#Mondatok

[egy-lany-blogja]

Van amikor az ember nem találja a szavakat arra ami legbelül zajlik benne...

[orsiisworld]

- Itt olyan szép a kilátás

- Igen, de egyik kilátás sem olyan szép mint te

Az egyik haverom mondta nekem

Nagyon megható volt, megköszöntem és jól esett

De mennyivel többet számít, ha a megfelelő embertől kapod ezeket a szavakat

Te is mondhatnád kicsit többet.. Ha már páran így gondolják..

[dalszoveg-planet]

Tettem olyan dolgokat, amiket megbántam Mondtam olyan dolgokat, amiket nem vonhatok vissza

NF - HOPE

[pokolbol-fel-aztan-vissza]

Mondatok, amik faszságnak tűnnek, de valójában igazak:

1. Találsz jobbat.

2. Idővel jobb lesz.

3. Aki hozzád tartozik, az előbb vagy utóbb visszatalál hozzád.

4. Amit neked szánt az élet, azt senki nem veszi el tőled.

5. Számítasz.

[zeroz2ro]

13 évnyi kétharmad után Magyarország Kormánya bemutatja:   Most nyolcadikos diákok bár el tudják olvasni a magyar nyelven írt szavakat, nem értik a mondatok által hordozott információ lényegét, és nem tudják felhasználni a mindennapi életben. Radó Péter oktatáskutató: „Valószínűleg nemhogy gimnáziumba, de még technikumba sem fognak tudni bejutni. Nagy valószínűséggel a szakmunkásképzésben kötnek majd ki, ott pedig két dolog történhet velük: nem fejezik be azt sem, hiszen a szakmunkásképzőkben döbbenetes a lemorzsolódás, a gyerekek harmada kiesik ebből az iskolatípusból. A kétharmaduk pedig befejezi ugyan, ám azok képességszintje, akik belépéskor ilyen hátránnyal indulnak, jellemzően nem fejlődik tovább, sőt, inkább romlik”. És nem, még az akksigyárba sem veszik fel őket, hiszen nem értik amit olvasnak.

[quinqueecclesiensis]

Jelek

nagy kezdőbetűs népnevek, - más melléknevek, - névmások

vissza, túl, össze, végig stb. igekötői szerepben különírva az ige előtt

kérdőjel a Nem értem..., Az a kérdés... stb. kezdetű kijelentő mondatok végén

folyamatos ... hárompontozás ... a szövegekben

kényszeres kötőjeles toldalékolás, még magyar szavaknál is

-val, -vel toldalék rendszerszintű elrontása teljes hasonulásnál

-e kérdőszó kötőjel nélkül

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[mecsekalja]

A legjobb első mondatok új sztárja:

"A célunk, hogy 2030-ra Magyarország egyik legversenyképesebb országa legyen."

via

#eztseolvastasenki #meghátminekis

[szigetingy]

Embernek lenni azt is jelenti, hogy gyakran elveszítünk mindent, amit a legjobban szeretünk. De szeretnél valami más lenni? Nem hiszem. ~ Németh György – Egy gyógyszerész feljegyzései (Németh György fotók, képek és Madárjós mondatok)

[art-journal-ltd]

művészeti kallódások ~ szingy archívum (németh györgy pinterest), {szingy archívum budapest ~ németh györgy fotók, képek és gyógyszerész mondatok} – betti zalai on X

[sztupy]

Újabb fontos mondatok

[negyart]

már jóval azelőtt szerettelek, hogy lett volna bátorságom ezt közölni veled ~ rp története (szingy fotó galéria budapest), {jövőlátó blog ~ németh györgy fotók, képek és jövőlátó mondatok}

[egysornemsor]

Néha akarom, néha nem.

Néha akar, néha nem.

— Mondatok rólam attól a sráctól, akiért mindent megtettem volna

[egy-lany-blogja]

Mindig veled leszek,

Számíthatsz rám,

Bízhatsz bennem,

Örökké szeretni foglak,

Vigyázok rád.

Én más vagyok.

Fontos vagy nekem .

Harcolok érted.

Szépen hangzó mondatok kár,hogy a fele sem igaz...

[ultramegatroutman]

:D

Nem tudom ki ez a faszi, de a könyv alapján egy félkegyelmű analfabéta, aki gecihülye az egészhez. Az egész könyv hemzseg a hibáktól, kb. úgy néz ki, hogy fogta a 2006-os ebayt, letöltötte a fotókat, mindenféle szerkesztés nélkül mellérakta a termékleírásokat (amit ilyen amatőr kereskedők készítettek), és csók. Flavio Pozzi az nemtom kicsoda, de az üvegművész az Poli, A Guzzi az Moto, a lámpás brigád az Guzzini, Rena Rosenthal az életben nem tervezett semmi, de főleg sk. nem készített egy darab szobrot sem, mivel forgalmazó volt, a képen egy Richard Rohac bronz van (jó esetben, rosszabban egy Fabrica Patria knockoff az '50-es évekből), csak ez nincs odaírva. Egyiknél sem. A Lalique-macskánál nem az a fontos, hogy maga köré tekeri a farkát, hanem hogy 1970-ben Lalique már halott volt, miről ismered fel az ilyet, meg mérnemér annyit. Faszomat se érdekli, hogy a Gallé vázán milyen gazok vannak, ha nem írod oda, hogy kámeaüveg, egy Daum párnavázánál nem az a lényeg hogy naplemente, hanem hogy zománcfestett. Omar Khayyam Rubaiyat első kiadása az 1922. Meg még egy csillió ilyen.

De van lejjebb, mert a magyar fordítás (Szilágyi Ágnes és H. Prikler Renáta munkája) valami egészen fantasztikus. Szerintem teljesen egyedülálló, hogy bazmeg angolul se tudsz, magyarul sem rendesen, a szakmához meg semennyire sem, és mégis könyvet fordítasz. Jó, mondjuk a hozott anyag is kemény, de attól függetlenül Magyarországon nincs cinkszobor, itten ónszobor van, a tangerine glass az nem tangeri üveg bazmeg, hanem narancssárga színű, ezüsttel futtatot az Jókainál van, szakkönyvben ezüstözött, az open face zsebóra az nem felül nyitott, hanem nincs fedele, de meg sem említjük, ha képaláról van szó, mert lássuk a szemünkel. Meg egy rakás ilyen. Meg magyartalan mondatok garmadája. Szóval nagyon fasza kiadvány, képeket most nem rakok be, mert nem szabad reprodukálni még részleteteket sem, elektromos formában sem. Jó, egyet iderakok, mert az tényleg egy orbitális faszság, és remekül jelzi, hogy a könyv is egy orbitális faszság.

[angelofghetto]

Túlszaporodtunk? Vajon az emberiségre miért nem érvényes az állatvilágra vonatkozó önszabályozó rendszerek kialakulása? Vagy épp hogy ezt éljük a kiprovokált klímaváltozással? Ausztrália a legjobb példa, hogy ha a nagy eszünkkel "jobban akarjuk tudni", milyen ökológiai katasztrófákat lehet okozni. Jobban tesszük, ha a természetre bízzuk a dolgokat, ügyesebben megoldja, és évmilliókkal nagyobb a rutinja. Csernobil jó példa, vagy a covid-lezárások, de akár a kertem is, hogy milyen elképesztő gyorsan visszaveszi a helyét a növény- és állatvilág, akármennyire karcolja is ez az önérzetünket, a fontosságtudatunkat.

Európa büszkén hirdeti, hogyan zöldül, de ezt csak annak köszönheti, hogy a szennyezését rátolja más kontinensekre, amelyeket kirabol és eláraszt a szemetével. A zöldmezős beruházás csalóka, mert valójában nem a zöldítésről szól, hanem pont arról, hogy megint kitépünk egy területet a természetből. Néha azt gondolom, a világ nullszaldós: hiába takarítunk meg valamit a réven, az mindig benyújtja a számlát a vámon, az egész csak távolság vagy idő kérdése anyag nem vész el, csak átalakul.

Nem kell az Amazonas őserdőire mutogatni, meg hogy a világ tüdeje. A természetrombolás a lebetonozott terasznál és a műfűnél kezdődik, vagy hogy egy családi ház építése ott kezdődik, hogy tarra vágják a telket, nem sajnálva 50-100 éves fákat sem, mert útban lennének a munkagépeknek, és amúgy is korlátozzák az építész alkotói szabadságát, vagy nem kompatibilis a helyben elfogadott típustervvel.

Az a baj, hogy a technikai fejlődés nagyságrendekkel gyorsabb, mint a tudati. A kapzsiságunk, hiúságunk és lustaságunk pedig ellene dolgozik a bolygónk megtartó erejének. Nem fogjuk fel, hogy nem a Földet kell megmenteni, hanem a saját életfeltételeinket. A Föld köszöni szépen, utánunk is ellesz, talán a csótányokkal, a poloskákkal, legyekkel, a parlagfűvel és az ecetfákkal. Meg azzal a csilliárdnyi maggal, ami a talajban szunnyad, és várja, hogy szárba szökkenhessen végre, hogy meggyógyíthassa, amit mi elcsesztünk.

Van a Mózes Könyvében az a rész, hogy "szaporodjatok és sokasodjatok, és vegyétek birtokba a földet". Mi van, ha ez egy félrefordítás? Ha ez egy korszellemnek megfelelő kapzsi, önhitt szemlélet által fogalmazott passzus? (Persze számtalan egymástól eltérő fordítás van, de mindnek maga felé hajlik a keze.) Mi van, ha a "szaporodjatok és sokasodjatok" valójában "gyarapodjatok és fejlődjetek", ami az egyén fizikai és szellemi kiteljesedésére vonatkozik, a testi, szellemi, lelki felnövekedésre, beérésre? Mi van, ha a "vegyétek birtokba" (más helyeken "népesítsétek be") valójában azt jelenti, "legyetek jó gazdái" ésszel, felelősséggel, arányérzékkel?

Miért ne lehetnének ezek a mondatok véletlenül tévesek vagy szándékosan manipulatívak? (Hiszen emberek írták le őket sok-sok évvel azután, hogy a hívők szerint elhangzottak.)

Végülis a tojást tojó Húsvéti Nyuszi is csak egy félrefordítás...