#viszonyok

[csacskamacskamocska]

Elmúlik-e végleg

Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?

Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.

És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.

Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.

[ozdeg]

[hungarypolls]

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

[homregeszet]

Nemzetközi 'Ne vásárolj semmit!' nap margójára

Agyag: Újrahasznosítható, újrahasználható (mű)anyag a neolitikumban (újkőkorban, Kr.e. 5500-5000)

Az ember környezetátalakító tevékenysége nem újkeletű dolgok, már a neolitikumban kezdetét vette. Ebben közrejátszott az, hogy az élelemtermeléssel együtt járó letelepedett életmódhoz szükségessé vált az állandó lakóhely kialakítása. A neolitikum emberei a Kárpát-medencei klimatikus környezeti viszonyok között faszerkezetes házakban éltek, melyek építéséhez fára volt szükség. Ennek következtében elkezdődött az erdők pusztítása, mely a fémművességgel párhuzamosan a vaskorban csúcsosodott ki.

1.kép: Nagyméretű agyagkitermelő gödör bontása közben Hejőpapi-Nyögő-dűlő lelőhelyen

Az agyagból formázott majd égetéssel tartóssá tett agyagedények használata technikai innovációnak számított ebben az időszakban.

A mai műanyaghoz hasonlóan az agyag univerzális és sokrétű nyersanyagnak bizonyult az őskorban. Sokféle felhasználási módja létezett a házak tapasztásán keresztül, az edénykészítésen át egészen apró használati tárgyakig (pl. gyöngyök, szobrocskák/idolok).

2.kép: Csomagolásra váró kerámialeletek

A téma szempontjából itt három dolgot említenénk meg.

Az edények oldalából kivágott, kerek, lapos orsókarikák (a később használatos orsógombok helyett), melyeket vélhetően másodlagosan a szövés-fonás során, a  fonalszálak kialakításához használtak.

3.kép: Orsókarikák (lent) és orsógombok (fent; fotó: Baranczó Bendek). A fotón szereplő tárgyak megtekinthetőek lesznek a 2024-ben nyíló Látványraktárunkban

Az agyag formázhatóságát, ellenállóképességét adalékokkal ún. soványítóanyagokkal növelték. Az apróra tört, zúzott kerámiaszemcsék, gömböcskék gyakran szabad szemmel is láthatóak az edények törésfelületén, melyek használatát természettudományos vizsgálatok is igazoltak.

4.kép: Összetört kerámiával soványított edény töredéke

Az újkőkori települések feltárása alkalmával szinte mindig találkozunk olyan, gyakran tíz méternél is hosszabb, mélyedésekkel teli gödörkomplexumokkal, melyekből a házak építéshez, agyagedények készítéséhez szükséges nyersanyagot nyerték ki. 

5.kép: A gödörben talált neolitikus “hulladék”

6.kép: Az agyagkitermelő gödör a kibontását követően. A szelvényfal alatt még folytatódik, jövőre fogjuk feltárni. Eddig 11 m hosszú, a legszélesebb része kb. 7,5 m. (Bele se fért a teljes képbe, drónfelvételt is készítettünk róla)

Hajdu Melinda

[zeroz2ro]

31 km autópálya 400 milliárd forintért a híres zalai magashegységen át? "Harminckilenc híd és négy völgyhíd épül majd a 31 kilométeres M76-os gyorsforgalmi úton, ami minden idők messze legdrágább magyar autópálya-projektje lesz, miután a korábbi 170 milliárd forintos becsléshez képest végül 400 milliárdba fog kerülni Lázár János legutóbbi bejelentése szerint, ennyi az ára annak, hogy a brutális zalai hágókon át bekapcsolják Zalaegerszeget az országos vérkeringésbe. Ebből 9,1 milliárd Ft/km-es ár jön ki, ami messze a legdrágább lesz Magyarország autópályái közül: az eddigi rekordot az M6-os autópálya tartja, amit 4,5 milliárd Ft/km áron építettek meg.

"Az M76-os gyorsforgalmi út nem a legdrágább autópálya lesz Magyarországon, hanem az eddigi legnehezebb domborzati viszonyok között megépülő, legkorszerűbb hazai gyorsforgalmi útszakasz."

Az extrém magashegyi viszonyok között tehát átlagosan nem egész 800 méterenként építenek egy hidat a majdani gyorsforgalmi út fölé. " Via - https://444.hu/2023/12/19/megmagyarazta-a-miniszterium-mi-kerul-400-milliardba-egy-44-km-es-autopalyan-800-meterenkent-tesznek-ra-egy-hidat

[diogenesz2020portugal]

Bruck András

Két történet

Magyarországon két egyaránt végzetes történet fut párhuzamosan egymás mellett. Az egyik leginkább egy komplex bűnügyi történethez hasonlítható. Legújabb fejezete, hogy a káprázatos Turai Kastély, a Tokaj-hegyaljai Andrássy Rezidencia Wine & Spa és számtalan más értékes ingatlan után néhány hete az ikonikus Gellért Szálló is Tiborcz István cége tulajdonába került. Orbán Ráhel és a férje lassan több közpénzből felújított kastélyt, ötcsillagosra átépített szállodát birtokol, mint a brit királyi család… Minden társadalomnak vannak vesztesei és nyertesei, az igazságosság mint kormányzó elv egyikben sem valósul meg maradéktalanul. Földi paradicsom nincs, de az olyan Frankenstein szülemény sem túl gyakori, mint amivé egy évtized alatt Magyarország vált.

Aki egy koncentrációs tábor vezetője lesz, az azt vállalja, hogy embereket fog gyilkolni. Aki meg egy liberális demokráciáé, az azt, hogy a közjó érdekében fog kormányozni. Antall Józseftől Bajnai Gordonig valóban valamennyi miniszterelnökünk tisztában volt vele, hogy az ország bevételei és vagyontárgyai nem az ő saját tulajdonuk és nem rendelkezhetnek velük szabadon. Orbán Viktor viszont ezt másképp gondolta, így a közjó hűséges, elkötelezett szolgálata helyett az államháztartásból privát használatú feketekasszát csinált, elsősorban közvetlenül maga és a családtagjai hasznára, közvetve pedig mindazoknak, akiket ő „új nemzeti tőkésosztálynak” nevez. A közpénzekből királyi módon élők pedig mint valami mitológiai szörny elnyelnek mindent: az ország legértékesebb ingó és ingatlan vagyontárgyai már az övék, köztük a Balaton és vidéke, plázák, töménytelen budai és Városliget környéki villa, Andrássy úti paloták, történelmi épületek a budai Várban. A Párizst elfoglaló nácik vették így birtokba a francia főváros legpompásabb épületeit. Mivel a rezsimnek sok elégedett és lojális szolgára van szüksége, az új tulajdonosoknak általában még az ajándékba kapott épületek átépítése, felújítása sem kerül egy fillérükbe sem, minden az adófizetők zsebéből megy. Se szavakkal, se számokkal nem kifejezhető az a veszteség, amit egy ilyen bűnszervezet-szerűen irányított ország szenved el. A magyar társadalom ma védtelenebb, mint egy erdőben sorsára hagyott csecsemő.

Vajon létezik olyan naiv, együgyű lélek, aki elhiszi, hogy mondjuk Matolcsy György fia a nemzet számára értékteremtő munkával maga kereste meg azt a 14 milliárd forintot, amennyiért egy 350 m2-es apartmant vásárolt New Yorkban, a fotón látható épületben, az 5. sugárút és az 57. utca sarkán? Oknyomozó írásokból tudni, hogy ő és a baráti köre nagyjából úgy él, fogyaszt, utazik, vásárol, mint egy amerikai popsztár, Messi vagy Ronaldo, éppen csak a mi oligarcháink közpénzből fedezik saját luxusigényeiket. Hogy ez miképp lehetséges? Kifogyhatatlan az a találékonyság, amivel Orbán korrupciós gépezete eltünteti a költségvetési és az EU-pénzeket. A rögtön szállóigévé vált „elvesztette közpénz jellegét” beismerés, netán elszólás? is ezermilliárdnyi, NER-közeli vállalkozó luxuséletére fordítható közvagyont takar. E vállalkozókban egyvalami biztosan közös: az, hogy ők nem a saját bőrüket és pénzüket viszik vásárra, hanem a mienket. Az ő meggazdagodásukat nem vizsgálja a NAV, a rendőrség, az ügyészség, nekik nincsenek versenytársaik, ők nem piaci viszonyok között gyarapodnak. Orbán Viktor nem csak gazdaggá tette őket, hanem a bűntársaivá is, így a boldogulásuk vagy bukásuk is egyedül rajta múlik. Ki ne emlékezne Simicska Lajos sorsára?

Amikor Orbán 2014-ben Tusnádfürdőn bejelentette, hogy a magyarok jövője ettől kezdve az illiberalizmus lesz, ezzel azt hozta ország-világ tudomására, hogy a továbbiakban nem ismer el semmilyen fölötte álló erőt és akaratot, és a jog uralma helyébe az ő kontroll nélküli, egyszemélyi uralma lép. Nem történt meglepetés, ez felelt meg jellemének, személyiségének. Addigra az őt is kontrolláló demokratikus intézmények egy részét már kiiktatta, a maradékkal pedig gyorsan végzett: a hatalma totálissá vált. Ez egy lezárult sztori, amivel már semmi dolga Orbánnak, elég alkalmanként némi finomhangolás. Azonban a nemzeti vagyon szisztematikus felélésének és elherdálásának ebben a pillanatban is zajló bűnügyi története hátteréből mind inkább kibontakozik egy másik történet is, és az sem kevésbé rémálomszerű: egy bosszútörténetnek is a tanúi és elszenvedői vagyunk.

Végtelen hosszúságú az irodalmi és a szimpla, hétköznapi emberi bosszúk sora és oka: bosszút állhatsz meggyilkolt apádért a Hamletben, elveszített szerelmedért az Üvöltő szelekben, egy bálna fogai közt hagyott lábadért a Moby Dickben, a Tarantino-filmek alapeleme a bosszú, a Biblia istene így szól: … „bosszút állok ellenfeleimen és megfizetek gyűlölőimnek”… ezzel szemben a politikusi bosszú motivációi többnyire homályban maradnak, különösen, ha az nem egyvalaki, hanem egy egész nemzet ellen irányul. Ez a bosszú pedig oda csap le, ahol a legjobban fáj, magára az emberre. Az egészségére, a jóllétére, a gyerekei jövőbeli boldogulására.

Nagyon sok éve és nagyon sok pénze volt Orbánnak arra, hogy a kormánya érzékelhetően javítson az egészségügy katasztrofális helyzetén és a magyarok hasonlóképp katasztrofális egészségi állapotán. Hogy ne mi álljunk szinte valamennyi betegséggel összefüggő halálozási lista élén: szív, keringés, cukor, stroke, rák… ő azonban pont az ellenkezőjét teszi: a magyar állam teljesen kivonult a szociális ellátásból, az idősgondozásból, a lassan elvérző hazai egészségügy meggyógyítása helyett pedig Orbánnak épp most építenek atlétika stadiont 200 milliárdért és egy újabb focipályát Felcsúton. Lehet-e nem szándékos a prioritások ilyen égbekiáltó fejtetőre állítása? Én ellopok mindent, te viszont élj, ahogy tudsz, és ha belehalsz, hát úgy jártál. Míg az autokráciáját racionális intézkedésekkel szilárdította meg, pontosan követte a diktátorok kézikönyvét, addig hagyni az embereket szükségtelenül meghalni még egy autokráciában is irracionálisnak számít. Ez bosszú, s bár nem börtönnel, golyóval, ez is az ember megsemmisítésének szándéka, éppen csak büntetőjogi felelősségre vonhatóság nélkül.

Nem tudom, mi bosszúvágya mozgatója, és talán ő maga sem tudja. A bosszúnak nincsenek szabályai és az többnyire önmagáért való, előzetes költség-hasznosság elemzés nélkül. De bosszú a nemzetek késhegyre menő oktatási versenyében, azaz a jövőért folytatott globális versenyben a magyar oktatáspolitika szemhatárát nem minél magasabbra, hanem egyre alacsonyabbra helyezni, a pedagógustársadalmat pedig nem partnerré, hanem ellenséggé tenni. Mindezeken felül az ember egészségét és szellemét egy rendőrminiszter kezébe adni mi más lenne, mint szintén bosszú.

„A bosszú nem mindig édes, mert ha beteljesül, a bosszúálló gyakran alacsonyabb rendűnek érzi magát az áldozatánál”, mondja Emil Cioran, román filozófus. Akkor pedig muszáj újra és újra bosszút állnia. Nem búvárkodnék a bosszú pszichológiájában, de Orbán irracionálisabbnál irracionálisabb cselekedetei nekem nem igen adnak más magyarázatot. Magyarország számára mitől előnyös az Euro-atlanti egység és tágabb hazánk, az Európai Unió állandó bomlasztása? Mitől nemzeti érdek az EU-val való abnormális viszony és helyette szoros barátság a brutális agresszor Oroszországgal? Kínával. Nekünk, népnek, mi hasznunk van abból, hogy Orbán szinte csak diktatúrákkal és sötét zsákutca-országokkal tart szívélyes kapcsolatot? Miért mérgezi meg viszonyunkat a szomszédainkkal? Egyszóval, miért tapossa lábbal jövőbeli esélyeinket, lehetőségeinket? Na és miért van jobb dolga Debrecennek, mint Budapestnek, a fideszes önkormányzatoknak, mint az ellenzékieknek? Ott nem magyarok élnek?

„Az utolsókig birkózom veled; a pokol szívéből is feléd döfök; gyűlöletből utolsó leheletemet is rád köpöm, te átkozott bálna” - így kiált a Moby Dickben az esztelen bosszúvágytól hajtott Ahab kapitány, aztán elnyeli őt is és hajóját is a tenger.

[rosszulorzott]

World Justice Project Rule of Law Index 2023

írtam érintőlegesen erről a mutatóról, most pár érdekes részletet

az összhelyezésünk 73 a 142-ből (kevesebb jobb), kb középmezőny vagyunk világszerte, a régiónkban viszont az ucccccsók (31)

van egy íve is

hopsz ott alul kiestünk a képből, de mutatom

na. így a 2015-ös kezdő adat nem látható már, a 37. helyről estünk a 73-ra (közben a vizsgált országok köre némiképp bővült)

a ló a horse plinkóban nagyon megütné magát, nem csoda, hogy nekünk is fáj

két adat (a nyolcból) üt el nagyon a pill középmezőnyös képünktől

az egyik a kormányzati hatalom korlátai: 67-ről 123-ra estünk, ez már a vörös színek sávja, 19 pontra a legaljáról. bár szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy a legalja, nem hazudik azzal az ember, csak határozottan kifejezi a véleményét. és tudjátok, mi van 19 pontra a legtetejétől? szívünk csücske, portugália

a másik a rend és biztonság, 20-ról a 14 helyre jöttünk. ezt sztem nem nekünk kellene érezni, hogy aaaaah de fasza, és nem is érezzük, hanem valószínűleg másfelé romlottak sajnos a viszonyok inkább

na de ez még csak 2015-ig néz vissza, jó lenne 2010 előttől mondjuk kiindulásnak. de sajnos a 2012-13-as jelentésben vagyunk először

a link pdf-et tölt le

úgyhogy ezt tudjuk, hogy ekkor 33 helyen voltunk a kormányzati hatalom korlátaival. 90 pontot zuhantunk csak az orbán-kormányok 2012-2023 közötti 11 évében. összesen (a végső időpontban) 142 ország közül a teljes skála majdnem kétharmadának megfelelő, megsemmisítő lecsúszás. a sír, hol nemzet sűlyed el

összesítő helyezést itt nem látok

ezt nézegessétek, hogy fogunk-e választáson kormányt váltani

[kepeslajoska]

Vásárhelyi Mária

Mit tudtunk meg eddig az M1-en történt  szombati tömegszerencsétlenségről?Tudjuk, hogy már a baleset előtti órákban is katasztrofálisak voltak a látási viszonyok az autópálya egyes szakaszain. Tudjuk, hogy a baleset előtt másfél órával, már történt egy szerencsétlenség ugyanabban a térségben, ahová mentőhelikoptert és több rohamkocsit kellett küldeni a súlyos sérültek miatt. Tudjuk, hogy a rendőrség és a Közút Felügyelőség tisztában volt a veszéllyel, hiszen a forgalomjelző táblára ki��rták, hogy erős oldal szél és rossz látási viszonyok tapasztalhatók, de semmiféle más óvintézkedést - forgalomlassítás, elterelés, lezárás - nem tettek.Tudjuk, hogy Szlovákiában a porfelhő miatt ugyanebben az időben lezárták az ottani autópályát, nem engedtek fel autót a pályára. Ács Sándornétól, a Kishantosi Mintagazdaság volt vezetőjétől azt is tudjuk, hogy a por, amelyet széthordott a szél, valójában azért keletkezett, mert Mészárosék és Tiborczék, az új földesurak,  kiirtották azokat a fa- bokor- és egyéb növénysorokat, amelyek feladata a föld megkötése lett volna. Ugyanolyan barbár módon  tarolták le ezeket a földeket is, mint az Európában egyedül álló Kishantosi Mintagazdaságot. Éppen úgy ahogyan a gyarmatosítók bántak a gyarmatok népeivel és természeti kincseivel. Láthatjuk, hogy sem Pintér Sándor belügyminiszternek, sem Mészárosnak és Tiborcznak - a Közútfenntartó üzemeltetőinek és a pálya melletti földek birtokosainak - nincs mondanivalójuk az egy halálos áldozattal és 39 sérülttel és hatalmas anyagi kárral járó balesetről, és ezerrel megindult a szerecsenmosdatás, mely szerint kizárólag az autósok és kamionosok tehetnek a szerencsétlenségről. És biztosak lehetünk benne, hogy a vizsgálat is erre a megállapításra fog jutni. Pedig mennyivel jobb és biztonságosabb lenne az élet ebben az országban, ha Pintér Sándor nem a pedagógusok és orvosok, hanem a rendőrség soraiban tenne rendet, Mészáros visszatérne a gázszereléshez, Tiborcz pedig... számára nincs ötletem, mert a lopáson kívül semmi másban nincs szakmai gyakorlata. Nem hittem volna, hogy 40-50 évvel az olaszországi maffiafilmek - "A vizsgálat lezárult, felejtse el", "Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek" stb. - elkészülte után a valóságban is átélem mindazt, amit akkor a mozikban elborzadva láttam.

[angelofghetto]

mesterséges amortizáció (2. rész)

MÉLYREPÜLÉS

Hogy honnan is jön most ez a felbuzdulásom a fast fashion ellen? Valamikor úgy tíz éve feladta a Use Unused. Az egyik legjobb magyar tervezői márka volt, szexi, ötletes, szakmailag színvonalas, elérhető. A 2016-os Olimpia formaruháinak tervpályázatát is ők nyerték.

Komoly fejlesztéseket szerettek volna végrehajtani, terjeszkedni, nyitni Franciaország és Kína felé is, de közben a világ, a szakma megváltozott. Náluk egy ponton elszakadt a cérna, és azt mondták, nem azért tanultak, fejlődtek, dolgoztak, hogy igénytelen vacakot gyártsanak a fast fashion szellemében, inkább befejezik, vagy váltanak valamerre, mert nem hajlandók egy bizonyos szint alá menni, annál többre tartják ezt a gyönyör�� szakmát, mint amivé válik. Mikor legutóbb hallottam róluk, Kínába költöztek, ahol hatalmas, fizetőképes felvevőpiacot reméltek, de nem tudom, ezzel mi lett.

Aki azt hiszi, hogy Kínában csak vacakot gyártanak, szolgáljon tanulságul egy rövid történet. Mikor elözönlöttek bennünket a kínai boltok, elbeszélgettem az egyik értelmes kínai boltossal, aki meglepően jól beszélt magyarul. Mindketten elcsodálkoztunk a másik nézőpontján. Én azon, hogy mennyi igénytelen olcsó cuccot árulnak ezek az üzletek, ő azon, mennyire igénytelenek és csórók a magyar vásárlók. Azt mondta, hozhatna gyönyörű fafaragásokat, festett lakk dobozokat, hímzett selyem viseleteket is darabját másfél millióért, de a kutya nem tudná itt megvenni.

A keresleti viszonyok és a profitéhség lezüllesztette a szakmát. Nálunk is boldog-boldogtalan nyithatott butikot, akinek volt pénze. Felkészültség, szaktudás nem volt feltétel. Mintha egy butik azonos lenne egy turival, csak veszek húsz kiló ruhát és eladom. Ugyan már, két anyagot mindenki össze tud varrni, aki be tud kapcsolni egy varrógépet, nem? A rendszerváltás előtt-alatt sorra zártak be a jól felszerelt, gépesített, automatizált nagy ruhagyárak, gyakorlatilag visszasüllyedt az iparág a kőbaltához. Szakemberek tömegeit eresztették szélnek. Az idősek korengedményes nyugdíjba mentek, volt aki jobban fizető pályára váltott nagy szomorúan, és maradt néhány utolsó mohikán, aki hitt a feltámadásban, és próbált valahogy túlélni úgy 10-15 éven át, míg a romokból elkezdett kibontakozni valami. A határok nyitásával megjelentek a szerencsétlen erdélyi ingázó munkások és betelepülők, akik még kevesebbért is kaphatók voltak, és lenyomták a bérszínvonalat. Végül a kínai ócsó-ezeöccá konténerpiacok vágták haza végleg az egészet.

Aki tehette, az oktatásba menekült (mert szakoktatóként másfélszer annyit kereshetett, mint mérnökként a megmaradt néhány állami cégnél - pl. egyenruha -, vagy akár az elszaporodó fusi-butikoknál). Nagyjából kihalásos alapon megy a dolog, vagy aki a képszerű hasonlatokat szereti: egyre kevesebb fóka tolong az olvadó jégtáblákon. Ma már ott tartunk, hogy a szaktanárok zömét megbuktatnám, mert elképesztő az a színvonal zuhanás, ami tetten érhető. Ha egy példával akarnám megvilágítani, mikor én a szakmát tanultam, az összes varrógép kinematikai ábráját (karok, csuklók, excenterek, hevederes áthajtások, csúszkák, bütykös tárcsák, forgattyús mechanizmusok, csapágyak, lengő elemek, mi mihez kapcsolódik, mit mozgat, stb.) táblánál fejből rajzolni kellett tudni, egy rossz vonal, és bukta. Ma a tankönyvből fel kell ismerni úgy, hogy a kép alá van írva hogy micsoda. És ez csak egy tantárgy. Valódi felsőfokú szakmai képzés már nincs idehaza, viszont gombamód szaporodnak a divatstílus tervezést is tanmenetbe illesztő iskolák, akik varrni tanítanak, de mivel arra senki nem jelentkezne (mert rosszul fizet, és rabszolgamunka), ezért mellécsapják a divatvilág életérzést, ami kikerülve a világba semmire sem jó. Mi a fenének kellene ebbe az országba ennyi főleg fantáziátlan, botcsinálta, nagymellényű tervezőcske, mikor még a nagyok és tehetségesek sem tudnak megélni? (Külföldön meg kiröhögik őket, nekik megvannak a sajátjaik.)

A vevők? Akinek van pénze, az világmárkákat vásárol, főleg nyugaton. Akinek nincs pénze, annak ott a turi, jobb esetben a fast fashion boltok kínálata, az akciók. Középen nincs semmi, mert valójában nincs igényes és fizetőképes középosztály, akit meg lehetne célozni minőségi divattal. A kevés kivétel, aki mégis van, az vásárol a tervezői showroom-okban, jobb outletekben, esetleg méretre varrat.

Akkor most mi van? Félig nevetve, félig sírva mondogatom az "eredeti butik-felhalmozódás" óta, hogy a hatvanas években a sugar daddy a barbijának bundát és brilleket vett, a hetvenes-nyolcvanas években kocsit, lakást, mostanság meg saját divatmárkát. Ha bejön valami misszpicsa a céghez, és elnyafogja, hogy szeretne bevezetni egy új brendet, már feláll a hátunkon a szőr. Szinte mind ugyanazt a fotót mutatja a pinterestről, vagy valami turkiból kikukázott kinyúlt rongyot hoz, hogy na olyat. És azt hiszi, hogy divatérzékeny és egyedi.

Továbbmegyek. Mikor egy tervezőnél dolgoztam, ott is volt ilyen, és nem értette, miért annyi az annyi, mert ha egy varrónőhöz viszi, az jóval kevesebbért megvarrja. Az idiótának eszébe nem jutott, hogy terveztessen, mert a dizájner arra való, nem arra, hogy valami ki tudja honnan való rongyot az orra alá dugjanak (pláne hogy egy másik hasonló tervező darabját varrja meg). Ez megalázó. Mintha egy gyárigazgatót akarnának portási feladatokkal megbízni a saját cégénél. Nincs semmi baj a portás szakmával, tisztességes megélhetés, és a diri is biztosan meg tudná oldani ha életbevágó lenne, de na.

Ahogyan látni, hogyan lett az építőiparból a leggyalázatosabb értelemben vett sufnituning, úgy lett a divatszakmából is valami horror, a dilettánsok gyűjtőhelye. A minőségi cucc tovább tart, ami nem növeli a dzsidipit. Igazából most az van, aki valóban ért hozzá, és igényesen dolgozik, az éhen hal, mert nyakig ér az általános mókolás. Jóazúgy. És az embereknek amúgy sincs most pénze, legkönnyebb a ruházkodáson spórolni. Önjelölt tehetségekből sok van, mint a Megasztárban. Legtöbben azt hiszik, hogy csak keresnek valakit, aki azt állítja magáról hogy varrónő, kezébe nyomnak valami rajzot, képet vagy rongyot, kicsit előadják magukat, és rögtön híres tervezőkké válnak, aztán onnantól dől a pénz. Persze, ezt hozzák az Ördög Prádát visel, meg az Emily Párizsban filmek, a New-York-i, London-i, Milánó-i, Párizs-i Divathetek, meg a VOUGE csillogása, de az egy egészen más szint. (Nyilván a dokik is sírnak-röhögnek az orvosos sorozatokon.)

Volt olyan megrendelőnk (amúgy dúsgazdag ügyvéd), aki hozta a Burda magazinjait, hogy abból varrjunk neki, mert ki akar kerülni vele a nemzetközi kifutókra a nagyok közé, de nem tudta, mi a különbség a szövött és a kötött anyag között, vagy hogy a ruhadarabok méretekben készülnek, egy méret nem jó mindenkire. Próbáltam neki finoman és kedvesen elmagyarázni, hogy mi merre hány méter, és hogy nem kell feltétlenül ragaszkodnia a kályhához, mi ennél nagyságrendekkel nagyobb tervezői és technikai szabadságot tudunk kínálni a szakember gárdánk jóvoltából, de erre hisztizni kezdett, hogy csak egy kis jószándék kellene, és megpróbált kirúgatni a főnökömmel. (Végül én maradtam, ő ment.) Hogy ez mennyire nevetséges volt, ahhoz ismerni kell a szakma struktúráját.

Szóval szintek. A világvezető néhány tucat (mára már ez is felhígult) divathház diktálja a divatot a következő szezonra. Mindenki fel tud sorolni ilyeneket: Dior, Givenchy, Chanel, Saint Laurent, Gaultier, Miyake, stb. Persze azóta sok újabb is van, és a régiek zömében is már fiatalabb tervezők dolgoznak a névadók nyomában. Ez a szint az Haute Couture ("ot kotür"), jelentése Magas Szabásművészet. Stílusok, vonalvezetések, színek, határ a csillagos ég, és nem minden hordható, ezek némelyike inkább képzőművészeti alkotás, elvetemültebb tervezők akár vasrácsot, madárfészket vagy játékmackót is beépít a darabjaiba. Ezen a szinten ugyanúgy a hangulat, az életérzés számít, mint egy üdítőital reklámban. Azért kerülnek ezek a szuperegyedi darabok csilliárdokba, mert rengetegen, rengeteg órában, mindent kézzel készítenek, összesen egyetlen darab készül, és ott van mögötte a világhírű, történelmi név. Gyakran az anyag is kézzel készül, egyedileg festik, applikálják, szemenként hímzik gyönggyel, flitterrel szorgos kezek, akár úgy, hogy az alap egy fátyol szerű vagy tüll szerű anyag, amit meghatározott minta szerint televarrnak, és nem sajnálják belőle a hozzávalókat. Van, hogy több változat születik, és amit mégis elvet a tervező, azt megsemmisítik. Ez mind benne van az árban. Meg a DJ, a kifutó, terembérlet, manökenek gázsija, fodrász, sminkes... egészen a bérszámfejtőn és büfés fiún át a takarítónőig.

Következő szint a prêt-à-porter ("prét-á-porté"), ami az előző szint "lehozása a fellegekből", jelentése kész viselet. A hordhatóhoz sokkal közelebb áll, mint az előző szint, de még itt is nagy tere van a fantáziának, az extremitásnak. Ebből dolgoznak a céges, "alkalmazott" tervezők, ezek alapján állítják össze a nagyközönség számára gyártott minőségi kollekciókat. Sok képzett szakember dolgozik ezeken, akár több hónapnyi munkát belefektetve. Valójában itt indul a koppintás, mert még ezek is nagyon drága darabok.

Következő szinten különválik a szakma. Vannak multinacionális cégek tömegtermelésre, vannak helyi dizájnerek akik egyedi darabokat készítenek kis szériában (max. 10 db), kis és kisebb magáncégek, sorban csökkenő igényességgel és minőséggel, csökkenő ráfordítással, és vannak a méretes szalonok, de az egy külön történet. És persze van a civil hobbvarrászat, amihez pl. a Burda divatmagazinok lettek kitalálva a háború utáni nagy spórolásban, mikor áruhiány volt, és a családanyák abroszból meg függönyből varrtak a családnak. Visszautalva az elejére, ebből a szintből akarta megvalósítani kislánykori álmát az ügyvédnő az Haute Couture kifutón.

Majd később írok arról is, miért lehet annyira addiktív ez a szakma, miért lehet annyira szeretni.

Mazochistáknak, és akiket behatóbban érdekel a realitás, azoknak ajánlom a Telex 4 részes feltáró jellegű cikksorozatát:

[sztivan]

ebben a kritikus geopolitikai helyzetben, ezek között az ellentmondásos európai uniós viszonyok között is meg tudja majd állni a helyét ez a minisztérium, és az ország javára dolgozva, az ország érdekében eljárva a beérkező európai uniós forrásokat a területfejlesztési szempontokkal összhangban, a nemzet javára tudja majd hasznosítani

Aradszki Navracsics minisztériumáról

[kaoszkutato]

államforma

A tulajdoni viszonyok megváltozása indokolttá tette, hogy Magyarország (korábbi nevén Magyar Köztársaság) újra nevet váltson. Az ország államformája ezentúl Zrt, a hivatalos elnevezését pedig a nemrégiben többséget szerzett részvénytulajdonos javaslata alapján már el is fogadta az Országgyűlés: MGYRRSZG Zrt.

Az országhatárokon már el is kezdődött az új táblák kihelyezése. (MTI)

[filmszeresz]

FILMSZERÉSZ TOP 100 TÉVÉSOROZAT - 32. Mad Men – Reklámőrültek

Az (amerikai) marketing-szakma krónikája nagyjából stabil, de érdekesen vívódó macsó-szemszögből. Az új évezred sorozat-boomjának egyik legönfejűbb, s ezért is okkal-joggal tisztelt produkciója.

Úgynevezett klasszikus.

Rengeteget dohányoznak benne. Ez önmagában még nem lenne érdem persze, de tényleg ott tartunk, hogy azzal semmi baj, ha valaki a filmen viszkivel öblít, de nehogy rágyújtson, mert fúj, az egészségtelen. Ám a Mad Men-ben nem azért cigiznek sokat, hogy bemutassanak a kornak, amely embere nézi a sorozatot, hanem egyszerűen azért, mert ha egy sorozat története a 60-as években indul, akkor így autentikus.

Az egész sorozat szuper-autentikus: a miliő perfekt, a karakterekben csak úgy pulzál a feszültség - a sztori meg egyszerre informatív és szórakoztató. És megállás nélkül provokatív. A Mad Men 7 évada hangsúlyosan mesél a reklám csinálóiról, annak célközönségéről. A manipulációról. A férfi-női viszonyok fojtott reménytelenségéről. A patriarchátusról és a feminizmus erősödéséről.

Cool, elmélyült és Jon Hamm. És Elisabeth Moss, Vincent Kartheiser, January Jones, Christina Hendricks, John Slattery

Robert Morse, Jared Harris. És a többiek.

És a Mad Men-é a tévétörténet egyik legklasszabb főcíme is.

[algebraicvarietyshow]

na, mccarthy most mar hajlando azt is megadni, hogy egyetlen kepviselo kezdemenyezheti (5 helyett) a hazelnok elmozditasat jelento szavazast, ami jelen viszonyok kozott gyakorlatilag kormanyozhatatlanna teheti a kepviselohazat. a kovetkezo ajanlat remelem mar a liberum veto!

[diogenesz2020portugal]

A Kirk hurrikán holnap érkezik az Azori-szigetekre, akár 17-19 méter magas hullámokkal. Corvo szigete a legérintettebb, a katasztrófavédelem már megkezdte a védekezést.

A Nemzeti Tengerészeti Hatóság és a Haditengerészet figyelmeztet az Azori-szigeteken az elkövetkező napokban súlyosbodó tengeri időjárásra

A tenger- és szélviszonyok előrejelzése szerint az Azori-szigeteken október 8-a, kedd korai óráktól október 9-e, szerda reggelig jelentősen romlanak az időjárási viszonyok az Azori-szigeteken.

A tenger hullámait nyugati hullámok fogják jellemezni, jelentősen kilenc méteres magasság, maximum 16 méteres magasság, átlagosan 15-18 másodperc közötti időszakkal. Nyugati széllökések várhatóak, átlagosan 75km/h intenzitással és akár 135km/h széllökések is.

Ezért a Nemzeti Tengerészeti Hatóság és a Haditengerészet – különösen a tengeri halászoknak és szabadidős hajózóknak – javasolja, hogy térjenek vissza a legközelebbi menedékkikötőbe, és tegyenek óvintézkedéseket.

Javasolt továbbá a horgonyzott és lehorgonyzott hajók kikötésének és felügyeletének megerősítése, valamint a tengerészek állandó éberségi állapotát fenntartani és figyelemmel kísérni az időjárási helyzet alakulását a navigációs figyelmeztetések és a Portugál Tengeri és Légköri Intézet (IPMA) időjárás-előrejelzésein keresztül, valamint a kikötői hatóságok által a kikötőkbe való belépés feltételeiről rendelkezésre bocsátott egyéb információkat, a tengerre való kihajózás elkerülése addig, amíg a körülmények nem javulnak.

A lakosságnak tanácsoljuk, hogy ne tegyen sétát a part mentén vagy strandon, valamint ne vegyen részt zord tengereknek kitett, vagy szörfös területeken. Különösen kerülni kell a sziklákra való felmászást és az ott tartózkodást. Alapvető fontosságú a megelőző megközelítés alkalmazása, és ne tegyük ki magunkat felesleges kockázatnak.

Ha feltétlenül ki kell menni a partra, érdemes ébernek maradni, mindig szem előtt tartani, hogy ilyen körülmények között a tenger könnyen elérheti a látszólag biztonságos területeket.

Hullámtérkép

[rosszulorzott]

Részletek itt:

fb

(a szerdai fb-bejegyzés)

máshogy látom a hangsúlyokat az ellenzék és mp vonatkozásában, miközben ő nyilván jobban tájékozódik ellenzéki berkeken belül, tudja, mit próbált meg sikertelenül és miről-kiről pattant vissza (én is tudok ilyeneket, amik inkább engem támasztanak alá, de az másodkézből van)

de sztem az ellenzék kudarcainak kevésbé oka a kollaboráció (nyilván az is van és az is hat), és inkább a diktatorikus viszonyok. full demokráciában sem annyira magától értetődő, hogy mindenki jól és azonosan értelmezi a helyzetet, a problémákat, a prioritásokat, vagy az, hogy képes jól megkülönböztetni azokat az eseteket, amikor az együttműködés a legüdvösebb meg amikor a különutasság (jó ellenpélda erre maga hadházy, aki előtt le a kalappal, hogy nem állt be a rendszert konszolidálók sorába 2022-ben, mert ez az az ügy, ami miatt érdemes akár külön is kiállni). sződd még eköré a diktatúra módszereit és erejét, a helyzet látható kétértelműségét a politikusok és a választók számára is, és azt a káoszt kapod, amiben nem kell jellemhiba ahhoz, hogy tévelyegj - és csak újabb tévedésekhez vezet, ha a diktatúra hatalmának a szándékos felhasználását és következményeit az azokat elszenvedők számlájára írjuk

hogy ezzel szemben mp az ő szemében tényleg a hiteles új szereplő vagy csak a követői tömegnek szánt lip service, hogy ne vegyék a fejét, azt nemtom