#családtagok

[orsiisworld]

Hát, hugocskám, elég makacsul és igazságtalanul viselkedsz, meg lusta is vagy, olyan dolgokba is amikbe nem kellene

Én próbálkoztam ezen változtatni, de ráuntam már a vitákra

Néha már csak nevetni tudok ezeken a dolgaidon

Csalódást már sosem okozol, nem lepődök meg semmin, max kellemes csalódást

Én most eltűröm többé kevésbé

Én többnyire az okos enged szamár szenved rendszert használom, nem azért mert minden jól csinálsz

Majd egyszer észreveszed magad, jönni fog a karma

Meg a férj meg a stb..

De elsősorban mikor majd én nem csinálom meg helyetted 😀

Szeretlek meg minden

De ez már sok, muszáj volt leírnom

Na ez most nagyon szívemből szólt xd

[mukodik]

Eszter nénje se az eszéről híres

[6pisztolyzenekar]

A magyar belpolitikában régóta vannak bizonyos, minden oldal által többé-kevésbé tiszteletben tartott tabuk, "vörös vonalak". Ilyesmi például a közeli családtagok betegségei, és ilyen volt nagyjából tavalyig a személyes egészségügyi információk nyilvánosságra hozása is.

Mostanában viszont azt látjuk, hogy a kormányzat immár harmadjára lépi át ezt a bizonyos vörös vonalat az egészségügyi adatokkal kapcsolatban. Az első volt tavaly ősszel Magyar Péter állítólagos VIP-ellátásairól szóló hír-cunami, kijött ugye az OMSZ-es esetlap is, most pedig a volt vezérkari főnök, Ruszin-Szendi Romulusz tábornok állítólagos zsírleszívásáról vannak "hírek."

Úgyhogy tényleg csak hangosan gondolkodom kicsit.

Nem vagyok biztos benne, hogy a kormányzat rendesen végiggondolta azt, hogy most kinyitják az egészségügyi adatok "Pandora szelencéjét." Ezzel ugyanis lebont egy olyan, több, mint három évtizedig működő önkorlátozást, amit minden bizonnyal igen nehéz lesz visszaépíteni (ha egyáltalán lehetséges.)

Klasszikus, extrém rövid távú stratégiának tűnik ez. A parlamenti választásig hátra lévő mintegy 13 hónapban persze jelenthet valamiféle előnyt a NER-nek, ha ellenzéki politikai szereplők szenzitív egészségügyi adatait hozzák nyilvánosságra.

Hosszabb távon azonban, ha kormányváltás lesz, akkor nem tudom, mire alapozva gondolják a NER-esek, hogy utána nem fognak az ő egészségügyi adataik is "kiszivárogni".

És nem vagyok benne biztos, hogy ez nem lehet jó néhányuknak NAGYON kellemetlen. Tizenhat év sok idő, ezalatt igen sok dolog megtörténik.

Mondok példákat, értelemszerűen név nélkül:

-A kormányfő közeli családtagja súlyos betegsége miatt megtörtént, hogy éppen zárva lévő kórházat nyittattak ki, hogy megfelelően lehessen kezelni (sajnos nem sikerült megmenteni),

-Akadt olyan, a hagyományos, keresztény családmodelljére roppant büszke politikus, akit szétrepedt ánusszal kellett műteni, és nem sportbaleset volt az ok

-Akadnak detoxikálós kalandok is bőven, családtagokat is beleértve, nemcsak alkohollal, de egyéb szerekkel is

-Bőr- és nemibeteg-gondozás területén is akadtak érdekes esetek

-És persze klasszikus, "átesett a vak komondoron"-jellegű ügyek is vannak bőven.

Nem igazán értem, mire számítanak a szivárogtatásokról döntő NER-es kommunikációs stratégák... mi lehet vajon a terv? Dupla vagy semmi, remélve, hogy bejön a dolog, és sosem lesz kormányváltás?

És mi van, ha mégis véget ér a NER...?

Summa: ha én lennék kommunikációs tanácsadó a NER környékén, akkor azt tanácsolnám, hogy az egészségügyi adatokkal való játszadozást célszerű volna azonnal abbahagyni. Nemcsak a személyiségi jogok általános tiszteletben tartásának követelménye miatt, hanem saját, jól felfogott érdekükben is.

[konyvekkozt]

egy ismerőstől hallottam erről a könyvről. nem bántam meg, hogy elolvastam

a főszereplő egy tizenöt éves fiú, akiről ekkor derül ki, hogy skizofrén. a könyvet az édesapja írta, aki egyébként is író. a könyv sajátossága a belső elbeszélés, amiben megismerhetjük mindazt, amiről kintről tudjuk, hogy tévképzet

mondanám, hogy ez egy gyógyulástörténet. de ez nem lenne teljesen igaz, sokkal helyesebb lenne talán állapotstabilizáló történetnek nevezni - és talán pont ezért jó lenne egy második rész, mert érdekelne, valóban stabilizálódott-e az állapot, a megingások mintája meghatározható-e

ami nekem kicsit nehéz volt, hogy nem mindig tudtam követni, mi a tévképzet, az abban szereplők kapcsolódnak-e valahogy a valósághoz. vannak ötleteim, hogy melyik képzelt szereplő rezonált egy valóssal, de bizonyosság hiányában nem sikerült teljesen megértenem. viszont ami erőssége a könyvnek, hogy megjelennek benne a családtagok. nem ők vannak a fókuszban, de ott vannak, érezhető, hogy a szülők aktívan jelen vannak, észlelik a fiuk változását, megoldást keresnek, örlődnek, mint ahogy a testvér is keresi a helyét és ezáltal az egész családi struktúra változik

azt gondolom, ez a könyv egy nagyon izgalmas és egyedi bepillantás a skizofrénia aktiválódásának szakaszába. tényleg különlegessége, hogy belülről ismerjük meg a világot, vannak illusztrációk is, amik a pszichiátriai kezelés alatt készültek. ha az ember egyben olvas sokat a könyvből, akkor teljesen belekerül a hajózás világába és végleg összefolyik a valóság és a képzelet. talán amiatt vagyok csalódott, mert nem értettem meg teljesen ezt a betegséget. nem akarok orvosi szakkönyveket olvasni csak arra vágyom, hogy jobban értsem az ��rintett lakóim működését

a témában kiváló könyv még a Nem ígértem rózsakertet

[angelofghetto]

Mikor Magyarországon megalakultak a Gyermekvédelmi Szolgálatok, még az volt a cél, hogy ha probléma van egy családban, ne kelljen egyből a Gyámhatóságnak intézkedni, legyen egy közbülső lépés, ahogy az a szerencsésebb történelmi utat bejárt nyugati államokban már jól működött. Ezek a szolgálatok felajánlották a segítségüket a családoknak, kinek-kinek a probléma jellege szerint. Vezérelv volt, hogy rossz szociális helyzet (szegénység) alapon nem emelhetnek ki gyereket a családból. A cél, hogy a negatív folyamatokat megállítva, visszafordítva, szakemberekkel támogatva a család öngyógyítását, önerejét, maguk lábalhassanak ki a gödörből, és pozitív stratégiákat sajátíthassanak el a továbblépéshez.

Volt, akinek a kilátástalan anyagi helyzetére, felgyülemlett adósságai rendezésére kellett stratégiát kialakítani, rászorulókat támogató lehetőségeket, programokat találni, segíteni, hogy felszámolhassák a hátralékaikat anélkül, hogy újabbak keletkeznének. Volt, akinek ügyintézésben kellett tanácsot adni, hogyan tájékozódjanak a jogi labirintusban, hova milyen papírokat, igazolásokat, kérelmeket kell benyújtani, hogyan kell megfogalmazni a leveleket, kitölteni a formanyomtatványokat, melyik hivatalhoz milyen ügyben lehet fordulni. Volt, akinek álláskeresésben kellett tanácsot adni, vagy a gyerekek speciális nevelési igényével kapcsolatban orientálni a megfelelő intézmények felé, ahol ezzel aprólékosan foglalkoznak. Volt, akinek függőségekkel kapcsolatban merültek fel gondjai, vagy valamilyen lelki-érzelmi válságában szorult mentális szakember segítségére. Volt, akinek szemüvegre vagy hallókészülékre volt szüksége, akit szakorvoshoz kellett irányítani, mert talán nem is volt tisztában a problémájával, vagy nem tudta,hogy van rá megoldás. Volt, akinek életvezetési tanácsokat kellett adni, mert mondjuk mindkét szülő intézetis volt, nem tudták, hogyan kell a rezsi számlákat rendszerezni, a pénzt beosztani, mi kell egy önálló háztartásba, vagy akár azt, hogyan kell felszeletelni egy kenyeret, mert a menzán mindig szeletelve kapták. Voltak olyan családtagok, akik betegség vagy fogyatékosság miatt szorultak segítségre. Sokszor nem is tudják ezek az emberek, mire jogosultak, hogy életkörülményeik javuljanak. Ezek csak kiragadott példák, nagyon sokféle ügy létezik, amit meg lehet oldani, amit orvosolni lehet, mielőtt még nagyobb lenne a baj.

Gyógypedagógusok, pszichológusok, addiktológusok dolgoztak a szolgálatoknál, és az volt a foglalkozási ártalmuk, hogy sugárzóan kedvesek és empatikusok voltak, mert egy rosszul működő vagy traumatizált család csak akkor nyílik meg, akkor lehet a valós problémákat és azok hátterét vizsgálni és megoldani, ha együttműködőek, és az erőszakkal nem megy, csak szép szóval és megértéssel. És minden előtt a gyermek(ek) egészséges testi- lelki- szellemi fejlődése a fő szempont.

Persze voltak olyan szomorú esetek is, ahol a gyerek olyan súlyos elhanyagolást vagy bántalmazást szenvedett el a családban, hogy annál bármi jobb, és akkor onnan a gyereket ki kellett emelni, de ez csak a legvégső megoldás lehetett, mikor már minden más kísérlet kudarcot vallott.

Ahova most eljutott a "gyermekvédelem", azt egész egyszerűen nem is értem. A videóban elhangzik egy új fogalom: az "intézményi abúzus". Persze mit várunk attól, ha minden felett egy parancsoláshoz szokott belügyminiszter diszponál? Aki maga kalapács, az mindent szögnek lát.

[fovarosiblog]

Sorozatok

Tessék, akkor itt az én listám a kedvenc filmsorozataimról az elmúlt 46 évből.

1899 (NETFLIX)

Mindössze 8 epizód. Egy hajóútnak indul, amit egy németektől az angolok által átvett hajóval hajtanak végre. Tipikus századfordulós szitu, mennek Amerikába egy jobb élet reményében. Aztán egyre furább dolgok derülnek ki az utasokról, aztán egyre megmagyarázhatatlanabb dolgok vezetnek újabb és újabb csavarokhoz. Minden rész nagyon izgalmas. A Dark alkotóitól.

DARK (NETFLIX)

Iszonyat profin megírt, nagyon izgalmas, de nem túl félelmetes sorozat. Egy német kisvárosban indul a sztori: egyik napról a másikra eltűnik egy gyerek. Azt már csak mi, nézők tudjuk meg a sorozat elején, hogy nem halt meg, hanem visszament az időben. Egy atomerőmű, egy barlang, pár eltitkolt múltbeli esemény teszi izgalmassá a folytatást. Ja, és a főcím mellett a zene is eszméletlen jó. Egy hátránya van: nagyon sok szereplővel játszik a sorozat, nehéz követni a sok szereplőt a több idősíkon. Én konkrétan leírtam a családokat, a családtagok neveit, hogy tudjam követni az eseményeket. Az első két évadot mindenképpen nézd meg. A harmadik évad nekem már sok volt, azt már nem néztem végig.

THE GOOD PLACE (NETFLIX)

Nagyon szórakoztató, jó humorú sorozat az emberi esendőségről, jóról és rosszról. Amikor a szőke hölgy végül rájön, hogy hol van, hát az a mondat azóta is mém - nem akarom itt és most lelőni a poént.

CHERNOBYL (HBO)

Már ma klasszikus darab a 2019-es sorozat. Iszonyat jó sorozat, mert nem dokumentumfilm. Bár törekedtek erősen a történelmi hűségre, a figurák szinte kivétel nélkül valós történelmi szereplők. De nem ezt tették meg lényegivé, hanem azt helyezték fókuszba, hogy ez a katasztrófa hogyan történhetett meg. Hogy mi az, ha az állam nem működik, ha felelőtlen emberek kerülnek felelős pozícióba. (Ne feledjük, 2017 és 2021 között az amerikai elnököt Trumpnak hívták.) Innen jön a klasszikus mém is: a sugárzásmérővel mért 3.6-os értékre mondott not good, not tragic.

THE LAST OF US (HBO)

Valamiért mindig az jut eszembe erről a címről, hogy lasszófasz, pedig az nem is jelent semmit. Általában véve totál hidegen hagynak a számítógépes játékokból készült filmek, mivel sosem vonzottak annyira a számítógépes játékok. Ez viszont üdítő kivételnek bizonyult. Az, hogy folyton újabb és újabb helyszínek felé mennek tovább, ahol újabb és újabb akadályokba ütköznek, eléggé mutatja, hogy itt egy ilyen adaptációról van szó, de itt végre sikerült egy jól kitalált sztorit végigvinni. Jók a karakterek, mindig van min izgulni, és az epizód végén nagyon akarod tudni, hogy innen mi lesz tovább. Ja, és ha egyszer véget ér a sztrájk az amcsiknál, akkor majd valszeg lesz egy újabb évad is belőle.

LOST IN SPACE (NETFLIX)

Elsősorban tinédzser korú gyerekeknek szánták ezt a "netfilxes e.t."-t, de jó lett, felnőtteknek is izgalmas. Mindig van benne valami izgalmas újdonság, és közben szájbarágás nélkül tanít arra, hogy állj ki a másikért, hogy együtt erősebbek vagytok, és még sok minden jóra. Amúgy ezt német nyelvtanuláshoz is be akarom majd vetni: németül, német felirattal újra végignézni az egészet.

STRANGER THINGS (NETFLIX)

Nekem a 80-as évek nosztalgia is beszippantós volt a walkman-es, utcán bicajozós világgal, az akkori zenékkel, bár a vasfüggöny túloldalán nyilván nagyon másképp volt ez, mint a trabantos oldalon. De a sztori is jó, a gyerekszínészek is jók, van benne felődés, nem csak ugyanannak az elpuffogtatása újra és újra - amiért például a Gotham-et hamar otthagytam.

BIG LITTLE LIES (HBO)

A sztori egy tökéletes világ leírásaként indul: kőgazdag családok egy tengerparti sáv mentén, mindenkinek szép a háza, új az autója, és az övé a világ legcsodásabb gyereke. Aztán kiderül, hogy ezek az emberek nagyon is esendők, az ő kis hibáikkal együtt. Aztán kiderül, hogy kis hibák helyett... de nem akarom lelőni a sztorit, nézd meg, nagyon izgi, thriller jellegű sorozat, részről részre egyre durvuló helyzettel.

PHILOMENA CUNK SZERINT A VILÁG (NETFLIX)

Rég láttam már ennyire röhögős sorozatot. Nálam ennek a kategóriának a Monty Python lesz az örök istencsászára, de ez a sorozat is rohadt jó poénokat dobál be játszi könnyedséggel. Habkönnyű szórakozás, de végre egy sorozat, aminél rendszeresen fel tudtam hangosan röhögni, hogy ÚÚÚRISTEN ÁÁÁÁ....

És most jössz te: adj hozzá még egy ajánlót!

[bdpst24]

A magyar lakosság harmada segít idős családtagja pénzügyeinek intézésében

A magyar lakosság harmada segít idős családtagja pénzügyeinek intézésében

A magyar felnőttek majdnem harmada intéz pénzügyeket a szülei, nagyszülei helyett. A lakosság fele viszont még nem gondolt arra, mi lesz, ha az idősebb családtagok ezt már nem tudják egyedül megoldani – többek között ez derül ki a CIB Bank kérésére készített reprezentatív felmérésből1. A pénzintézet új, CIB Családi Flottacsomag szolgáltatásával kíván segíteni, hogy a család több generációjának…

[the-bagira]

🌿 Még újabb családtagok: Odi és Szanszi. Az orchidea és a szanszeviéria, de maradjuk az anyósnyelvnél.

[vanista]

Felfigyeltek a családtagok is

a kőkemény alkura. Sétál az államtitkár a családdal, megáll, maga elé nézve így szól: “Annyiért nem adom.” A gyerekek összenéznek. Séta, napsütés, megáll megint: “Ennyi a maximum.”

“Apa, mi a baj?”, kérdi a nagyobbik gyerek.

“Veszek nektek fagyit.”

“Apa, ugye nem beszélsz többet magadban?”

“Semmiképp. Na futás a tópartig!” szalad a két kicsi. “Mondom, annyiért semmiképp.”

[levendulakertsarka]

Majomszeretet

Eddig sem gondoltam nagyon másképp, de miután egyhuzamban töltöttünk egy kicsivel több időt mint szoktunk gyerekek-szülők társaságában, rá kellett ismét csak jönnöm, hogy párommal borzasztóan másképp definiáljuk a majomszeretetet illetve az "elkapatott gyerek" fogalmát :D

Volt a társaságban egy kislány, aki nekem eléggé sok pontban kiverte a biztosítékot. Nem volt rossz gyerek, nem is volt már olyan kicsi 13 évesen (tween or teen, de nekem már inkább tween) és abszolút egy kedves gyerek, okos is, de jézus isten mennyire burokban tartják a szülők.

És persze, a gyerek viselkedése emiatt sokkal inkább a szülő hibája mintsem szerencsétlen gyereké, és én meg ne pofázzak úgy hogy nincsne gyerekem más neveléséről - és nem is akarok, de a szekunder szégyenérzet azért belém állt néhány alkalommal:

Eme gyermeket a szülők nem merik otthagyni, a mentálisan és fizikailag is fasza nagyival egy hétvégére, egy zárható, fűthető házban - fasz tudja miért.

Eme gyermek fennhangon nyávogott, és fejezte ki eléggé csúnyán a nemtetszését amikor a vendéglátó akiknél voltunk, két egymást követő estét is ugyan azt a vacsorát készítették nekünk, teszem hozzá úgy, hogy a vendéglátó éppen akkor sétált el mellettünk amikor a kölyök az anyja vállára dőlve panaszkodott - mire a szülő ezt "gyermeki őszinteségként" elkönyvelte.

Eme gyermeknek fogalma sincs a pénz súlyáról, és azt is megmerem kockáztatni, hogy sokszor nem is igazán érdekli hogy mennyibe kerül az adott dolog ami kell neki - és nem arra gondolok, hogy kér egy új pakk zoknit, vagy egy jobb tolltartót suliba, hanem point blank kijelenti hogy ő el szeretne menni Párizsba megünnepelni ha meglett neki a nyolc osztály.

A szülőknek nem ő volt az első menet, és más családtagok elmondása alapján az előző gyerekekkel sem voltak szigorúbbak - ami egy-kettő kölykön, őszintén meg is látszik - de őszintén kíváncsi leszek hogy most, úgy hogy egy eléggé nagy hitelt van nyakukban, mi lesz.

Tudod hogy mindenkinek máshol vannak a határok, de őszintén nekem nagyon furcsa volt látni, hogy a család ennyire "normálisnak" kezelte, hogy egy közel középiskolás, már szinte kamasz gyerek ennyire nincsne tisztában a világgal, és szó nélkül, vagy bólogatnak vagy rögtön a segge alá teszik ami kell neki. Nem azt mondom, hogy ki kell baszni a gyereket az utcára, étlen-szomjan, de nem hiszem hogy ez hosszú távon hasznára lesz a gyereknek, mert már most, látványosan nincsen tisztában sok dologgal.

És elhiszem hogy a szülő a legjobbat szeretné, de ezt a kislányt nagyom hamar szét fogják szedni a kortársai a suliban, illetve sok olyan dolgot nagyon nehezen fog csak megérteni/megszokni ami szerintem egy kamaszkorban/fiatal felnőttként egyszerűen csak át kell esni és tűrni.

Szerintem egy gyereket meg kell tanítani tűrni és nyelni is, és értékelni a pénzt amit sokszor főleg szopatós munkával szerzel meg, mert ki tudja meddig kell majd ilyenekbe utaznod.

[nemzetikonyvtar]

2025. január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Petőfi-hagyaték (Fond VII.) egy rendkívüli értékes részlete került fel a Copia gyűjteménybe. Immár digitalizált formában elérhető Petőfi Sándor és Szendrey Júlia gyermeke, a fiatalon elhunyt Petőfi Zoltán (1848–1870) 135 verse, valamint 95 darabból álló levelezése.  

A Petőfi-hagyaték dokumentumai irodalmi és társadalomtörténeti szempontból is kiemelkedők. Az anyagok nemcsak Petőfi Zoltán életének és alkotói munkásságának dokumentumait tartalmazzák, hanem a Petőfi család több generációjának irodalmi és személyes hagyatékát is. Az anyag részét képezi a Szendrey Júlia második házasságából származó dokumentumok sora is, köztük családtagok és gyermekeik levelezése. 

Petőfi Zoltán levelei között megtalálhatók azok, amelyeket édesanyjával, illetve Szendrey Júlia gyermekeivel, Horváth Attilával (1851–1873), Horváth Árpáddal (1855–1887) és Horváth Ilonával (1859–1944), továbbá barátaival váltott. A levelek értékes bepillantást nyújtanak Petőfi Zoltán érzelmi világába, amelyben kulcsszerepet játszott édesanyjával, Szendrey Júliával való kapcsolata, valamint a családi kötelékek. A Copia weboldalra felkerült dokumentumok között Petőfi Zoltánnak nagybátyjával, Petőfi Istvánnal, nagynénjével, Szendrey Mariával, annak férjével, Gyulai Pállal és nagyapjával, Szendrey Ignáccal való levelezése is fellelhető. A levelek mellett Petőfi Zoltán versei is a Copia gyűjteményben találhatók. 

[angelofghetto]

tömegtermelés

Elgondolkodom azon, miért indult meg a tömegtermelés. Erre látszólag mindenki tudja a választ: elszaporodtunk, és mindenből sokkal több kellett, mint korábban.

Logikusan hangzik, de korábban az emberek a legtöbb dolgot családon belül, a többit faluközösségen, vagy városi közösségen belül intézték, a maguk léptékében. A fiúk a férfi felmenőiktől tanulták a szerszámhasználatot, az anyagok kezelését, a házépítést, a javításokat, a nagyobb fizikai igényű munkák fogásait. A lányok asszonyközösségben tanulták a főzés, szövés-fonás-varrás mikéntjét, közösségben látták, hogyan nevelnek gyerekeket. Aztán mindenki tette a dolgát a maga természete szerint, a családtagok, a közösség segített ebben. Önellátásban éltünk, nem voltak mesterségesen felturbózva a vágyaink, büszkék lehettünk magunkra, a mieinkre, arra, akik vagyunk, amit alkotni tudunk.

Miért kell, hogy mások gyártsanak egy rakás felesleget, ami vagy elkel, vagy nem, amiből aztán egy rakás szemét lesz, ahelyett, hogy magunknak készítjük el azt, amire és amennyire szükségünk van, ráérősen, élvezve a folyamatot, a közös tevékenységet, a természetes tempót. Egy filmben hangzott el az a mondat: nem főzni kell szeretni, hanem azt kell szeretni, akinek főzünk. Hát így.

Apukám mesélte, hogy gyerekkorában vidéken az emberek szakma szerint öltözködtek: tudni lehetett, ki a kovács, pék, szakács, lovász, halász, madarász. A ruhát, cipőt javították, foltozták, és addig hordták, míg le nem feslett róluk. És volt az ünneplő ruha, amiben vasárnap a templomba jártak, keresztelőkre és temetésekre. Ugyanígy volt a bútorokkal, a szerszámokkal, ami elromlott, megreparálták, cserélték, de gyakran dolgoztak a távolabbi felmenők szerszámaival, szövőszékével, teknőjével, ekéjével. Büszkeség és szeretet lakott az olyan mondatokban: ezt a széket még az ükapám faragta. Mindene megvolt a családnak, ami kellett, mert önmagukért dolgoztak. Ami meg hiányzott, azt összedobták a rokonok, vagy a falu. Ma én, holnap te. A megtartó közösség biztonság.

Először a közösségből tépték ki az embereket, mert kellett a kiszolgáltatott ipari munkás a városokba. Aztán a szülőket tépték le a családról, apa és anya is látástól vakulásig dolgozott valakinek (annyi bérért, hogy épp ne haljanak éhen, de még függésben maradjanak), a gyerekeket megőrizték az intézmények, és ez jó lehetőség volt az agymosásra is. Már nem a szülő volt az értékrend kialakításának egyedüli forrása.

Definíciószerűen megtanultam, a divat mesterséges amortizáció. A tömeggyártás az ipari forradalommal jött, a profitot szolgálja, egyesek gyarapodó magántulajdonát. Ezt ma is érezhetni. Már júliusban ott vannak a tanszerek a boltok polcain, októberben a karácsonyi díszek, augusztusban az őszi-téli dzsekik, hogy beelőzzék a konkurenciát. Szezon vége felé pedig becsábítják a vásárlót a 70% kedvezmény jellegű harsogó feliratok, és ez még mindig olyan ár, hogy megéri az eladónak, akkor képzeljük el, mennyi a valós bekerülés, és mennyi a profit. És miért nem vagyunk a családunkkal? Miért dolgozunk annyit? Hogy megvegyük azt a sok szart, amiből valakinek a profitja gyűlik. És ezzel együtt fizetjük az áfát is, ami másvalakik profitja, csak azt már nem úgy hívják.

Miért kell ez nekünk? Jó ez nekünk? És ha igen, akkor miért nem?

[sabinaurna]

Innováció a temetkezésben: Digitális urnák és emlékhelyek

A temetkezési szokások az idők során mindig változtak, és a modern technológia korában az innovációk az emlékezés világát is elérik. Az olyan hagyományos tárgyak, mint a fa urna, új jelentéssel gazdagodhatnak, miközben a digitális technológia új lehetőségeket kínál az emlékezés és az emlékhelyek kialakítására. Az innovatív megoldások nemcsak a gyász feldolgozásában segítenek, hanem a múlt és a jövő közötti kapcsolatot is erősítik.

Digitális urnák: Miért különlegesek?

A digitális urnák olyan modern temetkezési megoldások, amelyek ötvözik a hagyományos urnák fizikai jelenlétét a digitális technológia nyújtotta lehetőségekkel.

Emlékek tárolása A digitális urnák lehetővé teszik, hogy fényképeket, videókat és személyes üzeneteket tároljunk bennük, így a családtagok és barátok egy helyen őrizhetik meg az elhunyttal kapcsolatos legfontosabb emlékeket.

Virtuális emlékhelyek A modern urnákhoz kapcsolódóan gyakran digitális platformokat is kínálnak, ahol a családok és barátok virtuálisan találkozhatnak, megoszthatják gondolataikat és közösen emlékezhetnek.

Interaktív funkciók Egyes digitális urnák QR-kódot tartalmaznak, amely egy dedikált weboldalra vezet. Ezen keresztül a látogatók megismerhetik az elhunyt életét, fényképeket nézegethetnek, vagy üzeneteket hagyhatnak.

A fa urnák és a digitalizáció találkozása

A hagyományos fa urna továbbra is népszerű választás, hiszen természetes szépséget és melegséget sugároz. Azonban a digitalizációval ezek az urnák új funkciókkal bővülhetnek.

Természet és technológia harmóniája A fa urnákban elhelyezett digitális modulok, például USB-meghajtók vagy QR-kódok, lehetőséget kínálnak arra, hogy a hagyományos értékek és a modern technológia találkozzanak.

Egyedi dizájnlehetőségek A digitális funkciókkal ellátott faurnák nemcsak esztétikusak, hanem praktikusak is. Egy gyönyörűen faragott fa urna például tökéletesen illeszkedhet a modern emlékezési igényekhez, miközben tiszteletben tartja a hagyományokat.

Fenntarthatóság és innováció Az olyan gyártók, mint például a Sabinaurna.hu, már most is nagy hangsúlyt fektetnek a fenntartható anyagok és az innovatív megoldások kombinálására. Egy faurna, amely digitális funkciókat is tartalmaz, egyszerre lehet környezetbarát és modern.

Virtuális emlékhelyek: Az emlékezés új dimenziója

A digitális technológia nemcsak az urnák terén hozott újdonságot, hanem az emlékhelyek világában is.

Hozzáférhetőség A virtuális emlékhelyek lehetővé teszik, hogy bárki, bárhonnan hozzáférhessen az emlékekhez. Ez különösen hasznos lehet a távol élő családtagok és barátok számára.

Közösségi élmény Az online emlékhelyek interaktívak, lehetőséget adva a közös gyászfeldolgozásra és az emlékek megosztására.

Időtállóság A digitális platformokon létrehozott emlékhelyek időtállóak, és az elhunyt életének történetét a jövő generációi is megismerhetik.

Miért fontos az innováció a temetkezésben?

Az olyan innovatív megoldások, mint a digitális urnák és emlékhelyek, nemcsak a gyász feldolgozásában segítenek, hanem lehetőséget teremtenek arra is, hogy az emlékezés élménye személyesebb és jelentőségteljesebb legyen. A hagyományos urna és az új technológiai megoldások együttes használata azt mutatja, hogy a múlt tisztelete és a jövőbe való tekintés kéz a kézben járhat.

Az emlékezés módjai folyamatosan változnak, és ezek az innovációk azt mutatják, hogy a temetkezés nemcsak a búcsúról, hanem az élet ünnepléséről és a maradandó kapcsolatok ápolásáról is szól. Az olyan gyártók, mint a Sabinaurna.hu, élen járnak abban, hogy ezeket az értékeket a temetkezési megoldások részévé tegyék, ötvözve a hagyományt és a modernitást.

[bdpst24]

A hamvak otthoni tárolását és szétszórását tiltja a katolikus egyház

A hamvak otthoni tárolását és szétszórását tiltja a katolikus egyház

Elkezdődött a temetkezés a nemzeti kegyhely új urnatemetőjébe Elkezdődött az urnás temetkezés Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhelyen. A 456 férőhelyes temetőbe 10 évre lehet megváltani a helyet saját részre vagy családtagok számára. A közelmúltban változott és vált egyértelművé az a szokás, hogy már nem csak a koporsós temetést engedélyezi a katolikus egyház, hanem az hamvasztást is. Ha…

[the-bagira]

🌿 Az új családtagok: Vera és Levi. Az aloe vera és a levendula.

[paralea]

**19. Fejezet: Anzelm Első Születésnapja**

Az év gyorsan elröppent, és a karácsonyi ünnepek után hamarosan elérkezett Anzelm első születésnapja. Xavier és Lili már hónapok óta készültek erre a különleges napra, amely nemcsak Anzelm, hanem az egész család számára emlékezetes esemény volt.

A születésnapi előkészületek az otthonukban zajlottak, ahol Lili a születésnapi buli részleteit gondosan megtervezte. A gyerekszoba és a nappali színes lufikkal és díszekkel volt tele, amelyek a baba kedvenc színeit tükrözték. Az asztalon finom falatok, torta és apró ajándékok várták a vendégeket.

Az ünnepség napján Xavier és Lili korán felkeltettek, hogy minden a tervek szerint haladjon. Anzelm, akit már reggel szép kisruhába öltöztettek, izgatottan figyelte, ahogy a szülei készülődnek a nagy napra. A születésnapján minden figyelem középpontjába került, és a szülők mindent megtettek, hogy a nap igazán különleges legyen.

A vendégek – családtagok és közeli barátok – lassan megérkeztek, és az otthon megtelt szeretettel és boldogsággal. A gyerekek játszottak, a felnőttek pedig beszélgettek és élvezték az ünnepi hangulatot. Xavier és Lili külön figyelmet fordítottak arra, hogy mindenki jól érezze magát, és a vendégek örömmel érkeztek, hogy megünnepeljék Anzelm első születésnapját.

Az ünnepség csúcspontja az volt, amikor Anzelm elé került a születésnapi torta, amelyet Lili saját kezűleg készített el. A torta színes és ízletes volt, és az apró gyertyák fényénél mindenki izgatottan várta, hogy Anzelm elfújja őket. Lili segített a kisfiúnak, hogy a gyertyákat elfújja, és az egész család együtt énekelte el a „Boldog Születésnapot” dalt.

Anzelm, bár még csak egy éves volt, már élvezte az ünneplést. A torta, az ajándékok és a szülei figyelme mind hozzájárultak ahhoz, hogy a nap valóban különleges legyen. Xavier és Lili szívét elöntötte a boldogság, ahogy nézték kisfiuk mosolygós arcát, és látták, hogy az ünnepség valóban felejthetetlen volt számára.

Az este folyamán a vendégek elbúcsúztak, és a család egy utolsó pillanatra összegyűlt, hogy élvezzék a születésnapi ünnepség utolsó óráit. Anzelm elálmosodott, és végül az ölében pihent, miközben Xavier és Lili összekulcsolták a kezüket, és egymásra mosolyogtak.

„Ez az év nagyon gyorsan eltelt” – mondta Xavier, miközben Lili a kisfiúval a karjában ült. „De minden pillanata megérte.”

„Igen” – válaszolta Lili, miközben finoman megsimogatta Anzelm haját. „Ez az első év tele volt kihívásokkal, de a legszebb pillanatokkal is. Nem tudom, hogyan lehetne ennél jobban.”

Az este végén a család hazaindult, és az ünnepi hangulat a szívükben maradt. Anzelm első születésnapja nemcsak a kisfiú életében, hanem Xavier és Lili életében is egy új kezdetet jelentett – a családi örömök és a szeretet minden pillanatának megélését. Az este emléke örökre velük maradt, és a következő év tele volt új kalandokkal és boldog pillanatokkal.