#lapjai

[egy-lany-blogja]

"...Az igaz tánc kibírja a távolságot. Kibírja az öregedést.

Kibírja az elengedést.

Kibírja, hogy sokáig nem látom, nem ölel, nincs mellettem, máshol jár, messze jár, nem is gondol rám… de a közös zenét mégis hallja, s ha eljön az ideje, visszatér hozzám, és együtt forgunk tovább.

Az igazi táncospárnak az a titka, hogy közös a zenéjük, és csak ők ketten hallják az egész világon. És ha ez a zene szól, egymásra gondolnak, s tudják, hogy ők összetartoznak.

Az ilyen tánc ritka manapság.

Az igaz visszatér, ne félj!

A nem igaziért pedig nem kár."

(Müller Péter)❤️

(Kép: Szerelmünk lapjai c.film)

[lilcantina]

Nem én: Ééés, egyben vagytok mééég?

Én: .... Meglehetősen... (Anyád)

Nem én: Mikorra is vagy kiírva??

Én: .... Khm. Mára... (Közöd?)

Nem én: Ééés, pihengetsz?

Én: Hooooogyne...

(Tegnap vásárolt kinyithatós asztal lapjai lefóliázva délelőtt-kora délután, délután erdei autózás h��tha kirázza a gyereket, gyerek maximum azért mocorog, mert rajtam röhög, majd éjszakába nyúlóan asztal összeszerelve.)

[angelofghetto]

az idő hordaléka

(A feng-sui ezt a kifejezést használja az évek során összegyűlt tárgyakra, amelyeket nem használunk.)

Nagyikáméknál a tálalószekrény fiókjában különleges kincsek lapultak. Fiatalabb korukból őriztek dolgokat, a háború előttről, amolyan anyagi érték nélküli, innen-onnan kapott, vett, elrakott apróságokat. Szerettem a szagot is, ami akkor csapott meg, mikor kihúztam a fiókot: a régi fa jellegzetes illata keveredett az öreg papírlapok, a dohánylevelek illatával, egy kis mentollal, meg mintha az imádságos könyvek lapjai között megőrzött lepréselt világokat is érezni lehetett volna.

Előkerültek híres szállodákból való, feliratos, hullámos vagy cakkos szélű szalvéták, névjegykártya méretű bőröndcímkék különféle városok címerállataival, gyufacímkék, és igen, volt ott egy ütött-kopott táncrend is, kacskaringós szépírás betűkkel kitöltve, kis fityegő selyem bojttal a szélén.

A kedvenceim mégis a domborpapírok voltak. Már nem emlékszem, mi célt szolgáltak. Talán üdvözlő kártyák lehettek, vagy valami termék mellé adták ajándéknak. Nem sík volt a felületük, hanem a rajtuk lévő színes kép körvonalai mentén préseltek beléjük domborulatokat, némelyik domborulaton kis csillogó szemcsékből ragasztott vonalka ékeskedett, és a papír cikornyás széle legtöbbször arany színű volt. Hercegnőket képzeltem hozzá gyermeki fantáziával, hatalmas báltermeket, gyönyörű ruhákban keringőző párokat, valamelyik sarokban pedig félig elfüggönyözött zenekart sok hegedűvel.

Nagyi mindig nagyon mérges volt, mikor rajtakapott, hogy már megint kutatok. Szerinte minden apró tárgynak megvolt a pontos helye. Nem tudom, neki mit jelentettek ezek az emlékek, talán az ifjúságát, talán azt az életét, mikor még megvolt a birtok és a személyzet, talán az elvetélt álmait, egy szabadabb, illedelmesebb világot, talán a felmenőihez kötődő láthatatlan szálat.

Sajnos mikor meghaltak, ezeknek a filléres emlékeknek zöme a kukában végezte. Anyu imádta a rendet és a minimalista környezetet. Néha összeszorul a szívem, mikor arra a hatalmas, tölgyfa tálalószekrényre gondolok, aminek a szélét az ebédlőasztallal együtt az oroszok késsel összekaszabolták, miközben énekeltek valami katonadalt, és a bútorok élén verték ki a taktust. Azok a bútorok sincsenek meg már. Nem fértek volna be a panelba.

Már nekem is van kincses fiókom. Abban az én gyerekeim szerettek kutatni, és élvezték, hogy minden tárgyhoz tartozik egy történet. A helyszíneket, a szereplőket csak én látom, nekik el kell képzelni a belső moziban. Két külön világ ez, ami a mesélésben találkozik.

[iwannapushthebutton]

Elolvasott könyvek - 2023

megjegyzések a végén

Regény/próza: 

Fejes Endre: Szerelemről bolond éjszakán

Brian W. Aldiss: Szürkeszakáll  

Ghyczy Csongor: Egy könyv lapjai

Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség 

Robert M. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete

Kemény Zsigmond: A rajongók

Cserna-Szabó András: Zerkó - Attila törpéje 

Aradi Péter: A csend, amire vágytál

Visky András: Kitelepítés

Mati Unt: Őszi kavargás

Tudományos/szakkönyv:

Frantisek Drtikol: Eyes wide open 

Tóth Klára: Elem Klimov

Philip Matyszak: Antik Róma napi öt denariusból

Képregény:

Hill/Rodriguez: Locke&Key 1-3

Inio Asano: Goodnight Punpun 1-2-3

Sinonimo/Pásztor/Várai: 1241 - Farkasnak foga között 

Mervorius-Brazil: Hosszú az út hazáig 

Ghyczy Csongor: Salem Budapest - eredet 

Joonas Sildre: Két hang között 

Q5 - KépregényÚjság

Hudra-Oravecz: Mi a film? 

Lamm Lenke: Itt hagytad nekem a zajt 

Hollerbach Emil: Amit a falakról tudni kell 1-2 

Érsek Laura: Hogyan lőtte le a dédim a hajóskapitány szeretőjét, és más történetek 

Graphic Narratives From Lebanon’s 2019 Popular Uprisings (edited by: Lina Ghaibeh)  

Marjai Petra Lilla: No One Can Be Here With You 

Kati Akraio: Kitchen Towel Comics 

Poór Dorottya: Bébi (igaz történetek 1# by Hurrikán Press) 

Mihály Gréta: Kín (igaz történetek 2# by Hurrikán Press)

Ophélie Paris: Snail Tale (igaz történetek 3# by Hurrikán Press)  

Janek Koza: Erotic Confessions

Thomas Wellman: Pimo&Rex 

Vaughan/Chiang: Újságoslányok 1-4

Leopold Maurer, Regina Hofer: Rovarok

Yoshiharu Tsuge: The Man Without Talent

Zerocalcare: Az óriástatu jóslata 

Koska Zoltán: Lyolyabi és Rizmiráng 1-2

Matz/Jacamon: Killer 1. kötet (1-2.rész)

Ghyczy Csongor: Salem Budapest - Terrárium

G.L.O.M.A.: Feine - Hagyjatok aludni 1-2 

Anamarija Kvas: We Drift Apart Where We Get The Closest

Benczédi Anna: Broken Days

Benczédi Anna:What’s That on Your Arm?

Szép Eszter: Weekdays

Rumi Zsófi: I could kill for a pimple

Zinek: 

Zina 7#

Marjai Petra Lilla: A Political Picturebook

Untold Stories No.2. 

Helena Klakocar: Revolt 

Lamm Lenke: I’m not ideal

Az idei év nem pont úgy alakult olvasás szempontjából, ahogy terveztem. Az év első pár hónapjában hagytam magam megvezetni egy nagyon hosszú darabbal, ami végül annyira feldühített, hogy a felénél a sarokba dobtam. Ugyanakkor azt hiszem elég idős lettem már ahhoz, hogy ne vesztegessem feleslegesen az időmet az engem nem érdeklő művekre. Nagyon sok könyv hagyta el idén a könyvtáramat mivel egyáltalán nem voltak érdekesek. (Sajnos vagy nem sajnos közel ugyanannyi könyv lépett be, így nem csökkent az állomány, bármennyire is törekedtem rá. 😅)

Voltak azonban könyvek, amik bár nem voltak hosszúak, mégis alaposan megizzasztottak. Szerencsére ezek mind egytől egyig megérték a belefektetett energiát. Pirsig, Kemény és Visky írásai nem csupán élményt nyújtottak, de változtattak a világlátásomon is.

A képregények között nagyon sok a rövid mű és szerencsére egyre több a magyar. Ráadásul ezek mind fontos társadalmi/pszichológiai témákkal foglalkoznak, ami fontos előrelépés a képregényes közegben.

Szakkönyvből/tudományos munkából jóval többet kezdtem el, de ezeket rendszerint félbehagyom, mivel nem mozgatják meg az agyamat. Ezt a párat, amivel végeztem, viszont érdemesnek találtam kiemelni, hogy ne vesszenek el a többi között.

A jövőben a listában a zinek is végre a helyükre kerülnek.

Végül pedig egy kis vallomás: idén azért sem haladtam olyan jól az olvasással, mert sok év után idén újra elkezdtem játszani. Először butaságnak tartottam, de rá kellett jönnöm, hogy olyan reflexeket és kognitív dolgokat mozgat meg bennem, amelyeket nem nagyon használtam már egy ideje. Úgy hogy a számítógépes játékok is maradnak, és mivel másból már nem tudnak, így az olvasásból fognak időt elvenni. De ezt egyáltalán nem bánom. ����

[behaviourizmus]

Ekkor döbbentem rá. És kegyetlenül fájt. Minden álom, képzeletem szüleményei szertefoszlottak mint egy újság lapjai, amit szerte fúj a szél. Magával ragadja de ha vissza is szerzed a megtépázott lapok már nem lesznek olyan makulátlanok. Mint egy hibás filmtekercs. Próbálod figyelmen kívül hagyni ami elromlott és újra játszani. De már nem megy. Idő után belefáradsz, hogy minden tökéletlenséget kijavíts.

[perfectsadpain]

Ha néha eszembe is jut, bár lenne egy jól működő családom. Diszfunkcionalitás az élet. Az a fajta belsővérzésem van, amit csak az lát..aki szintén vérzik. Olyan virág vagyok, amely már csak akkor mutat jól, ha a könyvek lapjai közül vesszük ki csipesszel. Törékeny, sebezhető, kissé dögszagú. Halva születtem, holtan keservesen sóhajtás nélkül. Olyan ez.. mint a méhen kívüli terhesség, veszélyes az anyára, de a magzat eleve esélytelenül indul. Csatározásokat vívok a nőiességemmel. Leszbi vibeom van, szóval jó velem dugni. Azt hiheted, hogy miattad vagyok tíz percre heteró. Aztán az ondó szagát légfrissítővel fedjük el. Mostanában foglalkoztat a női lét. Valóban ki kell e nyalnom a seggét a világnak, hogy aztán kaphassak egy szép úrnát, meg öt szál virágot? Senki sem tudja... Már, nem beszélek. Ez is olyan mint az étvágy, néha van, néha pedig még azt is kihányod amit meg sem ettél. A szavak nehezek, keserűek, odaégettek lettek. Azt hiszem bipoláris vagyok, és depressziós. Felfalni látszik az élet. Ma sem takarítottam ki, nem mintha lenne bármi értelme.

[modernfarytale-nohappyendings]

Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz.

Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.

Szerelmünk lapjai

[oz6912]

Kártyák titkai: A Symbolon

Új blogot kezdek, amiben szeretnék Nektek bemutatni olyan kártyatípusokat, amik alapvetően nem játékkártyák, hanem valamilyen gondolati tartalmat hordoznak, utakat kínálnak fel vagy - mint esetünkben - egyfajta belső gondolkodásra késztetnek, ahogy az alkotók - Peter Orban és Ingrid Zinnel - fogalmaznak, az emlékezés játéka.

Azért választottam elsőként a Symbolont, mert a tarot kártyákat sokan ismerik, sokan - jól, rosszul - használják is és alapvetően a jövő útjait szeretnék kifürkészni.

itt azonban egészen másról van szó. A játék célja nem a jövő és a kinyilatkoztatás, hanem a múlt és az emlékeztetés. A kártya lapjai olyan szerepszemélyiségeket (archetípusokat) illetve léthelyzetket jelenítenek meg - Thea Weller csodálatos grafikáin keresztül - , amelyek mindannyiunk lelkében ott lakoznak és ezáltal alkalmasak terápiás célra. A kártyalapokon szereplő szerepszemélyiségek megjelenhetnek problémaként, a probléma megoldásához vezető útként vagy akár a probléma megoldásaként. A képeknek sajátos emlékeztető szerepük van, amely messze meghaladja az írott szó lehetőségeit. Az írott szó felejtést csepegtet a lelkekbe, mert az ember - az írásba vetett bizalma miatt - már csak a kívülről jövő idegen jelek (betűk) által tud emlékezni, nem pedig közvetlenül, belűlről. Így aztán az emlékezés kívülről jövő aktusság válik.

A képekre nem vonatkozik ez a korlátozás. Ezek közvetlenül lépnek kapcsolatba a lélekkel, megérintik és elvezetik a kérdéshez: mit jelent a lelkemnek ez a kép?

Tisztázzuk először is, hogy mi a symbolon fogalma. A symbolon olyan szó, amely egyidejűleg jelöl tárgyat és tevékenységet. Olyan tárgyat, ami egykor kettétört és részei szétszóródtak a világban. Régebben cserépedényt vagy tányért törtek ketté, hogy a két részt egymást nem ismerő embereknek adják, akik aztán elkezdik keresni a másik felet (manapság ilyenek a kettétörhető szív medálok).

Belátható, hogy nem könnyű a szimbólumokkal bánni. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy a lelkünk mélyére alámerüljünk. De aki vállalja ezt, annak a kártyalapok évekig, évtizedekig mesélni fognak.

A lélek képekben és érzésekben él, hiszen a képek igazából megmerevedett érzések. A képek - hasonlóan a mesékhez, mondákhoz, mítoszokhoz - táplálják, erőssé és elevenné teszik a lelket. Ehhez olyan képekben elmesélt történetek kellenek, amelyek saját belső kincseinkre emlékeztetnek. A mélységből neked kell - akár egyedül, akár a segítségemmel - kiemelni őket. Neked kell elindulni a keresésre. Ilyen keresés vezet pl. minden házassághoz is és ezen az esetleges válás sem változtat, hiszen szakítás után mindkét rész újra kiegészülést keres.

A keresés lényege nem az eredmény, hanem, hogy elindulj. Nem a cél a fontos - hiszen az útközben változhat is -, hanem, hogy felkelj a fotelból és elindulj valahov��, érezvén, hogy a symbolonnak csupán az egyik fele vagy. Ez az, amiben a kártya az emlékezéshez segítséget nyújt.

Az elkövetkező bejegyzésekben bemutatok majd Symbolon kártyalapokat, és némi segítségként leírom majd a laphoz fűződő gondolataimat is.

Ha gondolod, tarts velem az utazáson, ha pedig segítségre van szükséged, bátran keress meg.

[prologusblog]

V. E. Schwab: A hatalom törékeny szálai

Fülszöveg: „Egykor ​négy világ létezett, és úgy simultak egymásra, mint egy könyv lapjai. Mindegyiket átjárta a csodálatos hatalom, miközben egyetlen város kötötte össze őket: London. A mágia azonban túl gyorsan burjánzott, a világok pedig önvédelemből rákényszerültek, hogy bezárják a kapuikat egymás előtt. Az idők során aztán megritkult azon mágusok száma is, akik még képesek voltak kinyitni…

[szuffersztar]

Préselt rózsaszirmok maradtunk a kedvenc könyvem lapjai között. Én a fehér, te a vörös.

[versinator]

Színeiddel gyöngül

Emlékké vésztjósló élniök rendetlenség Legényhez lapjai nevetéstek erőszakkal Ragadozók álldogáltak betegségbenyúló lendületekre Embereid kacsintanék növekedést szabadságát Irtak összeborultak szennyesünk harisnyás Gúnár menydörögtük látnák összesség Fokra elázva vesztegeltemessenek tárgyban Ivadékainkat rühes kilincseire megfulladnak Fiammal üvegesednek hihihihi bumm Szakállamtól energia összevarrták cilinder Bőrük keresnél bazaltba nádler Irgalmatlanság fütyörésztem vallottam alvásra

Eszemnél beleiket lapockáját mezítelenség Koronájukat tépek jeleiből életeteket Szólíthatnék zárak furulyáját sátorfámat Lapátolta félelmetesek csodál beleesett Fennhangon temiattad tündökölhetsz üvöltötték Lombokkal szüretjét szagosan világvilágtalanszínesség Gubancba tűnhetsz elrontja törvényszékkel Fonalán szüretelnek ellenforradalom cseppnyi Erőfeszítéseim ceremóniára teremtményeitől esőktől Fáradhatatlantiszalatti sebesség hűségesküt kókler Miniszterelnökünk túljutok túlfűtött bakter Hajósai leborultam ígérők nyafogást

[bonesteve]

A karácsonyi képeslap

Egyszer kaptam egy Cadillacet.

Csak úgy.

Ajiba.

A csóka, aki adta azt mondta, kedvel engem, azonos fórumon ütöttük el az időt, egyszer felhívott és azt mondta, van egy Cadillacje, elég szar, darabokban, sose fog foglalkozni vele, érdekel-e.

Miután ilyen jól megkóserolta, nagy kedvet én se éreztem hogy birtokoljam a szétrohadt fosát, ami nem működik.

Aztán azt mondta, ingyen adja.

Itt eszembe jutott a vicc.

Isten elé járulnak a rasszok és Isten mindenkit orral lát el.

Jön az eszkimó.

- Na, te milyen orrot szeretnél?

- ÉN nagyon kicsit, kicsi orrlyukakkal, hogy a hideg levegő ne fagyassza le az agyamat!

- Tessék, itt a kicsi orrod!

Jön a néger.

- És te milyen orrot szeretnél?

- Én széles és lapos orrot, hatalmas orrlyukakkal, mert a meleg levegő miatt kell a sok légmozgás a koponyámban, hogy hűtse belülről.

- Tessék, itt a lapos orrod!

Jön a zsidó.

- És te milyen orrot szeretnél?

- Nekem nem kell orr.

- Izé. Öööö, orrnak lennie kell, mondd, mi a vágyad, olyat adok.

- Hagyjál! Nem kell orr!

- Ööö, nem értem. Ingyen van, bármilyen lehet!

- Ingyen! Achsooo, akkor jó nagyot szeretnék!

Szóval ha ingyen volt a Cadillac akkor elfogadtam, még mindig értetlenül, amikor a trailer letette az autót, kicsit jobban megértettem eléggé reménytelennek tűnt a dolog.

Sok melóval összetütyköltük gyorsba, gondoltam, megtartom kicsinyt, de gyakorlatilag kirabolták a kezeim közül.

De a Cadillac gazdájával nagyon jó viszonyba keveredtem, sokat dumáltunk fórumon belül is, azon kívül is.

Azt mondta, akit szeret, annak minden karácsonykor üdvözlőlapot küld.

És eljött a karácsony és jött az első üdvözlőlap.

Egy év múlva a második.

Kézzel írva, kedves szavakkal, felemlegetve a barátságot, haverságot, mindig egyoldalúan, mert én nem írok senkinek semmit, én senkit se szeretek.

És azóta - ennek már vagy tíz éve - minden karácsony közeledtével számomra az ünnem majdnem kizárólagos biztonsága és legfőbb öröme a képeslap a caddys csókától.

Aki egyébként menő gyógyszerész egy kelet-magyarországi kisvárosban, furapók a maga módján, de nagyon szerethető figura.

Volt egy karácsony, amikor nem jött képeslap, nem jött levél.

Összetörtem teljesen. Karácsony másnapján mégis itt várt az asztalomon a levél, megjött az már négy napja, csak belekeveredett a számlák közé.

Péter lapjai jelentik nekem az idő múlását, a tél jelenlétét, azt, hogy megint egy évvel idősödtem, megint felfutott néhány kiló, megint bozontosabb a szemöldököm kicsivel, amit Eszter ápol végtelen türelemmel és odaadással vegyes profizmussal.

Péter karácsonyi lapjai mindig másak, soha nem volt két egyforma még. Mindig kézzel írt gyönyörű sorok, jópofa szójátékok, idézetnek hangzó önálló gondolatok.

Idén volt az első és egyetlen idáig, ami politikai felhangoktól hemzsegett, mutatva, hogy oda is elért a gyűlölet, a nevetségesen kiröhögni való alávalóság, sose kaptam még ilyet.

Kicsit megütközve olvasom el sokadjára. Vicces persze, mint mindig, ugyanakkor szomorú is. Idáig a fertő elkerülte Pétert, már megmételyezte az ő végtelenül tiszta lelkét is.

De az öröm, amit érzek minden karácsony közeledtével a lapját várva most is feldobta a napom, a hetem.

[angelofghetto]

Hosszú utazás

Sokszor leírtam már, mennyire szeretem a déli államokban játszódó amcsi filmeket. Mély emberi tartalmakat hordoznak, olyan értékeket mutatnak meg, amelyek már kiveszőben, elgondolkoztatnak, és érezni tanítanak. Olyan mélységeket kavarnak fel bennünk, amelyekről talán nem is tudtunk, vagy már elfelejtettük.

Kiskoromban imádtam hallgatni az öregek történeteit. Beleláthattam az ő szemükön át a történelembe, olyan korba, amely csak általuk idézhető fel hitelesen. Minden sárgult fotóhoz tartozott egy anekdota, ismeretlen, rég meghalt emberek mosolyogtak vagy hunyorogtak rám szépia-barnán, cakkos papírszélek közül. Mintha titkokat bíznának rám, amiket magammal kell vinnem, és talán továbbadnom egyszer. Mert ha már senki sem emlékszik a pillanatmorzsákba merevedett valóságukra, csak elmosódó foltok maradnak egy fényérzékeny felület rabságában. Személytelenné és lényegtelenné válnak valamennyien.

A Hosszú utazás (The Longest Ride, 2015) cselekménye nem bonyolult. Két idősíkon játszódik: a jelenben, és egy öregember felidézett emlékeiben. Egy fiatal párocska a randija végén talál rá a balesetet szenvedett autóra, és benne az öregúrra, akit kimentenek, és kimentik a dobozát, amihez görcsösen ragaszkodik. A dobozban levelek vannak, melyeket élete szerelmével váltottak, és leírják egész közös életüket. Furcsa párhuzamokat vet a jelen és a múlt, hatnak egymásra az életek, az emberek, a történetek. Elképzelések, vágyak, küzdelmek, megvalósulások és megvalósulatlanságok. Két generáció különös találkozása és kölcsönhatása, akik tanulnak egymástól, és adnak a másiknak valami.

Mi fontos igazán az életben? Hogy valaki felérjen a csúcsra a rodeón, újra és újra lesérülve mégis legyőzze a legvadabb bikát? Megkapja élete álommelóját New Yorkban? Végre saját gyereke legyen, akivel törődhet? Boldoggá tehesse a szerelmét még akkor is, ha maga nem része ennek? Mi az a jutalom, ami bármit megér?

Szeretjük a Szerelmünk lapjai típusú filmeket. Igen, még a pasik is, mert a klasszikus értékekről, erényekről, igazi összetartozásról, elfogadásról szólnak, amikor még a férfi férfi volt, és nő a nő. Ha az tetszett, ez is tetszeni fog.

[bookfloris]

Rowntree’s adalékok a FLORIS történethez

Rowntree’s csokoládék bonbonok megrendelő lapjai az 1930-as évekből – Photo & Graphic Design by: HG© Rowntree’s adalékok a FLORIS történethez He was “more a philanthropist than a capitalist”.„Inkább filantróp volt, mint kapitalista”– Beatrice Webb angol szociológus Seebohm Rowntree-ről      Két kicsi megrendelőlap került elő nemrég a Rowntree’s csokoládékról. Ezek mások számára szinte…

[haszongabor]

Rowntree’s adalékok a FLORIS történethez

Rowntree’s csokoládék bonbonok megrendelő lapjai az 1930-as évekből – Photo & Graphic Design by: HG© Rowntree’s adalékok a FLORIS történethez He was “more a philanthropist than a capitalist”.„Inkább filantróp volt, mint kapitalista”– Beatrice Webb angol szociológus Seebohm Rowntree-ről      Két kicsi megrendelőlap került elő nemrég a Rowntree’s csokoládékról. Ezek mások számára szinte…

[newlifeprojects]

azt almodtam, hogy egy szondaval probalom meg a felso molarokrol lepattintani a fogkovet, de iny alatt is vannak, es ahhoz nincs scalerem, aztan alul folytatom,amikor egy kurvanagy darab esik le, es csodalkozom, hogy ez hol rejtozhetett evekig eszrevetlenul (konkretan azota, hogy az inlayhez lecsiszoltak a hettohatost)

aztan egy konyvet akartam elolvasni, de ossze voltak keverve a lapjai es a fejezetek

ami ihlette szerintem: