#diszlet

[egy-lany-blogja]

Nézz körbe micsoda színjáték pompa ,csillogás, mosolygó fejek, jó kívánságok ...irigyled,mert nem látod a valóságot... nem látod a bankban felett hitelt ,mert nehogy a kölök le maradjon a többiektől ő is kapjon drága játékot, új telefont...nem látod ahogy a futár hozza ki az ételt, vagy a több órás főzést,takarítást, nem hallod a veszekedést az egymásra tett gúnyos megjegyzéseket...

[samott]

Meg a nyaron kerult szoba ez a film itt, es tobben is ajanlottatok. Mar akkor beszereztem, de nekem kell a megfelelo pillanat ezekhez hogy be tudjam fogadni oket, es ez pont tegnap este jott el. Nem csalodtam, sot. De azt hiszem ez nem mindenkinek talal be ennyire. A tovabb mogott spoileresen folytatom.

Eliramlik az elet - ez jart a fejemben amikor mar egy bo feloraja benne voltunk a filmben, meg hogy déjà vu-m van, mert en ezt mar lattam, sot leginkabb ateltem. Volt az eletemnek egy szakasza ahol en is erre a kenyelmes, biztonsagos minimumra torekedtem. Utem szerint el, megvan a nap rendje, megvan a het rendje. Ez biztonsagot ad, de igy pont a lenyeg marad ki. Az uj megismerese, a valtozas.

Maganyos - emberek kozt mozog, de alig van interakcioja, a filmben is alig beszel. Feltunoen nincs tarsa, nyilvanvaloan onkent valasztotta es nem is kapunk valaszt miert. Pedig akik a kornyezeteben vannak szeretik. Niko karaktere kulonosen feludito volt mellette. Ide kapcsolodik a film vegen talan az egyetlen valodi belso konfliktusa, amikor mas ferfival latja a hetvegeje fenypontjat - de azt nagyon kurtan-furcsan oldottak fel. Kicsit csalodas is volt.

Analog figura - magnokazettakat hallgat, (papir) konyvet olvas, filmre fotoz. Nyilvan ennek is megvan a megfelelo uteme, heti egy tekercs film, egy uj konyv, minden reggel mas kazetta. Es persze a fa, a kedvenc faja es az ultetveny a lakasaban. Amirol megint csak annyit tudunk meg hogy apolja oket, de hogy mi lesz a sorsuk nem derul ki.

Hirayama - Yakusho Koji, rola szol a film, mindenki mas csak diszlet korulotte, es elbirt a feladattal, megerdemelten nyerte a legjobb szinesznek jaro dijat Cannesban.

Szerintem a kazettaknak koszonhetjuk a film soundtrackjet, es gondolom az vitte el a budzse nagyreszet is (mert amugy minden nagyon minimal, 16 nap alatt forgattak es eredetileg dokumentumfilm lett volna a The Tokyo Toilet projektrol) Szoval zaraskent legyen ez itt:

Mindenkinek koszonom az ajanlast, elveztem minden percet. 😊

[fovarosiblog]

Mese

Réges régen a tv hőskorában, még esténként a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel mesemondásra.

- Szervusztok gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakálas figura.

- Fecske anyó vagyok! - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakálas figura folytatta - ... és épp a tojásaimon ülök... - a korabelli kollegák szerint, ekkor a hangosító, valamint az összes diszletes, és kellékes, halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.

Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót.

- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

[calleyspage]

Dr. Vizi András Gyermeksebész (Szeged) nyilvános facebook postja:

Csak ülök a kanapén és szétszakad a fejem, 1 hete megàllás nélkül figyelem a hìreket, mi következik, mi várhatò. Se éjjelem se nappalom.

15 éve diplomàztam orvosként és választottam a gyermeksebészetet. Sokan ìgy ismernek zöldben.

25 évesen elfogadtam, hogy rendben van az, hogy a barátaim minden hétvégén horgàsznak, tùráznak, utaznak, mìg én havi 10et ügyeltem. És akkor még nem járt az ügyeleti pihenőnap.

Emlékszem az első fizetésemre, amire vki csak annyit mondott jobb napomom megkeresem.

Az első nyáron, büdöslábù gyakornokként nem én vettem ki szabadságot, hanem 2x1 hetet aludhattam hullaként, amikor jutott.

6 év szakképzés alatt extra motivált voltam, imádtam amit csin��ltam. 2009ben 3 hònap alatt az OBSIban lettem az aki ma vagyok, ùgy h a szeptikus korteremben éltem és laktam, minden percemet ott töltöttem és lettem Gyermektraumatològus.

2012ben leszakvizsgáztam és lettem a magam ura, felfelé ìvelt minden. Nyertem fiatal gyermeksebészek fòrumát, és traumásokét is. Nagy jövőt jòsoltak Nekem.

Jövőt! Amit már nem látok: fáradt vagyok, csalòdott, kiégett és dühös!

Az állami egészségügy belülről fal fel, addikciò nélkül nehezen viselhető. Kinek a nők, kinek az alkohol vagy drog, nekem a sport.

Ha belőlem sikerült 15 év alatt a motiváciòt kiölni, akkor Biztosan nem csak Bennem van a baj.

24 òrám maradt egy méltatlan pòkerpartyban elfogadni azt, hogy továbbra is fogoly legyek. Nem, nem a pénzzel van bajom, sokkal inkább az elvekkel!

Azzal h egy 60as években felùjìtott műtőben dolgozom, ami 2. vilaghaborus filmben diszlet lehetne, ha nincs a Fuss a szegedi Gyermeksebészetért! kezdemenyezes az osztalyra es az ambulanciara NEM jutott vna semmi!!!, és hogy 15 éve hallgatom, hogy majd 1x jobb lesz!

Most jobb lehetne, de erre belekeverik a politikát, a szakdolgozòkat semmibe veszik, és ùgy magyarosan megoldjuk "okosba"

Betegeim vannak, és szüleik, akikkel mindig emberséges tudtam maradni a problémák ellenére, és nem tudom mi lesz ha nem ìrom alá az ùj szerződést! Ha nemmel döntök, h nézek a szemükbe?

De van egy családom, Ők mindennél fontosabbak, és nem akarok koràn halni, mint az átlag orvos.

24 òrám maradt...

A kép hajnal 3 kor, két műtét közötti betegcserénél készült. Én vagyok a képen, aki 10percet alszik, hogy észnél legyen a következő életmentő műtétre...

[telaviv-delhi]

Németország egyik nem fontos nevű színházában voltam diszletes, oszt szabadnapról visszatérve feltűnt, hogy a politoxikomán nemzetkòzi diszletes brigád a szokásosnál is jobban szét van esve. Konkrétan ūveges szemű csoszogó zombikká változtak, már aki bejött dolgozni, mivel több hiányzás is akadt, csak késve, lassacskán vánszorogtak be a hasonlóan rossz bőrben levő kollegák. A testi-lelki letargikus tömegkarambolbòl végūl egy késő, gyanúsan friss és üde befutó tudta felrázni a társaságot, aki egyetemet végzett, intelligens és sokat tapasztalt, előrelátó emberként mindig gondoltva a jövőre és tartalékolt egy kis dugiszpídet.

Aztán lassacskán összeholmeskodtam a történetet. Ahogyan a pszichológusom mondaná, drogrováson volt a banda. Előzô este egy sokdiszletes, kifutó darab utolső előadását lefilmezték, de előadás után kiderūlt, hogy az első felvonást újra kell venni, most már nézők nélkūl. Valamint még egy kis apróság: újra kell építeni a színpadot. A hullafáradt díszletes trógerbrigád ekkor fellázadt, közölték a rendezővel, hogy minek kispályázni, vegyūk újra a teljes színdarabot. De nélkūlūk. Ezzel visszavonult a höbörgő brigád sztrájkolni az öltözőbe.

Ekkor viszont kiderült, hogy egy dílernek is lehet szíve.

A beszédes nevű Szerkó, a színház hivatalos ellátója megjelent az öltözőben egy tálca koxszal és közölte, hogy ti lusta motherfuckers, ez most ingyen van és még csak le sem kell őt szopni.

Lázadás lefújva, a munka dalolva és testvéries szeretettel folyt tovább, egymás elől orozva el a nagyobb díszletdarabokat az egymással módfelett udvarias és kedves kollégák. Anyázás, üvöltés? Ugyanmár. Szeretni jobb, mint gyūlőlni, ezer pacsirta dalolt a szívekben. Régi ellenségek borultak egymás nyakába, ezer jó történet hangzott el, egyszerre. Henry az erő és hatalom mámorában átkarolva megemelte a 140 kilós Dagadt Abbaszt, egy darabig nélkūlòzzuk a társaságát, mert x alakban bicsaklott mind a 2 lába.

Olivér meg szerelmet vallott a būfés néninek, sőt meg is dugta.

[hadrian82]

@hadrian82 #stairs #stairwaytoheaven #teather #blackandwhite #bnw #blacknwhite #mobilephotography #mobilephoto #novisad #ujvidek #csardaskiralyno #diszlet #pozoriste #szinhaz #like4like #instalike #instadaily #instagood #spring #photooftheday #lepcso #lights (helyszín: Ùjvidéki Szìnhàz)

[cirkuszka]

A gyonyoruseges Carszkoje Szelo, a Jekatyerinszkij park es kastely, ahol, mint kiderult, nyaron divatmebutatot is tartanak. Az Asszociaciok nevu rendezvenyre a legluxybb petervari tervezok alkotnak kollekciokat egy magadott temara, ami iden, (mivel az esemeny egybeesett a szinhazfesztivallal) a szinhaz volt. Mivel eletemben eloszor tevelyedtem kifutokozelbe, nincs viszonyitasi alapom, de az pl eleg vicces volt, hogy a csehov ihletesu kollekciot bemutato modellek nem fel-ala masiroztak, hanem felmentek a szinpadra es leultek az ott felallitott szeksorokra :D (aztan parokban tancoltak kicsit, de ez se torte meg az esenytelenseg es statikussag erzetet). Na meg hat a jekatyerinszkij park azert nem pocsek diszlet egy divatmebutatohoz, valljuk be...

[momasztori]

Meg vasarnap talalkoztam Fernandoval, egesz nap egyutt maszkaltunk, nagyon szuper nap volt. Voltunk a Wall street kornyeken, a Brooklyn hidon, a Times squaren (ami teljesen lesokkolt. Minden mozog, szines, vilagit es/vagy csillog, es hatalmas! Posztszocialista orszagokbol erkezoknek meg 2019-ben is gyomorgorcsot okoz) es vegul Brooklynban is, ahol egy padrol bambultunk a manhattani panoramara. O mar kicsit regebb ota itt van mint en, de meg kb. semmit se nezett meg, mert allandoan dolgozik. 10 orat hivatalosan, gyakorlatilag sokszor 13-at. Eljen a Samsung...

Viszont igy legalabb egyutt tudjuk felfedezni a varost (mar amikor nem kell hetvegen Philadelphiaba utaznia, hogy az egyetemi munkajaval se maradjon le). Lehet, hogy ezen a hetvegen megy megint, es ha igy lesz talan en is vele megyek. Logni nem lesz ideje, de alhatok nala es legalabb latok egy kicsit Amerikabol olyat, ami nem New York.

Szoval a hetvege tok jo volt es hulla faradtan estem az agyamba mondvan milyen jot fogok aludni. Egy oran at minden oke is volt, mignem ejfel utan arra ebredtem, hogy valami tortenik: iszonyatos vijjogassal rengeteg auto tartott valahova. Es egyre tobb es tobb auto. Idobe telt, mire rajottem, hogy tuzoltok, mint ahogy az is, hogy azonositsam a tuz helyet (4 utcara tolem). Ezutan mar nem mondom, hogy nyugodtan, de vissza mertem aludni: a tuzet lassan eloltottak, es a dolog pont eleg tavolinak bizonyult ahhoz, hogy engem valojaban ne is erintsen.

Persze cserebe tegnap olyan voltam, mint egy elohalott. Nem is tudom, hogy birtam ki a napot az asztal lefejelese nelkul. Raadasul a nap vegen volt a staff picnic. Ez lenyegeben a ceges karacsonyi buli nyari megfeleloje. Nagyon erdekes elmeny volt. A kertben volt az esemeny, es eleg menon meg volt csinalva: csomo etel es italpult, koktelok, borok, grill, hamburgerek meg minden amit el lehet kepzelni. Meg DJ is volt! Epp arra gondoltam, hogy a mi kis MNG baltermi tulzsufolt karacsonyunk (amin 2017-ben voltam) mennyire kispalyas volt ehhez kepest. Aztan... ahogy beszelgettunk a kollegakkal, ahogy hallgattam amit mondanak, megis egy nagyon, nagyon ismeros erzes fogott el. Azt hiszem bizonyos ertelemben csak a diszlet mas (az mondjuk nagyon), de a kis pletykalasok talan mindenutt pontosan ugyanolyanok.

[krumplicukor]

Tegnap ezt a poharat es novenyt guberaltam a Tu biologia intezetebol, ami elkoltozik egy uj epuletbe. Sajnalom mert az a koceraj full olyan volt mint egy posztapokaliptikus diszlet, novenyzettel benott furcsasag. Le fogjak dozerolni tan az egesz epitmenyt

[epigon-apokrif]

Visszatértem

Ismét a város. Mostmár tényleg érzem, hogy megváltoztam. Nem biztos, hogy jó irányba. 

Ahogy sétáltam a lángoló aszfalton, és aranyra festette a köveket a kadmiumlámpák fénye, egyszerre úgy éreztem, nem ugyanabban a városban járok mint hét éve. Vagy pedig én nem vagyok ugyanaz, ugyanazon a helyen.

Valami diszkrepancia van a levegőben mindenképp. A villamos ugyanaz, a beton ugyanaz, a kereszteződés ugyanaz, én nem vagyok ugyanaz. Valahol az emlékeim között kutattam, hét év alatt számtalanszor elsétáltam már a sörözőbe pont itt, jé, hat éve itt laktam ebben a panelban. Elképzeltem, hogy egy varázsütésre még mindig itt lakok.

Persze ez nem igaz, két sarokkal arréb lakok, egyedül.

Amig vártam a cimborám, addig is tanácstalanul álldogáltam a terasz előtt. Egyrészt, még mindig félek a koronavirustól, másrészt, félek az emberektől. Fogalmam sincs, mit csináltam régen, ha én értem oda először. Bizonyára semmit, mert soha nem értem oda sehova először. Vagy nem tudom.

Aztán jött a cimborám, és én nem kértem semmit, csak egy kólát. Ezt terveztem fejben, be is tartottam, jár a plusz pont. Viszont abban a percben, ahogy kikértük a kólát, meg neki a sört, valahogy éreztem, hogy a világ legkisebb hegedűjén felcsendül egy hang, és valami eltörik a valóságban. Már nem iszok. Nem csak rendesen, hanem úgy egyáltalán.

Leültünk, vagy hét idegen ember mellé. Köszöntem, bemutatkoztam, kezet fogtam, és néztem. Néztem a semmit. Nem tudom megjegyezni a neveket. Ahogy kimondják egyszerűen kitörlődik az agyamból. Úgy érzem, mintha minden embert évek óta kéne ismernem, hogy egyáltalán megjegyezzem. Vagy legalábbis, naponta kellene beszélnünk. De erről majd később.

És úgy érzem, nem is a torkom, de a szemeim szomjaztak valami élettel teli látványra, főként az elmúlt három hónap alatt. Ami nem változott, az az értelmetlen élet- és történésvágy, ami már hat-hét hónapja is megvolt. A különbség csupán, hogy jobban összpontositok a környezetemre, nem álmodozok, és kicsit jobban a jelenben élek.

Ami ugyanaz, hogy egyből a The Smiths-től a ‘There’s a Light That Never Goes Out’ jutott eszembe.Tényleg ‘Van egy Fény Amely Sohasem Alszik El’.

Valahogy igy kezdődik:

‘Vigyél szórakozni ma este / Valahova ahol zene van / És emberek és fiatalok és élnek’

És Petri György is eszembe jutott igy utólag, a ‘Mosoly’ c. verse. 

‘[...] a szem mohó, éhes kiváncsisága, a nézés gyönyöre, hogy minden látvány a maga más-más módján szinöröm:”

Valahol tudat alatt sokszor felötlik bennem ez a gondolat, hogy minden látott pillanat gyönyörű a maga nemében. Itt például, és érzem, megváltoztam, ez a vizsla, ahogy a pad mögött bámul kikeredett, nagy, hatalmas barna szemekkel. A semmit nézi, de olyan örömmel, mintha élete napja lenne. Pedig csak néhány buksisimit és simogatást kap, és mögötte ül az embere.

Ez is változás bennem, jól tudom: korábban egyfajta “kutyavakságban”, kiskedvenc-figyelmetlenségben szenvedtem. Hiába voltak mindig is házi kedvenceim, valahogy sohasem látszottak a monitortól. Mostmár észreveszem a mosolyt a kiskutyák pofácskáján. Átértékeltem az együtt - vagy éppen külön - töltött percek súlyát is. Hiszen az Ő életük csekélység a miénkhez képest, aligha fogjuk fel, hogy számukra az a tiz év nekünk hetven lenne.

És micsoda öröm tiz-húsz év távlatából viszontlátni egy régi jóbarátot: nekünk csak pár hét volt, ami nekik egy örökkévalóság.

Ilyesmiket nézegettem tanácstalanul a kihozott széken. Sokat gondolok arra, valójában tényleg zárkózott vagyok, bár két évig azt képzeltem, nem. Hat éve mikor itt laktam, soha semmi pénzért nem jöttem volna le a sörözőbe, ha csak egy régi barátom el nem hiv. Most sem történt másként, képtelen vagyok idegenekkel szóba elegyedni.

Mostmár azt is figyelem, mások mennyivel nyitottabbak lehetnek nálam. Rám néznek, mosolyognak, cinkosan kacsintanak, “Na, te jössz csocsózni egyet? He?” és felém biccentenek többször “menjünk csocsózni - Te, én, meg ő”. Aztán persze nem megyek, miért is mennék? Nem tudok jól játszani. Nem is emlékszem a srác nevére, pedig mondta.

Hát igy vagyok én, és egy tök másik ember jut eszembe, aki ugyanezzel az arcmimikával beszélt a csocsóról, mint a világ nyolcadik csodájáról pár éve nekem, persze nem ő az, az a valaki már máshol van. Nem is akarok találkozni vele, mindig lepattintom valamiért. Zárkózottság, azt hiszem.

Hihetetlen a csillogás a szemüvegeken, a ruhák, a hajak, a tetoválások, a kisgyermekes anyukával szemben kocsmapadban ücsörgő nagymama, a gyermekek már álmosak. Szinte nyomasztó a tömeg, és mindent beleng a fojtogató cigarettafüst. Már el sem tudom képzelni, hogyan birta bárki is ugyanezt zárt térben anno.

Valami ‘no-name’ meccset adnak a lapos tévék, mondtam is, “Ki játszik? BAR meg Atmoszfére? Á-Té-Em? Mi az?” ilyen sajátos humorosnak szánt öniróniával. Persze csak cimborám érti, reflektál is rá, rendes gyerek.

És egyszerre érzem azt is, velem megállt az idő. A többiek már továbbhaladtak, én meg napi szinten ugyanazon a nyolc-tiz éves sztorikon pörgök amiket untig ismer mindenki. Én valahol ottmaradtam a koliban.

Persze mindent felfal, mindent megiszik a szem éhes, mohó kiváncsisága. Olyan mintha egy másik bolygóról jöttem volna ide, cimbi ilyet szól “Úgy csinálsz, mintha most lennél először ilyen helyen”. Igen, én is úgy érzem. Persze, semmi sem tart örökké, ahogy beszéltük is, de a baráti társaságunk azért hét évet túlélt, és egy pandémia kellett hozzá, hogy a találkozásaink sorát megtörje.

Nem tudok ivásra gondolni, már a múltkori bravúrom se megy, hogy egy meggyes és egy IPA sört megigyak. Szégyellem is magam, hogy kocsmában egy kólát iszok és még nem is vezetek. Dohányzásra sem, fojtogat a passziv füst, legszivesebben itt hagynám őket. Karddal lehetne vágni. Az ember ilyenkor gondol bele, ha a füst ennyire áthat mindent, vajon a koronavirus mennyire gyorsan terjed?

Váltunk pár méltóságos, kedves szót, aztán elköszönök. Ami korábban úgy tűnt, egymillió lépés magyaroszágon, most csak egy rövid reklámblokk. Pár perc és otthon vagyok. Kézfertőtlenitő, pizsama, kakó kifli.

Nem emlékszem, Senki hogy irta, de az oldschool zene a lélek gyógyszere lehet. Ötletem sincs, mitől ilyen jó a hangzása, de olyan mintha az ütemeket kenyérre lehetne kenni. Van rá egy jó angol szó - “mellow”. Ha erre gondolok, a nyári naplemente arany és vörös diszlete jut eszembe, és valami atmoszférikus, hosszan elnyújtott szintetizátor zene, tésztaként nyúló hangokkal. Mint amikor egy régi Ikarus csúcsra járatott dizelmotorja a völgybe érve, lejtőn hangosan sipol, és a Doppler-effektus megnyújtja a magas hangokat ahogy kb. nyolcvannal tekereg a kanyarokban aztán elsuhan a ház előtt.

Ilyen ez a nyár is, azt hiszem, kadmiumsárga és sűrű, csak én hiányzok belőle. Én, vagy mindenki, akit valaha ismertem.

[futasoci-blog]

III. Tihanyi félmaraton

Megcsináltam! Piszok egy pálya volt! Azt éreztem a lejtőkön is, hogy emelkedőn futok. Nehéz volt! A táj gyönyörű, a Balaton tökéletes diszlet a futáshoz. Két kört rohantunk Tihany körül. Az első kört sikerült végigfutnom, semmi beleséta, semmi izomgörcs. Túl szép volt. Egy órán belüli idő, gondoltam meglesz az a 2:00 a végén. De, most sorolhatnám: - a meleg - a vérző mellbimbóm - a lábujjaim ( három vérhólyagos, bevérzett köröm az egyenleg) De nem ezek miatt lett 2:09:35 a félmaraton, hanem miattam! Elfogytam fejben. Nem az izmaim, nem a légzésem volt a probléma. Sok volt az agyamnak a domb! A második körbe kétszer is belesétáltam. De aztán pofafelfújás és futás újra! Megcsináltam. Ennyi. Tavaly a 10k Spar Budapest után írtam egy listát. Ami, lehet nagyképűnek tűnt. 2017 félmaraton 2018 maraton (42 év 42k) Ma, 2017.05.29-én túl két félmaratonon és 370km idei futáson, beneveztem a 32. Spar Budapest Maraton 30km-es távjára! Ahogy a 10k utáni félmaraton, úgy ez is hihetetlennek tünik sokak számára. Innen üzenem: Megcsinálom ;) Üdv Söci

[creativezoller]

Leszalltunk a Bart-rol a Powell St. -i megalloban, ami ugye majdhogynem a Union Square is mar onmagaban. Miutan kikeveredtunk a metrobol -rajottunk hogyan is mukodik...-, a nekunk kello feljaron tavozva feljutottunk az utcaszintre, ahol konkretan keresgeltem kicsit az allam... Az igazi amerikai erzes, ahogy a filmekben latni: oriasi epuletek, fenyreklamok mindenen, tancosok, rapperek, utcazeneszek, keregetok, a SFPD jarorozo tisztjei, az a csodaszep szirenazo tuzoltokocsi a SFFD -tol, cable carok es dudalo kocsik tucatjai, no meg persze kismillio ember. Kicsit feltem, hogy felloknek minket, de legnagyobb megdobbenesemre nem hogy nem loktek fel, ugyesen kikerultek minket, nehogy fellokjenek. Ettol a perctol fogva mindennapos esetnek konyveltem el, hogy az itt elo emberek igenis kulturaltak, inteligensek es nem loknek fel mert ok san franciscoiak... kellett nekem annyi San Francisco utcain -t nezni annak idejen ugye :) Par utcanyira leltuk meg a szallasunkat es sajnos itt purcant ki a tollam is.... ezt azert emlitem meg mert kesobb jelentosege lesz :) Tehat mikor check-inelni akartam es hogy alairjam a papirokat, nyultam jobb farzsebembe a tollamert, ami meglepetesemre szetrobbant kozepen, azota sem ertem hogyan.... Es tintas lett a kezem nem kicsit. Mikor a recepcios srac eszrevette a kezem, rogton kerdezte hogy az o tolluk okozta-e es mikozben kerdezte, mar nyult az antibakterialis folyekony szapanert.... Eljen a friscoi emberek baratsagos, ugyfelkozpontu eletszemlelete! Oszinten a szobam nem volt valami nagy szam, kicsi, egy 200x220 -as franciaaggyal ami a szoba 70% -t foglalta el, egy furdo es wc egyben ami olyan igazi amerikai stilusu volt mar. Plusz egy tv, amin 395 egyesult allamok-beli adas jott, es ezek fele spanyol szappanopera meg topshop volt xD A fogyasztoi tarsadalom mintapeldaja... Adam baratommal leugrottunk hozni enni-inni valamit, mert kezdett mar a poci korogni es persze innunk is kellett. Azt pedig elore mondtak tobben is, hogy ott ne igyunk inkabb csapvizet, mert az ne mannyira tiszta mint otthon - elvileg. Mire leltunk egy kis kioskot ahol tudtunk keresni asvanyvizet, annak is orultem hogy barmi nyitva van meg este 9-kor :) A meglepetes ott indult be hogy minden hutott kb -mar ertem a kola miert van hutve mindnehol otthon...-, s nincs asvanyvizuk sem. Forrasvizuk van (bubimentes asvanyviz a’la frisco) es elektrolitokkal dusitott desztillalt-vizuk, ami nekem nagyon fura volt, de megvallom sokkal kellemsebben csuszott az ott toltott napok alatt mint elotte barmi :D Azota se tudtam igazan visszaszokni az asvanyvizre uh csapvizezek csak... Ezutan ehezes miatt gondoltam valami meleg etel is legyen a pocakban estere, hat bementem a legkozelebbi elerheto helyre, ami egy McDonald’s volt. Amerikai meki... furi. A holgy nem azzal kezdte hogy na mit adhatok, hanem hogy mit szeretnek, mit rakjanak a bucimba.... ha ez egy 18+ -os film felvetelenek diszlete lett volna, nagyot rohogtem volna, de igy csak megilletodtem es oszinten elcsodalkoztam. De az idosodo spanyol ajku neni olyan udvariasan kommunikalt velem, hogy elokaptam legkifinomultabb angol akcentusos angolomat es ugy kommunikaltam le, mit is szeretnek: 2 sajtburgert, dupla marhahusos pogacsaval. 3$ lesz, koszonom, ott varhat a szendvicsere, tovabbi szep estet kivanok uram.... Kozben a kinn varakozo Adam baratom eszrevette hogy az ejjel 9-kor erkezo szemetesrol leugro 3 ember alig 5 perc alatt elrakott mindent s mar robogtak is tovabb, buszke, onbecsulettel teli arckifejezessel. Es enis pont ezt vettem eszre mindenkin: buszken vegeztek a munkajukat es ugy velem, meg is voltak erte becsulve. Ez pedig ahogy nemetben is tapasztaltam, nagyon sokat szamit. Magyarrszagon eddig egyetlen ceg volt akiknel ereztem, hogy megvan becsulve a munkam es a tobbieke is, de direkt nem fogok cegnevet irni most. Lapozzunk... visszafele setalva megneztuk a Union Squaret -ami nevet ugye arrol kapta, hogy az amerikai polgarhaboruban az eszakiak egyik fo hladasi helyen kialakitott utanpotlasi pontot itt rendeztek be, majd a masodik vilaghaboruban itt allt a haditengereszet egyik legnagyobb tamogatasi bazisa is-, es csak csorgattuk a nyalunkat azon, amit lattunk. Hatalmas epuletek, plazak tobb husz-emeletes kivitelben, tobb nagy ceg mint pl. Tifanny & Co. szekhaza vagy a legnagyobb friscoi Apple Store is itt talalhatoak. Visszaerve szallasra lefixaltuk hogy helyi ido szerint 8kor reggeli es utnak indulunk. Ebbol lett az hogy keson birtam csak a jetlag miatt elaludni es hajnali hatkor mar fenn voltam, hisz Magyarorszagon tudtam hogy mar elmult reg del :) Kicsit poenos... nem annyira mint amikor alvatlansag ellen szeretnel egy forro zuhanyt venni es rajossz, a szobad furdojeben nincs meleg vizre meg csak hasonlito dolog se... Igy jol felfrissulten bujtam agyba es nem tudtam mit tenni, picit neztem a helyi hireket :) akkor tudatosult igazan eloszor, hogy nem almodom, San Franciscoban vagyok mert a hirekben nem azt latom hogy az Arpad hidon minden savban dugo all, hanem hogy a nagy esozes miatt a Golden Gate hidon 1 savban leallitottak a forgalmat igy az csak veszhelyzeti savkent funkcional mig maskepp nem dontenek... dimenzionalis meretkulonbsegek csupan :) Aztan raneztem telomra es a kb 40 uzenet melett lattam irtak kedves utitarsamek hogy, idezem: “Ehesek vagyunk lemegyunk zabalni, siess”, igy lett a reggel 8 oras kajabol alig fel 8. Sikerult nagyjabol levakarni a kezemre szaradt tintat is mar egy egesz szappan elhasznalasaval, ugyhogy emberien ereztem magam. Szobambol frissen s uden kilepve megcsodaltam a folyoso vegen a tipikus tuzletras ablakos kijarat megoldast, amit amugy kb barhol latni amerikaban, megis elkepeszto tud lenni eloben. Visszaerve a felvonohoz a felso emeletrol a lepcsoforduloban megallt holgy lihegesere lettem figyelmes, akinek persze illemtudoan rogton koszontem. Mondta hogy a felvono elromlott, es ha felfele mennek, varjak picit mig o elmegy. Kozoltem hogy a foldszintre tartok es orommel segitek neki -foleg mert a borondje akkora volt a holgynek mint en magam. Megkoszonte nagyon a segitsegem de szabadkozott hogy erre semmi szukseg, mondom nem tesz semmit, ez . aminimum, menjen csak elore, en viszem utana a csomagjat. Ekkor lattam meg, hogy felemeli masik kezeben a talan szandekosan kicsit eldugott feher botjat... Ahogy mentunk le, vegig beszelgettunk, megkerdezte honnet jottem, mit csinalok itt, elmondta o is az okis tortenetet, nagyon kedves volt. Leerve megolelt es megkoszonte meg parszor a segitsegemet. Igazan jol esett, mar maga az is hogy segithettem, de az is hogy azert igy elbeszelgettunk. En lementem kajaldaba hogy talalkozzak sracokkal, es vegre megkostolhattam az igazi, “edes” amerikai reggelit. Cinammon bumm, eredeti szajosszetapasztos sos natur mogyorovaj, natur afonyalekvarral... o edes istenkem :) Miutan betoltam kb 2 napi ebed adagnak megfelelo kajat, johetett a kave -ami nem az amerikai tipikus hosszu volt, hanem egy eros kis fekete, legnagyobb meglepetesemre- es ra egy jo nagy tal friss, kockazott tropusi gyumolcs. Itt emelnem ki, miert mindig Bed & Breakfast tipusu szallasokra megyek :D Kis osszepakolas utan kijelentkeztunk es uton voltunk az autokolcsonzobe. A viz- ho- szel- meg mindenallo kabatom olyan szinten szarra azott, hogy nem tudtam hova kapjak hirtelen, mim ne azzon tovabb... es ezzel nem voltam egyedul, szoval nem tudom ott mifele esok esnek, de b*sszak meg :) Miutan meglett a kocsi, mar uton voltunk kovetkezo uticelunk fele, del fele, a sivatagba. Eleg rossz kezdeti idot fogtunk ki, de az autopalyan radobbentem hogy nem csak setalva elozekenyek az amerikaiak, hanem a sztradan is: elore engednek szo nelkul, megallnak ha latjak hogy hirtelen fekeznel, nem mennek a seggedbe, nem dudalnak rad, nem eloznek aggressziven 4-5 savon at, meg ketton sem! Van azert mit tanulnunk toluk, az biztos... Mikor mar felhagyott az eso, mi athaladtunk szamos mesebeli, vagy inkabb festmeny-szeru tajon es megkostoltuk az eredeti amerikai Starbucks mocchachinot is, a nagy zold dombsag -szerintem tiszta Zala volt, csak ugy szazszor nagyobb kivitelben- kuzobere erve megtankoltunk a palmafak arnyekaban. Mokas volt megtanulni, hogy mukodik a tankolas odakinn, mert nem csak hogy elore kalkulaltan fizetsz... de hogy a kut nem fogadja el a kartyakat sokszor, kp-ni kell a benzinkutassal vagy a bolti eladoval es megkerdeni az azonosito kodot ha nem fogadja el a tank -ugye a befizetett osszegrol kapott lbokkon van egy gas pump id s ezt kell beutni helyben ,visszasetalas utan- akkor mi a rak van... miutan haromszor diskuraltam vele, s sikerult megoldani, felkinalta hogy az okozott kellemetlensegeinkert cserebe emeljek fel egy zsak narancsot a amogottunk levo gyumolcsos bodegabol o0 Hat nagyon szepen megkoszontem... ez ismet az a fajta csalodas, amit orom es szivmelengeto erzes atelni. Ezutan meg orakig rottuk az utat, s tapasztaltuk meg amerikaban milyen is amikor az urbanus kulvarosi kozegbol a sztradakkal keresztezett dombsagon at eljutunk a sivatagba ahol tenyleg minden olyan homokbuckas es sziklas es kaktuszos mint a filmekben. Az egyik kis telepules is amin athajtottunk ugy fogadott minket hogy a varoska neve alatt a welcome talban feltuntettek “1 thousand miles from everywhere”, ami tenyleg igy volt :) Azert mokasak ezek az amcsik, azt meg kell hagyni... Szallasunkra megerkezve rogton lepakoltunk s elmentunk egy olyan igazi utszeli bisztoban etkezni, ami mindne filmben szerepel kb. Igy volt lehetosegem Halal volgyi kaktusz-sort inni, valamint helyi kapoztasalatat tolni az oriasi hambim melle, amiben a 200 grammos marhahuspogacsara izlesesen 200g aprozott marhahust szortak, hogy azert nehogymar szenhidrattal lakjon jol az ember fia... mondtam is a kis pincernonek, hogy a mennyorszagba kerultem, olyan volt az a kaja, s valoban :) Nem is kellett sokat faradnom, hogy el tudjak aludni... A masnap tartogatta viszont az igazan nagy kalandot szamunkra, de ezt majd legkozelebb :) Addig is alljon itt par kep azokrol, amiket ebben a bejegyzesben leirtam.

[thisisnotadiehardmovie]

a diszlet miatt.