#Vágyom a két kezét

[businesstycoon27]

Pleaee...everybody... We need more yugi pictures..and by pictures i mean art, 💔

[annie-lang-azurlany]

A Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkány

A Mágusról az a hír járta, hogy nincs nála bölcsebb füvesember vagy -asszony kerek egy világon, és hogy szívesen megosztja bölcsességét azokkal, akik őszintén áhítják. Így a Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkány őt kereste fel, amikor senki más nem tudott írt nagy bánatára.

-- Én vagyok a Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkány -- mondta a Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkány a bölcs Mágusnak. -- Olyan szomorú és magányos vagyok, hogy halni vágyom. Kérlek, segíts rajtam, bölcs Mágus, hogy ne emésszen ez a rémálom.

A bölcs Mágus lefektette a Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkányt a lócára, megetette, megitatta, majd faggatni kezdte.

-- Mi a foglalkozása magának?

-- Faszlopó Boszorkány vagyok, ellopom mások faszát -- felelte a Faszlopó Boszorkány.

-- És kielégíti ez a munka?

-- Testileg igen, meg tudja, ez nálunk családi hagyomány, és inkább csinálom ezt, mint hogy klón legyek valami irodaházban a Váci úton.

-- És ennek ellenére nem érzi boldognak magát -- kérdezte a bölcs Mágus.

-- Nem.

-- Van elképzelése, hogy miért nem?

-- Mert az emberek nem szeretik, ha ellopom a faszukat a légyottjaik előtt -- tárta szét a kezét tehetetlenül a Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkány. -- De mit tehetnék? Ha nem lopnám el a faszukat, többet nem lennék én a Faszlopó Boszorkány. És akkor ki lennék helyette? Senki!

-- Megesküszöm, hogy segítek magán -- mondta a bölcs Mágus, majd visszavonult a dolgozószobájába, hogy minden gondolatát a probléma megoldásának szentelhesse. Hét nap és hét éjjel töprengett a Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkány nagy bánatán, amikor is rájött a megoldásra.

-- Kedves, kedves Faszlopó Boszorkány! Megtaláltam a gyógyírt szörnyű kórságára. A faszlopásról leszoktatni magát, és a korábbi destruktív önképe helyett egy új, egészséges identitást kialakítani túl sok és túl körülményes munka volna, de a magányt és a nagy szomort könnyedén megszüntethetem. Ebből a két milligrammos szivárványból vegyen be napi háromszor felet, ez majd Szomorú és Magányos Faszlopó Boszorkányból Vidám és Kedves Faszlopó Boszorkánnyá változtatja majd magát. Ég áldja, ereggyen isten hírével.

[d0614a]

Szex

Fiú: kivánlak baba.

Lány:én is.

Fiú: vágyom a csokodra! Ahogy a finom ajkad hozzá ér az enyémhez!

Lány: én is a te finom ajkaidra!

Fiú: gyere csokolj meg!

Lány: gyere te ide !

30 perccel kesőbb

Fiu:itt vagyok!

Lány:máris ?

Fiú: miattad rohantam ! Hogy megcsokoljalak!

Lány: gyere ki nyitottam az ajtót !

Fiú: végre láthatlak!

Lány: gyere a szobámba.

A fiú a lány után ment aki a szobájába kísérte . Azután le döntötte a fiút és megcsólta. A fiú a derekára rakta a kezét és magához húzta . A lány elkezdte a fiúról le venni a pólót . A fiú meg a lány felsőjét vette le. Ahogy a lányról le vette a pólót úgy látta meg két mellét és azonnal el kezdte csokolgatni , nyalogatni, szopogatni és markolászni. A lány fel nyögött ami a fiúnak nagyon tetszett . A lány látta hogy a fiúnak tetszik ahogy fel nyög és el kezdet mozogni a már kő kemény farkát. A fiú is fel nyögött . Egyre jobban kezdtek fel izgulni a szerelmesek. Már nem volt rajtuk semmi . Meztelenül ült a lány a fiún és fogta és magába nyomta a fiú farkát ami kissé fájdalmasra sikerült de a lány pár percig ült és várt míg megszokja és mikor meg szokta el kezdett mozogni . A fiú szerelmet nézte ahogy örömöt okoz maguknak . A lány egyre gyorsabb és gyorsabban mozgott. Már határ közelébe voltak mikor a lány derekát megfogta a fiú és teljes erővel el kezdte szerelmet baszni annyira hogy pár lökés után el élveztek . A lány a fiúra dőlt és rá feküdt és el aludt a fiú .

Fiú: szeretlek nyuszim...

[k-pingvin]

Karácsonyi mondatok

// Szám + idol = fanfiction!

Te. Én. Hóember. Most.

Mi ez a szag... Sütit sütsz?

Hé, ne less!

Hogy került ide ennyi fagyöngy?

Felnőtt vagyok, nem akarok fotózkodni a Mikulással.

Esküszöm, ha még egy karácsonyi dalt kezdesz énekelni...

Tudod, amikot azt mondtad “karácsonyi buli” nem igazán erre számítottam.

Kizárt, hogy hagyom, hogy egyedül töltsd a karácsonyt.

Hogy érted, hogy a Mikulás nem létezik?

Idén karácsonyra csak szeretetet és törődést kérek ajándékba.

Akarod tudni, mit szeretek a legjobban a karácsonyban?

Azt hittem, megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk...

ESIK A HÓ!!!

Együtt fogjuk feldíszíteni ezt a fát akár akarod, akár nem.

Azt olvastam, hogy karácsonykor a legjobb megkérni a barátnőd kezét...

Mit szólnál egy karácsonyi kiránduláshoz?

Hazajöttem.

Szép volt, összetörted a Mikulást.

Miért van két nagy és egy kicsi mikulássapkánk?

Az az én karácsonyi pulcsim rajtad?

Nem gondoltam volna, hogy így fogom tölteni a karácsonyomat.

Mégis hány éves vagy?

Nem, nem, nem! Nem jó akármelyik fa! Nekem A fa kell!

Gyújtsunk egy csillagszórót?

Tudom, mennyire szeretted volna.

SZEREZTÉL NEKEM EGY KUTYUST?

Semmire se vágyom jobban, minthogy veled lehessek karácsonykor.

Az ilyen beszólásokért kerülnek emberek a rosszak listájára.

Ha elmered dobni azt a hógolyót...!

Mit akarsz azzal a fagyöngy... Oh!

Ne, fel fogod gyújtani a házat!

Egy fagyöngy alatt álltok, ne csak bámuljatok, csókoljátok meg egymást!

Mondtam, hogy meg fogsz fázni, ha úgy mész ki.

Boldog karácsonyt, életem!

[hirzilla]

„A valaha létező legrosszabb szörnyek vagyunk” http://hirzilla.hu/hirek/online-hirek/24-hu/2019/04/07/a-valaha-letezo-legrosszabb-szornyek-vagyunk/?feed_id=22396&_unique_id=5ca983e748913 A kultikus Tűnj el! és a nemrég bemutatottMi rendezője szerint alapvető emberi késztetés, hogy a megvédjük a saját törzsünket, akár a kívülállók emberi mivoltának rovására is. De azért csodálatos dolgokra is képesek vagyunk. De vajon mit mond el új horrofilmje Amerika tudathasadásáról? És mitől retteg egy horrorrendező? Interjú az Oscar-díjas Jordan Peele-lel. Nemrég azt nyilatkozta, hogy új filmje, a Mi az Amerikai Egyesült Államokról szól. A hivatalos marketingkampány viszont inkább arra épít, hogy mindenkinek van egy jó és egy gonosz oldala. A film plakátja is ezt erősíti. A doppelgänger témát mindig hátborzongatónak találtam. Amikor elkezdtem beleásni magam a témába, először magamban kerestem az okokat, hogy miért tartok tőle ennyire, közben a mitológiában rábukkantam, hogy a hasonmások tulajdonképpen az elnyomott énünk árnyékalakjai. Ahogy elkezdtem feldolgozni a témakört, megpróbáltam az egészet tágabban értelmezni – ránk, mint társadalomra vonatkoztatni és egy allegorikus filmet készíteni az Egyesült Államokról. Arról, ahogyan másoktól félünk. Ebben az értelmezésben mindannyian saját magunk ellenségei vagyunk. A filmnek viszont több jelentésrétege megmaradt, nagyon sokféleképpen értelmezhető. Más országokra mennyire lehet érvényes ez a gondolatiság? Azért is gondolom, hogy ez a film egy Rorschach-teszt, mert mindenki mást olvas ki belőle, hisz mindenki mást ért azon a szón, hogy „mi”, és egy másik „mi”-nek a része. A késztetés, hogy megvédd a saját törzsedet, akár a kívülállók emberi mivoltának rovására – emberi tulajdonság. A képi világgal és a csapatommal én egy „amerikai mi”-t akartam felfedezni. A Hands Across America, az egész Michael Jackson-botrány és mai valóságunkban különösen elborzaszt az a megosztottság, ami a mostani Amerikát jellemzi. De nem szeretném ezzel azt mondani, hogy a filmnek ez az egy értelmezési tartománya van, mert még számomra is rengeteg interpretációja lehet. Ha Amerikára vetítem az értelmezést, akkor erős társadalomkritikát érzek a filmben, ami nem mentes a politikai áthallásoktól. A Minek egyértelműen van politikai felhangja, de azt gondolom, hogy inkább az általános emberi után kutatok a filmben. Az is igaz, hogy amiket felderítettem az emberi természet működéséről, nagyon releváns a mostani politikában. Mi magunk, emberek, társadalmi csoportokba szerveződve a valaha létező legrosszabb szörnyek vagyunk. Íróként az a feladatom, hogy rámutassak erre – azt hiszem, így tudnám legjobban leírni a küldetésemet. Ugyanakkor képesek vagyunk elképesztően csodálatos dolgokra is. Ez az a kettősség mozgatja a filmet is. Milyen közönséget, milyen társadalmi csoportokat céloz meg leginkább ez a film a horrorrajongók mellett? Talán a legfontosabb, hogy ez a történet – amit feketékkel készítettem el– képes legyen mindenféle közönséget maga mögé állítani. Számomra ez a mércéje egy szakmailag jól megcsinált filmnek. A kitűnően felépített történetekben mindig van egy szereplő, aki elnyeri a nézők együttérzését, akivel azonosulni tudunk. Íróként az a legnagyobb kihívás, hogy ki kell tágítanod a film lehetséges értelmezéseinek határait, empátiával kell írnod, majd rendezőként meg kell találnod hozzá a legtökéletesebb színészeket. Ez minden nagyszerű filmre ugyanúgy érvényes. Emellett persze kiemelkedő sikernek tartom azt a teljesítményt, amit egy csoport nagyon tehetséges afrikai-amerikai rendező – magamat is beleértve – véghez vitt az elmúlt pár évben. Szerintem ez a filmszakma financiális oldala felé is üzenet, hogy van értelme nagyobb pénzeket befektetni a filmjeinkbe. Jordan Peele. Fotó: Mark Ralston / AFP Kiemelte a jó casting jelentőségét. A 12 év rabszolgaságért Oscar-díjat kapott Lupita Nyong’o játszja a történet főszerepét, Lupitának ez tulajdonképpen jutalomjáték. Az első pillanattól kezdve őt szánta erre a karakterre? Lupita egyedülálló és megismételhetetlen. És mi mindannyian tudjuk ezt. Lupitából egyetlen egy létezik a világon. Azaz ebben a filmben inkább kettő… Ez igaz! Éppen ezért! Tudtam, hogy nagyon természetellenes lesz ezt az ikonikus színésznőt két különböző karakterben látni ugyanabban a filmben. És egészen egyedülálló, ahogy képes volt elkötelezni magát két szerepben. Akárcsak az, ahogy érzelmileg megközelítette ezt a munkát. Nem volt nehéz felismerni, hogy működni fog együtt a kettő: az ikonikus színésznő és a szerep(ek). Mi az ön sötét oldala? Filmkészítőként provokatív vagyok. Élvezetet találok abban, amikor sikerül a nézőimet számukra kényelmetlen helyzetbe hoznom és kibillentenem őket a komfortzónájukból. A jó oldalam is kicsit ehhez kapcsolódik, mert mélyen hiszek abban, hogy ott, ahová a nézőimet lököm, a saját empátiájukkak szembesülhetnek. Ennél a filmnél is azért működik a sokkolás, mert végül arra ébreszti rá őket, ami jó bennük. A forgatás alatt folyamatosan kényszeríteni kellett magamat, hogy ne fedjem fel a saját démonjaimat. És emberként? Kiváltságok közt nőttem fel. Nem voltunk gazdagok, de a felső-középosztályhoz tartoztunk. New York-i voltam, amerikai, akinek lehetősége volt jó iskolákban tanulni. A világ igazságtalanságát épp ebben látom: ami megadatott nekem, sok más ember életében hiányzik, és úgy gondolom, hogy ezáltal akaratlanul én is a gonosz oldal része leszek. Alkotóként ezért ezekkel különös kapcsolatom van ezekkel az emberekkel. Mert hiába nem tehetek róla, hogy az a másik nálam hátrányosabb helyzetben van, ez nem mentesít a felelősségtől, hogy a tudásom szerint segítsek és empátiával forduljak feléjük. Mi az, amitől horrorfilmes rendezőként fél vagy irtózik? A csótányoktól. Ahogy mozdulatlanok a sötétben és ahogy napfény éri őket, elképesztő sebességgel rohannak el. És a víztől éjszaka. A sötét víz ténye elborzaszt, az hogy nem lehet látni mi vesz körül. Ezt használtam a filmben is. Azt gondolom, hogy mind a két félelem elég univerzális: az kelt bennünk félelmet, amit nem ismerünk. Attól félünk, amit nem értünk. Ha 9/11-re gondolunk és a terrorcselekményekre… az egyik legfélelmetesebb felismerés számomra, hogy bármikor megtörténhet. Hogy ott ültem a gyorsétteremben New Yorkban és 100 lépésre tőlem valaki egy egészen más valóságot élt meg… Fotó: Universal Pictures Említette Michael Jacksont, aki ebből a szempontból nem igazán lehet példakép, mert visszaélt azzal, hogy módja volt felkarolni nála hátrányosabb helyzetben lévő embereket, gyerekeket. Kihasználta a rajongásukat és a naivitásukat. Persze az ő története is jóval összetettebb ennél. Említette, hogy az ő botrányokkal teli életéből is merített az Us forgatásakor. Hogyan inspirálta önt Michael Jackson élete? Milyen véleménye van a nemrég kijött dokumentumfilmről? Michael Jackson nagyon nagy hatással van rám, mert gyerekként elképesztő, hogy mennyire csak a pozitív dolgok áradtak felém felőle, aztán kijött a Thriller klip, ami elborzasztott. És most az életének egész kettőssége. Sajnos túl elfoglalt voltam eddig, hogy megnézzem a dokumentumfilmet. A másik inspiráció az 1986-os nagyszabású amerikai jótékonysági kampány a Hands Across America, amikor több, mint 63 millió civil fogta meg egymás kezét, hogy hosszú láncot képezve szimbolikusan az egész USÁ-t körbefogják, majd 10 dollárt adakoztak, hogy a szegénység és a hajléktalanság helyzetén javítsanak. Ez az az Amerika, amire ön vágyik? 1986-ban gyerek voltam, az volt az idő mindannyiunk számára. Egyfajta naiv pozitivizmus lengte körbe az országot, az „amerikai remény” ötlete (American hope). Az volt az üzenete, hogyha egymás kezét fogjuk, dacolunk az „éhséggel”. Ami félelmetes ebben a számomra, hogy ez inkább arra eszköz, hogy tápláljuk az „éhségünket”, és hogy elhitessük magunkkal, hogy ez minden, amit tehetünk. Nem, nem erre vágyom. A Miben erős szimbólumok is feltűnnek, mint az olló és a nyúl. A nyúl esetében elsősorban maga a Húsvét ünnepe és a húsvéti áldozat motívuma inspirált. A film egy messiás felemelkedéseként is értelmezhető. A nyúlhoz egyébként gazdag szimbolika kapcsolható, az angolban még kifejezés is van ezzel kapcsolatban például, ahogy valaki visszahúzódik a nyúlüregbe. Másrészt vizuálisan az állat füle egy szimmetrikus objektum, egymás tükörképei. Izgalmasnak találtam, ahogyan két entitás egymáshoz kapcsolódik, számomra ez is kettősséget jelképezi és ugyanakkor hátborzongatónak is találom! Ugyanez a helyzet az ollóval, ahogy a két szára ketté nyílik. Ugyanabból a tárgyból két egyforma tárgy lesz és az olló emellett még éles is. Fotó: Roy Rochlin/FilmMagic/AFP A film zenéje is különleges. Olyan dalok szerepelnek benne, amiknek nem lehet érteni a szövegét. Milyen nyelven íródtak? Kitalált nyelven. A dal egyszerre reményteljes és ijesztő, mert a nyelv miatt azt érzed, hogy valami nincs rendben vele. Szerintem egy horrorfilmnél nagyon fontos, hogy olyan legyen a hangi hatás, amit még azelőtt nem hallottunk. Megjelenik egy vígjátéki vonal is a filmben. Erre miért volt szükség dramaturgiailag? Van néhány oka. A nézőimet folyamatos izgalmi helyzetben, stresszben tartom és úgy gondolom, hogy ha időnkét lehetőséget adok arra, hogy fellélegezhessenek, akkor jobban fogják élvezni, amit látnak. A másik oka az, hogy reálisan akarom ábrázolni az életet és a szereplőimet, mert számomra – és szerintem sokak számára – nem működik egy horrorfilm, ha a karakter nem a való világunkban létezik. Márpedig a való világ része a humor is. Nevezték már önt az új Steven Spielbergnek is. A legendás rendező legutóbb azzal került a figyelem központjába, hogy a Netflix előretörése miatt javasolta, hogy csak mozifilmek kaphassanak Oscar-díjat. Hogyan kommentálná ezeket? Nagy rajongója vagyok Steven Spielberg munkáinak. Ő az egyik oka, hogy most azt csinálom, amit. Szoktunk beszélgetni. Beszélgettünk például elismerésekről, díjakról. Az én álláspontom az, hogy én már megkaptam a magamét. Fotó: Universal Pictures Magyarországon a film korhatáros, tizenhat év alatt nem ajánlják a fiataloknak. Ön viszont gyerekszereplőkkel dolgozik. Tehát nem is értek egyet magammal! Egy kicsit be tudna avatni bennünket a forgatás pszichológiai hátterébe, hogy rendezőként hogyan próbálta megközelíteni ezt a kényes feladatot? Hogyan tudta megvédeni a gyerekeket az esetleges sérülésektől? Nagyszerű kérdés, nagyon fontos számomra ez a dolog. Sokszor idegtépő volt számomra, hogyan vezetem át őket az ijesztő helyzeteken. Amikor a fiatal szereplőimmel találkoztam, az első dolog volt, amit megkérdeztem tőlük, hogy láttak-e már ijesztő filmeket, ismernek-e horrorfilmeket. Nem mondhatnám, hogy horrorrajongók, de úgy tűnt, hogy már be tudják fogadni az élményt. A legkisebbek, Shadi, Evin és Maddison egyből rávágták, hogy imádják a horrort… Egyébként én is ilyen gyerek voltam. Megkérdeztem, hogy melyik a kedvencük, és valamelyikük rögtön rávágta, hogy az Az. Én meg mondtam, hogy oké, szuper, legalább elkezdhetünk egy olyan nyelven beszélni, amiben kettéválasztjuk a fantáziát a valóságtól… Egyébként a színfalak között ennek a filmnek a forgatása közel sem volt olyan ijesztő, mint a végeredmény. Ha tényleg lett volna valami ilyesmi a forgatáson, akkor megálltam volna előtte, hogy pontosan végiggondoljam, hogy hogyan lehet a legkevésbé ártóan leforgatni. Nincs az a pénz, nincs az a film, ami miatt kitennék gyerekeket egy traumának. Kiemelt kép: Tűnj el!/Universal Picters https://24.hu/kultura/2019/04/07/jordan-peele-horror-tunj-el-oscar-amerika-politika-michael-jackson/

[knnau-blog]

Megtalálni az egyensúlyt a világban. Megtalálni az egyensúlyt abban, hogy ne szaladj bele, hogy végül túl hamar csak bántsd a másikat, ahelyett inkább bele se mész. El se kezded. Meg se bántod.   De a másik oldal az, hogy egy fantomért eldobsz egy lehetőséget? Mert félsz vagy mert nem vagy biztos? Nem vagy biztos. Megérzés. Valahogy tudod. Valahogy, ha nem válik köddé talán máshogy sül el. De a köddé válásával olyanná vált, mint a többi és nehezen fogod meg a kezét. Nehezen nyújtod a sajátodat. Így inkább maradsz a saját talpadon állva maradva. Nem foglalsz helyet, holott sok az üres szék körülötted. Inkább egyedül maradsz, minthogy meggondold magad félúton.  Meg kicsit a fantomra vagy kíváncsi. Kicsit nagyon. Akkor is, ha ő fantom marad. Nem fedve fel önmagát. Csak a közös szál húz közelebb. Az, hogy valamit akar ő is , én is.  De miért ijedek halálra ha azt mondják komoly, miközben komolyra vágyom? Mert érzem.. megérzem, hogy értik. Talán téves vagyok. Úgy is ítélem de bízok az magamban. A megérzéseimben. Bízok bennük. Az meg ha csak magam maradok, az sose baj. Vittem már magamat a saját hátamon eleget. Most is menni fog. De nem fogok rohanni! Nem csak senkiért nem, de senkihez. Idő. Mindig idő. Meg egyeztetés. Várakozás. Meddig maradj. Meddig várj. Hogyan várj. Mit csinálj közben? Lehet én csak egy macskahajhász játékost engedek közel  - nem is magamhoz. A falaimhoz. A falaim. Na majd bemutatom őket is ha érdekli.  Most magam vagyok. Tudjátok milyen jó is az? Remélem tudjátok milyen jó is az. 

Nem kockáztatok. Nem várok semmit. Fogadok mindent. De nem szaladok senki felé, hogy kapj el ha zuhanok, mert nem zuhanok hanem repülök. Ezért írtam most ezt a kis emlékeztetőt. Hogy ne feledjem. Estem már két szék közül a földre, mert aggódtam a két székért. Végül kiderült nem kellett volna. Most lehet csak tesztelek. Magamat és a fantomot is. A fantomot és a komolyt is. Csak megérteni próbálom a dolgokat és nem elsietni. De néha a megfelelő pillanat már elfordul tőlünk. Tudom ezt jól. Ez volt a komollyal, mikor ő is köddé vált..

Én erre táncolok pizsiben hajnal 1:42kor .. KATT. Igen tényleg erre. Akkor is ha ciki. Nem szól senkiről nekem de hajnalban olvadt banán fagyi mellett ez megy már csak. Ez az élet... hajnalban.

[crazyszoff-blog]

Egymás nélkül nem fog menni.

Ez egy ördögi körforgás, mi soha nem fogjuk elengedni egymás kezét.

Mi nem akarunk ebből az ördögi körből kiszállni, hiszen élvezzük... ellökjük egymást, aztán visszahúzzuk, és kár tagadni hihetetlenül élvezzük azt, hogy tapicskolunk a saját magunk által készített mocsárban.

Te értem jössz, titokba, jól érezzük magunkat, hazaviszel, mindent megosztunk egymással, olyanok vagyunk együtt mint a gyerekek, néha csak órákig nézzük egymást, vagy szorosan öleljük, van amikor kacagunk hasunkat fogva valami idióta poénon, ami természetesen csak nekünk vicces. Ez pont így szép.

De mondd meg, ezt hányszor játsszuk még ezt el? Észrevehetnéd, hogy soha nem fogjuk elengedni egymást, van valami amit benned meg van és másban nincs, és van valami ami téged bennem megfogott és ez a dolog másba nincs meg, hiába keresed. Sőt tulajdonképpen összeillünk, olyanok vagyunk mint egy puzzle két darabkája, akiket még nem fordítottak a megfelelő oldalukra ezért még nem olvadtak egymásba, de csak idő kérdése és egymásba forranak, mint ahogyan TE és én. 

Napok óta figyellek, a szavaid, az érintéseid, és a szemed. A szemed mindent elárul, no meg a mosolyod. Az a csodaszép világosbarna szempár minden egyes pillantásával nyugalmat áraszt, édes kis mosolygödreid pedig csak úgy sugallják, boldog vagyok! 

“Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.” /Szerelmünk Lapjai/ 

[csakugyfiu]

7 nap

Ennyi. Egy hét telt el, mióta szakítottunk. Egy hete vagyok halott. Sokan mondanak nekem sok mindent, én pedig szépen lassan már a legegyszerűbb dolgokat sem fogom fel. Nem eszem. Nem alszom. Sosem hittem volna, de még az alkoholhoz is nyúltam. De az sem segít örökké. Titkon arra vágyom, bárcsak látná azt, amit most írok, de tudom, hogy az is felesleges volna. Az indok?

Hát igen, van ám az is.... és mindegyik fáj. Először is, mert már nem úgy érez irántam, mint rég. Másodszor, mert túl messze vagyok. Harmadszor, mert túl gyors neki ez a kapcsolat, és az összeköltözés. Negyedszer, mert van egy másik pasi aki tetszik. Hát ennyi. Túl sok indok....

De miért küzd a szív tovább, kérdem én, egy ilyen csatában, amit csak elveszíthet, ahol ennyi minden dolgozik ellene, miért küzd a szív tovább??! Hiszen nincs értelme. Nap, mint nap elmegyek dolgozni, felkelek, buszozok, melózok, majd hazajövök, iszok, szenvedek, várom, hogy írjon csak egy aprócska üzenetet is, vagy este beszélhessünk telefonon. És közben percről percre rettegek, hogy még ezt a kis dolgot is elveszíthetem. Hogy már nem ír, nem beszél velem többé. Mert SZERETEM. Őrülten, megtörhetetlenül SZERETEM. De ő már nem engem. Százszor, ezerszer elmondtam neki, könyörögtem, öngyilkossággal fenyegetőztem, sírtam, zokogtam, hogy ne tegye ezt velem, de nem. Nem ért semmit, ő már máshogy érez. Kedvel, tetszek, de már nem szerelmes belém. Most már nem.

Meg akartam kérni a kezét, egy-két hónapon belül.... Vele akartam tölteni minden napot, minden percet. Ezt elhatároztam. Már a gyűrűket nézegettem. Azt terveztem, hogy megveszem a lakást, akár hitelre is. Aztán egy két év, és jöhet a gyerek.

De nem így lett. Kidobott. Kifacsarta a szívemet, összetörte, összezúzta, majd kidobott. És nem tudom elfelejteni. Hiába mondják, hiába vigasztalnak, erősítenek, én napról napra gyengülök, napról napra kevesebb vagyok, napról napra meghalok.

Ennyi, kész, befejeztem. Ezt elhatároztam, hogy rövidesen befejezem a dolgaimat. Egyszerűen ezt én nem bírom elviselni már. Annyi de annyi seb van már rajtam, hogy tovább nem tudom folytatni így. És tudom, hogy ezt senkinek nem mondhatom el, hiszen megint csak a jól van, ne hülyéskedj már, meg te erősebb vagy ennél szövegeket kapnám vissza. Egyszerűen nem értik meg, hogy nekem Ő volt maga az élet. Nem értik meg, hogy most már nem akarok talpra állni. Nincs bennem már elég erő, és akarat, hogy talpra álljak.De persze nem most, és nem úgy, mint mások. Én csak szépen csendben elsenyvedek. Láttam már, hogy is működik ez a dolog, és ez ellen nem sokat tudnak tenni. Ha menni akarok, hát megyek. Talán ha majd elérem célom, rádöbbennek a valóságra. Hogy mit jelentett számomra ez a lány. Hogy minden napért hálás lehetek, amit vele tölthettem. De nem voltam elég jó.

Ezt még ő sem érti. Hol azt mondja, hogy jobbat érdemlek, mint Ő, hol hogy neki kell más, és még élni akar, pasizni, meg egyebek. Sajnálja, hogy ő annyi mindent kapott tőlem, és ő nem tudott adni semmit.... Pedig ez nem így van. Azért vittem el szép helyekre, azért vittem vacsizni, azért vettem annyi ajándékot, mert hálás voltam neki, hogy van nekem. Hogy szeret, és én szerethetem. De ezt ő nem érti. Nem is mondom már soha talán.

Azt sem érti, hogy nincs így már értelme nélküle léteznem. Hogy amikor Ő,  három éve feltűnt a színen, én már a 24. órában voltam. De megmentett engem. Boldoggá tette a mindennapjaimat, boldogan mentem dolgozni, boldogan feküdtem le, mert láthattam, beszélhettem vele, foghattam a kezét. Boldog volt minden nap, amikor együtt keltünk, megpuszilhattam reggel, és azt mondhattam neki, hogy szeretlek. És boldog volt minden este, amikor hozzám bújt, a mellkasomra hajtotta a fejét, éreztem a bőre selymességét, az illatát, érezhettem a NŐT. ÚRISTEN, MÉG MINDIG ŐRÜLTEN SZERETEM!!!!

De ezt most abba kell hagynom. És ezért is döntök így, a lassú elmúlás mellett, mert tudom, hogy ezt már sosem tapasztalom meg. És tudom, hogy nem bírnám elviselni, ha az a másik tölthetné vele a napjait, ő fogná a kezét, ő neki mondaná, hogy szeretlek szerelmem, hogy ő csókolná, vele kelne, vele feküdne, vele szeretkezne.... Én ezt nem tudom már elviselni. Nekem ez túl sok.

Hát legyen ez egy tanulság is. Talán, valamikor valaki elolvassa ezt. Talán egy másik srác, aki ül a szobájában, huszonévesen, és azon mereng, hogy milyen jó lenne egy barátnő. Hát neked mondom, ha létezel: NEM, NEM AZ!!! Hidd el, jobb most neked. De tudom, hogy nem fogod elhinni, én se tettem. Hittem azoknak, akik azt mondták, hogy nem értik miért vagyok magányos, hiszen jóképű, intelligens pasi vagyok. Elhittem nekik, hogy én nekem is jár a boldogság. Igen, megkaphatod. De ne akard. Mert el fogod veszíteni, és hidd el nekem barátom, sok féle - fajta fájdalmat éreztem már, de ilyet nem! Ezt meg sem közelíti semmi. Ha a szív, a lélek érez fájdalmat, azt nem lehet elviselni... És azt fogják talán neked is mondani, ha mégsem hallgatsz rám, és ide kerülsz, hogy az idő majd begyógyítja.... majd az idő,.... majd az idő.....Hát kérlek téged, ha neked még lesz erőd hozzá, vágd pofán helyettem is ezeket az embereket.

7 nap telt el.... egy hét....és semmivel sem jobb... és már nem is lesz....