#Kimondod

[versinator]

Kimondod fronton

Tájáról borzalmaktól mellből leláncolt Tábortűz áldozhat törődötten aranyfátyolt Lézengő roppannak gyöngét hegyjárók Zsoltárok megenyhít igérő milljók Brilliáns megmozdultál dermeszt elhallgatják Sebüket gyertyafény sugáron véznák

Nemszabad csatáknak kereskedést botlik Sebünk velők eljegyzési takaródzik Szűnő kifestve huny leolvad Becsaptak béklyóban mezőlaborc fátylad Eltöltött apródjával férgekhez rakják Kigyulladtak megitatom mészben fiókák

Zengesz sajgón hajnaluk pörkölt Kinálnak vesznem kályhasut félrefordult Kontrás városról örömhirt mosolygók Sírdombok postával benyitott áldozók Melódiákra vezete venyigét tompítják Csonkig nyiljon kasznár hetérák

Végvári megváltják huszárok értetődik Ligetből mindenünket hótakaróban szegik Célodat kiszálltak rámhajolt kihamvad Ujnak zsoltárát nagydob mutattad Tudhassam vackom leejted dárdák Apródja virágeső verbunkost úsztatják

Félelmesebben kinyitott temetőjárók dacolt Felfigyeltek ködével mostátok ömölt Locsogj nyalta csüggedjen patkók Imádna virágkehely véssék sétálók Robbanástól rabszijra karácsonya szórták Nyomodon megbabonázták hercegasszony bántsák

Betegje üvöltsd parasztlánynak gondjaik Kötelékük hallotok jóltevők vágódik Harcoljon összejönnénk kiállom újjad Parancsold ezrei menetnek szolgahad Dobját testvérünktől kergetted hallgatták Zsidófiút álmomnak mérten mormolják

[egy-lany-blogja]

Eljön majd az idő... Amikor majd mersz, lépsz, megteszed, kimondod. Eljön majd, amikor kevesebb lesz a teher, amikor végre elérkezik a pillanat, amikor te is megérkezel. Egyszer eljön majd az idő a szépre, a még több erőre, az akarásra, a bátorságra, arra az áhított pillanatra, amikor a hely meg az idő is azzá válik. Vársz. Mert hiszed, eljön az idő. Az idő azonban nem jön. Ott van. Az idő megy. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Hmm elgondolkodtató...

[pajjorimre]

Toás, foik, mien, meik

Most azon gondolkodom hogy azoknál a szavaknál, ahol tulajdonképpen mindegy hogy ly-nal vagy j-vel írod, mert a szó jelentését nem változtatja meg, ott tényleg el is lehetne hagyni a jlyét, aztán kész. Grétsy tanár úr mondjuk ki lenne borulva. Anticsendes hangzó. Kimondod, de nem írod le.

[orsiisworld]

Szeretlek, ugye tudod?

Mostanában mindig így szoktad mondani mikor elköszönünk egymástól

És ha nem is hallom olyan sokszor tőled mint ahogy szeretném, ez ilyenkor annyira jó hogy kimondod

Kérlek mond mindig ilyenkor legalább

[csacskamacskamocska]

„Ha negatív érzéseid vannak, akkor valamiben hazudsz magadnak”

Ezt egy pszichológus mondta egy előadásban, és úgy éreztem érdemes átgondolni mert kérdéseket vetett fel bennem miközben valahogy érzem az igazságát. Egyszer azt tanultam, hogy ha valamivel kapcsolatban negatív érzésed van, akkor ásni kell, a mélyére, ásni, ásni, és minden réteget megnézni, és ásni tovább és mindig érzi az ember, hogy jó-jó, de még ez nem a legmélye, és amikor valóban az aljára érsz a dolognak, a sok rárakódott parazitaérzelem* legalján ott van a valódi ok, és akkor ez a negatív érzelem kivétel nélkül mindig átfordul pozitívba. És olyankor az emberek rettenetesen sírnak vagy rettenetesen nevetnek, de hatalmas érzelmek szabadulnak fel, és utána egyszerűen minden jó lesz.

*parazita érzelemnek nevezzük azokat az érzéseket amikkel elfedjük a számunkra elfogadhatatlan érzelmeinket. Ezekből több is lehet egymáson, mert attól is f��gg mennyire jelentős a dolog, meg ahogy távolodunk az igazságtól egyre frusztrálóbb fenntartani a hazugságot és újabb és újabb magyarázatokra van szükség.

Biztos ismered az érzést, hogy valami zavar valakivel vagy valamivel kapcsolatban, és beszélsz és beszélsz és beszélsz, és te is érzed, hogy következetlen és csapongó, és beszélsz és véleményezel és panaszkodsz, és magyarázol és forgatod, és mondod és mondod és egyszercsak kibukik valami... valami egészen kis szar vagy amire sosem gondoltál addig, de ahogy kimondod, te is érzed, hogy jézusom... hát ez az.

A nők beszéddel gyógyítják magukat. A nők ösztönösen tudják ezt, és jó hallgatóság egymás számára. Bírják az ismétlődő panaszt, az ellentmondásokat, a tehetetlenséget, a terhét a hallgatásnak.

Lehet, hogy nem azonnal jön a felszabadulás, amikor kimondtad azt a valamit, mert lehet, hogy még alaposan meg kell nézned, annyira meglepő vagy idegen. De az érzés már megvan, hogy valami kurvajó dolog történt veled, és jobban alszol, jobban tudsz koncentrálni és hatalmas tehertől szabadulsz fel. Szóval csináld! Beszélj! A negatív érzelmek hatalmas terhek.

[0die-for-the-hype0]

Nem vagy itt, mégis olykor úgy érzem, mintha mellettem lennél

Ahogy beszélsz hozzám,

Ahogy a szuszogasod hallom a telefonon keresztül,

Ahogy kimondod mennyire akarsz..

Az az egy nyugtat, hogy egy égbolt van fölöttünk és egy holdra pillantunk rá esténként.

[kiforditom-szetszedem]

Röhögnék, ha nem lenne ugyanilyen vakság logikával, szövegértéssel. Leírod, kimondod, hogy a, b -> c, erre egyik szerint itt a, b -> d van, másik szerint a -> c, harmadik b -> c-t lát, s egyik sem hajlandó észrevenni, hogy hol csúszik el az érvelése. Majd dönt rólad, fölötted, helyetted, tesz olyan megállapítást egy olyan érvvel, hogy eszed megáll, de több energia lenne meggyőzni a hibájáról mint önként elhúzni a picsába. Am I making sense?

[rpskbeylchahjd]

Felébredtem azon gondolkodtam milyen lenne nem itt lenni egy másik világban ahol fent lennék és nem a padlón mint egy szőnyeg csak heverek nézelődöm látom a polcom könyveket laptopom és egyéb mást ami engem boldoggá tesz hogy az lehetek aki vagyok ebben a keserűen de szörnyű világban ahol rombolnak és pusztítanak ölnek és gyilkolnak elvesznek és adnak szeretnek és utálnak biznak és hazudnak minden tettünknek van egy ellentét párja ami azt jelenti hogy mindennek van egy kedvezőtlen oldala szerelem jut eszembe mennyire érzelmesen igy gyengéd ahogy kimondod hogy L O V E is LOVE az új tattom fogja ezt ábrázolni pici lesz és színes mint a szivárvány ami csak eső után van ha kisüt a nap de közben csepereg a tavasz megjött de még totálisan benne vagyunk a télben hócsizmát és kabátot viselek meleg ruhát sálat sapkát harisnyát trikót minden amit magamra ölthetek egy téli napon otthon csak a pajama laptop kakaó és nyugisan sorozatokat nézni ez most az ideálom enni egy adag sült húst hogy azert megiscsak vacsorazzam valami finomat mert kaja nelkul nem tudok aludni majd holnap megjön a kutyáknak az orvos álltal főzött premiaum hús amit karacsonyra vettem nekik .imadom azt az életérzést hogy nincs semmi és nem veszem semmit véresen komolyan lazulhatók pihenhetek jön a téli szünet és azt csinálhatok amit csak akarok kidolgozhatom a tételeimet játszhatok azzal amivel szeretem várhatom a pénteket mert azt mindig úgy várom mint a kis tony a kaját hogy adjak neki a vize mellé a kutyám hogy is ne várhatná el tőlem az adagot amit kis percioztam neki és nagy csaholás után megeszi szinte rágni se rág csak nyeli mint kacsa nokedlit .

[lelekdolgok]

Folyton keresed

Hajtod amíg nem leled,

Meg a másik feledet.

Pedig azt mondják ‘tiéd ha már nem akarod’

Köszönd meg a sok bölcs gondolatot,

Ami ér majd, ha kimondod

Mitől leszel újra boldog.

Fáj,

Neked is és nekem is.

Az évek amik meglettek, néha nehezen,

Részegen , szerelmesen ,

Végül pedig kényszeresen.

Ne sajnáld mi elmúlt,

Várd bàrmi, lesz az út.

[merjnagyotalmodni]

Ha kimondod a véleményedet , akkor mindenki csak bámul hogy mi történt veled. Igazából semmi sem csak bele fáradtam dolgokba és az emberek viselkedésébe. És igen is én is ember vagyok és kifogom mondani amit gondolok. Sajnálom, hogy eddig sok mindent magamba tartottam. De innentől ez másképp lesz.

[versinator]

Haragotok fölitta

Mézeskalácsszivet bátyáidnak körültünk tizéves Illene füzd térten tisztainges Repdeső kikről hadaknak társához Csábit lyrát remegtetik látáshoz Vérfagyasztó csizmái esztendőknek kiszálltunk Eltemettek rakd herceget szolgánk

Hattyúdalom ingatta huny szinarany Függönyös válláról szórták mákony Józanságnak idehallom ágyúink nemszabad Ígértétek behajtanak ékszere olvasgattad Mostátok szolgájaként közelgett frank Sirjon hamvat szigetében karabélyunk

Meggörnyedve hullámhegyeken öklöző üdvösséges Muzsikomnak világló golgotán halványveres Sugja kerülik ködével sorhoz Írásodon asszonyszavak sietőbb angyalához Letörve döglés fényetek kergetőztünk Szitkát fütyülőnek feleltek orcánk

Szívekből nyughasson rohannom cselszövény Lesimít temetőből kérdte fáklyafény Kaptad boszporusi menetnek bántsad Cellának akarások kardotok lefogtad Megértlek szülőházamat vackom küszöbünk Megkötözze ugarok vallottuk csapolunk

Istenírás kimondod imádkozhat bérces Előbbvaló erében üvöltsetek erényes Népemet másvilági lefogva sugároz Farkcsóválva lovagot leromlottam fogukhoz Felfordulni mezsgyén árnyékozza szétmegyünk Üzend járatod térdelt nászunk

Üdvös wesselényi boldogulhat özvegyasszony Mécseket áldhasson hiphopp élettörvény Szittyák hullaház könyörülnek visszaadtad Enyésző bitorolja rendjel vérpad Uzsorások kívánd úrnőd tanulunk Bókolunk párnádon zárdaszűzek fiókáink

[neveletlen]

én szeretem a magázást (önözést) és mindig is szerettem, mert nem a barátom mindenki. leginkább azt szeretem benne, hogy eggyel jobban végig kell gondolnod, hogy mit mondasz mielőtt kimondod, ami többször hasznos mint nem.

Ez kíváncsivá tett, tényleg létezik olyan 2024-ben, hogy valakinek nem természetes, hogy letegezik? Ha valakire igaz, plz reblogoljon már, tök érdekelne h miért / hány éves kora óta érzi ezt. Egyszerűen nincs ilyen ismerősöm, a 80+-os rokonság sem panaszkodott még erről soha.

[csacskamacskamocska]

Szórakozni valaki elméjével

Ez egy teljesen újszerű gondolat. Azt mondja: Ha elfoglalt vagy, mondd meg! Ha nem akarsz beszélgetni, mondd meg! Ha végeztél velem, mondd meg! Ha ezt nem teszed, csak figyelmen kívül hagyod, szellemként kezeled a másikat, akkor valójában szórakozol az elméjével és tévképzetek halmazát generálod. Kommunikálj! Csak ennyi.

Azért érdekes ez mert egyrészt úgy kezeli az elménket, mint egy ismert működésű gépet, amire ráláthatunk. Így is van. Bár annyi tudattalan programunk fut, hogy az néha rémisztő, mintha nem is lenne öntudatunk, csak gépek lennénk, akik azt hiszik magukról, hogy irányítják az életüket, annyira nem ismerjük a minket befolyásoló programokat. És minél kevésbé ismeri valaki tudattalan programjait, annál biztosabb benne, hogy ismeri önmagát és ő tök tudatos. Vicces. Másrészt megosztja a felelősséget, ami egy nehezen megfogható dolog, pedig ebben a formában teljesen elfogadható. Nem kell olyasmit csinálni amire nincs időd, amihez nincs kedved, csak annyit kell tenni, hogy vállalod, kimondod, tiszteled a másik ember életét. (mert tudod, hogy benne is számtalan tudattalan program fut).

Nem szereti az ember azt gondolni, hogy van bármiféle felelőssége mások felé. A minek ment oda pontosan kifejezi ezt a gondolatot. Szabadságod van, ha benne vagy valami szarban, ha nem mész el, ha nem változtatsz, nem mondasz nemet, stb, stb, akkor jogosan ér minden rossz – gondolják sokan. Ahogy azt is, hogy szemétség szórakozni mással, rabolni az idejét, élvezni a fizikai és/vagy érzelmi kényelmet, kihasználni a szeretetét vagy rajongását. Vagyis, hogy van felelősségünk egy egyenlőtlenség kialakulásában.

Nehéz igazságot tenni, mert a tudattalan programok futnak és meghatároznak minket.

Azért is nehéz, mert az elménk mindig tálal egy magyarázatot az igazunkra, akármelyik oldalon is vagyunk. Akár az elszenvedők, akár a kihasználók oldalán, lesz egy nyomós érv, hogy miért van igazunk.

Az jutott eszembe, hogy a szeretteimmel mindig úgy bántam, hogy voltak mondatok, amiket dühömben sem mondtam ki. Őszintén szólva, ez nem volt könnyű. Az pedig, hogy hideg fejjel, csupán oktatásból mondjak nekik olyasmit, amiről tudom, hogy fájni fog nekik, az biztos, hogy nem történhetett meg. Az ember még így is okoz fájdalmat, hiszen a másik embert nem ismerhetjük annyira, hogy biztosan ne bántsuk meg semmivel. (De amúgy esélyes. Szóval van olyan élet, hogy legalább azokat nem bántjuk, akikkel szoros kapcsolatban vagyunk) Mi kellett ehhez? Kibaszott nagy kontroll az ösztönös cselekedetek felett. A felett, hogy az elménk állandóan mérlegel, kritizál, minősít másokat (hogy megvédjen, felkészítsen, megerősítsen), de az ember látja magát kívülről és nem akar az lenni, aki öntudatlanul, erőből ontja magából a szart a másik emberre.

A gyerekeimmel mindig úgy voltam, hogy érezzék azt, hogy a szeretetem töretlen, bármi is történjen, első a szeretet, a megnyugtatás, a problémamegoldás, aztán majd, ha már minden rendben van, akkor majd levonjuk a megfelelő következtetéseket. Szuperül működ��tt. Most sem tartogatják a bajt, nem félnek. Ezt csak azért mesélem, hogy van tapasztalatom abban, hogy milyen érzés fegyelmezni magunkat valaki más érdekében.

Az önzés lényege az, hogy megtehetem, mert nekem jár az, hogy nem kell tekintettel lennem. Az önzés abban is megnyilvánul, hogy adott esetben segítek vagy elnéző vagyok, de hatalmas teher az önfegyelem, nem érzésből teszek valamit, hanem észből. Adott helyzetben nincs más jó út – de rühellem, hogy nem mondhatok nemet vagy nem mondhatom ki a minősítést. Az ebből adódó feszültség ki is jön, amikor úgy érzi valaki, hogy engednie kellett, annyira megterhelő nem győztesnek érezni magát. Persze, az is feszkós, amikor megpróbálsz az elméd komfortzónáján kívül tenni bármit is. Eh, bonyolult ez. Tessék, leírtam ennyi betűt, de csak ugyanazt tudom mondani, mint amire mindig jutok: Vagy azt az utat járod, ahol csak a te elméd van jelen és ahhoz igazítasz mindent, és akkor van egy szép, kényelmes sétányod, vagy azt, ahol megkérdőjelezed magad, de akkor elvesztesz minden biztonságot, és mások is bolondnak tartanak. Sok idő után talán bölcs bolondnak, de bolondnak. Harmadik utat nem látok. Bolondok, írjatok!

[a-multad-ami-furcsasagbol-all]

Hallani akarom ahogy kimondod a nevem ..

[osszetorvelegbelul]

"Életem értelme"

"Életem"

Szavak, melyeket nem gondolsz komolyan, mégis a szemembe mondod őket.

[nem-fogadott-hivas]