#ölelni

[kavetoled]

Gyere át, rendeljünk pizzát és nézzünk meg valami gagyi filmet. Bújj hozzám, hogy én is hozzád tudjak. Nevessünk, szívozzunk egymással. Este pedig had feküdjek mellkasodra s szuszogásod hallgatva had merüljek mélyálomba.

[orsiisworld]

A kimondott szeretlek reggeli ölelések közepette

Annyira jó érzés volt hallani

[energiaitalfuggoszerelmeskocsog]

Ugye nem vágtak meg a szívem szilánkjai? Nem akarom, hogy bajod essen!

[anyadisszeretne]

Szerelmes vagyok beléd bassza meg. Szeretlek érted? Meg akarlak csókolni, ölelni, veled akarok aludni és leélni az életem.

[verzek-csenben-elek]

Nézni a telefonod kijelzőjén ahogyan alszik..

Ölelni a parfümjével tele fújt pólóját..

Szívedet elönti a nyugalom és a melegség..

Szereted őt.. Szerelmes vagy belé..

Tudtad hogy nehéz lesz, de kitartasz mellette..

Mert érte megéri..

Vele nem lehet kevesebb mint egy síron túl is tartó szerelem..

[csacskamacskamocska]

Rég voltam

Ennyire szabad és boldog. :) A sok nyűglődés után ezt is le kell naplózni :)

Egyszerűen nincs semmi, ami visszafogna abban, hogy úgy csináljak mindent, ahogy nekem jó, ahogy én igaznak, őszintének, és ölelni valónak érzem. Imádom! Imádom ezt az érzést! Mindegy mi volt, mindegy ki volt és hogyan, az egész egycsapásra eltűnt a homályban. Azt csinálom, ami belül örömet okoz.

És nem öt perce, hanem hetek óta tart, és már azt érzem, hogy marad is. Valamikor ez nekem alap volt. Nem tudom miért hagytam tönkretenni és tönkremenni. Igaz, sok mindent tanultam is. De már nem érzek hálát e miatt. Megfizettem az árát mindennek, és most szabad vagyok megint. Mint valami dzsin, akinek lekerült a csuklójáról a rabság karperece. Nem hagyom többet, hogy ezt az érzést bárki tönkretegye!

Tudom, kéne erről sztoriznom, hogy érthető és érdekes legyen, de nincs sztori, csak ez a minden jól van érzés, mindenki cuki, mindenhonnan jön valami pozitívum, kurvajó dolgok történnek, és minden olyan egyszerű és természetes.

Bárcsak tudnék belőle adni! :) Bárcsak tudnám hogy történt! :D

[unconditionallylovepeoplesblog]

Ha megkérdeznéd,hogy mit szeretnék?

Közösen zenét hallgatni, feküdni a paplan alatt és zörgős papírból csokit enni. Rohanni hazáig az esőben és közben azon nevetni, hogy beázott a cipőnk és a vizes zokninkkal fogunk csatázni otthon. Pattogatott kukoricát dugni a füledbe, miközben ébredezel. Futni kifulladásig, míg meg nem fájdul az oldalunk. Énekelni neked a fürdőkádban, miközben szakállt formázok arcodon a habból... Kinyitni az összes ajtót és megmutatni neked a legtitkosabb világomat. Szomorkodni, nevetni, enni, aludni, ölelni, élni, megfázni, szenvedni, unatkozni. Hajnalban sms-ezni és egész nap csak egymásra gondolni. Télen befűteni a kocsimba és a hátsó ülésen pizzát enni. Megfogni a kezed, felugrani és beleüvölteni a szélbe, hogy SZERETLEK!! Összekócolni a hajad és gyógyszert tenni a szádba, mikor lázas vagy. Ülni a tóparton egy üveg borral és a világ dolgairól elmélkedni a narancssárgán ropogó tűz mellett. Nézni egymást hosszú perceken keresztül, hátha meglátjuk a másik szemében a lelkét is. Kimondani azokat a szavakat, amiket nem lehet. Csukott szemmel rábökni a térképre és elmenni messzire! Tervezni, nosztalgiázni, vágyni, alkotni. Összebújni szorosan és dacolni a világgal. Ápolni, dédelgetni a kapcsolatunkat, mint rakoncátlan, rossz gyereket. Az árral szemben úszni a Dunában, lesüllyedni, fuldokolni és megmenteni egymást. Vonaton, moziban, liftben szeretkezni. Átállítani az órát, hogy még velem lehess. Szerelmes cetliket csempészni a pénztárcádba. Dobogó szívvel várni, mikor villan fel a neved a messengeren. Nézni a kezedet és megroppanni a boldogságtól, hogy VAGY ,és hogy ismerhetlek. Simogatni a hátad, miközben alszol. Rád bízni minden fájó titkomat, a tenyeredbe tenni teljes önmagam. Kiröhögni a szivárványt és a naplementét, hogy közel sem olyan giccses, mint a mi halhatatlan szerelmünk. Az illatodba burkolózva élni és a szívdobogásodra álomba merülni. Azt hiszem, én csak ennyit szeretnék.

[csaklegyazenyeem]

A kaktuszemberem...

Olyan ember volt, aki bőrében és lelkében hordozta a szeretet nélküli gyermekkor jeleit, az érzelmi szárazságot.

Gyerekkorában tövises páncélzattal tanulta meg megvédeni magát a világtól, kíméletlen és távoli külsőt mutatva.

Törékeny volt, édes, rendkívül védelmező, egy édes kertész elkényeztetett orchideája

És én olyan távolinak, elérhetetlennek, megszelídíthetetlennek láttam, és a józan észre nem figyelve, elindultam, hogy meghódítsam, még akkor is, ha minden egyes megközelítés a sebesülés őszinte lehetőségét jelentette

Nem volt könnyű.

Azonban a külsején túl láttam ...

Láttam a fiút, aki még mindig a szeretetre vágyott, a férfit, aki félt feladni, vagy szeretni. Soha nem tanult meg ölelni, ügyetlen volt, amikor szerelemről volt szó.

Ahogy telt az idő, elkezdett megnyílni, hagyta, hogy felfedezzem a sivatagában elrejtett virágokat.

Társaságomban talált egy oázist, egy helyet, ahol nem félve önmaga lehetett az elutasítástól.

A "kaktuszemberének" neveztem, és lettem a víz, mely eloltotta szeretetszomját, ami kemény tüskéit lágyítva hidratált, éreztettem vele, hogy szeretem, mosolyt csaltam az arcára, elfeledtettem vele...

Simogatások és kedves szavak nélkül, lélekmelengető ölelések nélkül nőtt, és hirtelen egy édes orchidea megkockáztatta, hogy megölelje, és a legyőzött megszelídült...

[nem-hagyhatsz-el]

Elvesztem.

Úgy érzem több, mint 2 év után először, hogy sehol sem érzem magam otthon. Megtettem azt a lépést, hogy kiléptem egy mérgező kapcsolatból. Önmagamat helyeztem mások elé, mert belefáradtam abba, hogy magamat sosem veszem figyelembe. Viszont most, 2 hónap után kezdem érezni azt, hogy bármennyire is volt mérgező az a kapcsolat, legalább egyben tartotta a lelkem valaki. Üresnek érzem magam, nincs meg az az érzés minden délután, hogy végre megyek haza. Mert nincs jelenleg senki akihez hozzá tudok bújni, meg tudom ölelni egy hosszú nap után. Nem az hiányzik akivel voltam, hanem az, ahogyan néha törődtek velem. Hiányzik a figyelem, a szeretet.

[nehazuddhogyszeretsz2]

Egész nap csak ölelni akarlak.

[orsiisworld]

Fülbe suttogva mondott szeretlek

Szeretlek, mondtam suttogva, közel hajolva hozzá

Ez lesz az én gyengém

[oldmacykerenew]

Egy nagyon aranyos rendeléssel kerestek meg ⬇️☺️

“…Szeretnék a kisfiamnak egy Husky-t, nem túl nagyot, egy olyasmit, hogy magával tudja vinni a bölcsibe alváshoz☺️ugyanis van nekünk egy nagyobb méretű plüssünk, de valószínűleg nem fogják engedni hogy bevigyük, mert túl nagy 😀…”

Így hát igyekeztem a kérésnek eleget tenni, a husky teste pici, amit pont magához tud ölelni a kisfiú alvásnál😍😍 csináltam neki egy kunkori farkat is, hiszen a huskyk farka kunkorodik is😀 jaaaa és KÉK a szeme🥹❤️

[nemertem]

Annyira meg akarlak ölelni,ott akarok lenni veled

[anyadisszeretne]

Nyár óta nem találkoztunk, viszont most pénteken amikor bejöttél az ajtón Allahra esküszöm már nem éreztem azokat a bonyolult érzéseket amelyeket akkor éreztem nyáron... Tudod amikor szívem szerint mindenhol szexeltem volna veled. A hajad megnőtt és az arcod érettebbnek tűnik. A tested pedig ugyan olyan biztonságosnak mondható mint mindig. Szerettem volna a nyakadba ugrani és minimum 20 percig ölelni a lelked de nem tettem.

Közömbös akartam lenni veled, érzéketlen de belül gyerek üvöltöttem. Veled akartam lenni, nevetni és sétálni, érezni akartam az illatod de nem tettem.

Aztán amikor menned kellett másnap, szerintem a szívem ismét ketté hasadt. Nincs nélküled értelme semminek, szeretni akarlak és veled leélni a maradék életemet de nem tehetem.... És ez kegyetlen.

[ujra-hittem-neked]

Visszajönnél

Tudom, hogy nem.

De ha mégis visszajönnél, tudnék-e úgy rád nézni, hogy szemembe ne forogjon vér,

Tudnék-e úgy ölelni, csókolni téged, hogy testem ne visszakozzon, hogy újra magához húzzon

Vajon ugyanúgy ölelnél?Vajon ölelnél s engedném, hogy ölelj?

Van, hogy az ember fejbe vesz valamit ami általában harag vezérelte gondolat, ami szépen elnyomja a gondokat.

Emiatt lettem picit hanyag, ezt érzem ezért nem keresem a szemed.

De ha mégis visszajönnel, vajon újra megfognám a kezed?

Nem erőltetem, nem akarom, hogy kiakadj,

de ha mégis visszajönnél,

Vajon akarnám, hogy maradj?

[bluestrawberrycoffe2]

MINDEN rant.

Fájdalmas. Ez a szó szépen körbe fogja ölelni a rantom bővebb tartalmát. Hol is kezdjem? Az emberség, erőfeszítés, akaraterő mind elfogyott mindenkiben.

A láng csak takarékon ég, az üzenetek fogóval kihúzott szavak, naivság és makacs elutasítás vékony határán vagyok. Miért merem nagymellénnyel leírni, hogy mindenkiben?

Mert sok idő jutott gondolkozni rá, túl sok éjjel bámultam a falakat ezen gondolkozva. Már lassan egy bor felbontása több örömet okoz mint az embertársaim. Drágámnak és szivemnek hívom a macskám. Ide jutottam.

Benne megbízok, tudom, hogy mindig visszajön hozzám, ha szeretem, hálás. Az én kicsi sanyim, talán többet adott mint bárki más ebben a kurva 5 évben.

Megbíztam több emberben, az egyik még a főnököm is volt. Hova juttatál? Kikaparnám a szemem a helyéről, hogy nem láttam az intő jeleket. Most az egyszer utoljára, de megbíztam... Bárkiben.

A lány nálam hagyta az ételhordóját. A sajátom eltörtem, így tulajdonképpen, azzal, hogy eltűnt, gazdagodtam valamivel. De lelkileg, pedig elvett: nem volt ez szerelem, talán még barátság sem. A kulcs ami felé nyitott nálam maradt.

Talán pont ez tesz teljesértékű felnőtté? Ez jelenti azt, hogy valaki érett? Hogy már nem kell újra figyelmeztetni a hibái elkövetése előtt?

Még nem tudom. De ez mindenképpen, fájdalmas.