#csattanós

[versinator]

Véresebb csattanós

Primus felfedeztem hurkokat udvarolnak Jambust hanyattfeküdtem káin csavarogni Kocsisokat lecsúszom indiába beszakadnak Babrálom erősítgettem istentelenül peregni

Fölötlik nyomokon kond tavaknak Étterem kráterébe lustaságból sajogni Leverik lépdelő pápaszemet felsírnak Karolta embertársait bíztatott besúgni

Bóbiták lenyom aknamezőkön bizonyítékokra Remegéssel neszez tenyerére otthagytam Jelzők dagadni tapsolok patakokra

Gyomruk megsemmisülten maradékuk nyugodtam Meglöki gyöngyszín charkow hajnalokra Amerikából julát áztat tiltakoztam

[algebraicvarietyshow]

Balog Zoltán az államfő lemondása után Facebookján megosztotta a „Kiállok Novák Katalin mellett” nevű Facebook-oldal bejegyzését, mely többek közt így méltatja Novákot: „Azon kevesek közé tartozik, akik hibájukért vállalják a felelősséget.”

ez mekkora csattanó. balog azért dicséri novákot, hogy az _ő_ hibájáért vállalja a felelősséget, ő meg, mint akinek semmi köze a dologhoz, elvonult imádkozni :DDD

(azt meg se kérdezem, hogy mért jártak együtt egzotikus hivatalos utakra, de biztos jól járunk azzal, hogy ötven tehetséges pápua-új-guineai diáknak felajánlottak felsőoktatási öszt��ndíjat)

[minden-minden]

Nem tudok nevetni… Valahogy folyton ez a csattanó.

[arassea]

"vigyázz magadra apám, mert más nem fog"

- köszönt el az egyik erősen sörszagú bácsi a másiktól a Kálvin téren.

a barátság gyönyörű dolog, csattanó ma sincs.

[az-elme-hangja]

🎪🎠🎡

Egy cirkusz legforgalmasabb órájában, minden számot bemutatnak. Egyszerre lép porondra a félelmetes ám bátor tűzes karikán átugró oroszlán, a telivér, akinek valóban egy szarv ékeskedik a homloka legtetején és a fóka, aki tapsol és labdákat fejel a közönségnek.

A show ugyanolyan lelkesedéssel zárul mint amilyennel az első pillantásokat kapták. Csillám ágyúk dördűlnek és tapsvihar visszhangzik a sátor falain. A cirkuszvezető a pipáját pöfékelve dörzsöli tenyerét miután a bankó kötegek számolására tért. Mindeközben az est sztárjai, a dolgozó állatok épp a sátorból kifelé-menet, épp csak egy pillantást vetnek be az önelégűltségtől alig magánál lévő uraság ablakán.

Az egyszarvú jön leghátúl, előtte a táncos kezű fokát tolja a még gyermekkorában a cirkuszhoz kerülő félig arab származású fiatal úrfi. S legelől ballag a cirkusz fő atrakciója, az oroszlán.

Égdörgés zavarja meg a kimerült menetet, ekkor szaporábban lépkednek. A mindenes, fél arab úrfi is begyorsítja a tempót. Mikor már a ketrecekhez érnének elered az eső. Az úrfi azt se tudja melyik állatot engedje be először. Úgy tesz: a fókát ott hagyja, s bekíséri az oroszlánt, a mellette lévő ketrecbe az egyszarvút és végül a fókát, majd bebújik az oroszlán ketrece alatt lévő csizmatartóra. Az uraság hirtelen ront rájuk s feltépi az úrfitól a ketrecek kulcsát. Talán még a talpával is megkínálná ha nem lenne lőre áztatva az egyensúlyérzéke. Cümmögve, fintorral az arcán, a rácsok kíséretére bízva magát, kapaszkodik a kifelé vezető úton.

Ormótlanokat dörög és annál fényesebbeket villámliK. Az úrfi fütyörészni kezd, ami szinte alig emelkedik ki az eső zaja alól. Egyszer csak az orszlán dugja ki az orrát a hideg ketrec rácsai között. Úrfi felhajtja a kezét egészen az oroszlán fejéig és megsimogatja. Talán olyan gondolatok cikáznak a fejében, hogy mit tenne másképp ha a saját kezében volna a sorsa. Mennyi mindent segíthetne ezeknek az állatoknak ha hatalma volna a vezető uraság felett. A hideget nem érezné, ha meleg szobában hajthatná nyugovóra a fejét. Miként váltják egymást a gondolatok az úrfi szinte elszenderül.

Mikor az eső elállt, s szem már nem maradt nyitva. Egy csillag hullott alá a piszkos-szürke égen. Azonal pirosra festette az égboltot, s egyszerre világította meg a cirkuszt és az aprócska vidámparkot. Az óriáskerék hirtelen fehéren világított miközben a körhinta lovai körbe körbe jártak. Ám ezúttal nem a szél mozgatta őket. A műanyag, giccsesre mázolt lovak lassan elkezdtek igazi valót ölteni. Levetve színes viaszos ruhájukat, s megszabadulva a láncoktól és a tartó oszlopoktól végre szabadnak érezték magukat.

Az égbolt piros fényére a ketrecbe zárt állatok is felébredtek. Amikor az úrfi magához tért a legmélyebb álmából ébredve, már a körhintáról szabaddá vált lovak várták őt. Az eső ismét rázendült, súlyos csattanó villámlások kíséretében. A vörös fényárban tündöklő fehér lovak elhozták a szabadság üzenetét. Nem merültek gondolatok sem kérdések az úrfi fejében, csak felpattant és tette amit helyesnek érzett.

Elment az uraság lakókocsijához, fel egészen a lépcső tetejéig. Benyitott az ajtón, s mikor látta hogy az uraság egész heti bevétele az asztalon ékeskedik, s az uraság pedig a földön heverve élvezi alkohol mámor és jóllakottság egyvelegének szenderületét… fogta és az uraságot lábánál fogva, kába dörmögés közepette kivonszolta a térre. A vörös égbolt pokoli mámorhangulatúvá változtatta a cirkuszt. Olyasfajta amit mintha baljós penna vetne papírra de mégis átitat a beteljesülés tintája. Az úrfi leakasztotta a kulcsot az uraság övpántjáról, s elindult a ketrecekhez. A zuhogó eső és a vörös égbolt szinte páratlan szűrővel vonta be a tájat. Hunyorgó szemmel, arcát törölgetve elért a nagy tölgyfához ami néhány méterre húzódott a börtönt adó ketrecektől. A vörösen parázsló, fényárban úszó lovak a karámoknál sorakoztak. Az úrfi legalább olyan szaporán vette a lépéseket mint a levegőt, de mire látó távolságba került a vörös fátyol leple alatt, a lovak lerúgták a lakatokat. Épp oly könnyedséggel tették, mint ahogy a körhintáról szakították el magukat. Az állatok úgy hagyták el börtönüket, mint villám a legsötétebb felhő árnyát. A fóka megvárta az úrfit, s miközben segítette kimenekülését, a villámok egyre fényesebb játékot játszottak a vörös égbolton. Az uraság a földön fekve kezd magához térni… Mintha nehezére esne megállapítani tudatállapotának valóságosságát. Próbálja megítélni milyen mélyen aludhat. Azonban egy hatalmas égdörgés kíséretében egy akkora villám csap a cirkuszra, hogy lángba borul a pajta, s ekkor az úrfi a fejéhez kap. Kitisztul az éjszaka a lángok nyalábjai között, miközben a ketrec rázkódásának hangja ad alapot ébredésének. Az oroszlán, a csizmatartó gerincet nem kímélő keménysége, s a többi állat. Nincsenek a körhintáról szabaddá váló lovak, nincsenek letört lakatok, sem szabad állatok. Csak az úrfi van és a rács mögött raboskodó állatok. Az uraság lakókocsija túl messze ahhoz hogy a tűzvész könyörtelen végezte előtt visszaérjen a kulcsokkal. Az állatok szemébe néz, s látja a reménytelenséget. Mintha búcsút vennének egymástól. Ekkor hatalmas jajveszékelést hall, s ahogy hátat fordít megpillantja a tölgyfa mellett az uraságot ugyanabban az alkohol mámorban ahogy azt megálmodta. Az úrfi mit sem tétlenkedve, lépést nem pazarolva rohan az urasághoz, s olyan gyorsasággal tépi le róla a kulcsokat, hogy szinte kulcstartóként vinné magával az uraságot.

Minden egyes lakatot olyan könnyedséggel és gyorsasággal nyit ki, akár a lovak szabadultak le a körhintáról az álmában.

A fókához ér legutoljára, s ahogy kisegíti és kitolja a már feketén füstölgő pajtából, a többi állat a tölgyfa biztonságot adó lombkoronája alatt talál menedéket.

Ahogy közelebb ér, kifújja magát s az állatok nyugtató tekintetében talál nyugalomra. Aztán a földön heverő csizmákra vet egy pillantást, olyan mély álomba szenderült a gazdájuk, hol már a lélegzetre nincs szüksége…

A túlélő cirkusztársaság összekucorodva, egymást támogatva de megvárta az eső végét, hol már a szabadság nem csak álomként tépte le a láncot a cirkusz lelkéről.

[hicapacity]

Böjte KonoK csörte, csattanós pofonok

[dedibelyegei]

Egyből van egy még nagyobb 'szenzációm', ez bizony egyenesen Indiából repült ide valamilyen úton-módon (esetleg hajózott?), és ezt még tetézi, hogy legalább 60 éves darabról beszélünk, ráadásul postatisztán! Most hogy ennyire beharangoztam, persze a végén jön majd a csattanó :D

India nagy, így a sorozat is az természetesen, melynek egyszerűen egyébként annyi a címe, hogy 'India térképe', és mint a tizennégy (!) tagja teljesen ugyanezt a mintát és dizájnt viseli ami itt fent látható. Az értékek természetesen mások egészen egy (új) rúpiától, 90-ig terjedően. Az azonosságot kompenzálandó és a megkülönböztetést segítendő azonban egy igazán színpompás sorozatról van szó, mindegyik érték más színű, és vannak köztük igen feltűnőek is!

A sorozatot 1958-ban kezdték kibocsátani, és öt éven keresztül nyomták 1963-ig folyamatosan, dátumjelzés nélkül, ezért sem lehet pontosan megállapítani a korát ennek a bélyegnek sem. Ebból kifolyólag, meg az ország méretéből adódóan rettenetes mennyiségben készültek ezek a bélyegek, így koruk ellenére sem értékesek érdemben, így darabosan postatisztán ha érnek egy 100-ast, de vannak azért kivételek, bizonyos névértékek új formájukban többet is érhetnek. Kiemelkedik ebből a legnagyobb 90-es bíbor rosé színű (ez a hivatalos megnevezés tényleg) darab, amiből egy postatiszta akár 3.000 forintot is érhet. Teljes tizennégy darabos sor 1.200-2.000 forintokért megy.

[bukovskikaroly]

Umbulda visszatér

című kenyai dokumentumdrámát néztem a Youtube-on hajnali 2-kor, mikor a műélvezetet egy időre megszakította a kutya fingása.

A filmet maga Umbulda írta, rendezte, és forgatta le egy Gopro kamera meg szelfibotnak tekinthető karó segítségével. A feszesre vágott, mintegy két órás roadmovie első órájában többnyire Umbulda izzadó pofáját látjuk. (Ebből derül ki , hogy 1. Umbulda egy négerfiú. 2. Izzad 3. És valószínűleg büdös is, de ezt a kérdést nyitva hagyja a művész.) 

A második órában ugyanaz történik mint az elsőben. 

Néha fordul a kamera, így láthatjuk a kietlen pusztaságot Umbulda mögött, ahol lófasz sincs. Aztán megint fordul a kamera, és az Umbulda előtt álló utat látjuk, ahol szintén nincs lófasz se.

A néző nagyon drukkol Umbuldának, hogy végre visszaérjen a falujába (rejtély marad, hogy tulajdonképpen miért is ment el.), de a faluja helyett a Püspökladányi vasútállomáshoz érkezik meg, mert útközben eltévesztette az irányt.

A film nincs szinkronizálva/felíratozva, mert egy büdös szó sem hangzik el benne.

A film végi csattanó, hogy Umbulda ugyan nem éri el célját, de örül, mert már nem izzad annyira. (bár valószínűleg még büdös)

[otthonzulles]

Voltam fodrásznál. Megkerestem a város szockó fodrászatát mert a hideg kiráz a csillogó fancy barber shopoktól. Csalódott a "Marika", hogy csak menjen körbe géppel, semmi átmenet. Fazont se??? Ne, egyszer engedtem ennek úgy néztem ki mint egy megye III-as focista. Azért megcsinálta és baszki ~6,5 eurónyi forintot kért, nyugtával.

csattanó most nincsen :D

[klimavaltozas]

Kedves MVM, mélyen (nem) tisztelt Lantos Csaba! Háztartásunk napelemrendszerének kialakításakor a környezettudatosság és a megújuló energiaforrások kihasználása volt a fő szempont. Maga a rendszer az éves fogyasztást véve alapul - erős biztonsági ráhagyással - ezen fogyasztás duplájára lett tervezve. Adózott pénzből, piaci áron, az ön számára fura módon, de teljesen legálisan (tudom, ez nevetséges) kiépítve, kifizetve, tavalyelőtt. Szívemnek ezért is volt oly kedves, hogy széles mosollyal, derűsen jelentette be a tényt, hogy bizony nem kellett volna. Mindig örülök, amikor boldog embert látok a monitoromon és határtalan melegség önti el a lelkemet, hogy ön és a madzag másik végén bőszen hadonászó Hörömpő cirkusz ennyire szívükön viselik azok sorsát, akik inkább próbálnak tudatosan, tisztán spórolni, pedig akár 81 milliót el is tankolhatnának, valódi Csekonics báróként, vagy belesusoghatnák Ibizán egy lisztporos, női ánuszrózsába, hogy ájhevabighausz. De nem tettük, helyette gerincet növesztettünk és próbáltunk tenni valamit ezért a világért, amit gyerekeinknek hagyunk, akik jó eséllyel majd egyszer rájönnek, hogy a politikusok haszna a köz és a nép javára nálunk a poloskák (Heteroptera) szintjén keresendő és végleg lerázzák magukról a hon atyáinak gondoskodó kezét. Fantasztikus volt megérezni az igazság, a morál és a népjólétre való törekvés lehelletét minden pillanatban, amikor eszünkbe jutott, hogy az általunk megtermelt többletáramot 5 egész forintért veszik meg tőlünk kilowattóránként, majd legalább hatszoros - de inkább hétszeres - áron adják el nekünk vissza akkor, amikor szükségünk van rá. (Valahol őrülten tapsol egy Jákob rabbi.) Igen, megértem, hogy a Covid alatt nem állt módjában ennek a Pannon Pumának komolyabb energiatároló-kapacitást kiépítenie, pedig az igény már megmutatkozott rá, szakemberek is hiába csápoltak: üres volt a zseb, szegények voltunk, nem volt más választásunk. Hiszen alig tudtuk kifizetni Kínának a hangosan csattanó csókos Kft.-n keresztül 500 lélegeztetőgépnek hívott, túlárazott flippert. Megható a tudat, hogy ezzel valahol kis háztartásunk is hozzájárult egy-egy térkőhöz vagy Hell Ice Caféhoz, hogy népünk újra nagy legyen. Már ezért is megérte, mi voltunk az ostobák, mert nem tudtuk eltárolni. Drága Miniszter úr, köszönjük. Köszönjük, hogy ilyen vidáman és pozitívan adta meg nekünk - karöltve a mélyen tisztelt, egyeduralkodó MVM-mel - a végső lökést ahhoz, hogy teljes mértékben áttérjünk a szigetüzemre és célt adott életünknek. Így már meg akarjuk élni - és meg is fogjuk - azt a napot, amikor a szolgáltatóval való szerződésünk oda kerül majd, ahová való, bár nem vagyok benne biztos, hogy le tudom húzni egyben, de ez esetben majd helyezek rá némi nehezéket onnan, ahová most jó eséllyel elkívánják magukat párezren, akik hasonlóképpen gondolkodtak anno, mint mi. Megragadnám az alkalmat és megjegyezném, hogy szándékomtól nem fog eltántorítani az sem, ha a szigetüzemért kézlevágás, vagy börtönbüntetés jár majd. Előbbi esetben vigyék a balt, hogy jobbal még betakarjam, akinek ezt köszönhetjük, utóbbi esetben pedig leülöm. Remélem jó egészségnek örvend majd, mire kijövök, majd átadom üdvözletem kollégáinak odabent. Végezetül pedig kívánnék jó szerencsét, egészséget, erőt és lendületet ahhoz önnek és mindenkinek, akinek ezt a döntést köszönhetjük, hogy egyenes derékkal tudjanak elrugaszkodni a napfénybe és szégyentől piros arccal ne a sötét fal mellett kullogjanak, ahová valók. Maradtam kitartó és soha nem szűnő, parázsló utálattal, minden tisztelet nélkül. "A sérelmeket egyszerre kövesd el, a kedvezményeket viszont apránként adagold!" írta Machiavelli 1512-ben a Fejedelem c. könyvében. Olvasgassa, az ún. könyvesboltokban lehet kapni, papíron betűk. Ez már a kedvezmény?

Vályi István, Facebook

[vanista]

Kicsi az ölben

viszi a mama. Valami belement a szemébe.

— Pislogj, és kijön.

A kicsi köhögni kezd.

— Nem-nem, az a köhögés. Nézz ide, mutatom. Ez a pislogás.

(Nincs csattanó, hogy “nem tudok, mert belement valami a szemembe”. Ennyi csak, és mosolyok mindenhonnan.)

[csacskamacskamocska]

Nézem ezt az autistás sorozatot

mostanra már eléggé lehangolt a sok féligazság meg dramaturgiai elbaszás, szóval naggggyon nagggyon középszerű, de nem bírom abbahagyni, most már végignézem. Török sorozat. Nagyon más kultúra, ez még ebből az idealizált meséből is lejön. Nem élnék ott.

Kiderült, hogy a fiam is valami autistás sorozatot néz, úgyhogy versengtünk, hogy kinek a főszereplője jobb autista. :D Nem dőlt el, de az az egybiztos, hogy ebben a sorozatban mindenki zseniális, aki autistát játszik. Sajnos még 90 rész van belőle. Rémiszt��en hangzik mert már tényleg csak a forgatókönyvre figyelek, és kifejezetten következetlenek.

Múltkor megnéztem a Kernnel A kellékes c. darabot. Ühüm. A darab Kern András címet kellett volna kapjon. Én nem láttam mást. Csak ide, csak most, leírom: fogalmam sincs mi volt a darab vége, egy idő után elkalandozott a figyelmem és arra eszméltem, hogy tapsolni kell. Sosem fogom megtudni, hogy mi volt a csattanó, a vége jelenet, vagy egyáltalán volt-e valami, vagy Kern mondta, hogy na most már menjenek haza, hisz nincs ma előadás, jóccakát. Persze Kernt mindenhol dicsőítik, hogy hányféle darabból odarittyent egy kis monológot, egy jó anekdotát. És tulajdonképpen szórakoztató volt, csak... ez a mélység még mellig sem ér, nemhogy úszni kelljen. Na, ma csak ilyen mesélnivalók vannak. Az ünnep alatt kipihentem magam és kisimultam, mint a felfújt luftballon. Csak az hangolt le, hogy növesztettem egy irdatlan nagy mérges pattanást. Hülye tinédzser!

[angelofghetto]

meglepetések

A kert mindig okoz valami meglepetést. Így tudtam meg, hogy léteznek skorpiólegyek. Mikor ide költöztünk, első évben csak szétszórtam hátul a madáretetőben megmaradt szotyit. Gondoltam, majd felcsipegetik az élőlények a maradékot, de ehelyett hatalmas napraforgó mező lett belőle. Hihetetlen élmény volt. Mennyivel jobb ez, mint szaporítani a kuka tartalmát. Azt mondják, szemét az, ami nincs a helyén. Érdekes felfedezni, hogy a kertben mennyivel több dolog van a "helyén", mint a házban.

Reggel vártam, hogy a kotyogósban lefőjön a kávé, és kibámultam az ablakon. Egy szarka ereszkedett a sziklakertbe, fejét félrebillentgetve szemlélődött, majd az egyik nagyobb kövön megállt, olyan peckesen, ahogy a kapitányok szoktak a hajóhídon, mielőtt kiadják a "teljes gőzzel előre" parancsot. Többször nagy lendülettel rontott neki az új ereszcsatornának, ami visszaverte a felkelő nap fényét. Nagyi magyarázatai jutottak eszembe, hogy a szarka nem tud ellenállni a csillogó dolgoknak, a fészkébe gyűjt minden csavaralátétet, pénzérmét, söröskupakot, üvegcserepet, vagy asztalon felejtett gyűrűt, fülbevalót. A madárkát messziről figyelte a párja, nemigen jött közelebb a szomszéd kerítésnél. Gyönyörű fekete-fehér madarak, röptükben szétterülnek a tollaik, a farkukkal navigálnak, a hangjuk tényleg olyan, mintha diót csörgetnének egy zsákban.

Hátramentem a napi parlagfűtelenítésre, közben eszembe jutott, hogy a hátsó csücsökben is szét kéne nézni, mi van a szomorúfűz bébikémmel. Levágunk egy fél kisujj vastag vesszőt úgy fél méter hosszan - tanácsolta a kertész - , hagyunk rajta 2-3 levélkét, és beszúrjuk a földbe. Onnantól egy-két hétig öntünk alá napi egy vödör vizet, a többit rábízzuk. Ötöt szúrtam le két éve. Abból a fiam véletlenül letraktorozott kettőt, a maradék háromból egy élte túl az aszályt. Most szép erős, pedig nem csinálok vele semmit. Nem locsolgatom, még a gyomot sem irtom körülötte. Köszöni, jól van. Szépen megkereste a gyökere, hol a víz odalent, és már három hosszú ágat növesztett, tele levéllel. Lehet, hogy egyszer majd ilyen lesz:

Na de ami az igazi meglepetést hozta... Hátramentem a leghátsó ficakba, hogy szétnézzek. Oda alakítottam ki a sünvárat lemetszett ágakból, amire dúsan ránőtt a vérehulló fecskefű (gyógynövény, a népi gyógyászat mindenféle bőrizékre meg szemölcsök eltüntetésére használja a növény sárga "vérét").

Arrafelé már ember magas volt a gyomerdő, és a szétterpeszkedett méhecskelegelő. A szomszéd téglafala mellet meg valami olyan egybefüggő dzsindzsás volt, ami érzékelhetővé tette számomra, miért használnak az őserdőben macsetét. Le kellett volna fotóznom. Tavasszal életben hagytam egy növényt, ami ugyan elég dekoratív, de minden része mérgező, és invazív. Pontosabban a félig gyógyult lábammal sikerült a szárát letörnöm elég közel a földhöz, gondoltam, majd kiszárad, és egyszer visszamegyek összeszedni. Nem ez történt. A kis aranyos, amit amúgy karmazsin bogyónak hívnak, olyan hatalmasra és ágasbogasra nőtt, amit nem hittem volna. Abból a kis csonkból, ami életben maradt! Több négyzetmétert lefedett, olyan vastag ágai lettek, mint egy kisgyerek karja. Azokra a horrorfilmekre emlékeztet, amelyekben a növények percek alatt benövik a házat, és megfojtják a lakókat. Szerencsére nagyon könnyen törik, átmetszhető, így könnyű kivágni. (Most ide gyorsan egy kép, de még nem ez a csattanó.)

Ázsiában ételek színezésére és textilfestésre használják az érett bogyók levét, olasz és francia vidékeken a bor színének mélyítésére, bár úgy tudom, ez hivatalosan már be van tiltva.

Viszont amin egészen elképedtem, a karmazsin bogyó ágait sűrűn befutotta valami nagyon szaporán és masszívan növő, mindenre rátekergőző, egész más jellegű, kapaszkodó cucc: komló !! Hogy a bánatba került ide??? Sejtésem sincs.

Tavaly a terasz mellett egy kis beszögellésben egyszer csak a semmiből szárba szökkent egy ismerős levelű bokrocska. Vadkender. Fiam hetekig poénkodott rajta. Aztán az újságban volt valami hír, hogy a környéken lefüleltek egy bandát, akiknek ültetvényük volt. Szó szerint idefújta a szél. Nem lettünk tőle drogbárók, kitéptük, mert a komposztba.

De ha most így belegondolok... vadkender... komló, amiből söröcskét főznek... valaki nagyokat bulikázhat errefelé.

(A fotók a netről valók, nem saját, csak illusztráció)

[ggtjapan2]

Repülés, érkezés Tokióba

Életem legrosszabb repülése, pedig voltam már néhány légörvényben. :/ Már felszálláskor nagyon szokatlan kattogó, kerregő, csattanó hangok voltak, de Tokió megközelítésekor kezdődött a haddelhad. Annak, aki erre érzékeny mint Dia, egy horror show volt. Szegény ráadásul az egyik futómű felett ült, így a nyitásba, csukásba beleremegett az ülése karfája is.

Ami igazán gond volt, hogy szörnyen sokszor és gyorsan váltottunk megközelítési magasságot. Le, le, fel vissza kettőt, majd megint le.

Az egész sötétedés után történt és még az ablakokat is elsötéítették, így abszolút nem volt viszonyítási pontunk, míg egy ponton egyszer csak nagy csattanással megrázkódott a gép. Az emberek egy része elkezdte kikapcsolni az öveit és álltak fel kinyitni a fejük feletti kabintartót, hogy - szokás szerint - értelmetlenül végigállják a következő 20 percet, amikor kisvártatva rájöttünk (nem volt sugárfordító felzúgás, nem lassult a gép), hogy még mindig a levegőben vagyunk. Most sem tudom - és akarom - elképzelni, hogy mi lehett az, ami teljesen olyan "élményt" nyújtott, mintha a többszáz tonnás gép odaverődött volna egy csúnyább landolás során a betonhoz.

Szegény kis feleségem kezét a nagylányom fogta reményeink szerint némi biztonságérzetet adva.

De minden jó, ha vége jó! Gyors, szabályos, rendezett, jól kitáblázott, segítőkkel, útmutatókkal és udvariassággal teli vám- és egyé ügyintézés után itt vagyunk:

[tboyda]

Hány szeretlek, kötődni?

Szeretni valakit több, mint kedvesen becézni, alkalomhoz illően dicsérni vagy megosztani vele, amid van.

Hasznos szó, de szörnyen elcsépelt.

Minden hang nélkül cseng a legőszintébben.

Például amikor fájó torokkal, lázasan férfihez híven várod, hogy eljöjjön az idő, mert ismét úgy érzed, hogy ennél betegebb már nem lehetsz és Ő mégis forró teával és a legmelegebb takarójával kínál, pedig mindketten pontosan tudjátok, hogy nagyon fázós, és az a vastag paplan senki mást nem illethet rajta kívül és még a legnagyobb nyári fülledtségben is úgy forr a bőréhez, mint tenyere a halántékodhoz, mikor egyértelmű lesz számára, hogy egyetlen, majd legszentebb feladata, hogy úgy dajkáljon téged, mintha mindkettőtök élete csak ezen múlna.

Majd így lesz egyértelmű, hogy azt a bizonyos takarót nem fogja megosztani veled és mihelyst ez a mondtad kapott némi negatív csengést meg is érkezik a csattanó.

Nem megosztja veled, egészében odaadja, mert pontosan tudja neki is milyen jól szolgálna, így tagadhatatlan, hogy neked mind felett nagyobb szükséged van rá, így legyél ember a talpadon amikor megpróbálod olyan badarságokkal sértegetni, hogy “ez nekem túl meleg”.

Majd mikor az ölébe borulva olvadozol kétségtelenül mindenféle orvosságot megszégyenítő “jobbulj, babám” simogatások elengedhetetlen tömkelegében azt érzed, hogy talán most vagy először otthon.

És rájössz milyen jellegtelen a kedvedre díszített, komfortált szobád, ahhoz a biztonságérzethez képest, amit ő tud neked nyújtani.

Ezelőtt senki más.

Vagy mikor minden pillantásával csak téged őriz, mert az ő nyugalma, csakis a tieddel alliterál.

Majd miután az arcod a milliomodik furcsa rángatózást különleges természetességgel hajtja végre, csak megszorítja a kezed, és selymes hangon kérdezi: “Baba, minden rendben van?”.

Azt feleled: igen, nincs semmi baj.

Csak őt nyugtatnád, mégis a mondat végéhez közeledve minden egyes hang őszinte lesz.

Neki nem kell hazudnod.

A lelked csodálja, mikor a legrosszabb formát ölti a tested ő akkor is, csak nyugodt hangon bizonygatja, hogy nincs semmi baj.

Nem számít milyen visszataszító vagy, végig simítja arcod, megcsókol, végül rád hajtja fejét.

Minden egyes problémád a sajátjának érzi, és ha tehetné gondolkozás nélkül venne át minden terhet a saját vállára, csak hogy neked könnyebb legyen, mert a te boldogságod egyet jelent az övével.

Tudod, hogy ő támogat mindenben, neki fontos, hogy kiteljesedj.

Ha esetleg rossz ötletnek tart egy-egy gondolatot, játékos könnyedséggel mondja, hogy majd legfeljebb ketten megoldjátok.

Jó helyen vagy mellette, együtt fejlődtök.

Természetesen próbál mindig sokkal többet nyújtani, mint előző nap, hogy minden egyes pillanat arról szóljon, miként segít beteljesülni.

Soha senkitől nem kaptál ennyit, soha senki nem volt hozzád ilyen jó, soha nem fogja megérteni, hogy felülmúl minden képzeletet, így mikor sokadjára egy kellemetlen vita végére értek, bizonytalanul ecseteli, hogy reméli elég jó lehet számodra.

Pedig nyilvánvaló, hogy sosem érhetsz a nyomába, mégis azon aggódik, hogy jobbat remélsz.

Lehetetlen, hisz ő a definíciója mindennek, amire az ember vágyhat.

Van elég karakter, létezik elég szó, a gondolatmenetek végére lehet érni, ahogy őt dícséred?

Természetesen nem, ezért minden rendelkezésedre álló módon kutya kötelességed tudtára adni, hogy mennyire szereted.

Mielőtt még túl késő.

Két hónap alatt megkapod tőle az egész világot, légy hát hozzá jó.

Mert ketten, sajátot alkottok.

De bármennyire elcsépelt is talán más módon képtelen vagyok megmutatni, így én csak annyit mondok: mindig-mindig szeretlek.

Látod? Olyan kevés vagyok hozzád.

[versinator]

Alkudjék túrás

Crois hígan rogyván fölszagol Fölötlik órával évenkénti borzol Napilapba pitvarokban soványabb lóbálva Szemétől bizonyítékokra pincékbe csapdosva Véglegesen kergettük lihegésed európát Átalakulása bukarest felhővel tócsát

Sárként fennmaradott vadállatot barátkoztam Tarkómon útitárs szaporább ordítottam Megrendül símogatta gyöngyszín szakadár St fogóval hordva fecskemadár Birkái párnáimon követségre ceruzát Kazalon vérszínpiros könyveik uborkát

Félfának jamais forgatták mocskol Pilláju tüntél motozni papol Szégyenleném forrókat tapsolva totyogva Negyedében emlékeztünk csudái fodrozva Lágyítva fulladozva primus villát Ökröt szélverte hátraszólt szoritását

Toporzékolt megszülted játékról vontam Túlvisz rajok megszokni mellézuhantam Hagyhatom enyhébb okulásul szeszgyár Kisimulva nyújtózkodtunk gépben kerékpár Panaszszó tehenekkel gyantát fajtáját Kirángatott csúszunk felforr fáradságát

Permetegén tőzsdét hajladozva lehangol Levágták szájban elűl ráhajol Moziban húsznapos alkonyatról tapogatva Idézetet midi terítni hajbókolva Legmagasabban fogamon pendülő sisakját Fenyegetést ütőeredben sóbányák lámpását

Hízója lánykák mozgósítási elfajzottam Karámba munkádnak lepecsételt tomboltam Sanghai ránktekint mécsvirág vizespohár Kapd buboréka balladák rózsabogár Ernyős lidércként csattanós anyókát Véreset postabélyegző vadgesztenyelevél tortát