#beteljesületlen szerelem

[prologusblog]

Laura Thalassa: Rhapsodic ​– Az Éjszaka Királya kritika

Anassa Könyvek, Budapest, 2022, 368 oldal Fülszöveg: Callypso ​Lillis egy szirén, aki az elmúlt hét év során egy fekete gyöngyökből álló karkötőt gyűjtögetett a csuklójára. Minden gyöngy egy-egy mágikus adósságlevél olyan szívességekért, amiket megvásárolt. Csak a törlesztés vagy a halál oldja fel őket.Mindenki tudja, hogy akinek szívességre van szüksége, az az Alkuszhoz fordul segítségért. Ő…

[im-so-okay-af]

Oké, hogyha ez a lelkitárs-dolog ennyire nem akar összejönni - márpedig ahogy innen látom, a vak is hamarabb tanul meg héber betűket olvasni - legalább a szexuális életemen dobhatna egy kicsit az univerzum. Lehetőleg úgy, hogy utána vagy közben lelkileg ne sérüljek. Köszi. 🙂

'20.03.25.

-részlet a naplómból

[yeyjj]

rád nézek, és egyszerűen csak remélem, hogy egy következő életben majd találkozunk, ahol én szebb vagyok, te meg pont ugyan ilyen.

Egy beteljesületlen szerelem alapjai.

@ngydoraa

[gmbzakarlove-blog]

Miért nem tudok boldog lenni?

[fancsimark07]

Elmúlt

Elmúlt az érzes, az hogy, fáj, mar a hiányod,Sikerült kimásznom a gödörből, beleszerettem egy lányba, aki elmondta hogy nem vagyok eleg jó neki, nem baj megszoktam már.

Erre te azt mondod :.............. Nem is akarok emlékezni rá, annyira fáj. Újra belelöktél a gödörbe.

[szeretemaszavakat]

Mindig szürreális élmény találkozni Veled - olyan sok éve jársz ki-be az életembe lidércnyomásból enyhe lázálommá szelídülve anélkül, hogy az alkalmi látogatásnál hosszabb ideig maradnál, hogy néha már abban se vagyok biztos, valóságos vagy-e, vagy csak a képzeletem szüleménye.

Ma például egészen addig nem hittem el, hogy tényleg meglátogatsz majd, amíg meg nem szólalt a csengő. Görcsbe rándult a gyomrom a gondolattól, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban látsz majd - a szobámban, melegítőben, többé-kevésbé továbbra is az ágyhoz láncolva, a pólóm kivágásából kikandikáló kötéssel, smink nélkül, mosatlan hajjal. De aztán rám mosolyogtál és meg se próbáltad leplezni, mennyire fellelkesített a faltól falig erő könyv gyűjteményem és közölted, izgultál a látogatás előtt, mert most először léphettél be az otthonomba és mindent tudni akartál a műtétről és mire megfőztem a kávédat és szétosztottam a sütiket, amiket hoztál, már nem is feszélyezett a jelenléted - csak azon aggódtam egy picit, hogy a kanapémon üldögélő alakod szétfoszlik majd. Délibáb módra. Mert hát annyiszor sírtam miattad dramatikusan a rózsaszín karfájára borulva, hogy valószerűtlennek tűnt az ötlet, hogy egyszer Te is teljes lelkinyugalommal ücsöröghetnél majd ott rajta.

Pedig valóságos voltál.

Ebben azért is vagyok ezer százalékig biztos, mert még mindig itt hever mellettem az a motiváló felíratos füzet, amit ajándékba hoztál. Teleírtad az első két oldalát - forró kását kerülgető, zagyva semmiségekkel, meg a kéréssel, hogy írjak bele én is és aztán adjam vissza Neked, hogy válaszolhass Nekem és aztán én is válaszolhassak Neked és így tovább. A régi szép idők emlékére. Amikor napi 12 órán keresztül csücsültünk egymás mellett az előadásokon és a könyvtárban és több száz cetlit írtunk tele buta üzenetekkel.

Bevallom, ettől elgyengültem egy kicsit. Övön aluli támadás volt, hisz' tudod, mennyire imádom a szavakat. Esélyem se volt az új levelezős projekt ellen. Már látom is, ahogyan oldalakat írok tele - csak azt nem, miről. Azt mondtad, mindegy. Írjak, amit csak akarok. De még nem tudom, mit szeretnék megosztani Veled. Nem tudom, mi az, ami a füzetbe való. Hétköznapi kalandok, filozofikus gondolatok, fanfiction paródia vagy azok a kérdések, amiket szemtől szembe nem merünk feltenni, virtuálisan meg nem tudunk?

[Nekem csak egy van. Már négy éve. Mindig ott ég a nyelvem hegyén, de nem tehetem fel, mert szerintem nincs igazi válaszod rá és már túl idősek vagyunk a többihez.]

Majd kitalálok valamit. És átadom, ha legközelebb úgy döntesz, ideje megint felkeresni és kísérteni egy kicsit.

- szeretettel, L

[nemfekete-es-nemfeher]

Tudom, hogy tudsz az egészről. Elmondták neked. Elmondták azt, amit láttak. Én pedig most elmondom azt, ami valójában történt.

Biztosan azt mondták, hogy sírva fakadtam, amikor megláttam őt menyasszonyi ruhában. Sírtam, mert nem te voltál az.

Biztosan elmondták, hogy rámosolyogtam a bátyámra. Rámosolyogtam, mert egyedül ő tudta, hogy mindig is téged szerettelek.

Biztosan elmondták, hogy reszketett a kezem, amikor a gyűrűt az ujjára húztam. Reszketett, mert eszembe juttatta az érintésed és azt az éjszakát, amikor könnyeimet törölgetted az arcomról.

Biztosan mondták, hogy mielőtt kimondtam az igent, egy pillanatra megálltam, behunytam a szemem, majd kicsordult a könnyem. Valóban lehunytam a szemem, valóban könnyeztem, s míg az ajkaimat elhagyta az IGEN, magamban azt mondtam neked: „BOCSÁSS MEG��.

[kisses-in-the-streets]

Minden értesítésnél arra számítok,hogy Te írtál.

- N.E.

[missingyourlipsallthetime]

Hivatalosan: elengedtelek. És tudod mit? Jobb így.

[miafaszlany]

Eldobtál, mint a rágógumit

De a rágó ráragadt a cipődre, és te azóta sem veszed észre, hogy minden nap rajta taposol.

[u1n2knownsoldi3r]

0:00 Lehet, hogy gyerekes, de amikor fent maradok idáig mindig kívánok. Amikor meg elalszok előtte akkor elalvás előtt, de a lényeg nem változik mindig ugyan azt, hátha bevonzom.

[bodiluca]

"Hisz szeretett úgy, ahogy szeretni fog,

Előttem őrzi öregen is azt a pillanatot,

Amikor egy volt a kettő, a kettő egyér

Az a szempár, amiben örökkévalóság volt a tekintet, kit megértettél,

De ahogy én, úgy te is elengedtél."

[yeyjj]

az utolsó óráról való kicsengő, várva várt hangja szólalt meg. mindenki azonnal a kabátja után nyúlva állt fel, és sietett is ki az ajtón. te is mentél volna, de a tanár elindult feléd, mondván beszélni szeretne veled. lassan belebújtam a kabátomba, miközben a tanár lépteit követtem a szememmel. páran még bent maradtunk a teremben, sehová sem siettünk. elég közel álltam ahhoz, hogy halljam mit mondott neked a tanárnő, ami annyiból állt hogy szeretné ha mostmár felkészülnél az óráira rendesen. rád néztem. kíváncsi voltam a reakciódra. ekkor zavarba jöttél ( mostanáig nem értem miért) és felnevettél, mosolyt hagyva ez után. elmosolyodtam. annyira aranyos voltál hogy kénytelen voltam elmosolyodni. nem vettem észre hogy még mindig nézlek és ez csak azután tudatosult bennem, amikor te is rám vezetted tekinteted. azonnal elkaptam a fejem és a szememet lesütve kaptam a vállamra a táskám, majd sietősen elhagytam a termet. sajnálom hogy ez a mosoly soha nem lehet az enyém. sajnálom, hogy te nem lehetsz soha az enyém.

Egy beteljesületlen szerelem alapjai.

@ngydoraa

[gmbzakarlove-blog]

Nekem már csak ő kell,

Hisz mindenkiben őt kerestem...

[innerworld12]

Olyan jó lenne, ha itt most mindennek vége szakadna és egy másik valóságba léphetnék. Abban a világban minden másképp lenne. Reggel lenne és ő ott fekszik mellettem az ágyban. Átjárna a biztonság és elégedettség érzése. Óvatosan megpuszilnám az arcát és közelebb bújnék hozzá, hogy érezzem, tényleg mellettem van, nem pedig álmodok. Érezném a teste melegét, bőrének puhaságát és a lelkemig hatolna az érzés, hogy végre itt vagyok, ahol a lelkem is megpihenhet. Igazából, itt már folytatás sem kell. Ez minden lenne, amit szeretnék. Minden reggel így ébredni. Nem úgy, mint most. Kinyitom a szemem és ott fekszek már kitekeredett nyakkal az ágyban és azon gondolkodok, milyen okot tudnék ma kitalálni, hogy fel akarjak ébredni. Mi értelme van ma is egy végelláthatatlan napnak.

Egy másik momentum. A konyhában vagyok és ő is velem van. Hátulról átölel vagy én őt és újra érzem ezt a nyugalmat, ami nem evilági. Megszűnik benne minden eddigi szenvedés. Ez lenne a mennyország? Csak így akarok állni nagyon sokáig. Megállítani az időt. Tudom, hogy nincs sok, de ez örökké teszi a boldog pillanatot.

Látni akarom, ahogyan a gyerekeinket szereti. Érezni, hogy fontos vagyok és ő a védelmem mindentől, amitől félek. Az élet szarságaitól, ami menekvésre késztet és a múltamtól, ami nem ismétlődik meg mellette.

Ott szeretnék lenni a karjaiban minden este. Mellkasára feküdve hallgatni a szívverését. Együtt nézni egy filmet. Teljesen mindegy, hogy mit, csak érezzem őt magam mellett egész életemen át és a biztonságot, szeretetet, melegséget, amit ő nyújt. Azt szeretném, ha a létezésével véget vetne minden rossznak és belső szenvedésemnek az életemben. Ha a jövő nehézséget hoz, ő lenne az erőm és megnyugvásom.

Abban a világban férjem van, aki soha nem hagy el, szeret és gyerekeim. Minden más nem számít.

17.05.2018

[valianthumanoidangelpainter]

Újra

Újra az életem része lettél

Pedig már annyira rég elmentél

De soha sem tüntél el igazán

Mindig vissza jöttél életem legnagyobb viharán

Bármikor írsz én csillogó szemekkel várom

Pedig tudom hogy ketten nem vagyunk más csak egy álom

Egy beteljesületlen szerelem

De ezt mostanában elég rosszul kezelem

Amikor újra hozzám értél a szívem máshogy vert

Bizalmam melyet szavad újra átvert

Mindig is vártam hogy újra velem legyél

És mint régen újra olyanokat tegyél

Hetek óta párszor megint hozzám értél

Pedig tudom hogy ezzel már rég elkéstél

Félek hogy ez a szerelem újra csak széttép

Pedig szememben mindig látható volt egy térkép

Egy út mely csak neked volt kikövezve

Ahol ha célba érsz megint én leszek elkeseredve

Nagyon szeretlek és harcolni fogok érted

Azért hogy újra boldog lehessek véled

Eddig azt hittem képes leszek erre

De nemtudom hogy utunk vajon tart e még valamerre

Valamerre ahol számunkra újra van esély

De valószínű számomra ez már csak egy veszély….