

Idős, és sok baja van már.

Ő a mindenem!

Hálásan köszönöm a figyelmedet!

Erste bank:

Számlatulajdonos: Farkas Rita

Számlaszám : 11600006-00000000-99634951

IBAN: HU26 1160 0006 0000 0000 9963 4951

Revolut:

Számlatulajdonos : Farkas Rita (@farkasl6um)

IBAN: LT84 3250 0533 5468 4142

BIC-/SWIFT-kód: REVOLT21

[lurking-in-lace]

Ahhh mióta keresek ilyen szabásmintát

Rodarte Fall 2023 

[zeroz2ro]

A Kutyapárt aktivistái Lázár kastélyához vezető útra fújták a fenti feliratot. Az egyik MKKP aktivista a MÁV-nál dolgozik, a promenad24.hu portál megírta a nevét, a címét, az autója rendszámát, mi a foglalkozása a MÁV-nál és mennyit keres.

"A MÁV szegedi forgalmi vonalirányítójaként – éppen december 26-29. közötti szabadságát töltve – fekete XXX-YYY rendszámú autójával furikázott, majd útfirkálásra használta felesleges energiáit, és ezzel lelkesen büszkélkedett az MKKP felületén.    xxxxxxxxx 2010. szeptember elsején kezdett el dolgozni a vasútnál, vagyis lassan 15 éve keresi onnan a kenyerét (havonta több mint félmillió forintot tesz zsebre), mégsem találja aggályosnak, hogy oda rondítson, ahonnan a napi betevőre valót kapja. Holott útfestegetés helyett a tömegközlekedésben is lenne bőven elég tennivaló, mivel soha annyian nem használták a MÁV-ot, mint most.  A kutyapártos aktivista ezt azonban másként gondolja a szegedi xxxxxxx sugárút xxxx, x lépcsőház xx alatti lakásában. Lelke rajta. A politika és a feltűnősködés fontosabb, mint a hivatás."

[borharisnya]

Tegnap hazaküldték a kisfiamat az iskolából, mert nem volt jól,  az autóban ért a hívás, és félre kellett állnom, hogy megnézzem a buszmenetrendet, hogy melyik buszra rakhatják fel, és aztán meg felhívott sírva, hogy egy kutya van az utcában és nem mer továbbmenni, én még 40 km-re voltam, és alig értettem, amit mond, és nem éreztem semmit, csak hogy talán nem néz ide az isten, nem néz ide senki és nem veszik észre, talán nem derül ki, hogy milyen tehetetlen, és gondatlan vagyok,  és a szomszéd néni  kiment végül a kisfiamért és hazakísérte, és még fel sem hívtam újra azóta, hogy megköszönjem. Aztán a lányom is hazáért jóval előttem, és mikor hazaértem a Kicsi összehányta a kanapét, a vécét, és az odáig vezető helyiségeket végig és sírdogált közben.  Mellettem aludt az éjjel, szörtyögött, horkolt, ivott, pisilt, bújt és  simogatott. Aludni akartam és megszakadt a szívem. Hajnalban keltem, hogy legyen időm egyetem előtt, és olyan nehéz volt a fejem, hogy félő volt, hogy elhúz, a kávé zamatos és forró,  sánta homeless az idő, a reggel, mint egy olcsó zuhanyfüggöny,  tapad. Egy idióta a seggembe áll, mikor a Hondikának helyet keresek. Azzal a tanárral kezdünk ma, aki még a legkevésbé gáz ezen az egyetemen, jóképű, jólöltözött, a hangja simogató, mint egy meleg, fahéjas illat, kürtőskalács, körbejárja a termet. Tetszik nekem. Figyelni kell és bár sokszor ismétli magát és néha túlbeszéli a dolgokat és toporgunk!, úgy érzem, állunk! és dobbantani kéne, dobbantani volna jó, hogy hajrá, szedd össze most magad, indulni, menni kell!, de csak kényelmetlenül érzem magam, és sajnos a faszi túl okos ahhoz, hogy elengedhessem, amit mond, és a szexuális fantáziámban elmerülhessek.

Ma reggel 8-tól este 8-ig tart az egyetem, és sírva hív a délelőtti óra szünetében a kisfiam, hogy a karate zsákját az iskolában, a pad mellett felejtette. És hiába nincs jól, és biztos, hogy a holnapi verseny így kimarad, de nem akarom, hogy azt érezze, hogy rajta múlt, és nincs remény. A szünetekben az iskola portáját, meg a gyerekeimet hívogatom felváltva, hogy engedjék be őket, illetve, hogy van-e közülük valaki a városban, aki elmenjen érte. És a tízpercekből az órákba bukdácsolok vissza, egyik sem túl unalmas, de nem is túl érdekes, lehetne az, lehetne ezt máshogyan, de így józan paraszti ésszel belátható dolgok sora, a tudomány lógó ujjú kabátjába tömve. Aztán egy későbbi szünetben - ez az óra sem rossz, ez a nő furcsa, mint egy kék bogár, egyszerre szép és undorító, de nézni kell, és a téma jó -, a házak mögött már lebukott a nap és a fák nyugtalanul ránganak az ablak mögött a szélben, a folyosóról fölhívom a volt férjemet, mert rájövök, hogy elfelejtettem, hogy ne jöjjön ma a Kicsiért, mert nincsen jól, de amúgy se jött volna, mondja, mert a mai naptól két kollégája ment el tartósan táppénzre, egy meg nyugdíjba, így mostantól kábé egyfolytában dolgozni fog, és nem is tudja, mikor tudna eljönni érte újra. Még szerencse, hogy a karácsonyi beosztást elfelejtette elküldeni, mert most úgyis újra kell majd az egészet írni. Még ugyanebben a szünetben hazaszólok a nagyoknak, hogy jól vannak-e, ők igen, de a Kicsinek a lábára ráhúzták véletlenül a hálószoba ajtót, felkunkorodott a körme,  de nem vérzik már, hidd el, anya, már jól van.

A fejemben néma a sötétség, csak mintha neoncsíkok berregnének benne középen egy vonalban az orrhátamtól a tarkómig egészen,  és nem állok a Hondikával messze, és az este fényes, a szél, mintha slagból locsolnának, nem fáztam még idén ennyire, csak feküdni volna jó, csak takarók alatt, csak összekucorodva,  csak meztelen, csak a hasam selymét akarom érezni, csak a mellemhez simuló térdemet, csak lenne minden langyos és kerek, csak hadd húzzam a takaró alá a fejem, csak ne lenne ilyen hideg.

[a-kaosz-istene]

Hiszel abban, hogy vannak emberek, akiket egymásnak szánt a sors, csak rossz helyen és rossz időben találkoztak?

Szerintem sok ember él a földön, akivel tökéletesen kompatibilisek lennénk, és életünk során több ilyen emberrel is találkozunk. Aztán ha mégsem jön össze, azt mondjuk: „rossz hely, rossz idő”. Pedig ezt nem a sors döntötte el. Az, hogy végül ki mellett kötsz ki, csak attól függ, hogy épp melyik ilyen ember érkezésére tudsz annyira meggyógyulni és felnőni, hogy működtetni tudd a kapcsolatot.

Nincs egyetlen lelki társ vagy nagy Ő. Lehet, hogy 18 évesen találkoztál azzal az emberrel, akivel, ha 28 évesen ismerkedtél volna meg, együtt haltok meg a végén. De nem így lett. Mégsem a hely vagy az idő volt rossz, hanem ti magatok. Még nem jutottatok el odáig, és ez rendben van.

Gyakran előfordul, hogy az emberek beleszeretnek mások potenciáljába. De az nem az adott személy, hanem valaki, akivé válhat, és talán válni is fog, de talán nem. Ez ilyenkor nagyon fáj, mert úgy érezhetjük, hogy elcsesztük életünk szerelmét, akkor is, ha ez nem feltétlenül igaz.

Éppen ezért annyira fontos dolgozni magunkon, mielőtt bármilyen romantikus kapcsolatba belemennénk. A sors mindig sodor felénk lehetőségeket és embereket, de végül nem a sors dönt, hanem mi magunk.

[wannabebiker1]

Ahogy idősödök, egyre jobban rohan az idő. Hopp, már megint eltelt egy hét, hopp már február van, 2015 még olyan közelinek tűnik, de már 2025 van. Összefolynak a napok, dolgozni kell, pénzt kell keresni, olyan emberekkel kell jópofázni, akikkel szívem szerint inkább nem jópofáznék, olyan dolgokat kell csinálni, amiket a szívem szerint inkább nem csinálnék.

Az élet elrohan, a gyerekek felnőttek, a testem kezd elhasználódni, fájdalmak a semmiből, egyelőre ártalmatlan elváltozások egyik napról a másikra. Bár a gondolataim semmit sem változnak, belül én az vagyok aki voltam, a test szépen lassan öregszik.

A napokban anyám kórházban volt, vészes vérszegénység miatt, így volt alkalmam látni több, az élete végefelé járó embert. Nem volt szép látvány és nem volt jó szagú. Egy néni, oxigénmaszkkal az arcán az anyám melleti ágyon, szerintem már épp a révésszel alkudozott, ki is jöttem a kórteremből, mert inkább kihagytam a mozit aminek az utolsó sóhaj a címe. Anyámat vajon mennyire viselhette ez meg, ő mellette feküdt napokig. A néni vajon hogy élte ezt meg, az utolsó napokat, perceket..

Anyám nagyon fél a haláltól, én inkább az odáig vezető úttól. Azt gondolhatná az ember, milyen jó, hogy ismeretlen ez az út, pedig nem az, nincs túl sok opció az árnyékvilág elhagyására, csak ugye az ember nem feltétlenül gondolkodik ezen, amíg nem muszáj.

Én például elég sokat ülök autóban, esélyes pl egy autóbaleset, mondjuk a szembejövő román kamionos éppen rágyújt és leesik a cigije. Ha mondjuk az ilyen hirtelen és váratlan dolgok elkerülnek, akkor az életmódomat tekintve akár valamilyen szívprobléma is jöhet, mondjuk 10 éven belül. Ha azt is megúszom, akkor is maximum olyan 20-25 évvel gazdálkodhatok még, amiből még legalább 14 évet dolgoznom kell valahogy, a maradék 5-7 év meg biztosan nem lesz fáklyásmenet.

Szép kilátások, de ez van. Jó lenne ezt a pár évet egy jobb világban megélni. Egy olyan jobb világban, ahol több milliárd ember sorsát nem befolyásolják önjelölt messiások, hataloméhes gonoszok. Az eszemmel tudom, hogy erre kevés az esély, főleg egyik napról a másikra kevés. Az emberi léthez hozzátartozik ez, az emberek messiásokat akarnak, mindig kell egy uralkodó, egy fáraó, vagy egy király, nagy birodalmak, amik rendszerint össze is omlanak, még egy birodalom sem élte túl önmaga nagyságát, most sem fogja egy sem. Az embereknek mindig kell valaki vagy valami akinek vagy aminek elhihetik, hogy nincs szenvedés csak kánaán van meg repülőrajt. Pedig szenvedés van, mese nincs. A keresztény hitvilágban nem is kell messzire menni a példáért.

Mit tehetek én? Nincs túl sok lehetőség, ami van, azt jól meg kell becsülni. A péntek esték, a szombat reggelek, a hosszú hétvégék, a napsütéses harmatos reggelek, a szeretteim ölelése, amikor önzetlenül segítek. Szabad szemmel láthatatlan, mások számára érdektelen apró örömök.

És egyvalamire még rájöttem. Szenvedés nélkül szart sem ér az egész. A péntek este érzés is unalmassá válik a karácsonyi szünet végefelé. A péntek este a hétfő-péntek viszonylatában ér valamit. A legkirályabb étel is unalmas lesz 5 nap után, kell egy teszkós parizer az újrakezdéshez, az egész napos kirándulásból is jó hazaérni.

Ez is az emberi természet része, a megszokás és annak elkerülése. A körforgás.