#kedélyjavító

[k0vasz]

a legjobb kedélyjavító

💕 how to cheer up your man 💕

[csacskamacskamocska]

Ha lenne egy dublőröm

Tegnap rakosgattam a vitaminokat, amiket szedek és kiderült, hogy szedek olyat is ami citromfű (vagy mi a szösz, nem vagyok egy nagy füvész) vagyis kedélyjavító és tényleg rajta is van a dobozon, hogy kiegyensúlyozottabbá tesz. Vannak ezek a dolgok amikor nincs kontrollcsoport nem tudod meg soha, hogy érdemes volt-e beleölni a pénzt a kedélyjavító meg ránctalanító meg edző dolgokba mert gőzöd nincs, hogy milyen lett volna nélkülük. Egyszerűen rá kéne szokni a fűre oszt jónapot. Akármit is adott a természet, akármilyen bonyolult lelkiéletet meg megküzdési stratégiát meg élethazugságot meg össze-vissza ugráló hormonokat, azért pár évtizednyi belső csönd, bamba lelki vigyor, mélyről fakadó leszarom-érzés szerintem járna. Az alkohol rossz taktika. Egyre több kell, közben felpüffed minimum a fejed, tönkremegy a májad, az emésztésed, csontá soványodsz, köhögős, száraz élőhalott leszel és még utál is mindenki. A kedélyjavító gyógyszereknél meg egy viszonylag rövid idő múlva már az adagot se tudod emelni aztán ott vagy, hogy szeded és mégis szarul vagy úgyhogy iszol is rá. Brrr. Én ezeket látom. Sokkal rosszabb a helyzet valójában mint amit az emberek gondolnak, mert az én környezetemben elég normális, többé-kevésbé józanul küzdő emberek vannak. Így aztán érdekesen hangzik, hogy az egyik főnökünk pl full alkoholista. Este hat után a levelei kötözködőek, érthetetlenek és kellemetlenek. Erről világosított fel a saját főnököm, hogy ezért van, ne fogyeljek oda rá, ők sem teszik. A barátnőm barátai már marokszám szedik a frontint és isznak rá mint a gödény. A baránőm se bír már aludni, csak ha elszopogatott egy üveg bort. Mondjuk, én meg melózok, azzal ütöm ki magam. Az se egészséges. Ha lenne egy dublőröm, őt küldeném be a melóhelyemre amíg én itthon dolgozom. Ülne bent a pálmafa takarásában, messziről okosan beszélgetne a nagyon okos kollégámmal, de amúgy nem sok vizet zavarna. Én itthon dolgozgatnék boldogan. Elküldeném randizgatni, én addig nyugodtan álmodozhatnék, senki nem sürgetne, hogy megy az idő, ne pazaroljam olyanra aki nem szeret viszont. Ki is írnám a tumblira a randikat, részletesen, hogy lássák mennyire igyekszem. Ha lefekszik valakivel, azt is kiírnám. üsse kő, lássák, hogy belevaló nő vagyok! Tennék ki róla fotókat, mert nem zavarna, hogy retusálva lenne meg jól bevilágítva meg jól megtervezve a pillanatfelvétel, hiszen nem magamról hazudnék hanem róla. Persze, ha lenne dublőröm, lenne időm szépülni. Mondjuk pénzem nem lenne, mert őt is el kéne tartanom. :D Hm. Írnom kéne egy történetet egy ikerpárról, ahol egyik a másik dublőre. Persze a Tökéletes trükk baromi jó film, de egy mai környezetben ugyanez az elgondolás más problémákat vet fel. Meg ugye, mindig a pszichológia az érdekes, hogy miért veti alá magát az ember valaki más akaratának. És az is érdekes, hogy a környezeted vajon ismer-e annyira, figyel-e rád annyira, hogy észrevegye a különbséget, az apró pici dolgokat. A kedvenc bögréd, hogyan iszod a kávét, beszélsz-e reggel, hányszor pisilsz egy nap, a szóhasználatodat, kedvenc szófordulataidat, az apró breögzült gesztusaidat avgy azok hiányát, a kedvenc mintáidat vagy ahogy emberekre reagálsz. A nő, a szerelmes nő a filmben észrevette a különbséget és ki is készült tőle. Mert az egyik férfi szerette, a másik nem. Ismerve magam, a dublőröm végül nagyobb sztár lenne, mint én :D

[telaviv-delhi]

Dzsánkihíradó:

Az Állandóan Éhes Hiéna lejmolt tőlem egy darabka sajtot, gatyábaélvezős hangok kiséretében elnyammogta, de most átpártolt a tòkrészeg Rukihoz, aki hamburgert készít :)

A kisgeci fønök ma a bicepszét feszengette nekem.... Tanácstalanul néztem a ptodukcióját.. ez a fickó fél tőlem, asszem...

Beszívott a Személyiségnélkūli és most affektálva, éneklős, mesterkélt hanghordozással kényszeresen osztja az észt kb. mindenről

A Sovány, amióta a rendőrségen éjszakázott Ruki kollégával mindenféle kedélyjavító illegális birtoklásáért, ujabban határozottan barátkozni akar velem, aggódva fogja a létrám meg ilyenek. Néhány hónapja majdnem összeverekedtūnk, mikor túltolta a szpídet, sőt lealkoholistázott meg lekövérezett. Utóbbinál már elröhentettem magam es nyitott tenyérrel elhesegettem a befeszūlt fejét. Menjek vele szobára? A sovány és a Kövér, álompáros :)

"Mi a szittyúésön? Álmomban rengetegt drogoztam, még most is készen vagyok tőle..."

Hétvégén gombászás a természetben.

Van 1.5 rekesz sörūnk egy nagylelkű személy jóvoltából, viszont meleg, Ruki kollégánsk viszont nincs tūrelme kivárni, ameddig lehūl:

[t-omek]

Gasztropornó, Avagy a Masszív Sörös Doboz Esete a Hamvas Tanyasi Csirkével

Az első bejegyzéssel a konyhai pornó és kulináris malackodás szerelmeseinek szeretnék kedveskedni.

Be kell vallanom, nem én vagyok Sthal Judit 123. reinkarnációja, de ez nem tántorít el attól, hogy a konyhában kontárkodjak. 
Legutóbbi konyhai szeánszomról szeretnék mesélni, ahol sikeresen megbecstelenítettem egy ártatlan egész csirkét egy sörös doboz segítségével. Noli ludere alimento, mondaná a művelt skót, én azonban ezt az intelmet figyelmen kívül hagytam. 
Igen, bevallom gasztronómiai karóba húzás rémtettét követtem el és a megbánás legkisebb jelét sem mutatom, ugyanis 
K***a finom volt. Mások szerint isteni, de a szerénység oltárán is illene áldozni egy keveset, úgyhogy marad a K***a finom.

A mit sem sejtő wannabe sült csirke jelöltet először szobahőmérsékleten állni hagytam, hogy kis teste befogadóbb legyen az áldozati páccal szemben.

A pácot 100% paleo és Update fűszerekből készítettem mert nem gondolnátok mennyi kalória van 1 szem köményben. 
Irónia félre, fűszerek elő. Fűszerpaprika-örlemény, római kömény, kömény, csili, barnacukor, durva tengeri só és egész bors, ez mind bele a mozsárba. A stresszoldó terápiával felérő zúzás során felszabaduló aromák pettingje szaglószervemmel leírhatatlan. Közben a lubrikálásról se feledkezzünk meg, egy kevés olívaolajjal még a mozsár is jobban teljesít. Az elkészült pasztával és lazító svédmasszázzsal kényeztetett csirkét újabb 1 órára kénytelen voltam pihentetni, de a sorsát végül nem kerülhette el.

Ciccent a sörös doboz, a sör fele szabadon felhasználható gyógyászati és kedélyjavító célokra, fél doboz sörrel is finom lesz a csirke. A sörös doboz egészen ütközésig hatolt a csirkébe, ám a madár meg se mukkant mindeközben. A “dobozolás” után a tradicionális csirkesütés lépéseit követtem, túl sok volt az unortodoxia egy napra.

1 óra 10 perc a 200 fokos sütőben igencsak jót tett a csirkének, aranybarna ropogós bőr kívül, belül fűszeres szaftos hús, sajnos a képek nem adják vissza hitelesen a végeredményt.

Aki mem hiszi az húzza karóba a saját csirkéjét. Hajrá!!!

[csorbade]

most hogy nők napja közeleg

eszembe jutott, hogy volt egy kedélyjavító, amit szednem kellett 20-21 évesen, amitől úgy éreztem magam, mint aki folyamatosan be van ekizve. Ennek az volt a folyománya, hogy pl nők napján vettem egy csomó virágot és a Ferencieken osztogattam a nőknek :D :D 

[jyvaskylaaknitak]

13.01. Még mindig csak “ismerkedek”...

😅 Most is egy Mischlungot írok, vagyis össze-vissza mindent, ami eszembe jut a mai napról ami történik...

Ezt a mondatot most direkt nem töröltem ki, mert annyira viccesen hangzik visszaolvasva, hogy jó egy kicsit röhögni rajta és gondoltam megosztom veletek, hogy milyen csodás mondatokat szoktam kreálni pillanatok leforgása alatt anélkül, hogy belegondolnék, hogy amúgy mit is írok. :D 

No. 2.: Szóval most is, mint eddig, kicsit össze-vissza írok, nincs konkrét témám. Nem tudom, hogy ez mennyire probléma, vagy mennyire nem, de most már elegem van, hogy ez a kilencedik sora annak, hogy lényegében semmiről nem mesélek, és tudjátok mi a durva?... Hogy ezt akármeddig tudnám csinálni. 😆

Kedélyjavító:

Sajnos mindig homályosak a képek, mert ront a minőségéből az, hogy messengeren küldöm át magamnak és töltöm le a gépre. Igen, csinálhatnám drive-on keresztül is, de...ez így egyszerűbb. 😅

Maa megérkezett az apartman-társam, Juli. Juli ugyanolyan hús-vér magyar ember, mint én, sőt, ő is gyógypedagógiát tanul, sőt, ugyanaz a szakpárunk (éljen a pszichopedagógia és a tanulásban akadályozottak pedagógiája!! 😁 😁) és egy évfolyamon is vagyunk. Igen, mindketten nagyon ki akartunk jönni Finnországba és ez így nagyon királyul jött ki, sok dologban tudunk segíteni egymásnak. Ma például én húztam fel a kabátján a cipzárt. 👌 👌

Még volt egy körbevezetés a tutorunk, Maria segítségével. Uuu gyerekek, annyira menő és szép részeknél jártunk!! És nyilván nem csináltam fotót xD. Igazából nem szeretek olyan helyen fényképezni, ahol sokan vannak, mert tökre idegesít, hogy mindenki azt nézi, hogy mit csinálok. És akkor már elég érdekessé válok ahhoz, gyorsan elcsekkolják, hogy miről készítek éppen a telefonomban képi rögzítést és konstatálják magukban: “Hmm, friss hús. Neki még minden érdekes.”  🥩 Vagy “de ez most miért érdekes? Ez csak egy ablak.” Jóó, most nyilván eléggé kisarkítom, de hát... ki tudja?  😁

Kaja

Hát, ez egy megkerülhetetlen téma...de hát akármelyik kultúrának ez az egyik legmeghatározóbb alappillére. Még elég sokat fogok mesélni a tapasztalataimról, újra felhozom a gumicukor témát. Tényleg, nagyon sok édességük van, sokkal több mint nálunk. Más fajták, más ízek és ezerszer több választék. Ez a kép nem adja át azt, hogy mekkora üzemi mennyiségben, több százezres hadseregnyi tömegnek termelt, kilószámra vehető édesség van a Prisma nevű helyen. És előrecsomagolt is rengeteg van...az a mázli, hogy nem szeretem a gumicukrot, de ha beszabadulna ide jó pár ismerősöm, csak gumi- botokkal és más egyéb fizikai fegyelmezőeszközökkel lehetne őket eltávolítani onnan.

És ez az alsó kép csak a fele az egésznek. :D

No, abbahagytam ezt a témát, már biztos unjátok. A joghurt viszont ilyen egy literes kiszerelésben kapható, sima kartonban (műanyag nélkül) és nagyon finom, meg olcsó, úgyhogy szerintem én ezen fogok élni. 😁

Finnországban, mint már korábban is említettem, rengeteg a fa. Mindenkinek van egy kis magán szférája, főleg azoknak, akik a külvárosban laknak sima, családi házban. Egész nagy udvarok szoktak lenni egyes házaknál. Megértem...itt az emberek nagyon közel állnak a természethez. Mindenhol ablakok, vagyis inkább falak helyett üvegek vannak az épületek oldalán, hogy bejöjjön az a kis szolid fény, amit a Nap szolgáltat amúgy a nap 8 órájában, de csak szerényen, hiszen végig a horizont mentén halad, az ég közepét pedig minden esetben elkerüli. Annyira furi, hogy délben viszonylag “sötét” van, és azt nézed, hogy miért van olyan alacsonyan a kis drága. :D  Amúgy nem olyan durva a helyzet, mint ahogyan azt elképzelitek, csak szimplán érdekes a szituáció, nem megszokott.

Ígérem, csinálok még több képet, de nem vagyok az a nagy fotózós fajta, mert egyrészt feltűnést keltek vele, másrészt jobban szeretem látni, mint rögzíteni az adott jelenséget. Így vagyok pl. a kajákkal...[ki a sz@rt fog érdekelni, ha lefotózom a kajámat aztán jól megmutogatom az online népnek?] Huh, ez túl vulgáris volt, szóval. Miért kéne lefotózni az ételemet, miért akarnám, hogy bárki is lássa, amit eszek? Csak csak kettőnkre tartozik: az ételre, amiért mindig nagyon hálás vagyok, és rám, akiért az étel mindig hálás. 😆  

Kezdek nagyon fáradni, úgyhogy folytatom inkább. Lehet, hogy reggelente kéne ezeket megírnom, amikor a kis neuronjaim regenerálódtak, mert nem fogok jó színben feltűnni azoknak, akik nem ismernek... 😅

Szóval a belváros továbbra is dimbes-dombos. Jó kis kardio edzéseket tolnak az itteniek. A bicikliseket szoktam mindig csodálni, akik ezeken a kifejezetten csúszós utakon csak úgy száguldoznak. A “járda”, vagyis inkább azt mondanám, hogy gyalogos út, elég jól kiépített, ráadásul apró kövekből áll ami segít abban, hogyha az egész jéggé fagy, az apró kődarabok csökkentik a csúszósság mértékét. És mindig ilyen hangja van:

videó helye

Sajnos nem engedi meg, hogy megmutassam nektek, de felvettem, ahogy a köveken átmasírozó gumitalpak milyen hangot adnak ki amikor folyamatosan mozgásban vannak...úgyhogy a képzeletetekre bízom. <3 De itt egy émelyítő kép, ami amúgy elhiszem, hogy nem vigasztaló...

Csináltam még videót a gyönyörű fákról is, de hát azt se tudom nektek megmutatni..no se baj, legközelebb ügyesebb leszek.

Búcsúzóul (mert már nincs több erőm írni, itt már lassan 11 óra) elküldöm nektek a gigantikus mosógépekről készített csodálatos portrémat:

Ezek a kolimban vannak. (Amúgy nem úgy kell elképzelni, mint egy otthoni kolit...tulajdonképpen egy apartmanban lakok, ahol ingyenes a mosás, csak a mosószereket kell megvennem.)

Most egy pár napot pihenek, aztán coming soon...a jóból is megárt, a sok. 😁 😊

[mindenkialtalanosit]

Crushship E06

06. 18. Vasárnap

Már-már törvényszerű, hogy ébredés után az első, hogy csekkolom a social felületeket, történt-e veled valami, amit mindenkivel ugyan igen, velem viszont direktben nem osztottál meg. Nem akarom elzárni az élményeid, csak szeretnék részeseivé válni, másnem annyival, hogy örülök a boldog perceidnek. Ugyanakkor az jár a fejemben, hogy vajon van-e annak egyáltalán esélye, hogy amit gondolok (kettőnkről), az nem csak az én fejemben van meg. Temérdek példát idéztem fel már magam előtt, ezekkel rendszerint magamat - noha részben közvetlenül téged is - igazolva.

Mi szükség van erre egyáltalán? Ha van, akkor úgyis van, ha nincs, akkor úgysincs. Nem attól válik valami valósággá, hogy én felöltöztetem egy szép köntösbe, hogy aztán bókoljak neki, kérdezzem tőle, hogy kitől kapta. Ez az önámítás kimaxolása - amiben olimpiai szinten tudnám kvalifikálni magam. Pillanatnyi kedélyjavító ez, addig nincs is semmi gond, míg tart a nihil. Lefújok, kieresztem a görcsöket. Minden nagyon jól van. Minden úgy van, ahogy lennie kell. És ha úgy kell lennie, hogy én inkább ide kell kipréselnem a lelki váladékaimat, akkor ez márpedig így lesz.

Talán igazad lehet - bár nem mondtad -, nekem sokkal többet ér ez az egész. Te, a lényed, az értékek, amiket képviselsz. Mindened. Amilyen nehéz, olyan könnyű lenne kimondani. Vajon csak nem akarsz megbántani? Vagy azért nem engedsz közelebb, mert magad is félsz, hogy elveszíthetsz - ezzel minimalizálva az éppenséggel felvállalatlan veszteségeid? Miért is osztottál volna meg magadról ennyi mindent, terveket, élményeket, kudarcokat, álmokat, ha nem éreznéd őket jó helyen nálam. Ha nem gondolnád, hogy minden szavaddal táplálod a lelkem, miért etetnél? De leginkább: miért fogadnál el tőlem bármit? Nem vagy gyarló. Nincs benned önzés. Nem lehet. Nem. Nem engedem. Az nem Te lennél. Te nem lehetnél. De ki is vagy Te? Ki vagy Te nekem? Ó istenem.

Hisz én döntöm el, hogy ki vagy nekem. Az én illúzióm váza vagy. Te viseled magadon a köréd épített délibábos csodát, a tündöklő érzelmeket, a feletted szálló bókkoszorút. Te épp annyira vagy önmagad, mint amennyire én azzá teszlek - magamnak. Te bennem egy más személy vagy, mégis ugyanaz. Ezt a furcsa ellentmondást jellemeztem neked úgy, hogy true minden, ami vagy. Nem szaglik a pozőrködéstől, a szenvedések árán kicsikart tetszelgéstől, hamis tollaktól. Épp ebben rejlik az erőd. Ennek az erőnek térdelek le - mint oly sok mindenki más. Igen, arra kényszerítesz, amire szinte senki sem képes. Neked ez zsigerből jön. Nem is erőlködsz. Meg sem próbálod. Hagyod, hogy hasson - és feltételezem, élvezed.

Túlbonyolítom, mindig túlbonyolítom. Indokokat akarok, válaszokat, részleteket, a mélységet. Hozzám nem elég a csend nyelvén szólni, ha nem látom azt, aki beszéli. Sztorikat gyártok köréd, szükségtelenül. Ennyi összeesküvéselméletet csak nagyon alja honlapokon lehet olvasni, mint amennyi a végigszaladt az agyamon mostanra már. Azt mondjuk kizártnak tartom, hogy ezek 80%-ának bármi alapja is volna. 20%-ot meg még kamura is megennék bárkitől, csak hogy nyugtassam magam.

Tudod szeretném, ha akár csak egy pillanatig is, de éreznéd azt, milyen mikor a legvalódibb részed megkötözik. Nem kérem, hogy élj ebben, hogy éld át napról napra. Csak értsd meg végre mit jelentesz számomra. Ez a kötelék illusztrálja a helyzetet. Csúszóhurok ez. Minél inkább kapálózom, annál inkább szorul. Minél inkább szorul, annál kétségbeesettebben próbálok szabadulni tőle. Ezt jelented most számomra. Minél inkább hagynálak a gondolataiddal, a magányodban, a viharban, annál kevésbé megy.

Kicsit mosolyogtató, hogy Te mit sem sejtesz, sőt nem is látsz ebből az egészből. Neked egy hete ilyenkor értem véget. Legalábbis abban a formában, amiben addig voltam. Tényleg nem találok magyarázatot a viselkedésedre. Azt mondtad, hogy a bipoláris természet neked kifejezetten ellenedre van, most mégis ezt érzem rajtad. Segítséget nem kértél, bár tudom, hogy - tőlem - nem kérnél.

Talán túlexponáltam magam - ez jellemző rám. Mixed signals and shit - bizonyára ismerős a szitu. Pedig semmi több nem volt ez, mint a kis infantilis énem önámítása. Amennyire jól esik minden, amit jelentesz a pszichémnek, akkora kamatot vállaltam ezért a hitelért.

The Hics - Cold Air

“...If only I could feel your stare now, ooh Cold air If only you would let me in now, ooh Cold air...”

[tmp512]

Hova

Zokogok. Mert itt már csak zokogni lehet. Meg kellett volna állni annál a pontnál, amikor még csak sós, használhatatlan forrás eredt a jobb szemem sarkából, de későn vettem észre, mit is teszek, és már nincs mivel megállítani. Mint amikor Pókember nője rájön, kivel is él valójában. Amikor az anyuka benyit a fia szobájába és megpillantja az időgépet, amit a gyerek épített. A tény, hogy teljesen más embert ismerek, és őt egyáltalán nem ismerem, a rádöbbenés, hogy megelégedtem a saját boldogságommal felderíthetetlen szögből és távolságból csattan az arcomba és nem tudok vele mit kezdeni. Talán ez az egész egy előre megrendelt tragikomédia… Éveken át ívelő, távolról megtervezett. Elhittük, hogy meggyógyulhatunk egymás mellett de az ember nem gyógyul meg soha, betegen születik, a lelke megcsonkul aztán felemészti a magányosság. …Talán ez az egész egy előre megtervelt tragikomédia. Kasszasiker, nem várt fordulatok, egekbe törő érdeklődés. Ne hagyják abba, van még ebben több is! Küzdés kell nekik, különben elfelejtik, hogy emberek. elkényelmesednek. Hova? Hova tart valahova? Valahova? Elhittük, hogy az ember a társaiban szabadíthatja fel önmagát, és önámítva elfordítottuk a fejünket a drótkerítés felől, amit éveken át őrület-közeli mennyiségű kísérlet során sem tudtunk átszakítani. Elfordítottuk a fejünket, bedugtuk a füleink, és alámerültünk a sűrű, tejszínes plazmában ami gondoskodott róla, hogy sehová ne mozduljunk észrevétlenül, és a kerítés drót szálait mérnöki alapossággal újraheggesztettek mindeközben. Átszűrték a gondolataink és csak az ártalmatlan használhatatlan bugyutaságokat hagyták meg, az eltűntetettek helyébe pedig mézsárga kedélyjavító szereket pumpáltak, hogy az elménk belássa, hogy sikerült, elértük amiért annyit szendvedve küzdöttünk, megérdemelten pihenjünk és ne mozduljunk semerre sem. Nem számolt azonban senki az időutazás lehetőségével. Azzal, hogy a korábbi én üzenetet hagyhatott a jelenlegi őneki és fordítva. Vagy lehet hogy talán számolt minenki ezzel is. Ez is forgatókönyv szerint fut, s már mit sem ér a felismerés, az ébresztő üzenet, elég időt hagytunk a saját szökésünk megakadályozására. Visszasüllyedni már nem tudok, ittmaradok mesterséges álom és ébrenlét között és egyre több és több jégtömb olvad meg a testem mozdulatlanul tartása miatt de nem engednek meg semmilyen kontrollálatlan izomrezdülést sem. És rájövök hogy semmi nem változott, csak kegyetlenebb lett, elhitetve, hogy jobb.

[nemzetinet]

A bedrogozott náci hadsereg titka

A náci német hadigépezet hihetetlen sebességgel csapott le Európára. A „szuperkatonák” könyörtelenül nyomultak előre, naponta akár jóval több mint száz kilométert tettek meg alvás és pihenés nélkül. Kiderült, sikerükhöz nem csak a remek technika és stratégia járult hozzá, hanem a drog is.

A náci szuperkatonák döbbenetes teljesítményüket a teljesítményfokozó szerekkel végzett, hatalmas léptékű emberkísérleteknek köszönhetik. Nemrég kutatások kiderítették, milyen messzire merészkedett a hitleri birodalom ezekkel a kísérletekkel. Az 1930-as években hihetetlenül fellendült a kereslet az olyan szerek iránt, melyektől ébren maradhatott és dolgozhatott az ember. Amikor már a küszöbön állt a háború, elterjedt, hogy a vegyészet arra is képessé teheti a katonát, amit egyébként nem tudna megtenni, mintha felszabadítaná emberfeletti képességeit.

A gyanakvó brit szövetségesek 1940 júliusában találták meg a magyarázatot. A döntő bizonyíték egyenesen az égből pottyant eléjük az angliai légicsata során. Elfogtak egy lezuhant Luftwaffe pilótát, akinek túlélőcsomagjában számos gyógyszerre bukkantak, köztük morfinkészítményre (Eukodal), fájdalomcsillapítóra (Novokain) és fertőtlenítésre használt higanytablettára. A legérdekesebbnek azonban az aranyfóliába csomagolt tabletták bizonyultak. Ekkor még nem is sejtették, egy kiterjedt titkos náci katonai programra bukkantak. A tabletták olyan szintetikus vegyületet tartalmaztak, melyet a brit tudósok akkor még nem ismertek. Ma már tudjuk: metamfetaminnal pörgették fel a katonákat.

A nemrég előkerült titkos akták szerint a náci hadsereg végletesen drogfüggővé vált. Milliószámra alkalmazta a metamfetamint a háború első napjától az utolsóig. Bár a II. világháború kezdetén a szer csupán kísérleti stádiumban volt, mégis létfontosságúvá vált a nácik számára. A szövetségesek akkor még nem ismerték az erős stimuláns kábítószert, amelyben megvan minden, amire egy katonának szüksége van: csökkenti az alvásigényt, fokozza az aktivitást és az összpontosítást, megnöveli az örömszerző dopamin szintjét az agyban, és akár 8-12 órán át hat.

Valójában a német lakosság már a háború előtt is előszeretettel használta a Pervitin nevű, recept nélkül kapható kedélyjavító, étvágycsökkentő, élénkítő hatású szintetikus szert. A háborúban pedig már minden katonaorvos gyógyszerlistáján szerepelt. A főparancsnokság tagjai is éltek vele, sőt Dr. Theodor Morell, „a birodalmi fecskendőmester” magát a depresszióval küzdő Hitlert is naponta töltötte fel energiával a metamfetamint is tartalmazó kotyvalékával.

A március 11-én, a Spektrumon induló, Titkos náci akták című sorozat a bedrogozott náci katonák sötét titka mellett a többi közt a titkos szuperfegyverekről vagy az árja fajelméletről is lerántja a leplet, s mindezzel alapjaiban változtathatja meg a háborúról alkotott képünket.

A bedrogozott náci hadsereg titka a Nemzeti.net-en jelent meg,

[sanyiabagoly]

View this post on Instagram

A post shared by Sanyi a bagoly (@sanyiabagoly)

Sanyi a bagoly 3 izgalmas kis #könyv -ecskével jelenkezik idén, melyek pont akkorák, hogy elférjenek egy gyógyszeres dobozban. A csomagolás elárulja, hogy az olvasók egy #kedélyjavító terméket tartanak a kezükben. A #Sanyipirin Forte #gyógyír a #testnek és #léleknek egyaránt, ami megnyugtatja a munkahelyen felborzolt kedélyeket a #Sanyax erejével. Javítja a közérzetet a #Sanyicillin segítségével. És jótékony hatással van a szívre az #S-vitamin szedésével. Event a bioban 👉🏻 @sanyiabagoly vagy weben 💌 sanyiabagoly.hu . . . #mik #instahu #instahun #ikozosseg #konyvbemutato #karacsonyivasar #hungarocomix2018 #sanyiabagoly https://www.instagram.com/p/Bqe57ywAJcR/?utm_source=ig_tumblr_share&igshid=3wuc22695eu6