#baráth katalin

[labjegyzet]

A GABO Kiadócsoport a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon!

Idén sem telhet el ősz a Könyvfesztivál nélkül, mi pedig számos újdonsággal és sikerszerzővel készülünk neked a program keretein belül. Találkozzunk a Millenárison 2024.09.26-29. között a három pavilonunk egyikében!

Az Akkord Kiadó, a GABO Kiadó és a Trubadúr Kiadó könyveit a B épületben a B30. pavilonban találjátok, míg a Ciceró Könyvstúdió a D épület D15. pavilonban lesz megtalálható. A B27. pavilonban a saját képregényeink mellett több képregénykiadó köteteit is megtaláljátok!

Programok:

Könyvbemutató és beszélgetés a magyar krimiről

Résztvevők: Baráth Katalin és N. Nagy Zoltán, moderátor: Cserháti Éva

Időpont: szeptember 28. szombat 10.00 https://www.facebook.com/events/1025736455691762

A beszélgetést dedikálás követi 11 órától a B épületben: N. Nagy Zoltán: https://www.facebook.com/events/494623719998416

Baráth Katalin: https://www.facebook.com/events/514696738176121

Francia sikerszerzők Budapesten

Zanzim: https://www.facebook.com/events/1713006805904716 Pierre Assouline: https://www.facebook.com/events/871812087793396/

Papp Dóra dedikálás

Időpont: Szeptember 28. 14:00, D épület dedikálópontján: https://www.facebook.com/events/1472763174118025/

További részletek a fő eseményben: https://fb.me/e/hjEfdDZh

Újdonágainkat a Könyvfesztiválra itt találod: https://gabo.hu/1000239-koenyvfesztival-2024

[lobo1tomia]

Best of 2023 - a 241. epizód

Ha itt az új év, akkor itt az előző évet összegző adásunk is: immár sokadik alkalommal készítjük el “best of” epizódunkat, amelyben az előző év legjobb könyves, filmes, sorozatos és általánosságban popkulturális élményeit vesszük sorra. Szerencsére 2023-ban is bőven voltak emlékezetes popkult élményeink, úgyhogy volt miről beszélni! Tartsatok velünk ti is az évösszegző epizódban. 🙂 Best of…

[prologusblog]

Baráth Katalin: Aki gróf úr akar lenni

Nem vagyok az a tipikus strandkönyv-olvasó, így nehezen is találtam a kedvenceim közül olyan olvasmányt, amit kifejezetten strandra ajánlanék. Bár a legtöbben a chick litre asszociálnak, ha strandkönyvről van szó, így először én is ezen vonalon indultam el, ám közben rájöttem, nem jönne szívből az ajánlóm. Elgondolkodtam, jómagam mit olvasnék a strandon, és arra jutottam, hogy én bizony egy…

[etspera]

@ Tagging Game

i was tagged by @hitsuaya who is fantastic!

rules: tag 10 people you think would like to be tagged, and copy/paste the asks into a new post. Answer all/as many of them as you want!

1. do you prefer writing with a black pen or a blue pen? meh, i don’t mind either: writing with my hand is what makes it special! 

2. would you prefer to live in the country or in the city? i love Budapest, don’t get me wrong, but as @hitsuaya mentioned, living by the sea together is an absolute Goal. Hitsu could decorate our walls with their drawings Jean Cocteau style (https://www.atlasobscura.com/places/la-villa-santosospir)

3. if you could learn a new skill, what would it be? i am learning knitting at the moment, don’t at me... also, i would love to know how to use photoshop!

4. do you drink your tea/coffee with sugar? no. 

5. what was your favorite book as a child? Baráth Katalin, a Hungarian write, had this book where a girl gets lost in Greek Mythology, cause HERMES asks her one day after school. It basically shows Jason’s story with the Golden Fleece through a Hungarian teenage girl’s eyes.... AMAZING. Also. Hungarian Shaman book: Gergő and the Dream-Catchers!! Meg Cabot was also a fave, I remember eating her books.

6. do you prefer baths or showers? showers, cause they energize or sooth me. I can feel actually clean after them idk; it’s not a rational thing. 

7. if you could be a mythical creature, which one would you be? Vampire - why be dead when you can continue to be funny and sexy. 

8. paper or electronic books? there is nothing like paperbooks, though i understand the pain of not knowing where to store them. 

9. what is your favorite item of clothing? i have a long cotton dress that is covers me BUT lets air in and since it’s a simple beige thing, i can accessorize boldly :-) 

10. do you like your name? would you like to change it? i love my name, thank You. 

11. who is a mentor to you? a what. 

12. would you like to be famous? if so, what for? not famous, but i want to have something to be remembered by. :-) A book or several. 

13. are you a restless sleeper? depends on my moods: when there is a lot of work, i sleep like a baby, when something has upset me, i find it hard. also, many mock me cause i can fall asleep VERY easily. 

14. do you consider yourself to be a romantic person? i know i am, it is my hybris.

15. which element best represents you? water - last year and this year taught me humility and how emotional i really am. i fought a lot over the years to hide this part in me, or “correct” this sensitivity, but what i learnt that it’s a core part of my personality and who i ultimately want to be. 

16. who do you want to be closer to? i want to be loyal and supportive of the friends i have, and be much stricter who i let in close. 

17. do you miss someone at the moment? yes.

18. tell us about an early childhood memory. i remember memorizing floor tiles at my grandmother’s house with my brother. It was summer, the window was open, my grandmother slept in the afternoons and we connected imaginary dots and names different shapes through the tile geometry. it’s a good memory. 

19. what is the strangest thing you have eaten? Bayou stew with alligator tails in it.

20. what are you most thankful for? every opportunity to learn something new, and also that fate (however you call it) let me meet loving people whom i can freely love too!! YOU KNOW WHO YOU ARE.

21. do you like spicy food? YES. Hungarian cuisine is also more than ideal for this purpose.

22. have you ever met someone famous? i’ve seen them from afar and that was enough.

23. do you keep a diary or journal? continuity?? in this brain??? less likely than you believe. 

24. do you prefer to use pen or pencil? pen

25. what is your star sign? libra sun, cancer moon, capricorn rising... control freaks united.

26. do you like your cereal crunchy or soggy? I love CRUNCHY cereal, but imma be honest with You, i usually forget i have breakfast ready and it gets soggy. 

27. what would you want your legacy to be? i would like teenage/ young adult/ adult girls from a modest or abused background in my present and my future feel understood and represented; to make them feel and make them know it gets better and we are not alone. i would like to teach a lot of children and teenagers about the absolute humanity and joy and selflessness and cruciality of art. 

28. do you like reading? What was the last book you read? Yes! I reread Joseph and His Brothers by Thomas Mann. That book series fucks. 

29. what are you afraid of? being shamed and misunderstood. 

30. what is your favorite scent? cinnamon; the air before a great storm. 

31. do you address older people by their name or surname? nicknames, though i check with them. i rarely use people’s first names in person, it is a very intimate act for me. 

32. if money was not a factor, how would you live your life? “in a small house near the ocean in Italy of course” :-) 

33. do you prefer swimming in pools or the ocean? T H E    D E P T H   O F  T H E   O  C  E  A  N.

34. what would you do if you found $50 in the ground? i mean. i would search for its owner a bit, but otherwise keep it and buy myself and/or someone a gift? 

35. if you were to get a tattoo, what would it be and where would you get it? have already a scale sign on my left arm; i’m thinking of tattooing a quote too. 

36. what can you hear now? cars outside and some music from my brother’s room. 

37. where do you feel the safest? when i am alone. but that can also bug me or take me down in the long run. 

38. if you could travel back to any era, what would it be? i am not that interested in time travelling - human nature remained and remains as terrible and terrific as before (though i’d check out 16th century Europe). 

39. what is your most used emoji?  🙃 🙃 🙃 🙃 🙃 🙃

40. describe yourself using one word. wistful.

41. what do you regret the most? cruelly and very suddenly cutting one specific person out from my life in fear of intimacy and as a remnant of deep-seated childhood issues.

42. last movie you saw? Mother/Madeo (2009) superb film. 

43. last tv show you watched? Santa Clarita Diet, netflix you fucking coward.

44. invent a word and its meaning: hypatheon - a sense of dread actually paralyzing you. 

if the following people have time and energy and are in the mood, please don’t hesitate: @trulytheoretical @neverfeedthesarcophagi @mybrainishealthy @niquesse @wolfhalls @woman-wolf-witch @vividfantasy7 @via-whitmore @merfaerie @sovietspies 

[watchaholics]

Agave 100, avagy hogy ünnepel egy könyvkiadó?

Kedvenc kiadóim egyike az Agave Könyvek kiadó. Éppen ezért, amikor megláttam az Agave 100 címre keresztelt válogatás kötetet, egyértelmű volt, hogy beszerzem és elolvasom.

Az Agave Könyvek 2003-ban alapított könyvkiadó, amely főleg krimi, thriller, fantasy és sci-fi műfajú könyvekkel foglalkozik. Többek között olyan neves írók műveit jelentetik meg magyar nyelven, mint Ray Bradbury, Neil Gaiman,…

[zserb-aint-talll]

Aktuális molyos olvasmánylista

2019-08-31

Betűrendben, átömlesztve, linkek a szerkesztési nézetben #legalább ott#

2019 · 2018 · 2017 · 2016 · 2015 · 2014 · 2013 · 2012 · 2011 · 2010 · 2009 · 2008 · 2007 · 2006· 2004 · 2003 · 2002 · 2001 · 2000 · 1999 · 1998 · 1997 · 1996 · 1995 · 1994 · 1993 · 1992 · 1991 · időpont nélkül · részolvasások

A. M. Jenkins: Night Road – Éjjeli utazás

A. S. Byatt: Mindenem

Abbi Waxman: Új örömök kertje

Abby Clements: Vivien Mennyei Fagylaltozója

Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből

Agatha Christie: A Hét Számlap rejtélye

Agatha Christie: A titokzatos Négyes

Agatha Christie: Gloriett a hullának

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Agatha Christie: Gyilkosság Mezopotámiában

Agatha Christie: Gyöngyöző cián

Agatha Christie: Halál a Níluson

Agatha Christie: Halloween és halál

Agatha Christie: Macska a galambok között

Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnak?

Agatha Christie: N vagy M

Agatha Christie: Nemezis

Agatha Christie: No. 16

Agatha Christie: Paddington 16.50

Agatha Christie: Rejtély az Antillákon

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Akif Pirinçci: Bársonytalpon oson a halál

Alan Alexander Milne: Micimackó

Alan Alexander Milne: Micsoda négy nap!

Alan Bradley: De mi került a pitébe?

Alan Winnington: A milliomos szív-ügye

Alexander McCall Smith: Erkölcstan szép lányoknak

Alexander McCall Smith: No. 1. Női Nyomozóiroda

Alexander McCall Smith: Zsiráfkönnyek

Alexandra Ripley: Scarlett

Alexandre Dumas: A három testőr

Alice Walker: Kedves Jóisten

Amanda Quick: A zöld kristály

Andrea Camilleri: A víz alakja

Andrea Camilleri: Az agyagkutya

Andrea Camilleri: Az uzsonnatolvaj

Andy Weir: The Egg

Anne Rice: Interjú a vámpírral

Anne Tyler: Egy spulni kék cérna

Anthony Berkeley: A mérgezett csokoládé rejtélye

Anthony Bourdain: Kitchen Confidential

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

Arthur Conan Doyle: Az arany szemüveg

Arthur Herzog: Hőség

Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Avery Monsen – Jory John: All My Friends Are Dead

Baráth Katalin: A fekete zongora

Barbara Hambly: A Jedik gyermekei

Becky Albertalli: Love, Simon

Ben Aaronovitch: London folyói

Benedek Elek: Világszép nádszál kisasszony

Bernard Werber: A hangyák

Bertrice Small: Tengerek asszonya

Bill Watterson: Bosszú, édes bosszú

Bíró Szabolcs: Ragnarök

Boda Edit: Ametiszt Bagoly Társaság

Bodó Béla: Brumi a Balatonon

Bodó Béla: Brumi az iskolában

Bodó Béla: Brumi Mackóvárosban

Bogáti Péter: Az ágasvári csata

Bogdán István: Filamér

Boris Vian: Tajtékos napok

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó

Böszörményi Gyula: Beretva és tőr

Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Brigitte Blobel: Táncból kitűnő – matekból elégtelen

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Carmen Posadas: Meghívás gyilkosságra

Carrie Cooper: A szemtanú

Cecelia Ahern: Bárcsak láthatnál

Cecelia Ahern: Életed regénye

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Charles Frazier: Hideghegy

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Chitra Banerjee Divakaruni: A fűszermesternő

Christopher Moore: Mocskos meló

Christopher Priest: A tökéletes trükk

Chuck Palahniuk: Harcosok klubja

Colleen McCullough: Tövismadarak

Colm Tóibín: Brooklyn

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

Csáth Géza: A varázsló kertje

Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Csernovszki-Nagy Alexandra: Lina múltja

Csukás István: Keménykalap és krumpliorr

Csurgó Csaba: Kukoricza

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Daniel Haack: Prince & Knight

Danielle Steel: Hotel Vendome

Danielle Steel: Palomino

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

Dashiell Hammett: A cingár feltaláló

Dashiell Hammett: Az üvegkulcs

Dashiell Hammett: Véres aratás

Dean R. Koontz: A szeme sarkából

Dean R. Koontz: Az ősellenség

Dean R. Koontz: Égi jel

Dean R. Koontz: Éjfél

Dean R. Koontz: Hideg tűz

Dean R. Koontz: Kései órán

Dean R. Koontz: Ne félj!

Dean R. Koontz: Rettegés

Deborah Chiel: Sabrina

Dennis Lehane: Titokzatos folyó

Dennis Lehane: Viharsziget

Dömötör Tekla (szerk.): Kergarec pokoljárása

E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / Scuderi kisasszony

Ed McBain: A heccelődő

Ed McBain: Holtomiglan-holtodiglan

Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban

Elizabeth Bard: Piknik Provence-ban

Elizabeth Camden: A vágyak tengerén

Elizabeth Camden: Túl az álmokon

Elizabeth Gaskell: Észak és Dél

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Emma McLaughlin – Nicola Kraus: Dadusnapló

Emmi Itäranta: A teamesternő könyve

Eric Knight: Lassie hazatér

Eric Knight: Sam Small csodálatos élete

Erich Kästner: A két Lotti

Erle Stanley Gardner: Az álmos moszkitó esete

Erle Stanley Gardner: The Case of the Foot-loose Doll

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben

Fekete István: Hajnal Badányban

Fekete István: Hú

Fekete István: Téli berek

Fekete István: Tüskevár

Fekete István: Vuk

Finy Petra: Madárasszony

Földes Péter: A delfin lovasa

Frances Hodgson Burnett: A titkos kert

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

Frank Cockney: Rókacsapda

Frank W. Abagnale – Stan Redding: Kapj el, ha tudsz

Frantisek Nepil: Saját manccsal írtam

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Gerald Durrell: A hahagáj

Gerald Durrell: A halak jelleme

Gerald Durrell: Aranydenevérek, rózsaszín galambok

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták

Gerald Durrell (szerk.): A legszebb kutyatörténetek

Gilbert Adair: Álmodozók

Glen Hirshberg: Freedom is Space for the Spirit

Göthe Salmander: Legendás állatok és megfigyelésük

Graham Chapman – John Cleese – Terry Gilliam – Eric Idle – Terry Jones – Michael Palin: Monty Python Repülő Cirkusza I-II.

Günter de Bruyn: Trisztán és Izolda

Halasi Mária: Az utolsó padban

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!

Hárs László: Biri és Bori

Hélène Commin: Lassie kölyke

Heribert Illig: Kitalált középkor

Heribert Illig – Klaus Weissgerber: Magyarok a kitalált középkorban

Herman Ottó: Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága

Hermína Franková: Ki tud franciául?

Isaac Asimov – Robert Silverberg: Leszáll az éj

Isabel Allende: Kísértetház

Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó

J. D. Salinger: Franny és Zooey

J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve

J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege

J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly

J. R. R. Tolkien: A babó

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

J. R. R. Tolkien: A hobbit

Jaan Rannap: Az utolsó fehértollú

Jack Kerouac: Doktor Sax

Jack Kerouac: Úton

James Grady: A keselyű 6 napja

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Jane Austen: Emma

Jane Austen: Értelem és érzelem

Jasper Fforde: A Jane Eyre eset

Jean-Christophe Grangé: Bíbor folyók

Jean-François Coatmeur: Bűntény-variációk hajókürtre

Jean Webster: Kedves Ellenségem!

Jean Webster: Nyakigláb Apó

Jean Zimmerman: Elhagyatva

Jeff Lindsay: Darkly Dreaming Dexter

Jeff Lindsay: Dermedt, dacos Dexter

Jeff Lindsay: Dexter darabokban

Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter

Jeffery Deaver: A Majomkirály

Joanne Fluke: Egzotikus csók és gyilkosság

Joanne Harris: Csokoládé

Joe Alex: A halál beszél helyettem

Joe Alex: A Labirintus Úrnője

Joe Alex: Magam vagyok a pokol!

Joël Dicker: Az igazság a Harry Quebert-ügyben

Johanna Spyri: Heidi

John Grisham: A cég

John Grisham: A csodatévő

John Grisham: A Pelikán ügyirat

John Grisham: Az ügyfél

John Grisham: Ha ölni kell

John Irving: Árvák hercege

John Irving: Garp szerint a világ

John le Carré: Ébresztő a halottnak

John le Carré: Jó barátok

John le Carré: Our Game

John le Carré: The Constant Gardener

John Williams: Stoner

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

Jon Klassen: I Want My Hat Back

Jonathan Coe: Trógerek klubja

Jonathan Lethem: Árva Brooklyn

José Saramago: A barlang

José Saramago: Az embermás

Joseph Fink – Jeffrey Cranor: Üdvözöljük Night Vale-ben!

Judith Krantz: Enyém lesz Manhattan!

Jules Verne: A dunai hajós

Jules Verne: A gyémántos Medzsidje-rend

Jules Verne: A rejtelmes sziget

Jules Verne: Grant kapitány gyermekei

Jules Verne: Kétévi vakáció

Jules Verne: Nemo kapitány

Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül

Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé

Jules Verne: Utazás a Hold körül

Jules Verne: Utazás a Holdba

Julie Klassen: A néma nevelőnő

Karel Čapek: A szenvedelmes kertész

Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

Karin Tidbeck: The Last Voyage of Skidbladnir

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem

Kathleen DeMarco: Áfonyakirálynő

Kathleen Flinn: Éles kések, vidám könnyek

Kathy Reichs: Deadly Decisions

Kathy Reichs: Death du Jour

Kathy Reichs: Déjà Dead

Kathy Reichs: Fatal Voyage

Kathy Reichs: Grave Secrets

Kathy Reichs: Síri titkok

Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Kertész Erzsébet: Elizabeth

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony

Keszthelyi Tibor (szerk.): A krimi

Kevin J. Anderson: Az X-Akták – Antitestek

Kevin J. Anderson: Az X-akták – Az áldozat

Kevin J. Anderson: Az X-Akták – Zérópont

Komor Zoltán: Fekete Múzsák

Konrad Lorenz: Salamon király gyűrűje

László Zoltán: Egyszervolt

LaVyrle Spencer: A bolond özvegy

Lawrence Block: Betörő a szekrényben

Leonie Swann: Glennkill

Leslie L. Lawrence: A karvaly árnyékában

Leslie L. Lawrence: A Nagy Madár

Leslie L. Lawrence: Halálkiáltók

Leslie L. Lawrence: Holdanyó fényes arca

Leslie L. Lawrence: Lebegők

Leslie L. Lawrence: Mau-Mau

Leslie L. Lawrence: Siva utolsó tánca

Linda Castillo: Bűnösök között

Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat

Lőrincz L. László: A kő fiai

Lőrincz L. László: A nagy mészárlás

Louis Lucien Rogger: A grenoble-i gyors

Louis Sachar: Stanley, a szerencse fia

M. C. Beaton: Miss Pym és a léhűtő lord

M. C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony

M. C. Beaton: Miss Pym és a rámenős márki

Madeline Hunter: A csendestárs

Maeve Binchy: Esti iskola

Maeve Binchy: Változások éve

Marcello D'Orta: A lestrapált tanító

Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Margit Sandemo: Varázslat

Marian Keyes: A legfényesebb csillag

Marta Sylvestrová – Petr Stembera: A nő dícsérete

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Mary Westmacott: A rózsa és a tiszafa

Megyesi Zoltán: Titkosírások

Melina Marchetta: Jellicoe Road

Melvin Burgess: Billy Elliot

Michael Chabon: Jiddis rendőrök szövetsége

Michael Crichton: Szörnyek szigete

Michael Cunningham: Otthon a világ végén

Michael Ende: A Végtelen Történet

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Miloš Urban: Héttemplom

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk

Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Moskát Anita: Horgonyhely

Natasha Solomons: Eltűnt férjek galériája

Neil Gaiman: A temető könyve

Neil Gaiman: Amerikai istenek

Neil Gaiman: Coraline

Neil Gaiman: Csillagpor

Neil Gaiman: Sosehol

Nemere István – Cs. Horváth Tibor: A Triton-gyilkosságok

Ngaio Marsh: Fény kialszik!

Ngozi Ukazu: Check, Please! Year One

Nina Stibbe: Férfi a háznál

Örkény István: Tóték

Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya

Ota Hofman: A kék elefántok órája

P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

P. D. James: Ártatlan vér

Papp Diána: Bodza Bisztró

Patricia Highsmith: A tehetséges Mr. Ripley

Patricia Highsmith: Eleven

Patricia Highsmith: Két idegen a vonaton

Patricia Highsmith: Ripley a mélyben

Patricia Highsmith: Ripley és a maffiózók

Patrick Quentin: Rejtély a színházban

Patrick Süskind: A parfüm

Paul Auster: The New York Trilogy

Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Petőfi Sándor: Petőfi Sándor válogatott versei

Petr Rákos: Corvina, azaz A hollók könyve

Pierre La Mure: Moulin Rouge

Poul Örum: Csak az igazat

Quentin Tarantino: Jackie Brown

Rákos Péter: Nemzeti jelleg – a miénk és a másoké

Rákoss Péter: Ismeri ön a kakadut?

Raymond Chandler: A gyöngy bajjal jár

Raymond Chandler: Elkéstél, Terry!

Raymond Chandler: Kedvesem, isten veled!

Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt

Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon

Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó / A Láthatatlan Légió

Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor: A néma revolverek városa

Rejtő Jenő (P. Howard) – Cs. Horváth Tibor: Bradley Tamás visszaüt

Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány

Rejtő Jenő (P. Howard): Vesztegzár a Grand Hotelben

Richard C. Morais: Madame Mallory és kis indiai konyhafőnöke

Richard Dawkins: A valószínűtlenség hegyének meghódítása

Robert Galbraith: Kakukkszó

Robert Louis Stevenson: Remeték kincse / A vidám vitézek

Robin Cook: Kóma

Robyn Sisman: Vadidegenek

Romhányi József: Szamárfül

Rónaszegi Miklós: A gézengúzok meg az idegenforgalom

Rosemary Sutcliff: A Sas

Sam Savage: Firmin

Sascha Arango: Az igazság és más hazugságok

Schmidt Egon – Kalotás Zsolt: A vadludak vízre szállnak

Selma Lagerlöf: A halál kocsisa

Shannon Hale: Austenland – Vakáció Mr. Darcyval

Sophie Kinsella: Csörögj rám!

Sophie Kinsella: Tudsz titkot tartani?

Stephen King: A ragyogás

Stephen King: Álomcsapda

Stephen King: Carrie

Stephen King: Cujo

Stephen King: Halálos árnyék

Steven Rowley: Lily és a polip

Szabó Magda: Abigél

Szélesi Sándor: A láthatatlan város

Szerb Antal: A Pendragon legenda

Szerb Antal: Budapesti kalauz

Szerb Antal: VII. Olivér

Szunyogh Szabolcs: Arany János (1817-1882)

Tábori Kornél: Bűn és szerelem

Terry Pratchett: A mágia színe

Terry Pratchett: Érdekes idők

Terry Pratchett: Gördülő kövek

Terry Pratchett: Kisistenek

Terry Pratchett: Őrség! Őrség!

Terry Pratchett: Piramisok

Thury Zsuzsa: A tűzpiros üveggömb

Tim Burton: Rímbörtön

Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Tóth Gábor Ákos: Édesvízi mediterrán

Tóth Gábor Ákos: Szerelmem, Balaton

Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Tudor Hushpush: A kviddics évszázadai

Upton Sinclair: Manó-mobil

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a dzsinnek

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó

Vavyan Fable: Álomhajsza

Vavyan Fable: Ébredj velem!

Vavyan Fable: Jégtánc

Vavyan Fable: Ki feküdt az ágyamban?

Vavyan Fable: Könnyű álom

Vavyan Fable: Kriplikommandó

Vavyan Fable: Kyra Eleison

Vavyan Fable – Maggie Bell: A pepita macska

Vavyan Fable: Mesemaraton

Vavyan Fable: Mogorva nyár

Vavyan Fable: My fair lord

Vavyan Fable: Szennyből az angyal

Vavyan Fable: Vis Major

Virág F. Éva: Nem vagyok már gyerek

Vivien Holloway: Végtelen horizont

Vladimir Nabokov: Lolita

Wass Albert: Elvész a nyom

Werner Toelcke: A műtét

Wilbur Smith: Lángoló part

William Shakespeare: A makrancos hölgy

William Shakespeare: A velencei kalmár

William Shakespeare: A vihar

William Shakespeare: Ahogy tetszik

William Shakespeare: Hamlet

William Shakespeare: Lear király

William Shakespeare: Macbeth

William Shakespeare: Romeo és Júlia

William Shakespeare: Sok hűhó semmiért

William Shakespeare: Szentivánéji álom

William Shakespeare: Tévedések vígjátéka

William Shakespeare – Tom Stoppard: Hamlet / Rosencrantz és Guildenstern halott

William Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok

Winston Graham: Marnie

Wolf Haas: Csontdaráló

Wolf Haas: Halottak feltámadása

Wolf Haas: Jöjj, édes halál

[konyvtaros]

(via Baráth Katalin három kriminovelláját most bárki letöltheti egyben)

[labjegyzet]

Olvass bele Baráth Katalin történelmi krimijébe!

Kacagtató, drámai és izgalmas pillanatok sora vár mindenkit, aki kézbe veszi A fekete zongora új, felfrissített kiadását.

1. fejezet

A lovag egészen a fényűző, mi több: királyian ragyogó, hatalmas, súlyos drapériákkal díszített terem sarkáig űzte a márkinét. Joséphine ott kénytelen volt féket tenni ékkövekkel gazdagon telehintett topánjára. Majd vakmerően a lovag felé fordult. Keble fel s alá járt és kelt, és ez olyan látvány volt, melyről a lovag nem volt képes nem tudomást venni. Mégis óriási erőfeszítésekkel, de felemelte lángra lobbant szemeit a márkiné kecseiről, és delejes tekintetét szíve hölgyének riadt, ámde mérhetetlen bátorságról tanúskodó pillantásába fúrta. És fújtató (hisz régóta rohant Joséphine cipellőinek ösvényét követve) suttogással szólott:

– Joséphine! Miért nem enged szabad folyást legbensőbb érzeményinek? – Felforrt lélegzetének orkánja már-már fájóan érintette a márkiné éppoly csöppnyi, mint amilyen hófehér fülkagylóit.

– Hah! Armand! Én hites feleség vagyok! Franciahon első udvarmesterének neje! – szegte fel piciny és szintúgy hószínű állacskáját a márkiné. Közben ellenállhatatlanul érezte, hogy szíve sebesen, mi több, annál is gyorsabban suhog fűzővel rabul ejtett mellkasában.

A lovag immár – nem bírva parancsolni kívánásainak – férfiasan erős kezével megérintette a hölgy fűzfaágnál is keskenyebb derekát.

– Nem… nem… ezzel a paráznaság határait súrolnám – mormolta Dávid Veron. – Armand-nak nem szabad megérintenie Joséphine derekát, az sok lenne. Kihúzom. Legyen inkább „a hölgy gesztenyszínben játszó, fényes, homlokába hulló fürtje”, és akkor Veritas nővérnek is a szemébe tudok majd nézni, amikor a történet napvilágot lát. – Veron olyan határozott mozdulattal húzta ki az utolsó mondatot, hogy a füzet kockás lapja kiszakadt.

Hétköznap kora reggel volt, a diákok még nem adták egymásnak a kilincset, hogy a tanítás előtti utolsó percekben vegyék meg maguknak a hiányzó irkákat, ceruzákat, festékeket. Veron ilyenkor boldogan merült el a regényírás örömeiben, és tért nap mint nap vissza Párizs varázslatos palotáiba. No persze ez az ő saját Párizsa volt, grófoktól és hercegektől hemzsegő, gáláns kalandoktól hangos, nem pedig saját korának, az ezerkilencszázas évek elejének Párizsa. A valódi városhoz és az élethez éppúgy kevés köze volt, mint szülőhelyéhez, a bácskai porban fulladozó Ókanizsához. Veront a tényszerűség úgy általában sem igen érdekelte, miért is érdekelte volna: az Árkádia papíráruda és könyvkereskedés aprócska, nyomdafesték- és papírillatú bolthelyiségében senki sem kérte tőle számon, hogy mi köze van a valósághoz annak, amit reggelente papírra vet. Így hát Dávid Veronika ókanizsai boltoskisasszony szorgalmasan és háborítatlanul róhatta legújabb regénye sorait, megfeledkezve a friss újságokról, amelyek a bejáratnál kötegekbe préselve várták, hogy kiszabadítsák őket a spárga szorításából.

Miután a derék és a hajfürt problémáját illető rövid elmélkedést befejezte, Veron folytatta az írást:

A márkiné nőiségében erősen megkísértve zihálta:

– Armand! Engedjen el! A férjem bármelyik pillanatban hazatérhet, s akkor egyikőnk sem kerülheti el a félreértés bélyegét!

S e pillanatban a márki deus ex machina csörtetett be a küszöbön, akárha vadkan. Az őt fogadó látványtól felforrt vérrel a kardjához kapott, kirántotta, és…

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő, ami jelezte, hogy nyílik a bolt ajtaja, vevő érkezik. Veron, mint ilyenkor mindig, összecsapta a füzetet, és villámgyors mozdulattal behajította az eladópultként szolgáló asztal legfelső fiókjába. XVI. Lajos Párizsából egy pillanat alatt vissza kellett térnie Ókanizsára, ezért némi nehezteléssel figyelte az ajtót és a reménybeli vásárló személyét.

A küszöbön Bolond Vili állt, szokott szakadt barna kabátjában, a piszoktól meghatározhatatlan színű ingében és a kelleténél jóval bővebb, foltos, valaha tintakék nadrágjában. A nadrágtartó egyik szalagja szabadon lengedezett, a karima nélküli cilinder viszont, amely az alig tizenkilenc esztendős Vilit szinte rangjelzésképpen megkülönböztette minden ókanizsaitól (akik közül senki sem volt elég elegáns egy ilyen fejfedőhöz), ezúttal hiányzott. Vili szürkésszőke haja kuszán, átizzadtan meredt az ég felé.

A fiú hirtelen megtántorodott.

– Az isten szerelmére, Vili, csak nem vagy részeg már megint? – kiáltott föl ijedten Veron. – Hányszor mondták már neked, hogy…

Vili bizonytalan mozdulattal előrelépett. Veron észrevette, hogy a fiúnak a szokásosnál is zavarosabb a tekintete, és szemmel láthatóan fogalma sincs, éppen hol van. Aztán egy vércseppet pillantott meg Vili cipője mögött. Majd még egyet, és még egyet…

– Jézusmária, Vili, mi történt veled? – kapta a szája elé a kezét.

A fiú kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Előrelépett, megingott, és jókora puffanással a földre zuhant. Veron ekkor vette észre a kést a hátában.

Átsuhant a lány gondolatain, hogy a kellő magatartás ebben a pillanatban nyilvánvalóan az ájulás lenne. Abban legalábbis biztos volt, hogy Joséphine az ő helyzetében már régen a márványpadlón heverne, a márványnál is sápadtabb arcbőrrel, arisztokratikus öntudatlanságban. Ő viszont hiába hunyta be a szemét, a szíve nemhogy kihagyott volna, de már-már hallható szaporasággal, egyre gyorsabb ütemben vert. Még csak a világ sem fordult meg Veron körül, ahogyan az efféle helyzetekben cselekedni szokta: odakint ugyanolyan verőfényes, friss szeptemberi reggel volt, mint mielőtt Vili feltűnt.

A világ mit sem változott.

Veron belekukkantott a fiókba, és csalódottan állapította meg, hogy a füzete a helyén – tehát mégis minden megtörtént, amire az utóbbi néhány percből emlékezett.

A veleszületett élénk kíváncsiság azonban nem sokáig hagyta, hogy az ijedelem elnyomja. Lassú léptekkel kimerészkedett az asztal mögül, és óvatosan megközelítette a mozdulatlanul, különös csöndben heverő Vilit. A fiú testének mozdulatlansága annál is furcsább és megrendítőbb volt, mivel míg élt, nemcsak beszéd közben dobálta összevissza a tagjait, de akkor is, ha éppen szünetet tartott két, rendszerint végeérhetetlen és összefüggéstelen monológja között. Ijesztően világoskék, szinte színtelen szemei a legalsó polcokat megtöltő nyomtatványcsomagokra szegeződtek.

Úgy tűnt, most már mindörökre.

– Nem az a látvány, amelyben halálom előtt szívesen gyönyörködnék – morfondírozott Veron, mígnem eszébe jutott, hogy alighanem ő maga volt az utolsó, Vili számára talán ismerős kép, amit az élet nyújtott a város bolondjának.

– Hát az a kép se sokkal szebb, mint a besárgult papírok – sóhajtotta Veron, és közelebb hajolt a fiú ingét-kabátját átáztató vérfolthoz, amelynek a közepéből egy jókora, közönséges bicska nyele állt ki. Veron ujja hegyével finoman megérintette a kés gyöngyház utánzatú végét. Maga se tudta, miért: talán azt várta, hogy valamit még megérezhet a gyilkos tenyerének melegéből.

Csalódnia kellett. A bicska nyele hidegebbnek bizonyult a szeptember végi csípős reggelnél is. Veron gyorsan elkapta róla a kezét.

Időközben ugyanis gondolataiba villant, hogy kisdiákok csapata bármikor rányithatja az ajtót. Aztán rádöbbent, hogy a csupaüveg kirakaton át már meg is láthatták, ahogy ő egy nyilvánvalóan meggyilkolt ember hullája mellett áll, és a halált hozó fegyvert érinti a kezével. De nem hiába olvasta el betűről betűre Az Est minden egyes számát, és emlékezett élénken a hajmeresztő bűnesetekről beszámoló vezércikkekre. Tudta, hogy első dolga előkeríteni egy hivatalos személyt.

Gondosan kikerülte a már méretes tócsává gyűlt vért a padlón.

Kinyitotta az ajtót, és miután a „Nyitva” táblát a „Zárva” oldalára fordította (közben gratulált is magának az előrelátásáért), lefutott a lépcsőn az utcára.

Rövid tépelődés után jobb felé vette az irányt. Az Árkádiától csupán kétháznyira lakott Vékony doktor, Annuskának, Veron kebelbarátnőjének az édesapja. Neki biztosan egyszerűbb lesz elmagyarázni a helyzetet, mint annak a vérmes Dujmovics főkapitánynak, aki az egyébként is a város túlsó felén lévő ideiglenes kapitányságon őrizte a Monarchia rendjét és Ókanizsa békéjét.

Bár ennek a békének az őrzése nem követelt hősies erőfeszítéseket a rend elkötelezett őreitől. Ókanizsának, ennek a tanyavilágostul húszezer lakost számláló alföldi városkának a hírét nem a véres bandaháborúk vagy a vagyonukat elkártyázó főnemesek öngyilkossági kísérletei vitték szét a nagyvilágban. Sőt, a nagyvilág igazából mit sem tudott Ókanizsáról, amit nem csupán a telefonhálózat, villanyvezetékek vagy aszfaltutak hiánya okozott, hanem a helybelieket kevéssé jellemző szenvedélyesség, ambíció és extravagancia. Iparkodni és takarékoskodni! – ha az ókanizsaiaknak szükségük lett volna jelszavakra, bizonyára ezeket tűzték volna zászlajukra, megannyi korabeli mezővároshoz hasonlóan.

A város életéből ráadásul a hűbérúr egzotikuma is hiányzott évszázadok óta. Miután Savoyai kétes dicsőségű seregei véget vetettek a környéket lakatlanná irtó török uralomnak, Ókanizsát a császári kincstár fogadta birtokába, hogy Mária Terézia később szabadnak nyilvánítsa. A város életébe tehát nem avatkozhatott be se gróf, se báró, se más úri haramia, amire a kanizsaiak a maguk módján büszkék is voltak, és függetlenségi hagyományukhoz híven egyként mondtak nemet minden olyan korszerűsítő vagy iparosodást segítő ötletre, ami egy polgártársuk kezébe az átlagosnál kicsivel is több hatalmat juttatott volna. Azaz minden bölcs indítványra.

A legtöbben ezen az őszi reggelen is az iparkodással és a takarékoskodással voltak elfoglalva. Veron nem is futott össze senkivel, miközben Vékony doktor háza felé szaladt lélekszakadva.

A doktor az ebédlőben állva szürcsölte a kávéját. Orvosi táskája útra készen várta az asztalon, az üres tányér mellett. A talpig galambszínbe öltözött, ötvenes éveiben járó, városszerte nagy tekintéllyel bíró doktor, akinek állát gyér, szürkévé őszült, de büszkén előremeredő kecskeszakáll díszítette, meglepetten fogadta Veron kissé zaklatott köszönését.

– Mi szél hozott erre ilyen korán, kislány? – tette le a doktor a Zsolnay csészét. – Annuska még alszik. Nem csoda, hiszen alig éjfél előtt értek haza az anyjával a vasútállomásról. Péter vőmuram az este utazott vissza Pestre. Nagy jövő előtt álló mérnökemberről beszélünk, akit már epekedve vártak vissza a feljebbvalói – büszkélkedett a leendő após. – Valami vásárcsarnoknak vagy mi az isten csudájának a terveit kell most asztalra tennie. Bevallom, én elvesztem a részletekben, de Annus a kelleténél is bőségesebb beszámolóval szolgálhat a jövendőbelijének még a cipőfűzési szokásairól is… De ezt te bizonyára jól tudod – vizsgálgatta szigorú szemmel a kapkodva lélegző Veront.

– Vili… meghalt… vagyis megölték, ebben egészen biztos vagyok – számolt be a lány. – Odaát, az Árkádiában – szuszogta a helyzethez szerinte teljesen méltatlanul, minden tragikus hangsúlytól mentesen. Többet kellene teniszezni, akkor lenne elegendő tüdőm a drámaisághoz, gondolta.

A drámát azonban nélküle is szolgáltatta Vékonyné, aki a konyhában hallotta meg Veron balladai homályú beszámolóját, és ejtette ki kezéből a Zsolnay csészealjat.

– Miket beszélsz itt össze, te lány? – hüledezett a kerekded doktorné, született nemes nemzetes Bogdán Erzsébet, Veronnak csak „Zsike néném”. Porcelánkék szemeit a lányra meresztette, súlyos hajfonata pedig, amit mindig is kissé instabiliter tűzött a feje búbjára, lezuhant a vállára, mintha érzékelte volna a helyzet drámaiságát.

Vékony doktor letette a csészét az asztalra, kezébe vette a táskáját, és a könyökénél fogva az ajtó felé fordította Veront.

– Menjünk máris – nógatta.

Részletes beszámolóra éhes, kikerekedett szemű nejét elegánsan megkerülve visszasietett az Árkádiába Veronnal együtt.

Bármennyire is felzaklatták az események, Veronnak feltűnt, hogy a doktor házára árnyékot borító ősöreg vadgesztenyefa milyen rohamosan veszti lombját. Most is, ahogy elhaladtak alatta, egy tucat rozsdavörös-sárgás levél hullott a járda tégláira, és így tisztán láthatták az ágakra telepedő rigópárt. A madarak ügyet sem vetettek Vili halálára – kegyetlen vidámsággal füttyögték tele a napsugaras reggelt.

Veron aggódva várta, hogy hány kisdiák leskelődik majd a kirakat előtt, mire visszaérnek. Szerencsére azonban egy lélek sem toporgott türelmetlenül a bolt előtt. Látszatra minden úgy maradt, ahogy ő hagyta, és a bűnesetről még mindig csak hármuknak volt tudomása.

Vékony doktor, mintha sejtette volna, mi jár Veron fejében, nagyot sóhajtott, megállt a bejárat előtt, és megszólalt:

– Fél órán belül az egész város tudni fogja. Sietnünk kell, hogy Zsike nénéd kíváncsi barátnői elől eltitkolhassuk, amit kell. Már ha van mit titkolni. Már ha nem képzelődtél, Veronkám – vetett kételkedő pillantást a lányra.

Veron szó nélkül tárta ki az Árkádia bejárati ajtaját. Vékony doktor megtorpant, amikor meglátta Vili földön fekvő holttestét és a feketévé alvadt vértócsát.

– A mindenit, igazad volt… Tíz év után újra gyilkosság Ókanizsán! Micsoda hírverés lesz ebből! – csóválta a fejét, miközben letérdelt a halott mellé, és ösztönösen a pulzust próbálta kitapintani.

Fáradtan megdörzsölte a szemét, és kinyitotta az orvosi táskát.

Mire Vékony doktor végzett a holttesttel, megérkezett a rendőrkapitány is. Dujmovics Lázóért a doktor küldte el Veront a házba, ahová a kapitányságot szállásolták, míg az új városháza fel nem épül, és a rendőrök el nem foglalhatják benne a nekik szánt szobákat. Veron útközben magához tért annyira, hogy Dujmovics kapitánnyal csak ennyit közöljön szűkszavúan:

– Vékony doktor úr kéreti a kapitány urat, sürgős bűnügyben. – Így kitért a gyilkosság ismételt bejelentése elől, ugyanis nem akarta saját magát kellemetlen helyzetbe hozni.

Vékony doktor majdnem minden további nélkül hitt neki, hiszen kislány kora óta ismerte. Ám Dujmovics Lázó – aki köztudomásúlag lekezelően bánt az okoskodó fehérnépekkel – csak néhány hónapja került a városi rendőrség élére, és rendkívül boldogtalanná tette a kisvárosi nyugalom. Ókanizsán az évi néhány kocsmai késelésen és lányszöktetésen kívül csak a szerelmi bánatukat marólúggal csillapító cselédlányok esetei adtak a rendőrségnek munkát, no meg a piaci tolvajlások. Lázó rendőrkapitány korábbi állomáshelyén, a megyeszékhelyen, Zomborban jóval eseménydúsabb munkához szokott, így hát nehezen viselte a tétlenséget.

– Az én őseim egytől egyig harcos granicsárok voltak, akik vérükkel védték a maguk, magyarok földjeit a törököktől! – harsogta rendszeresen az oszmán–Habsburg határ vitéz és szabadlelkű hajdani őreire utalva, ha gazdák ültek a közelében a nagyvendéglői asztaloknál.

Nyomatékul meg-megcsördítette a kardját is, ami mindig az oldalán függött – a rossznyelvek szerint még éjszaka is, lévén Lázóné, egy dél-szerbiai fekete szépség maga is igen kardos menyecske. A gazdák eleinte szétrebbentek a nagy kardcsörtetésre, de azóta megtanulták, hogy Dujmovics kapitány is csak olyasfajta kutya, amelyik ugat, harapni azonban még senki se látta.

– Már azt hittem, Rózsa Sándor lefogása után sose lesz errefelé ölés! – nyitott be a rendőrkapitány elégedett arckifejezéssel az Árkádiába. – És tessék, mégis! Milyen kár, hogy csak ez a város bolondja akadt meg a kés hegyén… Milyen ügy lesz ebből, doktorkám? – vágta hátba a maga fogalmai szerint barátságosan Vékonyt úgy, hogy a derék orvos kiejtette kezéből a táskáját.

– Ismeri ezt a bicskát, Lázó? – kérdezte a doktor.

A gyilkos szerszám a kor tudós szokásához híven már egy krumpli közepébe szúrva és dunsztosüvegbe csomagolva, vattacsomóba tekerve hevert az Árkádia pultján, a márkiné és a lovag könnyfakasztó románcától alig egy asztallapnyira.

A kapitány fölvette a bicskát, és alaposan megmustrálta.

– Láttam már ilyet, nem is egyet. A kocsmákban minden második legénynek hajszálra ugyanilyen bicskája van – állapította meg. – Ami nem csoda: az öreg Bicskás Bicskei az Ürmös kocsma utcájában csak ezt a fajtát csinálja, no meg a disznóölő késeket – sóhajtott a kapitány. – Látom, maga már végzett a Vilivel. Ameddig én kikérdezem a kislányt, szólna a legényeimnek, hogy jöjjenek? A kórházba vitetem velük a maga hulláját. Azazhogy a Viliét, no.

– Még ide kell telegrafálnom a zentai törvényszéki kollégát. Gyilkosság esetén ez az előírás – közölte az orvos a fejét vakarva. – No meg hátha ő többet lát, mint én. Ne felejtse, Lázó, nekem tíz éve nem volt dolgom gyilkossággal.

Vékony doktor becsukta a táskáját, majd a fejéhez kapott, és Lázóra nézett:

– Ó, és még valami, kapitány úr! Lehet, hogy egyik bicska olyan, mint a másik… de fogadni mernék, ilyennel nemigen találkozott a kocsmákban – térdelt le a doktor újból Vili mellé, és a fiú ujjainak még langyos szorításából kihúzott egy csillogó tárgyat.

Veron, aki épp kezdte unni a tétlen várakozást a sarokban, közelebb lépett, hogy megszemlélhesse, mit szorongatott Vili az utolsó perceiben.

– Lám, lám, egy igazi aranyóra! – tette zsebre a bűnjelet Dujmovics kapitány diadalmas mosollyal. – Ilyen tényleg nem sok akad a városban.

Ha a részlet felkeltette az érdeklődésedet, a regényt itt találod!

[lobo1tomia]

Nyári vendégváró - a 168. epizód

Nyári vendégváró – a 168. epizód

A podcast eddigi évei alatt még csak egyszer fordult elő, hogy vendéget hívtunk volna (2016-ban beszélgettünk Baráth Katalin írónővel, akinek Dávid Veron-sorozatát és az Arkangyal éjjel című regényét is nagyon szeretjük), így legfőbb ideje volt, hogy újra vendégül lássunk valakit! Mai adásunkba kedves barátunkat és könyvmoly rokonlelket, Annát hívtuk meg, akit a Könyvekkel suttogóblogról…

[labjegyzet]

Az idei év a magyar szerzők éve lesz a GABO Kiadónál és a GABO SFF könyveknél!

Könyvhétre és Könyvfesztiválra 5 magyar szerző új regénnyel örvendezteti meg olvasóit!

Frank Márton a Páratlanok ifjúsági fantasy trilógia útán, már idősebbekenek szóló regénnyel érkezik a Könyvhétre. A Vadhatárban a szinte végtelennek látszó Állatkertben  szembesülnek a fiatalok valódi énjükkel, az emberi és az állati között húzódó határvonalak elhalványulnak.

Kleinheincz Csilla régóta várt új regénye is a Könyvhétre fog megjelenni. Az Alvilági szövedékben egy kertészlány veszi fel egyedül a harcot egy emberek testét átsz��vő, idegen isten ellen egy fenntarthatóságról, együttélésről és szembenállásról, hitről és választásokról, gombákról, növényekről és emberekről szóló regényben.

Rusvai Mónika író a Tündöklő után egy teljesen új világba repít minket! A Kígyók országa több generáción át, bűbájos nőkön keresztül mutatja meg, milyen ára van a történelmi és lelki traumáknak, amelyeket a világ mögötti világra zárnak az emberek.

Baráth Katalin - Könyvfesztiválra érkező - regényében egy alternatív, napóleoni háborúk következtében felborult rendű Magyarországon egy elszegényedett grófkisasszony és egy titokzatos, ámde annál szemtelenebb közrendű férfi igyekeznek megakadályozni egy merényletet, miközben kémek, ármányt szövő nemesek és az esküvő fenyegetése üldözi őket. 

Végül, de nem utolsó sorban Az év magyar scieneci fiction és fantasy novelláskötetekből jól ismert Puska Veronika első regénye érkezik a GABO SFF-nél. A Vétett út a kilencvenes évek Magyarországán tündérek és más, nem evilági lények között vezeti főhőseit: egy lányt, aki a szerelmét igyekszik megmenteni egy átoktól, és egy garabonciást, aki az átokért felelős. 

Az új könyvek kapcsán természetesen lesznek dedikálások és könyvbemutatók, amikről időben hírt adunk felületeinken!

[labjegyzet]

A GABO KIADÓCSOPORT A 28. BUDAPESTI NEMZETKÖZI KÖNYVFESZTIVÁLON

4 nap 3 dedikálás 2 pavilon - sok könyv!

2023. szeptember 28. és október 1. között ismét lesz Könyvfesztivál a Millenáris csarnokaiban. A GABO Kiadócsoport tagjai is kiveszik a részüket a forgatagból.

Az Akkord Kiadó, GABO Kiadó és Talentum Kft. könyveit az Üvegcsarnok (B épület) B37. számú pavilonjában találják meg a látogatók. Az ismert kínálat mellett olyan újdonságok érkeznek, mint Ken Follett legújabb történelmi regénye, amely a Kingsbridge-sorozat ötödik kötete, melynek címe A világosság fegyverei; vagy James O'Barr kultikus képregénye A holló, Joe Hill novelláskötete, Teljes gázzal melyben a világhírű horroríró két novellát írt közösen a legendás Stephen Kinggel.

Ha már a horror királyát említjük, úgy életrajzi kötete is a Könyvfesztiválra fog megjelenni, csak úgy mint a Medici-tetralógia szerzőjének, Matteo Strukulnak új történelmi regénye, A velencei temető.

Most először lehet nagy könyves rendezvényen a Guinness World Records legújabb kötetét, így már most be lehet szerzni az idei karácsonyi ajándékot!

A magyar szerzőkről se feledkezzünk meg, akik új könyveiket dedikálni is fogják a Könyvfesztiválon

Baráth Katalin nyolcadik regénye az Aki gróf úr akar lenni címet viseli, és a XVIII-XIX. századi Magyarországra kalauzol minket, ahol egy elszegényedett, de makrancos grófkisasszony és egy becsvágyó úr kell, hogy megakadályozzanak egy merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől.

A dedikálás időpontja: szeptember 30., szombat 15 óra D épület dedikáló pontján.

Puska Veronika neve már ismerős lehet a GABO Kiadó Az év magyar science fiction és fantasynovellái antológiákból, a Könyvfesztiválra jelenik meg első regénye, egy folklórelemekkel játszó urban fantasy, amelyben a vágyott új életért gyökeres átalakuláson kell keresztülmenni, és semmi garancia arra, hogy minden az elvárásoknak megfelelően alakul. A 90-es években, Budapesten játszódik a történet, amelyben varázsrendekkel, garabonciásokkal, átkokkal és mágiával teli kalandokat élhet át az olvasó.

A dedikálás időpontja: szeptember 30., szombat 13 óra Akkord-GABO-Talentum pavilon

A Ciceró Könyvstúdió pavilonja a Nagycsarnokban (B épület) lesz megtalálható a többi gyermek- és ifjúsági könyvkiadó között. Az eddigi könyvek és képregények mellett olyan újdonságok is megtalálhatóak lesznek, mint a Hans Christian Andersen-díjas Kadono Eiko mesekönyve a Kiki, a boszorkányfutár, vagy éppen a fiatal felnőtteknek szóló többszörös díjnyertes képregény A herceg és a varrólány.

Papp Dóra fogja dedikálni regényeit, szeptember 30., szombat 14 órától a D épület dedikálópontján.

Újdonságaink többsége szeptember 26-áig 30% kedvezménnyel előrendelhető a www.gabo.hu webshopon!

[labjegyzet]

Zsoldos-díj shortlist – 2022

A Zsoldos Péter-díj shortlistje a magyar fantasztikus szakmai közösség jelölései alapján, a legtöbb jelölést kapott, az előző évben megjelent művekből áll össze. Erről a shortlistről választja ki a héttagú zsűri a díjnyertes műveket három kategóriában.

A szakmai zsűri döntését illetve a meghirdetett közönségszavazás eredményét 2022. április 20-án hozzuk nyilvánosságra.

A közönségszavazás menete

A díj szakmai zsűrijének döntésével párhuzamosan az olvasók véleményére is kíváncsiak vagyunk a legjobb magyar regénnyel kapcsolatban, ezért közönségszavazás keretében az itt elérhető űrlapon lehet jelölést leadni a shortlisten szereplő művekre. (A közönségdíj nyertese csak az a mű lehet, amire legalább 100 érvényes szavazat érkezett.) A szavazatokat 2022. március 31-ig várjuk. A szavazók között egy Zsoldos Péter könyveit tartalmazó könyvcsomagot sorsolunk ki.

A jelölt művek listája

A 2022-es Zsoldos Péter-díj shortlistjére a 2020. december 1. és 2021. december 1. között megjelent művek közül az alábbiak kerültek fel (a szerzők neveinek ABC-sorrendjében):

Regények

Baráth Katalin: Afázia (Agave Könyvek)

László Zoltán: Mindig egyre több (GABO Könyvkiadó)

Sepsi László: Termőtestek (Jelenkor)

Novellák

Erdei Lilla: Vadhús (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021, GABO Könyvkiadó)

Füzesi Dóra: Amőbász (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021, GABO Könyvkiadó)

Juhász Viktor: Az Eigengrau (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021, GABO Könyvkiadó)

Kleinheincz Csilla: Növényeknek mondotta el (Spekulatív Zóna)

Kiss Gabriella: Túlélők (Légszomj, GABO Könyvkiadó)

László Zoltán: Hullámsodrok (Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021, GABO Könyvkiadó)

Moskát Anita: Istenanyák (Prae magazin, 2020/4.)

Fordítások

Margaret Atwood: Legvégül a szív (ford. Csonka Ágnes, Jelenkor)

Octavia E. Butler: A magvető példázata (ford. Huszár András, Agave Könyvek)

William Gibson: Neuromancer (ford. Farkas Veronika, Agave Könyvek)

Forrás: https://zsoldospeter.hu/shortlist-2022/

Gratulálunk minden jelöltnek! 

[lobo1tomia]

Best of 2016 - a 77. epizód

Best of 2016 – a 77. epizód

Bár még 2 nap hátra van az idei évből (amely az eddigi fejlemények alapján vélhetően senkinek nem lett a kedvence), megkockáztattuk rendes év végi számvetésünket és végiggondoltuk, mit szerettünk legjobban 2016-ban, könyves, filmes és internetes téren. Persze simán előfordulhat, hogy a hátralévő napokban szembejön velünk valami, ami megváltoztatja az életünket, de erről már csak jövőre fogtok…

[lobo1tomia]

Az a rész, amelyikben Baráth Katalin! - a 67. epizód

Az a rész, amelyikben Baráth Katalin! – a 67. epizód

Kedves hallgatóink, történelmi jelentőségű adáshoz érkeztünk: a podcast történetében először hívtunk vendéget, és nem csupán meghívtunk valakit, hanem az illető ténylegesen igent is mondott! A Facebook oldalunkon elhelyezett nyomok alapján biztosan van olyan, aki rájött (az adásban emlegetett másik hallgatónk – majd meglátjátok), hogy vendégünk Baráth Katalin, akit olvasunk, szeretünk és már…

[lobo1tomia]

Könyvfesztiválos, aktuális - a 33. epizód

Könyvfesztiválos, aktuális – a 33. epizód

Ha egy képben kellene összefoglalni a mostani adást, ez lenne az a kép:

Aki azonban bővebb összefoglalóra is kíváncsi, annak eláruljuk, hogy legfrissebb adásunkban áttekintjük, hogy ki merre járt mostanában (főleg Brigi),  hogy mi a baj a világgal (főleg Jonathan Franzen), valamint hogy mit várunk a Könyvfesztiváltól (főleg Tünde. Brigi ezen a ponton már nem vár tőle semmit). Az eddigi legszélesebb érzelmi skálát felvonultató epizód.