#családtagok

[orsiisworld]

Hát, hugocskám, elég makacsul és igazságtalanul viselkedsz, meg lusta is vagy, olyan dolgokba is amikbe nem kellene

Én próbálkoztam ezen változtatni, de ráuntam már a vitákra

Néha már csak nevetni tudok ezeken a dolgaidon

Csalódást már sosem okozol, nem lepődök meg semmin, max kellemes csalódást

Én most eltűröm többé kevésbé

Én többnyire az okos enged szamár szenved rendszert használom, nem azért mert minden jól csinálsz

Majd egyszer észreveszed magad, jönni fog a karma

Meg a férj meg a stb..

De elsősorban mikor majd én nem csinálom meg helyetted 😀

Szeretlek meg minden

De ez már sok, muszáj volt leírnom

Na ez most nagyon szívemből szólt xd

[versinator]

Töredékén családtagok

Fizetést átbújok beitta csodább Szalmazsákot évgyűrűi virágomat glóriák Életeteket lampionos szoknyafodra legcsúnyább

Végighasadt malomtól építésén júliák Ráemelik lombjaival vásznakat évét Takarói szentségtörés fénylettek potenciák

Szóból megszámlálhatatlanul gyékényeket ninivét Szakadhat illataiban előző megriasztót Ösvényein csillagtűz mákszem ékkövét

Hosszában zsoltárait vasára tanítót Földjei ellenzőkkel gróffal simább Bárdokkal átlibbensz rezes megfagyasztót

[konyvekkozt]

egy ismerőstől hallottam erről a könyvről. nem bántam meg, hogy elolvastam

a főszereplő egy tizenöt éves fiú, akiről ekkor derül ki, hogy skizofrén. a könyvet az édesapja írta, aki egyébként is író. a könyv sajátossága a belső elbeszélés, amiben megismerhetjük mindazt, amiről kintről tudjuk, hogy tévképzet

mondanám, hogy ez egy gyógyulástörténet. de ez nem lenne teljesen igaz, sokkal helyesebb lenne talán állapotstabilizáló történetnek nevezni - és talán pont ezért jó lenne egy második rész, mert érdekelne, valóban stabilizálódott-e az állapot, a megingások mintája meghatározható-e

ami nekem kicsit nehéz volt, hogy nem mindig tudtam követni, mi a tévképzet, az abban szereplők kapcsolódnak-e valahogy a valósághoz. vannak ötleteim, hogy melyik képzelt szereplő rezonált egy valóssal, de bizonyosság hiányában nem sikerült teljesen megértenem. viszont ami erőssége a könyvnek, hogy megjelennek benne a családtagok. nem ők vannak a fókuszban, de ott vannak, érezhető, hogy a szülők aktívan jelen vannak, észlelik a fiuk változását, megoldást keresnek, örlődnek, mint ahogy a testvér is keresi a helyét és ezáltal az egész családi struktúra változik

azt gondolom, ez a könyv egy nagyon izgalmas és egyedi bepillantás a skizofrénia aktiválódásának szakaszába. tényleg különlegessége, hogy belülről ismerjük meg a világot, vannak illusztrációk is, amik a pszichiátriai kezelés alatt készültek. ha az ember egyben olvas sokat a könyvből, akkor teljesen belekerül a hajózás világába és végleg összefolyik a valóság és a képzelet. talán amiatt vagyok csalódott, mert nem értettem meg teljesen ezt a betegséget. nem akarok orvosi szakkönyveket olvasni csak arra vágyom, hogy jobban értsem az érintett lakóim működését

a témában kiváló könyv még a Nem ígértem rózsakertet

[angelofghetto]

Mikor Magyarországon megalakultak a Gyermekvédelmi Szolgálatok, még az volt a cél, hogy ha probléma van egy családban, ne kelljen egyből a Gyámhatóságnak intézkedni, legyen egy közbülső lépés, ahogy az a szerencsésebb történelmi utat bejárt nyugati államokban már jól működött. Ezek a szolgálatok felajánlották a segítségüket a családoknak, kinek-kinek a probléma jellege szerint. Vezérelv volt, hogy rossz szociális helyzet (szegénység) alapon nem emelhetnek ki gyereket a családból. A cél, hogy a negatív folyamatokat megállítva, visszafordítva, szakemberekkel támogatva a család öngyógyítását, önerejét, maguk lábalhassanak ki a gödörből, és pozitív stratégiákat sajátíthassanak el a továbblépéshez.

Volt, akinek a kilátástalan anyagi helyzetére, felgyülemlett adósságai rendezésére kellett stratégiát kialakítani, rászorulókat támogató lehetőségeket, programokat találni, segíteni, hogy felszámolhassák a hátralékaikat anélkül, hogy újabbak keletkeznének. Volt, akinek ügyintézésben kellett tanácsot adni, hogyan tájékozódjanak a jogi labirintusban, hova milyen papírokat, igazolásokat, kérelmeket kell benyújtani, hogyan kell megfogalmazni a leveleket, kitölteni a formanyomtatványokat, melyik hivatalhoz milyen ügyben lehet fordulni. Volt, akinek álláskeresésben kellett tanácsot adni, vagy a gyerekek speciális nevelési igényével kapcsolatban orientálni a megfelelő intézmények felé, ahol ezzel aprólékosan foglalkoznak. Volt, akinek függőségekkel kapcsolatban merültek fel gondjai, vagy valamilyen lelki-érzelmi válságában szorult mentális szakember segítségére. Volt, akinek szemüvegre vagy hallókészülékre volt szüksége, akit szakorvoshoz kellett irányítani, mert talán nem is volt tisztában a problémájával, vagy nem tudta,hogy van rá megoldás. Volt, akinek életvezetési tanácsokat kellett adni, mert mondjuk mindkét szülő intézetis volt, nem tudták, hogyan kell a rezsi számlákat rendszerezni, a pénzt beosztani, mi kell egy önálló háztartásba, vagy akár azt, hogyan kell felszeletelni egy kenyeret, mert a menzán mindig szeletelve kapták. Voltak olyan családtagok, akik betegség vagy fogyatékosság miatt szorultak segítségre. Sokszor nem is tudják ezek az emberek, mire jogosultak, hogy életkörülményeik javuljanak. Ezek csak kiragadott példák, nagyon sokféle ügy létezik, amit meg lehet oldani, amit orvosolni lehet, mielőtt még nagyobb lenne a baj.

Gyógypedagógusok, pszichológusok, addiktológusok dolgoztak a szolgálatoknál, és az volt a foglalkozási ártalmuk, hogy sugárzóan kedvesek és empatikusok voltak, mert egy rosszul működő vagy traumatizált család csak akkor nyílik meg, akkor lehet a valós problémákat és azok hátterét vizsgálni és megoldani, ha együttműködőek, és az erőszakkal nem megy, csak szép szóval és megértéssel. És minden előtt a gyermek(ek) egészséges testi- lelki- szellemi fejlődése a fő szempont.

Persze voltak olyan szomorú esetek is, ahol a gyerek olyan súlyos elhanyagolást vagy bántalmazást szenvedett el a családban, hogy annál bármi jobb, és akkor onnan a gyereket ki kellett emelni, de ez csak a legvégső megoldás lehetett, mikor már minden más kísérlet kudarcot vallott.

Ahova most eljutott a "gyermekvédelem", azt egész egyszerűen nem is értem. A videóban elhangzik egy új fogalom: az "intézményi abúzus". Persze mit várunk attól, ha minden felett egy parancsoláshoz szokott belügyminiszter diszponál? Aki maga kalapács, az mindent szögnek lát.

[pajjorimre]

“... Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy saját értékes időnket nem tudjuk a továbbiakban egy olyan politikai közösség támogatására fordítani, akik arra sem méltattak, hogy válaszoljanak az írásos megkereséseinkre. A Fidesz végig levegőnek nézte az oldalunkat, nem értékelték az általunk elvégzett munkát, de ez legyen az ő bajuk. Reméljük, hogy a jövőben tanulnak és fejlődnek valamennyit ezen a területen, és nem csak a "valakik valakijeivel" állnak szóba, hanem minden támogatójukat partnerként kezelik majd. A Fidesznek ez a legnagyobb baja, hogy egy rettentő hierarchikus és zárt közösség, közel kerülni a tűzhöz csak azok tudnak, akik családtagok, barátok, rokonok, komák, stb. Csak úgy, "az utcáról" még 3,5 év munka sem elegendő ahhoz, hogy mondjuk válaszoljanak egy e-mailre. “ “ Most 100%-ban visszatérünk a normális, civil életünkhöz, sokkal több időnk lesz gyermekeinkre, otthonunkra, kirándulásra, kertészkedésre, pénzkereső munkára és egyéb, a politikánál értékesebb tevékenységre. A politikát pedig bízzuk azokra, akik ebből élnek, a fizetett patriótákra. Nekik sok sikert kívánunk, és bízunk benne, hogy a jövőben hatékonyabban fogják felhasználni a támogatásokat. A baloldalt és a Mi Hazánkat folyamatos össztűz alatt kell tartani, a készült tartalmakat meg el kell juttatni mindenkihez. Sok sikert! “ navégre, ezeknél kártékonyabb féreg is kevés volt a fb-on.

[fovarosiblog]

Sorozatok

Tessék, akkor itt az én listám a kedvenc filmsorozataimról az elmúlt 46 évből.

1899 (NETFLIX)

Mindössze 8 epizód. Egy hajóútnak indul, amit egy németektől az angolok által átvett hajóval hajtanak végre. Tipikus századfordulós szitu, mennek Amerikába egy jobb élet reményében. Aztán egyre furább dolgok derülnek ki az utasokról, aztán egyre megmagyarázhatatlanabb dolgok vezetnek újabb és újabb csavarokhoz. Minden rész nagyon izgalmas. A Dark alkotóitól.

DARK (NETFLIX)

Iszonyat profin megírt, nagyon izgalmas, de nem túl félelmetes sorozat. Egy német kisvárosban indul a sztori: egyik napról a másikra eltűnik egy gyerek. Azt már csak mi, nézők tudjuk meg a sorozat elején, hogy nem halt meg, hanem visszament az időben. Egy atomerőmű, egy barlang, pár eltitkolt múltbeli esemény teszi izgalmassá a folytatást. Ja, és a főcím mellett a zene is eszméletlen jó. Egy hátránya van: nagyon sok szereplővel játszik a sorozat, nehéz követni a sok szereplőt a több idősíkon. Én konkrétan leírtam a családokat, a családtagok neveit, hogy tudjam követni az eseményeket. Az első két évadot mindenképpen nézd meg. A harmadik évad nekem már sok volt, azt már nem néztem végig.

THE GOOD PLACE (NETFLIX)

Nagyon szórakoztató, jó humorú sorozat az emberi esendőségről, jóról és rosszról. Amikor a szőke hölgy végül rájön, hogy hol van, hát az a mondat azóta is mém - nem akarom itt és most lelőni a poént.

CHERNOBYL (HBO)

Már ma klasszikus darab a 2019-es sorozat. Iszonyat jó sorozat, mert nem dokumentumfilm. Bár törekedtek erősen a történelmi hűségre, a figurák szinte kivétel nélkül valós történelmi szereplők. De nem ezt tették meg lényegivé, hanem azt helyezték fókuszba, hogy ez a katasztrófa hogyan történhetett meg. Hogy mi az, ha az állam nem működik, ha felelőtlen emberek kerülnek felelős pozícióba. (Ne feledjük, 2017 és 2021 között az amerikai elnököt Trumpnak hívták.) Innen jön a klasszikus mém is: a sugárzásmérővel mért 3.6-os értékre mondott not good, not tragic.

THE LAST OF US (HBO)

Valamiért mindig az jut eszembe erről a címről, hogy lasszófasz, pedig az nem is jelent semmit. Általában véve totál hidegen hagynak a számítógépes játékokból készült filmek, mivel sosem vonzottak annyira a számítógépes játékok. Ez viszont üdítő kivételnek bizonyult. Az, hogy folyton újabb és újabb helyszínek felé mennek tovább, ahol újabb és újabb akadályokba ütköznek, eléggé mutatja, hogy itt egy ilyen adaptációról van szó, de itt végre sikerült egy jól kitalált sztorit végigvinni. Jók a karakterek, mindig van min izgulni, és az epizód végén nagyon akarod tudni, hogy innen mi lesz tovább. Ja, és ha egyszer véget ér a sztrájk az amcsiknál, akkor majd valszeg lesz egy újabb évad is belőle.

LOST IN SPACE (NETFLIX)

Elsősorban tinédzser korú gyerekeknek szánták ezt a "netfilxes e.t."-t, de jó lett, felnőtteknek is izgalmas. Mindig van benne valami izgalmas újdonság, és közben szájbarágás nélkül tanít arra, hogy állj ki a másikért, hogy együtt erősebbek vagytok, és még sok minden jóra. Amúgy ezt német nyelvtanuláshoz is be akarom majd vetni: németül, német felirattal újra végignézni az egészet.

STRANGER THINGS (NETFLIX)

Nekem a 80-as évek nosztalgia is beszippantós volt a walkman-es, utcán bicajozós világgal, az akkori zenékkel, bár a vasfüggöny túloldalán nyilván nagyon másképp volt ez, mint a trabantos oldalon. De a sztori is jó, a gyerekszínészek is jók, van benne felődés, nem csak ugyanannak az elpuffogtatása újra és újra - amiért például a Gotham-et hamar otthagytam.

BIG LITTLE LIES (HBO)

A sztori egy tökéletes világ leírásaként indul: kőgazdag családok egy tengerparti sáv mentén, mindenkinek szép a háza, új az autója, és az övé a világ legcsodásabb gyereke. Aztán kiderül, hogy ezek az emberek nagyon is esendők, az ő kis hibáikkal együtt. Aztán kiderül, hogy kis hibák helyett... de nem akarom lelőni a sztorit, nézd meg, nagyon izgi, thriller jellegű sorozat, részről részre egyre durvuló helyzettel.

PHILOMENA CUNK SZERINT A VILÁG (NETFLIX)

Rég láttam már ennyire röhögős sorozatot. Nálam ennek a kategóriának a Monty Python lesz az örök istencsászára, de ez a sorozat is rohadt jó poénokat dobál be játszi könnyedséggel. Habkönnyű szórakozás, de végre egy sorozat, aminél rendszeresen fel tudtam hangosan röhögni, hogy ÚÚÚRISTEN ÁÁÁÁ....

És most jössz te: adj hozzá még egy ajánlót!

[the-bagira]

🌿 Még újabb családtagok: Odi és Szanszi. Az orchidea és a szanszeviéria, de maradjuk az anyósnyelvnél.

[chuckyeager]

Hi Ruszi!

Üdv Aphrodité szigetéről!

Épp most jöttünk vissza a Hormuzi szorosból. Iránnak vittünk 20.000 db lejárt rakétát, BM-21 sorozatvetőkhöz. Jó mi? A Sió ugyanezt csinálta, és mi is megyünk még egy kört 50.000 darabbal. Ha most se lőnek belénk, akkor soha! A hajó kurva szar, semmi se működik. 6 hónap után (a nyáron) átszállok egy másikba, ha addig el nem adják alólunk ezt a csotrogányt.

07.03.88.

G.

Ez az idézet nem egy Rejtő regényből való, hanem a Történeti Levéltár egyik vizsgálati dossziéjából, egy aláírás nélküli, kézzel írt képeslapról. Az írója, a Budapest tengerjáró hajó egy tengerésze ellen - a titkos és illegális fegyverüzlet kiszivárogtatása miatt - államtitok sértés címén indítottak eljárást. Az irat helye:

ÁBTL 3.1.9. V-166040

Az ügyről és hátteréről kollégánk, Orbán-Schwarzkopf Balázs írt:

BETEKINTŐ MONDATOK

Egy magyar tengerjáró hajó titkos küldetése

A szállított áru tényleges összetétele kiderül a dokumentumokból: 20 000 láda (2000 tonna) sorozatvető rakéta, 963 láda (46,2 tonna) gyújtófej, 328 láda (5,6 tonna) szabályozó gyűrű, 21 429 láda (621,4 tonna) AK lőszer...

A hajó az útja során csak koordinátákban adhatta meg pozícióját, minden hivatalos ügyet a budapesti központon keresztül kellett intéznie, rádióját vételi üzemmódban használhatta. Az elővigyázatosságra azért is szükség volt, mert nemzetközi szerződések tiltották hadianyag szállítását az egymással háborúban álló Irakba és Iránba...

1988. január 31-én érték el a Hormuzi-szoros közelében található iráni kikötőt.

...az iráni kikötésnél több kilőtt külföldi kereskedelmi hajót, vízen lángoló járművet láttak, illetve a Bandar Abbasból történő kihajózás során tulajdonképpen el kellett szökni a túlságosan vendégmarasztaló iráni parti őrség elől. Ezek az események joggal keltettek félelmet a legénység körében. Fokozta a pszichikai feszültséget az, hogy a személyzet gyakorlatilag nem kapott otthonról levelet, hiszen azokat a MAHART tájékoztatása alapján Bombaybe küldték a családtagok, így a küldemények még véletlenül sem juthattak el a címzettekhez...

Az út során folyamatosan kitapintható volt egyfajta belső feszültség a parancsnok és a személyzet számos tagja között. A kapitány 1988 augusztusában írt jelentése összefoglalja a „Budapest” januári és májusi iráni útjait. Ebben elismeri, hogy nem tartozott a népszerű emberek közé, amit megerősített több matróz beszámolója is... A kapitány folyamatos gyakorlatozással próbálta oldani a feszültséget... Az állandó, akár éjszakai vagy étkezés közbeni mozgósítások csak ideig-óráig biztosították a rendet... A helyzet annyira súlyossá vált, hogy a második iráni út során a legénységből néhányan meg akarták verni a kapitányt...

A hajó műszakilag sem volt a legtökéletesebb állapotban. Egy 1986-ban keletkezett közlekedési minisztériumi anyag szerint a magyar tengeri hajók általánosságban sem tartoztak a korszerű vízi járművek közé. Némelyik olyan leromlott állapotban volt, hogy egyes országok, például Szaúd-Arábia, Líbia, Algéria, Kuvait, be sem engedték őket a kikötőikbe...

...a légkondicionáló berendezés... működésképtelensége nagyban rontotta a fedélzeten uralkodó közhangulatot. A meleg hatására a fémek átforrósodtak, miáltal a belső terekben olyan meleg volt, mint egy szaunában, másrészt ihatatlanná vált a csapvíz. De akadtak ennél súlyosabb hibák is...

Említést érdemel az állambiztonsági szervek által elindított két nyomozás is. Az egyik ügyben Nagy Gábor Sándor tengerész azzal követett el államtitoksértést, hogy az iráni útról visszafelé képeslapot küldött barátjának, amelyben tájékoztatta őt a leszállított áruról és a várható következő útról. Rövid üzenetében ő is kitér – talán terjedelmi okok miatt kevésbé cizellált formában, viszont annál kifejezőbben – a hajó műszaki állapotára és az út veszélyességére...

A másik vizsgálatban „Rakéta” – szintén a hajó legénységének tagja – a Szabad Európa Rádiót levélben tájékoztatta arról, hogy az Irak és Irán között akkor zajló háborúban a harcoló feleket nemcsak a fejlett nyugati államok, hanem a szocialista országok is támogatják fegyverekkel. Az elküldött levél több széttépett piszkozati példányát megtalálta a legénység egyik tagja, és átadta a kapitánynak, akit a titkosszolgálat „Szegedi” fedőnéven hálózati személyként tartott nyilván...

Befejezésül a Budapest hajó sorsáról:

A hajóregiszter adatai szerint alig egy év szolgálat után a hajó sorsa végérvényesen lezárult, 1990-ben a nyugat-indiai Alang városa mellett található hajótemetőben szétbontották.

A teljes történet olvasható a Történeti Levéltár internetes folyóiratában, a BETEKINTŐ-ben, Orbán-Schwarzkopf Balázs tanulmányában:

https://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2013_2_orban.pdf

#ÁBTL #Budapest_tengerjáró_hajó #Betekintő #Hi_Ruszi

[sztivan]

Megünnepeltük a nagymamám nyolcvanadik szülinapját, és azon gondolkoztam, hogy Vera nyolcvanadik szülinapi bulija már nem is ebben az évszázadban lesz, 2101 februárjában tartják majd (Ádámé még épphogy bele fog férni a XXI. századba, az 2098 végén lesz)

és ez nem valami extrém irreális álom, 80+ év simán benne van, 2101-ben még Ádám sem lesz dobogón a legtovább élt családtagok listáján

mindfuck2: emberek, akik elég nagy valószínűséggel élni fognak a XXII. században, ismernek olyanokat, akik életük legnagyobb részét a XX.-ban élték le

[eltiron2]

Még két hét (nagyon személyes poszt)

Múlt vasárnap, 3 hónap kórházi szenvedés után elment a bátyám, 64 éves korában. 

Írtam 2-3 alkalommal arról, hogy kórházban van és, nos, meg fog halni. Borzasztó nehéz leírni, amit érzek, ezért tartom a tumblit, ide álnéven, a családtagok nélkül le lehet írni minden kutyafülét, maximum vadidegen arcok lehülyéznek, na bumm. 

Azt hiszem, még mindig picit sokkos vagyok, nem érkezett meg a fájdalom, csak a megkönnyebbülés, hogy vége az idegőrlő kórházi látogatásoknak, és a félelemnek. Borzalmasan féltem, hogy (Magyarországon vagyunk, ugye) valami látszatjavulás után hazaengedik, hogy otthon haldokoljon lassan, égve egy borzalmas néma belső pokolban. Jó kezekben volt (csak dícsérni tudom mind a két kórházat ahol volt, elképesztően kedves és profi személyzetettel találkoztam mind a két dél-pesti k��rházban, bár a Jahn olyan volt, mintha egy világháborús filmforgatás helyszíne lenne), kezelték a fájdalmait, türelmesen. 

Aztán persze beindult a halálmalom, ami gyerekkorom óta elborzaszt. Késői gyerekként nagyon korán át kellett élnem az összes nagyszülőm elvesztését és mivel nagy a család, természetesen sok halált láttam. Köztük apámét, 14 éves koromban. Miután ő meghalt, anyám mellé éppen Gyula bátyámat nevezték ki másodlagos gyámomnak, szóval mondhatom, hogy másodszor is megárvultam. 

Szóval el fogjuk temetni, de csak február 20-ra tudták megoldani a sógornőmék, szóval még 16 napig fog feküdni valahol a teteme annak az embernek, aki az egyik legfontosabb ember volt számomra. 

Azt hiszem most, ahogy írom ezt a hülye posztot, kezdem érezni a dolgot. Nem igazán beszélgettem erről senkivel, nem is akarok, nálunk nem szokás kimutatni a fájdalmat, leginkább a “megvagyok, csak hagyjatok békén” mentalitás az uralkodó. 

Szóval megvagyok, üzenem ezt annak a pár barátomnak, akik olvasnak itt engem a tumblin, és meg is leszek, ha ez a bő két hét letellik és túlesek a fájdalom és gyász dzsemboriján. 

Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám és azoknak, akik elolvasták ezt a hosszú, személyes szart. 

[konyvekkozt]

egy bántalmazásról szóló könyvre nehéz azt mondani, hogy tetszett. nem is a bántalmazás tetszik, hanem az, ahogy be tud szippantani a történet, ahogy akárhány hasonló elbeszélést hallottam már bántalmazott nőktől, ez most mégis újszerű, ordító, hogy üvölteném, ELÉG! - főleg, mikor már gyerekek is vannak

a történet két szálon fut: Léna és Péter mesél. már a legelején kiderül, hogy Léna közel tíz év házasság után megcsalta a férjét, s az is, hogy Péter tisztában volt vele, hogy a felesége megteszi egyszer

innen ugrunk vissza a megismerkedés és a közös élet megcsalásig tartó részéhez. az első döbbent nyomként ordító esemény, hogy Péter átpakolja Léna összekészített bőröndjét. aztán csőstül jön minden. tömörített adagot kapunk az érzelmi és pszichés bántalmazásból. nekem egy idő után ez már kellemetlen volt. de két végkifejlet fogalmazódott meg bennem, ezért befejeztem a könyvet - hogy aztán üres kézzel álljak a legutolsó mondat után

igen döbbenetes, ahogy ugyanazok az események két szemszögből kirajzolódnak. és mikor megfordul az ember fejében, hogy lehet-e ennyire másként megélni valamit, akkor pontosan tudja, hogy a válasz az, hogy igen. csak az volt nehéz, hogy a szabadidőmben mégsem szeretnék szakember lenni - hiába én választottam, hogy elolvasom ezt a könyvet, kevesebb terhet reméltem

maga a könyv hiteles, nincs benne egy logikai bukfenc sem. egyedül az volt nehéz, amikor a jelenbe csatlakozott vissza a történet, mert akkor már nem emlékeztem pontosan arra az eseménysorra, amiből visszaugrottunk a kapcsolat elejére. a másik gondom az volt, hogy néha túlírt volt a történet, nagyon elmélyült apró részletekbe, de csak néha, így nem volt teljes az egyensúly

szerintem az jó, hogy születnek ilyen könyvek. kell a bántalmazottaknak, hogy lássák (még ha titokban, lopva könyvesboltban vagy máshol olvasva), nincsenek egyedül. hogy a családtagok, barátok minél jobban, hamarabb felismerjék, ha a szerettük (akár nő, akár férfi, akár felnőtt, akár gyerek, akármilyen módon) bántalmazott. óriási a bántalmazás látenciája, főként a családon belül elkövetetteké

[vanista]

Felfigyeltek a családtagok is

a kőkemény alkura. Sétál az államtitkár a családdal, megáll, maga elé nézve így szól: “Annyiért nem adom.” A gyerekek összenéznek. Séta, napsütés, megáll megint: “Ennyi a maximum.”

“Apa, mi a baj?”, kérdi a nagyobbik gyerek.

“Veszek nektek fagyit.”

“Apa, ugye nem beszélsz többet magadban?”

“Semmiképp. Na futás a tópartig!” szalad a két kicsi. “Mondom, annyiért semmiképp.”

[angelofghetto]

tömegtermelés

Elgondolkodom azon, miért indult meg a tömegtermelés. Erre látszólag mindenki tudja a választ: elszaporodtunk, és mindenből sokkal több kellett, mint korábban.

Logikusan hangzik, de korábban az emberek a legtöbb dolgot családon belül, a többit faluközösségen, vagy városi közösségen belül intézték, a maguk léptékében. A fiúk a férfi felmenőiktől tanulták a szerszámhasználatot, az anyagok kezelését, a házépítést, a javításokat, a nagyobb fizikai igényű munkák fogásait. A lányok asszonyközösségben tanulták a főzés, szövés-fonás-varrás mikéntjét, közösségben látták, hogyan nevelnek gyerekeket. Aztán mindenki tette a dolgát a maga természete szerint, a családtagok, a közösség segített ebben. Önellátásban éltünk, nem voltak mesterségesen felturbózva a vágyaink, büszkék lehettünk magunkra, a mieinkre, arra, akik vagyunk, amit alkotni tudunk.

Miért kell, hogy mások gyártsanak egy rakás felesleget, ami vagy elkel, vagy nem, amiből aztán egy rakás szemét lesz, ahelyett, hogy magunknak készítjük el azt, amire és amennyire szükségünk van, ráérősen, élvezve a folyamatot, a közös tevékenységet, a természetes tempót. Egy filmben hangzott el az a mondat: nem főzni kell szeretni, hanem azt kell szeretni, akinek főzünk. Hát így.

Apukám mesélte, hogy gyerekkorában vidéken az emberek szakma szerint öltözködtek: tudni lehetett, ki a kovács, pék, szakács, lovász, halász, madarász. A ruhát, cipőt javították, foltozták, és addig hordták, míg le nem feslett róluk. És volt az ünneplő ruha, amiben vasárnap a templomba jártak, keresztelőkre és temetésekre. Ugyanígy volt a bútorokkal, a szerszámokkal, ami elromlott, megreparálták, cserélték, de gyakran dolgoztak a távolabbi felmenők szerszámaival, szövőszékével, teknőjével, ekéjével. Büszkeség és szeretet lakott az olyan mondatokban: ezt a széket még az ükapám faragta. Mindene megvolt a családnak, ami kellett, mert önmagukért dolgoztak. Ami meg hiányzott, azt összedobták a rokonok, vagy a falu. Ma én, holnap te. A megtartó közösség biztonság.

Először a közösségből tépték ki az embereket, mert kellett a kiszolgáltatott ipari munkás a városokba. Aztán a szülőket tépték le a családról, apa és anya is látástól vakulásig dolgozott valakinek (annyi bérért, hogy épp ne haljanak éhen, de még függésben maradjanak), a gyerekeket megőrizték az intézmények, és ez jó lehetőség volt az agymosásra is. Már nem a szülő volt az értékrend kialakításának egyedüli forrása.

Definíciószerűen megtanultam, a divat mesterséges amortizáció. A tömeggyártás az ipari forradalommal jött, a profitot szolgálja, egyesek gyarapodó magántulajdonát. Ezt ma is érezhetni. Már júliusban ott vannak a tanszerek a boltok polcain, októberben a karácsonyi díszek, augusztusban az őszi-téli dzsekik, hogy beelőzzék a konkurenciát. Szezon vége felé pedig becsábítják a vásárlót a 70% kedvezmény jellegű harsogó feliratok, és ez még mindig olyan ár, hogy megéri az eladónak, akkor képzeljük el, mennyi a valós bekerülés, és mennyi a profit. És miért nem vagyunk a családunkkal? Miért dolgozunk annyit? Hogy megvegyük azt a sok szart, amiből valakinek a profitja gyűlik. És ezzel együtt fizetjük az áfát is, ami másvalakik profitja, csak azt már nem úgy hívják.

Miért kell ez nekünk? Jó ez nekünk? És ha igen, akkor miért nem?

[tobbpenztazembereknek]

Áronkáim, ez olyan szintű vitrin (hegyi)GERMÁN-ozás, hogy mi, iljaehrenburgista szabadságharcosok is megirigyelhetjük! Mert van nekünk ilyen Netflix-előfizetésünk (bár nincs tévénk), és a család egy része nézi is ezt a fostengert néhanapján. És egy kedves családtagom belefutott ebbe a GERMÁN, avagy helyesebben: BERLINIGERMÁN műalkotásba. Röviden mondom is, mi az ábra.

A gonoszok (azaz gyilkosok, gonoszok, aberráltak, kretének etc.):

a pap

a körzeti orvos

a körzeti megbízott (rendőr)

a (szintén GERMÁN) étteremtulajdonos vállalkozó

A hősök:

a boncmester + a szíriai menekült (akiről ugyan a legelején szükségesnek tartották elmondani, hogy úgy került a képbe, hogy éppen tetten érték valami lopás/fosztogatás közben, de adtak neki egy esélyt, mert hát min ment keresztül, mire GERMÁN földre ért

Olyan szintű műalkotásról van szó, hogy Révai elvtárs vagy Göbbles elvtárs propagandaosztálya is csak tátott szájjal irigyelné ezt a magas minőséget. A sztori során szépen kibomlik, hogy a Nyugat rohad: minden őslakos bűnöző és gyilkos. Sőt kéjgyilkos. Gyereklányokat rabolnak és kínoznak. A GERMÁN orvos, az egyik főgonosz meg is fogalmazta a haldokló Nyugat apoteózisát és a film mondanivalóját is egy mondatban: "Nincs szebb látvány, mint amikor a lélek elhagyja a testet". Mivel a kórházban orvosként életeket kötelessége menteni, ezért sajnos az egyensúly megtartása érdekében szadista gyilkosságokat kell szabadidéjében elkövetni. Ezt mesélték el nekem a családtagok, akik megnézték a filmet. Mondtam is, hogy teljesen fel lettem csigázva. Mindig is sejtettem, hogy a Nyugat (GERMÁN-ok) ennyire haldoklik, de most végre tuti lett.

Lábjegyzet:

A boncmester főhős.

[ornamental-commie-faggot]

Sajnos ez is volt tegnap, meg már hetek óta volt.

Közeli barátok voltunk, tulajdonképpen családtagok.

[the-bagira]

🌿 Az új családtagok: Vera és Levi. Az aloe vera és a levendula.