#Takarómat

[versinator]

Takarómat mérföldig

Pártom suttogását hervadok áldozánk Éjenként legrémesebben kipiroslik fegyvereink Mennyfödél biztatólag egyébiránt keletig Megveted zugó rosz közepéig Sértőbb házasságtól irtva megesik Szótlanságom szabadságod közepéig megérik

Hirével kisleánykám mérföldről mérföldről Ikertestvérek látnák levéve keblemből Szintugy szipákol hadakozunk kikeltik Lövelt tartozását etelke átöltözik Higgyen atyámat tarisznyát elregélik Leszúrt pirulással dézsa hányadik

Moreau világosíthatám csikómat tengünk Keblének eljárásotok kardjából váltunk Hányadik ápolója néne ítéletnapig Ifjakhoz balsorsod földébe ekkorig Vezérül gondüző estfény kilátszik Elkerülném tábláin akaraton kipiroslik

Harmatozása végtagja csillámlanak szülőföldéről Elvetném vizakna javamat legmesszebbről Félretedd nyerge iránta kilátszik Inséget feleségek kezeinkből fejlik Gyógyítsa szíveinkbe szemeidnek vezérlik Koszorúnak szemléltem darálok fejlik

Közérdek mosolyogjon érzene mulattunk Deszkaszála vadonra benéztem hegedűink Örömedet visszajő kóróval szomszédig Jelentve ezeké nyujtanak zártáig Kamat ajkaimhoz sötétedni tengődik Kutyakaparó evezz szoríta vendégeskedik

Nőne ítéletnapon rendében tövistől Koporsódnál vánkosánál ismétlem mélységéből Fogadtad áldásodat sajtószabadságot nyúgoszik Kislyány sűlyedt megmarád kiesik Múltakért forradalmai kerekem zúgolódik Horpad selyempárnán méznél megsüvegelik

[rosszulorzott]

éjjel addig gyurkodtam az egyik takarómat, amíg olyan formát öltött, hogy bele lehetett kapaszkodni kézzel-lábbal, és segített elaludni. és most reggel megláttam, és "ahhh az én kedves alvótársam"

[korankelo]

Mára egy célom volt, megkeresni a nyári takarómat a garázsban a felhalmozott kacatok és költözési maradék dobozok között. Mivel mára nem maradt több feladatom, most nem tudom, hogy milyen értelmes feladatot keressek magamnak....

[unhappygirlsblog]

Esténként nem a takarómat, párnámat akarom ölelni,

Hanem Téged

[mosolygok-a-vilagnak]

Miért jó?

Mondd csak, miért jó, amikor egy fáradt napon, nem ölelsz, hanem ellöksz?

Mondd csak, miért jó, amikor egy vita után nem beszélsz, hanem távolodsz?

Mondd csak, miért jó, hogy mikor sírva borulok a párnámba, Te nem vigasztalsz, hanem elfordulsz?

Mondd csak miért jó, egymást vádolva elaludni?

Mondd csak, miért jó, indok helyett, tovább bántani?

Mondd csak, miért jó mikor a könnyel áztatott takarómat kidobjuk a szennyesbe?

Ez még nem jutott eszedbe?

Meg kéne szárítani…

KG

[rinyo]

ebben a történetben, ha összeadom, körülbelül öt percnyi szerelem van, nem egyben, hanem külön-külön pillanatokból gyűlik össze, és nem tudnám neked hitelesen megmondani, hogy a férfihoz kötődnek-e az érzelmek, vagy pedig az élményekhez, csak azt tudom, hogy olyat kaptam, amit már tíz-tizenkét évvel ezelőtt kellett volna kapjak, de nem kaptam, mert buzi vagyok, és a fajtánknak ritkán jár ki a gondtalan és következménymentes tini románc, mert például én a tízes éveim utolsó felét csak elszenvedtem, próbáltam én is csatlakozni ahhoz az úthoz, amin a heteró pajtásaim jártak, de aztán az élet a kezembe nyomott egy sövényvágót, jelezte, hogy nekem nem arra kell mennem, nyessek saját utat, aztán az összes kérdésemmel együtt otthagyott a szarban, oldjam meg innentől magam, úgyhogy nem volt mit tennem, megoldottam valahogy, aztán pár hete utalták a kártérítést, nesze, most bepótolhatod ezzel az emberrel, akivel az életkorotok átlaga majdnem harminc, akit amúgy már régóta ismerek, és meg voltam róla győződve, hogy nem igazán kedvel, a társaságban is csak megtűr, ha kérdezek tőle, válaszol, mondjuk azért tudtunk közösen nevetni is, na és akkor ezt mindet elfelejthetem, mert szerintem te sem vonnád félre egy házibuliban a hátsó szobába csókolózni azt, akit csak úgy elviselsz, ha ott van, te se mennél be utána a mosdóba (miközben egyébként épp hugyozik), hogy folytassátok az előbbi csókolózást, mert ez most valami új és izgalmas, na de képzeld, velem pont ez történt, és ne gondold azt, hogy én nem húztam be őt a sötét hálószobába és nem követtem a mosódba (miközben egyébként épp hugyozott), mert ezt tettem, hirtelen tíz évvel könnyebb lettem, hát azt hittem, hogy holnaptól újra diák vagyok, túrtuk egymás haját a sötétben, a nagy tenyerébe vette az arcomat, kutya lett, harapdált, én meg macska, mert szerintem abban a hévben még a hátát is megkarmoltam, ebben nem vagyok biztos, csak abban, ahogy a mellbimbóját megnyaltam, mert felhúztam a pólóját, amit ő a sokadik gintonikomnak köszönhet, de hát most újra tizenhat évesen ilyenek miatt nem fogom szégyellni magamat, és aztán elbújtunk a gangon is, egyre felelőtlenebbül, egyre kevesebb másodperc telt aközött, hogy én kijöttem a mosdóból, és aközött, hogy ő kijött a mosdóból, az sem számított, hogy feltűnő, hogy kijár velem cigizni, pedig nem dohányzik, gondolhatod, hogy akkor én is csak az ajkát szívtam, aztán végül is rajtunk ütöttek, azt hittem, hogy le leszünk tartóztatva, kész-vége, életfogytiglan, de hát senki sem tud haragudni két tizenévesre, akik csak játszanak, és ha eddig tetszett neked ez a történet, akkor készülj, mert most jön az öt percnyi szerelemből körülbelül az utolsó három, a java, mert miután elköszönt és elment haza, már bőven elmúlt hajnal négy, és miután én is elköszöntem a társaságból és elindultam haza, kiléptem az utcára és ott várt rám, amiről nekem tudomásom sem volt, és ez legalább két és fél kövér percnyi szerelem, mert ilyet csak szar filmekben látsz, az élet nem rendez így, na hát aztán látod mégis, és tényleg az volt az első mondatom, hogy te utolsó buzi, így történt, ő meg mondta, hogy visszajött értem, hogy megkérdezze, hogy megyünk-e haza, vagy mi a fasz lesz, és akkor hazahoztam, bár jött ő magától is, a harmadikon lakom, lift sincs, fel kell lépcsőzni, de külön szóltam neki, hogy vigyázzon, mert most nem jó a lépcsőházban a villany, ő meg mondta, hogy vigyázni fog és hátulról beleakasztotta az ujját az övembe, hogy vezessem, ez megint vagy fél perc, és azóta is erre gondolok, akárhányszor rálépek arra a lépcsőfokra, na és ilyen sokáig még nem tartott feljönni a harmadikra, alig vártam, hogy egy csókkal könnyebbek legyünk odabent, és miután lezuhanyoztunk és fogat mostunk, úgy lefogytunk, hogy csontésbőrt mondott volna ránk bárki, aki meglát, de figyelj, még mindig van hátra legalább másfél perc, mert miután magunkra húztuk a zöld takarómat, még kedveskedtünk egymásnak, ő olyanokat mondott, hogy milyen kerek segged van bazdmeg, én pedig adtam a homlokára egy puszit miközben a hosszú barna hajú fejét a mellkasomba nyomta, és látom ezt ez emléket a

saját szemszögemből, ahogy tényleg megtörtént, de látom ezt felülnézetből, látom a visszájáról, fejjel lefelé, ahogy csak szeretném, aztán elaludtunk egy másodperc alatt, de én egyszer reggel felébredtem, egy pillanatra, kinyitottam a szememet, ő nem felém volt fordulva, így csak a hátát láttam, de az olyan hosszú volt, olyan nagy, olyan széles és olyan fehér, hogy azt hittem, hogy leszakad a galéria, és ez az egy pillanat, meg az, ahogy odahúzom magamat hozzá, hogy belenyomjam az orromat ebbe a meleg hómezőbe, ez a pillanat felért még egy perccel és már rohamosan fogyok ki az időből, most már tényleg csak az utolsó pár másodperc jön, mert miután megkávéztunk, ő elment, elköszönt, én a gangról néztem, cigarettával a kezemben, hogy lépcsőzik le és hízik újra a sok felgyülemlő csók miatt, és tudtam már az első lépcsőfordulója után, hogy ezeket a frissen felszedett kilókat már nem velem fogja letornázni, mert ez tényleg csak ennyi volt, és ahogy szívtam a cigarettát, ahogy számoltam a lépcsőket a lába alatt, ahogyan leért a belső udvarra, tudtam, hogy ez egy nagyon keserű viszlát, na és ahogyan ezen gondolkodtam, felnézett rám, és mosolygott, és mosolyogtam én is, és az utolsó másodpercem a háromszázból az az, amikor így, három emeletnyi távolságból egymás arcába nézünk, és azt hiszem, hogy mindig is ügyesen tudtam egymás mögé pakolni a szavakat, mert ismerem és szeretem őket, a szavak és a jelentés a munkám, de erre nem találok szót, a szerelem nem a legmegfelelőbb, de ha bevallhatom neked, jól esett ezt használni, mert ebben az öt percben még én is elhittem, hogy ez az

[egy-senki-oszinte-irasai]

Abban a kegyetlenül fájdalmas órában, amikor csak zokogtam a sötétben, az ágyamon feküdve szorítottam magamhoz a takarómat, és a fájdalomtól még a gyomrom is görcsbe rándult, rájöttem, mennyire szeretlek. Ezzel csak az volt a probléma, hogy szerintem mindketten tisztában voltunk vele, én sokkal jobban szeretlek, mint te engem.

Abban a kegyetlenül fájdalmas órában, megbántam azt a napot, amikor megismertelek, mert soha sem éreztem még ilyen fájdalmat, és soha nem is akartam.

Abban a kegyetlenül fájdalmas órában, eszembejutottak az ölelések, a csókok, az érintésed. A mosolyod, a nevetésed, az aranyos kis sóhaj és mellé a kis “röfögés”.

Abban a kegyetlenül fájdalmas órában megbántam minden jót amit velem tettél, megbántam minden gyönyörű emléket amit veled éltem át, mert most ezektől a dolgoktól, ezektől az emlékektől szenvedtem a lehető legjobban.

[howitfeelstobeyourbae]

Hiány

Szép, délutáni, napsütéses nap volt, néha egy-két szél fuvallatot lehetett látni a gyönyörű fák lombjai között. Én csak feküdtem. Feküdtem az oly kellemes érzést biztosító szobámban, a puha ágyamon, a meleg takarómat magamra borítva. A nap fénye beszűrődött a szobámba, a gondolataim pedig csak úgy cikáztak a fejemben. Éreztem valamit. Talán hiányt.., vagy szeretetet.., még én sem tudom. De azt tudtam, hogy ott, abban a pillanatban, Téged akartalak. Csak néztem a telefonomat, hogy mikor villan már fel, az az oly rég látott chat fej, hogy mikor kapom meg azt a bizonyos üzenetet, hogy mikor fogsz már jelezni, hogy hiányzom neked. De semmi. Te nem jöttél, én pedig tovább marcangoltam magam. Annyiszor, de annyiszor elképzeltem már magamban ezt a jelenetet, de egyátalán hogyan kéne hozzád állnom? Legyek utálatos, hisz otthagytál engem, amikor a legnagyobb szükségem lenne Rád? Vagy esetleg legyek kedves, mert hiába nem úgy állítom, a lelkem mélyén tudom, még ugyanúgy Szeretlek, mint pár hónappal ezelőtt. Gondolkoztam. Sorban jöttek az újabbnál újabb gondolatok a fejemben. Majd rájöttem. Ez a kegyetlen érzés nem gondolataim miatt van, nem is miattad. Ez a rettenetes dolog a szívemben, annak a jele, hogy menthetetlenül Hiányzol.

.

[szabadonengedettgondolatok]

Vallomás, vagy valami hasonló

Nem jön álom a szememre egész éjjel, hiszen bárhogy próbálok, egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni a gondolataimnak, amik újra és újra visszatérnek hozzád. Most nem vagy itt mellettem – hosszú idő óta először te a saját szobádban fekszel, a saját ágyadban, míg én az enyémben – mégis magam előtt látom, ahogy szinte már szerelmes rajongással öleled magadhoz a takaródat. Hallom, ahogy az egyenletes, szinte néma szuszogásodat apró nyöszörgés szakítja félbe, ideje megfordulnod. A megérzésem beigazolódni látszik, ahogy az ébereket megszégyenítő határozottsággal engeded ki karjaid közül a takaródat, hogy rajongásod újdonsült tárgya, a párna irányába fordulhass. Ezután nagy gonddal a fejed alá gyűrögeted frissen szerzett kedvesed, mígnem tökéletesen passzol az oldalra hajtott fejed alá. Közelebb kúszom hozzád, hogy átölelhesselek, és hogy egy óvatos puszit lehelhessek a válladra. A kezem azonban súlyosan csattan a takarón a fejem pedig egyenesen a párnádba hanyatlik. Mély lélegzetet veszek, hogy csalódottságomtól egy hatalmas sóhaj kíséretében szabadulhassak meg. Hatalmas hiba volt. A párnádba teljesen beleivódott az illatod. Egy hirtelen lendülettel, durcásan a fal felé fordulok és magamhoz ölelem a takarómat. Talán még morgolódom is egy kicsit az orrom alatt. Őrülten haragszom, amiért nem vagy velem.

[versinator]

Megbomlott menniök

Irtózám tenyeremre vélheted sajátom Fürtei pálnapkor köpenyét rajzához Palackkal dicsőn kőszikláira csináltatom

Rátörtek laktalan megérik ifjakhoz Vesztedet színpadot könyet mozdúlni Láta angolból összeolvad lyányokhoz

Kacsintanak lyánykának csapásiból elfoglalni Kiönteni fris sajnáljatok sátorfámat Űzé gégém tölteném tágulni

Megköszönik nénihez félretedd takarómat Birkozni versenyezni zugása elaltatom Szomjúságom megjöhet oláhcigány atyámat

[larveey]

Elképzelem, hogy itt fekszel mellettem az ágyban, majd átölelem a takarómat, mintha Te lennél az és úgy alszom el.

[anonymous89213]

Minél több idő telik el annál nehezebb pótolni hiányodat, mert mindenben látom emléked.

Làtlak a Balaton vizében, ahogy viszel engem a mély vízben. Belenyomod a fejem, kihúzol rámnevetsz, nyomsz egy csókot a számra és még ázottan is kurvára látom rajtad mennyire szeretsz. A mai napig szinte érzem a víz fodrozódásában csupasz bőröd az enyémen.

Látlak az ágyamban, hogy hol vagy centire pontosan ahonnan tökételes alváshoz nagy kifliben az ölelésed. Szuszogsz a fülembe, rángatózol párat, majd ellopod a takarómat. Mégis azóta sem alszok nélküled olyan jókat.

Látlak a decemberi első hóesésben, hogy ott alszunk a szobádban, bekapcsolunk egy szar filmet és húzzuk egymás agyát meddig bírjuk anélkül,hogy egymásnak esnénk az első negyed órában. Általában sosem tudtam mi az amit aznap este láttam.

Látlak a reggeli kávémban, hogy együtt ülünk a kotyogós ízét kortyolgatva és elragadó mosollyal mesélsz hogy képzelsz el minket 10 év múlva.

Látlak a reggeli napsütésben az ablakon átszűrődve, ahogy felkelek a szobádban, kinyitom a szemem és az első dolog amit látok a mosolyod és a csillogó gesztenye barna szemed, amint rám nevetett. Ilyenkor tudtam a legjobban szívdobbanásomból, hogy az mennyire nagyon beléd szeretett.

A fél világban látlak Téged, akármilyen messze is menekülnék, mindenben ott van emléked.

Mégis érzem ennyi szótlan, néma idő múltál, lelkem szemében fakul a fényképed...

Boldog 10. Hónapot.

[nulla-onbizalom]

Fekszem az ágyban

...És ilyenkor vesz észre az ember apró dolgokat. Hogy milyen kemény az ágyam az övéhez képest. Meg hogy feküdhetek én 5 párnán is egyszerre, de az soha nem lesz olyan kényelmes mint az az egy párna amit ő adott a fejem alá. Forgolódhatok jobra-balra, de egyik oldalamon sem fog ott feküdni mellettem. Fáradtan is nehéz aludni. Tegnap például arra ébredtem, hogy a takarómat használtam ölelgetésre. Keresztülfontam rajta a lábaim, a karjaim pedig körbeölelték alulról, felül pedig rajta támasztottam a fejem. Basszus. Tényleg azt gondoltam hogy majd a takaró pótolhat egy olyasmi dolgot mint amikor együtt alszom vele? Milyen hülyeség ez! Hm. Felkeltem, megcsináltam a kávémat. Csak akkor vettem észre mit csináltam, mikor először beleittam. Konkrétan megpróbáltam reprodukálni a boltban vett kàvét amit a sráctól egy sarokra kapni. Kis kávé sok tej fahéj. Szinte kinevettem magam, de istenem! Olyan jó volt. Mintha a kávé egy kicsit visszarepített volna. Ja és nem is mondtam! Már direkt nyitva hagyom az ablakokat kàbé egész nap, mert nála is mindig szellőztettünk. Megnyugtat. Meg tegnap ahogy pakoltam a ruháimat, az egyik pólómban benne volt az illata. Kényszeríteni akartam magam, hogy ne szagolgassam mint egy megszállott idióta, így csak egyszer szagoltam bele. Mosollyal a számon, szépen összehajtva betettem a szekrénybe. Mint mikor az ő ruháit rendezgettem. Jött egy üzenet, tőle, talánegy mondat vagy csak egy szó és a világot jelenti. Már a vonatokat is csak azért szeretem mert hozzá utazok velük. És a bőröndöm kombinációját már jobban tudom mint a születésnapi dátumomat. Elszívok egy cigit, hátha elterelhetem a figyelmem. De mindenben ott van. A szekrényemen a képen, a kezeimben, de még a hajamban is. Tudod te milyen érezni minden egyes érintést, ölelést, puszit az arcodon, csókot a szádon? Érezni ahogy a hajadba túr, a teste melegségét a vízzel együtt a zuhanyzóban? Mintha minden egyszerre rezegne. És hogy lehet hogy ilyen távollétben is simán érzem minden pislogását? Kinéztem az ablakon, táncolnak a fák. Erről eszembe jutott hogy mi ketten mennyit táncoltunk. Az üvegpohárról is ő jut eszembe. Már le sem merem venni a polcról...

[wuhanqueen]

66. 11/7 cs

Iskolában vizsgáztunk, readingből a könyvből voltak a szövegek, szóval nem volt nehéz, csak semmit nem készültem rá mert nem volt rá se időm, se energiám. És két szöveg nem is volt ismerős. Na mindegy. Writingból a hétvégénkről kellett írni 300 krikszkrakszot, vagy egy napunkról, de nyilván a hétvégéről többet lehet, szóval azt választottam. Nem volt nehéz. Aoival elmentünk enni a canteenba, aztán négyen elmentünk egy nagyon kínai piacra, olyasmi, mint a Sárkány, csak nem ilyen zárt térben bűzlik minden, hanem bolt boltok voltak, vagy pedig zárt térben bűzlött minden, csak nem bűzlött, és nem is volt akkora. De nagyon kínai volt. Nem értettem, hogy kerültünk oda. Vagyis de, de fura volt. Jó volt. Nagyon kínai. Itt inkább ruhákat meg kacatokat lehetett kapni, aztán pedig elmentünk egy olyan helyre, ahol nagyon nagyon sok tea bolt volt egymás mellett. Anáék vettek sok teát, mert az anyukája szereti. Meg nekem vettünk takarót még a mindenes helyen. És volt egy teás bolt, ahol voltak gyerekek és odahozták hozzánk a névjegykártyát, mert egy kereszteződésben álltunk, a bolt meg kábé 10 méterre volt tőle. És annyira cuki gyerekek voltak ott és játszottak. Ana az egyik gyerekkel kézenfogva ment a boltjukba, körülnézni. Hihetetlen aranyosak voltak. Meg engem tökre megnéztek, mert még csak ázsiainak sem nézek ki, és annyira aranyosak voltak. Vettünk ilyen sapi+sál+kesztyűt, Aoinak meg én választottam, és egy csodarózsaszín nyuszit kellett vennie, és mondták a többiek, hogy Aoi szívesen fölveszi, hogy ne engem bámuljanak, hanem őt. Annyira rendesek. Aztán Didiztünk egy olyan helyre, ahonnan tudtunk hajózni, és akkor hajóztunk. Két yuan volt a jegy. Onnan megint Didiztünk a Hanjie-re, ami az az utca, ahol európai boltok vannak, ilyen Zara, C&A, H&M, Bershka, satöbbi. Ott sétáltunk és ettünk egy étteremben, ami szintén elég menő volt, mert adtak szemüvegtörlőt. xO A jó öreg hotpot. Nyami. Aztán sétálgattunk még és megnéztük a boltokat és az egyikben volt egy csomó Disney-s pulcsi és nagyon vettem volna, de ugye nem. És már majdnem mentünk vissza, csak én bementem egy boltba, Aoi jött velem, Ana meg HW kint ültek, és amikor kimentünk, ott volt két kínai lány, akik egy appot töltettek le velük, mert akkor kapnak kuponokat. Ez az alkalmazás a Caocao volt, ami olyan, mint a Didi, csak olcsóbb, és konkrétan 9 yuan volt, hogy hazakocsikázzunk. Ami nagyon olcsó. Mentünk vagy fél órát. Szóval megérte. Aztán Ana szobájában még ott ültünk, de annyira fáradtak voltunk, hogy inkább elmentünk aludni, de tök kedves volt, jött velem és hozta a takarómat, mert az sok cucc volt. Nagyon kedves volt. Egészen a szobámba bevitte. Kábé ez volt éjfél körül. Jó éjt.

[utalok-rad-gondolni]

Ha most itt lennél, akkor nem a takarómat kéne összegöngyölgetve szorongatnom.

[trollkrisztusgyerek]

Jó vagyok. Az egyetlen heverőmet és takarómat lovagiasan engedtem, hogy kisajátítsa egy barátnőm, nem követeltem, hogy osszuk meg az ágyneműt, mert beteg volt. Csakhogy! A padlón majd' megfagyva és kialvatlanul ugyanúgy összeszedtem a vírust. Szóval ennyi erővel akár le is feküdhettünk volna egymással. Mi is az ideillő szólásmondás, hasonlat? Sok hűhó semmiért?