#színjáték

[ket-veglet-kozt]

Nem minden az, aminek látszik

[csakhagyjmeghalni]

Már belefáradtam a színjátékba előtted...de nem merem elmondani amit érzek valójában.....

[alone24]

Nincs már kedvem ehhez az életnek nevezett színjátékhoz.

[flowerstargirl]

Az emberek nem jönnek rá maguktól s dolgokra, arra van szükségük, hogy színészek játsszák el azokat nekik.

[azsofiaa]

Drága férfiak. Ha majd a jövőben szembetaláljátok magatokat velem, olyan leszek mint a tökéletes nő akire mindig is vártatok, de meneküljetek előlem. Csinos ruha, jó illat, kedvesség, műveltség, ígéretes szavak. Elvihetsz vacsorázni, elhiheted hogy csak a tiéd vagyok. De mindez csak színjáték lesz, hogy begyógyítsa a sebeim amiket ő okozott. El foglak hagyni, ahogy ő hagyott el engem

[bluestrawberrycoffe2]

06. Social media rant

Lassan eljött hát ez is. Letöröltem magam a nagy-nagy közösségi média felületről, ami mindig egy terhet rakott a vállamra. Rendkívül nem egészséges mások fedetlen magánéletét görgetni, nem akarom látni, hogy ki megy férjhez, kinek milyen bableves fő a lábosban. Akkor sem, ha szeretem a bablevest.

Van, amit jobb, ha nem engedünk el a palackból, ez pedig a privát szféránk. Elengedhetetlen, hogy meglegyenek azok a határok amiket ez a szörnyű felület naponta erővel kifeszít. Éppen a tumblr is hasonló mélységekben és magasságokban terjeszkedik, van, amit innen is letörlök. A lelkiállapotom, amit máshol nem olvashatnak... milyen titokzatos.

A másik idegesítő, hogyha képet posztolsz, olyanok is leadják a kötelező reakciókat, akik soha nem voltak velem jóban, vagy a hátam mögött elmondtak mindennek. Ez az egész egy kibaszott nagy képmutatás.

Ez egy színjáték, végtelen nézővel.

[ruddentropptabornok]

"Hibázhattak" - bazmeg, a védett személy - kb.- halott. A szakértő szerint pedig ...hattak - ja. Ez az eset sem mutat mást, minthogy ez a gorillaerdő nem a valós védelemről szól, hanem színjáték a parasztoknak. Annyi hasznuk volt jelen esetben, hogy gyorsan juttatták kórházba a nyomorultat, de ehhez nem kell páncélozott Audi és tucatnyi hegyi gorilla, elég egy mentőautó is.

[cloud-breakingdreams]

Valamiért azt érzem, hogy nagyon megfogtalak - aztán lehetséges, hogy ez az egész színjáték a személyiséged része, őszintén szólva nem tudom - de én nem ezt akarom.

Sőt lehetséges, hogy már téged sem akarlak.

Bár ez hazugság.

Akarlak. Nagyon is.

De nem csak a szex miatt.

Meg akarom érteni az egész lényed és, hogy miért vagy olyan amilyen.

De tudjuk, hogy nem miattam fogsz megváltozni, mert ez nem egy hülye könyv, ez a való élet. Itt a "rosszfiú" nem változik meg a lányért.

Lexa

[mysekai]

Sosem voltam őszinte. Sosem voltam valaki. Mindig kilógtam a sorból. És amikor erre rájöttem, elkezdtem másokat utánozni.

Nincs olyan, hogy én. Nincs, ami tényleg érdekel, nincs akivel tényleg törődöm.

Egy báb vagyok, és saját magam irányítom. De ebbe nincs őszinteség, minden csak egy fejben megalkotott döntés.

Minden színjáték.

[egy-lany-blogja]

Tehetsz bármit sose leszel olyan,mint én...

Erőltetheted magadra az én tulajdonságaimat, de bele fogsz bukni, mert te nem én vagy .Ami nekem ösztönből jön az neked színjáték...

[retyerutya]

Ok, Németh Zsolt bemondja, hogy hazudtak, ok. (Mondjuk szövetségeseinknek szép kis üzenet, hogy hát mi zsaroltuk őket a törökök kedvéért, biztos értékelik. Vagy utólag bevallani, hogy a Fidesz-frakció befeszülése is színjáték volt, amit persze tudtunk, de ilyesmit bevallani nem túl okos dolog.) De mi volt nekünk, az országnak ebben a deal? Mit nyertünk ezen?

[csacskamacskamocska]

Amit a szíved diktál

Talán ez okoz nekem a legtöbb gondolkodnivalót meg a legtöbbször e miatt kerülök ellentmondásba magammal. Mit diktál a szívem és mit kíván az önmagunk tisztelete, a határok meghúzása, az önérvényesítés. Legtöbbször nem tesszük meg azt, amit a szívünk diktál. Nem mosolygunk, nem hívjuk fel, nem írunk, nem öleljük meg, nem kérdezünk, nem dicsérünk, nem hívjuk meg, nem adjuk oda, nem segítünk, nem kérdezzük meg. Mert ha megtennénk és a reakció nem olyan lenne, mint amire vágyunk (még ha azt mondjuk, hogy nem várunk semmit, akkor is szeretnénk valamit, de legalábbis biztosan nem szeretnénk valami kellemetlen reakciót), szóval abban a pillanatban hirtelen haragudnánk magunkra mert ránk szakad, hogy alulmaradtunk, hogy kiszolgáltattuk magunkat és vesztettünk, dühösek leszünk és értetlenek. Ahogy azok lennénk akkor is, ha mondjuk odanyújtunk valakinek egy szelet tortát és az kiveri a kezünkből. Hé, mi a fasz ez? Én meg de hülye vagyok, nem kellett volna! – gondolnánk, merthogy szerettünk volna örömet szerezni, és ami ennél is fontosabb, ez alatt öntudatlanok voltunk. Amikor azt tesszük amit a szívünk diktál, akkor belül öntudatlanok, lezserek, simák, póznélküliek vagyunk. Meztelenek. Az érzelemmentes visszautasítás szégyenérzetet fog okozni a meztelenségünk miatt. Ha nem, akkor valójában semmit sem jelentett nekünk a gesztus amit tettünk. Akkor csak színjáték volt, nem voltunk belül meztelenek. Amikor visszautasítják a kedvességünket, akkor hirtelen úgy látjuk magunkat, ahogy a másik lát, a szeretetlenség nézőpontjából. Az nem jó. Az fájdalmas, mert épp olyan mintha a fizikai meztelenségünket nézegetné valaki, hogy na, ez se valami szép, a haja is milyen. Hirtelen elvész a derű, a szabadság, a nyitottság és az ember összezavarodik.

Azt gondoljuk, hogy a mi szeretetünkre a másik ember mindig vevő. Pedig nem. Nekem van egy olyan gyanúm, hogy azok például, akiket nem ölelgettek, puszilgattak gyerekkorukban, azok egyszerűen nem tanulták meg, hogy az ölelésre ölelés a válasz. Azok bénának érzik magukat a meghitt pillanatokban a közeli kapcsolatokban, élettelenül lóg a karjuk fizikailag is és átvitt értelemben is. Már sokszor végignéztem magamon is, másokon is, ahogy végigmennek a folyamaton. Adok, elutasítanak, dühöngök, ígérem hogy soha többet, tényleg nem, egy ideig, aztán óvatosan közelítek, adok, elfogadja, adok, megharap. Mint a kutyák, komolyan. csak a kutyákra nem leszünk dühösek, nem gondoljuk, hogy szándékosan sérült, fogyatékos, gonosz. Az emberekről meg gondoljuk. Amúgy nekem fogalmam sincs, hogy hogyan egészséges ezt csinálni, én folyamatosan érzékelem, hogy nem jó, nem jó valahogy nem jó amit csinálok vagyis ami történik velem. A késztetésem, hogy segítsek, hogy örömet szerezzek, már nem abból táplálkozik, hogy kiérdemeljem az elfogadást vagy a szeretetet. Nem tudok más lenni. Adott helyzetekben elfelejtek mindent, minden korábbi dolgot és csak a jelenben vagyok, és teszem amit a szívem diktál. Aztán a következő pillanatban eszembe jut, hogy de basszameg, miért csinálom ezt? Rohanok bele megint a bántásba, fájdalomba? Tátott szájjal a faszerdőbe? Van egy kolléganőm. Meghalt a férje, lefogyott harminc kilót, nagyon jól néz ki. Nem csak csinos, de mindig is nagyon jólöltözött volt, most kifejezetten atraktív. Amióta lefogyott már nem utál engem. Jön beszélgetni, beszél a fogyókúrájáról, a műtéteiről a fogyás kapcsán, beszél róla, hogy már elkezdett pasizni, mik történnek vele. És én, mintha az elmúlt tíz évben nem lett volna felháborítóan cinikus geci és nem tett volna milliószor keresztbe, én kedves vagyok, mosolygós és készséges, dicsérem és vidáman beszélgetek, mintha csak most ismerkedtünk volna meg. Mert most vagyunk a mostban, ha kedvesen beszél, kedvesen fogok válaszolni. Aztán kimegy és én nem értem. Ez akkor nem ugyanaz az ember? Vagy ennyit tesz az irigység? Már nem vagyok vele egykorú csinosabb nő, már nem kell engem utálni? Lehet, hogy felvállalom én ezt az érthetetlen belső késztetést és szarok rá, hogy mi minek látszik, csak akkor meg nyilván másoknak lesz érthetetlen az alkalmankénti dühkitörésem. Mert időnként azért úgy érzi az ember, hogy teljesen hülyének nézik és saját maga is annak látja magát. Tudod, ha szeretsz valakit, akkor meg akarod ölelni, akkor segíteni akarsz neki, akkor fontos az ő öröme, boldogsága. Ha nem fontos mindez, akkor nem szereted. Vagy fogyatékos vagy erre a dologra. Na, ez itt a kérdés.

Amúgy, azt szeretjük, aki mellett jónak érezzük magunkat. Nem elég, hogy jól érezzük magunkat. Azt akarjuk érezni, hogy JÓK VAGYUNK. persze, ez öntudatlan vágy, de rengeteg varázslatra képes.

[tehetetlensegem-csapdajaban]

Mások nem látják, hogy a mosolyod színjáték, milyen melós, de már más kérdés, hogy mi van belül. Megutálod magad. Egyedül vagy hihetetlenül egyedül. Azt hisszük tudjuk mi van a másikkal de nem. Igazából nem tudod mi van a másik fejében.

Ginny és Georgia

[zeroz2ro]

Micsoda színjáték!

[petrany]

Mindig ez a színjáték. Mintha ez egy percig is számítana.

[eniko4613]

1.

2.

3.

68.

74.

🤓

Tegnap

Ma

16 évesen.. 😢

Sajnos még nem ☹️

Igazából mindenre. Kivéve a pornóra. Mert az számomra annyira megjatszott, mű színjáték.