#lelkitárs

[semmiszinei]

miért mindig az van 200 kilométerre tőled, akit legjobban szeretsz?

[rozsablog]

"Baba nem vagyok jól lelkileg.. Valami nem oké.."

Ő: fél óra és ott vagyok, menjünk el sétálni, beszélgessünk.

[darkmisery]

Őszintén szeretni valakit.. ~

Az érzés mikor nem vagy vele a hiánya szinte fojtogat és csak várod az újabb alkalmat, hogy újra láthasd.

S mikor mellette vagy úgy nézel rá mintha Ő jelentené az egész világot számodra.

[searchingnewme]

Friendship

Különös érzés fogott el mostanában. Azt hittem, van pár dolog, ami megtörhetetlen, ami ÖRÖK. De emlékeznem kell, hogy az élet egy nagy, folyamatosan változó körforgás. Megszületünk, felülünk életünk hullámvasútjára, de fogalmunk sincs hol kötünk ki, mikor állunk meg, de még csak arról se, mik lesznek a pillanatnyi kulcsfontosságú megállók. Ez ijesztő..

A barátság is ilyen. Lehet örök persze, de attól még változatos. Amiben minimum 2 ember benne van különböző személyiséggel az nem lehet egysíkú. Hiába a lelki társad, attól még nem vagytok ugyanaz az ember.

Engem nem lehet kalitkába zárni. Mindig rájövök, amikor ilyen szituációba kerülök. Amikor valaki görcsösen azt akarja, hogy mindig ott legyek, azért se leszek ott. Ez engem megijeszt és elfutok. Levegőre van szükségem. Képtelen vagyok erre.

A családom már valamennyire megértette. Most mégis itt vagy te, akit nagyon szeretek, de mérhetetlenül sajnálom, hogy nem tudok abban a formában és annyit ott lenni, amire neked szükséged van. Érzem a feszültséget, a dühöt a részedről és a ki nem mondott szavakat.. Köztünk ilyenek sosem voltak. Hisz tudod, hogy elmondhatod, hogy: "Most szükségem van rád!" Hisz csak ennyi kell, ahelyett, hogy minden más módon jelzed felém és érezteted velem hogy kevés vagyok és rossz barát.

Tudom miért van ez, pontosan tudom. De sajnos neked is tudnod kell, hogy senki se pótolhatja őket.. én sem. Nem tudom erről hogyan kéne veled beszélnem, de fogok. Sosem állhatnak közénk az elvárások és ez a fajta viselkedés. Ez túl őszintétlen hozzánk.

Ne éreztesd, mondd ki!

Őszintén és egyszerűen, amilyen a barátságunk.

Ebből sose volt gond, most sem lesz. Ha nehéz vagy fájó, akkor sem.

Szeretlek, B.

[allegorikus]

Azt hiszem őket nem mi választjuk, van valami szövetség, amit évszádokkal ezelőtt kötöttetek egymással. Érezni fogod, ahogy belép az ajtódon, úgy veszi le a cipőjét, ahogyan te azt elvárnád, és minden szó nélkül tudni fogja, hogy szükséged van rá.

a lelkitársam

[egyetlen-eselyem]

Olyan valóságosnak tűnik amikor csodálatod közben is megsimogatom az arcod. Úgy érzem, ha nem tartanálak kezeim között elveszhetne a pillanat.

[apro-remenysugar]

te vagy önmagad lelkitársa

tej és méz

[csakhagyjmeghalni]

Maybe my soulmate died i don't know ,maybe i don't have soul......

[the-fool-who-loves]

több vagy mint lelkitárs

te vagy a lelkem egy darabja

[antisocial008]

Tudok romantikus és érzéki lenni,egy lelkitárs és a csillagokat is lehozom.Tudok bunkó,flegma,oltogatós faszfej lenni. Tudok barát lenni,akivel nagyokat beszélgethetsz vagy akivel egy szar nap után berúghatsz. De az,hogy melyik énemet ismered meg,sosem rajtam múlik…

[csakhogymegismerj]

Mióta megláttalak

Szentjánosbogarak repdesnek a mellkasomban.

Nem pillangók, mert tudom, hogy ez valami más.

Nem sima szerelem/szeretet féle,

Ez sokkal több annál.

Az univerzum választott téged, nekem.

Megmutatta az utam feléd.

Jöttem, láttam, győztem és mentem

Magammal viszem azt, amiért odatévedtem.

Értékrendem is mindennel ellenkező

Csak veled egyezik mindenem.

Magamban és magammal viszlek téged

Haladjunk együtt az élet útján tovább.

Ha lehet: mindvégig.

Most ezt érzem.

A teremtéstől-az ősrobbanástól sejtlek.

Sejt szinten értesz meg, és értelek meg téged.

Nem kellenek ide szavak, kevés a meglévő szókészlet.

Ahhoz, hogy le tudjalak írni,

Meg kell újítanom a magyar nyelvet.

Atomjaid és atomjaim szinte teljesen egyek.

Ezt onnan tudom, hogy egy ritmusban lépünk és szuszogunk,

Egyszerre dobban a szívünk,

Hullámzásunk is megegyező.

Fent és lent, fent és lent.

Míg a fent nagyon találó, felhők fölé szárnyaló,

A lent különböző.

Te feldolgozol, én meg nagyon mélyen érzek mindent olyankor.

Meg akarok felelni neked, a gyermeki énem küzd a szeretetedért.

Te csendes leszel, én sírni kezdek.

Ezzel kell még dolgoznunk

A fent és lent ugyanakkor állandó.

Működésünk ritmusa is megegyezik.

Sosem felejtem mikor rád eszméltem

S mikor te megérkeztél hozzám, mellkasomra fekve.

Azt mondtad végre hazataláltál, én meg azt éreztem, hogy az otthon végre én magam vagyok, mindezt veled és általad, kéz a kézben.

Mert az otthon te vagy, az otthon én vagyok, és kicsit mégis egymásban leljük meg a nyugalmat.

Kapcsolódásunk nem egy egyszerű egymásra találás, nem múlandó.

Ismerlek, mióta világ a világ

Sokat éltünk már együtt:

Te vagy a másik fele(m) életemnek.

Mióta atomjaikat szerte hordta az univerzum

Rakódtak ránk felesleges törmelékek

Karcoltak engem, karcoltak téged

Ezzel együtt formálódtunk.

Csiszolódtunk a széllel, a vízzel, a körülöttünk lévő csillagtörmelékekkel.

Formánk minden életben éppen ezért más és más.

Most kör vagy, és én kör vagyok.

Sárga és narancssárga.

Nem szabályos szélű: kissé érdes, de formálható, csiszolható.

Energiáid és jelenléted finomítanak rajta(m).

Tudod, nem hiszek az örökkében, mert minden ember múlandó.

Te is és én is meghalunk egyszer, ez az élet rendje.

Ha a te halálodra gondolok megijeszt, te sem szeretsz gondolni az enyémre.

Félünk egymás veszteségétől

Melletted ma mégsem volt a halál gondolata sem olyan ijesztő.

Ez is olyan természetes, mint kéz a kézben haladni veled és melletted.

Uborka lépésben: Egyszerre csak egy uborkányit haladjunk az életben.

Léphetsz nagyobbat, léphetek én, de kezed a kezembe fonódott rég

Atomjaink idejében.

Mióta megismertelek

Szentjánosbogarak világítják be a testem

Szentjánosbogarak melege olvasztja a jeged én pedig nézem és csodálom szépséged.

Sárgám olvasztja kéked, narancssárgád öleli a saját árnyékod

Én meg csak nézlek és ebben a nézésben meglátlak téged, úgy igazán.

Látom magam is szemed tükrében.

Egyik felem te vagy s másik feled meg én.

Nem csak lelkitárs(am) vagy,

Lángra lobbant ikerség a miénk.

[kirekesztettegyeniseg]

És hogy hogy jutottál eszembe?

Ott ülök ahol Te így kevésbé érzem magam elveszve épp merengve.

Elgondolkodtam hogy egy ilyen angyaltekintettel reámnéző csoda mint Te, hogyan állhatott velem szóba de végül így lett.

Sokat, sokat találkoztunk beszélgettünk, elmélyültünk gondolatokba, de soha de soha nem hazudtál róla amit mondtál.

Játszottunk sokat utaztunk ide-oda, és a szívem a gyomrommal utazott mint egy lift oda vissza.

Szerettük egymást az elejétől fogva ez nem vitás, hogy Te voltál az a lelkitárs akire mindig is vártam és végül ittragadtál.

Emlékekkel, gondokkal, nevetéssel, de még itt vagy.

Meggyötör minden egyes szó amit multidőben ejtek ki és hazugság volt minden amikor arról beszéltem lépjél ki:

(az életemből)

Olyan szoros kötelék húz láncol hogy még magam sem tudom elvágni bár próbáltam párszor.

Azthiszem képtelen vagyok lemondani arról hogy szeresselek. Ezt nem veheti el tőlem senki. Jogom van téged szeretni, még ha fáj is.

És még akkor is ha tudom hogy ez az egész egy átírt forgatókönyv ami a fejembe van és nem a valóság. Tudom, elfogadtam mindent de titkon mégsem és ezt tudod jól. Hogy láthatsz egy lányt nálam szebbnek, vonzóbbnak jobb partnernek.

Bár az utóbbit megértem kéne rám egy plakát hogy kretén vagyok ide ne gyere be mert csak árt.

De remélem tudod hogy amit érzek mondok teszek cselekszek mind őszinte igazi

És még ha egyoldalú és a Tied nem is az kérlek kérlek hagyj ringatózni,

A fejemben

Majd felnövök

És elengedlek

Egyszercsak

Szeretlek...

"2022.08.22 1:18"

[1matt-hew3]

Lepke akartam lenni.

Félek a csendben, s vágyakozom oda, hol nem zajong az élet, s a lelkem tétova.

De kiölöm a vágyat, megölöm az érzést, s gyengeségemnek nem engedek még egy döfést.

Szenvedjen a szív, a lélek, az agy, mely hagyta, szenvedjen minden mi testem lakta.

Hagyd fájni még az őszinte létezést, s nyílt hegekkel várom majd az érkezést.

Az érkezést, annak a kornak, hol elfogadom, a szívem korhadt.

Féregnek szültek, de lepke akartam lenni,

Féregnek szültek, s már nem vágyok repülni.

Mélyen fészkelem magam bele testembe, s ha majd kinyílnak szárnyaim magamnak szedem le.

Mert az Istenre esküszöm, még vannak terveim. Melyekben én leszek a hős, a könnyeim, az elveim.

Nincs szükség, hogy bárki megmondja. Esztelen vagyok, és mélyen ostoba.

Nem kell nekem az életben, ki előttem lelkitárs, s tekintetében rejti, hogy lelketlen vetélytárs.

Korhadjon a szív, mi egyszer éltetett, és szűnjön meg szótáramban a hazug szó, hogy szeretet.

[darkmisery]

Mert most is rád gondolok....

Késő van már, álom viszont nem jön szememre. Gondolataim csak cikáznak, kitudja hogyan, és miért pont most.

Elképzellek... S hiányod egyszerre mar bele szívembe, majd melegszik fel attól ahogy újra és újra felidézlek magam előtt.

- Hajad hosszú, puha, és finom illatú.. Legszívesebben beletúrnék, majd néha eligazgatnám a kósza tincseid.

- Szemeidtől szinte piroslik arcom, de nem tehetek róla, imádok belenézni. Színe különleges, senki máshoz nem foghatóak.

- A nózid, te talán annyira nem szereted, de én... legyen akármilyen is, bármikor játékosan megbökném hegyét ujjammal, mert tudom hogy megmosolyogtatna.

- Ajkaid puhák.. Édes akár a méz, s mikor ajkaimon érzem őket.. Szinte forranak Többszáz apró csókot is képes lennék lopni róla.

- Az arcod... Amitől bármikor képes lennék elolvadni.. Kezeim szinte égnek a gondolattól is, hogy hozzáérhessenek puha bőrödhöz. A hirtelen érintéstől, arcod színe vörössé válik, s egy gyönyörű, ám mégis ártatlan kis mosoly húzódik el ajkaidon, miközben arcoddal szeretetéhesen de mégis kicsit talán zavarodban bújsz kezemhez.

- A hangod maga a nyugalom, a hetedik mennyország szinte. Hangzása kellemes, számomra nyugalmat biztosít. És mikor nyájasan beszélsz hozzám... (Oh te jó ég..) tagadni se tudnám mennyire zavarba hozol vele, s nem vagyok képes megálni, hogy ne vigyorogjam el magam.

Soha senki nem volt még rám ekkora hatással.

Mert nincs más hozzád fogható.

Nekem egyedül te létezel a szívemben.

Igen kimondom.. Tagadhatatlanul és reménytelenül belédszerettem.

Nagyon hiányzol.

Szeretlek.

❤

[remennyel-almodom]

Több vagy, mint egy lelkitárs

Te vagy a lelkem egy darabja! ❤️

[prologusblog]

Christina Lauren: Kalandtúra Wilder-módra

„A ​Nem mézes hetek és A lelkitárs-egyenlet szerzőitől Lily Wilder mű-kincsvadászatokra viszi a turistákat Utah állam vörössziklás kanyonjaiba. Ebből éppenséggel megél, de esélye sincs visszavásárolni a szeretett ranchot, amit apja sok évvel ezelőtt eladott. A pénzszűke miatt nem mondhat nemet, amikor szedett-vedett baráti társaságával az a férfi bukkan fel, hogy részt vegyen egy…