#bolondok

[csacskamacskamocska]

Szórakozni valaki elméjével

Ez egy teljesen újszerű gondolat. Azt mondja: Ha elfoglalt vagy, mondd meg! Ha nem akarsz beszélgetni, mondd meg! Ha végeztél velem, mondd meg! Ha ezt nem teszed, csak figyelmen kívül hagyod, szellemként kezeled a másikat, akkor valójában szórakozol az elméjével és tévképzetek halmazát generálod. Kommunikálj! Csak ennyi.

Azért érdekes ez mert egyrészt úgy kezeli az elménket, mint egy ismert működésű gépet, amire ráláthatunk. Így is van. Bár annyi tudattalan programunk fut, hogy az néha rémisztő, mintha nem is lenne öntudatunk, csak gépek lennénk, akik azt hiszik magukról, hogy irányítják az életüket, annyira nem ismerjük a minket befolyásoló programokat. És minél kevésbé ismeri valaki tudattalan programjait, annál biztosabb benne, hogy ismeri önmagát és ő tök tudatos. Vicces. Másrészt megosztja a felelősséget, ami egy nehezen megfogható dolog, pedig ebben a formában teljesen elfogadható. Nem kell olyasmit csinálni amire nincs időd, amihez nincs kedved, csak annyit kell tenni, hogy vállalod, kimondod, tiszteled a másik ember életét. (mert tudod, hogy benne is számtalan tudattalan program fut).

Nem szereti az ember azt gondolni, hogy van bármiféle felelőssége mások felé. A minek ment oda pontosan kifejezi ezt a gondolatot. Szabadságod van, ha benne vagy valami szarban, ha nem mész el, ha nem változtatsz, nem mondasz nemet, stb, stb, akkor jogosan ér minden rossz – gondolják sokan. Ahogy azt is, hogy szemétség szórakozni mással, rabolni az idejét, élvezni a fizikai és/vagy érzelmi kényelmet, kihasználni a szeretetét vagy rajongását. Vagyis, hogy van felelősségünk egy egyenlőtlenség kialakulásában.

Nehéz igazságot tenni, mert a tudattalan programok futnak és meghatároznak minket.

Azért is nehéz, mert az elménk mindig tálal egy magyarázatot az igazunkra, akármelyik oldalon is vagyunk. Akár az elszenvedők, akár a kihasználók oldalán, lesz egy nyomós érv, hogy miért van igazunk.

Az jutott eszembe, hogy a szeretteimmel mindig úgy bántam, hogy voltak mondatok, amiket dühömben sem mondtam ki. Őszintén szólva, ez nem volt könnyű. Az pedig, hogy hideg fejjel, csupán oktatásból mondjak nekik olyasmit, amiről tudom, hogy fájni fog nekik, az biztos, hogy nem történhetett meg. Az ember még így is okoz fájdalmat, hiszen a másik embert nem ismerhetjük annyira, hogy biztosan ne bántsuk meg semmivel. (De amúgy esélyes. Szóval van olyan élet, hogy legalább azokat nem bántjuk, akikkel szoros kapcsolatban vagyunk) Mi kellett ehhez? Kibaszott nagy kontroll az ösztönös cselekedetek felett. A felett, hogy az elménk állandóan mérlegel, kritizál, minősít másokat (hogy megvédjen, felkészítsen, megerősítsen), de az ember látja magát kívülről és nem akar az lenni, aki öntudatlanul, erőből ontja magából a szart a másik emberre.

A gyerekeimmel mindig úgy voltam, hogy érezzék azt, hogy a szeretetem töretlen, bármi is történjen, első a szeretet, a megnyugtatás, a problémamegoldás, aztán majd, ha már minden rendben van, akkor majd levonjuk a megfelelő következtetéseket. Szuperül működött. Most sem tartogatják a bajt, nem félnek. Ezt csak azért mesélem, hogy van tapasztalatom abban, hogy milyen érzés fegyelmezni magunkat valaki más érdekében.

Az önzés lényege az, hogy megtehetem, mert nekem jár az, hogy nem kell tekintettel lennem. Az önzés abban is megnyilvánul, hogy adott esetben segítek vagy elnéző vagyok, de hatalmas teher az önfegyelem, nem érzésből teszek valamit, hanem észből. Adott helyzetben nincs más jó út – de rühellem, hogy nem mondhatok nemet vagy nem mondhatom ki a minősítést. Az ebből adódó feszültség ki is jön, amikor úgy érzi valaki, hogy engednie kellett, annyira megterhelő nem győztesnek érezni magát. Persze, az is feszkós, amikor megpróbálsz az elméd komfortzónáján kívül tenni bármit is. Eh, bonyolult ez. Tessék, leírtam ennyi betűt, de csak ugyanazt tudom mondani, mint amire mindig jutok: Vagy azt az utat járod, ahol csak a te elméd van jelen és ahhoz igazítasz mindent, és akkor van egy szép, kényelmes sétányod, vagy azt, ahol megkérdőjelezed magad, de akkor elvesztesz minden biztonságot, és mások is bolondnak tartanak. Sok idő után talán bölcs bolondnak, de bolondnak. Harmadik utat nem látok. Bolondok, írjatok!

[ozdeg]

[nubesetanimus]

Ma is csodálatos munkanapra ébredtünk ma is baszogassuk a rendes embert a munkahelyén...

[riariahistoria]

A leghűségesebb magyar falu

Derenk.

nem dereng, mi?

elmesélem, állj meg egy percre.

a legendárium szerint Derenk népszavazott a hovatartozásról, hivatalosan viszont nem tette, de a lakói beleszólhattak a dolgokba mikor kijelőlték a határt az I. Világháború után, amit mégsem nyertünk meg (amúgy a visszavágót se). történt ugyanis hogy a vonalat meghúzták, az egyetlen utca kellős közepén, a falu meg kijárta, hogy pár száz méterrel odébb, a hegyoldalban legyen a határ, így ők Magyaroszágon maradhassanak.

tovább is van, mondjam még?

mondom.

igen, Derenk megkapta a hűsége jutalmát. az erdejük Csehszlovákiához került, ők meg a vitéz kormányzó vadasparkjának a szélére - 1938ig. akkor a terület-visszacsatolások miatt az ország nagyobb lett, ők pedig a visszakerült erdővel a vadaspark, a medvetelepítés kellős közepén találták magukat. jött is nemsokára a határozat hogy húzás van, 1943ig az összes lakost kitelepítették, a falut pedig ahogy van ledózerolták. a korabeli sajtóban hírértéke alig volt a leghűségesebb magyar falu eltüntetésének.

tovább is van, mondjam még?

mondom.

a környező falvakba telepítették ki a lakosokat és kárpótlásul jobb meg több földeket kaptak. ami miatt a következő rendszer kuláknak minősítette őket, ezzel pedig szinte kivétel nélkül elvesztették mindenüket és nehéz éveknek nézhettek elébe.

hűség Magyarország felé?

fussatok, bolondok.

[stickalittle]

Ilyenkor tudok mérges szomorúsággal nézni az emberekre.

A mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy Orbán tönkretette a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet, 14 év alatt egyre jobban leszakadtunk a régiótól, Putyinnak behódolva és kényére kedvére az oroszok kezére játszotta az országot, orosz bábállammá tette, az államadósságot megtriplázta, közben pofátlanul ellopta, magánszámlákra csatornázta ki a közvagyont, az emberek képébe hazudik a hatalomért, kiépítette az önkényuralmat, és gyűlöletet szítva, polgárháborús helyzetet teremtve ma már az ország egyik fele simán legyilkolná a másik felét...

A mérleg másik serpenyőjében pedig az van, hogy Magyar Péter szerint büdösek az emberek.

És akkor a magyar sajtó, a közvélemény, az ország lakossága napok óta azzal van elfoglalva, hogy Magyar Péter mondott-e olyat, hogy büdösek az emberek.

A bolondok pedig a mérleget maguk elé emelve úgy látják, hogy a mérleg két serpenyője egy vonalban áll.

[findingnemosworld]

𝐛𝐫𝐞𝐚𝐤 𝐦𝐲 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭 𝐚𝐠𝐚𝐢𝐧 - 𝐝𝐨𝐦𝐢𝐧𝐢𝐤 𝐬𝐳𝐨𝐛𝐨𝐬𝐳𝐥𝐚𝐢

・𝐫𝐞𝐪𝐮𝐞𝐬𝐭𝐞𝐝 𝐛𝐲: 𝐚𝐧𝐨𝐧𝐲𝐦𝐨𝐮𝐬

( 𝐈𝐭 𝐰𝐢𝐥𝐥 𝐛𝐞 𝐚 𝐛𝐢𝐭 𝐝𝐞𝐩𝐫𝐞𝐬𝐬𝐢𝐯𝐞 𝐛𝐮𝐭 𝐰𝐨𝐮𝐥𝐝 𝐲𝐨𝐮 𝐰𝐫𝐢𝐭𝐞 𝐚 𝐟𝐢𝐜 𝐟𝐨𝐫 𝐝𝐨𝐦 𝐛𝐚𝐬𝐞𝐝 𝐨𝐧 𝐬𝐨𝐧𝐠 „𝐛𝐫𝐞𝐚𝐤 𝐦𝐲 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭 𝐚𝐠𝐚𝐢𝐧“ 𝐛𝐲 𝐟𝐢𝐧𝐧𝐞𝐚𝐬 )

𝐚𝐮𝐭𝐡𝐨𝐫'𝐬 𝐧𝐨𝐭𝐞: 𝐭𝐡𝐢𝐬 𝐰𝐚𝐬 𝐚𝐧 𝐞𝐦𝐨𝐭𝐢𝐨𝐧𝐚𝐥 𝐫𝐨𝐥𝐥𝐞𝐫𝐜𝐨𝐚𝐬𝐭𝐞𝐫, 𝐬𝐨 𝐲𝐞𝐚𝐡, 𝐠𝐞𝐭 𝐭𝐡𝐨𝐬𝐞 𝐭𝐢𝐬𝐬𝐮𝐞𝐬 𝐫𝐞𝐚𝐝𝐲 𝐟𝐨𝐥𝐤𝐬.

𝐭𝐫𝐢𝐠𝐠𝐞𝐫 𝐰𝐚𝐫𝐧𝐢𝐧𝐠: 𝐭𝐨𝐱𝐢𝐜 𝐥𝐨𝐯𝐞 𝐚𝐟𝐟𝐚𝐢𝐫, 𝐚𝐧𝐠𝐬𝐭.

[ 𝐡𝐨𝐩𝐞 𝐲𝐨𝐮 𝐥𝐢𝐤𝐞 𝐢𝐭 ]

Kisses that weren't hers, and touches that felt forbidden

He knew exactly how and where to hit her, meticulously striking the places he knew she was most vulnerable in; while he basked in the newly acquired fame and attention from being Liverpool's new number 8, what thrilled him even more was knowing that he had her right where he wanted her to be - a puppet that he could move each time the world would bore him to death.

" Don't you just love the fact that I know you so well " He murmurs tauntingly as both his lips and tongue devour her pussy like a starved man, relishing in the soft sounds that escaped her trembling lips combined with her tear stained cheeks and smudged makeup, it only further asserted that he can control her anytime he saw fit.

" Pocsék bolondok ( Lousy fools ) " He tuts, stroking her inner thigh before he blew a soft breath against her pussy, chuckling at how facile it was for her to squirm, " not a single one knows how to fuck you like the slut that you are "

He continues his torturous assault, all the while her eyes were fixated on the ceiling, how did she allow herself to become so vulnerable - the only plausible explanation was, love, a painful sense of love. they'd separated over a year ago, yet one singular text acts as a drug that keeps her coming back to him, over and over and over.

They make love, similar to what is transpiring now; he uses her whenever he's frustrated, or worse - whenever he's bored of other women, and she willingly lets him as she had come to the realization that, they were both insane and that's what made it so facile to love him to an extent where breaking her heart felt more exciting than a dull life void of his presence.

They meet in the dead of the night, and he walks out the following day as if nothing had happened - she's forced to fake smiles, pretend as if seeing him with other women did not phase her when in fact, it did, she was torn between quitting her job to vanish off of the face of earth or to simply keep up the charade of ignoring her tired heart's pleas of letting him go.

________

He stops by her home again, excited that he had helped his team secure a win in their first ever round of the Europa League, only for her to behave in a manner much colder than him which ignited confusion, " What the fuck is wrong with you? " he asks her.

" I want to end this " was all she could say.

" Excuse me " He said, " What do you mean? "

She looks him dead in the eye, her face pale and void of emotions. " I want this to be over, I'm done "

He tilts his head, confused by the outburst. " Where is this coming from? I thought we agreed that we keep it like this, it's fun, it's stress free and good for us "

" It's good for you, you love seeing me torn up and submissive to every demand you bring to the table, I still love you but it's killing me to laugh and pretend like all is well when you come with a new woman hanging on your arm every time, I still love you and you adore that, you crave that, it thrills you to have at your beck and call when your tired of all the other women " She cried, " So, I am done! I've already handed my letter of resignation, and I'm done with all of this, I don't want to hear from you ever again, and I would prefer that you forget about me so ... " she walks up to the front door, " Please leave "

" Are you serious? " He asks, with wide eyes.

" Yes, I'm more than serious. I do not want to see you, ever again " She said, opening the front door to see him out.

He stood still for a moment before shaking his head, " Fine, but one way you're another you're coming back to me "

" I'd rather die than have you break my heart again " were the last words she had ever said before closing the door on him and in turn, closing the door on her heart.

[stegal]

Olvastam:

Magyarország államformája:

Bolondok..(háza,hajója, országa stb..)

[hicapacity]

Vagány Vakvágány 👌

Alig pár tucat ember - a többség helyi bámészkodók, akik azt sem tudták, ki volt József Attila - gyűlt össze a 20. század legnagyobb magyar költőjének temetésén 1937. december 5-én. Amin már megjelenni is gyanús volt a Horthy-rezsim szemében. Olyannyira, hogy még a csendőrséget is kivezényelték.

Hiányoztak mind a hivatalos közélet tekintélyei, mind az irodalom nagyságai. Budapestről csupán egy maroknyi írástudó jött el, akiket a mai zsargonban úgy neveznének, hogy "hazaáruló ballibsik". Akik közé József Attila is tartozott. Küzdőtársak és barátok. Akik végig kitartottak mellette, annak ellenére, hogy a betegsége miatt nem volt könnyű eset. Nagyon nem.

A temetésről Faludy György beszámolója maradt fenn, aki maga is jelen volt.

"Arra gondoltam: mi vagyunk a bolondok, néhányan itt, meg a hatvan vagy nyolcvan ember az országban – mert nincs több –, akik Attila nagyságában hiszünk," írta. "A millióknak van igaza, akik nem hisznek benne. És mit hoz a jövő? Hitlert és cselédeit, akik Attila emlékével együtt minket is elmosnak. Ahogy a többit néztem, úgy sejtettem: ők is valami hasonlót gondolnak."

Eltűnődöm, milyen magányos történelmi pillanat lehetett ez ezeknek a keveseknek. A vihar előtti csend. Nem csak József Attilát temették, de egy egész korszakot. A maga lelkesedéseivel és illúzióival. A reményt, hogy Magyarországon, záros határidőn belül, ha nem is nyugati típusú szabadság és jólét teremthető, de legalább helyes vágányra lehet terelni a dolgokat. Ahol már sínen lehetünk.

Ezzel szemben a vonat bizony kegyetlenül elgázolta József Attilát. Nem csak a valódi vonat, aminek a vezetője nem tehetett semmiről. Hanem az ország vonatja. Amit annak masinisztái végzetes felelőtlenséggel vezettek vakvágányra és siklattak ki.

A vakvágányok országa vagyunk. Akkor is és azóta is. Fertelmes meggyőződéssel tudunk robogni hamis délibábokat kergetve a világ pöcegödrei felé. Habzó szájjal megtagadni mindazt, amit a történelem megtanított nekünk a szabadságról és a szolidaritásról.

Vajon volt ez valaha másként a magyar történelemben? Vajon bármely adott történelmi korszakban nem csupán pár tucat ember értette meg ezeket az értékeket, és cselekedett ezeknek megfelelően? Vajon nem mindig is magányosan és elszigetelten küzdöttek azok, akiket a saját korukban a tömegek kivetettek magukból, mint holdkórost, de akiknek később mindig rendre igaza lett? Akiket vagy teljesen elfelejtettek, vagy, ami még rosszabb, akikből később hamis bálványt faragtak? Akiknek az örökségét kisajátították és a saját szája ízük szerint csócsálták meg a különféle rezsimek és kurzusok? Mint tették, teszik Petőfivel, Adyval és József Attilával.

A temetés végül "simán zajlott le", egészen addig, amíg Horváth Béla, a József Attiláék lapjában, a Szép Szóban gyakran publikáló katolikus költő, fel nem olvasta saját, "valóban lázas hangú" költeményét. Őt a temetés után a csendőrök kéz- és lábbilincsben vitték el "lázítás" gyanújával. Tragikomikus fordulat, hogy a Levegőt! című vers költőjének temetéséről egy verset felolvasó költőtársat vasban hurcoltak el.

Horváth verse így kezdődik:

"Bolond világot oktatott, bolondokat, vagy banditákat,

Okos szívében jajgatott a világ töredelme.

A meggyalázott nemzetért volt homlokán gyalázat

S a csattogó vonat a csontját követelte.

Mert élni nem lehet ily bölcsen és merészen.

Nem bírhat ennyi tisztaságot a gonosz világ,

Harminckét évig állt a földön mennyire készen,

Hát Istenem, most gyógyítgassad csókjaiddal József Attilát!"

Veszélyes lázítás bizony. Bolondoknak nevezni a bolondokat, banditáknak a banditákat. Akik meggyalázták a nemzetet. Veszélyes megírni, hogy József Attilát nem a vonat ölte meg, hanem a gonosz világ, ami nem bírt ennyi tisztaságot. Amiben nem lehet ily bölcsen és merészen élni.

Jelképes az is, hogyan végezte az a kevés kortárs - fehérek közt az európaiak - akik valóban megértették József Attila jelentőségét, és akik vele együtt követeltek levegőt egy egyre áporodottabb levegőjű korban.

"Temetése résztvevőit nem kísérte szerencse," írta Faludy. "Röviddel Attila halála után Remenyik Zsiga kivándorolt az Egyesült Államokba, Ignotus Londonba, Fejtő, Hatvany, Német Andor és én Franciaországba. K. Havas Gézát német SS lőtte le, Mónus Illést a nyilasok gyilkolták meg, és Gáspár Zoltánt, mikor 1945 februárjában kijött egy budai házból és boldogan szétnézett, hogy vége a háborúnak, eltévedt golyó találta homlokon."

József Attilát a mai kurzus se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Meg lehet próbálni eltorzítani és cenzúrázni az örökségét, egy NER-konform, fékezett habzású verzióját tanítani középiskolás fokon. Teljesen megtagadni nem lehet. Szobrát nem merték eltávolítani a többivel együtt a Parlament mellől. Bár a teret 44-es állapotában újraálmodók bizonyára legszívesebben szabadultak volna tőle, és helyére egy Wass Albert szobrot emelnének.

Ott ül a rakodóparton, korok múlásának néma tanúja. Mint az ország rossz lelkiismerete. Akkor is ott ül, ha a szabad levegő szerelmesei közül egyre többen vándorolnak el megint. Kényelmetlen emlékeket ébreszt azokban, akik felejtenének. Hogy lehetne másként élni. Hogy szülhetne a szabadság is rendet. Komor tekintetével nézi, csak nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, hallgatja sorsába merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

(fotó: Both Balázs)

[szupertibi]

Tibor megfejti a karácsonyt!

Olyan, mint a Harry Potter, a keresztények pedig bolondok.

🤪🤪🤪

[chuckyeager]

[csacskamacskamocska]

10 kibaszott év

után, tegnap először fordult elő, hogy felhívtam a kollégámat, csupán azért, hogy csevegjünk. Bár ő gyakran megteszi velem, és eleinte értetlenül álltam a dolog előtt, hogy mi a fasz van, még mondja is, hogy csak szociális életet akar élni, de miért pont velem? Nős ember, a felesége is a kollégám, mitakarez? Barátkozni akar? Minek? Barátkozzon az asszonnyal, hagyjon engem békibe. Nem vagyok én valami szolgáltató, akit felhívsz, hogy értelmesen csevegj valakivel. Azon túl, hogy tényleg úgy vagyunk, mind a bolondok, akik már minden viccet ismernek és már csak a sorszámát mondják be és röhögnek, konkrétan ezt szoktuk csinálni: – Elköltözik a fiam egy lánnyal, aki nem a barátnője. –„merőkanál”? – Azaz! Hahahahaha! szóval nem érzem a közelséget. Nem tudom azt mondani, hogy szeretem őt. Nekem ő túlságosan kritikus és túlságosan egoista. Pedig még szereti is az írásaimat. Szóval a baj az én készülékemmel van. Nem találom a szerepemet ebben a kapcsolatban. Nem tudok érzelmi kötődést megélni. Vagy nem akarok.

Az egészet azért mesélem, mert ezen gondolkodtam hajnalban, hogy míg befogadó vagyok mások szükségleteivel, én magam nehezen jutok el oda, hogy egy kapcsolatból „kivegyek”. Nehezen építek bizalmat, gyanakvó vagyok, szorongok tőle, hogy a terhére vagyok a másiknak. Ezek annyira mélyen gyökereznek, hogy sokévnyi terápia sem tudta feloldani. Ha az anyádnak teher vagy, érzésed szerint mindenkinek teher vagy.

Kimondhatatlanul sérülékeny vagyok ebben a dologban. Erre jöttem rá. Nem vagyok képes úgy kommunikálni a prolémáimról, hogy utána felszabadultságot érezzek és ne feszültséget. Hogy ne kudarcank éljem meg azt, hogy nem bírom, ne szégyenkezzek miatta, hogy nem voltam elég jó. És nem akarok senkinek a terhére lenni.

Tegnap végiggondoltam az életem és megállapítottam, hogy nagyon, de tényleg nagyon fasza kis élet, mindent megcsináltam amit akartam, és mindent megcsinálhatok amit csak akarok. Egyszerűen semmi de semmi okom a nyígásra, hiszen olyan tág lehetőségeim vannak, amiért sokan a fél karjukat odaadnák. Csak ez a nyomorult, kioperálhatatlan, kibaszottfájdalmas szar érzés ne lenne bennem, ez a feloldhatatlan magányérzet. Gondolom ez az, amit mások alkohollal, droggal vagy szexszel szoktak elnyomni. És nyilván van, aki hírből sem ismeri. Ezzel kéne valamit kezdeni mert tegnap megint elkaptak a szuicid gondolatok. Azt is tudom, hogy ha belerohanok valaki karjaiba, az csak ideig-óráig oldja ezt fel. Aztán az első konfliktusnál zsupsz, megint ott állok a hegytetőn a semmi közepén és csak kavarog körülöttem a rémület.

Hogy mit látnak belőlem mások? Ezt biztosan sosem.

[stickalittle]

Tényleg. Én azt álmodtam, hogy anyám házában aludtam, amikor hajnalban csöngetett valaki a bejárati ajtónál. Gatyában, pólóban, tök álmosan mentem ki megnézni, hogy ki az. Egy nő volt az, aki azt mondta, hogy anyám kiírta a facebookra, hogy rossz a zuhany, és jött megnézni. Mondom neki, hogy miért akarja megnézni, talán vízvezetékszerelő, vagy csak ért hozzá, segíteni akar, és meg akarja szerelni, mire mondja, hogy nem-nem, hanem csupán kíváncsi. Mondom neki, hogy akkor menjen haza. Ekkor érkezett meg a férje egy Ladával. Nyitva volt a kapu, mire a férj beparkol autóval az előkertbe, a virágágyásra. Mondom neki, hogy ember, ezt hogyan gondolja? Miért nem áll meg az utcán, meg különben is, ha maga itt idegen, lófasz sem várja, miért nem kérdezi meg, hogy hová parkolhat egy magánház udvarára, miért nem kérdezi meg, hogy egyáltalán szabad-e? Mondja nekem, hogy ez nem a mi házunk, mert utánajárt, és ez valamilyen cég tulajdona. (A felesége meg bólogat, hogy milyen okos a férje.) Mondom neki, hogy ja, hogy maguk bolondok, akkor minden világos, de azonnal álljon le a virágágyásról, mert már kurvára ideges vagyok, és ez itt nem Afrika, ahol tisztelik a bolondokat, én be fogom törni az orrát. Erre mérgesen kitolat az utcára, a felesége hátulról irányítja a manővert, akinek rátolat a lábára, de a nő mosolyog, és elégedettek mindketten, hogy milyen jól megoldotta a férj a tolatást. Bizonyára egyéb érdekes kalandom is lett volna a két bolonddal, de itt felébredtem.

[eltiron2]

"Ilyen a szerelem. Thorn élete során sokszor volt szerelmes, és hatvankét éves korában is remélte, hogy két vagy három románc vár még rá. Volt egy özvegy, akinek fent a magas északon volt egy magányos birtoka, Thorn gyakran megállt nála reggelizni. Az asszony még nem melegedett föl, de előbb vagy utóbb… Thorn ismerte a nőket. Semmi értelme sietni. Beszélgess. Kérdezd őket magukról. Érdeklődj. A legtöbb ember azzal töltötte az életét, hogy olyan gyorsan ágyba jusson, ahogy a nő engedi. Ostobaság! Beszélgess előbb. Tanulj. Utána simogass, gyengéden, szeretettel. Törődj velük. Azután szeress és maradj. Thorn gyorsan megtanulta a leckét, mert csúf embernek született. Sok férfi haragudott rá a sikereiért, de soha nem jutott eszükbe tanulni tőle. Bolondok!"

David Gemmell - Király a kapun túl

[g0om]

itthon bolondok háza van as usual

[pajjorimre]

Ez a puccs elbukott, a ruszki Simicska szánkózni ment Szibériába :(

az oroszok teljesen bolondok, ez legalább kiderült. még egymást is átbasszák, pont semmit nem kell nekik elhinni.

[lakotelepi-jamesdean]

bolond nők, közeleg a szeretet ünnepe, szóval akinek van kedve egy jó nagyfaszú csávóval pukkasztani egy jó izmosat az írjon egy üzenetet. 

Ígérem valóban annyira alul tudom múlni az elvárásaitokat bolondok, hogy megváltás lesz a családi vacsora.

xddddd